Brassói Lapok, 1939. március (45. évfolyam, 49-74. szám)

1939-03-01 / 49. szám

egyetors Könyvtá.ra 91 001 > Blil'APEoT ' ­í f v t O 4 XLV. éirto yarn Faszerhcszio: KACSO SÁNDOR Bra§ov — Szerda 49. szám * —’v* —~—-*‘r~~** j 1939. március t Felelős szerkesztő: Kakassy Endre. — Laptulajdonos: „B. L." Kiadóvállalat Részvénytársaság. Felelős igazgató: Kabána Bernit,,*- (Bejegyezve: 0. IJ. 920M938. Trib. Bra?ov.) — előfizetési árak: Belföldre havonként 80 (ej. kézbesítéssel 84 lej, ugyanez Bragovban 80 lej - Küllőidre negyedévgntföftt„.45Ö íej. Magyarországra negyedévenként 15 P. — Hirdeté­sek dija hirdetési odalon 5.50 lej, páros (bal) szövegoldalon 6 lej, páratlan (jobb) szöveg oldalon 7 lej négyzetcentfnf^^nként. Hirdetési dijak előre fizetendők. — Szerkesztőség es kiadóhivatal: Brasov, Str. Regele Carol 50 —68. — Tel.' éé. 1. A nagy nemzeti ünnepek lég­körében ülte meg az ország az ! alkotmány szentesítésének év- _____ fordulóját Az ünnepségekből j dvették részüket a kisebbségek is, akik­nek képviselői, egy sorban a Nemzeti Főtanács többi tagjaival, szintén elvonul­tak Őfelsége előtt, hogy eképpen is kife­jezésre juttassák az ország Uralkodója iránti hódolatukat. Mindenképpen^ fel­emelő ünnep volt ez, mert azok a jogel­vek adták meg a lélekhangok alaptónu­sát, amelyek az nj rendszer szellemi vér- tezetét alkotják, a másnyelvü polgárok részére pedig biztosítják a törvény előtti egyenlőséget. Hasznos ez a légkör, mert biztató jelenségek alakították kj. És olyan események is, amelyek uj irányt szabtak kisebbségi életünknek, lehetővé téve közművelődési, társadalmi és gazda­sági célkitűzéseink zavartalanabb szol­gálatát. Ezért a mai ünnepet az annyira óhajtott együttműködés és kölcsönös megértés ünnepeként fogjuk fel és olyan évfordulót látunk benne, amely határozottan jelöli ki e kollaboráló ki- mélyiilésének a jövőbe vezető útját. |------ A pécsi kisebbségi intézel nem ki s megdöbbenéssel regisztrál ja. 'MLm hogy a pozsonyi lpartestiileiböl ! kibuktatták az összes magyaro­kat. Nem a boldogult, csehszlovák re­zsim szellemisége buktatta ki őket s meg csak nem is a mai szlovákok, ^ hanem a mostani szlovákiai rezsim s ebben is a pozsonyi németek. Mert furcsa változásai vannak ám a totális uralmi rendszernek. A szlovákok magukévá tették, _ hogy a maguk totalitását építsék ki belőle s lám, Pozsonyban mégis egyre inkább a néme­tek húzzák belőle a hasznot. A kurtát vi­szont egyre inkább a pozsonyi magyarok húzzák. Azok a magyarok, akik egy ki­csit talán a csehszlovákok s egy kicsit a szlovákok terhére is együtt haladtak és dolgoztak a németekkel akkor, amikor még azok is „kisebbségek” voltak. Mert most már nem azok, amint ezt olyan kí­nosan mutatja a régi, évszázadok óta bé­késen és eredményesen együtt dolgozo pozsonyi iparosság esete. „Zsidók nem kellenek, van azokból a katolikus egyház­ban elég”... mondták a pozsonyi német iparosok s kitudták ezzel az egyesületből a magyar iparosokat. Mert a jelszó ugye­bár nem a lényeg, az csak sorrendi kér­dés. A lényeg az, hogy adva van a né­met faj, amelynek keménynek, tekintet nélkülinek és erőszakosnak kell lennie, ahol csak teheti. Pozsonyban már leheli. ““”i A romai kormány tömegesen ha­3 zatelepiti állampolgárait, akik már _ évtizedek óta francia földön keres­ték kenyerüket, s egyidejűleg egy­Az alkotmány évfordulója alkalmából inásután utasítja ki Olaszországból a francia újságírókat. Két újabb olyan tünet, amely Iga­zán alkalmas arra, hogy tápot adjon az olasz —francia háború valószínűségéről mindjobban elharapózó feltevéseknek s megerősítse Dala- dier francia miniszterelnöknek azt a képvise­lőházi kijelentését, amely szerint ez év folya­mán ismét komoly válságba kerül a béke ügye. Az a tény, hogy a franciaországi ola­szokat hazaviszik, még inkább csak közvetve jelzi a háborús feszültség fokozódását: már nem is maradhattak tovább Frankhonban, mert ott most éppoly ellenszenvvel nézik őket, mint hajdanában a „boche“-okat s az adott légkörben ott nem tudják többé megkeresni kenyerüket. Ezzel szemben az ujságiró-kiuta- sitás, amely valószínűleg nem sokáig marad egyoldalú, sokkal aggasztóbb jelenség. A kül­földön működő újságíró úgyszólván hazája közvéleményének a követe, félhivatalos diplo­mata, s Így az, hogy Útilaput kötnek a talpá­ra, félig meddig a diplomáciai viszony meg­szakítását jelenti. Ha mindehhez hozzávesz- szük, hogy az eddigi értesülések szerint Ciano gróf az olasz—francia összecsapás lehetőségé­vel kapcsolatban tárgyal Varsóban is, mint egy hónappal előbb Belgrádban tette, akkor kénytelen kelletlen tartanunk kell attól, hogy aeta hiába festik falra az ördögöt ... Őfelsége a Nemzeti Főtanács és a hazafias egyesületek diszfelvonulását fogadta fl királyi tanácsosok és a kormány tagjai meneteitek az élen Hz Uralkodó ebéden iát!a vendégül a Főtanács tagjait Hálaadó istentiszteletet tartottak az ország valamennyi templomában < 't • * , Bucure?ti, február 27. Az egcsz ország méltó ünnepi keretek között ülte meg hétfőn az uj alkotmány szentesítésének első évfordulósát. A városok és falnak lobogódiszt öltöttek, a templomokban pedig hálaadó istentiszte letet tartottak a hatóságok képviselőinek jelenlétében. A főváros különös pompával ünnepelte meg a nagy napot. Az utcákon már vasárnap feltűntek a Nemzeti Újjászü­letés Arc-vonalának és az állampárt nemzeti gárdájának kiküldöttei kék egyenruhájukban. A hatóságok mindent megtet­tek az ünnepi hangulat növelése érdekében A hirdetőoszlopokon művészies falragaszok ismertetik az Arcvonal vezérelveit. Vasárnap este a. főutcák palotáinak ablakait kivilágították, úgyszintén a piacterek és középületek, valamint a szob­rok is fényárban úsztak. A. Nemmzeii Főfandhcs tfafggcvimaBc diszfelvonulása a btirályi paloda cBőtftf Hétfőn délelőtt fél tt órakor a pátriár- kátusi székesegyházban istentiszteletet tartottak, amelyen megjelentek a kor­mány tagjai, a királyi tanácsosok, vala­mint a polgári és katonai hatóságok kép­viselők Őfelségét az istentiszteleten Urda- reanu palotamihisztcr képviselte. A Te Deum ti óra 20 perckor ért vé­get Ekkor a kormány tagjai a székes- egyház udvarán elvonultak a katonai diszszázad előtt, majd az istentisztelet résztvevői a királyi palota melletti Athe- neum-térre hajtattak, ahol megkezdődtek az Arcvonal diszfelvonulásának előkészü­letei. Félórával később az Arcvonal Nem­zeti Főtanácsának tagjai menetoszlopba fejlődtek fel Az első sorokbau Vaidu- Voevod, Argetoianu és Mironescu királyi tanácsosok, Calinescu miniszterelnöklie­lyettes, lamandi, Slavescu, Ghelmegeanu, Constantincscu, Bujoiu, Andrei, Drago- mir és Gafencu miniszterek, utánuk pe­dig Gabriel Marinescu tábornok, Titeanu Magureanu, Torn, Jinga, Serban, Baran és Nae Popescu alminiszterek haladtak. A kormány tagjait és a királyi tanácso­sokat zárt sorokban követték a Főtanács többi tagjai, közöttük Bánffy gróf és Szentkereszthy báró, a magyar kisebbség, Helmut Wolf, Hedrich és Gust a német kisebbség részéről. Valamennyien az Arc­vonal kék egyenruháját viselték. A Főtanács tagjai után az Arcvonal nemzeti gárdájának első zászlóalja, mintegy 3000 ember vonult el Georgescu Petre tábornok vezetésével. Az el lépő me­netoszlop pompás látványt nyújtott. A gárda tagjai valamennyien skót sapkát és kék egyenruhát viseltek különböző rang­jelzésekkel. Nyomukban falusi csoportúi szinpoinpás csoportjai meneteltek. A ki­küldöttek mellényét az Arcvonal jelvényé díszítette. Sorban ezután a volt fronthar­cosok, hadirokkantok és különböző haza­fias egyesületek zászlós küldöttségei kö­vetkeztek. A hatalmas menetoszlop katonai indu­lók hangjaira elvonult a királyi palota előtt. Őfelsége az Uralkodó Mihai nagy­vajda társaságában a palota erkélyén fo­gadta a diszfelvonulást, amelyet hatal­mas tömeg nézett végig, lelkesen éltetve Őfelségét és a trónörököst. A felvonulás után az Uralkodó ebéden látta vendégül a Nemzeti Főtanács tag­jait. Kormányférfiak cikkei az évforduló alkalmából Az évforduló alkalmából a fővárosi la­pok ünnepi köntösben jelentek meg. A Timpul vezércikk helyén Miron Cristea pátriárka-miniszterelnök írását közli, a melyben a kormányfő eszmei elemzését nyújtja az uj alkotmányon nyugvó rend­szernek. — Való igaz — hangzik a cikk egyik kitétele —, hogy sok más kormányzási rendszer és államszervezet létezhetik. Bizonyos népek számára képességeik­nek. etnikai hajlamaiknak, hagyomá­nyaiknak jellegzetességeiknek és kul­túrájuknak megfelelően egyik rendszer megfelelőbb, mig másoknak másik. Fzt az elért jó eredmények mondják meg. Mi valamennyinek sikert kívánunk. Könyvben olvasva nagyon szép és meg­nyerő a demokrácia rendszere is a ma­ga „egyenlőség, igazság és méltányos sági eszméivel. De Pál apostol mondja: „Sok minden van, ami jó, de nem min­den szolgál az én hasznomra.” Mi ro­mánok is arra csábittattunk, hogy a há­ború után kipróbáljuk az alkotmányos demokráciát. Két évtized tapasztalata azonban bebizonyította, mi lett nálunk a demokrácia rendszeréből. Jobb, ha nem tesszük közzé azoknak a katasztro­fális eredményeknek a táblázatát, ame­lyekhez az országot vezette és nem mutatunk arra a szakadékra, amely- felé közeledtünk. Tehát teljességgel természetes és érthető, ha az érdektelen és a mellékes érdekekkel nem törődő emberek lelkesen üdvözlik ennek a rendszernek az elhagyását, amely nem idomulhatott hozzá mai kultúránkhoz, hagyományainkhoz, erkölcsiségünkhöz, történelmi fejlődésünkhöz és jelenlegi helyzetünkhöz. Ugyancsak a Timp albán Gafencu kül­ügyminiszter ezeket Írja: — A kormányféríiak felhasználtak tz uj alaptörvényt, hogy kigyógyitsák íz országot régi betegségeiből. Szorgu- ommal és fiatalos lendülettel az állam­iét minden terén lefektették azokat az ilapokat, amiket az állam igazi érdekei kívántak és a mai idők követeltek..'. Őfelsége a király nemzeti újjászületé­sünk biztosítéka, irányitója és szimbó­luma az uj alkotmány keretén belül, a mivel bennünket megajándékozott ; lamandi igazságügyminiszter a Romá­niában közölt cikkében a végrehajtó ha­talom döntő szerepét emeli ki a törvény­hozói és bírói hatalom mellett — Ezért — Írja többek között —1 anélkül, hogy a legcsekélyebb mérték­ben is kisebbitenők a törvényhozói és bírói hatalomnak az államélet gépeze­tében játszott szerepét úgy véljük, hogy azoknak a végrehajtó hatalcui útmutatását s irányvonalát kel) követ­niük a törvényesség és a nagy államér­dekek követelményeinek mértékében... Mert ha az igazságszolgáltatásnak és szolgáinak az érvényben levő törvény- könyvek alapján kell az igazságot osz­togatniuk az emberek között, kötelesek a törvényszövegek sokszor ellentétes magyarázata fölött habozás nélkül és minden körülmények között az állam létének örök védelmi törvényét alkal­mazni. Silviu Dragomir kisebbségi miniszter ezeket Írja: — Valamennyi állampolgár nemze­tiségre és vallásra való tekintet nf'l* kill beleilleszkedett a itegujh.cáásl

Next

/
Thumbnails
Contents