Brassói Lapok, 1938. április (44. évfolyam, 75-97. szám)

1938-04-01 / 75. szám

f ) 2 p Mol . (—si) Aki a régi világgal együtt letűnt Í°őzan ésszel és az eddigelé revényben volt egika szabályai szerint akar eligazodni a mai nemzetközi politika eseményeinek labirintusában, az — Daniéval szidva — fagyjon fel minden reménnyel. Az utób­bi esztendőkben a szofizm­us, cinizmus és rabulisztika olyan ördögi keverékének minden hajdani erkölcsöt megcsúfoló sza­bályai uralkodtak el ezen a földön, hogy megnyilatkozásaikat egyszerű tiszta „ész­szel felérni" és megérteni már nem lehet. Az egész nemzetközi politika csupa pa­radoxon, olyan zagyva ellentmondás, a­mit rendben találni, vagy csak kaján, őrü­lti kacajjal lehet, vagy egyáltalában nem lehet komolyan venni. Az angol alsóházban például az egyik munkáspárti képviselő megkérdezte a kormányt, mikor figyelmeztette utoljára a német és az olasz kormányt a betb­e­­avatkozási egyezmény általuk állítólag történt megsértéseire. Mr. Butler, az új­donsült külügyi államtitkár, Eden adju­tánsának, a szintén fiatal Crunhorne lordnak az utóda,­­ártatlan hangon azt válaszolta, hogy az utolsó Német- és Olszország elleni ilyen panaszt 19. no­vember 5-én terjesztették elő. Addig és azóta lehetetlen volt bizonyítani,­­­ hogy megszegték volna az egyezményt. S ez a nyilatkozat körülbelül egyidejűleg hang­zott el azzal a határozattal, amelyet az olasz fasiszta párt vezetősége Faseio meg­alakításának 19. évfordulója alkalmából hozott s amely büszkén emelte ki, hogy az olasz feketeinges csapatok „lényeges tényezői” a spanyolországi győzelemnek, illetőleg a most is folyamatban levő­ tá­madásnak. Hogy pedig a „logikai" lánco­­lat teljes legyen, a rómán Tevere a minap ezeket írta: „Franciaország elhatározta a beavatkozást?. . . Ha Franciaország köz­belép, akkor majdnem biztosan zavar lesz. . . Ha Franciaország csak egy ujját is megmozgatja a spanyol határon túl, a megmozdulás általános lesz. A legna­gyobb higgadtsággal óvjuk Franciaorszá­­got attól a halálos veszedelemtől, amelyet a beavatkozás fejére hozhat." Kiegészítve ezt a fenyegetést, a Popolo di Roma vi­szont azt írta legutóbb, hogy a francia beavatkozás európai háborút jelent. Annak mindeddig nem volt szabad há­borút jelentenie, hogy Olaszország immár két éve és újabban büszkén bevallottan beavatkozik a spanyol polgárháborúba, ellenben ha Franciaország ugyanezt teszi a maga jól felfogott érdekében, az okvet­lenül békebontás s halál jár érte a fejére. Nehéz elképzelni a nemtörődöm­­s ciniz­musnak ennél magasabb és nyilvánvalóbb fokát.­­ De lehet-e csodálkozni ezen, amikor a csatorna túlsó oldalán, a bölcs és „meg­fontolt” Angliában ugyanígy agyoncsű­­rik-csavarják a logikát, vagy ahogyan ott nevezik: az annyit hangoztatott „com­mon sense”-t. Az Eden lemondása kap­csán támadt külügyi vitában Chamber­lain miniszterelnök kijelentette, hogy ha megegyezünk is az olasz kormánnyal, az egyezményt nem terjeszthetjük a Népszö­vetség elé jóváhagyás végett, ha közben Olaszország újból tevékenységet fejt ki a helyzetnek a felkelők javára való meg­változtatása céljából. Nos, -­­ amint a fasiszta párt vezetősége ünnepélyesen le­szögezi és amint a napi jelenté­sekből állandóan értesülünk róla,­­ az olaszok az eddiginél is fokozot­tabb tevékenységet fejtenek ki a helyzet­nek a felkelők javára való megváltoztatá­sa céljából, mégpedig ugyancsak eredmé­nyesen. Amikor pedig az alsóházban er­re is felhívják Chamberlain figyelmét, akárcsak a közmondásbeli Bodóné, más­ról beszél s legfeljebb annyit mond, hogy az angol- olasz egyezmény még nincs meg , így nincs arról sem szó, hogy jóváha­jzás végett a Népszövetség elé terjesszék. állani sem akar arról, hogy Olaszor­szágból újabb erősítések mentek Francé­hoz, erre nem lát bizonyítékot. Egyszerű­en nem akarja hinni, hogy Olaszország részéről új cselekményei történtek a be­avatkozásnak. Más szavakkal: Chamberlain állhatato­­san folytatja „struccpolitikáját” s ennek érdekében se hall, se lát. Rendületlenül tárgyal tovább Grandinak ama nagylelkű ígérete alapján, hogy a polgárháb­orú be­fejezése, vagyis Franco tábornok győ­zelme után, sőt esetleg előbb is visszaren­delik olasz csapatokat. Mert hát Olasz­országnak nincsenek területi törekvései Spanyolországban, de a Tevere szerint mégsem tűrheti, hogy Franciaország egy ujját is átnyújtsa a spanyol határon. Az angol sajtó zöme naivnak tartja an­nak az elképzelését is, hogy Franco győ­zelme után az olaszok és a németek, mint Licit- tisztán elvből, jól végezték a dolgu­kat, szépen kivonulnak Spanyolországból és illedelmesen átengedik azt az angolok­nak. A legtöbb angol lap egyenesen ne­vetségesnek tartja ezt a hiedelmet, ame­lyet Chamberlainek igyekeznek fenntar­tani. S emellett a konzervatív választók önkéntes népszavazáson 90 százalékban Eden politikája mellett nyilatkoznak meg, de ennek ellenére Chamberlain rendület­lenül folytatja politikáját s folyton arról nyilatkozik, hogy a római tárgyalások a legbarátságosabb légkörben és biztató módon haladnak előre. Persze, a Chamberlain-magatartásnak is meg lehet találni a magyarázatát, nyil­ván bízik abban, hogy az idő mégis Angliának dolgozik és bízik a londoni pénzeszacskó erejében, amellyel győzel­me után fel­vásárol­hat­ónak véli Francot s előbb vagy utóbb, gyámjait is. Ennek az angolosan flegmatikus reménynek a jegyében hagyják tépni, marcangolni idestova két éve a szerencsétlen spanyol népet , teljesen szétrombolni régi, nagy­szerű és az egész emberiség kincsévé vált kultúráját. S ezenfelül engedték odáig fejlődni a dolgokat, hogy a római sajtó szerint az olasz és német beavatkozást már természetesnek kell venni, míg az esetleges francia beavatkozás egyértelmű a „magától értetődő” európai háborúval. Ha valaki mindazt, ami a viszálykodó európai hatalmak között lejátszódik, egyéni megszemélyesítésben átültetné a magánéletbe, legszörnyűbb paródiáját kapnék az elemi jogrendnek és társadal­­mi erkölcsnek. Eszerint nem lenne sza­bad azt elítélni, aki embertársának a szor­dái közé kést döfött, hanem az követne el főbenjáró bűnt, aki ugyancsak fegy­verrel védekezik. És a feje tetejére állí­tott törvényesség számos hasonló épüle­tes esete állna még elénk, szemléltetően bizonyítva, hogy azt, ami manapság tör­ténik, nem lehet és nem szabad azoknak a közmegegyezéses és nemzetközileg írott szabályoknak a mértékével megítélni, a­melyeket megszoktunk normálisaknak nevezni. A politikusok és diplomaták most úgy vetélkednek a szem­forgatásban és sunyi cinizmusban, mint talán még soha korunk történelmében. Ezért kell egyelőre fogas­ra akasztani az egykori tiszta és józan logikát. . . n. c. A magyar parlamentben Ralsay Károly ultimátumot intézett a kormány­hoz a szélsőjobboldali agitáció megfékezésére fe­LARÁNYI MINISZTERELNÖK E NAPOKBAN HATÁROZOTTAN LESZÖGEZI A KORMÁNY ÁLLÁSPONTJÁT EBBEN A KÉRDÉSBEN Budapest, március 30. A képviselőház szerdai ülésén a vá­lasztójogi vita során Rassay Károly, a szabadelvű demokratikus ellenzék vezé­re, feltűnést keltő beszédet tartott. Ras- Siay beszéde során rátért a szélsőjobbol­dali propagandára, amely az utóbbi he­tekben veszedelmes mérveket öltött Ma­gyarországon. — Olyan kormány kell az ország élére — mondotta Rassay —, amely kormány érvényt tud szerezni a törvényeknek és­­meg tudja valósítani terveit. A szélső­­jobboldali agitáció már a hadseregben és közhivatalokban is érezhető. Mende­mondák keringenek arról, hogy rövide­sen szélsőjobboldali kormány veszi át a hatalmat. Nagy baj, hogy a kormány nyilatkozataiban annyira órtos és elnézi, hogy a kormánylapok előljárjanak a szélsőséges propagandában. A szélső­­jobboldaliak azzal agitálnak a kormány ellen, hogy az semmit sem tesz a zsidók megrendszabályozására. Ez nem igaz, mert ezer és ezer trafikengedélyt vettek el eddig a zsidóktól a legutóbbi években. Sokezer zsidó exisztenciát a szövetkeze­tek támogatásával és az egyhéz­ rendszer bevezetésével tettek tönkre. Az állami érdekeltségű hivatalokba évek óta nem vesznek fel zsidót, ezenkívül életben van a numerus clauzus is. A miniszterelnök­nek a saját pártjában kell nyilatkozatot tenni és kategorikusan állást foglalni ezekben az ügyekben. E tekintetben mi kiáltjuk a miniszterelnök felé: „Bátor­ság!” — (A nyilaskeresztesek jelsza­va, Szerk.) — Nyolcmillió magyar békét és nyu­galmat kíván — fejezte be beszédét Rassay — és ha a miniszterelnök nem­ tud, vagy nem akar cselekedni, úgy áll­jon félre és tegye le a nemzet sorsát an­nak a férfiúnak a kezébe, aki már egy­szer kivezette az országot az anarchiából. A budapesti Új Nemzedék úgy érte­sül, hogy a legközelebbi napokban Da­rányi Kálmán miniszterelnök részéről olyan határozott kijelentések hangzanak el, amelyek a közvélemény előtt félre­érthetetlenül tisztázzák a kormány állás­pontját. A Nemzeti Egység Pártjának legközelebbi értekezletén megválasztják a zsidókérdés tanulmányozására kikül­dött bizottság elnökét és tagjait. D­ixen héov'se'a f'tive'mez'ef: Akadályo­zák meg a készülő japán-mexikói szövetséget RIADALOM AMERIKÁBAN A JAPÁN TŐKE MEXIKÓI TERJESZKEDÉSE MI­ATT Amerika tiltakozó jegyzéke a mexikói kormány kisajátítási intézkedése elen Washington, március 30. A mexikói kormány ama intézkedése, amellyel a külföldi petróleum-társaságok telepeit kisajátította, még mindig izga­lomban tartja az amerikai és angol dip­­lomáciai köröket. Washingtonban úgy tudják, hogy az Egyesült Államok kor­­mánya sorsára hagyja Cradenas mexikói elnököt. Amerikai politikai körök sze­rint a kisajátítás csak utolsó láncszeme az amerikai érdekek ellen kiadott intéz­kedések sorában. A külügyminisztérium egyelőre várakozó álláspontra helyezke­dik. Az olasz Stefani-ü ügynökség washing­toni jelentése szerint Diixen képviselő javasolta a parlamentben, indítsanak óvatos akciót a Mexikói japán szövet­ség megakadályozására. A képviselő kö­zölte, hogy értesülései szerint a japán tőke bevonult Mexikóba. Kölcsönöket adnak a kereskedőknek japán áruk vá­sárlására, halászati jogokat kapnak az olyan japán érdekeltségek, amelyek út­építésbe invesztáltak. Ugyancsak a Stefani jelentése szerint Amerika mexik­ói követe jegyzéket nyújtott át, amelyben az Egyírátt Álla­­mok kormánya formálisan tiltakozik a kisajátítások ellen, hangsúlyozva, hogy a mexikói kormány a pár évvel ezelőtt kisajátított földeket sem tudta kifizetni, annál nehezebben tudja majd kártalaní­tani a kőolaj vállalatokat. A Daily News szerint az angol kor­mány járt közben Washingtonban annak érdekében, hogy ezt a tiltakozó lépést megtegyék. A Mirror című lap úgy tud­ja, hogy a helyzetet súlyosbították a mexikói kormány tárgyalásai, amelyeket Japánnal folytatott a kőolaj eladásáról és a koncessziók átvételéről. Mexikói jelentés szerint Cardenas el­nök rendkívüli ülésre hívta össze a par­lamentet, amely tárgyalás alá veszi az Egyesült Államok kormányának tiltako­zó jegyzékét. Már Lerida külvárosában folyik a kert A francia kormány cáfolja, hogy repülőgépeket küldött volna Barcelona védelmére Piris, március 30. A­­mir című jobboldali lap azt állítja, hogy Faure tárcanélküli miniszter egy titkos munkásgyűlésen beszédet mondott, amely­ben bejelentette, hogy a francia kormány mindennel ellátja a köztársasági Spanyolor­szágot. ,Ami a nyílt fegyveres beavatkozást illeti — mondotta állítólag Faure —, a* csaknem sikerült már, de erről a kérdésről inkább hallgatok.** , Hivatalos körökben erélyesen cáfolják azo­kat a híreket, melyek szerint a francia kor­mány repülőgépeket küldött volna Barcelona védelmére. Szerdán délelőtt Párisba érkezett hírek sze­rint Franco csapatai már elérték Lerida egyik külvárosát. Lerida Barcelona után Ka­­talónia második legnagyobb városa. A kül­városban heves harc fejlődött ki a köztársa­sági és felkelő csapatok között. Szó volt ar­ról, hogy a várost küzdelem nélkül feladják, de a kormánycsapatok nemzetközi dandára az utolsó pillanatban harcba vetette magát. 1938 dollsfs . Páris és Abesszínia elismerése Páris, március 30. Párisi Jelentések szerint az elismerés kér­dése, ami Olaszországnak teendő komoly en­gedményt jelentene, ott is szőnyegen forog. A képviselőház baloldali pártjainak választ­mányi ülése kedden tárgyalta a kérdést, de nem döntött benne. A szocialista köztársasági szövetség elnevezésű kisebb párt ugyanis, a­melyhez Paul Boncour külügyminiszter is tartozik, úgy értesült, hogy ha a kérdés idő­szerű lesz, maga Paul Boncour utazik Ró­mába a francia—olasz viszony barátságot rendezése végett. A külügyminiszter, akihez kérdést intéztek, nem cáfolta a hírt, csak annyit mondott, hogy az új római nagykövet kiküldése nem lehet elszigetelt lépés. Április 2-án szombaton megnyí­lik az új világvárosi SAVOT-SZÁll­i N­HILORBAN a város szívében. Utazóknak legmesszebbmenő kedvezmény. Saját autóbusz minden vonatnál. Telefon: 8-40-

Next