Brassói Lapok, 1939. április (45. évfolyam, 75-99. szám)

1939-04-01 / 75. szám

( '• - v7*i ■mmm­­urnám Vb.7,Cl5.n7 Péter Tud >wua/** egyetem KBayvt&ra 910613 BUDAPEST . . .. : v'lf .rPkJ% i pm'vnRH^.pM pclfii tere 4 XLV. évlo.yam 75. szám Főszerkesztő: KACSO SÁNDOR BrQ§ov — Szombat 1939. április I „B. L.“ Felelős szerkesztőt Kakassy Enő re. — Laptól a jdonos Előfizetési árak: Belföldre havonként 80 (ej. kézbesítéssel 84 lej, ugyanez Brasovban 80 lej”— Külföldre negyedévenként 450 lej Magyarországra negyedévenként 15 P. — Hirdető :ési odalon 5.50 lej, páros (bal) szövegoldalon 6 lej, páratlan (jobb) szövegei,talon 7 lej négyzetcfehtíméterenként. Hirdetési dijak előre fizetendők. — Szeri és kiadóhivatal: Brasov, Str Regele Carol 56 —58:. — Tel. .82. sek dija hirdetési Kiadóvállalat Részvénytársaság. Felelős Igazgató: Kahána Bernit. — (Bejegyezve: O. TI. 920/1938. Trib. Bra?ov.) — szágr dijak Szerkesztőség 0 A véres spanyol dráma — legalább egyelőre — befejező­dött. Külpolitikai szélvihar szá­guldott keresztül ezen a sze­rencsétlen területen s ami kárt okozott, azt a spanyol nép talán egy évszázad alatt ha kiheveri. Azért a gyújtó anya­gért, amit belső szerencsétlen állapotai­val nyújtott ehhez a nemzeti tűzvészhez, mindenesetre eléggé megszenvedett s megérdemelné, hogy vigasztaló és igaz­ságot szolgáltató szebb idők következze­nek rá. Megújulásának és előrehaladá­sának az előfeltétele azonban nem válto­zott a hároméves véres zivatar után sem: a szociális igazság érvényesülése nélkül nem fog megnyugodni a spanyol nép s nem fog rátalálni a maga erejére, amelyre a történtek után még fokozot­tabb mértékben lesz szüksége, mint ed­dig volt. Végzetesen belekerült azoknak a világpolitikai erőknek a vonalába, a melyek hosszú századokon keresztül el­kerülték. De most már nyaggatni fogják mindaddig, amig belső gyengesége mi­att rángatni engedi magát. Az elmúlt há­rom év keserves tapasztalataiból min­den esetre a győzedelmes Franco tábor­noknak kell a legtöbbet tanulnia, ha va­lóban a spanyol népnek akarja megtar­tani ezt az önvérében megfürdetett or­szágot. 2 “"“”” Az uj közigazgatási törvény lehetőséget, nyújt arra, hogy a m városok adót vethessenek ki a lakbérek után. Ennek az adónak legfelső határa 5 százalék. Most vesszük a hirt, hogy a főváros vezetősége azzal az indokolással, hogy tekintettel kivan len­ni a lakosság egyéb terheire, ezt a jövedelmi lehetőséget csak 2 százalékig szándékszig igénybe venni. A főváros igy indokol: „a mai viszonyok között ma­gasabb terhekkel a lakosságot nem sza­bad sújtani." Fehér hollóként hat ez a határozat s ép ezért megrédemli, hogy kiemeljük a nap eseményei közül. ‘■Hol és mikor történt meg a közel- s távol- múltban, hogy egy város vezetősége ilyen meggondolásodból önként lemond­jon tekintélyes jövedelmekről, amiknek behajtására törvényes lehetőségei vannak. Éppen ezért jelent figyelmet érdemlő példamutatást a buenresti _ városatyák gesztusa, amely a város és a lakosság érdekeinek megértő összeegyeztetésével a közösség szolgálatának legnemesebb értelmezését s egyben gyakorlatát nyújt­ja. S Daladier miniszterelnöknek nem­csak a franciákhoz, hanem a világ valamennyi józan gondolkodású emberéhez intézett rádióbeszéde va­lóban nagyszerű és megkapó megnyilatkozása volt a demokratikus szellemnek, a francia szabadgondolkozásnak és idealizmusnak s emellett megmutatta azt a nagy különösé get is, amely egy már „birtokban levő ', tehát demokratikus nagyhatalom és egy most vi- iághatalmiságra törő „proletár“ tekintélyállam kormányfőjének a hangneme és felfogása kö­zött van. A Daladier-beszéd higgadtabb és eszményiesebb volt a vasárnapi római beszéd­nél, amelyben a Duce bizony nevén nevezte íz imperialista gyermeket, amikor nyersen megmondta, hogy az államok közötti viszo­nyok döntő tényezője mindig is az erő volt. Oaladier erre azt válaszolta, hogy ezt a fel­fogást a franciák sohasem tehetik magukévá, mert szerintük a nemzetek közötti kapcsola­tok meghatározója az igazság és jog kell le­gyen. A valóságtól elvonatkoztatva ez igazán fenkölt felfogás, de volt idő, amikor Daladier nem egy elődje, hogy csak Clémenceau-t és Poincarét említsük, olyasféleképpen beszélt, mint most Mussolini. Sajnos, az igaz ságra és jogra, meg a többi ilyen szép esz­ményre a nagyhatalmi államférfiak többnyire csak akkor gondolnak és hivatkoznak, ami­kor országuk védekezésben van és nem „di­namikában“. Beck elutasította a Moszkvával való szövetkezés angol javaslatát London most azt ajánlja, hogy a lengyel - román szövetség nemet támadás ellen is irányuljon Berlinben nem tagadják, hogy napirendre tűzték a danzigi kérdés rendezését London, március 30. Az angol főváros diplomáciai körei és a lapok ngy tudják, hogy a támadást elitélő négy-, vagy báromliatolmi nyi­latkozat létrehozásának esélyei egyre csökkennek, mivel Lengyelország, a legfontosabb kulcsállam, nem hajlandó olyan lépésre, amely Németország ellenségeskedésének tenné ki, továbbá nem hajlandó nyíltan szövetkezni a Szovjetunióval. Ilyenformán a diplomáciai akció mindinkább az újabb támadás esetén tartandó bizalmas diplomáciai tanácskozás és tit­kos katonai együttműködés irányába tolódik el. Beck londoni látogatását etekintetben döntően fontos eseménynek tartják. A Press Association szerint a ií-gufőbbf európai események után a megbékélés politikáját Angliában már nem tartják lehetségesnek s a jelenlegi diplomáciai tevékenység támadás esetére szóló közös nyilatkozat kidolgozására irányul. A Star diplomáciai munkatársa a szer- I dán este tartott angol minisztertanács határozataival kapcsolatban ezt Írja: A minisztertanács megtárgyalta azokat a kötelezettségeket, amelyeket Anglia kész lenne vállalni a keleteuró­pai államokkal szemben. Az azonnali határozatot egyrészt a Lengyelország elleni német sajtótámadások tették szükségessé, másrészt Lengyelország­nak az a bejelentése, hogy a Szovjet- szövetséggel együtt nem vesz részt egy olyan nemtámadási egyezményben, a j milyent Anglia javasolt. Az uj tervezet szerint Anglia és Franciaország segít­ségére lesz Lengyelországnak és Uomá- niának, ha ezek az államok egymás vé­delmére is kölcsönösen ugyanolyan szövetséget kötenek az esetleges német támadás esetére, mint amilyent Orosz­országgal szemben kötöttek. Halifax lord külügyminiszter kijelentette, hogy ez volna az első lépés egy „békeblokk" kialakítása felé. Az angol külügymi­nisztérium bízik ennek a tervnek a si­kerében. Más sajtóértesülések szerint Cham­berlain miniszterelnök még tesz egu nyilatkozatot Anglia magatartásáról, mielőtt Beck lengyel külügyminiszter Londonba érkeznék. Azt hiszik, hogy Chamberlain kijelenti: Anglia és Franciaország védelmébe veszi a nyu­gati kishatalmakat, ha támadás érné őket és biztosítékokat ad, hogy segít­séget nyújt Lengyelországnak és Ro­mániának is erre az esetre. Beck londoni látogatásának programja Beck lengyel külügyminiszter tudva­levőleg hétfőn, április 3-án este érkezik az angol fővárosba. Első tanácskozását kedden délelőtt tartja Halifax lorddal a külügyminisztériumban. Halifax ebéd­re vendégül látja a lengyel külügyminisz­tert. utána pedig Chamberlain miniszter­elnök folytat tanácskozást Beck-kel. Ezen a tanácskozáson résztnesz az angol kor­mány minden tagja. Szerdán folytatód­nak a megbeszélések, maid Beck kihall­gatáson jelenik meg a Windsor-kastély- bao az uralkodó előtt, aki ebédre is ven­dégül látja. Este a londoni lengyel követ­ség ad díszvacsorát, amelyre hivatalosak lesznek a kormány tagjai is. Csütörtökön, április 6-ikán Beck Portsmouth-ba uta­zik, ahol megtekinti az angol hadiflottát és az admiralitás vendége lesz. MIT MONDANAK VARSÓBAN ÉS BERLINBEN? A hivatalos sajtótájékoztatások és ma­gyarázatok mindkét fél részéről a német­lengyel feszültség enyhítésére töreksze­nek. Az angol Reuter ügynökség megbí­zottai Berlinben és Varsóban egyaránt tájékoztatást kértek a két ország közötti viszony alakulására vonatkozólag s a kapott fel világosit ások azt bizonyítják, hogy Németország részéről — legalább is hivatalosan — nem emeltek még olyan igényt Lengyelországgal szemben, amely igazolni látszanék a két ország viszonyá­nak elmérgesedéséről szóló híreket. Varsóban, hivatalos helyen, szerdán este igy tájékoztatták az angol sajtóiroda tudósítóját: — A német kormány semmiféle ulti­mátumot nem intézett Lengyelország­hoz és semmi másfajta nyomást sem gyakorolt a lengyel kormányra Dan­zig kérdésével kapcsolatban. E nyilatkozathoz azonban hozzáteszi a Reuter tudósítója, hogy MiedzynszJd szenátor, a szenátus elnöke bizalmas nyi­latkozatot tett a nemzeti egységpárt kép­viselői előtt. E nyilatkozatból arra lehet következtetni, hogy noha a német biro­dalom eddig még hivatalosan nem lépett fel semmiféle követeléssel Lengyelország­gal szemben, Varsóban elkészültek erre s azt is elhatározták, hogy „nem"-mel felelnek. Berlinben viszont az alábbi hivatalos tájékoztatást kapta a Reuter tudósítója: — Németország sohasem kérte Len­gyelországot, hogy csatlakozzék a Komintern elleni egyezményhez. Ami viszont Danzig felségjogának megvál­toztatását és a danzigi korridoron ke­resztül! haladó gépkocsiut építését ille­ti, erről már több Ízben szó volt a kü­lönböző tárgyalások során s legutóbb akkor, amikor Hibbentrop német kül­ügyminiszter Varsóban látogatást tett. Német körökben egyébként erősitgetík — teszi hozzá jelentéséhez az angol sajtóiroda tudósitója — hogy a lehető legjobb viszonyt kívánják kialakítani a német-lengyel kapcsolatok terén. Varsói jelentés szerint Szembeck gróf külügyminiszterhelyettes szerdán kihall­gatáson fogadta Moltkét, Németország varsói nagykövetét. A német — lengyel viszony kérdése az angol alsóháziban Az angol alsóházban kérdést intéztek a kormányhoz, hogv a Lebrun francia köz- társasági elnök londoni látogatása alkal­mával történt angol—francia megbeszélé­seken megvitatták-e a kötelező katonai szolgálat bevezetésének kérdését is? Chain berlain miniszterelnök a felszólalónak adott válaszában kijelentette, hogy e kér­dést valóban megvitatták, de nem hozhat­ja nyilvánosságra a megbeszélések tar­talmát. Ezután azt a kérdést tették fel a miniszterelnöknek: „módjában áll-e megcáfolni azt az állítást, miszerint biz­tosítékokat adtak a francia miniszterek­nek, hogy közeli időpontban bevezetik valamelyes formában a kötelező katonai szolgálatot?” Erre a kérdésre Chamber­lain szintén azt válaszolta, hogy nem kí­vánhatják tőle a bizalmas jellegű tárgyaló sok menetének ismertetését és kérte, ne adjanak hitelt az illetéktelen körök állí­tásainak. Arra a kérdésre, hogy a lengyelországi ne­metek rossz bánásmódjáról szóló német propa­gandával s a Németország és Lengyelország közötti általános helyzettel kapcsolatban, az , angol kormány nem gondol e arra, hogy sem­leges megfigyelőket küldjön Lengyelországba, Butler külügyi államtitkár válaszolt. Kijelen­tette, hogy e tekintetben Lengyelországot il­leti meg a kezdeményezés joga, Lengyelország azonban nem fordult ilyen kéréssel a kor­mányhoz. Végül azt a kérdést tették fel, hogy Beck lengyel külügyminiszter küszöbön álló londoni látogatása alkalmával sor kerül-g fi kérdői • ■

Next

/
Thumbnails
Contents