Brassói Lapok, 1938. augusztus (44. évfolyam, 173-197. szám)

1938-08-01 / 173. szám

t‘ (@ t­ör )& f­egyetem Könyvi,*, c­a BUDAPEST Fo­oncifik tere 4 XLIV. évf olyan. „,„A Brasov — Hétfő 173. «dm \jjPpf Főszerkesztő: KA­CSÓ SÁNDOR ,938. augusztus l Felelős szerkesztő: Kakassy *\* ,ptulajdonos: Erdélyi Sajtóvállalat (Kahána Bernát). — (Bejegyezve: G. n. 920/1938. Trib. Brasov.) — Előfizetési árak: Belföldre havonként 66 lej, kézbesítéssel 74 lej, ugyanez Br.. w 70 lej. — Külföldre negyedévenként 360 lej. Magyarországra negyedévenként 12­0. — Hirdetések dija hirdetési oldalon 5.50 lej, páros (bal) szöveg­oldalon 6 lej, páratlan (jobb) szöveg­oldalon 7 lej négyzetcentiméterenként. Hirdetési dijak “tőre fizetendők. — Szerkesztőség és kiadóhivatal: Brasov, Str. Reg. Cardl 66-58. — Tel. 82. Kisebbségi vonatkozású előadás Valeni de Munteban (k­e.) Évről-évre magaszínvonalú elő­adások egész sorozatához nyújt pódiu­mot Iorga Miklós valeni de munte-i sza­badegyeteme. Minden nyáron összegyűl­nek itt a románság szellemi életének ki­válóságai, hogy kifejtsék nézeteiket az időszerű közművelődési, társadalmi és gazdasági kérdésekről. Ezek az előadások nem ismeretlenek a hazai kisebbségek előtt sem. Iorga professzor érdeme, hogy felkeltette bennünk az érdeklődést a va­leni de monte-i kulturmunka iránt, az ő hívására jelent meg először e havasal­ji városkában lelki és szellemi követként a magyar tudományos élet nagynevű kép­viselője, a múlt évben elhunyt Bitay Árpp­ád s ő szervezte meg e szabadegyetem eretében a kisebbségi hallgatók ismere­teinek bővítésére szolgáló tanfolyamo­kat is. Ezenkívül a valóságok bölcs fel­ismerésével gondoskodott arról is, hogy a munkatervben kimondottan kisebbségi tárgyú előadások is szerepeljenek. Értékes és hasznos gondolatok kohójá­nak láttuk s látjuk ma is Valeri de Mon­­tét. E kulturmunka minden megnyilvánu­lása magán viselt irányítója rangot jelen­tő szellem­ bélyegét. Ez a nagy tehetség és autoritás fűzi egybe a különböző mun­­­katerületekről egybegyűlt előadókat és adja meg az előadásoknak azt az alap­tónusát, amely kizárja a kicsinyes szen­vedélyeknek a tudományosság rovására való felülkerekedését. Számos figyelemreméltó értekezés kö­zött az idén is érdekes fejtegetéseket hal­lottunk a kisebbségi problémáról. Az elő­adást N. Cruceru craiovai tanár tartotta: „A kisebbségekkel való megegyezés alapja” címmel. Sajnos, előadásának szö­vege csak kivonatos formában áll rendel­kezésünkre, de ebből is nyomon követ­hetjük Cruceru tanár gondolatmenetét s megismerkedhetünk álláspontjával, amely sokkal eredetibb annál, semhogy meg­jegyzés nélkül hagyhatnék. Mindenekelőtt megállapította, hogy a délkeleteurópai kisebbségek kérdése iz­­gatási anyaggá vált, annyira, hogy állam­közi konfliktust idézhet elő. Nagy szere­pet játszik ezen a téren a lelki tényező, tekintettel arra, hogy a magyarok,­ az oroszok és bolgárok imperialista népek maradtak. Hozzájárul még ehez, hogy Olaszország, dunamedencei befolyását biztosítandó, támogatást nyújtott Auszt­riának és Magyarországnak a francia­barát kisantant ellensúlyozására. Magyar­­ország gazdasági szükségletei jelentik a másik­ tényezőt. Viszont az államok, bár­mekkora legyen is kiterjedésük, képte­lenek egymagukban kielégíteni szükség­leteiket. Példa rá Anglia. A megoldás te­hát nem hódító háborúban van, hanem a politikai és gazdasági együttműködésben. Másrészt a kisebbségi kérdés végleges rendezésére az egyetlen eszköz a népcse­re, úgy, ahogy a törökök oldották meg ezt a problémát. Ettől eltekintve a ki­sebbségek teljes eltűnésre vannak ítélve, úgy, amint az egyén is meghal. A több­ségieknek nem kell tehát erőszakos esz­közökhöz folyamodnak, a kisebbségiek pedig hiába harcolnak a történelmi árral.. Végső következtetésül a szomszédállamok együttműködésének szükségességét emel­te ki Cruceru tanár. Ez a legelső és leg­főbb probléma, mert „a kisebbségi kér­déssel való izgatás azt jelenti, hogy az ujjad fájlalod, amikor a valóságban a fejed fáj.” Készséggel elismerjük, hogy a legna­gyobb jóhiszeműség vezette Cruceru ta-­­ nárt, amikor felépítette saját, eredeti el­méletét a kisebbségi kérdésről. A jóhi­szeműség azonban még nem jelent tájéko­zottságot is, habár az előadó tudományos felkészültségét sem vonjuk kétségbe. Vi­szont megállapításai azt árulják el, hogy teljesen távol él a valóságoktól s főkép­pen az a legnagyobb valóság idegen szá­mára, amit egy nép misztikus és mégis olyan logikusan tiszta élete jelent. Fi­gyelmen kívül hagyjuk most a török— görög példára való hivatkozást, aminek megismétléséhez újabb vérzivataros idő­,­két kellene megélnünk és annál a mon­datnál állunk meg, amely a kisebbségek teljes felszívódását jósolja be. Valóban, komolyan hisz ebben az előadó? Hiszi azt, hogy egy nemzet, töredék formájá­ban is csak úgy eltünhetik az idők hul­lámverésében? Tudjuk, a nagy utópista Briand is mondott ki?,srilókat, sza­­vainak viszont már akkor élő cáfolatát­­ jelentette és jelenti ma is az a tény, hogy a bretonoknak pár százezer léleknyi né­pét a mai napig sem tudta felszívni a 40 milliós francia nemzet. Aztán ott vannak a baszkok, ott a svájci rétorománok, ott megannyi apró népe kontinensünknek, szilárdan és nem fogyatkozva az ősi nyelv, az ősi vallás, az ősi kultúra mel­lett. De minek folytassuk a péklálózást. Nem, ez az elmélet, ha a türelmet hirdeti is, csöppet sem visz közelebb a kérdés megoldásához.. A kisebbségi probléma a valóságokban gyökerezik és nem ily messzi a feltételezésekbe®. Következés­képpen megoldása is a valóságok mér­legelése, őszinte és igazságos felbecsülése útján jöhet csak el. És itt kapcsolódunk bele abba a másik megállapításba, amely az együttműködést állítja a nemzeti köte­lességek élvonalába. Cruceru tanár ugyan csak külpolitikai egy­üttmű­ködésről be­szél, mi azonban belső vonatkozásban is­­ látjuk e gondolat értékét. Igen, ez az a csodaszer, amely eltávolíthatja a problé­ma méregfogait: a kölcsönös megértés, egymás értékeinek kölcsönös megbecsülé­se, a kölcsönös bizalom, amelynek pillé­rein felépülhet a lelkek egymásra találá­­sának aranyhídja. Ebben az összehango­­lódásban pedig természetszerűen az ál­lamközi együttműködés lehetőségei is teljesebbé válhatnak. Sorsunkat ugyan nem szívesen hozzuk országunkon kívül­álló tényezőkkel összefüggésbe, mi a problémát önmagában szeretnők látni és láttatni. De ha már az előadó erre a vo­natkozásokra is kitért, készséggel jelent­hetjük ki, hogy ezen a téren is örömmel vállaljuk a közvetítő szolgálatát azoknak az eszméknek, amelyek kontinensünk­­ részének békéjét, harmóniáját, együtt­működését érlelik és az öreg Isztert azzá tehetik, aminek a Mindenható teremtette: egymásra utalt népek összekötő kapcsá­nak: -- — Találós kérdés: Hol van hát Wiedemann­­ Parisban, Angliában, vagy Berlinben? Miért járultak hozzá a németek Runciman lord kiküldetéséhez? Elválaszthatatlan része vagyunk a nagy német népnek, — jelentette ki Henlein Boroszlóban London, július 30-Wiedemann kapitány, Hitler bizalmi küldöttje újabb londoni látogatásának kérdése körül csak úgy röpködnek az el­lentétes értesülések és a­­ cáfolatok. Biztosat most sem tud senki. A munkáspárti Daily Herald szerint Wiedemann kapitány még csütörtökön Párisba érkezett és a Ritz-hotelben szállt meg. Találkozott Hohenlohe hercegnével, aki tudvalevőleg londoni útjait egyen­gette, valamint francia barátaival és egy nagytekintélyű angol politikussal. Pén­teken Wiedemann eltűnt, nem tudni, ho­vá. Ezzel szemben illetékes párisi körök­­ben kijelentették, hogy Wiedemann ka­pitány párisi látogatásáról sohasem volt szó. Más értesülés szerint Wiedemann pén­teken este újból Angliába érkezett a egyenesen Ghequersbe ment, hogy ott együtt töltse a hétvégét Chamberlain mi­niszterelnökkel, akinek meghívott vendé­ge. Másrészt a New­ Chronicle azt írja, hogy Wiedemann még nem érkezett Ang­liába. Végül berlini jól értesült helyről köz­ült, hogy a Wiedemann kapitány külföl­­­di utazásáról szóló összes állítások valót­lanok, mert a kapitány nem hagyta el Berlint és a hétvégét a birodalmi főváros közelében tölti. Runciman küldetése csak egy állomás Runciman lord küldetése is hasonlókép foglalkoztatja az érdekelt országok köz­véleményét s most különösen a csehszlo­vák sajtót. A prágai Narodni Politika szerint a németek azért fogadták el Run­ciman lord közvetítését, mert a jelek sze­rint „állomásonkénti” eljárást akarnak. Előbb Runciman közvetíti a nemzetiségi önkormányzatot, azután pedig majd Lon­don a csehszlovák—német megnemtáma­dási szerződést közvetíti. Ha a németek megkapták a teljes önkormányzatot, szi­lárd alapjuk lesz a további előmenetelre. S ha majd a csehszlovák kormány megta­gadja a népszavazást, akkor a határszé­len katonai beavatkozásra kerül sor olyan időpontban, amikor a Szovjetuniót egészen lekötik a távolkeleti események. A henleinista Rundschau azt írja, hogy a szudétanémet párt sem érzi ma­gát nagyobb derűlátásra kötelezve, mint Chamberlain angol miniszterelnök. A szudétanémetek a való­­tényekre alapít­ják reményeiket. A csehbarát külföldi propaganda csak növelte az ellentéteket s már az is haladás lenne, ha ezt a pro­pagandát a való helyzetnek megfelelő és józan tájékoztatás váltaná fel. Az an­golok Runciman lord kiküldésével nagy részt vállaltak a felelőségből, de ez nem je­lenti, hogy a prágai kormány természet­szerű felelősége csökken. A szudétanémet párt javaslatai a szükségszerűség legki­sebb mértékét jelentik. PÁRISBAN IS BIZAKODÓ A HANGULAT A francia kormány pénteken tartotta a nyári szünet előtti utolsó minisztertaná­csát. A hivatalos szünet bejelentését Páris­­ban jó jelnek veszik a nemzetközi hely­zet szempontjából. Párisban kedvezően fogadták a német békeakarat legutóbb megnyilvánulásait és nem zárkóznak el e diplomáciai tárgyalások megkezdésétől Daladier legutóbbi beszéde óta ugyan­ határozottan megenyhült a légkör Páris és Berlin között, de a francia felfogás sze­rint mindenekelőtt Németországnak Cseh­szlovákiával szembeni magatartásain függenek a tárgyalások. Egyebekben a francia fővárosban is bíznak Runcimar lord küldetésének sikerében. Henlein nagy beszédet mondott Boroszlóban A német birodalmi tornaünnepélyre Boroszlóba sereglett mintegy 20 ezer külföldi német részvételével pénteken es­te a városi kastélytéren nagy gyűlést rendeztek, amelyen Henlein, a szudéta­németek vezére, Von Tschammer und Os­ten birodalmi sportvezető és Göbbels propagandaminiszter beszélt. Henlein mindenekelőtt a külföldi né­metek nevében köszönetet mondott azér­t gondoskodásért, amelyet a Reich távol élő fiai iránt tanúsít, majd így folytatta . A külföldi németek ezrei gyűltel itt össze Boroszlóban, hogy részt vegye­nek a német összetartásnak Ausztriának . Birodalomhoz való visszatérése óta ezei a legnagyobb kinyilatkoztatásán. A biro­dalombeli német nép a leglelkesebben fo-

Next