Brassói Lapok, 1938. július (44. évfolyam, 146-172. szám)

1938-07-01 / 146. szám

v* Egyeten *1001 V) BUfcAI'BS1 * ► •.. . •■ *■-.-•——-«•••» A* . -. 5... ^ :_•, i-*«?/*é­nelek tere ♦ }\ " •• XII146.éVsl°ámm Főszerkesztő: KACSÓ SÁNDOR ^tw. ZTI Felelős szerkesztő: Kakassy Endre. - Laptulajdonos: Erdélyi Sajtóvállalat (Kahána Bernát). _ (Bejegyezve: G. n. 920/1938. Trib. Bra?ov.)_ Előfizetési árak: Belföldr­e havonként 66 lej, kézbesítéssel 74 lej, ugyanez Brasovban 70 lej. - Külföldre negyedévenként 360 lej. Magyarországra negyedévenként 12­0. - Hirdetések díja hirdetési oldalon 5,50 lej, páros (bal) szöveg­oldalon 6 lej, páratlan (jobb) szövegoldalon 7 lej négyzetcentiméterenként Hirdetési dijak előre fizetendők. - Szerkesztőség és kiadóhivatal: Brasov, Str. Reg. Carol 56-58 — Tel 82 Ragyogó nyár van és a világ­ “a politikában újra borúlátás ural­■ kodik. Az angol—olasz egyez­_____ meny, amely megkötésekor ak­korát enyhített a feszültségeken, hogy a tartósabb béke lehetőségeiben kezdtünk reménykedni, sehogyan sem tud eljutni a végrehajtásig, pedig állítólag Olaszor­szág is nagyon akarja és Anglia is na­gyon akarja, viszont Németország barát­ságban van Olaszországgal és Franciaor­szág Angliával. Ennek azt kellene jelen­tenie, hogy valamennyien akarják, ők, a négy hatalmak. Valami titokzatos rossz azonban mindig közbelép ilyenkor. Franco, akinek a győzelmét Anglia nem bánná, újra angol hajókat bombáztat s a bombák a Chamberlain-kormányt talál­ják. Eden politikája látszik újra felülke­rekedni, ami azt jelenti, hogy vége az olasz—angol egyezménynek s újra ott vagyunk, ahol voltunk a megkötése előtt: súroljuk a háború veszedelmét. Pedig Franco is barátja Olaszországnak és vi­szont. Baráti szálak vezetnek keresztfal­­kasul s még sincs békés kibontakozás. Lám, most már arról jön hír, hogy Né­metország kavarja a vizet, mert nem tet­szik neki az angol—olasz egyezmény. Hát elhihető mindez? Elhihető, mert ez a politizálás nem az, aminek kendőzi ma­gát. Nem a világnézetek harca, hanem rut marakodás. ““­ A joviális osztrák polgár m­eg-2 döbbenve hallotta a zordon Gö­ring szájából: „Ezentúl pedig vé- ___ ge van a híres bécsi kedélyesség­nek!” De mielőtt még elhangzott volna­­ a szigorú bejelentés, az osztrák polgár már a gyakorlatból is tapasztalhatta a kedves bécsi „Gemütlichkeit erőszakos halálát. A nemzeti szocialista uralom, a­melyet állítólag Ausztria népe oly eped­­■e várt, szöges csizmájával belegázolt a hangulatos osztrák néptetekbe, amelyet aost porosz kaptafára akar hozni. - Aia­dalmas műtét ez és ettől sajog az egesz Ausztria. A lelkek uniformizalasa ugy­it iszik nem megy olyan könnyen, mint a­ogyan a címer átfestése es Ostmark ve­­rebelezése ment. • A megkínzott osztra éplélek már feleszmélt a szép szavak es iadalmas parádék mámorából és keser­­esen pinyli a nemzeti szocialista uralom iméletlen hétköznapjait. A nemzetmeg­­álló vezérek hangos veszekedése a­ hal­­utszik a határokon, de halljuk az elege­­­tlen osztrák nép fenyegető morajlását­­, amellyel az agyonrugdalt bécsi ketle­­gességet temeti.­­1 "~­ Minden jel arra mutat, hogy Tf I a közigazgatási reformtörvény i­s rövidesen életbe lép. A Timpul­­ már közelebbit is tud s jnius résen jelöli meg a törvény alkalmazó­inak időpontját. Ezidőszerint a kormányt­­artott lányi kormányzók kiválogatásn­ak problémája foglalkoztatja: tíz, úgy érzettségénél, mint egyéni képességei­él fogva rátermett embert kell a 10 köz­­gazgatási tartomány élére állítani. Nagy probléma ez, amelynek megoldása csak­­em annyira igénybe veszi az állam felé­ig vezetőinek tudását, ítélőképességet el­őrelátását, mint maga a törvény megal­­ázása. Mert közhellyé vál immár az az­gazság, hogy a legjobb törvényt is meg­­oszthatja várt jó eredményeitől annak elvtelen, balkezes alkalmazása. Egyelő­­­ még egyetlen kormányzójelölt neve­­m merült fel, viszont minden reményünk eg van rá, hogy a belügyminiszter vá­­lsztása olyan személyiségekre fog esni, kik valóban megfelelnek majd azoknak nagy kívánalmaknak, amiket az ilyen jöke­res változásokat hozó reformok amasztanak alkalmazóikkal szebben s­égben érvényesülni fognak az államve­­­tésnek a kisebbségi lakosság különle­­gs adottságait figyelembe vevő szem­­ontjai is. Burgos válasza az angol tiltakozásra: A felkelők repülőgépei nem szándé­kosan támadták az angol gőzösöket Franco semleges és ellenőrzött kikötőhelyeket javasol 1 Az angol ellenzék hevesen támadja Chamberlain spanyol politikáját 11 be nem avatkozási bizottság még mindig a költségek elosztásáról tárgyal London, június 29. Az angol közvélemény a demokrati­kus államélet keretei között olyan fon­tos politikai tényező, hogy annak nyo­másával minden angol kormánynak számolni kell. A Chamberlain-kormány olaszbarát külpolitikája éppen a köz­vélemény felháborodásának hatása alatt most koncentrikus támadásnak van kitéve a sajtóban s parlamentben egyaránt. Az angol hajókat spanyol kikötőkben ért támadások alaposan megrendítették a Chamberlain-kormány helyzetét és nincs kizárva, hogy ha Chamberlain nem tudja idejekorán ki­küszöbölni kétségtelen külpolitikai balsikerét, sor kerülhet a kormány le­mondására, vagy gyökeres átszervezé­sére. Megállapítható, hogy Francóék repülőtámadásai Chamberlain politikai ellenfeleinek malmára hajtották a vizet és egyre erősebbé válik az az irány­zat, amely az Eden-féle erélyesebb külpolitikai módszer alkalmazását kö­veteli. Az angol belpolitikai élet szo­katlanul élénk, a munkáspárt, a liberá­lisok, valamint a konzervatív párt bal­­szárnya a spanyol­ kérdés kapcsán erő­teljes kormánybuktató akcióra készül. London szakít Francóékkal(?) Diplomáciai körökben úgy tudják, hogy az angol kormány kiadja Alba herceg­nek, Franco londoni diplomáciai ügyvivő­jének az útlevelét. Ezzel a diplomásai szakítás Burgos és London között meg­történik. Rómában a helyzet alakulása nyugta­lanságot kelt. Quirináli körökben számol­nak azzal, hogy az események Chamber­laint arra késztetik, hogy lemondjon, vagy pedig, hogy bevegye kormányába Edent. Eden külpolitikája mindenkor népszövetségbarát és olaszellenes­ volt és ezért Olaszország szempontjából rend­kívül kedvezőtlen volna, ha az angol kül­ügyminisztérium vezetését ismét Eden venné át. Ennek elkerülése érdekében Olaszország mindent elkövet, hogy rá­bírja Francót a fegyverszüneti tárgyalá­sok megkezdésére. Londoni jelentések szerint az alsóház tegnapi külpolitikai vitája a késő éjsza­kai órákba nyúl. A vita során az ellen­­­zéki képviselők füttykoncerttel tüntettek Chamberlain ellen. A munkáspárt erélye­sen követelte, hogy Chamberlain mond­jon le, vagy írja ki az új választásokat. Az új választás során ki fog derülni, hogy az angol közvélemény nem állt Chamberlain mögött. A munkáspárt állí­tását alátámasztja az a tény is, hogy a kormánypárti képviselők egy része nem szavazott a kormányra, hanem tartóz­kodtak a szavazástól. Akadtak kormány­­párti képviselők, akik a kormány elen szavaztak. EDEN SZEMÉLYE ELŐTÉRBEN Eden személye egyre inkább előtérbe kerül. Még a kormánypárt részéről is szemére vetik Chamberlainek, hogy ugyanakkor, amikor küszöbön áll az olasz —angol egyezmény életbelépése, Franco hadihajói egymásután süllyesztik­­ az angol kereskedelmi gőzösöket, noha nyilvánvaló, hogy Mussolininek olyan befolyása van Francóra, hogy egyetlen szavával meg tudná akadályozni az angol hajók ellen elkövetett merényleteket. A félhivatalos Times szerint Mussolini­tól függ, hogy létrejön-e a béke Spanyol­­­országban, vagy sem. Amennyiben Mus­solini az olasz önkénteseket még most sem hajlandó hazaszállítani, ezzel nyilván kifejezésre juttatja, hogy még igen hosz­­szú háborúval számol s ebben az esetben. Anglia semmi körülmények között nem járulhat hozzá, hogy az angolt—olasz egyezményt ratifikálja és Francót had­­viselő félnek elismerje. Németek akadályozzák az angol olasz egyezmény életbelépését (?) Még nem ült el teljesen annak a fe­nyegetésnek a hatása, amely a köztársa­ságiak idegen városok bombázásának be­jelentését követte, máris újabb és jelen­tősebb veszély fenyegeti az angol—olasz egyezményt. Az angol hajóknak a spanyol kikötők­ben való bombázása még azokat az angol konzervatív köröket is teljes zavarba hozta, amelyek eddig az angol—olasz egyezmény hívei voltak és eddig meg­őrizték hidegvérüket. — Úgy látszik — írja egyhangúlag a konzervatív sajó —, sem Franco tábor­nok, sem pedig Olaszország nem tudnak teljes felügyeletet gyakorolni repülőik fölött. Bizonyos források szerint azok a gé­pek, amelyek az utóbbi időben angol ha­jókat bombáztak, német Junkers gyárt­mányúak voltak. Egyes baloldali lapok szerint a bombákat német repülők dob­ták le, hogy ezáltal is megakadályozzák és késleltessék az angol—olasz egyez­mény életbeléptetését. Ugyanezek a saj­tóorgánumok szerint Lord Londonderry ismert németbarát politikus igen rossz benyomásokkal tért vissza legutóbbi né­metországi útjáról. Lord Londonderry bizalmas baráti körben kijelentette, hogy ez alkalommal Göring marsall és Ribben­­trop külügyminiszter nem fogadták olyan szívélyességgel, mint a múltkori látogatá­sakor. Alku az önkéntesek elszállításának költségeiről Ebben a légkörben tárgyalja a be­nem avatkozási albizottság a Spanyolor­szágban harcoló külföldi önkéntesek hazaszállításával felmerülő költségek mikénti felosztásának ügyét. Az albi­zottság keddi üléséről még nem adtak hivatalos közlést és így annak eredmé­nyéről két, egymással ellentmondó je­lentés számol be. Az egyik jelentés sze­rint az ülés határozathozatal nélkül oszlott szét, mert a tagállamok nem tudtak megegyezni. Hosszú vita volt a szovjet megbízott javaslata fölött. Az orosz kiküldött ugyanis azt indítvá­nyozta, hogy az elszállítás megszerve­zésének költségeit osszák fel hat részre, amelyből az öt nagyhatalom egy-egy részt vállaljon, míg a hatodik ré­szt a bizottságban résztvevő többi kisebb ál­lamok fizessék. Az elszállítással járó ellátási költségeket a kiürítési zónától egészen a hazaérkezésig a két spanyol kormány viselje abban az arányban, a­mennyi önkéntest szállítanak el tábo­rukból. A Spanyolországból való el­szállítás költségeit — hangzott tovább a Szovjet javaslata — azok az államok viseljék, amelyeknek önkénteseit haza­szállítják. A javaslat­ fölötti vita nem hozott eredményt így az albizottság ülésének folytatását csütörtökre halasz­tották. Egy másik jelentés viszont úgy tudja, hogy az albizottság ülése megegyezéssel végződött. A tagállamok megbízottai a költségmegosztást lényegében elfogad­ták Franciaország, Anglia, Olaszország és Németország vállalták az összes fel­merülő költségek egyötödét, míg ti

Next