Brassói Lapok, 1939. május (45. évfolyam, 100-121. szám)
1939-05-01 / 100. szám
XLV Gerkesztő: KACSÓ SÁNDOR Bra$ov — Hétfő 1939 mtíus t állalat Részvénytársaság. Felelős Igazgató: Kahána Bernét. — (Bejegyezve: G. n. 920/1938. Trib. Bratjov.) — V lej, vanez Bra?ovban 80 lej — Külföldre negyedévenként 450 lej. Magyarországra negyedévenként 15 P. — Hirdető, páros (bal) szövegoldalon 6 lej, páratlan (jobb) szövegoldalon 7 lej négyzetcentiméterenként Hirdetési dijak előre fizetendők. — Szerkesztőség és kiadóhivatal: Brasov, St.- Regele Carol 58. — Tel. 82. - Laptulajdonosként 80 lej, kézbesítése Május elsején írta: Szentimrei Jenő Mégis viszonylag békességben érkeztünk el az idei május elsejéhez. Megünnepelhetjük, ha van hozzá hitünk és lelki rugalmasságunk, ebben az évben is a munka ünnepét anélkül, hogy kiránduló hátizsákunkat töltény táskákkal és hadi élelemadagokkal teletömött terniszterrel kellene felcserélnünk. Ünnepeljünk hát, mert ki tudja, meddig ünnepelhetünk így és mikor ünnepelhetünk megint újra? Május elseje az ősi népszokásokban a szerelmesek ünnepe volt. A most fakadó szerelem szemérmetes, jelképi megvallása a kedves kapuja mellé tűzött májusággal és a hajnalban édes hangokkal költögető cigánymuzsikával. A városlakó polgár a maga életviszonyainak megfelelően új értelemmel ruházta fel a májusi hagyományt. Számára a tél bilincsei közül való felszabadulást, az első kiránduló alkalmat jelenti ez a nap, a természet ezer új szépséggel eléjetáruló élérelest és lélek felfrissülésének első örömét, e hosszú hónapok egészségrontó, idegőrlő szobamunkája után. Ennek az örömnek hosszú időn keresztül csupán egy kitagadott népréteg nem hódolhatott kedvére, az üzemek és gyárak munkásnépe. Évtizedek szívós harcába került, míg május elsejének megünneplése nemzetközi szabályozást nyert. A mi nemzedékünk már úgy ismerte meg ezt a napot, mint a munkásság s a munka ünnepét Napjainkban, mikor a munkásság nemzetközi szervezetei a legtöbb európai államban már halvány körvonalakkal megvont keretek csupán, melyekben a tartalom, a munkáskezek tengereken is átnyúló testvéri összefogása, új világáramlatok előretörésével mindjobban háttérbe szorult, ez a fénnyel és a dallal teli májusi nap mégis megmaradt a kétkezi és szellemi munka ünnepének. Megünneplik a nemzeti és felekezeti alapra helyezkedett munkás tömegek is éppen úgy, mint régen, mint a nagy nemzetközi összefogás idejében. Csak annyi a különbség, hogy az ünneplés módjában kezdünk visszatérni a május 1. végi, hagyományos jelképiséghez, a kiránduláshoz és a szerelmes májuságak kitűzéséhez. Elmaradnak a tüntető tömegfelvonulások, a szónoklatokkal és szavalatokkal zsúfolt népgyűlések. De az ünneplőbe öltözött munkáscsalád ép úgy fel tarisznyáikat, mint a polgár, hogy ezt a hivatalosan szabaddá nyilvánított napot olyan szelíd örömek között ülhesse meg a frissen bomló tavasz lombsátrai alatt, mint bármely más tagja az emberi közösségnek. Van ebben a változásban valami lehangoló, de van valami örvendetes is. A munkás világszervezetek kétségkívül nagy erőt képviseltek, sőt képviselnek néhol még ma is. A gépalkatrészi sorba lefokozott embernek jólesett tudni, hogy cselekvő részese annak a világhatalomnak, mely országhatárokon belül és országhatárok fölött egy eszme körül tudta felsorakoztatni a munkásmilliókat és e hatalom súlyával hatályosan tudta képviselni a tőke hatalmával szemben jóléti érdekeiket. Ha szét is esett a világszervezet harca és áldozatai egy jobb jövő érdekében nem voltak egészen eredménytelenek. Hovatovább a legjobban elmaradott állam is kötelezőnek érezte, hogy feladatkörébe vonja az elsődleges munkásjóléti kérdések megoldását. Már nemcsak a tőkének, már a munkának is vannak szerzett és elismert jogai. A munkásbiztosítás, a betegsegélyzés államosítása, bérkérdésekben állami egyeztető szervek beiktatása, mindamellett bizonyítanak, hogy a munka nem maradt alul a küzdelemben, csak az idők haladtával más küzdőterekre helyeződött át a legelemibb jogokért vívott harca. Nem akarjuk kétségbevonni az osztályharc létjogosultságát, különösen vak és elfogult munkáltató érdekeltségekkel szemben. De a dogmatikusan merev, a csakazért is osztályharc nem szolgálta, mert nem szolgálhatta természeténél fogva, az egyetemes emberi érdeket. Ez az osztályharcos elv nem tudott egyetemes magaslatokra emelkedni még ott sem, ahol hitvallóinak a politikai hatalmat is sikrült magukhoz ragadni. Nem hozta meg a szükséges kiegyenlítődést, pedig ezt várta volna tőle a világ. Nem hozta meg a több szabadságot, mely egyik legfőbb célja lett volna ennek a küzdelemnek. Az igazi cél mégis a társadalmi és egyéni szabadság volna az állam keretein keül és a nemzetek közötti viszonylatban. Ám legyen úr és legyen szolga, ha ez már nem mehet másként, de ne legyen elnyomó és ne legyen elnyomott. Ne legyen lenézett és könnyen kisemmizhető a szegény és ne legyen kiváltságokkal felruházott, megkülönböztetett helyzetet élvező a gazdag. Arányos megosztás a terhekben ás arányos megosztás a jogokban: ez volna az elképzelhető eszményi világrend, mely a rátermettnek akadálytalan érvényesülést biztosít minden munkatéren és minden foglalkozási ágban. A lelkűlésnek kell azonban megváltoznia ehhez, nem a hatalmon való osztozás külső körülményeinek. Nem új jogszabályokra, új pártszervezetekre, új harci táborok kialakítására van szükség, hanem új lelkületre és ezt előkészítő új nevelési rendszerre. És a májusi hagyomány erre utal, mikor mindenkinek megadja az egyendő jogot az örömre, az egyéni, családi és társadalmi élet Szabad kiélésére a festő, bimbózó, napfénnyel borított természet ölén. Közel az éghez és közel a földhöz. Közel a családi körhöz, közel a szerelmes szivek fiatal öröméhez, közelebb emberi magunkhoz és egyazon örömben találkozva embertársainkkal. Közelebb a nagy összhanghoz, mely az anyatermészet jelenléte nélkül vagy annak tudatos kikapcsolásával többé elvesz, képzelhető. A Hitler-beszéd következményeképen London és Varsó hajlandó f 9VM19s1mi Vlvxvisnsfflllz angol kormány szavatossági és kBIBniQ¥a fllllilSBINIigi csemnós segélynyújtási nyilatkozatot ** ajánl fel Németországnak Roosevelt és Chamberlain rövidesen nyilvánosan is válaszol Hitler beszédére az olasz kormány rendkívüli haderő-fejlesztési intézkedéseket határozott el Varsó csak akko hajlandó Berlinnel egyezkedni, ha nyugodt légkört biztosítanak Berlin, április 29. Hitler német birodalmi vezér és kancellár péntek déli nagy beszéde a világ közvéleményében vegyes érzelmeket és az egyes országok magatartása szerint különféle megítélést váltott ki. Az általános vélemény azonban mégis az, hogy több mint kétórás beszédével s főleg annak hangnemével a német államfő nem rosszabbította a helyzetet és nem fokozta a nemzetközi feszültséget. Ugyanakkor ugyanis, amikor felmondta az angol-német haditengerészeti egyezményt és a németlengyel nemtámadási szerződést s gunyoros hangon cáfolta a Rooseveltüzenetben felhozott vádakat, minden irányban nyitva hagyta új tárgyalásoklehetőségét, ami általában megnyugtatólag hat. Franciaországgal szemben Hitler újból hangoztatta, hogy Németországnak már nincs semmi területi igénye ebben az irányban, míg Angliával szemben a haditengerészeti egyezmény felmondásával párhuzamosan szintén kifejezte az együttműködés és barátság óhaját, leszögezve, hogy a brit birodalomtól ,,csak” a volt német gyarmatok visszatérítését igényli. A danzigi kérdésben is lehetőséget hagyott a tárgyalásra, noha ebben a vonatkozásban is „tabula rasá”-t teremtett az 1934-beli egyezmény felmondásával. Ami Roosevelt elnök érdembeli javaslatait illeti, ezekkel is a német gyarmatkövetelést helyezte szembe s így hárította el őket. A beszéd visszahatásai azt mutatják, hogy azokat a tárgyalási lehetőségeket, amelyeket Hitler kijelentései nyújtottak, minden vonalon ki is akarják használni. Roosevelt elnök viszontválaszra készül, az angol kormány új javaslatokat szándékszik tenni s mutatkozik valószínűsége annak is, hogy Varsó szintén újra felveszi a tárgyalások fonalát. Mindenesetre csak a jövő fogja megadni a választ arra a kérdésre, várjon ez a Hitler-beszéd olyan korszakalkotó-e, amilyennek a német sajtó feltünteti, azaz, hogy az ellentéteknek a Chamberlain javasolta tárgyalási módszerrel való rendezési korszakát vezeti-e be? Csupán az elkövetkező hetek mutatják meg, hogy a világ valóban megkönnyebbülten lélegezhetik-e fel és szilárdan bízhatik-e a béke fennmaradásában? Kellemes meglepetés az angol hivatalos körökben Londoni vélemény szerint Hitler beszéde nyitva hagyta az ajtót a nyugati hatalmakkal való békés megegyezésre. Az angol külügyi hivatalban péntek este tartózkodóan nyilatkoztak, de elismerték a beszéd ama részeinek nagyjelentőségét, amelyek szerint Németország továbbra is békés viszonyt kíván Angliával és Franciaországgal. Sőt hivatalos körökben a beszéd kellemes meglepetést keltett, mert a német sajtónak az utóbbi hetekben tanúsított magatartásából ítélve már arra számítottak, hogy Hitler Rooseveltnek adandó válaszában kenyértörésre viszi a dolgot a tengely és a nyugati hatalmak között. Megállapítják az angol fővárosban, hogy ez nem történt meg, sőt ellenkezőleg, Hitler újabb alkalmat adott a fennálló kérdések békés rendezésére. Azt a tényt, hogy Hitler beszédét a birodalmi kormány soron kívül eljuttatta az angol fővárosba, nagyon értékelik londoni körökben. Úgy tudják, hogy az angol kormány választ ad a német emlékiratra. A Reuter sajtóiroda úgy tudja, hogy Londonban az angol-német flottaegyezmény felmondását nem tekintenék nagyon súlyos dolognak, ha viszont sikerülne egyezményt kötni, amelynek értelmében a két állam kölcsönösen tájékoztatja egymást a haditengerészeti építkezésekről. Londonban úgy tudják, hog£ Chamberlain a jövő hét elején ad választ Hitlernek. A külügyi hivatalhoz közelálló Daily Telegraph szerint Henderson berlini angol nagykövet rövidesen felvilágosításokat kér Ribbentrop külügyminisztertől a beszéd némely pontját illetőleg. A lap különben megállapítja, hogy a beszéd tartózkodó hatást váltott ki Londonban. Nem szabad figyelmen kívül hagyni — mondják az angol fővárosban —, hogy Hitler egyszerre két szerződést bontott fel egyoldalúan.