Brassói Lapok, 1936. április (42. évfolyam, 76-99. szám)

1936-04-01 / 76. szám

XLii. évtotvam J Főszerkesztő: , Szerda 76. szám. Szele Béla dr. 1936. évi április 1 ELŐFIZETÉSI ARAK: Belföldre. aavoakCnt h iej k#*he«ltí**ei 74 tej. agyane* Brasov ban 70 lej. — Küllőidre: negyedévenként JOO 107 Magyarországra; negyedévenként 12 pengő. — HIR­DETÉSEK dija hirdetési okJaion 5 lej, páros (bal) szövegotdalon 5.50 lej, páratlan (jobb)s/övegoldalon 6 lej oégyzetcentiméterenként Hirdetési dijak előre fizetendők. Szerkesztőség és kJ adóhivatal: Bra$ov Str. Regele Carol 56—58. Telefonszámnk: kiadóhivatal 82- szerkesztős eg 83 ■BnMEMBmffiM>lls^.!lla|ll'au:!iWli«i|HIIBl|i IHM H'I 1IHI1I1MIII1 IWSat»t6BÍ?*MíaBKhRífckí4llBi'-V<^asaííí3fSRS^ffi^^a«^MBaaillB8SBS!li8Ba^ag8533i5aaBígTO Wert másra nem is leheiert: Hitlerre szavazott a német választók 98.79 százaléka Csak félmillió ember nem vett részt a szavazáson és félmilliónyi szavazatot nyilvánítottak érvénytelennek Vatesziniifleni&B telna^Hi®«®"* terű® Miller győzelmét az angol safte Csuda történt, misztikus, érthetetlen és megfoghatatlan csuda. Negyvennégy- millió 924 ezer emberből negyvennégy- milliő 181 ezer ember tegnap, Németor­szágban, egy akaraton volt• A világ történelmében még nem igen fordult elő, hogy akár csak egyetlen város is egy akaraton legyen. Arra sem ig?n volt még példa, hogy akár csak egyetlen kicsiny falu is egy véleményt valljon. Család sem ige nkadt még, a melynek egy legyen a gondolata, sőt az olyan házasság is ritka, amelyben a két ember érzés-, akarat- és gondolat­világa harmonikusan összedobbanjon. Mit tagadjuk: talán az egész világ-min- denségben nincs egyetlen ember sem, a ki akár csak önmagával is békében és megértésben éljen. A magányos ember­ben is dúlnak az ellentétes érzések és vívódnak a lelki meghasonlottsagok. önmagunkban s elszigetelten is lázongó ellentét vagyunk és igy természetes, hogy összeverődött, vagy összekényszo- ritctt szervezettségeinken belül perma­nens a — „forradalom.“ Ennek ellenére is — igy jelenti a né­met hivatalos sajtóiroda — Németor­szágban tegnap az embermilliók 98.8 százaléka egy akaraton volt. Jtt nyilván csuda történt. * A nagy háború utolsóelőtti esztende­jében a magyar irodalom egyik legmé­lyebben keserű humoristája Karinthy Frigyes, „Krisztus vagy Barabbás‘ cím­mel egy kis írást alkotott. írásainak ta­lán legdöbbenetesebb erejű kinyilat­koztatása ez az egy nehány sor. Azt mondja el benne az iró, hogy Krisztus felveszítése utáni harmadik napon visz- szatért a földre és összeszedte annak a tömegnek egyedeii, akik három nappal előbb, Pilátus előtt, nem az ö, hanem a gyilkos Barabbás szabadonbocsútását köoetelték. A régi Jeruzsálemben a pászkák ünnepén az nőit a szokás, hogy az uralkodó hatalom az elítéllek egyikét elengedte. Azt bocsátották sza­badon. akinek szabadon bocsátását a nép követelte. A nép már szavazott egy­szer és ez alkalommal nem az emberiség megváltójának, a béke hírnökének, a nazaretinek, hanem Barabbásnak, a gyil kosnak, szipolyozónak, árulónak és rab­szolgatartónak szabadonbocsútását kö­vetelte. Most, a földre visszatérten, a názáreti maga köré gyűjti azokat, akik Barab­bás szabadonbocsútását követelték és azóta belátták, hogy nem a gyilkost, a háborúra uszító és a háborúhoz veze­tő Barabbást kellett volna szabaddá ten­ni, hanem a názáreti, aki e földre bé­kességet kívánt teremteni. , És Pilátus vállalta az „ujrafelvételt1'. Kiállt a tornácára ,végignézett a sokasá­gon és igy szólt: — Hát kit bocsássák el már most, Barabbást vagy a nazaretit? „És ekkor zugás támadt s mint a mennydörgés zugolt fel a sokaság. És a sokaság ezt kiottá: Barabbást/“ „És rémülten néztek egymásra, mert külön-külön mindegyik ezt kiáltotta: a názáretit!“ Jeruzsálemben nyilván szintén csuda A Harmadik Birodalombeli vasárnapi szavazás — mert igazában nem volt sem választás, sem népszavazás — teljes rend­ben, szervezetten és fegyelmezetten folyt le. Bátran mondhatni: agyonfegyelmezet- ten. Mert még a tartózkodásra sem volt mód. Amint maguk a berlini jelentések ás rámutatnak, még a halálos betegeket is lleszavaztatták. Minthogy pedig csupán egyetlen lista volt, a nemzeti szocialista pórt hivatalos listája és csakis erre lehe­tett szavazni, annyi lehetősége sem nyílt az ellentétes állásfoglalásnak, mint az elő­ző 1954 augusztusában tartott népszava­zás során, amikor is — amint emlékezetes, — egyes centrumokban a 25 százalékot is meghaladta azoknak a száma, akik határozott nem-mel sza­vaztak. Bármennyire sikert ígérő volt is az alka­lom. amelynek kapcsán ezt a jó egy év­vel időelőtti Rechstag-váilasztást megren­dezték, a hitlerista vezérkar nem merte megkockáztatni most, amit másfél évvel ezelőtt még mert, azt, hogy módot adjon a tagadó megnyilatkozásnak is, — úgy látszik — tartott attól, hogy a nem-ek száma most jóval nagyobb lett volna, vi­szont — ha mesterségesen is — minden áron azt az eredményt akarta kihozni, miszerint az egész Németország egy em­berként áll Hitler és politikája mögött. Egyedül a szavazólap érvénytelenné té­tele adott bizonyos lehetőséget az ellenté­tes állásfoglalásra de ez is csak nagyon csekély lehetőséget miután a szavazóhelyiségek számát nagy mér­tékben megszaporitotlák, hogy a lehető legszigorubbá tehessék az ellenőzést. A lélelmes elkábulteágnak abban a légkö­rében, amelyben ez a szavazás végbement, irtózatos kockázattal járt az áramlat et­iörtént: a názárétit kiáltották és Barab­bást választották, * A hegy csuscsáról belátni az egész várost. N yomorultak és kicsinyek az épületek, kártyavár a palota, játékház berne a hatalmas templom. Az emberek giliszták, undok rovarok, a rohanó au­tók álmosan vonuló csustó-mászók. A hegy orom távlatából a szem befogadja, az aey felfogja, az értelem értékeli a — rárost. Benne azonban, kötömegében törtet­te c-lvész a távlata és a loholó pará- nyoknak szemléletük sincs már. Negy­venötmillió ember vakon, mebabonáz- oa és szinte káprázatban az urnákhoz rohan és keresztet liuz a kockába, hn lőtt kiilön-kulön mine a ,,názáreti ne­vét kiáltotta.’4 Az ember csele a Féke vágyát bőm bölheti. Más vágy belőle ki nem sikít­hat. És mégis, mikor a piiáiusi tornácit ér a béke hangorkánja Barabbás neve, alakja, vezérlete rajzolódik ki az égre. A német birodalomban tegnap csuda : ö:iónt de egyáltalában nem misztikus nem érthetetlen és nem megfoghatatlan II történelem legegyhangubb szavazása len fordulni, még a szavazat érvénytelen­né tételével is. Ezért éppúgy alaptalan volt azt állítani, hogy a hitleri rendszer ellenzékét csupán az érvényteleneknek nyilvánítóit szavazatok száma jelzi (plá­ne, miután a szavazatszámlálás egész mű­veletét a hivatalos egységpárt emberei végezték minden ellenőrzés nélkül),, mint kétségbe vodhí, hogy az adott helyzetben Hitler és pártja szabad választás esetén is megkapta volna még a többséget. Ezek után csak természetes, hogy a higgadt és tárgyilagos nemzetközi közvélemény nem veszi, mert nem is ve­heti komolyan a vasárnapi németorszá­gi szavazás majdnem 99 százalékos ered menyét. Ez nem lehet mérvadó, mert kétségte­lenül őszintétlen és erőszakolt. Ennek el­lenére a hitlerista szavaztatásnak nagy a jelentősége abból a szempontból, hogy mutatja, mennyire félelmetesen uralni fi szavazók felhajtása A nagyhangú és minden íekinetetben felikorbácsoló propaganda hetei utón a né­met birodalom vasárnap a szavazás lázá­ban ébredt. A választók már a kora reg­geli órákban tömegesen vonultak az ur­nákhoz, úgyhogy délre a választóknak már jó fele leszavazott. Münchenben ágyulövésekkel ébresztet­ték fel a lakosságot, majd a választókat zeneszóval kisérték a választóhelyiségek­hez. Délelőtt a Hindenburg és Graf Zep­{ >elin léghajók megjelentek a város fö- ött és röpcédulákat szórtak le. Beilinben Teggel hét órakor katonai ébresztővel to­boroztak a szavazásra. A több, mint két­tudja még mindig a hiti írizmus a német népet. A történelem legmesteribb demagó­giájával és a nacionalizmus legféktelenebb diktatúrájával ugyan, de uralja s ez a. körülmény mindenesetre beláthatatlan horderejű tényező. A h.italomnak ilyen paroxizmusa, tultengése ugyanis tele van a legszömyübb veszélyekkel, amint ezt a történelem az újabb időkben is számta­lanszor szemléltette. A nagy egyhangúság sohasem vált üdvére sem egy népnek, sem. az emberiségnek. . . Magában, technikailag véve ezt a sza­vazást. a Harmadik Birodalom vasárnap 650—700 uj nemzeti szocialista Reichstag- képoiselö kapott, aki most már meghatá­rozhatatlan ideig húzhatja a havi 600 már kás fizetést azért, hogy valójában csak a mameluk szerepét játssza. A nevezetes szavazás lefolyásának rész­leteiről egyébként alábbi jelentéseink szá­molnak be: ezer szavazóhelyiségben óránként 120-- 120r választó szavazhatott lie a birodalmi fővárosban. A nemzeti szocialista párt if­júsági szervezeteinek kerékpárosai trom- bitaszóvál hívták a választókat a szavazás ra. Azok a berliniek, akik már leszavaz­tak, kabátjuk gomblyukában messziről látható fehér fémgombot viseltek, hogy őket már ne nógassák tovább szavazásra, Ezzel mintegy igazolták magukat. Áltálá­ban széleskörű intézkedéseket tettek, hogy mindenki megjelenjék az urnáknál. A hit­lerista propagandisták számos csapata Í 'árt házról-házra s szólított fel mindenkit, ogy tegyen eleget kötelességének.

Next

/
Thumbnails
Contents