Brassói Lapok, 1937. szeptember (43. évfolyam, 179-204. szám)

1937-09-01 / 179. szám

** teg› ZW*¡ jvára 910619 j . bbUAfLSl ?$ rQ'SQi t a .»<* 4 Eszmecsere az iskoláról I /Vagy érdeklődés közepette Megkezdődött a kisantant-értekezlet A Dunavölgyi együttműködés és Magyarország fegyverkezési egyenjogúsításának kérdése is egyik főpontja a napirendnek Sinaia, augusztus 30. A kisantant-értekezletnek, amely hétfőn délelőtt kezdetét vette, ez alkalommal különleges jelentősége van. A feszült nemzetközi helyzet és az európai államok különféle diplomáciai tékernysége folytán, a kisantantnak sok kényes és fontos kérdésben kell állást foglalnia. Úgy belföldi, mint küföldi bejelentések a következőkben foglalják össze a tárgyalások anyagát: a kisatant viszonya Németországhoz és Olaszországhoz, amivel kapcsolatban felvetődik Abesszínia meghódításának, vagyis az, olasz császári birodalom elismerésének a kérdése. A belgrádi Vreme már arról írt, hogy Románia a sinaiai értekezleten javasolni fogja az olasz hódítás elismerését. Ezzel szemben a bucuresti Timpul kimutatja, hogy ez a híresztelés minden alapot nélkülöz és a belgrádi híradás merőben téves. Természetesen szóba kerül a spanyol polgárháború is, amelyre vonatkozólag a kisantant nyilván ismét legszigorúbb semlegességét fogja hangoztatni. Napirenden szerepel továbbá a dunai államok gazdasági és politikai együttműködésének problémája. Ismeretes, hogy Hodza csehszlovák miniszterelnök tervet készített a dunavölgyi államok gazdasági együttműködésére. Magyarország ezt fegyverkezési egyenjogúságának elismeréséhez és a kisebbségi kérdés rendezéséhez köti, ami a terv szerint magával hozná a politikai közeledést is. Következik ezután a kisantant egyes államainak a többi szomszéd államhoz, így például a Szovjetunióhoz és Lengyelországhoz való viszonya. Ismeretes, hogy a kisantant egyes államai több szomszédjukkal szemben erősen eltérő politikát folytatnak, így Románia és Lengyelország barátságban és szövetségben vannak, míg Lengyelország és Csehszlovákia között a viszony eléggé feszült. A Szovjettel Csehszlovákia kölcsönös támogatási egyezményt kötött, míg Jugoszlávia még diplomáciailag sem ismerte el a Szovjetuniót. A kisantant képviselői azonban mindig hangoztatták, hogy a szomszédokkal kötött külön egyezmények, mint például az olasz—jugoszláv, lengyel—román és a többi egyezmény, nem gyengíti a kisantant egységét. Sinaiába utazása előtt Krosta cseh külügyminiszter ezt újabb nyilatkozatban hangoztatta. A fenti kérdések voltaképpen összefüggnek egymással s szemmel láthatólag éppen arról van szó, hogy a kisantant hogyan helyezkedjék el és őrizze meg egységét az európai politika többnyire ellentétes áramlatai közepette. A letárgyalandó kérdéseknél fogva érthető, hogy a belföldön úgy többségi, mint kisebbségi körökben, valamint külföldön is különös érdeklődés kíséri a jelenlegi kisantant- értekezletet. A csíki megyefőnök és Ábrahám dr. között, aki a szülők panaszát tolmácsolta, a szülőkét, akik a felekezeti iskolába való beiratás alkalmával sehogyan sem tudják egyes jegyzőktől gyermekeik anyakönyvi kivonatát megszerezni, érdekes és tanulságos eszmecsere folyt le. A prefektus megkérdezte, hogy miért erőszakolja a magyarság gyermekeinek felekezeti iskolába való beiratását és Ábrahám dr. megfelelt. Rámutatott, hogy másképpen tanul a gyermek, ha anyanyelvén tanítják és könnyebben tanulja a román nyevet is, ha annak szabályait magyarul emlézi és tudatosítja. Tapasztalati megállapításokra hivatkozott Ábrahám dr, amelyek kivétel nélkül azt igazolják, hogy a magyar gyermek a magyar nyelvű iskolákban sokkal jobban megtanulja a neki idegen nyelvet, mint az állami és román nyelvű tanintézetekben. Az, aki anyanyelvén tanult— mondotta végül a magyar szülők és gyermekek képviselője — az „tanul“, aki idegennyelven tanul, az „szajkói “. A beszajkolt tudás, a hely- és hangmemóriához ragasztott emlétés, nem maradandó érték. Tudattalan és erőszakolt, meg nem emésztett és fel nem olvadt ismeret az ilyen „tananyag“. Az agy csak befogadja a Rangot, de az értelem nem szűri át, a „vérbe“, a szervezetbe, az ember egész lényébe. A szó a tudatban marad, de nem süllyed a tudat alá, mint az olyan ismeret, amely uralja és átitatja a tudó ember minden megnyilatkozását. Ezen az elméleten, amely százszorosan igazolt gyakorlat, vitatkozni nem lehet. Igazság ez, amelyet nem lehet megtámadni. A nemzeti államok túlzott beolvasztási politikája ellenére Európában vannak államok, amelyekben a köztortásügyi kormány a kisebbségek nyelvén állami iskolát tart fenn. Ezekben az országokban, amit másutt tagadnak, bevallják és nyíltan igazolják, hogy az ember-palánt teljesebb ismeretkörrel, mélyebb tudással és átfogóbb szemlélettel kerül ki az életbe, ha anyanyelvén tanulhatott. Ezekben az államokban súlyt helyeznek arra, hogy az Írástudó ne csak írni és olvasni tudjon, hanem tudjon is valamennyit, annyit mindenesetre, amennyi iskolát végzett. Nem közömbös tehát az állam és jövendője szempontjából, hogy milyen tudással kerül a munkapad mellé az ember, mivel pedig a kisebbségi embernek is helye van a munka asztalánál, a kisebbségi gyermek tanításának és kiképzésének problémája csak másodsorban kisebbségi érdek. „A tudás hatalom!" — mondja Franz Oppenheimer nyomán a világ munkássága és valóban, amióta a munkás képzett, felvilágosított és felvilágosult, hatalom van a kezében és politikai súlyával enyhítette azokat az osztály-ellentéteket, amelyek már-már bízhatatlanok voltak. Az ország viszont ugyancsak hatalomra vágyik, erős akar lenni mezőgazdasági és ipari termelésben egyaránt, meg akar állani a világpiacok versenyében, rangsort akar kapni az iparosodás harcában. Ehhez a felvonuláshoz és sorbaálláshoz tudó emberre van szüksége és a kisebbségekkel teletűzdelt államok szempontjából éppen ezért nem lehet közömbös, ha a harcvonalba álló tömegek tekintélyes tettee nem üti meg tudásban, képzetségben, felkészültségben és mesterségbeli tökéletességben a szükséges mértéket. Mi egy lépéssel tovább megyünk, mint ameddig a csíki prefektussal lefolytatott eszmecseréjében Ábrahám dr. elment és előadjuk kívánságunkat: miért nem haladunk a csehszlovákiai példa nyomán és miért nem állít fel az állam — felekezeti magyar nyelvű iskoláink megtűrésén felül — kisebbségi nyelvű közép- és szakiskolákat is? És hivatkozunk ennél az ötletnél Pamfil Seicarura, a Curentul főszerkesztőjére, aki legutóbbi cikkében maga is megállapította, hogy a Székelyföldön a regáti tanító semmire sem megy. Annak, aki ezen a színmagyar vidéken tanítani akar, magyarul kell tudnia, mert ha nem tud magyarul, a tanuló ifjúság nem tanul, csak szajkót, mimikát utánoz, zenei memóriát rögzít, egyszóval: tudatlan és tanulatlan marad. A kisebbségek száma felől lehet vitázni, de azt, hogy együttvéve legalább is az ország lakosságának egy negyedét tesszük ki, még a legszélsőségesebb és beállítottabb számösszehasonlítás is elismeri. Az ország negyedéről van itt tehát szó, az ország negyedét ítéli tudatlanságra, visszamaradottságra és másodrangú felkészültségre az az iskolapolitika, amely nemhogy maga venné kezébe a kisebbségi nyelven való oktatást, de jegyzők és egyéb, meg nem értő és keskenyvágányú látókörű közegei útján a meglevő kisebbségi tannyelvű oktatás útjába is akadályokat gördít. Ez a kultúrpolitika nem lehet állam-rezén. Lehetnek — és vannak is — ellentétek a kisebbségi és többségi politikai felfogások között, a gazdasági szempontok kérdéseiben, de abban, hogy a román állampolgárnak tudnia kell, okosan, tanultan és művelten kell belépnie a termelő minka oszlopsorába, egyikünk között sem lehet ellentét. A tudás, a szakképzettség, a felkészültség nem lehet a kisebbségekkel való gazdasági verseny eszköze. Ezen a síkon nem szabad nyomást gyakorolni, mert ez a nyomás visszaüt és alacsonyabb kultúrfokú embertömeget vet be a társadalom és a gazdasági élet színpadára. Ez az embertömeg előbb-utóbb nyűg, teher és veszteség is lehet. Utóvégre az a soviniszta hullám, amely most tombol, egyszer csak elül és az ország itt marad megbékélési akaratával, de olyan alanyokkal kikben nem, lesz sok öröme. _ - Az uralkodó és a külföldi vendégek Sinaiában Az uralkodó és Mihály nagyvajda trónörökös vasárnap délután gépkocsin a fővárosból Sinaiába utaztak. Sztojadinovics jugoszláv miniszterelnök és külügyminiszter, valamint Krosta csehszlovák külügyminiszter hétfőn délelőtt 9 órakor különvonaton megérkezett Sinaiába, ahol ünnepélyes fogadtatásban részesültek. A két államférfi Tövistől együtt utazott. Fél 11 órakor Sztojadinovics, röviddel utánna pedig Krosta a gépkocsin a Peles-kastélyba hajtatott és beírta nevét az udvar látogatási jegyzékébe MEGNYÍLT AZ ÉRTEKEZLET Az értekezlet munkálatai hétfőn délelőtt 11 órakor kezdődtek meg a Palaceszállodában, a szokás szerint a vendéglátó orszá miniszterenökének, Tatarescunak az elnökletével. Naponta két ülést tartanak, a hivatalos közleményt pedig kedden este, a megbeszélések befejezése után adják ki. Az egyik keddi ülést teljesen annak a kérdésnek szentelik, milyen álláspontot foglaljon el a kisantant a Népszövetség szeptember 10-iki ülésén szóbakerülő kérdésekkel, elsősorban az abesszin és spanyol kérdéssel szemben? A kisantant egységes álláspontját Genfben Antonescu Victor, mint a kisantanttanács jelenlegi ülésszakának elnöke, fogja kifejteni. A hétfő délelőtti első ülés Krosta beszámolójával kezdődött, aki sorra vette az áprilisban tartott belgrádi értekezlet óta előadódott eseményeket. Ezután a külügyminiszterek sorra kifejtették álláspontjukat a külpolitikai eseményekkel kapcsolatban, amelyeknek letárgyalja az egész ülést kitöltötte. Délben fél kettőkor a kisantant külügyminiszterei az uralkodó által adott díszebéden jelentek meg. A tanácskozásokat délután fél 6 órakor folytatták. Este 8 óra 45 perckor Antonescu Victor külügyminiszter a Palaceszállodában díszlakomát adott a vendégek tiszteletére. A külföldi államférfiak kíséretében számos szakértő is érkezett. Sinaia-ban tartózkodnak az ellenzéki pártok vezérei is. Már korábban rairlett, hogy a külföldi vendégek találkozni fognak a román politikai élet számos vezetőjével. A kisantant sajtójának értekezlete már vasárnap megnyílt, ugyancsak Sinaiában, mind ahárom ország számos képviselőjének jelenlétében Anastasiu Raul külügyi sajtófőnök, majd a többi felszólalók rámutattak a sajtónak a kisantant együttműködésében való fontosságára. A kisantant feltételei Magyarországgal szemben A Timpus úgy tudja, hogy az értekezleten tárgyalni fogják Magyarország fegyverkezési egyenjogúsítási követelését, de a kisantant megmarad eddigi álláspontja mellett. Nevezetesen, nem enged meg egyoldalú eljárást Magyarország részéről, hanem követeli, hogy a Népszövetség keretében az összes érdekelt államok bevonásával tárgyalják le a kérdést. A kisantant továbbá bizonyos minimális biztosítékokat követel, — folytatja a lap — amelyek kiküszöböljék a háborús veszélyeket.