Brassói Lapok, 1939. február (45. évfolyam, 25-48. szám)

1939-02-01 / 25. szám

”■ Mf : ' 7 MM Fp n * if Mii ti r > r ‘S'i 7 ' 7 ; ' Egyes szám ára: 4 lei Magyarországon 20 HTlér 7 :; ísí: >• 7'' ’ • • •'■< *.7» XF V vám • » Bra$ov — Szerda 2$. S2ám Föszerheszlö: KACSO SÁNDOR l939. február t Felelős szerkesztő: Kakassy Endre. — Laptulajdonos: „B. L.” Kiadóvállalat Részvénytársaság. Felelős igazgató: Kabána Bernát. — (Bejegyezve: G. fi. 920/1938. Trib. Bra$ov.) — lej, kézbesítéssel 84 lej, ugyanez Brasovban 80 lej — Külföldre negyedévenként 450 lej. Magyarországra negyedévenként 15 P. — Hirdeté- bal) szövegoldalon 6 lej, páratlan (jobb) szöveg oldalon 7 lej négyzetcentiméterenként. Hirdetési dijak előre fizetendők. — Szerkesztőség és kiadóhivatal: Brasov, Str. Regele Carol 56-58. — Tel. 82. Előfizetési árak: Belföldre havonként 80 sek dija hirdetési odalon 5.50 lej, páros (bal) Álarc nélkül... írta WEPESS BÉLA Valami nincs rendjén a megkívánt ma­gyar „összefogás” néma berkeiben. Mert néma, baljós hallgatag ez a kisebbségi berek. S ha hallszik is a sajtó szócsövein keresztül itt-ott megnyilatkozás, a hang nem megnyugtató s néha a Jákobé!... Mintha a szörnyű ezer esztendős magyar átok, a széthúzás kiterjesztett szárnyú fekete madara keringene az alig kiderült magyar kisebbségi égbolt alatt, elfogva azt a kevés fényt is, amely ép csakhogy ránk derült... Brassói Lapokban, Keleti Újságban, Magyar Lapokban megjelent közlemé­nyek igazolják, hogy a kormány és a magyarság között létrejött megegyezés aláírói között nincs meg az a megkívánt egyetértés, amelyet a magyarság uj élet­indulásának sorsdöntő idején e felelős férfiaktól népünk joggal elvárhat!.., Személyi érzékenységek, sértődöttség, túlbuzgóság gyanújának es vádjának ap­ró kis tőrszurásai villannak - a sajtó­közlemények sorai között. Pé t itt nem babra megy a játék! A magy -ág élet­halál kérdéséről van szó!... S iogy az apró gyanúsítások és va.laskoda .ók, sze­mélyi érzékenységek és ellentétek kulisz- szái mögött mi megy végbe?... a ma­gyarságot lényegileg nem érdekli. A ro­mániai magyarság szemében egy fontos, hogy a kormány és a „magyar népközös­ség” nevében kötött megegyzést négy olyan markáns s a magyar élet különbö­ző területein kiváló helyet betöltő vezér férfiú irta alá, akikre együttesen, népünk nyugodt lélekkel bizhatja sorsát!... A romániai magyarság ezzel a négy férfiú­val szemben felállítja a felelőség kérdé­sét s elvárja, hogy e négy férfin, névsze- rint: Bethlen György dr., Bánffy Miklós, Gyárfás Elemér dr. és Szász Pál, akik az egyetemes magyarság különösebb és for­mai megbízása nélkül, de nevében leül­tek a zöld asztalhoz, tárgyaltak, jogokat kértek, ígéreteket tettek — ismétlem, el­várjuk, — hogy saját együttes portáju­kon rendet, békét, összhangot teremtenek és mint sorsunkért elszántan dolgozni, küzdeni, élni és meghalni kész „egység” jelentkeznek s vállalják a különböző munkaterületek uj ugartörését!... A mennyiben nem igy történnék — ki kell jelentenünk, hogy nagy idők méltatlan sáfárainak bizonyultak... „megmérettek és könnyűnek találtattak”!... Egyszer álljunk már férfias nyíltsággal, álarc és képmutatás nélkül egymással szemben vezetők és vezetettek... Elég volt már a széthúzásból s a széthúzás vádlavinájá­nak görgetéséből!... Mi önzetlen férfia­kat, kemény, elszánt, harcos életküzdőket kívánunk zászlóvivőinkül... „árvízi hajó sokat”, akik után a munkavállalás boldog örömével sorakozhatunk fel mi, névtelen frontharcosok!.., Ha nem igy lesz, hadd jöjjenek a név­telen „kicsik”, a csillogó szemű fanatiku­sok, a sziklagörgetők, a gátszakitók, a kö- telességteljesités ma még ismeretlen s lát­hatatlan katonái, akik a népükért való önfeláldozás mnrsallbotját ha rejtet­ten is, de tarsolyukban hord­ják. .. jöj jenek az önzetlenségben „na­gyok”, a mellékgondolatok és célok nél­küli egészszivüek! __Mert a magyarság n emzeti, kulturális és anyagi javai nem árverési tárgyak, hanem évezredes szent értékek, amelyekhez mellék, személyi, ér­dekek, érzékenység és szempontok mellő­zésével lehet nyúlni csupán!... Jöjjenek az idők jeleit tisztán látó népmentők, akik ha kell, maguk fekszenek a történelem dübörgő szekere elé, hogy a reájuk bi­Franciaország beengedi országába a katalán menekültek tízezreit Százötvenezer ember menekül Kaialániából a francia határ felé a köztársasági haderő nagy erőfeszítéssel igyekszik feltartóztatni a diadalmasan elönyomuló nemzetieket Franco újítói kérte hadviselési jogának elismerését Londonban Barcelona, január 50 Amíg a Katalánjában megmaradt koz ■társasági haderő kétségbeesett erőfeszí­téssel igyekszik a diadalmasan előre­nyomuló nemzeti csapatokat feltartóz­tatni, Katalánia népe óriási tömegek­ben menekül a „felszabadná" hadsereg elöl a francia határ felé. Asszonyok, gyerekek, aggok tolonganak a halárál­lomásokon éhezne, fázna, jöoötlenül, vállalva a hazútlansiígot és kiszolgál­tatna magukat egy idegen állam kénye- kedoének. A francia hatóságok ember- baráti módon fogadják a szerencsétlen i menekülőket, akiket ideiglenesen ellát­nak és az ország belsejébe szállítják. Sorsukról bizonyára még sok szó esik majd a nemzetközi megbeszéléseken. Annyi bizonyos, hogy a katalánok mintegy 150 ezerrel szaporítják a vi­lágban szóródó politikai menekültek számát. Ozönlik a menekültek tömege a francia határ télé . A Havas ügynökség megrázó képet ad a francia—spanyol határvonalat ellepő spanyol menekültek helyzetéről. Eszerint a közvetlen a határ mellett fekvő Per thus és Bourg-Madame francia községek előtt menekülők nyugatalan tömege ostromol­ja a határállomásokat, hogy megszerezze a francia területre lépésre az engedélyt. A tengeren Port Vendres francia kikötő felé kis halászbárkák raja halad zsúfolva spanyol menekültekkel Csaknem a határ­vonal minden pontján a menekülők többé kevésbé titkos módon átlépik a francia határt. Különösen sokan szöknek át Cer- berenél, ahol a menekültek a nemzetközi alaguton át szakadatlanul érkeznek Pert­husba. így, több mint száz köztársasági katona jelentkezett Perthusban a francia hatóságoknál. A katonákat lefegyverezték és ideiglenesen internálták. Szombaton ”000 spanyol menekült érkezett Perth us- ba, ahonnan szétosztották őket s Nirnes, Nebvers, Montauban, Poitiers és Bogrges vidékén helyezték el őket. A cerberei sötét alagutban a spanyolor­szági nemzetközi brigád több mint száz tagja és a menekültek tízezrei szoronga­nak és 48 óra óta étlen-szomjan várakoz­nak, hogy átmehessenek Franciaországba. A határállomásokra egyre újabb tömegek érkeznek Spanyolországból. Sokan a me­nekültek közül már bejárták csaknem az egész Spanyolországot, városról-városra menekülve az előrenyomuló nemzetiek elől. A köztársasági spanyol területek ha­tár felé vivő utjai zsúfolva vannak me­nekültekkel. Zuhogó esőben folyik ez a hatalmas végeérhetetlen tömeg, melynek lelkiállapotát hamis hírekkel is fokozzák, így olyan hírek járnak a menekültek kö­zött, hogy a nemzetiek tankjai közeled­nek és az a parancsuk, hogy lehengerel­jék őket. Csak a szombati nap folyamán 15 ezer spanyolorsz;ági menekülő lépett francia területre. Vasárnapra újabb 46 ezer me­nekültből álló csoportot vártak, amely az előhadát képezi annak a 150 ezer mene­kültnek, akik közelebbről a határra ér­keznek. hogy Franciaországban helvez- zék e! őket. A különleges helyzetre való tekintettel a francia csendőrosztagokat a határnál dragouyosokkal és gyalogosokkal erősítet­tek meg, kik a határőrvidéket őrzik. Per- pignanbó! szenegáli lövészkatonákat ve­zényeltek a határra. A szenegáliak Cerbe- renél, Perthusnál és Prats de Mólónál fog­lallak állást. Sarraut belügyminiszter a spanyol ha­tárra érkezett. hogy ellenőrizze a kor­mány intézkedéseinek végrehajtását. Largo Caballero a menekültek között van Párisból érkező legújabb jelentésünk szerint vasárnap 30 ezer spanyol mene­kült lépett francia területre, köztük többezer köztársasági katona, akiket gyüjtotáborokban helyeztek’-el. A polgá­ri menekülteket az ország belső részei­be szállították. A menekültek közt volt a nemzetközi dandár 2000 francia nem­zetiségű katonája is, akiket mint katona- szökevényeket őrizetbe vettek. A mene­kültek siralmas állapotban vannak. Franciaországba érkezett a menekülők között Largo Caballero volt spanyol mi­ll iszterelnök és Araquisten volt minisz­ter és volt párisi spanyol követ is \z újságírók megkérdezték a volt követet, bizik-e még a köztársasági Soanyolor- szág győzelmében, mire lemondó vállvo­nogatás volt a válasz. A hétfőre virradó éjjel 2500 spanyol me nekült vonult át Bordeaux városán Nyu- gatfranciaország felé. A hétfői napra még 2 ezer menekültet várnak. A francia ha­tóságok tökéletesen megszervezték a me­nekülők fogadására vonatkozó szolgála­tot. Minden menekült érkezésekor egy csésze tejeskávét, negyed kenyeret, egy tojást és egy darab túrót kap, megfürde­tik, fertőtlenítik, beoltják és csak azután küldik tovább az ország belsejébe. Az a remény, hogy a kis Andorra köztársasá­gon át is eljut egy csomó menekült Fran­ciaországba, majdnem semmivé vált, mert a folytonos havazás miatt Andorrát leg­feljebb csak sítalpakon lehet megközeli- mielőtt az kitörhetett volna. Kommunista felkelést nyuntait el a köztársasági Katalánjában Perpignanból érkezett jelentés sze­rint a köztársasági Katalánia egyes helységeiben zavargások törtek ki. Puigcerdában állítólag kommunisták és anarkisták vették kezükbe a hatalmat s vérengzésre készülnek. Egy másik je­lentés már azt is tudja, hogy az elmúlt éjjel a köztársasági hatóságok elnyom­lak a kommunisták tervezett felkeléséi, mielőtt az kitörhetett volna. zottakat megmenthessék!... Az aztán más, x-ed rendű, és független kérdés, hogy ki kapta meg a négy vezér- ’erfiu közül a „magyar népközösség” be­szervezésére a kormánymegbizást. Hisz- szük, hogy ez átmeneti jellegű s személyi bizalom kérdésének megnyilvánulása volt e megbízatás csupán s nem túlbuzgóság, önkéntes felkinálkozás és fürgébb kihasz­nálása adott helyzeteknek, amint azt egyik országos lapunk megjegyezni cl nem mulasztotta. Mindegy, hogy miként történt! . . . E kinevezéssel szemben a romániai magyarságnak fenn kell tarta­nia az „önrendelkezés jogát”! . . . Ne­künk illik és kell döntenünk, hogy kit ültetünk a vezéri székbe. A kormánynak bölcsen módot, illetve lehetőséget kell nyújtania arra, hogy a magyarság e kér­désben nyilatkozhassék s maga válassza meg vezérét és dönthessen e négy vezér- férfiú közül bárki, vagy akár ma még névtelen mellett is. . . aki arra leginél- tóbb! Meg vagyok győződve, hogy Bánffy Miklós is, megbízatását ily átmenetinek értékeli. Egy drága alkalomnak, munka- területnek a magyarság nj, lendülete­sebb életszinvonala beszervezésére. Petrogeni—Petrozsény, 1939. jan. 27. j T

Next

/
Thumbnails
Contents