Brassói Lapok, 1937. október (43. évfolyam, 205-231. szám)

1937-10-01 / 205. szám

I » » & » / r* iff > é. ■, / *­fete* H #* 910615 fclííí^PfiSl [XL.il/. évfolyam 205. szám Bra§ov-Brassó * Péntek * 1937. október L Egyes szám ára: 3 Ißi Magyarországon 20 fillér A húsz gyár és a félmillió cipész Napokon át tartott szünetnélküli panasz- pergőtűz után határozati javaslatot foga­dott el a cipészek országos kongresszusa, amely 80 ezer mestert és 400 ezer mun­kást képviselt. Félmillió ember panasza és kívánsága süket füleKre nem találhat. Kétségtelen: e panaszok egyresze túlzott, mert hiszen az ideges és elkeseredett em­ber mindig túloz és a kívánságok egyrc- sze talán teljesíthetetlen is, mert a tömeg-pszichózis f elf üti és elnagyolja az igényeket, de végeredményében mégis csak egv félmillió ember panasZolkodott és egv félmillió kenyérkeresó jelentette be követeléseit és Így ez a kongresszus nem „elhanyagolható mennyiség . benki sem dicsekszik vele, ha sorsa jól megy és mindenki túlméretezi fajdalmának ecsetelését, de mindezeket a túlzásokat, feketén-látásokat és jaj-szavakat valosa- gosságuk mértékére leszállítva is eppen elég sérelem-anyag marad. ^ Az adóról, a betegsége!yzorol es egyeb köz-sérelmekről ne essek ez alkalommal itt szó. Ezek a sérelmek általánosak es országos orvoslást igényelnek. Marad­iunk csak a szakmaw-sérelmeknel, azok­ból is elegendő tanulságot es következte­tést lehet levonni. Mindenekelőtt azt, hogy a kisipar és a technika örök viada­la nem ért még és nem is fog sohasem ve­get érni. A bőrgyárak cipőgyártás, osztá­lyának versenve és a gumilablielik hilie- tetien térhódítása az az eilenseg amelyJ lyel a cipészipnros hiába hadakozik. A luddisták sem tudták a gépeket úgy ösz- Bzerombolni, hogy már akar csak lmsz esztendő múlva is ne a gép uralta volna légyen e kerek világot. A szeria-termeles 'és az uj technikai felfedezés nem ellen­ség, habár születése időpontjában annak látszik is. Ez a fejlődés, ez az uj kor a 'jövendő, amely ellen minden szó hiába­való é.5 minden fegyver eredménytelen. ’A kormány nem igen fogja eltiltani a gumi lábbelik szabad forgalmát és arról sem igen lehet szó, hogy a bőrgyáraknak megtiltsa a cipőgyártást. E cipész-érdek­kel símben ugyanis ott a másik és még szélesebb érdek: a fogyasztóké, akik nem az érdekképviselt kívánságának, hanem pénztárcájuk tartalmának megfelelően fogyasztanak. A cipész-kongresszus kí­vánságaiban. követeléseiben és panaszai­ban ez a pont tehát „túlzás*. Ellenben nem túlzás az a roham, ame­lyet az anyag-gyárak ellen indítottak. Nem túlzás, ahogyan azt követelik, hogy a busz kartellbe tömörült bőrgyárat fé­kezzék meg és intsék rendre. E gyárak­ban és különösen e gyárak tömörülésé­ben olyan erőhatalom gvült össze, amely nem illeti meg már őket, olyan hatalom,» amely itt-ott az áílnm mindenhatóságá­val is vetekszik. A kartell, ha olyan anyag felett uralkodik, amely nélkülöz­hetetlen és elsőrendű szükséglet, abszo­lút ur. akinek egyetlen szemránditására pórbaliulhat 80 ezer mester és 400 ezer munkás betevő falatja A világ »t nz anyag-egyeduralom kormányozza. A vi­lágban az cgyedet az anyag-egyeduralom nyűgözi. A ripészvi tágban a hőr-kartell az a mindenhatóság, amely tizedet, robo­tot és dézsmát szed és annak nagyságát mgy állapítja meg, ahogyan éppen úri jókedvében neki tetszik. TK, ezen a non ton, kilátásai lehetnek a eípes—'ftarcnak. mert itt, ugyanezen a ponton, nem áll egyedül. Mögötte sora­kozott fel az államhatalom is, amely a legutóbb hozott kartell-tör vén vével ma­ga is igazolta, hogy a kartellek hatalma tűrhetetlen és a kartellek étvágya kielé­gíthetetlen. Tagadhatatlan és biztos, bogy a bőrgyáraknak is megvan a maguk panasza és kalkulációs siníma, valószí­nű, hogy a vádakkal szemben ezer és egy ellenérvvel tudnak védekezni, de ennek ellenére is csak bennük és csak az ő ára­ikban van a hiba. Kelet-Európábán a gazdálkodás autarkikus és így az mar lyédett, ami azt jelenti, hogy a fejlettebb jé? erősebb külföldi iparral szemben (mesterségesen és pártolóan kivételezett. A nyalt városok bombázása miatt Angliában országos jellegűvé váll a japán áruk elleni bn jkoltmozgalum Megtorlásokról tanácskozott a szerdai angol minisztertanács? - Újra rommá bombáztak a japán repülök egy kínai várost - Megismétlődő pergőtűz a sangháji északi pályaudvar ellen Törpédét lőttek ki az Izumo japán zászlóshajó ellen London, szeptember 29. Az angol kormány tagjai szerdán délelőtt minisztertanácsot tartottak. Hivatalos jelentést a hozott határoza­tokról nem adtak ki, de az angol sajtó úgy tudja, hogy a legkomolyabb for­mában szóba került a Japán elleni megtorlások gondolata. Állítólag máris hoztak néhány olyan határozatot. amely gyakorlati útra tereli a nyílt kí­nai városok bombázása és a békés kí­nai halászhajók elsüllyesztése miatti eddig csak platonikus jellegű angol tiltakozásokat. Az angol közvélemény japánellenes felháborodása egyébként napról-napra fokozódik. A japán áruk elleni boj- kottmozg&lom a lelkészi kar és a ke­reskedelmi utazók fellépése következ­tében országos méretűvé vált. A vélsz! bányászok szövetsége is csatlakozott a mozgalomhoz. A News Chronicle azt javasolja, hogy a kereskedők és áru­házak kifüggesztett felhívásokkal fi­gyelmeztessék a vásárló közönséget, hogy tartózkodjanak a japán terme* kék vásárlásától. Japán fengeáetözik Az az általános felháborodás, amelyet Nanking, Kanton és Hankau városok bombázása az egész világon kéltett, men­tegetőzésre késztette Japánt. A japánok genfi nemzetközi irodája hivatalos közle­ményt adott ki a kérdéssel kapcsolatban. A közlemény többek között hangoztatja, hogy sem Nanking, sem Kanton nem ne­vezhetők nyílt városoknak, nemcsak azért, mert kormányzati székhelyek, ha­nem azért is, mert fontos katonai erődít­mények székhelyei. A japán légi haderő célja csak az volt. hogy a katonai jellegű épületeket támadja és minden intézke­dést megtett, bogy lehetőleg minél keve­sebb kárt okozzon a polgári lakosság kö­zött és a polgári javakban. Ennek érde­kében a japán hadvezetőség fontos és hatásos támadási lehetőségekről mondott Je. WUHU VÁROS ROMOKBAiN HEVER A genfi nemzetközi iroda hivatalos közleményével egyidejűleg jön a hír, hogy a Nankingtól 80 kilóméternyire fek­vő Wuhu várost egy 30 gépből álló bom- bavetö raj támadta meg. A japán gépek többezer gyújtó és robbanó bombát szór­tak le a városkára, amely zsúfolva volt emberekkel, mert Nankigból mintegy 150 ezer menekült helyezkedett el itt, ab­ban a hiszemben, hogy a teljesen nyílt és katonai szempontból jelentéktelen város­kát semmiféle veszedelem nem fenyegeti. A pusztulás leírhatatlan. Egész házsorok lángokban vannak s oltásról szó sincs, mert a hatóságok egyáltalában nem ké. szültek fel arra, hogy támadás érheti a városkát. Az áldozatok számáról pontos jelentés még nem érkezett, a külföldi tu­dósítók becslése szerint azonban több ezer ember veszítette életét. A szerdára virradó éjszaka egyébként újabb japán légi raj látogatta meg Nankingot is. A támadás eredményéről jelentés nincs. Kínai források szerint a légi támadást elhárító ágyuknak sikerült a támadó gépek közül kettőt lelőniök. A tokiói külügyminisztérium egyik hi­vatalos képviselője szeiint az alábbi nyi* latkozatot tette a külföldi újságírók előtt: — Japán egyáltalában nem fog megtör, panni egyes igazságtalan bírálatok követ­keztében. Egész Japánt általános felhábo- rodás hatja át a genfi 23-as bizottság erkölcsi Ítélkezése miatt. Japán elhatáro­zott szándéka az, hogy minden szükséges eszközzel megsemmisíti Kina hadi erejét. Sanghaj északi pályaudvarát támadják a japánok Sangbájnál a japán tüzérség és a légi haderő erős tűz alá fogta a Csapej vá­rosnegyedet és különösen az északi pá­lyaudvar környékét. A gyujtóbombák több helyen tüzet okoztak. A Putung folyó partjain levő kis falvakat a japán hadihajók a Wangpo-n horgonyzó ide­gen hdihajók fölött lövik. Kedd éjfélkor a japán tüzérség és a hadihajók erős tüzet kezdettek a kínai tüzérség putungi állásai ellen. A pergő­tűz egy óráig tartott. Később, jóval éj­fél után, megismétlődött a tüzérségi párbaj. A kinai tüzérség erélyesen vála­szolt. A második tüzérségi párharc megkez­dése előtt hatalmas robbanás hallatszott a tenger felöl. Azt hiszik, hogy az Izumo japán zászlós hajó ellen lőttek ki egy torpedót. Egyelőre még nincs semmi je­A kormánynak — ha másképpen nem megy — döntenie kell tehát, hogy kit áldoz fel: a busz gyárat, vagy a félmillió cipész-iparost? Ha a gyárak kartelljén belül megoldható a kérdés, természetesen „házilag“ kell megoldani, de ha a kartell a^ panasz-pergőtüz és a követelés-roham ellenére sem hajlandó anyag-egyedural­mának előnyeiről lemondani, fel kell in­kább áldozni a húszat, hogy a félmillió megmaradhasson. Idáig természetesen nem kerül a sor. Ezek a nagy összecsapások rendszerint kiegyezésekben szoktak végződni, de ha már ennek a harcnak úgyis béke lesz a vége, miért a csúnya civódás és fájdal­mas torzsalkodás? A félmillió cipész fel­tétlenül indokolt jajsznva után a kartell ne várja meg a kormány fenyegetését, a hatalom parancsszavát, a muszáj elkö- yetkezését, hanem sürgősen revideáljon. Biztosak vagyunk benne: erre lehetősége van. kétségtelen: a hőr-kartell árai nem azok a minimális árak, amelyekből en­gedni ne lehetne. A kartelleknek is van céljuk és létjo­gosultságuk, rendeltetésük és hivatásuk, de amikor már annyira elfajult a politi­kájuk és annyira elvakult a mértékük, hogy 500 ezer termelő csakis bennük lát­ja sorsa és élete minden akadályát, ak­kor további vitának helye nem lehet. En­gedni kell: sürgősen és önként tudomá­sul kell venni, hogy a haszon-étvágy ha­tárát a szinte-szinte már gyarmati függő­ségben^ tartott cipészek^ és más iparosok éhezésének határa szabja meg. A fővárosban^ tartott kongresszus hang­ja azt bizonyitja, hogy ez a határpont el­érkezett s most már igazán sürgős meg­oldásra van szükség. lentés arról, hogy a torpedó talált-e éh milyen eredménnyel? Sangháji jelentés szerint szerdán reggel a japán tüzérség és légi haderő újabb ál­talános támadást indított a Csapejtől Liuhóig terjedő 30 kilométer hosszú arc- vonalon. A japánok célja az északi pá­lyaudvar birtokba vétele. A kinai légi tá­madást elhárító ütegek erős tüzet adtak a japán gépek eiUen, de eredménytelenüL Egy japán jelentés erősiti, hogy sikerült Liuhang megszállása, a kínaiak azonban cáfolják ezt a hirt s azt állítják, hogy ezen a szakaszon egyetlen állásukat sem adták fel még az ellenségeskedés meg­kezdése óta. A japán harcvonal lassan közeledik Santung tartománya felé és öt kilométer­re közelítette meg már Sziensint. Sanszi tartományban sikerült elfog!alniok Nu* juehkeut. A Paoting körül kialakult harcvona)f most már közel háromszáz kilométer hosszú, miután a japánoknak sikerült el, foglalniok Paoting után Csiancseut is. Tekintettel arra, hogy ezt a nagyon hosszú vonalat védelmezi a kinai szám­beli fölénnyel szemben igen nagy feladat» a japán csapatok naponta kqpnnk frisa ^erősítéseket. * v ^ w ' *

Next

/
Thumbnails
Contents