Brassói Lapok, 1936. augusztus (42. évfolyam, 176-201. szám)

1936-08-01 / 176. szám

2. oldal kodniok kell mindenfajta politikai tevé­kenykedéstül. Meg kell említtenünk, hogy a semleges­ségre és az érvényben levő kereskedelmi szerződések keretein belül valló szabad kereskedelemre vonatkozólag Anglia már napokkal ezelőtt a francia kormányhoz hasonló nyilatkozatot tett. A Spanyolországgal legközelebbi szom­szédságban levő Portugália viszont már nem kívánja megőrizni semlegességét a spanyol polgárháborúval kapcsolatban. Az Echo de Paris értesülése szerint a por­tugál külügyminiszter Londonba érkezett azzal a kimondott céllal, hogy megmagyarázza az angol külügyminisz­tériumban, mennyire kellemetlen és ve­szedelmes volna Portugáliára, ha a népfronti kormány, helyesebben a spa­nyol baloldali pártok kerülnének ki győztesen a polgárháborúból, s Angliával egyetértésben lehetőséget pró­bál találni Londonban arra, hogy Portu­gália óhajának és érdekeinek megfelelő­en befolyásolhassa a polgárháború kime­netelét. Ez a diplomáciai nyelven megfo­galmazott mondat világosan azt jelenti, hogy Portugália Anglia beleegyezését szeret­né megnyerni ahoz, hogy ténylegesen támogassa a spanyol felkelőket a nép­fronti kormány ellen kezdett harcuk­ban. Francia lapvélemények szerint alig kép­zelhető el, hogy Anglia hozzájáruljon, vagy éppen eltűrjön egy ilyen természetű beavatkozást a portugál kormány részé­ről. Anglia még közvetett után sem kí­vánja feladni ebben a kérdésben a szigorú semlegesség álláspontját LEMONDOTT A RÓMAI SPA­NYOL NAGYKÖVET Római jelentés szerint Aguire de Car­cer, Spanyolország nemrégiben kinevezett ■római nagykövete helyettesével, a követ­ség első tanácsosával együtt lemondott méltóságáról. Aguire de Garcer annyira friss volt még Rómában, hogy be sem mu­tatta a királyinak megbízó levelét. A le­mondást a követ nem indokolta meg, azonban nyilvánvalónak látszik, hogy nem akarja azonosítani magát többé kor­mányával. A Tara Inoastra vélemé­nye Angelescu rendeletéről Bukarest, július 31. A Tara Noastra Angelescu miniszter ismert körrendeletével foglalkozva lé­nyegében helyesli a tanuló ifjúságnak el­tiltását a politizálástól, de „veszedelmes túlzásnak“ minősíti a kilátásba helyezett büntetéseket. Végül megállapítja, hogy­­az egyetemi fiatalság a leginkább hivatott ■arra, hogy a nemzeti politika élén álljon. Nyik­s utcén szövetett el öngyilkosságot egy munkanélküli leány Szatmár, júdius 31. Délelőtt 11 órakor, amikor a hetivá­sáron a legnagyobb volt a forgalom, hir­telen összeszaladt a nép. Az egyik gyü­­mölcsösszekér alatt, halálsápadt arccal, habzó szájjal, eszméletlenül feküdt egy szépm­el, fiatal falusi leány, jött a mentőautó. A kánikulában ve­rejtékező mentők emelték be a 21 éves Lajtár Rozália megcsúfolt fiatal testét. Mi történt? — érdeklődtek a későn­. Semmi különös, csak egy munka­nélküli leány öngyilkos lett. Lajtár Ro­zália Szamoskrassó községből jött be Szatmárra munkát keresni, de hiába járta le a lábát a gyárakban, a műhe­lyekben. A válasz mindenütt egy volt: nincs munka. Mér a pénze is elfogyott. Két nap óta étlen-szomjan barangolt a városban. A hetivásár napján kiment a piacra, hogy falujabelijeivel találkozzék. — Mondjátok meg szegény anyámnak, hogy ne várjon haza — mondotta zokog­va és a falubeliek s­zeme láttára kirántott zsebéből egy marószódás üveget és an­nak tartalmát felhajtotta. Két támolygó lépés és Kajtár Rozália eszméletlenül rogyott össze. Borzalma­san összeesett belső részeivel a kórház­ban ápolják. Bukarest, július 31. Titulescu külügyminiszter a Temps genfi tudósítójá nak az európai Dum­abi­­zottság vajúdó kérdésével kapcsolatban nyilatkozatot adott. A kérdéssel kapcso­latban mindenekelőt kijelentette, hogy R­ománia az érdekelt külügyminisztériu­mokhoz jegyzéket fog intézni abban a pillan­tban, amelyben a vitás és vajúdó ügyet felvetni célirányosnak tartja. Titulescu kijelentette, hogy szükségesnek tartja annak az Európai Dunabizottságnak, amelyet 1336-ban alakítottak és amely Galatiban székel, a feloszlatását. Ez az intézmény ma már szinte hihetetlen anakronizmust jelent és a hazai földön az idegen érdekeknek túlságos befolyást en­ged. Amennyiben az Európai Dunabizott­­ságot feloszlatnák, úgy csak a Bécsben székelő Nemzetközi Dunabizottság állana fel tovább. — Az a kérdés, amelyet Románia itt fel akar vetni — mondotta Titulescu — nem jelenti azt, hogy Románia egy egyez­ményt revízió alá akar venni, hanem csu­pán annyit, hogy a dunai hajózás rend­szerét egységesítenék, mert sehol a vilá­gon nincs egyetlen nemzetközi területeken áthaladó folyam, amely két különböző bizottság ellenőrzése alá tartozna. A ro­mán szuverenitásnak ez a megszorítása ellentétben áll Románia méltóságával és nincs egyetlen ember sem az országban, aki ezt az állapotot továbbra is tudomá­sul venné. Titulescu ezután rámutatott a Nemzet­közi Dunabizottság pénzügyi nehézségei­re. A román kormány nem akar­ja az egyet­len és a Fekete tenger irányába vezető folyami kijáratát elveszíteni, mert hiszen ez a kijárat létének és érdekeinek alapja. Ennek a bizottságnak közigazgatási jog­köre is volt, a belföldi hatóságoktól füg­getlenül kihágásokat állapított meg, jegy­zőkönyvet vehetett fel, tanukat idézett be és mint első és utolsó fórum, saját neve­iben határozatokat is hozhatott. Ezeket az ítéleteket az Európai Dunabizottság­­hoz lehetett fellebbezni, amely egyben fellebbezési és felfolyamodási fórum is volt. Határozatait az ország bíróságai előtt megtámadni nem lehetett. A bizott­ságnak két tagja büntető bírói tiszttel is fel volt ruházva és joga volt a bizottság tulajdonát képező eszközökkel és vagyon­tárgyakkal kapcsolatban elkövetett kár­okozások esetén pénzbüntetéseket is ki­róni. Ez a bizottság egyidejűleg bíró volt és fél is. Ezenfelül ezt a bizottságot rend­kívüli kedvezményekben is részesítették s mindezt a hatáskört egy bizottság egy szuverén állam területén gyakorolja. — Váljon az a Nagyrománia, amelyet a világháború és a békeszerződések háló­zata hozott létre, eltűrhet-e egy olyan egyezményt, amelyet 1856-ban a dunai apró fejedelemségek számára készítet­tek? — kérdi tovább Titulescu. Várjon a román igazságszolgáltatás, amely kitűnő­en működik akkor, amikor 20 millió lakos jogait védelmezi, nem tudná-e részrehaj­lás nélkül megítélni néhány száz hajó jogvitáját? Ez azt jelentené, hogy mi, Ro­mánia, akik, ha kérték tőlünk, mindig ál­­­­dozatot hoztunk a nemzetközi összemű­­ködésért, ma ki vagyunk szolgáltatva an­nak a dogmáinak, amely a jogegyenlőség­re hivatkozva nemzeti szuverenitásunkat csorbítja meg. Éppen ezért a kormány el­határozta, hogy törvényes uton el akarja érni célját: fel akarja oszlatni az Európai Dunabizottságot. Ez az akciónk — mon­dotta végül Titulescu — nem jelent re­víziót, mert erre Franciaország, Anglia, Olaszország és Románia az 1021-ben kö­tött megállapodásukban engedelmet kap­tak. A bukaresti sajtó üdvözli Titulescu ak­­cióját és megállapítja, hogy az akciót a külügyminiszter nagyszerűen előkészítet­­te és így annak sikerére számítani kell. Az Adeverul szerint az Európai Dunabi­­zottság megszűnte esetén ezen a téren olyan változás áll be, amely Romániát közel egy század óta károsítja. A lap ki­emeli még, hogy miután a Dardanellák felfegyverzéséhez a nemzetközi fórumok hozzájárultak, nehezen elképzelhető, hogy Romániának a Duna kijáratára vo­natkozó felségjogait ugyanezek a fóru­mok el ne ismerjek:. Románia nem akar befejezett tényeket teremteni, Hanem jo­gi alapon keresi az igazságot. — Titulescu akcióját — mondja a lap — siker fogja koronázni és ezzel eltűnik az utolsó nyom is, amely azokra az idők­re emlékeztet, amikor Románia török fennhatóság és Európa ellenőrzése alatt állott. 133 Az Európai Dunabizottság feloszlatását követeli Titulescu A Dardanellák felfegyverzése után jogos a Dana-kijárat szuverenitásának elismerése is I­T­T ASTRA MOZGÓ Ma indul Egy szerelmes pár zseniális csinytevése DONOG00IONKA (Ar titok­satos Város) című szenzációs vígjáték. Főszerepekben: Iunny Ondra, Victor Staal, Oscar Sima, Rudolf Platt. A „Donogoo Tonka" dalt szerzettet Franse­­Do­eile. Rendező : Reinhold Schänzel.­­ Sziporkázó jókedv, pazar ötletesség teszik a nagy filmet kacagó élménnyé. Jöjjön, kacagjon velünk! B. L 1936 augusztus 1 A brassói születésű Eszenyi Olga a reprezentatív magyar filmgyártás sztárja Készül az elsőő nagy magyar filmdráma, amelynek Bolváry Géza lesz a rendezője, főszereplői pedig : Eszenyi Olga, Svéd Sándor és Jávor Pál Brassó, július 31. A magyar filmgyártás eddigi termésé­ben túlsúlyban volt a könnyed zenés vígjátéki szüzsé. Ennek legfőbb oka az volt, hogy hiányzott egy olyan drámai művésznő, aki a hangos filmfelvevő gép előtt világviszonylatban is megállja he­lyét, azonkívül a magyaron kívül töké­letesen beszél egy világnyelvet is, mert bebizonyosodott, hogy csak magyarnyel­vű filmekkel nem lehet a nagyobbsza­­bású filmek előállítási költségét behoz­ni. Az ország kicsi, az utódállamok pe­dig elzárkóznak a magyarnyelvű filmek engedélyezése terén. Most végre a helyzet megoldódott. Mi­után a Pallas filmgyártó társaság befe­­jezte a „Vallomás“ című dráma megfil­mesítését, Bulla Ellmával a főszerepben, aki minden kitűnősége mellett nem ren­delkezik megfelelő filmarcca­l, hosszas tár­gyalások után Szcitovszky volt belügy­miniszter, a filmgyártó társaság nevében aláírta a szerződést a brassói születésű Eszenyi Olgával, dr. Hosszú Zoltán „Da­nika“­ feleségével, akinek hirtelen emel­kedő nagy sikereiről már beszámolt a B. L. A legnagyobb nehézséget az okozta, hogy Eszenyi Olgára, aki a Nemzeti Színház tagja és Bajor Gizi mellett a színház egyik legnagyobb drámai tehet­sége, már az őszi szezonban több nagy­­szerep várt, amelyet vállalni nem tud, ha filmkötelezettségeknek akar eleget tenni. Végül is a magyar viszonyokhoz mérten olyan nagy anyagi áldozatira voltak hajlandók a filmgyártók, hogy Németh Antal, a Nemzeti Színház igaz­gatója nem zárkózhatott el valamelyes megoldás elől. Három évre kötötték le Eszernyi Olgát a magyar film repre­zentáns sztárjául, mégpedig, mivel a fia­tal művésznő tökéletesen és gyönyörű kiejtéssel beszéli a német nyelvet is, minden filmjéből német verziót is készí­tenek. Az első nagy reprezentatív ma­gyar filmdráma a „Mari® nővér* lesz, melynek felvételei már augusztusban megkezdődnek a Hunnia filmgyárban, a­melyet erre a célra a nyáron teljesen átépítettek, kibővítettek és a legmoder­nebb hangosfilmfelvevőgépekkel szerel­tek fel. Sokáig kerestek Eszernyi Olgának megfelelő partnereket, míg végre sike­rült külföldről leszerződtetni férfisze­replőül a világhírű magyar operaéne­kest, Svéd Sándort. A másik férfisze­replő Jávor Pál lesz, aki szintén a Nem­zeti Színház tagja. Még a rendező s­­e­­mél­yre körül folynak tárgyalások és le­hetséges, hogy Bollváry Géza lesz az első magyar és német nyelvű Eszenyi Olga­film rendezője, amey — tekintve a gondos előkészítést és nemkímélését az anyagiaknak — világviszonylatban is meg kell, hogy állja a helyét.

Next