Brassói Lapok, 1936. február (42. évfolyam, 25-49. szám)

1936-02-01 / 25. szám

r&aa»3.ny agy etem a r íuu'jbw ■ . j. ■ ' *­vtéra. tfe XLtl. évlolyarr­t'öszerkesztl Szombat 25. szám. Szele Bélt dr. 1936. évi február 1 ELŐFIZETÉSI ARAK: Belföldre, aavookent >t> lej, Kízbesiteasei /« iej, ugyanét Bra$ov hao 70 'ej - Alföldre: negyedévenként J(J0 le). Magyarországra. negyedévenként 12 pengő — HÍR. DETÉSEK dija hirdetési oldalon 5 lej, páros (hal) ezövegoldalon 5 50 lej páratlan (jobb) -rftvegoldal , 6 iej négyzetcentiméterenként. Hirdetést dijak előre fizetendők. Szerkesztőség és kf adóhivatal* Brajov Str Régele Carol 5ft-5S Tele nseámok: kiadóhivatal 62„ szerkesztős eg 83 A külföldi államférfiak sorában Lítvínovőí fogadta leghosz- szabban a: uj angol uralkodó Párisban kivételes jelentő: éget tulajdonítanak Litvinov londoni tárgya­lásainak — Neurath szei nt Németország nem tervez elhamarkodott lépéseket — II. Károly urály fogadta az angol kormányférhakat Továbbra is G orgy király özvegye tölti be a 1 irály né szerepét Uj plánéta, uj vélemény Irta Halász Sándor Vannak oktondl és maradi lelkek, amelyek nem tudják megérteni, hogy Hodor közigaz­gatási vezérfelügyelő miért jelentette a szat­mári választott tanácsról, hogy annak ügyke­zelését követendő példának kellene az ország elé állítani és miért egy hónappal később ugyanaz a Hodor ugyanarról a szatmári vá­lasztott tanácsról, hogy különböző szabályta­lanságokat követett el és ezért fel kell oszlat­ni Pedig ebben a két ellentétes jelentésben nincs semmi értelmetlenség és csodálkozni való sem. Mikor a tanács a közigazgatási vezér- felügyelő szerint is kiváló volt, nemzeti pa­rasztpárti nap sütött az égen és mikor, egy hónap múltán, ugyané tanács bünlajstromát teregették ország-világ elé, már liberális plá­nétába fordult a világ. A csodálatos csak az a rugalmasság, logikai készség és indoklási merészség, amellyel a közigazgatási felügyelők és mindazok, akik az uralkodó politikának csatlósai, saját magu­kat hazudtolni tudják. Az abszolutizmusok ko­rában a költők megtanulták a képekben és al­legóriákban való beszéd nagy tudományát. A magyarországi Bach-korSzak levitézíése után például szinte már nem is tudtak másképpen danoini, mint burkolt szavakban, kendőzött képekben, kancsal hasonlatokban. Ismét bele Kellett jönni az e korabed költőknek a szabad és közvetlen mondanivalók használatának tak­tikájába. Ugyanígy a mai diktatúrák korában is kifejlődött a politikában, közigazgatásban, a törvényalkotásban és főként annak magya­rázatában „a hajlítható érvelés" technikája. A törvény paragrafusa mindig úgy csavarodik, a hogyan a pi.lanaínyi párt-, vagy vezérelv meg­követeli. A legnagyszerűbb érvek sorakoznak fel annak bizonyítására, aminek az ellenkező­jére tegnap még az ország minden polgárának, fej- és vagyonvesztés terhe alatt, esküdni kel­lett örök igazságok elveszítik halhatatlansá­gukat, mozdíthatatlan tantételek dcgmaszerü szentségüket és a szatmári választót tanáé®, a mely tegnap még mintaszerű példa volt, ma megérett arra, hogy menten leváltassék. De nemcsak a közigazgatásban, hanem az állami, a gazdasági és társadalmi élet minden szintjén forog az „igazság“. Hova-tovább be­le kell törődni, hogy nem jelentős és nem i® számit, mint jelenség és hogy vesztét okozza annak, aki hisz benne. Ezek az uj igazságok nem születnek, hanem „alkottatnak“'. Nem az évszázadok erkölcse, szokása, hagyománya nemz! őket, hanem a — korparancs. Ezt a mai fajta korparancsot viszont nem a kor egyhan­gú követelése emeli erővé, hanem a minden­kori uralom ereje és annak tekintetnélkiili- sége. Talán senki szebben nem mutatott még rá a mai életnek erre a rettenetes ellentmondására és sorstragédiájára, mint Ilja Ehrenburg. Az ő Lazik Roitschwantz-a az a tragikus figura, aki hisz abban az igazságban, amelyet előtte jelszóként lobogtatnak. Minden állam, minden uialmi forma, világnézleti hit hirdetett elvét elfogadja és élni akar benne. De mire elfogad­ja, már más állam kenyerét eszi, ahol termé­szetesen más az igazság. Lazik Roitschwantzot éppen ezért külön-külön és mindannyiszor megpofozzák, ha végre elhiszi azt a dogmát, a mellyel Szemben való kételkedéséért éppen tegnap pofozták meg. Voltaképpen Ilja Ehren- burg regény-figurája nem más, mint maga a mai európai ember, aki sohasem tudja, kire és mire esküdjék és akinek egész élete abban te­lik el, hogy uj igazságokat kell befogadnia, elismernie, hitként vallania, hogy öt perccel később éppen azért képeljék fel, mert a teg­nap reá erőszakolt hitet és igazságot lényében már feloldotta. Megszégyenítő és megbecstelenítő az a sze­rep, amelyet a ma uralkodó és folyton változó hatalmasságok a szürke állampolgárnak kiosz­tottak. Nincs lealjasitóbb annál, mint elfogad­ni hiteket, amelyeket nem vallunk és nincs borzalmasabb szenvedés, mint megtagadni .adásunkat, amely megtelitette lelkünket, vér­iny- és idegrendszerünket. És nincs csú­nyább munka, mint odaállani a hatalom szo'- gáiává és ma megindokolni, hogy miért nagy­London, január 31. A külföldi államoknak V. György ki­rály temetésén résztvett képviselői las­sanként mind elhagyják az angol fővá­rost s visszatérnek hazájukba. Az állam­fők nagyrésze már szerdán elutazott, igy Lchrun francia köztársasági elnök, Lipót belga király, Keresztély dán ki­rály, Umberto olasz trónörökös és több gyarmati fejedelem. Mindegyikük hajó­ját két-két angol torpedóromboló kisér­te az angol vizeken. Alex dán trónörö­kös repülőgépen Párisba ment. Flandin francia külügyminiszter is ha­zatért Piétri tengerészetügyi miniszter­rel együtt, tekintettel arra, hogy a Sar- raut-kormánynak csütörtökön délután kellett a parlamentben bemutatkoznia, NEURATH MEGNYUGTATTA EDENT ÉS FLANDINT Eden és Flandin, valamint Neurath birodalmi külügyminiszter londoni tár­gyalásai — amint már tegnap megír­tuk — főleg a rajnai semleges határöv kérdé­se körül forogtak, miután ezt a kérdést a Hitler-kormány íz angol és francia vezérkar között lét­rejött kölcsönös támogatási megállapo­dással kapcsolatban felvetette s mintegy bejelentette, hogy most már nem tartja kötelezőnek a rajnai zóna katonomentcs- ségének fenntartását. Van olyan értesülés, amely szerint Neurath nem tett határozott Ígéretet a ®zerü, és holnap, hogy miért kivetni és meg­botozni való — a szatmári választott tanács munkája. Az, hogy a tömeg hétrét görnyed és meg­adja magát, nagyon természetes és nagyon ért­hető. A kis ember lenn, messzi a végeken és a mérelek végtelenségében elveszőn, összerop- pan a hatalom birhatatlan súlya alatt. Mindig olyan, mint a falu, mert különben agyontapos­sa a falu. A forradalmár kis kulit az első han­gos szónál elteszi láb alól a tömegekre törő erő és akarat. Vagy behódol tehát, vagy el­pusztul. Szinte nevetséges is, amikor csóré egyedül odaáll és világot akar megdönteni. Nem az ő hivatala és nem is az ő ökle-erejé- nek feladata. Egészen más, ha fenn, az élen és az ormon áll ki a „kiskirály'“ és szembefordul a gör­raj ii határöv semlegességének tiszte­leti n tartására, 1 Matin szerint Neurath csak azt han­gos itta Edennel szemben, hogy T metország rendkívüli fontosságot t ajdonit a locarnoi szerződés szöve- t íek és szellemének, mert ebben lát j a nyugateurópai béke ísnntartásá- i k az alapját. Ed' i közölte Neurath kijelentéseit f lan- dir tel, aki úgy találta, hogy a német küt gyminiszter szavai egyértelműek azi L, hogy I metország nem sérti meg a rajnai 1 táröv semlegességét. Kü igyi körök is azt his-znk általában, lioj • Neurath szavainak más értelmezést adi nem lehet, mert hiszen a rajnai öv j rajnai öv kérdésén túl még nagyobb főt isságot és jelentőséget tulajdoníta­na' a többi londoni eszmecseréknek, lentőségteljesnek mondják t II. Károly román király, Boris bol- I r király és Pál jugoszláv régensher- i g között lefolyt találkozást, de tég nagyobb feltűnést keltenek azok a ! hallgatások és megbeszélések, ame­ly« ezt követték. Elegendő csak a fel­sőt lásuk is, hogy kétségtelen fontossá­ny< :tő és megszégyenítő paranccsal. Más szí­ne es ize van a dolognak, ha egy ilyen Hodor, ha egy ilyen, ha sok ilyen közigazgatási vezér felügyelő áll ki és elkiáltja magát: „Azt már nem! Nem mondom ma pont az ellenkezőjét annak, amit tegnap mondottam. Nem mondom, mert megszégyenítő, nem mondom, mert embe­rt méltóságomat sérti és a legvégül nem mon­dom, mert nem hazudok.“' Ha egyszer és végre már azok, akik a mindenkori hatalom minden­kori eszközének odaadják magukat, megráznák sörényüket és ha nem is forradalmi lendület­ben, de legalább polgári méltatlankodással I visszautasítanák ezt a méltatlan megbízatást, j nem születnének olyan megalázó ítéletek, mint * amilyennel ma a nagyváradi tábla „törvény- I telennek“ jelentette ki a tanács feloszlatását. Nagyon Machiavelli-izfl a mai ooiitikának semlegessége lényeges kikötése a Itocar­női szerződésnek. Az angol sajtó is élénk figyelmei szentelt az angol'—francia—német kül­ügyminiszteri megbeszélésnek. A legtöbfc lap cáfolja azokat a hiresztcléscketi amelyek szerint Flandin súlyos aggo­dalmakat nyilvánított Eden előtt a raj­nai öv semlegességének sorsát illetőleg. Egyébként az angol lapok értelmezés« szerint is biztosította Neurath Edeut ar­ról, hogy a Hitler-kormány a rajnai ka- tonamentesitett övvel kapcsolatban nem tervez elhamarkodott lépéseket. A Daily Telegraph szerint, amely fél- hivatalos szócsöve a Foreign Office* nak, Neurath az angol—német együtt­működés lehetőségei iránt is érdeklődött. guk szembetűnjék. Miután szerdán délelőtt elsőnek Eden külügyminisztert fogadta Vili Eduárd király — amint már tegnap is jelentettük röviden — Neurath német külügyminisztert és Starhemberg her- cég osztrák alkanceílárt fogadta a Bu< ckingham-palotában. Délután előbb Ti- tulescu, majd Litvinov orosz külügyi népbiztos került sorra s üdnárd Király által történt kihallgatásuk után mind­célratörése. Vannak, akik ezt a tekintetnéücü- li®éget és szinte Ízléstelenséget összetévesztik a reál-politikával. Reálpolitikusnak lenni any. nyit jelent, mint fantomok helyett valóságokai megvalósítani, ezzel szemben ez a változó szí­nű jelentésáradat és elvmagyarázat nem va­lóságot, hanem hamisítványt ad. Csak aktá­kat és ítéleteket kapunk, csak jelentéseket é« ankétokat, de minden erőlködés ellenére sem festjük át az embert, aki elindult a maga hiti utján és a halálos ágyán is hitével hal meg. Közigazgatási vezérfelügyelők jelentései vál­tozhatnak havonta és kormányonként, de a* ember maga változatlanul áll a maga külön és egyéni erkölcsi alapján és titokban nagyon kikacagja azokat, akik Lazlk Roitschwantzot páros napokon jobbról, páratlan napokon pedig balról oofozzák. \ külügyminiszterek felvonulása íduárd királynál és Baldwinnál

Next

/
Thumbnails
Contents