Brassói Lapok, 1939. január (45. évfolyam, 1-24. szám)

1939-01-01 / 1. szám

1939 farmer 1 A BRASSÓI MAGYAR SZÍNHÁZ kabaréján bohózatok, énekek, táncok, kuplék. A Gazdaságpolitika trasíciaorszmi­­s öt tag­i terve Számunkra, középeurópaiak számára, nehezen megérthető helyzet az, amikor az állam szegény és az ország gazdag. A francia kormányok csaknem a világ­háború befejezése óta vergődnek ebben a visszás helyzetben. A deficit egyre nő, s ahelyett, hogy csökkenteni lehetne, nö­velni kell, mert az államra és a közüle­­tekre mindig több feladat hárul. A ren­des költségvetés kiadási főösszege 64,5 milliárd frank (1939-re), s a rendkívüli kiadások 29,8 milliárdjából 25 milliárd a katonai, tehát nem redukálható rész. Az összes kiadások együtt 157 milliárdot emésztenek fel, a bevétel pedig csak 85,5 milliárd Marad tehát egy állandósult, j jobb fokozás körülményeit s csak adósságcsinálással fedezhető hiány. •­­ Ez magában véve nem is volna végze­tes baj, hiszen ha az államnak hitele van a saját polgárainál, akkor az elhe­lyezkedést kereső tőkék szívesen illesz­­kednek bele a financiális körforgásba. Csakhogy éppen itt van a baj: a bizalom hiányánál. A nagy közterhek csökkentik a fogyasztást, mert elvonják a pénzt a mindennapi élet szükségleteitől, ennek folytán alászáll a termelés színvonala, ami megint csak munkanélküliségben, üzemleállításokban folytatódik. Az ál­lam hóna alá akar nyúlni a termelésnek, segíteni akar a bajokon, munkanélküli­segélyt ad, kölcsönt juttat a gyáraknak, tehát kiadásai emelkednek. Honnan te­remtse elő a pénzt? Adót emel, vagy vá­mot emel. Az előbbi újból elvon összege­ket az életszínvonal fenntartásától, az utóbbi pedig árdrágítást teremt; újból kezdődik tehát a boszorkányos kör, ami­ből semmel láthatólag nincs kiút Mint mondottuk, a francia társadalom gazdag, a világ legtakarékosabb népe, a­mely élete kétharmadában a megszakadá­sig dolgozik azért, hogy elegendő tőkét gyűjtsön a harmadik harmad nyugodt ki­élvezésére. A tőke ott nem a néhány ki­váltságos élvezőnek történelmi hatalom­mal megszerzett — „kizsákmányolt” — aranyát jelenti, hanem minden dolgozó becsülettel megszolgált és fogához vert garasát, így a nyers támadás megijesztet­te csaknem az egész országot, — hiszen alig van polgárcsalád, amelyik ne volna érdekelve ezen a téren, — s megkezdődött­­ a bizalmatlanság visszahatása. A tőke me­nekült Számlálatlan milliárdok inkább a svájci páncélkamrákban kerestek elhe­lyezkedést, vagy a rég bevált harisnya­szárban, mintsem hogy a kétes kimenetelű kísérletezésben váljanak értéktelenné. Már most­ nem szabad fentartás nélkül helye­selni ezt az eljárást sem,­­ mert hiszen a tőke­kivitel mindig veszély, néha a ha­zaárulással határos mérvben. Másrészt azonban megérthető a félelem és a nyug­talanság sugallta lépés azok részéről, kik életük munkájának eredményét látták fe­nyegetve. Bárhogy nézzük is, vesztes csak egy volt a végén: az ország. A bizalmat­lanság nyomán olyan hitelválság pusztí­tott, amilyenre alig van példa egy béké­ben élő nagyhatalom gazdaságtörténeté­b­en. Magánfél tíz-tizenkét százalék alatt nem kap hitelt Franciaországban. S ezzel megint folytatódik — a kormányváltozás dacá­ra is — a lefelé gördülés: állami tá­mogatás szükségének fokozása, nagyobb közterhek, áremelkedés, béremelés és vé­gül a devalváció kényszerűsége. REYNAUD TERVE A VÁLSÁG MEGOLDÁSÁRA Ebbe a zuhanásba akar „megáll­j”-t ki­áltani az új pénzügyminiszter, Reynaud. A munka megszervezésével, a termelés emelésével és a hitelviszonyok javításával kívánt hozzányúlni a kérdés gazdasági ol­dalához, ami magával hozná állampénz­ügyi vonatkozásban is a javulást, mert az egészséges magángazdaság nem szorulna lépten-nyomon az államkasszából eredő injekciókra. Természetesen a megindulás­hoz pénz kell, amit megint csak adó út­ján kell előteremteni. Ettől 4,2 milliárd bevételt várnak. A jövedelemadó 30 szá­zalékos pótlékolásától 750 milliót, az álta­lános jellegű kereseti adótól, két százalé­kos kulccsal, 2,5 milliárdot s a többit né­hány kisebb illetékemeléstől. Az adóemelés sehol sem tartozott a ro­konszenves megoldási módozatok közé. Ez­­ alkalommal pedig különösen nem. Rey­­­­naud aránylag kevésbbé terhelte meg a ■ kapitalista osztályokat, mint a dolgozó­­j kút. A nagy sztrájk lezajlott. Mint a kata-­­ lamn­inni csatának, ennek sem volt sem le­­győzöttje, sem győztese. Azaz, miután a kormány nem bukott bele, azt lehet mon­dani, hogy Daladier felül maradt. De ez­zel még nincs megoldva a kérdés. A Rey­­naud-terv években gondolkozik s a fran­cia kormányok élete hónapokban, néha hetekben vannak megszabva. Marad-e idő és energia az országban megteremteni a megindítani 5­0 Wer* Boldog újévet híván kedves vevőinek és üzletbarátainak Diósi és Muranschy deszka-, asztalosáru és építkezési anyagok raktára, Brassó, Sós, Sft. Petra 72. Telefon 8004 a munkát: ez a jövő titka. Nem szabad figyelmen kívül hagyni a külpolitikát sem mert a müncheni egyezményt aláíró mi­niszterelnök népszerűségét nem egy po­litikai irány hívei előtt könnyű aláásni Egy azonban bizonyos: a talpraállás utolsó alkalma előtt állunk. Ha ez most nem sikerül, nem jön létre az igazi nem­zeti összefogás, akkor le kell számolni az­zal, hogy Franciaország nem es­ik gazdasá­giakban, de politikai tekintetben is má­­sodrangú hatalommá süllyed. Kiéleződött­­ a mogor-szlovák viszony és mi tán a budapesti jog­­talanságokról szóló hírek Hátterében? A VÖLKISCHER BEOBACH IT­R BESZÁMOLÓJA A NAGYSURÁNYI ÖSSZETŰZÉSRŐL — A PESTER LLOYD ÉS A MAGYAR NEMZET CIKKE — MILYEN JELENSÉGEK OKOZZÁK A MAGYAR AGGODALMAKAT? Németország nem látja okát a bécsi határozat megváltoztatásának Brassó, december 30. A nagysurányi összetűzés miatt ke­letkezett magyar-szlovák feszültség ügye rendkívüli érdeklődést keltett a középeurópai népek sajtójában. Két­ségtelenül nagyon fokozza ezt az ér­deklődést az a tény, hogy egyes kül­földi sajtóirodák a szlovák-magyar né­zeteltérés mögött magyar-német elh­i­­degülést keresnek s bizonyos német la­pok magatartásából azt a következte­tést vonják le, mintha a német hiva­talos álláspont szembefordult volna a bécsi döntés eredményével s a szlovák magatartás erélyességének a magya­rázata német biztatás volna. A kérdéssel kapcsolatos jelentések valódisága természetesen nem ellen­őrizhető minden vonatkozásban, annál is inkább, mert jórészben hangulatok­nak adnak kifejezést s nem megtör­tént eseményeket regisztrálnak. A szlovák-magyar és német-magyar vo­natkozások azonban sok tekintetben lényeges alapelemei a középeurópai politikai helyzetnek s ezért a kapott jelentések kellő beállításban való to­vábbítása hozzátartozik a helyes tájé­koztatáshoz. Annál is inkább szükség van erre, mert a romániai sajtóban már olyan hírek jelentek meg, hogy Németország — szemben a bécsi dön­tőbíróság határozatával — Ungvár és Munkács visszaadását kívánja Magyar­­országtól. Ennek a hírnek a hivatalos cáfolata ugyan megjelent már a „Deutsche Diplomatisch-Politische Korrespondenz” hivatalos jelentésé­ben, amely szerint „nincs ok a bécsi döntőbírósági ítélet megváltoztatására egyik, vagy másik község szempontjá­ból”, a hivatalos cáfolat azonban el­veszett a hangulatilag lármásabb, il­letve „szenzációsab­­)” jelentések kö­zött. Mindenesetre meg kell említeni, hogy a hivatalosnak tekinthető német diplomáciai közlöny jelentése az állí­tólagos német kívánságról szóló hí­rekkel egyidejűleg látott napvilágot. Mindez óvatosságra és fen­tartásokra int annak ellenére, hogy a német saj­tóban a nagysurányi esettel kapcso­latban valóban olyan közlemények lát­tak napvilágot, amelyeket Magyaror­szág a mai helyzetben igazán nem tarthat a barátságos magatartás meg­nyilatkozásának. A Völkischer Beobachter és a nagysurányi eset Arról a hatásról, amelyet a német saj­tó magatartása Magyarországon keltett, a bucuresti Rador sajtóiroda az alábbi jelentést közli: „Az a támogatás, amelyet a német sajtó, de különösen a Völkischer Beo­bachter a bécsi határozat folytán Ma­gyarországhoz csatolt területek egy ré­szén lakó szlovákok közötti izgatók­­nak nyújtott, nem is titkolt keserűsé­get keltett Budapesten. A Pester Lloyd felpanaszolja, hogy néhány nagyje­lentőségű külföldi lap a szlovák pro­paganda nagyon is részrehajló szóvi­vőjének csapott fel. Ez a szlovák pro­paganda ugyan — írja a Pester Lloyd — eléggé jelentéktelen, de mégsem kevéssé veszedelmes”. „A Völkischer Beobachter — foly­tatja jelentését a Rador — december 28-iki számában ilyen címeket közölt: Magyar terror nehezedik a szlovák népcsoportokra! Puskát­us-ültések az éjféli mise hívei ellen stb. A „Magyar Nemzet” című budapesti lap, foglal­kozva a német lap cikkével, azt írja, hogy ez rendkívül sértő Magyaror­szágra. Ungvár és Munkács kérdése „Azt a nyomott hangulatot, amely a német-magyar kapcsolatokra neheze­dik — folytatja tovább jelentését a Rador — növeli az a Budapesten ke­ringő hír, amely szerint Németország visszakivonja Magyarországtól Mun­kácsot és Ungvárt. E két város vissza­kerülése esetén ugyanis sokkal gaz­daságosabban és könnyebben lehetne felépíteni a kárpáti gépkocsiutat. Bár­milyen határviszály is történnék Ma­gyarország és Szlovákia között, ennek mérsékelt jelentősége volna, ha Ma­gyarország biztos lehetne abban, hogy Németország nem gyakorol magyarel­lenes befolyást a szlovák mozgalom vezetőire. Ez a feszültség, amely még súlyosabbá is válhatik, néhány nap­pal azután a megható hűségnyilatko­zat után tört ki, amelyet Magyaror­szág Ciano olasz külügyminiszter bu­dapesti tartózkodása idején a Berlin- Róma tengely iránt nyilvánított.A régi Monarchiában. Prága nem kedveli Feltehető, hogy szlovák-magyar — ------ — ... . »u-uiug ! IM barátkozás gondolatát s ez érthető is. Feltehető azonban az is — s egyre több jelenség mutat erre —, hogy a két nép találkozása nem nagyhatalmi érdek s ez magyarázza meg a Völki­scher Beobachter és a német sajtó egy részének a magatartását. Valószí­nűtlen, hogy Németország hivatalosan támadná, vagy kikezdené azt a bécsi döntést, amelyben egyik döntőbíró volt, de nemcsak nem valószínűtlen, hanem politikai program már, hogy tá­mogatja a német érdekkörbe került cseh célkitűzéseket s nem támogatja a szlovák-magyar barátkozást. A Habs­­burg-örökség szellemiségéhez tartoz­nak ezek a már régen és sokszor be­vált politikai eszközök. A magyar ag­godalmaknak van alapjuk: nem lehe­tetlen, hogy a csehek olyan féle szere­pet fognak játszani Magyarországgal kapcsolatban most, a­ német érdekkör­ben, mint amit játszottak a Habsbur­gok monarchiájában. Érdekes és megemlítésre méltó je­lenség egyébként, hogy a német kor­mány azokat a volt bécsi cseh lapokat, amelyeket Ausztria Németországhoz való csatolásakor beszüntettek, most január elsejével újra engedélyezte. A cseheknek Bécsben újra három cseh­­nyelvű lapjuk lesz. Magyarország elleni töltetesekre készül a Hlinka gárda Bárhonnan is biztatják a szlovákokat annyi vitathatatlan, hogy a nagysurányi esetet,,, amely fölött Magyarország már hivatalosan is sajnálkozásét fejezte ki, sőt a bűnösök megbüntetését is megígér­­te, Prágában és Pozsonyban nagy igye­kezettel sietnek kihasználni. Prágai je­lentés szerint Sidor szlovák miniszter, a Hlinka gárda főparancsnoka utasítást adott hogy szombaton, Szilveszter nap­jának délutánján, a Hlinka gárda tün­tetéseket rendezzen Szlovákia nagy­obi­ városaiban. Hivatalos jelentésben is közükt, hogy e tüntetések során a szlovák nép hódola­tát fejezi ki azok iránt a szlovákok iránt,­­ akik Magyarországon a nagysurányi sor­­tűz következtében elestek, vagy megse­besültek , akik így „vérüket ontották a Szlovákiába vetett hitükért.” A közle­mény hozzáteszi még, hogy a Hlinka­­gárda tagjai szombaton a templomokban könyörögni fognak a Magyarországon elesett szlovák vértanuk lelki üdvéért és nyugalmáért és kérni fogják az Istent, hogy „segítse őket a magyar járom alatt élő összes szlovákok felszabadításáért fo­lyó küzdelemben.” A magyar aggodalmak Mindezek a jelenségek arra utalnak, hogy a magyar kormánytól is vallott és munkált célkitűzés: a szlovákok és a magyarok baráti találkozása és ösz­­szefogása egyre nagyobb akadályokba ütközik. Az önálló Szlovákia és az ön­álló Magyarország akaratlanul is sod­ródik már a régi útra, a nemzetiségi ellentétek kiélezése felé, a­kárcsak a Hirtelen halt egy branói Yubban Brassó, december 30. A brassói Ahava­­klub helyiségében csütörtökön este 11 és 12 óra között rosszul lett Mandl De­zső, Brassó kereskedő társadalmának ré­gi tagja, a Spitz Albert testvérek utódai rövidáru cég volt beltagja. A 61 éves öreg urat szívszélhűdés érte és rövid szenvedés után meghalt

Next