Brassói Lapok, 1938. augusztus (44. évfolyam, 173-197. szám)
1938-08-01 / 173. szám
t‘ (@ tör )& fegyetem Könyvi,*, ca BUDAPEST Fooncifik tere 4 XLIV. évf olyan. „,„A Brasov — Hétfő 173. «dm \jjPpf Főszerkesztő: KACSÓ SÁNDOR ,938. augusztus l Felelős szerkesztő: Kakassy *\* ,ptulajdonos: Erdélyi Sajtóvállalat (Kahána Bernát). — (Bejegyezve: G. n. 920/1938. Trib. Brasov.) — Előfizetési árak: Belföldre havonként 66 lej, kézbesítéssel 74 lej, ugyanez Br.. w 70 lej. — Külföldre negyedévenként 360 lej. Magyarországra negyedévenként 120. — Hirdetések dija hirdetési oldalon 5.50 lej, páros (bal) szövegoldalon 6 lej, páratlan (jobb) szövegoldalon 7 lej négyzetcentiméterenként. Hirdetési dijak “tőre fizetendők. — Szerkesztőség és kiadóhivatal: Brasov, Str. Reg. Cardl 66-58. — Tel. 82. Kisebbségi vonatkozású előadás Valeni de Munteban (ke.) Évről-évre magaszínvonalú előadások egész sorozatához nyújt pódiumot Iorga Miklós valeni de munte-i szabadegyeteme. Minden nyáron összegyűlnek itt a románság szellemi életének kiválóságai, hogy kifejtsék nézeteiket az időszerű közművelődési, társadalmi és gazdasági kérdésekről. Ezek az előadások nem ismeretlenek a hazai kisebbségek előtt sem. Iorga professzor érdeme, hogy felkeltette bennünk az érdeklődést a valeni de monte-i kulturmunka iránt, az ő hívására jelent meg először e havasalji városkában lelki és szellemi követként a magyar tudományos élet nagynevű képviselője, a múlt évben elhunyt Bitay Árppád s ő szervezte meg e szabadegyetem eretében a kisebbségi hallgatók ismereteinek bővítésére szolgáló tanfolyamokat is. Ezenkívül a valóságok bölcs felismerésével gondoskodott arról is, hogy a munkatervben kimondottan kisebbségi tárgyú előadások is szerepeljenek. Értékes és hasznos gondolatok kohójának láttuk s látjuk ma is Valeri de Montét. E kulturmunka minden megnyilvánulása magán viselt irányítója rangot jelentő szellem bélyegét. Ez a nagy tehetség és autoritás fűzi egybe a különböző munkaterületekről egybegyűlt előadókat és adja meg az előadásoknak azt az alaptónusát, amely kizárja a kicsinyes szenvedélyeknek a tudományosság rovására való felülkerekedését. Számos figyelemreméltó értekezés között az idén is érdekes fejtegetéseket hallottunk a kisebbségi problémáról. Az előadást N. Cruceru craiovai tanár tartotta: „A kisebbségekkel való megegyezés alapja” címmel. Sajnos, előadásának szövege csak kivonatos formában áll rendelkezésünkre, de ebből is nyomon követhetjük Cruceru tanár gondolatmenetét s megismerkedhetünk álláspontjával, amely sokkal eredetibb annál, semhogy megjegyzés nélkül hagyhatnék. Mindenekelőtt megállapította, hogy a délkeleteurópai kisebbségek kérdése izgatási anyaggá vált, annyira, hogy államközi konfliktust idézhet elő. Nagy szerepet játszik ezen a téren a lelki tényező, tekintettel arra, hogy a magyarok, az oroszok és bolgárok imperialista népek maradtak. Hozzájárul még ehez, hogy Olaszország, dunamedencei befolyását biztosítandó, támogatást nyújtott Ausztriának és Magyarországnak a franciabarát kisantant ellensúlyozására. Magyarország gazdasági szükségletei jelentik a másik tényezőt. Viszont az államok, bármekkora legyen is kiterjedésük, képtelenek egymagukban kielégíteni szükségleteiket. Példa rá Anglia. A megoldás tehát nem hódító háborúban van, hanem a politikai és gazdasági együttműködésben. Másrészt a kisebbségi kérdés végleges rendezésére az egyetlen eszköz a népcsere, úgy, ahogy a törökök oldották meg ezt a problémát. Ettől eltekintve a kisebbségek teljes eltűnésre vannak ítélve, úgy, amint az egyén is meghal. A többségieknek nem kell tehát erőszakos eszközökhöz folyamodnak, a kisebbségiek pedig hiába harcolnak a történelmi árral.. Végső következtetésül a szomszédállamok együttműködésének szükségességét emelte ki Cruceru tanár. Ez a legelső és legfőbb probléma, mert „a kisebbségi kérdéssel való izgatás azt jelenti, hogy az ujjad fájlalod, amikor a valóságban a fejed fáj.” Készséggel elismerjük, hogy a legnagyobb jóhiszeműség vezette Cruceru ta- nárt, amikor felépítette saját, eredeti elméletét a kisebbségi kérdésről. A jóhiszeműség azonban még nem jelent tájékozottságot is, habár az előadó tudományos felkészültségét sem vonjuk kétségbe. Viszont megállapításai azt árulják el, hogy teljesen távol él a valóságoktól s főképpen az a legnagyobb valóság idegen számára, amit egy nép misztikus és mégis olyan logikusan tiszta élete jelent. Figyelmen kívül hagyjuk most a török— görög példára való hivatkozást, aminek megismétléséhez újabb vérzivataros idő,két kellene megélnünk és annál a mondatnál állunk meg, amely a kisebbségek teljes felszívódását jósolja be. Valóban, komolyan hisz ebben az előadó? Hiszi azt, hogy egy nemzet, töredék formájában is csak úgy eltünhetik az idők hullámverésében? Tudjuk, a nagy utópista Briand is mondott ki?,srilókat, szavainak viszont már akkor élő cáfolatát jelentette és jelenti ma is az a tény, hogy a bretonoknak pár százezer léleknyi népét a mai napig sem tudta felszívni a 40 milliós francia nemzet. Aztán ott vannak a baszkok, ott a svájci rétorománok, ott megannyi apró népe kontinensünknek, szilárdan és nem fogyatkozva az ősi nyelv, az ősi vallás, az ősi kultúra mellett. De minek folytassuk a péklálózást. Nem, ez az elmélet, ha a türelmet hirdeti is, csöppet sem visz közelebb a kérdés megoldásához.. A kisebbségi probléma a valóságokban gyökerezik és nem ily messzi a feltételezésekbe®. Következésképpen megoldása is a valóságok mérlegelése, őszinte és igazságos felbecsülése útján jöhet csak el. És itt kapcsolódunk bele abba a másik megállapításba, amely az együttműködést állítja a nemzeti kötelességek élvonalába. Cruceru tanár ugyan csak külpolitikai együttműködésről beszél, mi azonban belső vonatkozásban is látjuk e gondolat értékét. Igen, ez az a csodaszer, amely eltávolíthatja a probléma méregfogait: a kölcsönös megértés, egymás értékeinek kölcsönös megbecsülése, a kölcsönös bizalom, amelynek pillérein felépülhet a lelkek egymásra találásának aranyhídja. Ebben az összehangolódásban pedig természetszerűen az államközi együttműködés lehetőségei is teljesebbé válhatnak. Sorsunkat ugyan nem szívesen hozzuk országunkon kívülálló tényezőkkel összefüggésbe, mi a problémát önmagában szeretnők látni és láttatni. De ha már az előadó erre a vonatkozásokra is kitért, készséggel jelenthetjük ki, hogy ezen a téren is örömmel vállaljuk a közvetítő szolgálatát azoknak az eszméknek, amelyek kontinensünk részének békéjét, harmóniáját, együttműködését érlelik és az öreg Isztert azzá tehetik, aminek a Mindenható teremtette: egymásra utalt népek összekötő kapcsának: -- — Találós kérdés: Hol van hát Wiedemann Parisban, Angliában, vagy Berlinben? Miért járultak hozzá a németek Runciman lord kiküldetéséhez? Elválaszthatatlan része vagyunk a nagy német népnek, — jelentette ki Henlein Boroszlóban London, július 30-Wiedemann kapitány, Hitler bizalmi küldöttje újabb londoni látogatásának kérdése körül csak úgy röpködnek az ellentétes értesülések és a cáfolatok. Biztosat most sem tud senki. A munkáspárti Daily Herald szerint Wiedemann kapitány még csütörtökön Párisba érkezett és a Ritz-hotelben szállt meg. Találkozott Hohenlohe hercegnével, aki tudvalevőleg londoni útjait egyengette, valamint francia barátaival és egy nagytekintélyű angol politikussal. Pénteken Wiedemann eltűnt, nem tudni, hová. Ezzel szemben illetékes párisi körökben kijelentették, hogy Wiedemann kapitány párisi látogatásáról sohasem volt szó. Más értesülés szerint Wiedemann pénteken este újból Angliába érkezett a egyenesen Ghequersbe ment, hogy ott együtt töltse a hétvégét Chamberlain miniszterelnökkel, akinek meghívott vendége. Másrészt a New Chronicle azt írja, hogy Wiedemann még nem érkezett Angliába. Végül berlini jól értesült helyről közült, hogy a Wiedemann kapitány külföldi utazásáról szóló összes állítások valótlanok, mert a kapitány nem hagyta el Berlint és a hétvégét a birodalmi főváros közelében tölti. Runciman küldetése csak egy állomás Runciman lord küldetése is hasonlókép foglalkoztatja az érdekelt országok közvéleményét s most különösen a csehszlovák sajtót. A prágai Narodni Politika szerint a németek azért fogadták el Runciman lord közvetítését, mert a jelek szerint „állomásonkénti” eljárást akarnak. Előbb Runciman közvetíti a nemzetiségi önkormányzatot, azután pedig majd London a csehszlovák—német megnemtámadási szerződést közvetíti. Ha a németek megkapták a teljes önkormányzatot, szilárd alapjuk lesz a további előmenetelre. S ha majd a csehszlovák kormány megtagadja a népszavazást, akkor a határszélen katonai beavatkozásra kerül sor olyan időpontban, amikor a Szovjetuniót egészen lekötik a távolkeleti események. A henleinista Rundschau azt írja, hogy a szudétanémet párt sem érzi magát nagyobb derűlátásra kötelezve, mint Chamberlain angol miniszterelnök. A szudétanémetek a valótényekre alapítják reményeiket. A csehbarát külföldi propaganda csak növelte az ellentéteket s már az is haladás lenne, ha ezt a propagandát a való helyzetnek megfelelő és józan tájékoztatás váltaná fel. Az angolok Runciman lord kiküldésével nagy részt vállaltak a felelőségből, de ez nem jelenti, hogy a prágai kormány természetszerű felelősége csökken. A szudétanémet párt javaslatai a szükségszerűség legkisebb mértékét jelentik. PÁRISBAN IS BIZAKODÓ A HANGULAT A francia kormány pénteken tartotta a nyári szünet előtti utolsó minisztertanácsát. A hivatalos szünet bejelentését Párisban jó jelnek veszik a nemzetközi helyzet szempontjából. Párisban kedvezően fogadták a német békeakarat legutóbb megnyilvánulásait és nem zárkóznak el e diplomáciai tárgyalások megkezdésétől Daladier legutóbbi beszéde óta ugyan határozottan megenyhült a légkör Páris és Berlin között, de a francia felfogás szerint mindenekelőtt Németországnak Csehszlovákiával szembeni magatartásain függenek a tárgyalások. Egyebekben a francia fővárosban is bíznak Runcimar lord küldetésének sikerében. Henlein nagy beszédet mondott Boroszlóban A német birodalmi tornaünnepélyre Boroszlóba sereglett mintegy 20 ezer külföldi német részvételével pénteken este a városi kastélytéren nagy gyűlést rendeztek, amelyen Henlein, a szudétanémetek vezére, Von Tschammer und Osten birodalmi sportvezető és Göbbels propagandaminiszter beszélt. Henlein mindenekelőtt a külföldi németek nevében köszönetet mondott azért gondoskodásért, amelyet a Reich távol élő fiai iránt tanúsít, majd így folytatta . A külföldi németek ezrei gyűltel itt össze Boroszlóban, hogy részt vegyenek a német összetartásnak Ausztriának . Birodalomhoz való visszatérése óta ezei a legnagyobb kinyilatkoztatásán. A birodalombeli német nép a leglelkesebben fo-