Brassói Lapok, 1935. július (41. évfolyam, 147-171. szám)

1935-07-03 / 147. szám

4*4Rainjr Péter Vft&4a&ay **yeu« %*­:MDAFEST .. . !’% XLi. évfolyam 147 szám. Főszerkesztő: Szele Béla dr. f / Szerda 1935. évi július ELŐFIZETÉSI ARAK: Belföldre.- havonként 66 lej, kézbesítéssel 74 lej, ugyanez Brassóban 70 lej. — Külföldre; negyedévenként 300 lej. Magyarországra; negyedévenként 12 pengő. — HIR­DETÉSEK dija hirdetési oldalon 5 lej, páros (bal) szövegoldalon 5.50 lej, páratlan (jobb) szövegoldalon 6 lej négyzetcentiméterenként. Hirdetési dijak előre fizetendők. Szerkesztőség és ki­adóhivatal; Bra§ov, Str. Regele Carol 56—58. Telefonszámok: kiadóhivatal 82., szerkesztőség 83. A legnemesebb versenyek színhelye volt vasárnap Marosvásárhely és Brassó. A székely fővárosban a ma­gyar dalárdák, a Cenk alatt pedig a mun­kások sorakoztak fel a legszebb harcra, amiért ellenfelek kiállhatnak. A dalkultusz ősi magyar hagyomány, amelyet tiszta, ragyogó és szinte egyete­mes népi művészetté fejeztettek a roha­nó századok. A dalban való magasabb- “endü szolidaritás, a nemes és emelkedett összetartozás tudata erősödik; a felesen­dő és fegyelmezett összéneknek pedig a kisebbségi sorban külön értéke és szép­sége van. A dal az összeforrasztó szeretet ápolá­sában többet végzett, mint minden egyéb ?él és gondolat, amely összehozza a töme­geket. Ez az egyetlen összeterelő gondolat, melyből maradék nélkül hiányzik az ön­tés, vagy harag legkisebb salakja Is. Ez i leglovagiasabb verseny, amelyet ellen­felek vívhatnak. Nem hasonlítható sem sporthoz, sem politikához, itt nem degra­dálódhatok senki profivá, mert csak lelki írtékeket lehet keresni rajta Brassónak az összes e^d^ly: városok magyarsága között talár: a legszegényeb­bek a magyarjai. ( És van egy tulajdonságuk, amiben mindközött a leggazdagabbak tudnak lenni Ezt is igazi dalba kellene foglalni és országos kórusban, együtt, mint 1 a lanti isr.ltárt elénekelni. SCis hltwi4a A Keleti Újság felelős szerkesztője be­leszól a Radó—Ziilaliy vitába- A szerkesz­tő urnák az a véleménye, hogy Gogát, akármilyen „elfogult és gyűlölködő“ is, mint politikus, be lehet választani a Kis­faludy Társaságba, mert lefordította Az ember tragédiáját. Kijelenti végül, hogy ő Zilahyval tart Radóval szemben. A „faj magyar“ Zilahyvaj a „zsidó41 Radóval szemben. A szerkesztő ur tudniillik úgy mellékesen elárulja a vitázó felek nem­zetiségét is. Hogy erre mi szükség volt, az nem tűnik ki a hozzászólásból. Az em­ber ugyanis azt várta volna, hogy a Ke­leti Újság főszerkesztője meggyőző ér­vekkel támasztja alá álláspontját, azt várta volna, hogy n hazai viszonyok fe­lől kellőképpen tájékozott Szász Endre a tájékozatlan Zilahyval szemben elfo­gadhatóan megindokolja, miért nem el­lenzi annak a Gogának a Kisfaludy Tár­saságba való beválasztását, akinek poli­tikai szereplését az erdélyi magyar kö­zönség túlontúl jól ismeri. Illetve kitű­nik. Mert a Keleti Újság felelős szerkesz­tője nyilván azt a körülményt is érvnek szánja Goga mellett, hogy a „zsidó Radó Antal támadja Gogát és a fajma­gyar Zillahy megvédi.“ A magyar olvasó­közönség eddig k onyára nemíudtn hogy Radó zsidó, aminthogy Zitally fajma­gyarságát nem tartotta irói értéke olyan kritériumának, amivel adandó alkalmak­kor elcTdehet és illik hozakodni. Engem például nem érdekelt a két magyaror­szági iró nemzetisége. Nem is tudtam, hogy melyik hová tartozik. A Keleti Újság szerkesztőjét azonban érdekli. Annyira, hogy nyomtatásban adja a vi­tatkozó felek n«cionaIéját- Egy szelíd kis futam a fajvédelem húrjain. . . A nagy futamot ugyanis Goga játss’a. Ezekután valószínűleg nem fog csodálkozni senki azon, ha kijelentjük, hogy nem érdekel bennünket a Keleti Újság félidős szer­kesztőjének a véleménye. Még akkor sem ha a véleményt Szász Endre kétségtelen fajmagyari mivolt ja fém jelzi is. Am'rc szintén nem vagyunk kiváncsiak. \ szer­kesztő ur vasárnapi krónikának szánta hozzászólását és hétköznapi elmefuttatás lett belőle. Nagyon is hétköznapi. (k. e.) Erdély fővárosában 50 ezer ember tüntetett a nemzeti parasztpárt programja mellett Az alkotmánymódosítás kérdéséről, a súlyos adóterhekről és Erdély leszegénye* déséről beszéltek a gyűlés vezérszónokai Nyilatkozatuk sorozata a SsormánypártisaBi Bukarest, juliius 2. A kormánypárt belső, lappangó válsá­gának újabb fordulatot adott az a kom­müniké, melyet Bratianu Dinu tett közzé a Vütorulban- A közlemény hivatkozik ; azokra a valótlan hírekre, melyek a prot­einok és a miniszterelnök találkozásával kapcsolatban a sajtóban napvilágot lát­tak, m.ijd a következőket állapítja meg-^ — Nem kérte senki Bratianu Dinutói a párt belső helyzetének a tisztázását 9 a tárgyalások során a pártelnök nem ál­lította, hogy az alkotmánymódosítás kér­désével foglalkozó nyilatkozata magán- véleményt fejez ki. Ami pedig a megbe­szélést illeti, az baráti légkörben folyt le. A közleménynek az ad különös jelen­tőséget, hogy nemcsak a független sajtó- orgauumok, de a liberális párthoz, vala­mint a kormányhoz közelálló lapok is úgy állították be a nevezetes találkozást, mintha az a miniszterelnök teljes győ­zelmével végződött volna. Bratianu Di­nu most, nyilván pártelnöki tekintélyé­nek megóvás? céljából, kiegészítő ma. gyarázattal szolgál, mely magva lehet egv újabb konfliktusnak. Nem érdektelen az a nyilatkozat sem, amit Sassu földművelésügyi miniszter tett közzé. Sassu tudomás szerint Bra­tianu Dinu közvetlen környezetéhez tar­tozott eddig s igy megállapításai úgy a kormánypártban, mint más politikai kö­rökben szenzáció erejével hatottak. — Bratianu Dinu közleménye — je­lenti ki Sassu — teljesen megfelel a va­lóságnak. A kormány ugyanis nem in­tézett hozzá ultimátumot, valamint az is kétségtelen, hogy a pártelnök sajtónyi­latkozatát nem lehet magánvéleménynek minősíteni. A nyilatkozatnak, mely a pártelnök nézeteit fejezi ki, mégis sze^ mélyi jellege van, annál az egyszerű ok-i nál fogva, hogy abban nem a párt osz­tatlan közvéleménye jutott kifejezésre. A miniszterelnök is adhat ki olyan köziéi ményt, mely csak személyi álláspontját! fejezi ki, mig egy olyan nyilatkozat, a mihez a kabinet valamennyi tagja hoz-i zájárult, a kormány álláspontjának tej kiüthető. Ellentétek csupán ott mutat-, koznak, hogy amig a párt elnöke a kér-, dést sürgősen le akarja tárgyalni, addig a miniszterelnök a problémát nem tartja időszerűnek. A földmivelésügyi miniszter nyilatko­zata végén kijelenti, hogy véleménye szerint az alkotmány módosítására egy­előre nincs szükség. 13 párt főtitkára is beleszól a vitába E Bébé Bratianu, a párt főtitkára szin­tén beleszól a vitába. Egy fővárosi lap­nak a következőket jelentette kit — A liberális párt programjában nem szerepel az alkotmányrevizió kérdése. Ez a probléma tehát számunkra mindad­dig nem létezhetik, ám.ig a módosítást valami uj és rendkívül fontos állami ér­dek nem kívánja. Nem értem téliát, hogy miért keltett olyan nagy vihart a pártel­nök sajtónyilatkozata, miért tette szük­ségessé minisztertanács összehívását. Nem kívánhatja ugyanis senki pártunk elnökétől, hogy magatartását pillanatnyi érdekeknek vesse alá. Ez ellenkeznék a liberális párt hagyományaival. A párt­vezérnek jogában áll a közvéleményt irányítani, illetve a helyes útra terelni- Erre a nyilatkozatra szükség volt, ha fi­gyelembe vesszük az újkeletű politikai apostolok mozgolódásait, ak;k egyfelől utópiában merülnek fel, másfelől detna- gógikus célokra használ ják fel ezt a kér­dést. Az a véleményem, hogy a liberális párt elnöke nem tett mást, csak a köte­lességét teljesitefte. A fenti nyilatkozatokból az tűnik ki, hogy az ellentétek továbbra is fennálló­nak a kormánypárt két tábora közölt. A Curentul úgy tudja, liogy Bratianu Di­nu a közeli napokban nyílt levelet tesz közzé, amelyben egy felőli kijelenti, hogy nem vonta meg támogatását a kormány­tól, másfelől bőven ki fogja fejteni, hogy mely okok késztették az alkotmány módositás ellen való állásfoglalásra. A kormánypárt egyes köreiben úgy vélekednek, hogy Bratianu mindaddig nem kezd ujnhb támadásba a kormány ellen, amig a part országos kongresszusa le nem tárgyalja az alkotmánymódosí­tás kérdését. Más verziók szerint a párt­elnök és a miniszterelnök között felme­rült ellentéteket az állandó bizottság fogja előbb letárgyalni, mely julius Tá­gén ül össze. Ebben az esetben bizonyos, hogy Bratianu Dinu álláspontja fog gy&z ni, tekintve, hogy az állandó bizottság nagy többsége a pártelnök mellett van. Egy ilyenértelmü határozat viszont — hangoztatják egyes politikusok, — egy­értelmű lenne a kormány lemondásával. Ä Zorile szerint Sassu földmivelésügyi miniszter közvetíteni igyekezett Bratia­nu és Tatarescu között. A lap úgy tudja, hogy Tatarescu azt az üzenetet küldte a pártelnöknek, hogy a cnezuráról és az ostromállapotról egyelőre nem mondhat le, ami pedig az alkotmánymódosítás kél dését illeti, hajlandó magát alávetni aí illetékes pártfórumok döntésének. Bra­tianu Dinu állítólag beleegyezett ebbe a megoldásba. Mindezektől függetlenül meg lehet ál­lapítani, hogy az utóbbi napokban hatá­rozottan Bratianu Dinu javára billent n mérleg. Egyes kormánypárti szervezetek nyíltan a pártelnök mellé állottak, a kor­mány pedig ma már nem olyan egységes, mint amilyennek az icidens kipattaná­sakor mutatkozott. A nemzeti parasztért kolozsvári nagygyűlése A nemzeti parasztpárt kolozsvári nagy­gyűlése oC) ezer ember részvétele mellett zaj­lott le. Délelőtt ÍC órakor a tömeg felvonult Mi­liőimbe. Maniu, Lupa és Madgea.ru előtt, majd a Magyar Színházban kezdetét vet­te a népgvülés, amelyen Htünt, hogy a nemzeti parasztoá-t erdélyi szerveze­tei maradéktalanul szolidárisak Maniu- vah De kitűnt az is, hogy a valahista akció Erdélyben nem talált visszhangra. A ko­lozsvári gyűlés tehát Maniu győzelmét, de ugyanakkor Vajda vereségét i® jelenti. A tömeg zöme a színház körül helyez­kedett el, a beszédeket ugyanis hangszó­rók közvetítették, A kolozsvári tagozat m vében Socol Áruéi dr mondott üdvözlő beszédet. Sauciuc-Saveanu Bukovina, Pan Halippa Besszarábia nevében szólaltak fel. — Azért jöttem Kolozsvárra — jelen­tette ki Pan Halippa —, hogy visszaad­jam a űzi tét Vajdának, «ki Kisenevben Manu Gyulát támadti (A Hallgatóság zajosan tüntet Vajda ellen.) Eljöttem, hogy megmondjam: had and ók vagyunk K> évig is ellenzékben maradni, csakhogy kormányra jutásunkkor megvalósíthassuk a parasztállamot. A nemzeti pareszpart azonban győzni fog, mert a mögötte álló paraszttömegek öntudatra ébredtek. Danciu Axente és Jingn tanár a nenn zeti parasztpárti fiatalság üdvözletét tol­mácsolták. Dobrescu Demeter volt fővá­rosi polgármester megállapítja, hogy a mai harc nem más, mint a parasztság sza­bad sá gküzdelme. — Romániában két ország van — mondja —, az egyik sir, a másik énekeL Most azok kormányoznak, akik énekei­nek. Természetesen nem hisznek az éhes­nek azok, akik jól vannak likta. A harc nehéz, de mi küzdelmük 1 mégsem hagy­juk abba. Erőszakra t i. -/.akkal fogunk válaszolni Egy fogért két fogat követei lünk. Dobrescu Aurél^garasi képviselő, ut n

Next

/
Thumbnails
Contents