Brassói Lapok, 1938. július (44. évfolyam, 146-172. szám)
1938-07-01 / 146. szám
v* Egyeten *1001 V) BUfcAI'BS1 * ► •.. . •■ *■-.-•——-«•••» A* . -. 5... ^ :_•, i-*«?/*énelek tere ♦ }\ " •• XII146.éVsl°ámm Főszerkesztő: KACSÓ SÁNDOR ^tw. ZTI Felelős szerkesztő: Kakassy Endre. - Laptulajdonos: Erdélyi Sajtóvállalat (Kahána Bernát). _ (Bejegyezve: G. n. 920/1938. Trib. Bra?ov.)_ Előfizetési árak: Belföldre havonként 66 lej, kézbesítéssel 74 lej, ugyanez Brasovban 70 lej. - Külföldre negyedévenként 360 lej. Magyarországra negyedévenként 120. - Hirdetések díja hirdetési oldalon 5,50 lej, páros (bal) szövegoldalon 6 lej, páratlan (jobb) szövegoldalon 7 lej négyzetcentiméterenként Hirdetési dijak előre fizetendők. - Szerkesztőség és kiadóhivatal: Brasov, Str. Reg. Carol 56-58 — Tel 82 Ragyogó nyár van és a világ “a politikában újra borúlátás ural■ kodik. Az angol—olasz egyez_____ meny, amely megkötésekor akkorát enyhített a feszültségeken, hogy a tartósabb béke lehetőségeiben kezdtünk reménykedni, sehogyan sem tud eljutni a végrehajtásig, pedig állítólag Olaszország is nagyon akarja és Anglia is nagyon akarja, viszont Németország barátságban van Olaszországgal és Franciaország Angliával. Ennek azt kellene jelentenie, hogy valamennyien akarják, ők, a négy hatalmak. Valami titokzatos rossz azonban mindig közbelép ilyenkor. Franco, akinek a győzelmét Anglia nem bánná, újra angol hajókat bombáztat s a bombák a Chamberlain-kormányt találják. Eden politikája látszik újra felülkerekedni, ami azt jelenti, hogy vége az olasz—angol egyezménynek s újra ott vagyunk, ahol voltunk a megkötése előtt: súroljuk a háború veszedelmét. Pedig Franco is barátja Olaszországnak és viszont. Baráti szálak vezetnek keresztfalkasul s még sincs békés kibontakozás. Lám, most már arról jön hír, hogy Németország kavarja a vizet, mert nem tetszik neki az angol—olasz egyezmény. Hát elhihető mindez? Elhihető, mert ez a politizálás nem az, aminek kendőzi magát. Nem a világnézetek harca, hanem rut marakodás. ““ A joviális osztrák polgár meg-2 döbbenve hallotta a zordon Göring szájából: „Ezentúl pedig vé- ___ ge van a híres bécsi kedélyességnek!” De mielőtt még elhangzott volna a szigorú bejelentés, az osztrák polgár már a gyakorlatból is tapasztalhatta a kedves bécsi „Gemütlichkeit erőszakos halálát. A nemzeti szocialista uralom, amelyet állítólag Ausztria népe oly eped■e várt, szöges csizmájával belegázolt a hangulatos osztrák néptetekbe, amelyet aost porosz kaptafára akar hozni. - Aiadalmas műtét ez és ettől sajog az egesz Ausztria. A lelkek uniformizalasa ugyit iszik nem megy olyan könnyen, mint aogyan a címer átfestése es Ostmark verebelezése ment. • A megkínzott osztra éplélek már feleszmélt a szép szavak es iadalmas parádék mámorából és keseresen pinyli a nemzeti szocialista uralom iméletlen hétköznapjait. A nemzetmegálló vezérek hangos veszekedése a halutszik a határokon, de halljuk az elegetlen osztrák nép fenyegető morajlását, amellyel az agyonrugdalt bécsi ketlegességet temeti.1 "~ Minden jel arra mutat, hogy Tf I a közigazgatási reformtörvény is rövidesen életbe lép. A Timpul már közelebbit is tud s jnius résen jelöli meg a törvény alkalmazóinak időpontját. Ezidőszerint a kormánytartott lányi kormányzók kiválogatásnak problémája foglalkoztatja: tíz, úgy érzettségénél, mint egyéni képességeiél fogva rátermett embert kell a 10 közgazgatási tartomány élére állítani. Nagy probléma ez, amelynek megoldása csakem annyira igénybe veszi az állam feléig vezetőinek tudását, ítélőképességet előrelátását, mint maga a törvény megalázása. Mert közhellyé vál immár az azgazság, hogy a legjobb törvényt is megoszthatja várt jó eredményeitől annak elvtelen, balkezes alkalmazása. Egyelő még egyetlen kormányzójelölt nevem merült fel, viszont minden reményünk eg van rá, hogy a belügyminiszter válsztása olyan személyiségekre fog esni, kik valóban megfelelnek majd azoknak nagy kívánalmaknak, amiket az ilyen jökeres változásokat hozó reformok amasztanak alkalmazóikkal szebben ségben érvényesülni fognak az államvetésnek a kisebbségi lakosság különlegs adottságait figyelembe vevő szemontjai is. Burgos válasza az angol tiltakozásra: A felkelők repülőgépei nem szándékosan támadták az angol gőzösöket Franco semleges és ellenőrzött kikötőhelyeket javasol 1 Az angol ellenzék hevesen támadja Chamberlain spanyol politikáját 11 be nem avatkozási bizottság még mindig a költségek elosztásáról tárgyal London, június 29. Az angol közvélemény a demokratikus államélet keretei között olyan fontos politikai tényező, hogy annak nyomásával minden angol kormánynak számolni kell. A Chamberlain-kormány olaszbarát külpolitikája éppen a közvélemény felháborodásának hatása alatt most koncentrikus támadásnak van kitéve a sajtóban s parlamentben egyaránt. Az angol hajókat spanyol kikötőkben ért támadások alaposan megrendítették a Chamberlain-kormány helyzetét és nincs kizárva, hogy ha Chamberlain nem tudja idejekorán kiküszöbölni kétségtelen külpolitikai balsikerét, sor kerülhet a kormány lemondására, vagy gyökeres átszervezésére. Megállapítható, hogy Francóék repülőtámadásai Chamberlain politikai ellenfeleinek malmára hajtották a vizet és egyre erősebbé válik az az irányzat, amely az Eden-féle erélyesebb külpolitikai módszer alkalmazását követeli. Az angol belpolitikai élet szokatlanul élénk, a munkáspárt, a liberálisok, valamint a konzervatív párt balszárnya a spanyol kérdés kapcsán erőteljes kormánybuktató akcióra készül. London szakít Francóékkal(?) Diplomáciai körökben úgy tudják, hogy az angol kormány kiadja Alba hercegnek, Franco londoni diplomáciai ügyvivőjének az útlevelét. Ezzel a diplomásai szakítás Burgos és London között megtörténik. Rómában a helyzet alakulása nyugtalanságot kelt. Quirináli körökben számolnak azzal, hogy az események Chamberlaint arra késztetik, hogy lemondjon, vagy pedig, hogy bevegye kormányába Edent. Eden külpolitikája mindenkor népszövetségbarát és olaszellenes volt és ezért Olaszország szempontjából rendkívül kedvezőtlen volna, ha az angol külügyminisztérium vezetését ismét Eden venné át. Ennek elkerülése érdekében Olaszország mindent elkövet, hogy rábírja Francót a fegyverszüneti tárgyalások megkezdésére. Londoni jelentések szerint az alsóház tegnapi külpolitikai vitája a késő éjszakai órákba nyúl. A vita során az ellenzéki képviselők füttykoncerttel tüntettek Chamberlain ellen. A munkáspárt erélyesen követelte, hogy Chamberlain mondjon le, vagy írja ki az új választásokat. Az új választás során ki fog derülni, hogy az angol közvélemény nem állt Chamberlain mögött. A munkáspárt állítását alátámasztja az a tény is, hogy a kormánypárti képviselők egy része nem szavazott a kormányra, hanem tartózkodtak a szavazástól. Akadtak kormánypárti képviselők, akik a kormány elen szavaztak. EDEN SZEMÉLYE ELŐTÉRBEN Eden személye egyre inkább előtérbe kerül. Még a kormánypárt részéről is szemére vetik Chamberlainek, hogy ugyanakkor, amikor küszöbön áll az olasz —angol egyezmény életbelépése, Franco hadihajói egymásután süllyesztik az angol kereskedelmi gőzösöket, noha nyilvánvaló, hogy Mussolininek olyan befolyása van Francóra, hogy egyetlen szavával meg tudná akadályozni az angol hajók ellen elkövetett merényleteket. A félhivatalos Times szerint Mussolinitól függ, hogy létrejön-e a béke Spanyolországban, vagy sem. Amennyiben Mussolini az olasz önkénteseket még most sem hajlandó hazaszállítani, ezzel nyilván kifejezésre juttatja, hogy még igen hoszszú háborúval számol s ebben az esetben. Anglia semmi körülmények között nem járulhat hozzá, hogy az angolt—olasz egyezményt ratifikálja és Francót hadviselő félnek elismerje. Németek akadályozzák az angol olasz egyezmény életbelépését (?) Még nem ült el teljesen annak a fenyegetésnek a hatása, amely a köztársaságiak idegen városok bombázásának bejelentését követte, máris újabb és jelentősebb veszély fenyegeti az angol—olasz egyezményt. Az angol hajóknak a spanyol kikötőkben való bombázása még azokat az angol konzervatív köröket is teljes zavarba hozta, amelyek eddig az angol—olasz egyezmény hívei voltak és eddig megőrizték hidegvérüket. — Úgy látszik — írja egyhangúlag a konzervatív sajó —, sem Franco tábornok, sem pedig Olaszország nem tudnak teljes felügyeletet gyakorolni repülőik fölött. Bizonyos források szerint azok a gépek, amelyek az utóbbi időben angol hajókat bombáztak, német Junkers gyártmányúak voltak. Egyes baloldali lapok szerint a bombákat német repülők dobták le, hogy ezáltal is megakadályozzák és késleltessék az angol—olasz egyezmény életbeléptetését. Ugyanezek a sajtóorgánumok szerint Lord Londonderry ismert németbarát politikus igen rossz benyomásokkal tért vissza legutóbbi németországi útjáról. Lord Londonderry bizalmas baráti körben kijelentette, hogy ez alkalommal Göring marsall és Ribbentrop külügyminiszter nem fogadták olyan szívélyességgel, mint a múltkori látogatásakor. Alku az önkéntesek elszállításának költségeiről Ebben a légkörben tárgyalja a benem avatkozási albizottság a Spanyolországban harcoló külföldi önkéntesek hazaszállításával felmerülő költségek mikénti felosztásának ügyét. Az albizottság keddi üléséről még nem adtak hivatalos közlést és így annak eredményéről két, egymással ellentmondó jelentés számol be. Az egyik jelentés szerint az ülés határozathozatal nélkül oszlott szét, mert a tagállamok nem tudtak megegyezni. Hosszú vita volt a szovjet megbízott javaslata fölött. Az orosz kiküldött ugyanis azt indítványozta, hogy az elszállítás megszervezésének költségeit osszák fel hat részre, amelyből az öt nagyhatalom egy-egy részt vállaljon, míg a hatodik részt a bizottságban résztvevő többi kisebb államok fizessék. Az elszállítással járó ellátási költségeket a kiürítési zónától egészen a hazaérkezésig a két spanyol kormány viselje abban az arányban, amennyi önkéntest szállítanak el táborukból. A Spanyolországból való elszállítás költségeit — hangzott tovább a Szovjet javaslata — azok az államok viseljék, amelyeknek önkénteseit hazaszállítják. A javaslat fölötti vita nem hozott eredményt így az albizottság ülésének folytatását csütörtökre halasztották. Egy másik jelentés viszont úgy tudja, hogy az albizottság ülése megegyezéssel végződött. A tagállamok megbízottai a költségmegosztást lényegében elfogadták Franciaország, Anglia, Olaszország és Németország vállalták az összes felmerülő költségek egyötödét, míg ti