Brassói Lapok, 1938. július (44. évfolyam, 146-172. szám)

1938-07-01 / 146. szám

v* «gyeten *1001 V) BUfcAÍ'BSÍ * ► •;. ; •■ *■-.-•——-«•••» A* ; -. 5... ^ :_•, i-*«?/*o-nelek tere ♦ }\ " •• XUl46.éVsl°ámm Főszerkesztő: KACSÓ SÁNDOR ^tw. ZTi Felelős szerkesztő: Kakassy Endre. - Laptulajdonos: Erdélyi Sajtóvállalat (Kahána Bernát). _ (Bejegyezve: G. n. 920/1938. Trib. Bra?ov.)_ Előfizetési árak: Belföldi-e havonként 66 lej, kézbesítéssel 74 lej, ugyanez Bra§ovban 70 lej. - Külföldre negyedévenként 360 lej. Magyarországra negyedévenként 12 P. - Hirdetések dija hirdetési oldalon 5.50 lej, páros (bal) szöveg­oldalon 6 lej, páratlan (jobb) szövegoldalon 7 lej négyzetcentiméterenként Hirdetési dijak előre fizetendők. - Szerkesztőség és kiadóhivatal: Brasov, Str. Reg. Carol 56-58 — Tel 82 Ragyogó nyár van és a világ- “ú politikában újra borúlátás ural­■ kodik. Az angol—olasz egyez­_____ meny, amely megkötésekor ak­torát enyhített a feszültségeken, hogy a tartósabh béke lehetőségeiben kezdtünk reménykedni, sehogyan sem tud eljutni a végrehajtásig, pedig állítólag Olaszor­szág is nagyon akarja és Anglia is na­gyon akarja, viszont Németország barát­ságban yan Olaszországgal és Franciaor­szág Angliával. Ennek azt kellene jelen­tenie, hogy valamennyien akarják, ők, a négy hatalmak. Valami titokzatos rossz azonban mindig közbelép ilyenkor. Franco, akinek a győzelmét Anglia nem bánná, újra angol hajókat bombáztat s a bombák a Chamberlain-kormányt talál­ják. Eden politikája látszik újra felülke­rekedni, ami azt jelenti, hogy vége az olasz—angol egyezménynek s újra ott vagyunk, ahol voltunk a megkötése előtt: súroljuk a háború veszedelmét. Pedig Franco is barátja Olaszországnak és vi­szont. Baráti szálak vezetnek keresztijl- kasul s még sincs békés kibontakozás. Lám, most már arról jön hír, hogy Né­metország kavarja a vizet, mert nem tet­szik neki az angol—olasz egyezmény. Hát elhihető mindez? Elhihető, mert ez a politizálás nem az, aminek kendőzi ma­gát, Nem a világnézetek harca, hanem rut marakodás. ““1 A joviális osztrák polgár rneg­2 döbbenve hallotta a zordon Go­ring szájából: „Ezentúl pedig vé- ___ ge van a hires bécsi kedélyesség­nek!” De mielőtt még elhangzott volna z a szigorú kejelentée, az osztrák polgár aár a gyakorlatból is tapasztalhatta a ;edves bécsi „Gemütlichkeit erőszakos lalálát. A nemzeti szocialista uralom, a aelyet állítólag Ausztria népe oly eped- ■e várt, szöges csizmájával belegázolt a langulatos osztrák népietekbe, amelyet aost porosz kaptafára akar huzni. - ®J" [almas műtét ez és ettől sajog az egesz (usztria. A lelkek umformizalasa ügy­it iszik nem megy olyan könnyen, mint a ogyan a címer átfestése es Ostmark oe- :ebelezése ment. • A megkínzott osztra éplélek már feleszmélt a szép szavak es iadalmas parádék mámorából es keser- esen ßinyli a nemzeti szocialista uralom iméletlen hétköznapjait. A nemzetmeg- áltó vezérek hangos veszekedése a.hal- itszik a határokon, de halljuk az elege- étlen osztrák nép fenyegető morajlasat s, amellyel az agyonrugdalt becsi kede- yességet temeti.-1 "~i Minden jel arra mutat, hogy Tf I a közigazgatási reformtörvény J I rövidesen életbe lép. A Timpul | már közelebbit is tud s jnHus réimn jelöli meg a törvény alkalmazó­inak időpontját. Ezidőszerint a kormányt lartottiánvi kormányzók kiválogatásn­ak problémája foglalkoztatja: tíz, úgy épzettségénél, mint egyéni képessegei­éi fogva rátermett embert kell a 10 koz- ;azgatási tartomány élére állítani. Nagy írobléma ez, amelynek megoldása csak- em annyira igénybe veszi az állam félé­ig vezetőinek tudását, ítélőképességet es őrelátását, mint maga a törvény megal- otása. Mert közhellyé vál immár az az iazság, hogy a legjobb törvényt is meg- »sztbatja vart jó eredményeitől annak elytelen, balkezes alkalmazása. Egyelő- ! még egyetlen kormányzójelölt neve ;m merült fel, viszont minden reményünk eg van rá, hogy a belügyminiszter vá- isztása olyan személyiségekre fog esni, kik valóban megfelelnek majd azoknak nagy kivánalmaknak, amiket az ilyen yoke rés változásokat hozó reformok Ümasztanak alkalmazóikkal szebben s »yben érvényesülni fognak az államve- ;tésnek a kisebbségi lakosság különle- es adottságait figyelembe vevő s*em- ontjai is. Burgos válasza az angol tiltahozásra: A felkelők repülőgépei nem szándé­kosan támadták az angol gőzösöket Franco semleges és ellenőrzőit kikötőhelyeket javasol flz angol ellenzék hevesen támadja Chamberlain spanyol politikáját 11 benemavatkozási bizottság még mindig a költségek elosztásáról tárgyal London, június 29. Az angol közvélemény a demokrati­kus államélet keretei között olyan fon­tos politikai tényező, hogy annak nyo­másával minden angol kormánynak számolni kell. A Chamberlain-kormány olaszbarát külpolitikája éppen a köz­vélemény felháborodásának hatása alatt most koncentrikus támadásnak van kitéve a sajtóban s parlamentben egyaránt. Az angol hajókat spanyol kikötőkben ért támadások alaposan megrendítették a Chamberlain-kormány helyzetét és nincs kizárva, hogy ha Chamberlain nem tudja idejekorán ki­küszöbölni kétségtelen külpolitikai balsikerét, sor kerülhet a kormány le­mondására, vagy gyökeres átszervezé­sére. Megállapítható, hogy Francóék repülőtámadásai Chamberlain politikai ellenfeleinek malmára hajtották * vizet és egyre erősebbé válik az az irány­zat, amely az Eden-féle erélyesebb külpolitikai módszer alkalmazását kö­veteli. Az angol belpolitikai élet szo­katlanul élénk, a munkáspárt, a liberá­lisók, valamint a konzervatív párt bal- szárnya a spanyol-kérdés kapcsán erő­teljes kormánybuktató akcióra tószül. London szakit Francóékkai(?) Diplomáciai körökben úgy tudják, hogy az angol kormány kiadja Álba herceg­nek, Franco londoni diplomáciai ügyvivő­jének az útlevelét. Ezzel a diplomásai szakítás Burgos és London között meg­történik. Rómában a helyzet alakulása nyugta­lanságot kelt. Quirináli körökben számol­nak azzal, hogy az események Chamber­laint arra késztetik, hogy lemondjon, vagy pedig, hogy bevegye kormányába Edent. Eden külpolitikája mindenkor népszövetségbarát és olaszellenes^ volt és ezért Olaszország szempontjából rend­kívül kedvezőtlen volna, ha az angol kül­ügyminisztérium vezetését ismét Eden venné át. Ennek elkerülése érdekében Olaszország mindent elkövet, hogy rá­bírja Francót a fegyverszüneti tárgyalá­sok megkezdésére. Londoni jelentések szerint az alsóház tegnapi külpolitikai vitája a késő éjsza­kai órákba nyuH. A vita során az ellen-1 zéki képviselők füttykoncerttel tüntettek Chamberlain ellen. A munkáspárt erélye­sen követelte, hogy Chamberlain mond­jon le, vagy Írja ki az uj választásokat. Az uj választás során ki fog derülni, hogy az angol közvélemény nem áll1 Chamberlain mögött. A munkáspárt állí­tását alátámasztja az a tény is, hogy a kormánypárti képviselők egyrésze nem szavazott a kormányra, hanem tartóz­kodtak a szavazástól. Akadtak kormány- párti képviselők, akik a kormány dien szavaztak. EDEN SZEMÉLYE ELŐTÉRBEN Eden személye egyre inkább előtérbe kerül. Még a kormánypárt részéről is szemére vetik Chamberlainek, hogy ugyanakkor, amikor küszöbön áll az olasz —angol egyezmény életbelépése, Franco hadihajói egymásután süllyesztik d az angol kereskedelmi gőzösöket, noha nyilvánvaló, hogy Mussolininek olyan befolyása van Francóra, hogy egyetlen szavával meg tudná akadályozni az angol hajók ellen elkövetett merényleteket. A félhivatalos Times szerint Mussolini­tól függ, hogy létrejön-e a béke Spanyol-' országban, vagy sém. Amennyiben Mus­solini az olasz önkénteseket még most sem hajlandó hazaszállítani, ezzel nyilván kifejezésre juttatja, hogy még igen hosz- szu háborúval számol s ebben az esetbe*» Anglia semmi körülmények között nem járulhat hozzá, hogy az angolj—olasz egyezményt ratifikálja és Francót had« viselő félnek elismerje. Németek akadályozzák az angol olasz egyezmény életbelépését (?) Még nem ült el teljesen annak a fe­nyegetésnek a hatása, amely a köztársa­ságiak idegen városok bombázásának be­jelentését követte, máris újabb és jelen­tősebb veszély fenyegeti az angol—olasz egyezményt. Az angol hajóknak a spanyol kikötők­ben való bombázása még azokat az angol konzervatív köröket is teljes zavarba hozta, amelyek eddig az angol—olasz egyezmény hívei voltak es eddig meg­őrizték hidegvérüket. — Ugylátszik — írja egyhangúlag a konzervatív sajó —, sem Franco tábor­nok, sem pedig Olaszország nem tudnak teljes felügyeletet gyakorolni repülőik fölött. Bizonyos források szerint azok a gé­pek, amelyek az utóbbi időben angol ha­jókat bombáztak, német Junkers gyárt­mányúak voltak. Egyes baloldali lapok ezerint a bombákat német repülők dob­ták le, hogy ezáltal is megakadályozzák és késleltessék az angol—olasz egyez­mény életbeléptetését. Ugyanezek a saj­tóorgánumok szerint Lord Londonderry ismert németbarát politikus igen rossz benyomásokkal tért vissza legutóbbi né­metországi útjáról. Lord Londonderry bizalmas baráti körben kijelentette, hogy ez alkalommal Göring marsall és Ribben- trop külügyminiszter nem fogadták olyan szívélyességgel, mint a múltkori látogatá­sakor. Alku az önkéntesek elszállításának költségeiről Ebben a légkörben tárgyalja a be­nemavatkozási albizottság a Spanyolor­szágban harcoló külföldi önkéntesek hazaszállításával felmerülő költségek mikénti felosztásának ügyét. Az albi­zottság keddi üléséről még nem adtak hivatalos közlést és igy annak eredmé­nyéről két, egymással ellentmondó je­lentés számol be. Az egyik jelentés sze­rint az ülés határozathozatal nélkül oszlott szét, mert a tagállamok nem tudtak megegyezni. Hosszú vita volt a szovjetmegbizott javaslata fölött, Ax orosz kiküldött ugyanis azt indítvá­nyozta, hogy az elszállítás megszerve­zésének költségeit osszák fel hat részre, amelyből az öt nagyhatalom egy-egy részt vállaljon, mig a hatodik rétszt a bizottságban résztvevő többi kisebb ál­lamok fizessék. Az elszállítással járó ellátási költségeket a kiürítési zónától egészen a hazaérkezésig a két spanyol kormány viselje abban az arányban, a mennvi önkéntest szállítanak el tábo­rukból. A Spanyolországból való el­szállítás költségeit — hangzott tovább a Szovjet javaslata — azok az államok viseljék, amelyeknek önkénteseit haza­szállítják. A javaslat_ fölötti vita nem hozott eredményt így az albizottság ülésének folytatását csütörtökre halasz­tották. Egy másik jelentés viszont úgy tudja, hogy az albizottság ülése megegyezéssel végződött. A tagállamok megbízottai a költségmegosztást lényegében elfogad­ták Franciaország, Anglia, Olaszország és Németország vállaltak az összes feL merülő költségek egyötödét, mig ti

Next

/
Thumbnails
Contents