Brassói Lapok, 1938. november (44. évfolyam, 251-274. szám)
1938-11-02 / 251. szám
izi eief Iui .»at ■ | ■ tia Könyvtára 91 OC 1 vi.i. v* « p ■* -z* U J-*-± x ».i x Vt, ^T* 04 XLIV. évfoyam 251. szám Feleli is szerkeszti!: Kakassy Endre. — Laptulaj kézbesítéssel 84 lej, ugyanez Brasovban 80 lej.vs .főszerkesztő: KACSÓ SÁNDOR í vv Bra$ov — Szerdát 1938. november 2 Erdélyi Sajtóvállalat (Kahána Bernét). — (Bejegyezve: G. n. 920/1938. Trib. Brasov.)— Előfizetési árak: Belföldre havonként 80 lej, Külföldre negyedévenként 450 lej. Magyarországra negyedévenlj|jrfl|15 P. — Hirdetések dija hirdetési oldalon 5.50 lej, páros (bal) szövegerkesztőség és kiadóhivatal: Brasov, Str. Reg. Carol 56-58. — Tel. 82. oldalon 6 lej, páratlan (j°hb) szövegoldalon 7 lej négyzetcentiméterenként Hirdetési díjak előre fizetendők. Anglia gyengeségei Ezt a cikket a Pesti Naplóból vettük át, írója, Wesselényi Miklós, erdélyi ember. Néhány évvel ezelőtt tűnt fel „A Harmadik Birodalom" című nagyszerű környvével, amely a mai Németországról kivételesen hű képet nyújtót Wesselényi Miklós közkróniikálkodását hatalmas felkészültség, nagy elemző erő és a minden érzelmi szemponttól mentes tárgyilagosság jellemzi. Az a kimagasló szerep, amelyet Cham-berlain miniszterelnök s általa a brit birodalom a cseh kérdés megoldásával kapcsolatban játszott, ismét felvetette a világi közvéleménye előtt az úgynevezett angoli problémát. A világháború befejezése óta divatos lett Anglia hanyatlásáról, sőt a birodalom közeli összeomlásáról beszélni. S ha e következtetés mindenképpen elhamarkodott is volt, azért tagadhatatlan, hogy az utóbbi éveiben Anglia sokszor oly gyengeséget mutatott, amelyet felületes szemlélettel valóban a hanyatlás előjelének lehetett tekinteni. Hiszen bizonyos hogy a lemondott Duff Coopernek tökéletesen igaza van. Az európai feszültség, amelyet a közelmúlt hetekben csak egy hajszál választott el a felrobbanástól, egyik oldalon kétségtelenül az utóbbi években tanusított határozatlan angol magatartás következménye volt. De ezzel a kérdés még nincs lezárva s közelebbi vizsgálat mellett föltétlenül kitűnik, hogy bár beszélhetünk átmeneti gyengeségről, de végzetes hanyatlásról még nagyon sokáig nem lehet szó. Az is bizonyos azonban, hogy az angol politika gondolatmenetét kontinentális felfogással nehezen lehet megérteni, mert itt gyakran ellentétben a kontinentális államok politikájának indítékaival, az eredőket csakugyan pszichológiai motívumokban kell keresnünk. Kontinentális szemmel például teljesen érthetetlen, hogy a szankciók kudarca után hogyan maradhatott a megtorlásokat kezdeményező angol kormány tovább is uralmon egészen addig, míg Baldwin valóban korára való tekintettel nyugalomba kívánt visszavonulni. Angol felfogással azonban mindez igen érthető s e felfogásban mutatkozó különbség az, mely a kontinentális szemlélőt megtéveszti s melyből az illető azt a hibás következtetést vonja le, mintha Anglia föltétlenül dekadens es hanyatló állam volna. Mint legfontosabb ténnyel, tisztában kell legyünk azzal hogy az angol közvetlemény 90 százalékban pacifista, mégpedig aktív pacifista. Valószínű, hogy a legtöbb kontinentális ember szemében már ez a körülmény is dekadenciának számít. Lehet, hogy ez hgaz, ennek eldöntése nem mi reánk tartozik, de mindenesetre oly tény, mellyel számolni kell. A brit külpolitikának az utóbbi évtizedben tanúsított magatartása egyedül e körülményen, illetve gondolatmeneten keresztül fejthető meg. Az angol közvélemény tehát elvben föltétlenül pacifista, de a pacifizmus megnyilvánulási formáiban már meglehetős ingadozásokra mutat és abban rendszerint követni szokta választott vezetőinek magatartását. A Baldroin hűen irányzat a demokratikus pacifizmus nine volt. E dogmatizmus a szankciók alkalmazásában csúcsosodott ki s a gyakorlatnak inkább megfelelő Hoare-Laval-féle megoldást az angol közvélemény felháborodása megbuktatta. Chamberlain a gyakorlati pacifizmus útjára lépett s ugyanaz a tömeg, melynek felháborodása a Hoare tervet megbuktatta s mely annakidején a katonai szankciókra is hajlandó lett volna, most örömmámorban fogadta a hazatérő miniszterelnökét, noha kétségtelen volt, hogy a békét csakis a demokráciák presztizscsökkenése árán tudta megmenteni. Mindezt csupán azért mondjuk el, hogy az angol felfogást érthetőbbé tegyük az olvasó előtt. Az angol pacifizmus egyformán meggyőződésben és szükségben gyökerezik. Szükségben, mivel mindenki előtt világos, hogy egy új háborúban Anglia már nem nyerhet semmit, legjobb esetben csak megőrizheti mostani javait. Anglia számára tehát a legjobb megoldás, ha nagyjában minden úgy marad, ahogyan van. A Chamberlain-féle gyakorlati angol pacifizmus ebből a meggyőződésből fakad s pillanatnyilag kétségtelenül ez az uralkodó irányzat az Eden-féle dogmatikus pacifizmussal szemben. A különbség a két felfogás közt, hogy az utóbbi harcias, míg ez békés és éppen a béke megőrzése érdekében messzemenő engedményekre hajlandó. Ez a föltétlen gyakorlati békevágy az, amely kétségtelenül gyengeségi tüneteket is mutat. De vájjon hola nevezhető-e gyengeségnek látszó erőnek az a politika, amely ha áldozatok árán is, de egy világkatasztrófát tud elhárítani? Maradjunk azonban gyakorlati téren. Az angol gyengeség vagy erő problémája minden bizonnyal a következő pontokon dől el véglegesen: először is med-dig terjednek azok az áldozatok, melyeket eme békevágytól hajtva a brit kor-mány meghozni hajlandó, másodszor, hogy a birodalom társországai meddig hajlandók követni a pillanatnyi, illetve mindenkori angol kormány politikáját. S ez az a két pont, ahol a kontinentális emberek egyik csoportja (általában e vonatkozásban a kontinensen csak két embercsoport van: anglomán és angolellenes) könnyen hajlamos elhamarkodott ítéletet alkotni. Az első kérdésre azt kell feleljük: a közvéleménynek nem szabad elfelejtenie azt, hogy Anglia a béke kedvéért ugyan gyakran elment az engedmények maximumáig, de ezt a maximumot még sohasem lépte túl. Ezt megmutatta már ezelőtt 40 évvel, Fashoda idején, megmutatta 1914-ben, midőn, bár nem elég erélyesen, de közvetíteni próbált és a Belgiumba való bevonulás másnapján hadat üzent és megmutatta most a cseh kérdésben is, midőn hősiesen tárgyalt a végsőkig, de minden eshetőségre elkészülve mozgósította flottáját .Ami pedig a domíniumokat illeti, a különböző hivatalos nyilatkozatok elégségesen megmutatták, hogy azok egységesen állnak a pillanatnyi angol kormány mögött, mint ahogyan a szankciós krízis idején is félre nem magyarázható módon Anglia mellett nyilatkoztak és valószínűleg a jövőben is ott fognak állami. Ezen a téren kár volna bárkinek is illúziókban ringatni magát . A domíniumok és az anyaország között nemcsak elvi barátság és érzelmi kapcsolatok állanak fenn, de gyakorlati és szükségszerű kötelékek is, melyek nem egykönnyen lazulnak meg. Az Ottawában lerakott alapkő szilárdnak bizonyult, ezt senki sem tagadhatja s talán komikusan hangzik, de bizonyos, hogy a demokratikus Anglia, igaz, az impérium dimenzióiban, olyan majdnem mintaszerű autarchikus államot alkotott, amilyent a kontinens parancsuralmi államai szeretnének felépíteni. Csakhogy ennek az autarkiának öt világrészben vannak tagjai, melyeket éppen az önellátás gyakorlati következményeiből fakadó birodalmi eszme fűz egybe s melyek egy új, elszigetelt impérium kiépítésén fáradoznak egészen a modern imperialisták teoretikusának, lord Bearverbooknak elgondolása szerint. Igaz, inkább csak szimbolikus jelentősége van annak, hogy a közelmúltban Bikaner maharadzsája tízmilliós államának minden erejét felajánlotta levélben Chamberlain miniszterelnöknek, hozzátéve, hogy alattvalói „megtisztelve éreznék magukat, ha Nagy-Britannia ügyéért harcolhatnának”, de azért ez a levél nemcsak a brit politika szédítő horizontjaira mutat rá, de arra is, hogy egyelőre még bárki számára végzetes könnyelműség volna nem számolni Anglia funnyatló” erejével* ' ^ ’ '*■ Az olasz-német döntebíráskodás szerdán kezdődik Bécsben 11 magyar és csehszlovák külügyminisztert is meghívtak az ülésezésre RÓMÁBAN ÁLLÍTÓLAG ÁTHIDALÓ MEGOLDÁST HATÁROZTAK EL — A HAVAS SZERINT KEVÉS ESÉLYE VAN A KÖZÖS LENGYEL-MAGYAR HATÁR MEGVALÓSÍTÁSÁNAK — BETHLEN ISTVÁN GRÓF NYILATKOZOTT A MAGYAR-CSEHSZLOVÁK VISZÁLY ÜGYÉRŐL IS Róma-Berlin tengely hajlandó együttműködni Angliával és Franciaországgal . . Budapest, október 31. Olaszország budapesti követe, Vinci gróf és Werkmeister, Németország ügyvivője, vasárnap megjelent Kánya Kálmán külügyminiszternél s közölték, hogy az olasz és német kormány elvállalja a magyar-csehszlovák viszályban való döntőbíráskodást azzal a feltétellel, hogy az érdekelt felek feltétlenül eleve vessék alá magukat a hozandó döntésnek. Ezzel a közléssel kapcsolatban Kánya külgyminiszter megbeszélést folytatott Imrédy miniszterelnökkel, aki később kihallgatáson jelent meg Horthy kormányzónál. Este fél 7 órai kezdettel a kormány tagjai minisztertanácsot tartottak, amely elégtétellel tudomásul vette a két nagyhatalom magatartását. Ezután megküldték Rómába és Berlinbe a választ, amely szerint Magyarország hozzájárul az előzetes feltételekhez, illetőleg eleve elfogadja az Olasz- és Németország által hozandó döntést. Jól értesült körökben úgy tudják, hogy a két döntőbíráskodó nagyhatalom képviselői: Ciano gróf és Ribbentrop külügyminiszter szerdán, november 2-ikán ül össze Bécsben s megkezdi döntőbírói tevékenységét. A magyar-cseh katonai szakértő-bizottság Pozsonyban már hétfőn megkezdte tevékenységét, hogy megállapítsa a Magyarországnak előzetesen átengedett területek átadási morátáit. Mit határoztak Rómában a magyar—cseh viszály ügyében ? Bador-jelentés szerint a Magyar Távirati Iroda diplomáciai szerkesztője rámutat, hogy ha a magyar-csehszlovák kérdés ilyen nagy előrehaladást tett, ez nagy mértékben a magyar kormány és diplomácia erélyes és gyors tevékenységének, valamint a baráti nagyhatalmak támogatásának köszönhető. Magyarország bizalommal várja a döntőbírák határozatát. Berlinben kiadott hivatalos közlemény kiemeli, hogy elsőnek Németország javasolta a két nagyhatalom közvetítését a magyar-csehszlovák viszályban, aztán megnyerte felfogásának Olaszországot s a két állam külügyminiszterei Rómában megegyeztek a jövőbeli magyar-csehszlovák határ megvonását illetőleg. Ribbentrop német birodalmi külügyminiszter vasárnap délben kíséretével együtt visszaérkezett Rómából Münchenbe, ahol a pályaudvaron többek között Attolico berlini olasz nagykövet is fogadta. 1. Szükséges, hogy az egyfelől Magyarország és Lengyelország, másfelől Csehszlovákia közötti viszály minél gyorsabb megoldást nyerjen úgy Csehszlovákia, mint az egész dunamedencei megbékélés érdekében; 2. A legnagyobb rokonszenv és szolidaritás a jogos magyar érdekek iránt és 3. Szívélyesség az új csehszlovák rendszerrel szemben. Ezzel csaknem egyidejűleg a Frank- I .A német kormány, amely saját furter Zeitung, amely közel áll a berlini csehszlovákiai követelései alkalmával * a külügyminisztériumhoz, ezeket írja: * szigorúan ragaszkodott a néprajzi elvA Mussolini és Ribbentrop között lefolyt megbeszélésekkel kapcsolatban Virginio Gayda, akit a fasiszta politika szócsövének tekintenek, a Voce általiéban azt írja, hogy Róma és Berlin magatartása a magyar-cseh kérdésben a következő három pontban foglalható össze: