Brassói Lapok, 1937. szeptember (43. évfolyam, 179-204. szám)

1937-09-01 / 179. szám

** teg> ZW*> jvára 910619 j . bbUAfLSl ?$ rQ'SQi t a .»<* 4 Eszmecsere az iskoláról I /Vagy érdeklődés közepette A csíki megyefőnök és Ábrahám dr. között, aki a szülők panaszát tolmácsolta, a szülőkét, akik a felekezeti iskolába oaló beiratás alkalmával sehogyan sem tudják egyes jegyzőktől gyermekeik anyakönyvi kivonatát megszerezni, érdekes és tanulsá­gos eszmecsere folyt le. A prefektus meg­kérdezte, hogy miért erőszakolja a ma­gyarság gyermekeinek felekezeti iskolába való beiratását és Ábrahám dr. megfelelt. Rámutatott, hogy másképpen tanul a gyermek, ha anyanyelvén tanítják és könnyebben tanulja a román nyeoet is, ha annak szabályait magyarul emlézi és tudatosítja. Tapasztalati megállapít ásókra Jiivatkozott Ábrahám dr. amelyek kivétet nélkül azt igazolják, hogy a magyar gyermek a magyar nyelvű iskolákban sok­kal jobban megtanulja a neki idegen nyelvet, mint az állami és román nyelvű tanintézetekben. Az, aki anyanyeloén ta­nult— mondotta végül a magyar szülök és gyermekek képviselője — az „tanul“, aki idegennyelven tanul, az „szajkói ‘. A beszajkolt tudás, a hely- és hang-memó­riához ragasztott emlézcs, nem maradandó érték. Tudattalan és erőszakolt, meg nem emésztett és fej nem olvadt ismeret az ilyen „tananyag“. Az agy csak befogadja « Rangot, de az értelem nem szűri át, a „vérbe“, a szervezetbe, az ember egész lé­nyébe. A szó a tudatban marad, de nem süllyed a tudat alá, mint az olyan isme­ret, amely uralja és átitatja a tudó em­ber minden megnyilatkozását. Ezen az elméleten, amely százszorosán igazolt gyakorlat, vitatkozni nem lehet. Igazság ez, amelyet nem lehet megtá­madni. A nemzeti államok túlzott beol­vasztási politikája ellenére Európában vannak államok, amelyekben a köztoktás- ügyi kormány a kisebbségek nyelvén — állami iskolát tart fenn. Ezekben az or­szágokban, amit másutt tagadnak, be­vallják és nyíltan igazolják, hogy az em- ber-palánt teljesebb ismeret körrel, mé­lyebb tudással és átfogóbb szemlélettel kerül ki az életbe, ha anyanyelvén tanul­hatott. Ezekben az államokban súlyt he­lyeznek arra, hogy az Írástudó necsak ír­ni és olvasni tudjon, hanem tudjon is va­lamennyit, annyit mindenesetre, amennyi iskolát végzett. Nem közömbös tehát az állam és jövendője szempontjából, hogy milyen tudással kerül a munkapad mellé az ember, mivel pedig a kisebbségi ember­nek is helye van a munka asztalánál, a kisebbségi gyermek tanításának és kikép­zésének problémája csak másodsorban ki­sebbségi érdek. „A tudás hatalom!' — mondja Franz Oppenheimer nyomán a világ munkássága és valóban, amióta a munkás képzett, felvilágosított és felvilá­gosult, hatalom van a kezében és politikai súlyával enyhítette azokat az osztály-el- lentéteket, amelyek már-már birhatatia- nok voltak. Az ország viszont ugyancsak hatalomra vágyik, erős akar lenni mező­gazdasági és ipari termelésben egyaránt, meg akar állani a világpiacok versenyé­ben, rangsort akar kapni az iparosodás harcában. Ehhez a felvonuláshoz és sorba­álláshoz tudó emberre van szüksége és a kisebbségekkel teletűzdelt államok szem­pontjából éppen ezért nem lehet közöm­bös, ha a harcvonalba álló tömegek tekin­télyes róttee nem üti meg tudásban, kép­zetségben, felkészültségben és mester­ségbeli tökéletességben a szükséges mér­téket. Mi egy lépéssel tovább megyünk, mint ameddig a csíki prefektussal lefolytatott eszmecseréjében Ábrahám dr. elment és előadjuk kívánságunkat: miért nem hala­dunk a csehszlovákiai példa nyomán és miért nem állít fel az állam — felekezeti Megkezdődött a kísantant-értekezlet A áunavölgyi együtimüKöáés és Magyar orsszág fegyverkezési egyenjogúsításának kéráése is egyik főpontja a napirenánek Sinaia, augusztus 30. A kisantant-értekezüetnek, amely hét­főn délelőtt kezdetét vetíe, ez alkalom­mal különleges jelentősége van. A_ fe­szült nemzetKözi helyzet és a.r európai ál­lamok különféle diplomáciai t vckeriysé- ge folytán, a kisantantnak sok kényes és fontos kérdésben kell állást foglalnia. Úgy belföldi, mint küföldi lepj elöntések a következőkben fogla'jak össze a tár­gyalások anyagát: a kisatant viszonya Németországhoz és Olaszországhoz, ami­vel kapcsolatban felvetődik Abesszínia meghódításának, vagyis az, olasz császár? birodalom elismerésének a, kérdése. A belgrádi Vreme már arról irt, hogy Ro­mánia a sinaiai értekezleten javasolni fogja az olasz hódítás elismerését. Ezzel szemben a bucuresti Timpul kimutatja, hogy ez a híresztelés minden alapot nél­külöz és a belgrádi hiradás merőben té­ves. Természetesen szóba kerül a spanyol polgárháború is, amelyre vonatkozólag a kisantant nyilván ismét legszigorúbb semlegességét fogja hangoztatni. Napi­renden szerepel továbbá a dunai államok gazdasági és politikai együttműködésé­nek problémája. Ismeretes, b így Hodza csehszlovák miniszterelnök tervet készí­tett a dunavölgyi államok gazdasági együttműködésére. Magyarország ezt fegyverkezési egyenjogúságának elisme­réséhez és a kisebbségi kérdés rendezésé­hez köti, ami a terv szerint magával hoz­ná a politikai közeledést is. Következik ezután a kisantant egyes államainak a többi szomszéd államhoz, igy például a Szovjetunióhoz és Lengyelországhoz va­ló viszonya. Ismeretes, hogy a kisantant egyes államai több szomszédjukkal szem­ben erősen _ eltérő politikát folytatnak, így Románia és Lengyelország barátság­ban és szövetségben vannak, mig Len­gyelország és Csehszlovákia között a vi­szony^ eléggé feszült. A Szovjettel Cseh­szlovákia kölcsönös támogatási egyez­ményt kötött, mig Jugoszlávia még diplo« máciailag sem ismerte el a Szovjetuniót, A kisantant képviselői azonban mindig hangoztatták, hogy a szomszédokkal kö­tött külön egyezmények, mint például aa olasz—jugoszláv, lengyel—román és 4 többi egyezmény, nem gyengíti a kisan" tant egységét. Sinaiába utazása előtt Krofta cseh külügyminiszter ezt újabb nyilatkozatban hangoztatta. A fenti kérdések voltaképpen össze« függnek egymással s szemmelláfhatólag éppen arról van szó, hogy a kisantant ho­gyan helyezkedjék el és őrizze meg egy' ségét az európai politika töbLnyire ellen­tétes áramlatai közepette. A letárgyalan­dó kérdéseknél fogva érthető, hogy a belföldön úgy többségi, mint kisebbségi körökben, valamint külföldön is különös érdeklődés kiséri a jelenlegi kisantant* értekezletet. Az uralkodó és a külföldi vendégek Sinaiában Aa. uralkodó és Mihály nagyvajda trónörökös vasárnap délután gépkocsin a fővárosból Sinaiába utaztak. Sztojadinovics jugoszláv miniszterel­nök és külügyminiszter, valamint Krofta csehszlovák külügyminiszter hétfőn dél­előtt 9 órakor különvonaton megérkezett Sinaiába, ahol ünnepélyes fogadtatásban részesültek. A két államférfi Tövistől együtt utazott. Fél 11 órakor Sztojadino­vics, röviddel utánna pedig Krofta^ gép­kocsin a Peles-kastélyba hajtatott és be­írta nevét az udvar látogatási jegyzé­kébe MEGNYÍLT AZ ÉRTEKEZLET Az értekezlet munkálatai hétfőn dél­előtt 11 órakor kezdődtek meg a Palace- szálíodában, a szokás szerint a vendég­látó orszá<T miniszterenökenek, Tatüres- ennak az elnökletével. Naponta két ülést tartanak, a hivatalos közleményt pedig kedden este, a megbeszélések befejezése után adják ki. Az egyik keddi ülést tel­jesen annak a kérdésnek szentelik, mi­lyen álláspontot foglaljon el a kisantant a Népszövetség szeptember 10'iki ülésén szóbakerülő kérdésekkel, elsősorban az abesszin és spanyol kérdéssel szemben? A kisantant egységes álláspontját Géni­ben Antonescu Victor, mint a kisaníant- tanáes jelenlegi ülésszakának elnöke, fogja kifejteni. A hétfő délelőtti első ülés Krofta be­számolójával kezdődött, aki sorra vette az áprilisban tartott belgrádi értekezlet óta előadódott eseményeket. Ezután a külügyminiszterek sorra kifejlettek ál­láspontjukat a külpolitikai események­kel kapcsolatban, amelyeknek letárgya­lja az egész ülést kitöltötte. Délben félkettőkor a kisantant külügymi­niszterei az uralkodó által adott diszebéden jelentek meg. A tanácskozásokat délután fél 6 órakor folytatták. Este 8 óra 45 perckor Antonescu Victor külügyminiszter a Palacc- szallodában diszlakomat adott a vendégek tiszteletére. A külföldi államférfiak kíséretében számos szakéRtő is érkezett. Sinaia-ban tartózkodnak az ellenzéki pártok vezérei is. Már korábbal! nirlett, hogy a külföldi vendégek találkozni fognak a román politikai élet számos veze­tőjével. A kisantant sajtójának értekezlete már va­sárnap megnyílt, ugyancsak Sinaiá-ban, mind„ három ország számos képviselőjének jelenlé. tében Anastasiu Raul külügyi sajtófőnök, majd a többi felszólalók rámutattak a sajtó­nak a kisantant együttműködésében való fon­tosságára. A kisantant feltételei Magyarországgal szemben A Timpul úgy tudja, hogy az értekezleten tárgyalni fogják Magyarország fegyverkezési egvenjogusitási követelését, de a kisantant megmarad eddigi álláspontja mellett. Neveze­tesen, nem enged meg egyoldalú eljárást Ma­gyarország részéről, hanem követeli, hogy a Népszövetség keretében az összes érdekelt ál­lamok bevonásával tárgyalják le a Kérdést. A kisantant továbbá bizonyos minimális biz. tositékokat követel, — folytatja a lap — a melyek kiküszöböljék a háborús veszélyeket. magyar nyelvű iskoláink megtürésén fe­lül — kisebbségi nyelvű közép- és szak­iskolákat is? És hivatkozunk ennél az öt­letnél Pamfil Seicarura, a Curentul fő­szerkesztőjére, aki legutóbbi cikkében maga is megállapította, hogy a Székely­földön a regáti tanító semmire sem megy. Annak, aki ezen a szinmagyar vidéken tanítani akar, magyarul kell tudnia, mert ha nem tud magyarul, a tanuló ifjúság nem tanul, csak szajkóz, mimikát utánoz, zenei memóriát rögzít, egyszóval: tudat­lan és tanulatlan marad. A kisebbségek száma felöl lehet vitáz­ni, de azt, hogy együttvéve legalább is az ország lakosságának egy negyedét tesszük ki, még a legszélsőségesebb és beúllitot­tabb számösszehasonlitás is elismerik Az ország negyedéről van itt tehát szó, az or­szág negyedét Ítéli tudatlanságra, vissza­maradottságra és másodrangu felkészült­ségre az az iskola-politika, amely nem­hogy maga venné kezébe a kisebbségi nyelven való oktatást, de jegyzők és egyébb meg nem értő és keskenyvágányu látókörű közegei utján a meglevő kisebb­ségi tannyelvű oktatás útjába is akadá­lyokat gördít. Ez a kultur-politika nem lehet állam-rezón. Lehetnek — és vannak isi — ellentétek a kisebbségi és többségi politikai felfogá­sok közölt, a gazdasági szempontok kér­déseiben, de abban, hogy a román állam­polgárnak tudnia kell, okoson, tanultán és művelten kell belépnie a termelő miinka oszlopsorába, egyikünk között sem lehet ellentét. A tudás, a szakképzettség, a fel- készültség nem lehet a kisebbségekkel va­ló gazdasági verseny eszköze. Ezen a sí­kon nem szabad nyomást gyakorolni, mert ez a nyomás visszaüt és alacsonyabb kul- turfoku embertömeget vet be a társadalom és a gazdasági élet színpadára. Ez aa ember-tömeg előbb-utóbb nyűg, teher ét veszteség is lehet. Utóvégre az a sovinisz­ta-hullám, amely most tombol, egyszer csak elül és az ország itt marad megbéké* lesi akaratával, de olyan alanyokkal kikben nem, lesz sok öröme, _ -

Next

/
Thumbnails
Contents