Brassói Lapok, 1936. szeptember (42. évfolyam, 202-226. szám)

1936-09-02 / 202. szám

2. oldal külügyminiszter tagja a liberális párt­nak s teljesen a hagyományos szettem­ben fog dolgozni. TITULESCU FELTŰNÉST KEL­TŐ NYILATKOZATA CAP MAR­TINBAN Tatarescu miniszterelnök köszönő­táviratával csaknem egyidejűleg Titules­­cu Cap­ Martinben nyilatkozott a flovas­­ügynökség munkatársának és ezeket mondta: — Csak megalakulása után értesítem az új kabinet összetételéről, amely kü­lönben kívülem magában foglalja az összes eddigi minisztereket. Az új kor­mánynak már nincs szükséges szolgála­taimra. Ez jogában áll. Mégis jobban szerettem volna, ha idejében tájékoz­ta­­tt volna szándékairól, mert sohasem okoztam volna személyemmel zavart sen­kinek sem. Fenntartom teljes megítélési és cselekvési szabadságomat jövőbeli po­litikámat illetőleg. Kormánykörökből egyébként vasárnap az a hír terjedt el, hogy Tatarescu miniszterelnök felajánlja Titulescunak a londoni követséget és a népszövetségi fődelegátusi tisztségét. P­adulescu Savelnek viszont továbbra is felajánlották a külügyi alminiszterséget. Ezt a hírt nem erősítették meg ,E hoen a tekintetben Antonescu külügyminiszter hatáskörébe tartozik a döntés. A kisan­­tant pozsonyi értekezletén mindenesetre már az új külügyminiszter képviseli Ro­mániát. Különben Ár­on Mihály, a külügymi­nisztérium államtitkára is lemondott, mégpedig még Titulescunak, közvetlenül a Tatarescu-kormány átszervezése előtt. Mint meghatallmazott miniszter, egyben rendelkezési állományba való helyezését is kérte. Helyébe Paraschivescu rend­kívüli követet neveztek ki. Antonescut és Badulescut, az új kül­ügyminisztert, illetőleg külügyi almi­­nisztert csak szerdán iktatja be hivatal Inlia Tatarescu miniszterelnök, mint ed­digi helyettes külügyminiszer. Az új külügyminiszter első nyilvános szereplése vasárnap este a francia követ­ségen volt, ahol Jean Paul­ Boncour ügy­vivő diszlakomát adott a francia képvi­­selőház légügyi bizottságának látogató­ban levő tagjai tiszteletére. Ez a lakón­ a francia—román barátsági tüntetés volt. Pohárköszöntőjében a francia ügyvivő méltatta Antonescu háború alatti párisi szerepét és a Tatarescu-kormányban a két ország közötti kapcsol­atok szorosab­bá fűzése terén kifejtett tevékenységét. Antonescu a francia—román szövetség éltetésével válaszolt. Ez volt első külügy­miniszteri beszéde. MEGSZÜNTETIK AZ EGYETEMI ÖNKORMÁNYZATOT A vasárnapi napot a kormány tagjai meg­beszélésekkel töltötték el. Iuca, az új belügy­miniszter, felkereste Inculetz miniszterelnök­­helyettest, majd fogadta Barca és Bantoiu új belügyi alminisztereket. Később Tatarescu miniszterelnökkel is tanácskozott az új bel­ügyminiszter, aki hétfőn délelőtt már át is vette hivatalát. Sergiu Dimitriu eddigi bel­ügyi államtitkár visszavonta lemondását , így megmarad, de némileg szűkített hatás­körrel. A rendőrminiszteri hatáskört (szigu­­ranca, rendőrség, csendőrség, Sajtócenzúra, stb.) valószínűleg Bentoiu alminiszter veszi át, míg Barca alminiszter a közigazgatási ügyek vezetését kapja meg. Sergiu Dimitriu államtitkár hatásköre az idegen­ rádió- és moziellenőrzésre fog szorítkozni. A két belügyi alminiszter hétfőn délben tette le az esküt Tatarescu miniszterelnök előtt, Berceanu földművelésügyi és Mosoiu kultuszállamtitkárral együtt. Hir szerint a közoktatási ■’//minisztérium megszünteti a jelenlegi egyetemi önkormány­zatot. A vonatkozó rendelettörvény kidolgozá­sávai Stefanescu-Goanga új alminisztert bíz­ták meg. A cél: a politizálás száműzése az egyetemekről. A rendőrségnek joga lesz egye­temi területen is fellépni a rendzavarások el­len. LUPU ÉS MADGEARU TITULESCU­­HOZ MEGY Az Adeverul értesülése szerint Titulescu Cap-Martinba kérette Lupu dr.-t, a nemzeti parasztpárt alelnökét. Lupu tudvalevőleg Prágában van, útban a brüsszeli világbéke­­s kongresszusra, de a belga fővárosba való uta­zása előtt ellátogat Cap-Martinba. Néhány nap múlva Cap-Martinba megy Madgearu, a nemzeti parasztpárt főtitkára is. Péntek délelőttre különben összehívták a nemzeti parasztpárt elnöki tanácsát, amely­nek ülésén állítólag­ Maniu 19 részt vesz, mert fontos határozatokat hoznak a párt további tevékenységét illetőleg. ». I 1936. szeptember 2 MINDEN REGGEL rögtön felkelés után, szenteljen 10 percet forrázásra. Ne fe­lejtse el, hogy a gyakorlatok előtt és után, egy masszírozás NIVER KRÍMMEL níllulLihit.dl««, hogy falté­t génsig.s, er(S, és rugalmas lágyán. A nat­­szerű maszirozáshoz szükséges utask­iselet, további a tornagyekérletot pontos és részletes leírásit . ..Nivao Tosilpoléiskola" füzetben talál­­hatjuk. 15 lei beküldése ellenében, ez összes gyógyszertárakban­, drogé­­riákban és illatszártárakban vagy a Beiersdorf & Co. S. A R. cégnél Braşov, str. luliu Manie 3? si. kephető. Niveo-Krém: dobos 17 b­i-till tubus 32 léf­től. Mit szól a francia sajtó? A párisi sajtó kimerítő részletességgel fog­lakozik a kormányátszervezéssel , főleg Titu­lescu leváltásával. Sauermein, a Paris Soir­­ban azt írta, hogy Titulescunak sokkal na­gyobb a tekintélye külföldön, semhogy ez ne keltett volna irigységet és cselszövést ellene a másodrangú politikusok részéről... De ha egyedül személyi szempontok érvényesültek, akkor Titulescu eltávolítása nem lesz hosszú tartamú. A Petit Journal rámutatott arra, hogy Titulescunak az új Tatarescu kormány­ból való kimaradása Genfben nagy aggodal­mat okoz, viszont azt hiszik, hogy Titulescu még a népszövetségi ülésszak előtt visszake­rül a külügyminiszteri székbe. Különben Antonescu, az új külügyminisz­ter személyével is rokonszenvesen foglalkozik a francia sajtó. Rámutatnak a francia—ro­mán barátság ápolása terén szerzett nagy ér­demeire és Franciaország iránti hódolatára. A Temps nagy cikkben méltatja Tatarescu miniszterelnök programnyilatkozatának kül­politikai részét s elégtétellel veszi tudomásul azt a kijelentést, amely szerint a kormány Titulescu szellemében folytatja tovább a kül­politikát, minden változás nélkül. MIHALACHE, MADGEARU ÉS GOGA A KORMÁNYÁTSZERVEZÉSRŐL Mihalache a Tatarescu-kormány átszervezé­séről úgy nyilatkozott, hogy ez elleplezési kí­sérlete a belső állapotok anarchizitásáért va­ló felelősségnek s megerősíti azokat a váda­kat, amelyeket a nemzeti parasztpárt a Tata­rescu-kormány ellen régóta emelt. A nép — úgymond — így fejezi ki a helyzetet: „az or­szág ég és a népe fésülködik“. A nemzeti parasztpárti ifjúság előtt tartott nagy beszédében Madgearu feltette a kérdést, miért nem jutott Tatarescunak előbb eszébe lefegyverezni a kékingeseket és vas­gárdista­­kat? A parasztgárdák fegyvertelenek és csak védekezésre szolgálnak. De a nemzeti paraszt­­párt hajlandó le is mondani ezekről, mert az egész párt nem egyéb, mint a demokrácia és az alkotmányosság védőgárdája. Beszéde más részében Madgearu hangoztatta, hogy egye­nesen bűn viszályt szítani a 14 millió román és a 4 milliónyi kisebbség között, mert az or­szág érdekei a kisebbségek megnyerését kö­vetelik. A keresztény nemzeti párt csúcsai gyűlésén Goga, miután ez alkalommal is magasztalta a hitlerizmust, többek között kijelentette, hogy a külügyminisztérium élén történt személyi változás igen fontos kérdés, amely bizonyos aggodalomra ad okot. Ötnapos kegyelten inl kézel után A fekőlök beszüntették Irán ostromát a kormány hadereje pedig meg­kezdette az ellentámadást A dipomáciai vonalon: Oroszország kiadta a spanyol területekre szóló fegyver­­szál­tási tilalmat, Lengyelország csatlakozott a francia javaslathoz Nem történt sorsdöntő «seménn «a­i»ol£iräiiift4HS»ora fironifain A spanyolországi polgárháború ügyé­ben tovább tart az „állóharc ” úgy a diplomáciai vonalon, mint a véres szín­játék színhelyén, magában Spanyolor­szágban. A francia be nemavatkozási egyezmény tervezetének az Ugye igeniigen lassan halad előre, mintha csak az érdekelt ál­lamok azt lesnék, hogy az elnyújtott ta­nácskozások ideje alatt valamerre eldől a spanyol kérdés anélkül, hogy érdem­ben kellene állást foglalniuk Jelentősé­ge azonban ennek a diplomáciai kezde­ményezésnek mégis súlyos, mert addig legalább, amíg tárgyalnak, az érdekelt nagyhatalmak tartózkodnak attól, hogy elhatározóan beavatkozzanak a polgár­háború sorsába akár a törvényes mad­ridi kormány, akár az igenforrada­lmár felkelők oldalán. Legújabb jelentésünk erről a „frontról“ úgy szól, hogy a len­gyel kormány is hozzájárulását adta a francia tervezethez, kijelentve a maga részéről azt, hogy minden kötelezettsé­get vállal, amit a többi államok maguk­ra nézve elfogadnak. A másik lényege­sebbnek látszó jelentés Moszkvából ér­kezik. A Tass-iroda közli, hogy a moszk­vai kormány betiltott minden fegyver­szállítást, amely a Szovjetszövetség te­rületéről, vagy e területen keresztül tör­ténnék Spanyolországba, vagy a marok­kói spanyol területekre. Ez a tilalmi rendelet azonban csak akkor lép életbe, ha a megkeresett államok egyetemlege­sen elfogadják a francia be nem avatko­­zási javaslatot. Magában Spanyolországban, a valósá­gos frontokon, lényegesen nem változott a helyzet. Jelentőségteljesebb esemény­nek az látszik, hogy a felkelők Irán el­leni hosszú és elkeseredett ostroma nem járt eredménnyel. A harc ezen a fron­ton, legalább egy időre, szünetel. A fel­kelők, a jelek szerint, erősítéseket vár­nak, a várakozási idő viszont a kor­­mánycsapatokat is megerősíti. Legújabb jelentéseink szerint a kormánycsapatok máris ellentámadásra készülnek s az Irán mögötti tüzérségi állások már meg is kezdették az előkészítő ágyút­üzet a felkelők kimerült hadoszlopai és állásai ellen. A többi frontokról mindkét fél kisebb győzelmeket s apróbb jelentősé­gű csatározásokat jelent. MADRID KÖRÜL TOVÁBB TARTANAK A HARCOK Az északi front csendességével szem­­ben Madrid körül kiújultak a harcok. A Havas-ügynökség madridi jelentése sze­rint Alto de Leon környékén heves csa­­tározások fejlődtek ki. A támadást a felkelők indították meg s repülőgépeik bombázás alá fogták Escorial falut, a kormány repülőgépeinek ellentámadása elől azonban visszavonultak. A támadás a kormánycsapatok fényes győzelmével végződött, mert Ascenio ezredesnek, aki ennek a frontszakasznak a parancsnoka, sikerült bekerítenie a támadásra indított felkelőosztagokat s rengeteg hadifoglyot és hadianyagot zsákmányolva, a táma­dást teljesen visszaverte. Még egy másik győzelmet is jelent a madridi kormány. A „Frente Popular“ című fővárosi kormánylap közlése sze­­rint a kormányhű csapatok jelentőségtel­j­es győzelmet arattak Huesca környé­­kén. A támadást itt a kormányhű csapatok kezdették egy előre nyomuló felkelő osz­tag ellen, amely segítséget akart nyúj­­­tani a frontharcban álló felkelőknek. Először a repülőgépek támadtak, azután a kormánycsapatok gyalogsága is. A tá­madás következtében sok felkelő tiszt, gyalogsági katona és hadianyag került a kormánycsapatok kezére. Nem volt ilyen szerencsés a kormány légi hadere­jének Pampaluna ellen indított táma­dása. PampaLuna a felkelők egyik leg­fontosabb hadiállomása s így a k­ormány­­csapatok nagy készültséggel vonulnak fel ellene. Az eddigi támadások azon­ban sikertelenek maradtak, amint siker­telen maradt az a támadás is, amit a kormánycsapatok a felkelők corbul­ai és campiloi állásai ellen intéztek. A felke­lők itt visszaverték a támadásokat és hatvan embert megöltek a támadók kö­zül. Ai iruní fronton csend van... Vasárnapra az iráni fronton, ahol a múlt hét utolsó napjain olyan véres csa­ta zajlott le, teljessé vált a csend. A fel­kelők csapatai beszüntették a támadá­sokat, a védekező kormánycsapatok pe­dig a bejelentett új támadásra készül­tek elő. A reggeli órákban még megje­lent egy repülőgép s aztán két hadihajó is küldött vagy 12 löveget a városra, a déli órákban azonban minden tűzharc megszűnt , a városban olyan csend volt, hogy még a felkelő csapatok katonái­nak a dalolása is áthallatszott a front­ról. É® a nagy csend erős ellentét volt az előző napok folytonos ágyutüzével és fegyverzajával szemben s talán még job­ban nyugtalanította a lakosságot, mint maga a harcizaj. Hendaye-i jelentés szerint a felkelők azért szüntettek be vasárnap déltől kez­­dődőleg minden támadást, mert négyórás ultimátumot küldöttek a várost védő kormányhű katonaság parancsnokságá­hoz. Az ultimátum szerint a felkelők köve­telték a városnak négy óra alatt való teljes kiürítését. Azzal fenyegetőztek, hogy amennyiben ez nem történik meg, újra kezdik a város bombázását és teljesen meg is semmisítik. A város parancsnoksága nem adott vá­laszt a fenyegetésre, hanem várta az újabb támadást. Ez azonban el­aradt. Vasárnap éjféltől hétfőn reggel 8 óra 50 percig egyetlen fegyverlövés sem hang­zott el egyik fél részéről sem. Ebből ar­ra következtetnek, hogy a felkelők hadi ereje is kimerült s a fenyegetőzés célja csak a megfélemlítés volt. Az iráni la­kosság idegeire az öt napos harc utáni csendesség s talán a felkelők ultimátu­ma is annyira hatott, hogy az éjszaka folyamán rengeteg asszony és gyerek hagyta el a várost és menekült át a fran­cia határon. A férfiakat a város parancs­noksága nem engedte ki. C«hi»í*»I nozeó, IKrassdb Szerdától kezdődőleg egy szenzációs néme­tül beszélő bécsi vigjáték kerül bemutatásra Paul Hörbiger, Maria Andergast, Hans Moser Végállomás I­ff Szenes Béla nagysikerű vigjátéka Kedden utaimra: „Pompeji pusztulása“

Next