Brassói Lapok, 1936. július (42. évfolyam, 149-175. szám)

1936-07-01 / 149. szám

f • /"r * ****'■•**•*■•> * ■» * f gye tea É&fi./vt&ra ^>UI;APíi3í rtrenoiak t«ro 4 StOG** VEZÉRCIKK HELYETT """ A cotroceni tömegszerencsét­f lenség áldozatai annyi kárté- m ritést követelnek, mint a _ __J mennyi Bukarest város egy­é vi teljes költségvetési végösszege. Egy- milliárd 200 millió lejről v«n szó. Tekin­télyes összeg. Mennyi mindent lehet ennyi tenger pénzből csinálni. Mennyi jót és hasznosat, üdvösét és kívánatosat. Ha a bíróság nem is Ítéli meg a teljes összeget, de annyi kétségtelen, jócskán kifizetnek majd kártérítést a cotroceni halottak hátramaradottjai és a cotroceni sebesültek kezeihez. A gondatlanságért, az elmulasztott in­tézkedésekért, a félvállról vett véde­lemért felelős a munkaadó és ebből kö­vetkezőleg felelős a maga reszort fában és különleges eseteiben a közélet is, a város vagy a Mm, a megye vagy az ál­lam. A törvények ilyen értelmű felelős­ségi kötelezettségét iskolázni kellene H szerte az országban mindenütt. Bele kell oltani az „illetékesek“ leikébe, hogy ők nemcsak „illetékesek“, de „felelősek“ is, ha nem tesznek meg mindent, amit meg kell tenniök aly>z, hogy az ország pol­gárainak vagyona, élete, testi épsége, a lehetőségeken belül, biztonságban le­gyen. Aktuális törvényszakasz ez, amelyet sokszorosítani és uton-uffólen, éppen napokban terjeszteni kellene. A|vinc_ésjffiisemcw Haitin a demokrácia c§ Franciaország. Vajda a nacionalizmus es Németország mellett szállt síkra Külön mozgalom indult Atvincen Maniu elveinek terjesztésére MAMII: Nagy népjóléti reformok kellenek, a diktatúra sötétséget és reakciót jelent Országszerte helyreállt a rend Francia fürdőhelyeken sztrájk­2 kai válaszoltak a szállodások. Fo­ki gadják a vendégeket, de nem ___szalgálják ki őket, azzal az. in- loklással, hogy a munkássztrájk során kive- ekedett személyzeti bér olyan magas, hogy tmellett dolgozni és üzemeiket fenntartani lem tudják. Ez igen, ez stílusos és törvényes harc. Az igyik zsebében a pénz és a ceruza, a másik nunkaerejével és szaktudásával kereskedik, dost összemérik az erejüket. A szállodai ipar kalkulációja a szállodai munkások létmini- numával mérkőzik. Annyira becsületes és iz- éses fegyverek ezek, mint amilyen becstelen ■s Ízléstelen, mikor a szemben álló osztályok igyike leterrorizálja és elnémítja a másik jo­gosnak vélt követeléseit. így lehet harcolni és negegyezni is csak igy lehet. Minden más .megegyezés" csak ideig-óráig tartó kényszer- íyugalom, amely a pillanatra vár, amelyben -obbanhasson és ismét lángba boríthassa a munka békéjét és a gazdasági élet termékeny nenetét. Jorga tegnap a politikai sar­3 tatáitokról és az igazi naciona- m lizmusról beszélt Brassóban. Talán senkisem beszélhet olyan büszkeséggel és tudatossággal az igazi na­cionalizmusról, mint a professzor, az igazi nacionalista. Ő tudja mi a haza, mi a nemzet, mi a faj-szupremúcia felső ha­tára és igy súlyos az a szava is, amelyben az ifjúsághoz szól és arra kéri, ne üljön fel a politikai sarlatánoknak, akik éppen azért, mert sarlatánok, nem igazi nacio­nalisták. Évtizedek óta tanít Jorga. Generációk nőitek fe a keze alatt és a szelleme hatá­sát szívva. Az igazi nacionalista ifjúság­nak most is Jorgára kell figyelni, mert a klasszikus nacionalizmust még mindig csak ő tanít ja, nem pedig azoknak a tábo­ra, akiket jorga tegnap Brassóban fino­man, európai módra és ízléses formák kö­zötti indexre tett. Bukarest, június 50 A múlt hét véres fővárosi zvargásai után a vasárnap, illetőleg a kettős hiva­tali ünnep meglehetősen izgatott légkör­ben telt el anak elenére, hogy a kor­mány két hétre betiltott minden gyű­lést Bukarestben és a jelek sze-int va­lóban megtette az intézkedéseket a ki­lengések megakadályozására. Vasárnap ra országszerte fokozták a rendfenntar­tó intézkedéseket, a cenzúra pD-dig szombaton már nem engedte meg a jobb­oldal lapoknak a zavargásokra való fel­hívások és uszító fényképek, rajzok és hasonlók közlését. Tekintettel arra, hogy a jobboldali alakulatok vasárnap a me­gyeszékhelyen is fel szándékozlak lépni a demokratikus szervezetek és intézmé­nyek ellen, a hatóságok központi utasi- iáira a vidéken is erős karhatalmi ké­szültségekkel biztosították a '■endet. így aztán nem is történt rendzavarás sehol sem. Néhol egyes fiatalemberek el akar­ták távolítani a demokratikus lapok plakátjait, a karhatalmi közegek azon­ban rögtön közbeléptek. A belügyminisztérium hétfőn hivata­los közleményt adott ki, amely leszö­gezte, hogy a vasárnap folyamán mind a fővárosban, mind pedig az országban a legtökéletesebb rend és nyugalom uralkodott. ínyképpen a vasárnap legkiemclke­ilóbb eseménye Maniu alvinci * jubilá­ns" megszólalása volt, amelyhez a konirasztot az adta meg, hogy egyidejű­leg Vajda, a nagy badacsonyi államfér­fi egykori benső bajtársa és barátja, ép­pen ellenkező felfogásokat hangozta­tott. Ezáltal még inkább kidomborodott hogy — ha ezt a mai politikában new is szokták kellően értékelni — Maniu az, aki politikai pályafutásának három évtizede során és után is következetes maradt magához, az maradt, aki volt, politikai magatartásában. Az alvinci és chlsinaui gyűlés szemléltetően megmu­tatta, mennyire eltávolodott egymástól a hajdan elválaszthatatlannak hitt két erdélyi politikus. Húszezer ember vonult fel Mvfnceu Vasárnap hajnalban megindult Alvinc felé a környék falvainak lakossága. A történelmi nevezetességű, szép fekvésű, csendes kis marosparti községben moz­galmas lett az élet. Egymásután vonul­tak fel, táblák és zászlók alatt népvise­letben a falusi küldöttségek. Különvona­tok, autóbuszok ontották az embereket. Izgalmat csak azok a hírek keltettek, melyek arról szólották, hogy több faluban liberális ni eg bízottak meg akarták akadályozni a nemzeti parasztpártiakat abban, hogy résztve- gyenek a népgyülésen. Romosán Petru borbereki biró, aki erő­sen liberális érzelmű, addig ment buz- góságában, hogy felszedette a Maroson átvezető hidat. Közel húszezer ember sorakozott fel a gyűlés kezdetére, hogy meghallgassa Maniu Gyulát. Alvinc kis sétaterén nyolc rezesbanda harsogott. A tömeg türelmesen várakozott az óriási hőség­ben. Tizenegy órakor felzugott a tömeg hangja! — Éljen Maniu! 1906—1936 Lovas bandérium érkezik a térre, majd berobog a négylovas diszhintó, amely a diszkapu előtt áll meg. Maniu kiszállott és nyomban az emelvényre sietett, melyen már helyet foglaltak a vezetők. Ember ember hátán szorongott a tér­ségen. öreg, ős*z. ember lépett elő. Hajé- gan Basil volt jegyző. Szemtanúja volt mikor 1906-ban Maniut képviselőnek választották Alvincen. Megható szavak­kal emlékezett meg Maniu első politikai szerepléséről és biztosította, hogy éppen olyan szeretettel fogadják, mint har­minc évvel ezelőtt. Ezután dr. Rop long és dr. Godoreanu helyi vezetők üdvö­zölték Maniut közéleti szereplésének harminc éves jubileuma alkalmából. Mónin: demokrata voltam mindig is az is maradok Hosszas éljenzés után kezdette meg beszé­dét Maniu, visszapillantást vetve mindenek­előtt 1906-beli első megválasztására és arra a küzdelemre, amelyet a nemzeti parasztpárt a demokráciáért és az ország uj rendjének megteremtéséért folytatott. Rámutatott, hogy az ő kormánya szabadelvű helyi önkormány­zatot teremtett és a sziguranca és csendőrség szerepének megrendszabályozásával visszahe­lyezte a népet jogaiba. Kormánya gondolt az ország felfegyverzésére is, de terveit kiját- szották. Ma ismét ostromállapot és cenzúra van, úgy, hogy nem mondhatja meg őszintén azt, amit gondol. A liberálisok erőszakkal diktatúrát akarnak az országra kényszeríteni. A gazdasági helyzet kétségbeejtő. — Mindig demokrata voltam és az is mara­dok, — folytatta ezután Maniu — mert meg­győződésem, hogy az összes jogok a néptől erednek. A mai liberális kormány mindazo­kat, akik igy gondolkoznak és akik velünk tartanak, kommunistáknak igyekszik feltün­tetni. Ezért ismétlem, hogy továbbra is de­mokrata maradok s egyaránt nyílt ellensége vagyok a fasizmus­nak és kommunizmusnak. Én voltam az, aki a tiszai harcokban leteri- tettem a kommunistákat. Nemzeti demokrata vagyok, már csak azért is, mert ebben az or­szágban 76 százalék a román, a többi 24 szá­zalék pedig 10 kisebbség között oszlik meg. Semmi áron nem türünk meg diktatúrát. —■ Az ország megmentésére nagy reformok, főképpen gazdasági reformok szükségesek. Olyan fajta állami gazdálkodást kell beve­zetnünk, mint az Egyesült Államokban, Né­metországban és Olaszországban, A jelen­legi kapitalista rendszer folytatása az anar­chiának volna a kezdete. Az államnak bele kell avatkoznia a gazdasági élet alakulá­sába. Beszéde következő részében Maniu a kül­politikára tért át és hangoztatta, hogy Ro­mánia nem akar háborút, nem akar senkit j megtámadni, de védeni akarja magát. Tudó 1 kell azonban, hogy vannak államok, amelyek a békét akarják és viszont vannak olyanok amelyek háborút kívánnak. Németország is az utóbbiak közé tartozik mig a békét Franciaország, Anglia, a kis antant és a Balkán-szövetség óhajtja. Sajnálattal állapítja meg, hogy egyes romár politikusok szakítani akarnak Franciaország­gal és Németországgal akarnak érdekközös ségbe lépni. Franciaországgal szemben Roma nia nagy hálára van kötelezve és a Francia- országtól való eltávolodásnak annyival is ke­vésbé volna értelme, mert hiszen az uj fran­cia külügyminiszter, Delbos, éppen most r leghatározottabban szállott síkra a Dunámé- dence együttes biztonságáért Anglia Francia- ország oldalán áll és a román népnek mái csak azért is Angliához kell igazodnia, mer Románia ellenségének, Németországnak, it megy át az útja Ázsiába. Romániának örül­nie kell, hogy olyan szövetségesei "annak mint Franciaország és Anglia.

Next

/
Thumbnails
Contents