Brassói Lapok, 1938. november (44. évfolyam, 251-274. szám)

1938-11-02 / 251. szám

i 7 i'e ief I ui .»út ■ í ■ t ; ia Könyvtára 9 1 OC 1 v i.i; v* « p ■* -7* U J-*-± x ».J x V t, ^ T* 0 4 XLIV. évto yam 251, szám Felelfis szerkeszti!: Kakassy Endre. — Laptulaj kézbesítéssel 84 lej, ugyanez Bra?ovban 80 lej. vs ^főszerkesztő: KA CSŐ SÁNDOR í vv Bra$ov — Szerdát ‘ 1938. november 2 Erdélyi Sajtóvállalat (Kahána Bernét). — (Bejegyezve: G. n. 920/1938, Trfb. Brasov.)— Előfizetési árak: Belföldre havonként 80 lej, Külföldre negyedévenként 450 lej. Magyarországra negyedévenlj|jrfl|15 P. — Hirdetések dija hirdetési oldalon 5.50 lej, páros (bal) szöveg­erkesztöség és kiadóhivatal: Brasov, Str. Reg. Carol 56-58. — Tel. 82. oldalon 6 lej, páratlan (j°hb) szövegoldalon 7 lej négyzetcentiméteren ként Hirdetési dijak előre fizetendők. Anglia gyengeségei Ezt a cikket a Pesti Naplóból vettük át. írója, Wesselényi Mik­lós, erdélyi ember. Néhány évvel ezelőtt tűnt fel „A Harmadik Bi rodalom" cimü nagyszerű kfiny vével, amely a mai Németország­ról kivételesen hü képet nyújtót Wesselényi Miklós köziró) mt- kálkodását hatalmas felkészült­ség, nagy elemző erő és a minden érzelmi szemponttól mentes tár­gyilagosság jellemzi. Az a kimagasló szerep, amelyet Cham-j berlain miniszterelnök s általa a brit bi­rodalom a cseh kérdés megoldásával kap­csolatban játszott, ismét felvetette a világi közvéleménye előtt az úgynevezett angolJ problémát. A világháború befejezése óta divatos lett Anglia hanyatlásáról, sőt a birodalom közeli összeomlásáról beszélni. S ha e következtetés mindenképpen elha­markodott is volt. azért tagadhatatlan, hogy az utóbbi énei ben Angiin sokszor oly gyengeséget mutatott, amelyet felüle­tes szemlélettel valóban a hanyatlás elő­jelének lehetett tekinteni. Hiszen bizo- nyos hogy a lemondott Du ff-Coopernek tökéletesen igaza van. Az európai fe­szültség, amelyet a közelmúlt hetekben csak egy hajszál választott el a felrobba- aástól, egyik oldalon kétségtelenül az utóbbi években tanusitott határozatlan angol magatartás következménye volt. De ezzel a kérdés még nincs lezárva s ko zelebbi vizsgálat mellett föltétlenül ki­tűnik, hngv bár beszélhetünk átmeneti gyengeségről, de végzetes hanyatlásról még nagyon sokáig nem lehet szó. Az is bizonyos azonban, hogy az angol politika gondolatmenetét kontinentális felfogással nehezen lehet megérteni, mert itt gyakran ellentétben a kontinentális ál­lamok politikájának indítékaival, az ere­dőket csakugyan pszichológiai motívu­mokban kell keresnünk. Kontinentális szemmel például teljesen érthetetlen, hogy a szankciók kudarca után hogyan maradhatott a megtorlásokat . kezdemé­nyező angol kormány tovább is uralmon egészen addig, mig Baldwin valóban ko­rára való tekintettel nyugalomba kívánt visszavonulni. Angol felfogassal azonban mindez igen érthető s e fel fogasban mu­tatkozó különbség az, mely a kontinen­tális szemlélőt megtéveszti s melyool az illető azt a hibás következtetest vonja le. mintha Anglia föltétlenül dekadens es hanyatló állam volna. Mint legfontosabb ténnyel, tisztában *| kell legyünk azzal hogy az angol közve- • lemény 90 százalékban pacifista, mégpe­dig aktiv pacifista. Valószínű, hogy a leg­több kontinentális ember szemében mar éz a körülmény is dekadenciának számit. Lehet, hogy ez icaz, ennek eldöntése nem mi reánk tartozik, de mindenesetre oly tény, mellyel számolni kell. A brit kul- nolitikának az utóbbi évtizedben tanúsí­tott magatartása egyedül e körülményén, illetve gondolatmeneten keresztül fejt,te­tő meg. Az angol közvélemény tehat elv­ben föltétlenül pacifista, de a pacifizmus megnyilvánulási formáiban már meglehe­tős ingadozásokra mutat és abban rend­szerint követni szokta választott^ vez.etoi- nek magatartását. A Baldroin hűen irányzat a demokratikus pacifizmus nine volt. E dogmatizmus a szankciók alkal­mazásában csúcsosodott ki s a gyakorlat­nak inkább megfelelő Hoar—-Laval-féle megoldást az angol közvélemény felhábo­rodása megbuktatta. Chamberlain a gya­korlati pacifizmus útjára lepett s ugyan­az a tömeg, melynek felháborodása a Hoare tervet megbuktatta s mely annak­idején a katonai szankciókra is hajlandó lett volna, most örömmámorban fogadta^ Az olasz-német Aöntebiráshodás szerdán kezdődik Bécsben 11 magyar és csehszlovák külügyminiszteri is meghívták az ülésezésre RÓMÁBAN ÁLLÍTÓLAG ÁTHIDALÓ MEGOLDÁST HATÁROZTAK EL — A HAVAS SZERINT KEVÉS ESÉLYE VAN A KÖZÖS LENGYEL-MAGYAR HATÁR MEGVALÓSÍTÁSÁNAK — BETHLEN ISTVÁN GRÓF NYILATKOZOTT A MAGYAR-CSEHSZLOVÁK VISZÁLY ÜGYÉRŐL II Róma-Berlin tengely hajlandó együitmüködni Angliával és Franciaországgal . . Budapest, október 31. Olaszország budapesti követe, Vmci gróf és Werkmeister, Németország ügyvivője, vasárnap megjelent Kánya Kálmán külügyminiszternél s közölték, hogy az olasz és német kormány elvállalja a magyar-csehszlovák viszályban való döntőbíráskodást azzal a feltétellel, hogy az érdekelt felek feltétlenül eleve vessék alá magukat a hozandó dön­tésnek. Ezzel a közléssel kapcsolatban Kánya külgyminiszter megbeszélést folytatott Imrédy miniszterelnökkel, aki ké­sőbb kihallgatáson jelent meg Horthy kormányzónál. Este lél 7 órai kezdettel a kormány tagjai minisztertanácsot tartottak, amely elégtétellel tudomás Ki vette a két nagyhatalom magatartását. Ezután megküldték Rómába és Berlinbe a választ, amely szerint Magyarország hozzájárni az előzetes feltételekhez, illetőleg eleve elfogadja az Olasz- és Né­metország által hozandó döntést. Jól értesült körökben úgy tudják, hogy a két döntőbiráskodó nagyhatalom képviselői: Ciano gróf és Ribben- trop külügyminiszter szerdán, november 2-ikán ül össze Bécsben s megkezdi döntőbírói tevékenységét. A magyar-cseh katonai szakértő-bizottság Pozsonyban inár hétfőn megkezdte tevékenységét, hogy megállapítsa a Magyarországnak elő­zetesen átengedett területek átadási mó -rátáit. Mit határozlak Rómában a magyar—cseh viszály ügyében ? Rador-jelentés szerint a Magyaur Távirati Iroda diplomáciai szerkesztő­je rámutat, hogy ha a magyar-cseh­szlovák kérdés ilyen nagy előrehala­dást tett, ez nagy mértékben a ma­gyar kormány és diplomácia erélyes és gyors tevékenységének, valamint a baráti nagyhatalmak támogatásának köszönhető. Magyarország bizalom­mal várja a döntőbirák határozatát. Berlinben kiadott hivatalos közle­mény kiemeli, hogy elsőnek Német­ország javasolta a két nagyhatalom közvetítését a magyar-csehszlovák vi­szályban, aztán megnyerte felfogásá­nak Olaszországot s a két állam kül­ügyminiszterei Rómában megegyeztek A Mussolini és Ribbentrop között le­folyt megbeszélésekkel kapcsolatban Virginio Gayda, akit a fasiszta politika szócsövének tekintenek, a Voce általié­ban azt írja, hogy Róma és Berlin ma­gatartása a magyar-cseh kérdésben a következő három pontban foglalható össze: a jövőbeli magyar-csehszlovák határ megvonását illetőleg. Ribbentrop német birodalmi külügy­miniszter vasárnap délben kíséretével együtt visszaérkezett Rómából Mün­chenbe, ahol a pályaudvaron többek kö­zött Attolico berlini olasz nagykövet is fogadta. 1. Szükséges, hogy az egyfelől Magyarország és Lengyelország, másfelől Csehszlovákia közötti viszály minél gyorsabb megoldást nyerjen agy Csehszlo­vákia, mint az egész dunamedencei megbékélés érdekénen; 2. A legnagyobb rokpnszenv és szolidaritás a jogos magyar érdekek iránt és 3. Szívélyesség az uj csehszlovák rendszerrel szemben. Ezzel csaknem egyidejűleg a Frank- I ,A német kormány, amely saját furter Zeitung, amely közel áll a bérli- I csehszlovákiai követelései alkalmával * ni külügyminisztériumhoz, ezeket írja: * szigorúan ragaszkodott a néprajzi elv­hazatérő miniszterelnökét, noha kétségte­len volt, hogy a békét csakis a demokrá­ciák presztizscsökkenése árán tudta meg­menteni. Mindezt csupán azért mondjuk el, hogy az angol felfogást érthetőbbé te­gyük az olvasó előtt. Az angol pacifizmus egyformán meg­győződésben és szükségben gyökerezik. Szükségben, mivel mindenki előtt vilá­gos, hogy egy uj háborúban Anglia már nem nyerhet semmit, legjobb esetben csak megőrizheti mostani javait. Anglia számára tehát a legjobb megoldás, ha nagyjában minden úgy marad, ahogyan van. A Chamberlain-féh gyakorlati angol pacifizmus ebből a meggyőződésből fa­kad s pillanatnyilag kétségtelenül ez az uralkodó irányzat az Eden-féle dogmati­kus pacifizmussal szemben. A különbség a két felfogás közt, hogy az utóbbi har­cias, mig ez békés és éppen a béke megőr­zése érdekében messzemenő engedmé­nyekre hajlandó. Ez a föltétien gyakorla­ti békevágy az, amely kétségtelenül gyen- geségi tüneteket is mutat. De vájjon dciu nevezhető-e gyengeségnek látszó erőnek az a politika, amely ha áldozatok árán is, de egy világkatasztrófát tud elhárítani? Maradiunk azonban gyakorlati téren. Az angol gyengeség vagy erő problémája minden bizonnyal a következő ponto­kon dől el véglegesen: először is med- | dig terjednek azok az áldozatok, melye­ket eme békevágytól hajtva » brit kor-j mány meghozni hajlandó, másodszor, hogy a birodalom társországai meddig hajlandók követni a pillanatnyi, illetve mindenkori angol kormány politikáját. S ez az a két pont, ahol a kontinentális emberek egyik csoportja (általában e vonatkozásban a kontinensen csak két embercsoport van: anglomán és angol- ellenes) könnyen hajlamos elhamarko­dott Ítéletet alkotni. Az első kérdésre azt kell feleljük: a közvéleménynek nem szabad elfelejtenie azt, hogy Anglia a béke kedvéért ugyan gyakran elment az engedmények maxi­mumáig, de ezt a maximumot még so­hasem lépte túl. Ezt megmutatta már ez­előtt 40 évvel, Fashoda idején, megmu­tatta 1914-ben, midőn, bár nem elég eré­lyesen, de közvetíteni próbált és a Bel­giumba való bevonulás másnapján hadat üzent és megmutatta most a cseh kér­désben is, midőn hősiesen tárgyalt a vég­sőkig, de minden eshetőségre elkészülve mozgósította flottáját .Ami pedig a do­míniumokat illeti, a különböző hivatalos nyilatkozatok elégségesen megmutatták, hogy azok egységesen állnak a pillanat­nyi angol kormány mögött, mint aho­gyan a szankciós krízis idején is félre nem magvarázható módon Anglia mel­lett nyilatkoztak és valószínűleg a jövő- lien is ott fognak állami. Ezen a téren kár volna bárkinek is illúziókban rin- gatni magái £ A domíniumok és az anyaország kö­zött nemcsak elvi barátság és érzelmi kapcsolatok állanak fenn, de gyakorlati és szükségszerű kötelékek is. melyek néni egykönnyen lazulnak meg. Az Ottawá­ban lerakott alapkő szilárdnak bizo­nyult, ezt senki sem tagadhatja s talán komikusán hangzik, de bizonyos, hogy a demokratikus Anglia, igaz, az impé- rium dimenzióiban, olyan majdnem min­taszerű autarchikus államot alkotott, amilyent a kontinens parancsuralmi ál­lamai szerelnének felépíteni. Csakhogy ennek az autarkiának öt világrészben vannak tagjai, melyeket éppen az önel­látás gyakorlati következményeiből fa­kadó birodalmi eszme fűz egybe s me­lyek egy uj, elszigetelt impérium kiépí­tésén fáradoznak egészen a modern im­perialisták teoretikusának, lord Bearver- booknak elgondolása szerint. Igaz, inkább csak szimbolikus jelentő­sége van annak, hogy a közelmúltban Bikaner maharadzsája tízmilliós államá­nak minden erejét felajánlotta levélben Chamberlain miniszterelnöknek, hozzáté­ve, hogy alattvalói „megtisztelve éreznék magukat, ha Nagy-Britannia ügyéért harcolhatnának”, de azért ez a levél nemcsak a brit politika szédítő horizont­jaira mutat rá, de arra is, hogy egyelőre még bárki számára végzetes könnyelmű­ség volna nem számolni Anglia Jun nyatló” erejével* ' ^ ’ '*■

Next

/
Thumbnails
Contents