Brassói Lapok, 1938. május (44. évfolyam, 98-122. szám)

1938-05-01 / 98. szám

P­i. a­rn '• .i y Péter* T.1 ) a .uí v -egyetem Könyvtára 910613 BU­DAPrj.O­T­F ■? rende­k tere 4 KÉT NAGY KARDDAL... Ittas Kacsó Jándsor Közismert emberi gyengeség ez: ha olyasvalakit dicsérnek előttünk, akivel nem rokonszenvezünk, akire esetleg be nem vallottan féltékenyek vagyunk, vagy akire valamiért — okkal, vagy ok nélkül, — haragszunk, személyi sértésnek érez­zük. A társaséletben általában tapintat­lanságnak tartják dicsérni valakit, aki a másiknak nem tetszik. A közéletnek vi­szont nincs ilyen kötöttsége. A nagy nyil­­vánosság előtt szabad megdicsérni Szász Pál dr.-t és az E.G.E. munkáját anélkül hogy ez tapintatlanság volna a Keleti I­­j­­sággal szentben, vagy éppen azokkal szem­ben, akik a Keleti Ú­jság mögött állottak és állanak. A közéletben és a nagy nyil­vánosság előtt az elért eredmények szá­mítanak, az elért eredményeknek pedig minden jóérzésű és minden közérdekért küzdő ember örvend. Még az ellentét'k­iállítottság­u, elképzelésű és versengő csoportoknak is örvendeniük kell Akkor is, ha egyébként marja őket a féltékeny­ség ördöge. Ez a közéleti „morál­i­s bizo­nyára nem véletlenül alakult ki így, ha­nm ezért, mert szükség volt rá A köz­életből még az egyébként érthető emberi gyengeségeket is ki kell küszöbölni Az is igaz viszont, hogy az őszinteség, ha már nem hasznos, hát legalább szép erény Néha nem tud uralkodni magán a közéleti féltékenység s ilyenkor az őszinteség szép erényét gyakorolja. Ez történt most a Keleti Újsággá­ is, amely­nek okkirója odanl'oH szíjmik a mások féltékenysége kikiáltásán.­­ B. L. lelkc­­servi? az Erdélyi Gazdasági Egyesület és elnöke. Szász­i­ ál dr. inunk-!ir.rri M kö­vette azt a megállapítást is, hogy bizony ennél a munkánál kellett volna kezdeni már húsz évvel ezelőtt. Idézte Benedek Elek közismert memorátóját, hogy „a népre és a gyermekre vigyázzatok,"’ s nem rejtegette örömét, hogy végre, annyi küzdelem után, az E.G.E.-nél az kezd tör­ténni, amit Benedek Elekkel és Benedek Elek után annyiszor sürgetett, követeit. Népi és gazdasági szervezkedés folyik az E.G.E.-nél, amely jó szót, de ezenkívül iktatást és gyakorlati segítséget is visz a falvak magyar népének. Be kell vállalunk, a mai körülmények között nem igen látjuk idejét a belső harcnak. Tudatosan, illetve tervszerűen szelidítettük a bíráló hangot minden vo­nalon a tanácskozási hangig. Úgy érezzük, hogy amint megvolt az ideje, oka és cél­ja a kemény bírálatnak is, most a tanács­kozási hangnak van itt az ideje, már csak azért is, mert a bírálatnak m­a egyol­dalúan, csak magunk között vannak le­hetőségei. Eszünkbe sem jutott­­ellát, hogy harcot erőszakoljunk ki bármelyik lap­társunkkal. Igazén gyanútlanul váltottuk ki ezt az őszinteségi rohamot a Keleti új­ságból s mi csodálkozunk a legjobban, hogy laptársunk váratlanul két nagy karddal kezd verekedni csak azért, mert megdicsértük az EGB-t, vagy ahogyan ő mondja, „tömjéneztünk" neki. Az egyik kard a B. L. fölött vagdalkozik, a másik pedig hátrafelé csapkod az EGE felé. Megismételjük, szép erény az őszinteség, de nem hasznos, különösen ha ilyen gát­­talan, szinte hisztérikus formában jelent­kezik. A beavatottak tudták, hogy borong valami féltékenység a Keleti Újság Árai­nak a feje fölött az EGE sikerei miatt, de senki sem hitte, hogy ilyen heveny mérgezést is okozhat A széles közvélemény peddig egyáltalában nem is tudott róla s nem is baj, hogy nem tudott. Ne mond­junk mi sem többet. Ennyi talán elég csi­lapítanak oda, ahová szükséges annak a belátására, hogy a kisebbségi életben elért és a mai körülmények között is hasznosítható­­ sikereket mindenkinek becsülnie kell és főként mindenkinek rajta kell len­nie, hogy a jónak bizonyult út to­vábbra is járható legyen. Ezzel a Keleti Újság egyik támadását és az e­lyik kardot el is intéztük volna. A másik karddal is csak azért törődünk to­vább, mert vagdalkozásával alkalmat ad arra, hogy a magyar közvélemény előtt is tisztázzunk bizonyos fogalmakat. A „po­litikai fregalizmus” mestereinek tisztel bennünket a Keleti Ujság cikkírója s ál­lítása igazolására azt hozza Fel, hogy mi, , akik eddig ellenzék, ellenvélemény, rósz-­­ szóló bírálat voltunk, akik nem szerettük­­ Hitler és Mussolini rendszereit, sk­­k . ..unalomig ismételtük a demokrácia f­ázi-­­­sait“, most hirtelen „tömjénezni” kez- i­dünk Szász Pál dr.-nak. Abból a mnd­o­­­slatból, hogy „bár így kezdődött volna­­ húsz évvel ezelőtt”, olyan kegyetlen kri­­i­tikát olvas ki azokra, akik belső életünk eddigi rendszerét képviselték, hogy mi még idézni sem tartjuk hasznosnak a mai körülmények között, mert ez az önkorbá­csoló torzítás bizonyos mértékig még ön­vallomásnak is hathat. Erősen túloz a Ke­leti újság cikkírója, mert ilyen kritikát, ilyen kíméletlen, megértetlen és igazság­talan bírálatot komoly magyar sajtószerv sohasem használt azok ellen, akiknek a nevében beszél. A keserűségben sem sza­bad túlmenni a határon. A demokráciáért mi ma is harcolunk az adott lehetőségek között. Sajgálunk érte csak azért nem olyan hangos, mint az övé­ cikke sorai mögött, mert mi tudjuk s le is számoltunk már vele, hogy milyen lehetőségeket hagy­tak kihasználhatatlanul vezetőink akkor, amikor a demokráciát még csak unták, de nem kellett sajnálniok. Sohasem bíráltuk mi politikai szervezetünket azért, mert túlságosan ügyesen szervezett és a széles népi tömegekre építkezett. Azért bíráltuk, mert ezt kellett volna tennie és nem tette ak­ko­r, amiko­ még lehetett. Az­­EGE moz­­ga­lma mellé pedig azért állottunk mind­járt gyógyulása első pillanatában, mert ezt tette. Ezt bizony. Ennek is köszönheti eredményeit, amelyeket el kell ismernie a Keleti Újságnak is, ha nem egy csoport, hanem az­ egész kisebbségi magyarság ne­vében néz, lát és beszél. Mussolini és I Filler neve nyilván azért került a credó­ba, mert az E.G.E.-et, úgy amint ma van, készen álló korporációnak láttuk, holott ezért a rendszerért nem lel­kesedtünk annak idején. A Keleti Újság cikkírójának észre kellett volna vennie abban a megtámadott vezércikkben azt a mondatot is, a­m­elyet annyiszor hangoztat­tunk már 20 é­v alatt: egy kisebbségi nép­nek minden eshetőségre fel kell készülnie. A körülményeket nem mi teremtjük ma­gunknak, hanem kapjuk őket. Élnünk pedig, sőt gyarapodnunk amennyire le­het, minden körülmények között kell. Igenis örvendünk, hogy az új alkotmány rendelkezései készen kapják nálunk a­ mezőgazdasági korporációt. Megszervezve és fejlődésre készen. Bár így állanánk iparosainkkal is, és? Szabó Béni már megszervezte volna őket az új követelményeknek megfe­lelően s bár a Vásárhelyi Találkozó vezérei is meg tudnák tenni ezt minél hamarabb a magyarság értelmiségi rétegeinek egyetlen szervezetbe való kovácsolásával, igaz, már nem sirat­juk a régi lehetősége­ket, bár szánjuk azokat, akik nem tudtak élni velük. A szelet nem kívánjuk, d­e ha jön, meg kell szilárdítanunk házainkat és védenünk kell értékeinket. A Keleti Újság írói is tudják, hogy a szavak értéke vál­tozik Ne beszéljenek politikai fregaliz­musról akkor, amikor a mondatnak úgy kell megszületnie, ahogy hagyják. Nálunk a világnézeti harc lényege is mindig a kisebbségi életlehetőségek keresése és védelme volt s ezt a köte­lezettséget érezzük ma is, amikor ré­gi lehetőségek vesztek el s az uíjakat meg kell találnunk, ha törik, ha sza­kad. Aki tud még emlékezni s nem veszíti el a fejét ma sem, az nagyon jól látja azt az erős egyenes vonalat, amelyen minden mellékgondolat és mellékszámítás nélkül­ haladtunk és haladni kívánunk ezután is. Igaz, előnyös helyzetben is vagyunk, mert csak magunkban állunk, a magunk érzé­sei, meglátásai és jószándékai szerint dol­gozunk. Nincs mögöttünk semmi óhaj, parancs, vagy sugalmazás. Ezért bírálhat­tunk szabadon, amikor annak az idej® volt s ezért támogathattuk szabadon az EGÉ-t is, amikor úgy láttuk, hogy átgon­dolt, fürge és hasznos munkához fogott. Osztozkodásnál soha ott nem voltunk, se ha pénzt osztogattak innen, vagy onnan,, se ha mandátumokról, méltóságokróll, cí­mekről, vagy tanácsosi helyekről volt szó» Közírók és újságírók voltunk csak s ilyen minőségünkben igyekeztünk teljesíteni azt a kötelességet, amit az erdélyi magyarság sorsa érzésünk szerint reánk rakott. Ha valahol valamikor tévedtünk, mi viseltük a következményeket,­­viszont nem kap­tunk jutalmat semmit a közvélemény tá­mogatásán túl, ha dicséretes munkát vé­­­geztün­k".­És­ ennyi nekünk elég volt eddig is, elég lesz­ ezután is. Ne gondolja a Ke­leti Ú­jsága cikkírója és azok, akiknek a nevében beszél, hogy „az ellenzék szere­pét óhajtjuk felváltani a hajbókoló kel­lemesebb szerepével.” ő ítélheti úgy, hogy a hajbó­kolás kellemesebb, mert húsz év óta csinálja, mi azonban nem kívánjuk el tőle mást sem, ha már húsz évig megelé­gedtünk az ellenzékiség keserűbb kenye­rével. Mindössze nem akarjuk azt tenni, amit olyan szívesen ró a terhünkre, hogy „csak azért is rosszaié ellen­véleményen"s legyünk, mert belső életünk kormánya más felé fordul s­zám, most neki kell vál­lalnia a kellemetlenebb szerepet. Ha szük­ségét látjuk, bizony bírálunk ezután i s» Neki viszont azt kívánjuk, hogy több ok* legyen a „kellemesebb ha­jbókolásra’*,, mint eddig volt. És magunknak is kívá­nunk valamit: minél kevesebb okunk le­gyen a kevésbbé kellemes „ellenzékieske­désre”, mert így lesz a legjobb az erdélyi magyarságra. ... • rM #.fr»«f^r»#»regfcspcr •*»**»*»#»** »f* o n %. e » st f* r n A romániai liscilsen­ utám nem heroinét a népszövetségi tanácsülés napirendjére Amennyiben a tanács másképpen döntén­e, a kormány kénytelen lenne megváltoz­tatni a Népszövetséggel szembeni magat­artását Cucure?n, aprms A bucu­­resti „Indépendance Roumaine” figyelemreméltó cikkben foglalkozik a május 9-én kezdődő népszövetségi tanács­ülés elé kerülő problémákkal. A fran­cia nyelvű lap szerint előrelátható, hogy a romániai kisebbségi kérdést nem tűzik napirendre. Ha másképpen történnék — teszi hozzá — ezzel olyan hibát követ­nének el, amely súlyos válságot idézhet elő a Népszövetség kebelében. A továb­biakban hangoztatja a lap, hogy a kor­mány minden erejével a lelkek megbékí­tésére törekszik. Az országon hatalmas szélsőséges hullám csapott át, amit a kormány hazafias és óvatos eszközökkel le akar vezetni. — A belső konszolidálásnak, a lelkek megnyugtatásának és összhangosításának ezt a mű­vét — írja — komolyan érinthet­né Géninek legkisebb elővigyázatlan be­avatkozása is, mert ez a körülmény, ha értesüléseink nem csalnak, arra késztetné a kormányt, hogy legnagyobb sajnálatára olyan magatartást foglaljon el, amely nem szolgálná a Népszövetség tekintélyének helyreállítását és megerősítését. Cikke további során hangoztatja az 111- dépendance Roumainet, hogy Románia " úgy a kisantant", mint a Balkánszövetség I keretében szövetségeseivel együtt őszinte­­ lelkességgel, hűséggel és hatásosan vette ki részét a Népszövetség munká­jából. Te­hát most balvégzetű tévedés lenne arra késztetni őt, hogy eltávolodjék ettől a műtől. E tekintetben egyébként több meg­állapítás hangzott el, legutóbb a Balkán­­szövetség tanácsának értekezlete alkalmá­val, amikor Petrescu-Comnen külügymi­niszter sajtónyilatkozatában leszögezte, hogy Románia kész támogatást nyújtani a­­békét szolgáló nemzetközi akciókhoz,de nem óhajt beleavatkozni más államok bel­­ü­gyeibe, de ugyanúgy nem fogja tűrni azt sem, hogy saját belügyeibe avatkozzanak. Ezt a nyilatkozatot — állapítja meg a lap —a mai román közhangulat is alátá­masztja. Aki valamennyire is ismeri a Kö­zép- és Keleteurópán átvonuló naciona­lista áramlatot és figyelemmel kíséri a kormány gigászi erőfeszítéseit a közmeg­­nyilatkozásoknak a törvényesség, a türel­­messég és az emberségesség medrébe való terelése érdekében, nem kételkedhetik ama visszahatás felől, amit, különösen a mai körülmények között, az ország bel­ügyeibe való külső beavatkozás keltene. Az ország, valamint a társadalmi és nem­zeti összhang érdekében a kormány kény­telen lenne levonni a végső következteté­seket Genffel szemben. fg­$Hitmip£Mái!f AtvsNAsia nein Keesáfe XLI­V. évfo­yam V8. szaru Főszerkesztői KACSÓ SÁNDOR Brasov — Vasár­nap 1938. májm­s Sídre dalon 6. negyedévenként 360.— tej. — - lej, páratlan (jobb) szöveg­­da Regele Carol 56—58. Telefon­szám 82

Next