Brassói Lapok, 1938. június (44. évfolyam, 123-145. szám)

1938-06-01 / 123. szám

1938 funtas­y ­ DIMHEDENCE ~ szmain­­tini TÁRSADALOMRAJZ A TISZÁNTÚLRÓL ’-1' A budapesti Magyar Szemle leg­újabb számában Kovács Imre, a Néma Forradalom szerzője, érdekes társadalom­­rajzi helyzetképet ad a békés megyei Me­zőberény nagyközségről, ahol a malt év végén lezajlott képviselőtestületi válasz­tás hat nyilaskeresztes és négy szociál­demokrata mandátummal felmorzsolta és megsemmisítette a polgári pártokat. Ko­vács Imre arra a kérdésre akar választ adni, hogy mi késztethette Mezőberény lakosságát a középút feladására s a po­litikai végletek támogatására? Mezőbe­­rényt a török hódoltság után szlovák és német evangélikus telepesek építették fel s bár későbbi magyar betelepedések s az általános magyarosodás következtében a nagyközségben ma már a magyar elem az uralkodó, a német—szlovák—magyar hármas nemzetiségi jelleg mindmáig szembeszökő. Újabban a németek köré­ben támadt új nemzetiségi mozgolódás és a már elmagyarosodott rétegek között is a visszanémetesedés jelei mutatkoznak... A mezőberényi nemzeti szocialista előtörés is egy német téglagyáros kezdeményezé­sének köszönhető, aki­k Németországban végzett agitátoriskolát. Kovács Imre megállapítja, hogy Mezőberény társadal­mi struktúrája pontosan fedi politikai struktúráját. A háború előtti agrárszo­cialista mozgalom az agrárproletáriá­­tust, mely túlnyomólag magyar, végleg eljegyezte a baloldallal s szociáldemok­rata az ipari munkásság és jórészt a kis­iparosság is. A gazdaságilag szintén in­gadozó felsőbb társadalmi osztályok sem tartanak ki a polgári ideológiák mellett , csalódottan a nacionalista jelszavakat hangoztatni nem szűnő, egyre elevenebb nyilaskeresztes mozgalomban keresik po­litikai vágyaik beteljesedését.­ A nyilas­­keresztesek elsősorban a középosztály s a gazda társad­alom polgári szavazatait kapták... Kovács Imre a nyikaskeresztes­­szoci­ál­demokrata Mezőberény esetében jelképet lát: ez a tisztántúli falu a nagy európai világnézeti arcvonalban kiépí­tette a maga kis frontját s a jelek sze­rint „Tiszántúl politikai sorsa ugy lát­­szik, a marxista—nemzetiszocalista al­ternatívában fog kiteljesedni.” APARF­ANU MAGYARUL, SA­­DOVEANU CSEHÜL -!­ Somogyi Imre nagyváradi ügyvéd fordításában most kerül sajtó alá Bu­dapesten Liviu Rebreanu híres háborús regénye, a Padurea SpAnzurafilor (Akasztottak erdeje). A regény angol, francia, holland, olasz, cseh,­­ lengyel, finn és japán fordításban már régen megjelent, ez évben adták ki német nyelven s most nyáron jelenik meg szerb és bolgár fordításban is — csak a ma­gyar fordítás váratott sokáig magára. Kétségtelen, hogy a magyar fordítás késedelmessége bizonyos politikai fe­szél­yezettségre vezethető vissza. Liviu Rebreanu regényének főhőse ugyanis az osztrák-ma­gyar hadsereg egy román származású tüzértisztje. Bologa fő­hadnagy, aki mint hadbíró, ítélkezni kénytelen erdélyi fa­­testvérei felett s lelki meghalósulás elől átszökik a ro­mán tábor felé. A két harcvonal kö­zött lefogják s úgy fejezi be életét, ahogy az olasz front egyik erdejében látta beteljesedni a katonaszökevények sorsát... A háborús tartalmú, de első­sorban finoman lélektani regény iro­dalmi értéke végre mégis legyőzte a magyar—román történelmi feszerve­­zettséget s megjelenése hamarosan az őszinte román—magyar kunyrközele­­dés meggyőző dokumentuma lesz.­­ Prágában Mihail Sadoveanu regénye, a Baltagul, jelenik meg e nsnokben Marié Koj­eká cseh fordításában. A neves román elbeszélő egyik jó 1, 1 művével nyitja meg a prágai Melan­­­trich-kiadóvábhirat­us világirodalmi re­­génysorozatát. A dunai szomszédné­pek kulturális közeledését ez esetben is megelőzte a német könyvkiadás: a Baltácul német fordítása már 193­8-ban megjelent Münchenben. Érdekes, hogy a regény németül a „Nechifor Lipan Asszonya” címet viseli, csehül ped­ig „Három Lovas” címmel jelenik meg — az eredeti címnek használt román kife­jezés lefordíthatatlansága miatt. CSFH SZLOVÁKIAI MAGYAR MŰVÉ­SZ TOLDI-ILLUSZTRÁ­CIÓI -1- A Szlovenszkói Magyar Közműve­lődési Egyesület pozsonyi tagozatának felkérésére Prohászka István, a csallóközi származású neves magyar festőművész­­ elkészítette Arany János Toldijának il­­­­usztrációját — vetített képes előadások céljaira. Proh­­ászka István az új szloven­­szkói magyar képzőművészet legjelleg­zetesebb képviselője: képeiben egy népi mitológiából, ősi térélményből, szociális nyomorból, robotból és osztályharcból táplálkozó új m­arvar népiség vízióit kap­juk. Azt a kisalföldi népvilágot fejezi ki, melynek irodalmi vetületét Morvay Gyula és Sellyei József írásaiban talál­juk meg. Alkalmasabb művészt a Toldi illusztrálására aligha lehetett volna ta­lálni. Prohászka István már a János vitéz vetítésre alkalmas illusztrációival hasznos szolgálatot teljesített a szloven­­szkói magyar népművelésnek, most elké­szült 48 Toldi-illusztrációja pedig a hatá­rokon túl is figyelmet érdemel. Színesen elevenednek meg ebben a sorozatban a hajdani magyar életformák, mintha a kis csallóközi román és k­oragót templo­mokban kapott volna a művész inspirá­ciót... Prohászka István folklorisztikus festői elemekkel is dolgozik. Egy nyilat­kozata szerint a néprajzi elemek is fon­tos formái a népi megnyilatkozásnak s ha a művész ki akarja fejezni a népet, min­den olyan jellegzetességet fel kell hasz­nálnia, amellyel a nép fejezi ki önmagát. A Toldi-illusztrációk mindegyike önálló értékű művészi alkotás. Felmerült már a terv, hogy a népoktatásban való haszná­laton kívül is külön albumban kiadják az egész képsorozatot.________________ a párisi Havas-ügynökség bév­lnt tudósítója jelenít. A vasárnap este aláírt német—olasz kereskedelmi egyezmény „gazdaságpolitikai támadást“ hoz a Dunavölgyében és a Balkánon Az olasz sajtó szerint nincs szó „dunavölgyi befolyásolási zónák felosztásáról44 Pakis, május 30. A Havas-ügynökség berlini tudósítója rendkívül érdekes és bizonyára nagy feltűnést keltő jelentést közöl a Berlin­ben vasárnap megkötött német—olasz kereskedelmi egyezménnyel kapcsolatban. A tudósító nem ismeri még a megkötött egyezmény tartalmát, de tudja a hozzáfű­ződő terveket és elképzeléseket s ezekből következtetve rendkívüli jelentőséget tulajdonít neki. Megálapítása szerint már Hitler olaszországi látogatása alkalmával megkezdődtek a megbeszélések a „Kö­­zépeurópában való befolyásolási zónák” elosztásáról, akkor azonban nem jött létre semmi végleges megállapodás. A va­sárnap megkötött kereskedelmi egyezmény most ezt a tervet valósította meg. A Havas tudósítója szerint Németor­szág már régen hangoztatja, hogy Kö­zép- és Délkeleteurópa természetes ki­egészítő piaca a német gazdasági életnek, amely nyersanyagokban és élelmiszerek­ben tudvalevőleg szegény. Olaszország nem fogadta el ezt a szempontot minden ellenvélemény nélkül, úgy látszik azon­ban, hogy Mussolini biztosítékokat ka­pott a középeurópai olasz érdekek tiszte­letben tartására s ezen az alapon létre­jöhetett a megegyezés, illetve most már gazdasági megállapodás is. Más jelenté­sek szerint a vasárnap este aláírt német­olasz gazdasági egyezménynek még külön politikai jelentősége is van, amennyiben szentesíti a német—olasz kereskedelmi politika párhuzamosságát a Balkánon és a Duna-völgyében. Berlinben az a vélemény, hogy Német­ország és Olaszország mindezideig hátrá­nyos helyzetben volt a nagy világhatal­makkal, mint Angliával, az Egyesült Ál­lamokkal és Japánnal szemben, amelyek nagy gazdasági területeket nyitottak "maguknak kizárólagos befolyásuk érvé­nyesítésére. Németország és Olaszország ezek miatt a monopolizálási törekvések miatt „sértett helyzetbe” került gazda­sági téren. Most azután a két tengely­állam úgy határozott, hogy kilép eddigi tartózkodásából és „gazdaságpolitikai tá­madást” indít a Duna völgy­ben és a Bal­kánon. A két szerződő állam igazságtalannak tartja azt a helyzetet, hogy a megjelölt területeken devizahiánya miatt nem érvé­nyesülhetett kereskedelmi téren s min­den ilyen előnyt az erős devizáin nyugati­ államok aratják le. Miután Olaszország és Németország nem élhetnek ezzel a gazdasági fegyverrel, közös fellépéssel akarják elérni azt, hogy a kiszemelt terü­leteken az ő javukra egyensúlyozódjék ki a gazdasági élet. Annyi bizonyos — mondja a Havas-jelentés —, hogy Né­metország és Olaszország olyan helyze­tet kíván teremteni, amely gazdasági elő­nyöket biztosít majd a különféle piaco­kon.A Germania című berlini lap, amely a legrészletesebben foglalkozik ezzel a kér­déssel, az alábbi piacokat sorolja fel: Danzig, Albánia, Magyarország, Jugo­szlávia, Bulgária, Görögország, Saanyol­­ország, az afrikai olasz gyarmatok. Spa­nyol-Marokkó és a Be­leftri-szigetek A lap szerint még más államok is csatlakoz­hatnának ehez a gazdasági tömörüléshez, amely a résztvevő országoknak fokozot­tabb és könnyebb árucserét, valamint egészen különleges és erősen csökkentett kedvezményes vámtarifarendszert biztosí­tana. Végül a Germania annak a vélemé­nyének is kifejezést ad, hogy ezt a „ke­reskedelmi politikát” ki lehet majd egé­szíteni pénzügyi megegyezésekkel is. Az olasz sajtó is nagy jelentőséget tu­lajdonít a megkötött egyezménynek, de visszautasítja a francia jelentések beál­lítását. A Voce d’Italia szerint Németor­szág az egyezménnyel megszilárdította az olasz kereskedelemben elfoglalt első he­lyét. A továbbiakban vitázik a Havas­iroda jelentésével. Nincs szó arról — mondja az olasz lap —, hogy Olaszor­szág és Németország felosztotta egym­ás­­között a „dunavölgyi befolyásolási érdek­­területeket”. Párisban elfelejtik, hogy a Duna mentén független államok élnek, amelyeknek az önállóságát Olaszország és Németország sokkal inkább tisztelet­ben tartja, mint sok más állam. Berlini jelentés szerint a szombaton este kötött német—olasz gazdasági egyez­mény az Ausztriának Németországhoz való csatolásával kapcsolatban időszerűvé vált kereskedelmi és gazdasági kérdése­ket rendezte, illetve kiterjesztette Auszt­riára is a német—olasz gazdasági szerző­dések hatályát. Nagyszebenben halt meg Goga Octavian 83 éves édesanyja Az utolsó pillanatig nem tudta meg, hogy fia néhény hét előtt szintén meghalt Bucuresti, május 30 A nagyszebeni Luther szanatórium­ban szombaton délután 5 órakor 83 éves korában meghalt Aurelia Goga asszony, a nemrégiben el­hunyt Goga Octavian költő és volt miniszterelnök édesanyja. Goga Octa­vian édesanyja már hosszas ideje bete­gen feküdt a szanatóriumban. Mikor fia nagybeteg lett, majd meghalt, é­ senki sem merte megmondani a matró­nának a valóságot s most abban a tu­datban hunyta le szemét, hogy fia is részt vesz a temetésen. Goga édesany­ját a közeli Nagydisznód községben, a híres költő szülőfalujában hétfőn h­lyezték örök nyugalomra. K­- ­ Milyen szerepe volt a letartóztatott temesvári postai felügyelőnek a hat év előtti bélyeglopási ügyben? A vizsgálat szerint Golumbovics nem vette figyelembe azokat a vallomásokat, ame­lyeket barátja ellen tettek Timisoara—Temesvár, máj 30 A Bu­caressiben letartóztatott Golim­­­bovich Victor temesvári postaügyi vezér­­felü­gyelő ügyében folyó vizsgálat egyre jobban kiszélesedik. Ezelőtt hat évvel, 1932-ben, a temesvári főpostán ismeret­len tettesek a bélyeglerakatot kifosztották és félmillió lej értékű postabélyeget vittek el. A fővárosi lapok híradása szerint a vizsgálat most erre a nagyarányú bélyeg­lopási ügyre is kiterjed. A Curentul sze­rint alapos a gyanú, hogy Golumbovics vezérfelü­gyelő tudta, hogy kik voltak a lopás tettesei s bár a vizsgálóbizottságban volt, erről nem tett jelentést Akadtak ugyanis tanuk, akik a lopás idején a bé­lyegraktár közelében látták az azóta el­hunyt Bulugea titkárt. Golumbovics azon­ban, aki Bulugeával baráti viszonyban ál­lott, ezeket a vallomásokat nem vette fi­gyelembe és igyekezett a nyomozást mel­lékvágányra terelni. Ennek következtében azután a vizsgálat holtpontra jutott. A megvádolt három postatisztviselőt a bu­curesti Curtea de Conturi felmentette. A bucuresti vizsgálat most azt igyekszik ki­deríteni, hogy milyen szerepe volt Golum­­bovicsnak a bélyeglopási ügy eltussolásá­­ban.

Next