Brassói Lapok, 1938. május (44. évfolyam, 98-122. szám)

1938-05-01 / 98. szám

P é. a rn '• ;i y Péter* T.1 ) a .uí v ­egyetem Könyvtára 910613 BU DAPrj.O T F ■? rendé k tere 4 fg<$Hitmip£Mái!f AtvsNAsla nein Keesáfö XL< V. év/o yam V8. szaru Főszerkesztői KACSÚ SÁNDOR Bra§ov — Vasát nap 1938. májm I negyedévenként 360.— tej. — - lej, páratlan (jobb) szöveg- da Regele Carol 56—58. Telefon szám 82 Sídre dalon 6. KÉT NAGY KARDDAL... Közismert emberi gyengeség ez: ba olyasvalakit dicsérnek előttünk, akivel nem rokonszenvezünk, akire esetleg be nem vallottan féltékenyek vagyunk, vagy akire valamiért — okkal, vagy ok nélkül, — haragszunk, személyi sértésnek érez­zük. A társaséletben általában tapintat­lanságnak tartják dicsérni valakit, aki a másiknak nem tetszik. A közéletnek vi­szont nincs ilyen kötöttsége. A nagy n\il- vánosság előtt szabad megdicsérni Szász Pál dr.-t és az E.G.E. munkáját anélkül hogy ez tapintatlanság volna a Keleti I ij- sággal szentben, vagy éppen azokkal szem ben, akik a Keleti Ú jság mögött állottak és állanak. A közéletben és a nagy nyil­vánosság előtt az elért eredmények szá­mítanak, az elért eredményeknek pedig minden jóérzésü és minden közérdekért küzdő ember örvend. Még az ellentét'« Wállitottsáa'u, elképzelésű és versengő «soporíuknak is örvendeniük kell Akkor is, ha egyébként marja őket a féltékeny­ség ördöge. Ez a közéleti „morál ’ s bizo­nyára nem véletlenül alakult ki így, ha­mm ezért, mert szükség »olt rí A köz­életből még az egyébkent érthető emberi gyengeségeket is ki kell küszöbölni Az is igaz viszont, hogy az őszinteség, ha már nem hasznos, hát legalább szép erény Néha nem tud uralkodni magán a közéleti féltékenység s ilyenkor az őszinteség szép erényét gyakorolja. Ez történt most a Keleti Újsággá! is, amely­nek okkirója odanl'oH szíjmik a mások félték?nysége kikiáltásán. \ B. L. lelkc- servi? az Erdélyi Gazdasági Egyesület és elnöke. Szász i'ál dr. inunk-!ir.rri Mkö­vette azt a megállapítást is, hogy bizony ennél a munkánál kellett volna kezdeni már húsz évvel ezelőtt. Idézte Benedek Elek közismert memerotóját, hogy „a népre és a gvermekre vigyázzatok:'’ s nem rejtegette örömét, hogy végre, annyi küzdelem után, az E.G.E.-nél az kezd tör­ténni, amit Benedek Elekkel és Benedek Elek után annyiszor sürgetett, köveiéit. Népi és gazdasági szervezkedés folyik az E.G.E.-nél, amolv jó szót, de ezenkívül iktatást és gyakorlati segítséget is visz a falvak magyar népének. Be kell vállárunk, a mai körülmények között nem igén látjuk idejét a belső harcnak. Tudatosan, illetve tervszerűen szeliditettük a bíráló hangot minden vo­nalon a tanácskozási hangig. Ugv érezzük, hogy amint megvolt az ideje, oka és cél­ja a kemény bírálatnak is, most a tanács­kozási hangnak van itt az ideje, már csak azért is, mert a bírálatnak ina egyol­dalúan, csak magunk között vannak le­hetőségei. Eszünkbe sem jutott (ellát, hogy harcot erőszakoljunk ki bármelyik lap­társunkkal. Igazén gyanútlanul váltottuk ki ezt az őszinteségi rohamot a Keleti új­ságból s mi csodálkozunk a legjobban, hogy laptársunk váratlanul két nagy karddal kezd verekedni csak azért, mert megdicsértük az EGE-t, vagy ahogyan ő mondja, „tömjéneztünk" neki. Az egyik kord a B. L. fölött vagdalkozik, a másik pedig hátrafelé csapkod az EGE fejé. Megismételjük, szép erény az őszinteség, de nem hasznos, különösen ha ilyen gát- lalan, szinte hisztérikus formában jelent­kezik. A beavatottak tudták, hogy borong valami féltékenység a Keleti Újság Árai­nak a feje fölött az EGE sikerei miatt, de senki sem hitte, hogy ilyen heveny mérgezést is okozhat A széles közvélemény pétiig egyáltalában nem is tudott róla s nem is baj, bogy nem iudott. Ne mond­junk mi sem többet. Ennyi talán elég csi­Irtas Kacsé lándlor lapítanak oda, ahová szükséges annak a belátására, hogy a kisebbségi életben elért és a mai körülmények között is hasznosítható j sikereket mindenkinek becsülnie kel! és főként mindenkinek rajta kel! len­nie. hogy a jónak bizonyult ut to­vábbra is járható legyen. Ezzel a Keleti Újság egyik támadását és az o<ryik kardot el is intéztük volna. A másik karddal is csak azért törődünk to­vább, mert vagdalkozásával alkalmat ad arra, hogy a magyar közvélemény előtt is tisztázzunk bizonyos fogalmakat. A „po­litikai fregolizmus” mestereinek tisztel bennünket a Keleti Uiság cikkírója s ál­lítása igazolására azt hozza Fel, hogy mi, , akik eddig ellenzék, ellenvélemény, rósz- j szaló bírálat voltunk, akik nem szerettük ! Hitler és Mussolini rendszereit, sk -k í ..unalomig ismételtük a demokrácia f ázi- j sait“, most hirtelen „tömjéne^ni” kéz- | dünk Szász Pál dr.-nak. Abból a mntl- : «latból, hogy „bár így kezdődött volna | húsz évve! ezelőtt”, olyan kegyetlen kri- i tikét olvas ki azokra, akik belső életünk eddigi rendszerét képviselték, hogy mi még idézni sem tartjuk hasznosnak a mai körülmények között, mert ez az önkorbá­csoíó torzítás bizonyos mértékig még Ön­vallomásnak is hathat. Erősen túloz a Ke­leti újság cikkírója, mert ilyen kritikát, ilyen kíméletlen, megérteden és igazság­talan bírálatot komoly magyar sajtószerv sohasem használt azok ellen, akiknek a nevében beszél. A keserűségben sem sza­bad tulmenni a határon. A demokráciáért mi ma is harcolunk az adott lehetőségek között. Sajgásunk érte csak azért nem olyan hangos, mint az övé. cikke sorai mögött, mert mi tudjuk s le is számoltunk már vele, hozy milyen lehetőséTeket hagy tak kihasználhataílanu! vezetőink akkor, amikor a demokráciát még csak unták, de nem kellett sajnálniok. Sohasem bíráltuk mi politikai szervezetünket azért, mert túlságosan ügvesen szervezett és a széles népi tömegekre építkezett. Azért bíráltuk, mert ezt kellett volna tennie és nem tette sk-kc-r, amtkm- még lehetett. Az -EGE moz- ga Imá mellé pedig azért állottunk mind­járt gyógyulása első pillanatában, mert ezt tette. Ezt bizony. Ennek is köszönheti eredményeit, amelyeket el kell ismernie a Keleti Újságnak is, ha nem egy csoport, hanem az. egész kisebbségi magyarság ne­vében néz, lát cs beszél. Mussolini és I Filler neve nyilván azért került a credó-ba, mert az E.G.E.-et, úgy rM #.fr»«f^r»#»r>gfcspcr •*»**»*»#»** »f* o n %. e » sí f* r n A romániai liscilseii utxm nem heroinét a népszövetségi tanácsülés napirendiére Amennyiben a tanács másképpen donién e, a kormány kénytelen lenne megváltoz­tatni a Népszövetséggel szembeni magat artását Ducure?n, aprms A bucii resti „Tndépendance Roumaine” figyelemreméltó cikkben foglalkozik a május 9-én kezdődő népszövetségi tanács­ülés elé kerülő problémákkal. A fralleia nyelvű lan szerint előrelátható, hogy a romániai kisebbségi kérdést nem tűzik napirendre. Ha másképpen történnék — teszi hozzá — ezzel olyan hibát követ­nének el, amely súlyos válságot idézhet elő a Népszövetség kebelében. A továb­biakban hangoztatja a lap, hogy a kor­mány minden erejével a lelkek megbékí­tésére törekszik. Az országon hatalmas szélsőséges hullám csapott át, amit a kormány hazafias és óvatos eszközökkel le akar vezetni. — A belső konszolidálásnak, a lelkek megnyugtatásának és összhangesitásámik ezt a miivét — írja — komolyan érinthet­né Géninek legkisebb elővigyázatlan be­avatkozása is, mert ez a körülmény, ha értesüléseink nem csalnak, arra késztetné a kormányt, hogy legnagyobb sajnálatára olyan magatartást foglaljon cl, amely nem szolgálná a Népszövetség tekintélyének helyreállítását és megerősítését. Cikke további során hangoztatja az 111- dépendance Roumaine“, hogy Románia j úgy a kisanfant", mint a Balkánszöyctség I keretében szövetségeseivel együtt őszinte * lelkességgel, hűséggel és hatásosan vette ki részét a Népszövetség munká jából. Te­hát most balvégzetű tévedés lenne arra késztetni őt, hogy eltávolodjék ettől a műtől. Etekintetben egyébként több meg­állapítás hangzott el, legutóbb a Balkán- szövetség tanácsának értekezlete alkalmá­val, amikor Petrescu-Comnen külügymi­niszter sajtónyilatkozatéban leszögezte, hogy Románia kész támogatást nyújtani a- békéi szolgáló nemzetközi akciókhoz,.>nem óhajt beleavatkozni más államok bel- iigyeibe, de ugyanúgy nem fogja tűrni azt sem, hogy saját belügyeibe avatkozzanak. Ezt a nyilatkozatot — állapítja meg a lap —a mai román közhangulat is alátá­masztja. Aki valamennyire is ismeri a Kö­zép- és Keletenrópán átvonuló naciona­lista áramlatot és figyelemmel kíséri a kormány gigászi erőfeszitcseit a közmeg- nvilatknzásoknak a törvényesség, a tűreí- messég és az emberségesség medrébe való terelése érdekében, ngm kétclkedhetik ama visszahatás felől, amit, különösen a mai körülmények között, az ország bel­ügyeibe való külső beavatkozás keltene. Az ország, valamint a társadalmi és nem­zeti összhang érdekében a kormány kény­telen lenne levonni a végső következteté­seket Genffel szemben. amint ma van, készen álló korporációnak láttuk, holott ezért a rendszerért nem lel­kesedtünk annak idején. A Keleti Újság cikkírójának észre kellett volna vennie abban a megtámadott vezércikkben azt a mondatot is, a inelvet annyiszor hangoztat­tunk már 20 e’v alatt: egy kisebbségi nép­nek minden eshetőségre fel kell készülnie. A körülményeket nem mi teremtjük ma­gunknak, hanem kapjuk őket. Élnünk pedig, sőt gyarapodnunk amennyire le­het, minden körülmények között kell. Igenis örvendünk, hogy az uj alkotmány rendelkezései készen kapják nálunk ai mezőgazdasági korporációt. Megszervezve és fejlődésre készen. Bár igy állanánk iparosainkkal is, bs? Szabó Béni már megszervezte volna őket az uj követelményeknek megfe­lelően s bár a Vásárhelyi Találkozó vezérei is meg tudnák tenni ezt minél hamarabb a magyarság értelmiségi rétegeinek egyetlen szervezetbe való kovácsolásával. igaz, már nem sirat juk a régi lehetősége­ket, bár szánjuk azokat, akik nem tudtak élni velük. A szelet nem kívánjuk, «le ha jön, meg kell szilárdítanunk házainkat és védenünk kell értékeinket. A Keleti Újság írói is tudják, hogy a szavak értéke vál­tozik Ne beszéljenek politikai fregoliz­musról akkor, amikor a mondatnak úgy kell megszületnie, ahogy hagyják. Nálunk a világnézeti harc lényege is mindig a kisebbségi életlehetőségek keresése és védelme volt s ezt a köte­lezettséget érezzük ma is, amikor ré­gi lehetőségek vesztek el s az «íjakat meg kell találnunk, ha törik, ha sza­kad. Aki tud még emlékezni s nem veszíti cl a fejét ma sem, az nagyon jól látja azt az erős egyenes vonalat, amelyen minden mellékgondolat és mellékszámitás nélkül! haladtunk és haladni kívánunk ezután is. Igaz, előnyös helyzetben is vagyunk, mert csak magunkban állunk, a magunk érzé­sei, meglátásai és jószándékai szerint dol­gozunk. Nincs mögöttünk semmi óhaj, parancs, vagy sugalmazás. Ezért bírálhat­tunk szabadon, amikor annak az idej® volt s ezért támogathattuk szabadon a» EGÉ-t is, amikor úgy láttuk, hogy átgon­dolt, fürge és hasznos munkához fogott. Osztozkodásnál soha ott nem voltunk, se ha pénzt osztogattak innen, vagy onnan,, se ha mandátumokról, méltósásokr«»!, cí­mekről, vagy tanácsosi helyekről volt szó» Közirók és újságírók voltunk csak s ilyen minőségünkben igyekeztünk teljesíteni azt a kötelességet, amit az erdélyi magyarság sorsa érzésünk szerint reánk rakott. Ha valahol valamikor tévedtünk, mi viseltük a következménveket, .viszont nem kap­tunk jutalmat semmit a közvélemény tá­mogatásán tul, ha dicséretes munkát vé- •geztüfík'.yÉs; ennyi nekünk elég volt eddig is, elég lesz* ezután is. Ne gondolja a Ke­leti Ú jsága cikkírója és azok, akiknek a nevében beszélj hogy „az ellenzék szere­pét óhajtjuk felváltani a hajbókoló kel­lemesebb szerepével.” ő Ítélheti ugy, hogy a hajbó,kolás kellemesebb, mert húsz év óta csinálja, mi azonban nem kívánjuk el tőle must sem, ha már busz évig megelé­gedtünk az ellenzékiség keserűbb kenye­rével. Mindössze nem akarjuk azt tenni, amit olyan szívesen ró a terhűnkre, hogy „csakazért is rosszaié ellen véleményen'* legyünk, mert belső életünk kormánya más felé fordul s Iám, most neki kell vál­lalnia a kellemetlenebb szerepet. Ha szük­ségét látjuk, bizony bírálunk ezután ;s» Neki viszont azt kivánjuk, hogy több ok* legyen a „kellemesebb ha jbókolásra’*,, mint eddig volt. És magunknak is kívá­nunk valamit: minél kevesebb okunk le­gyen a kevésbbé kellemes „ellenzékieske­désre”, mert így lesz a legjobb az erdélyi magyarságra. ... •

Next

/
Thumbnails
Contents