Brassói Lapok, 1936. szeptember (42. évfolyam, 202-226. szám)

1936-09-02 / 202. szám

js i "~ rrsrr?C­ r*xw? vu i­­» . n­y - ■ v egyetem­ Könyvtára X'U Ii a­i' _­*.j * Ferenciek tere 4 XLII. évfolyam Főszerkesztő: Szele Béla dr. Szerda 1936. évi szeptember 2 202. szám. _ ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Belföldre havonként át lej,"kézbesítéssel 74 lej,ugyanez Braşov­ban 70 lej. — Külföldre negyedévenként 100 lej. Magyarországra: negyedévenként 12 pengő. HIRDETÉSEK dija hirdetési oldalon 5 lej,páros (bal) szövegoldalon 5.50 lej, páratlan (jobb) szövegoldalon 6 lej négyzetcentiméterenként Hirdetési díjak előre fizetendők. Szerkesz­tőség és kiadóhivatal: Braşov, Str. Regele Carol 56—58. Telefonszámok: kiadóhivatal 82- szerkesztőség 83 A miniszterelnök programnyilatkozata szerint A rend helyreállítása és az ország felfegyverzése az új kormány két fő feladata Leszerelik a fegyveres gárdákat és megszorítják az egyetemi önkormányzatot Több francia lap szerint Titulescu rövidesen külügyminiszter lesz , a nemzeti parasztpárt kormányában Bukarest, szeptember 1.­­ A hirtelen és meglepő módon átszervezett Tatarescu-kormány, miután a vasárnapra virradó éjszaka Szinajában letette az esküt és vasárnap megtárgyalta a miniszterelnök kifejtette további teendőit, hétfőn hozzálátott az államügyek intézésének folytatásához. Ki­mondottan belpolitikai szempontokból nézve, a kormányban nem történt semmi olyan je­lentősebb változás, ami lényegesebb pálfor­­dulásra mutatna. A fővárosi sajtó és közvélemény szinte egy­behangzóan úgy fogja fel a nagy titokzatos­sággal, majd nagy garral végrehajtott kor­mányátszervezést, hogy Titulescu és Radu­­lescu Savei kiejtésén kívül voltaképpen nem történt egyéb, mint egy francia négyes­ figu­ra a Tatarescu-kabinet kebelében. A hasonlat kétségtelenül találó és jellemző. Katóban, a miniszterelnök nem tett mást, mint hogy a jobboldali, főleg hitlerista szellemű rendbontó mozgalmak támogatásával leginkább vádolt két miniszterét átléptette a reszorthoz s he­lyükbe két új embert léptetett be. Ez tény­leg csak szemfényvesztést célzó játéknak mu­tatkozik, annyival is inkább, mert hiszen Inculetz belügyminiszter miniszterelnökhe­lyettesi minőségében is legalább éppúgy be­folyásolhatja a betétlapotokat, ha ugyan nem­ fokozottabb mértékben, mint ahogyan eddig módjában volt. A Tatarescu-kormány szombati rejtélyes fié­gyestáncát" tehát Titulescu külügymi­niszternek a „megújított" kabinetből való ki­maradása teszi mindenekfölött különleges je­lentőségűvé és horderejűvé, úgy az ország­ban, mint a külföldön ez a tény keltette a legnagyobb meglepetést, szenzációt s ebből vonják le a legfigyelemreméltóbb következ­tetéseket. Hogyan? — vetődött fel világszerte a kérdés —, hát lehetséges-e, hogy a jelenle­gi, igazán rendkívül válságos nemzetközi vál­ság közepette ne Titulescu képviselje tovább a román külpolitikát? Lehetséges-e ez kivált­képpen akkor, amikor a Tatarescu-kormány­ nyilván tovább is ki akar tartani az eddigi franciabarát tájékozódás mellett, hiszen Titu­lescu helyét az ugyancsak franciabarát An­­tonescu volt pénzügyminiszterrel töltötte be? Mi vezethetett Titulescunak az átszervezett Tatarescu-kormányból való kimaradására s mi lehet ennek a következménye? — kérdi ezek után az egész európai közvélemény v­ég­­tére köztudomású, hogy még július li­ikán, amikor Titulescu minisztertanácson legutóbbi külpolitikai beszámolóját tartotta, a kiadott hivatalos közlemény szerint a kormány egy­hangúlag helyeselte Titulescu külpolitikáját, azt a magáénak is vallotta s köszönetét fe­jezve ki Titulescunak, korlátlan bizalmat is szavazott neki. Mi történt július 16-ika óta máig, a külügyminiszter és a kormány feje, vagy más alkotmányos tényező között micso­da nézeteltérés támadt, amely igazolja Tata­­rescu ilyen eljárását egyik munkatársával szemben, aki iránt még egy hónappal ezelőtt az egész kormány korlátlan bizalmát fejezte ki? — kérdi még az Universul is. Egyes magyarázatok szerint Titulescu már legutóbbi fővárosi tartózkodása alkalmával benyújtotta lemondását az uralkodónak, az­­hogy szabadságáról való visszatérése után nem hajlandó a kormányban való rész­vételével jóváhagyni a Tatarescu-kormány belpolitikáját, amelyet főleg Inculetz belü­gy- és Pop Valér igazságügyminiszternek a jobb­szélső áramlatokkal szembeni ismert maga­tartása jellemzett. Titulescu rámutatott ara, hogy a hitlerista propaganda megtűrése, vagy elősegítése nem egyeztethető össze az ő kül­politikai irányvonalával. Minthogy a Tuta­­rescu—Inculetz—Pop Valér triumvirátus le­váltását óhajtotta s ellenkező esetre lemon­dása véglegesnek való tekintését kérte. Ezt a feltevést megerősíti az a tény, hogy tatarescu miniszterelnök szombaton fel sem szólította Titulescut a megújított kormányába való be­lépésre, ami egyértelmű volt lemondásának végleges tudomásulvételével és annak belátá­sával, hogy minden kísérlet hiábavaló. Titu­lescu úgysem kíván tovább együttdolgozni a Tatarescu-kabinettel, hanem — amint a ko­moly Temps is állítja — csak egy újabb nem­zeti parasztpárti kormány külügyminisztere akar lenni. Hogy mi következik ezután? Arra követ­keztetni lehet elsősorban abból a körülmény­ből, hogy Titulescu — a Havas­nak tett nyi­latkozata szerint — teljes cselekvési szabad­ságot tart fenn magának, továbbá a Temps cikkének következő passzusából: „Titulescu nem az az ember, aki könnyen beletörődik dolgokba és felhagy egy harccal, bármilyen is ez. Kétségtelenül újból fontos szerepet fog játszani országa politikájában, mihelyt meg­történik a nemzeti parasztpárt díjjácsoporto­­sulása s mihelyt a parlamenti kerék megint fordul egyet." Ha szem előtt tartjuk azt a híradást, amely szerint Titulescu Cap Mar­­tin-ba hivatta Lupu dr.-t és Madgratut, a nemzeti parasztpárt főtitkárát, akik­ől nyil­vánvaló, hogy a Quai d‘Orsay félhivatalos lapja ez alkalommal sem hajítja el a sulykot következtetésében. Az Universal megállapítja, hogy a kor­­mány távolról sem került ki megerősödötten a né­gyesfigurából. Ellenkezőleg, új alakjában még gyengébb lesz, mint ezelőtt, mégpedig úgy bel-, mint külpolitikai szempontból. Viszont, ha tényleg az a helyzet, joggal hi­hetik belpolitikai körükben azt, hogy a Z­a­­tarescu-kormányzásnak „ez az utolsó szaka­sza ", ahogyan maga a miniszterelnök nevez­te, aligha lesz huzamos. A nemzetközi hely­zet annyira feszült, hogy az ország kül- és belpolitikájának teljes összhangbahozása nem várathat sokáig magára. A külpolitikát ugyanis tudvalevőleg mindig megfelelő belpo­litikának kell alátámasztania, ami eddig —­­­gy látták ezt mindenütt — nem állt fenn. A Tatarescu-kormány eddigi belpolitikája két­színű volt, mert nyitva akarta tartani a Né­metország felé való áttájékozódást is. Úgy­­látszik, ennek terve egyelőre lekerült a napi­rendről, mert Goga berlini útja nem járt olyan eredménnyel, ami biztos alapot adhat­na a teljes jobbra kanyarodáshoz. A nemzeti parasztpártnak a kormány át­vételéhez szükséges felkészültsége időt adott a Tatarescu-kabinetnek arra, hogy harmadik változatban is vezethesse még egy ideig az ügyeket s hogy talán — az ellenzék­ bevonulás előtt — rendbehozhassa annyira szétziláló­­dott politikai szénáját. Tatarescu miniszter­­elnöknek még megadatott, hogy a kormány­­­ból való távozása előtt ne kelljen kiejtenie kabinetjéből két legbensőbb munkatársát, a­kik egyébként annyi nehézséget okoztak po­litikájának, a belső egyensúly és nyugalom fenntartása terén. Tatarescu miniszterelnök nyilatkozata az „új“ kormány feladatairól Az új Tatarescu-kormány tagjai — a­mint megírtuk — a szombatról vasárnap­­ra virradó éjszaka fél 12 órakor érkez­tek Sinaiába az eskütételre. Az állomás­ról egyenesen a kastélyba hajtat­tak. Az eskütétel után Károly király mindegyik miniszterrel elbeszélgetett. Az eskütételi ceremónia után Tatares­­cu miniszterelnök nyilatkozott a sajtó számára. — Kormányzásunk utolsó útszakaszá­nak megfutására szükségesnek véltem a kormány széleskörű átszervezését, — kezdte a miniszterelnök. — Az új mi­niszteri együttes az eredeti program ke­retében ugyanazt a bel- és külpolitikát fogja érvényesíteni, amelynek alapján három ével ezelőtt a kormányt átvettem. Az új kormány egyöntetűség-többlete biztosítani fogja a kormánytevékenység egységességének maximumát minden megnyilatkozásában• Elsősorban fenn fogjuk tartani a belső rendet. A miniszterelnök ezután hangoztatta, hogy az országban nyugalom van, az utóbbi időben azonban „egy mesterséges zavargás­hullám, amelynek semmi köze az ország szükségleteihez és lelkéhez, a kilengések és erőszakosságok állandó moz­galmává kezd átalakulni. Ezt a India­­mot uralni kell s igy is lesz."­­ Az összes politikai szervő­k sza­badon fognak fejlődhetni a fenn é­s tör­vények keretén belül, de ugyanezen tör­vények keretében el fogjuk nyomni és meg fogjuk torolni az összes rendbontá­sokat és kilengéseket. A kormány nem fogja tűrni, hogy az erőszakot elvi ma­gaslatra emeljék, valamint azt sem, hogy a törvényesség semmibevevése rendszer­ré váljék. Ezután beje­lentette a miniszterelnök, hogy a kormány le fogja szerelni az összes gárdákat, akár a politikai aréna jobb-, vagy baloldalán találja is azokat. Remélhető, hogy ezeknek a régi és új gárdáknak a szervezői önként véghezvi­­szik ezt a leszerelést az ország nyugalma érdekében. Itt a miniszterelnök felszólí­totta a lelkiismeretes románokat, hogy működjenek közre a közéleti feszültség enyhítésében és megbékítésében, mert ezt megkövetelik a súlyos körülmények. Megteremti a kormány az egyetemi fe­gyelem új alapjait is s egyik legelső fel­adata lesz az egyetemi élet politika­­mentesítése. Ezenkívül folytatják a kormányprog­ram megvalósítását, meggyorsítva a me­zőgazdaság és a hitelélet újjászervezésé­re irányuló intézkedéseket, valamint a munkásosztály szükségleteinek szociális reformok útján való kielégítését. A kormány az eddigi külpolitikát foly­tatja, amelynek végrehajtója az utóbbi időben Titulescu volt, akinek a minisz­­terelnök ezen az úton is teljes elismerését fejezte ki. Ez a külpolitika — hangoz­­tatta a miniszterelnök — nem egy em­­ber és nem egy párt, hanem egy égési nemzet politikája, nemzeti politika, a­melynek állandó célja a határok meg­­védése és a béke megőrzése. Minthogy pedig ennek a békepol­iikának záloga a­ haderő, a kormány még fokozottabban folytatja hadfelszerelési programját , első minisztertanácsa meg fogja oldani egy újabb 5 milliárdos hitel kérdését a további hadianyagmegrendelések fedezék­­ére. A kormány legfőbb gondja az or­szág felfegyverzése, — fejezte be nyilat-­­kozatát a miniszterelnök A megújított Tatarescu-kormány tagjai éjjeli 1 órakor utaztak vissza a főváros­ba. Csak Franasovics közlekedésügyi mi­niszter marad Szimajában- Köszönőt és kimagyarázó távirat Kescunak Nyilatkozata külpolitikai részének­ megfelelőleg Tatarescu miniszterelnök hosszú táviratot intézett a Cap-Mar­tini­­an szabadságát töltő Titulescuhoz. Két szünetét fejezi ki s rámutat, hogy a kor­­mány politikája most egy pártbeli, egy­­séges összetételt­ kíván meg. Antonescu

Next