Brassói Lapok, 1935. október (41. évfolyam, 225-250. szám)

1935-10-02 / 225. szám

ft s 9iftny f tor Tul máűy- yjgy e te» ?ií ayip tArt. -•(. ] J*fiDAmT 3£ «. .«L. <*»*.«» W 4«.-» ■ « .«•'.': -5i m %! K r *#!•.« 1WX 910619 tlOílidíslpílflánB Árusításba nem bocsátható í XLi. évfolyam Főszerkesztő: —7 ■ 7 Hétfő 225 szám. Szele Béla dr• A'/p A 1935. évi október ± ELŐFIZETÉSI ARAK: Belföldre.- havonként 66 lej. képesítéssel 74 lej, ugyanez Bra$ov-ban 70 «ej. — Külföldre: negyedévenként 300 lej. Magyarországra; negyedévenként 12 pengő. ~ HIR^ DETÉSEK dija hirdetési oldalon 5 lej, páros (bál) szö-egoldaion 5.50 lej, páratlao (jobb) szövegoldalcn 6 «ej négyzeicentiméterenkénu Hirdetés) dijak előre fizeteodők. Szerkesztőség és ki adóhivatal: Bra$ov, Str. Regéle Carol 56—58 Telefonszámnk: kiadóhivatal 82-, szerkesztőség 83 Abesszínia és Memel Irta: Körösi Sándor A Gyulafehérvár melletti Kutialván Északkelet-Afrika és a Földközi-tenger fö­lött már a kirobbanásig sűrűsödtek a háború fekete fellegei s a pusztító vihar kitörése min­den jel szerint csupán néhány nap kérdése. Genfben és a nyugati fővárosokban úgy vélik, hogy a fasizmus Olaszországa még ezen a hé­ten megkezdi a hadműveleteket Abesszínia el­len s megindult a modern háború vérzivatara, amely minden vaiószinüség szerint elsodorja a népszövetségi eszme építményének még meg­maradt, rozzant vázát is. Olaszországgal együtt minden bizonnyal Lengyel- és Magyarország is otthagyja Genfet, ezzel pedig a Léman-par- ti intézmény már igazán csak egyik tábor dip­lomáciai klubjává válik. Európa ismét szét­esik a két szembenálló hatalmi csoportra s igy újabb előfeltétele terem annak, hogy a gyar­mati viszály — a hatalmi érdekek ösSzegaba- lyodottsága révén — előbb-utóbb európai, sőt világháborúvá terebélyesedjék. Olaszország sakkban tartása céljából Anglia is mozgósított a Földközi-tengeren, sőt hatalmas belső köl­csönt is felvesz az eddig előre nem látott ha­dikiadások fedezésére. S hogy méginkább elboruljon, vészjóslóan elkomoruljon a vigasztalan látóhatár. Sötét it-lüők ülték meg Európa északkelet, es—- ké­nek egét is. A vasárnapi nappal általános vá­lasztásra került sor Klapejdában, a túlnyomó­an német lakosságú Memel-vidéken is, amelyet a legyőzött Katser-birodalom minél érzéke­nyebb és bénitóbb megtépázása céljából Danzig módjára, úgynevezett nemzetközi szabályzat­tal Litvániának ajándékozott a békediktátu­mok rövidlátó szelleme. Memel a német biro­dalom legelőretoltabb haditengerészeti góc­pontja volt a Balti-tenger keleti partvidéké­nek s ezért a győzők jónak látták lenyesni a porosz miiitarizmus testéről. A mesterségesen feltámasztott, vérszegény Litván«a kezelésébe adták, hogy kapuja legyen a tengerre, helye­sebben, hogy e szerncsétlen, üllő-szerepre szánt kis puffer-állam nagyhatalmi gyámjainak köz­vetlen bejáratuk legyen ebbe a félgyarmatuk­ba. Mert Litvánia bizony nem sokban külön­bözik — nemzetközi helyzetét és sorsát te- k'ntve — a négus országától. Egyike az an­gol imperializmus kezében levő, inkább má­sod-, mint elsőrangú ütőkártyáknak. A jelenleg adott nemzetközi légkörben a nemelv«déki választások kivételes jelentőséget kaptak és kimenetelükre, főleg pedig várható következményeikre, a genfi fejlemények izgal­mai ellenére is, feszült érdeklődéssel figyel nemcsak a közvetlenül érdekelt litván és né­met közvélemény, hanem az egész világról mindenki, aki tisztában van a világpolitika mai tűzfészkeivel. Egyébként Hitlernek a nürn­bergi Reichsíag-ülé&en tartott beszéde és a Könlgsbergbe már hetekkel ezelőtt összponto- Bitott náci-propaganda külön is gondoskodott arról, hogy a nemzetközi figyelemből a me­meli választásokra is jusson. Ezt a választást a Harmadik Birodalom affé­le második Saar-vidéki népszavazásnak te­kinti. A kérdés Sokban hasonlít is a Saar-ügy- höz, csakhogy ezesetben formai’ag nincs szó a szóbanforgó terület helyzetéről való döntés­ről és a birodalomhoz való békés visszacsato­lásának a lehetőségéről. A kaunasi litván kor­mány természetesen egyszerűen a memelvidé- ki, vagy ahogyan litvánul nevezik: klajpedai szenátus megújítási aktusának akarja felfog­ni ezt a választást, Berlinben azonban máskép fogják fel a dolgot, népszavazás-jelleget tulaj­donítanak ennek a másutt és máskor csak bel­politika; problémának vehető eseménynek. Mert Berlin — amint régen előrelátható volt — a népszövetségi válság és az angol-fran­cia—olasz gyarmati viszály háborús kimélyü­lésének ezt a jó idő óta lesett időpontját al­kalmasnak látja arra, hogy hozzálásson keleti terveinek a megvalósításához. Az időpont: az olasz—abesszin háború kitörésének az előzsté- ,e, az olasz—angol ellentét rendkívüli kiélező- Üöttsége, Gömbös berlini és Ribbentrop brüsz- rzeli látogatása az} amely különös jelentőséget *d a memelvidékl választásnak. PSaitiu válaszolt Ta tarescunak A volt pártelnök Könnyelmű örökös&ösz QasonUioita a minisszierelnököt A censzura és asz ostromállapot ellen tüntetett asz Alkotmányvéáö Front bukaresti gyűlése PlihaBache Sorocán kikeli az ■éMtf“ foJ»B»oldaM pártok ellem Gyulafehérvár, október í. Miniu Gyula vasárnap erdélyi vezér­karával résztvett a Gyulafehérvár nieöet- ti Kutfalva községben tarott nemzeti pa­rasztpárti gyűlésen. A megnyitó beszédet i Simu esperes, veit országgyüV i 1-' «; eelő mondotta. A következő felszólalók* Carpinisan gimnáziumi igazgató, Risca Jonel volt képviselő, Marcu Patrizhie és Mucu Valérii* az erdélyi parasztság ra­gaszkodását és szeretetét tolmácsolják Maniunak. Pop a Ágoston volt képviselő éles bírálatot mond Tatarescu kormányzá­si eszközei fölött. Tiltakozik a cenzúra és az ostromállapot ellen. Tatarescu azt ál­lította Maniurói, hogy diktatúrára törek­szik. Igen, diktatúrát akar a nemzeti pa­rasztpárt is: a tömegek diktatúráját. A badacsonyi oroszlán' ismét kiállt a po­rondra, hogy megvédje r fen ■,egetett köz­szabadságokat, mert Erdélyben nem ra­bok élnek, hanem a nemes római hagyo­mányok Örökösei. Dobrescu Aurél, volt tartományi kormányzó támadja a kis pártokat. Azt állítja, hogy a Goga—Cuza és Vajda féle alakulatokat a kormány pénzeli, mert igy akarja a nemzeti pa- rnsztpárl erejét megtörni. Maniu Gyula kútfalvi beszéde i Maniu azzal kezdi beszédét, bogy kút­falvi utjával az erdélyi románság két ve­zető szelleme: Albani Septimius és Livius emlékének kívánt adózni. A magyar idők­ben legelőször ebben a kerületben jjlól- tette magát s programbeszédében már ak­kor megjósolta az egyesülést és a nagy­birtokok félosztását. Amit akkor mon­dott, már rég bekövetkezett. Különben is | mindig óvakodott attól, hogy hazug igé- j retekkel kábítsa a tömegeket. Hangoztatja, hogy minden erdélyi ro­mánnak a nemzeti parasztpártban a he­lye. Óva inti a parasztságot, hogy más jelszavakat kövessen s felüljön más par­tok ígérgetésének. A nemzeti parasztpart a leghatalmasabb politikai szervezete az. országnak. Elnöke Mihalache, aki maga is ! paraszti sorból emlekedett a párte.nöki székbe. Mihalache az országot a paraszt­ság képére akarja átformálni. A népnek őt kell követnie, mert a mai bajokra egyedül csak ő hozhat orvosságot. „A HAZUGSÁG HELYETT A VISSZAVONULÁS ÚTJÁT VÁLASZTOTTAM“ A volt pártelnök ezután rátért Tatares­cu konstancai beszédére. — Nem haragszom — mondotta — a rám vonatkozó kijelentésekért. Nekem elég az, ha a nép milliói szeretnek. A mi­niszterelnök különben mondhatja, amit akar, mert a cenzúra nem nyirbálja meg az ő beszédeit, mint a mieinket. Mi, saj­nos, abban a helyzetben vagyunk, hogv a cenzúra jóvoltából nem hívhatjuk fel a közfigyelmet a kormányzás hibóiro. Végeredményben mit is mondott Tata­rescu rólam? Azt, hogy én hazudom, zsa­rolok s általában meg nem engedett esz közöket veszek igénybe. Vájjon mién ♦enném én ezt? Hiszen ebben az ország­ban elértem a legmagasabb méltóságokat négyszer voltam miniszterelnök, rím vár­hatok éu még az élettől? A pártelnökscg- ről saját akaratomból mondottam le éf nem hajszoltam a királyi kegyet, mini Tatarescu, hogy pártelnök lehessek. En­gem a párt közakarata juttatott az elnöki székbe. Saját elhatározásomból mondot­tam le erről a magas tisztségről, bér Őfel­sége is kért, hogy vállaljam továbbra is a párt vezetését. Feltehető azonban a kéi- dés, miért vonultam vissza, ha az ural­kodó, a párt, a parlament és az ország ifi mellettem volt és engem akart? Azeri kényszerültem erre a lépésre, mert, mint miniszterelnök, nem uhet­tem azt, amit a fejem és a szivem da­tált. Ha tovább is helyemen maradok, nem jö­hettem volna ki a falvakba, híveink közé hogy felemelt fővel elmondjam: mi min­dent tettem. Nem tehettem volna eleget Ígéreteimnek s hazugság helyett inkább választottam a visszavonulás útját. Értetek mondottam le e nagy tisztségek ről. Nem akartam rejtett lépcsőkön járni mivel egy pillanatig sem feledtem, hogy a ti harcotok, megbecsülésetek és • bizal­matok folytán jutottam hatalomra. — Tatarescu azt állítja, hogy azt teszi, a mit akar. Ha ez igy van, akkor miért vett olyan hosszú időt igénybe az uj bankkormány­A szavazás eredménye még ismeretlen, mint­hogy a nagyon körülményessé, sőt, német ál­lítás szerint, gyanúsan nehézkessé tett válasz­tást hétfő estig meghosszabbították. Ennek az uj nagynémet erőpróbának a kimenetele azon­ban ugyanugy nem kétséges, mint a saarvidé- ki népszavazásé volt. Az általános légkör és nem kis mértékben Göbbelsék gondoskodtak arról, hogy a klajpedai szenátusban az eddiginél is nagyobb, döntőbb legyen a német többség. A litván köztársasági elnök ezzel szemben tul- későn adott kegyelmet a inemeli összeesküvési pör ama elitéltjeinek, akik rászánták magu­kat a kegyelemkérésre. Ami a memelvidéki választást a világérdek­lődés előterébe helyezi, nem annyira az ered­mény arányai, hanem az a kérdés, mi követ­kezik az urnák körüli harc után. Londonban és más fővárosokban már hetek óta tudni vé­lik, hogy a választás kapcsán a merned nácik újabb puccSot, felkelést szándékoznak megkí­séreli, persze berlini parancsra, Rosenberg j Alfréd elgondolásainak megfelelőleg. Ismét j megpróbálják kikiáltani a tartománynak a bl- 1 rodalomhoz való v'sszacsatlakozását. Ha valamikor, úgy most Berlinnek nagyon szüksége van egy erőteljes memeli kiállásra, elszánt áilamcsiny-kisérletre. Aranyat érne Számára megtudni e puccs révén, mit szólna Lengyelország a Memel-vidék yisszacsalakozásá- nak komoly eshetőségéhez? Varsó magatartása pontosan megmutatná, mit ér valójában az ed­dig inkább csak a felületen mozgott német- lengyel barátság, lehet-e építeni rá a további keleti tervek végrehajtása során? S emellett kiderülne az ls, mennyire fekszik szivén Ang­liának, Franciaországnak és Olaszországnak, mint a memeli statútum három kezesének az, hogy megakadályozzák ezt az első Anschlusst, illetőleg mennyi erélyt szánnának az ellene való tiltakozásra? A Hitler-kormánynak ennél­fogva nem annyira a választás eredménye és a memeli nácik megmozdulásának a végső ki­menetele fontos, mint a tényleges erőviszonyok kitapogatása. Mert ha a* újból napirendre tű­zött Memel-kérdés mostani élreállitása során arra a tapasztalatra juthat, hogy Lengyelor­szág a tények mezején i# álija a Harmadik Birodalommal való szoros keleti együttműkö­dés ígéretét, a három szavatoló nagyhatalom 8 közülük kivált Anglia és Olaszország pedig nem tartja érdemesnek összerugni Beninnel a patkót Litván'a és a Memel-egyezmény ked­véért, úgy Ausztria csatlakoztatása is a kö­zeljövő ügyévé lép elő és megszilárdul a ke­leteurópai német tervek valóraváltásának a kilátása is. Ilyeténképpen esetleges, vagy valószínű ki­hatásai és következményei teszik igen jeien főssé a most lefolyt memeli választást. Köny- oyen lehet, hogy fordulópontot fog képezni ez is, az a pont lesz, amely az utóbbi időben gya­núsan tartózkodóvá vált német külpolitika erélyes előretörését fogja jelezni. S ha ezzé lép elő, akkor egyben nagy Szerep jut neki ab­ban >s, hogy az északkeletafrikai fergeteg a mi kontinensünkre is átcsap. Ezért nem sza­bad csak Abesszíniára figyelni. Szemmel kell tartani Európa Északkeletét Is, mert Mus- ßol’nj Hitleréitől kölcsönözte azt a kifejezést, hogy nemzete „menetelő nemzet“. Amíg pedig a Duce az afrikai háborúba menetelteti az igá­jában nyögő olaszokat, Hitleréknél köztudomá­súlag Keiet-Európa, Memel és Bécs a menete­lés közvetlen iránypontja.

Next

/
Thumbnails
Contents