Brassói Lapok, 1938. november (44. évfolyam, 251-274. szám)

1938-11-02 / 251. szám

i­z­i­ e­ief I­ui .»at ■ | ■ t­­­ia Könyvtára 9­1 OC 1 v­i.i. v* « p ■* -z* U J-*-± x ».i x V­t, ^­T* 0­4 XLIV. évfo­yam 251. szám Feleli is szerkeszti!: Kakassy Endre. — Laptulaj kézbesítéssel 84 lej, ugyanez Brasovban 80 lej.vs .főszerkesztő: KA­CSÓ SÁNDOR í vv Bra$ov — Szerdát­­ 1938. november 2 Erdélyi Sajtóvállalat (Kahána Bernét). — (Bejegyezve: G. n. 920/1938. Trib. Brasov.)— Előfizetési árak: Belföldre havonként 80 lej, Külföldre negyedévenként 450 lej. Magyarországra negyedévenlj|jrfl|15 P. — Hirdetések dija hirdetési oldalon 5.50 lej, páros (bal) szöveg­erkesztőség és kiadóhivatal: Brasov, Str. Reg. Carol 56-58. — Tel. 82. oldalon 6 lej, páratlan (j°hb) szövegoldalon 7 lej négyzetcentiméteren­ként Hirdetési díjak előre fizetendők. Anglia gyengeségei Ezt a cikket a Pesti Naplóból vettük át, írója, Wesselényi Mik­lós, erdélyi ember. Néhány évvel ezelőtt tűnt fel „A Harmadik Bi­rodalom" című nagyszerű körny­vével, amely a mai Németország­ról kivételesen hű képet nyújtót Wesselényi Miklós közkró­­nii­­kálkodását hatalmas felkészült­ség, nagy elemző erő és a minden érzelmi szemponttól mentes tár­gyilagosság jellemzi. Az a kimagasló szerep, amelyet Cham-­­berlain miniszterelnök s általa a brit bi­rodalom a cseh kérdés megoldásával kap­csolatban játszott, ismét felvetette a világi közvéleménye előtt az úgynevezett angoli problémát. A világháború befejezése óta divatos lett Anglia hanyatlásáról, sőt a birodalom közeli összeomlásáról beszélni. S ha e következtetés mindenképpen elha­markodott is volt, azért tagadhatatlan, hogy az utóbbi évei­ben Anglia sokszor oly gyengeséget mutatott, amelyet felüle­tes szemlélettel valóban a hanyatlás elő­jelének lehetett tekinteni. Hiszen bizo­­nyos hogy a lemondott Du­ff­ Coopernek tökéletesen igaza van. Az európai fe­szültség, amelyet a közelmúlt hetekben csak egy hajszál választott el a felrobba­­nástól, egyik oldalon kétségtelenül az utóbbi években tanusított határozatlan angol magatartás következménye volt. De ezzel a kérdés még nincs lezárva s kö­zelebbi vizsgálat mellett föltétlenül ki­tűnik, hogy bár beszélhetünk átmeneti gyengeségről, de végzetes hanyatlásról még nagyon sokáig nem lehet szó. Az is bizonyos azonban, hogy az angol politika gondolatmenetét kontinentális felfogással nehezen lehet megérteni, mert itt gyakran ellentétben a kontinentális ál­lamok politikájának indítékaival, az ere­dőket csakugyan pszichológiai motívu­mokban kell keresnünk. Kontinentális szemmel például teljesen érthetetlen, hogy a szankciók kudarca után hogyan maradhatott a megtorlásokat­­ kezdemé­nyező angol kormány tovább is uralmon egészen addig, míg Baldwin valóban ko­rára való tekintettel nyugalomba kívánt visszavonulni. Angol felfogással azonban mindez igen érthető s e fel­fogásban mu­tatkozó különbség az, mely a kontinen­tális szemlélőt megtéveszti s melyből az illető azt a hibás következtetést vonja le, mintha Anglia föltétlenül dekadens es hanyatló állam volna. Mint legfontosabb ténnyel, tisztában­­­ kell legyünk azzal hogy az angol közvet­­­lemény 90 százalékban pacifista, mégpe­dig aktív pacifista. Valószínű, hogy a leg­több kontinentális ember szemében már ez a körülmény is dekadenciának számít. Lehet, hogy ez hgaz, ennek eldöntése nem mi reánk tartozik, de mindenesetre oly tény, mellyel számolni kell. A brit kül­­politikának az utóbbi évtizedben tanúsí­tott magatartása egyedül e körülményen, illetve gondolatmeneten keresztül fejth­e­tő meg. Az angol közvélemény tehát elv­ben föltétlenül pacifista, de a pacifizmus megnyilvánulási formáiban már meglehe­tős ingadozásokra mutat és abban rend­szerint követni szokta választott­ vez­etői­­nek magatartását. A Baldroin hűen irányzat a demokratikus pacifizmus nine volt. E dogmatizmus a szankciók alkal­mazásában csúcsosodott ki s a gyakorlat­nak inkább megfelelő Hoare-Laval-féle megoldást az angol közvélemény felhábo­rodása megbuktatta. Chamberlain a gya­korlati pacifizmus útjára lépett s ugyan­az a tömeg, melynek felháborodása a Hoare tervet megbuktatta s mely annak­idején a katonai szankciókra is hajlandó lett volna, most örömmámorban fogadta a hazatérő miniszterelnökét, noha kétségte­len volt, hogy a békét csakis a demokrá­ciák presztizscsökkenése árán tudta meg­menteni. Mindezt csupán azért mondjuk el, hogy az angol felfogást érthetőbbé te­gyük az olvasó előtt. Az angol pacifizmus egyformán meg­győződésben és szükségben gyökerezik. Szükségben, mivel mindenki előtt vilá­gos, hogy egy új háborúban Anglia már nem nyerhet semmit, legjobb esetben csak megőrizheti mostani javait. Anglia számára tehát a legjobb megoldás, ha nagyjában minden úgy marad, ahogyan van. A Chamberlain-féle gyakorlati angol pacifizmus ebből a meggyőződésből fa­kad s pillanatnyilag kétségtelenül ez az uralkodó irányzat az Eden-féle dogmati­kus pacifizmussal szemben. A különbség a két felfogás közt, hogy az utóbbi har­cias, míg ez békés és éppen a béke megőr­zése érdekében messzemenő engedmé­nyekre hajlandó. Ez a föltétlen gyakorla­ti békevágy az, amely kétségtelenül gyen­­geségi tüneteket is mutat. De vájjon hola nevezhető-e gyengeségnek látszó erőnek az a politika, amely ha áldozatok árán is, de egy világkatasztrófát tud elhárítani? Maradjunk azonban gyakorlati téren. Az angol gyengeség vagy erő problémája minden bizonnyal a következő ponto­kon dől el véglegesen: először is med-­­­dig terjednek azok az áldozatok, melye­ket eme békevágytól hajtva a brit kor-­­mány meghozni hajlandó, másodszor, hogy a birodalom társországai meddig hajlandók követni a pillanatnyi, illetve mindenkori angol kormány politikáját. S ez az a két pont, ahol a kontinentális emberek egyik csoportja (általában e vonatkozásban a kontinensen csak két embercsoport van: anglomán és angol­­ellenes) könnyen hajlamos elhamarko­dott ítéletet alkotni. Az első kérdésre azt kell feleljük: a közvéleménynek nem szabad elfelejtenie azt, hogy Anglia a béke kedvéért ugyan gyakran elment az engedmények maxi­mumáig, de ezt a maximumot még so­hasem lépte túl. Ezt megmutatta már ez­előtt 40 évvel, Fashoda idején, megmu­tatta 1914-ben, midőn, bár nem elég eré­lyesen, de közvetíteni próbált és a Bel­giumba való bevonulás másnapján hadat üzent és megmutatta most a cseh kér­désben is, midőn hősiesen tárgyalt a vég­sőkig, de minden eshetőségre elkészülve mozgósította flottáját .Ami pedig a do­míniumokat illeti, a különböző hivatalos nyilatkozatok elégségesen megmutatták, hogy azok egységesen állnak a pillanat­nyi angol kormány mögött, mint aho­gyan a szankciós krízis idején is félre nem magyarázható módon Anglia mel­lett nyilatkoztak és valószínűleg a jövő­­b­en is ott fognak állami. Ezen a téren kár volna bárkinek is illúziókban rin­­gatni magát . A domíniumok és az anyaország kö­zött nemcsak elvi barátság és érzelmi kapcsolatok állanak fenn, de gyakorlati és szükségszerű kötelékek is, melyek nem­ egykönnyen lazulnak meg. Az Ottawá­ban lerakott alapkő szilárdnak bizo­nyult, ezt senki sem tagadhatja s talán komikusan hangzik, de bizonyos, hogy a demokratikus Anglia, igaz, az impé­­rium dimenzióiban, olyan majdnem min­taszerű autarchikus államot alkotott, amilyent a kontinens parancsuralmi ál­lamai szeretnének felépíteni. Csakhogy ennek az autarkiának öt világrészben vannak tagjai, melyeket éppen az önel­látás gyakorlati következményeiből fa­kadó birodalmi eszme fűz egybe s me­lyek egy új, elszigetelt impérium kiépí­tésén fáradoznak egészen a modern im­perialisták teoretikusának, lord Bearver­­booknak elgondolása szerint. Igaz, inkább csak szimbolikus jelentő­sége van annak, hogy a közelmúltban Bikaner maharadzsája tízmilliós államá­nak minden erejét felajánlotta levélben Chamberlain miniszterelnöknek, hozzáté­ve, hogy alattvalói „megtisztelve éreznék magukat, ha Nagy-Britannia ügyéért harcolhatnának”, de azért ez a levél nemcsak a brit politika szédítő horizont­jaira mutat rá, de arra is, hogy egyelőre még bárki számára végzetes könnyelmű­ség volna nem számolni Anglia fun­nyatló” erejével* ' ^ ’ '*■ Az olasz-német döntebíráskodás szerdán kezdődik Bécsben 11 magyar és csehszlovák külügyminisztert is meghívtak az ülésezésre RÓMÁBAN ÁLLÍTÓLAG ÁTHIDALÓ MEGOLDÁST HATÁROZTAK EL — A HAVAS SZERINT KEVÉS ESÉLYE VAN A KÖZÖS LENGYEL-MAGYAR HATÁR MEGVALÓSÍTÁSÁNAK — BETHLEN ISTVÁN GRÓF NYILATKOZOTT A MAGYAR-CSEHSZLOVÁK VISZÁLY ÜGYÉRŐL IS Róma-Berlin tengely hajlandó együttműködni Angliával és Franciaországgal . . Budapest, október 31. Olaszország budapesti követe, Vinci gróf és Werkmeister, Németország ügyvivője, vasárnap megjelent Kánya Kálmán külügyminiszternél s közölték, hogy az olasz és német kormány elvállalja a magyar-csehszlovák viszályban való döntőbíráskodást azzal a feltétellel, hogy az érdekelt felek feltétlenül eleve vessék alá magukat a hozandó dön­tésnek. Ezzel a közléssel kapcsolatban Kánya külgyminiszter megbeszélést folytatott Imrédy miniszterelnökkel, aki ké­sőbb kihallgatáson jelent meg Horthy kormányzónál. Este fél 7 órai kezdettel a kormány tagjai minisztertanácsot tartottak, amely elégtétellel tudomás­ul vette a két nagyhatalom magatartását. Ezután megküldték Rómába és Berlinbe a választ, amely szerint Magyarország hozzájárul az előzetes feltételekhez, illetőleg eleve elfogadja az Olasz- és Né­metország által hozandó döntést. Jól értesült körökben úgy tudják, hogy a két döntőbíráskodó nagyhatalom képviselői: Ciano gróf és Ribben­­trop külügyminiszter szerdán, november 2-ikán ül össze Bécsben s megkezdi döntőbírói tevékenységét. A magyar-cseh katonai szakértő-bizottság Pozsonyban m­ár hétfőn megkezdte tevékenységét, hogy megállapítsa a Magyarországnak elő­zetesen átengedett területek átadási mo­­rátáit. Mit határoztak Rómában a magyar—cseh viszály ügyében ? Bador-jelentés szerint a Magya­r Távirati Iroda diplomáciai szerkesztő­je rámutat, hogy ha a magyar-cseh­szlovák kérdés ilyen nagy előrehala­dást tett, ez nagy mértékben a ma­gyar kormány és diplomácia erélyes és gyors tevékenységének, valamint a baráti nagyhatalmak támogatásának köszönhető. Magyarország bizalom­mal várja a döntőbírák határozatát. Berlinben kiadott hivatalos közle­mény kiemeli, hogy elsőnek Német­ország javasolta a két nagyhatalom közvetítését a magyar-csehszlovák vi­szályban, aztán megnyerte felfogásá­nak Olaszországot s a két állam kül­ügyminiszterei Rómában megegyeztek a jövőbeli magyar-csehszlovák határ megvonását illetőleg. Ribbentrop német birodalmi külügy­miniszter vasárnap délben kíséretével együtt visszaérkezett Rómából Mün­chenbe, ahol a pályaudvaron többek kö­zött Attolico berlini olasz nagykövet is fogadta. 1. Szükséges, hogy az egyfelől Magyarország és Lengyelország, másfelől Csehszlovákia közötti viszály minél gyorsabb megoldást nyerjen úgy Csehszlo­vákia, mint az egész dunamedencei megbékélés érdekében; 2. A legnagyobb rokonszenv és szolidaritás a jogos magyar érdekek iránt és 3. Szívélyesség az új csehszlovák rendszerrel szemben. Ezzel csaknem egyidejűleg a Frank- I .A német kormány, amely saját furter Zeitung, amely közel áll a berlin­i csehszlovákiai követelései alkalmával * a­ külügyminisztériumhoz, ezeket írja: * szigorúan ragaszkodott a néprajzi elv­A Mussolini és Ribbentrop között le­folyt megbeszélésekkel kapcsolatban Virginio Gayda, akit a fasiszta politika szócsövének tekintenek, a Voce általié­ban azt írja, hogy Róma és Berlin ma­gatartása a magyar-cseh kérdésben a következő három pontban foglalható össze:

Next