Brassói Lapok, 1939. május (45. évfolyam, 100-121. szám)

1939-05-01 / 100. szám

XLV G­erkesztő: KACSÓ SÁNDOR Bra$ov — Hétfő 1939 mtí­us t­ állalat Részvénytársaság. Felelős Igazgató: Kahána Bernét. — (Bejegyezve: G. n. 920/1938. Trib. Bratjov.) — V lej, vanez Bra?ovban 80 lej — Külföldre negyedévenként 450 lej. Magyarországra negyedévenként 15 P. — Hirdető­­, páros (bal) szövegoldalon 6 lej, páratlan (jobb) szövegoldalon 7 lej négyzetcentiméterenként Hirdetési dijak előre fizetendők. — Szerkesztőség és kiadóhivatal: Brasov, St.- Regele Carol 58. — Tel. 82. - Laptul­ajdonos­­k­ént 80 lej, kézbesítése Május elsején írta: Szentimrei Jenő Mégis viszonylag békességben érkez­tünk el az idei május elsejéhez. Megün­nepelhetjük, ha van hozzá hitünk és lel­ki rugalmasságunk, ebben az évben is a munka ünnepét anélkül, hogy kiránduló hátizsákunkat töltény táskákkal és hadi élelem­adagokkal teletömött terniszterrel kellene felcserélnünk. Ünnepeljünk hát, mert ki tudja, meddig ünnepelhetünk így és mikor ünnepelhetünk megint újra? Május elseje az ősi népszokásokban a szerelmesek ünnepe volt. A most fakadó szerelem szemérmet­es, jelképi megvallása a kedves kapuja mellé tűzött májusággal és a hajnalban édes hangokkal költögető cigánymuzsikával. A városlakó polgár a maga életviszonyainak megfelelően új értelemmel ruházta fel a májusi hagyo­mányt. Számára a tél bilincsei közül va­ló felszabadulást, az első kiránduló al­kalmat jelenti ez a nap, a természet ezer új szépséggel eléjetáruló élére­­lest és lélek felfrissülésének első örömét, e hosszú hónapok egészségrontó, idegőrlő szoba­­munkája után. Ennek az örömnek hosszú időn keresztül csupán egy kitagadott nép­réteg nem hódolhatott kedvére, az ü­ze­m­ek és gyárak munkásnépe. Évtizedek szívós harcába került, míg május elsejé­nek megünneplése nemzetközi szabályo­zást nyert. A mi nemzedékünk már úgy ismerte meg ezt a napot, mint a munkás­ság s a munka ünnepét Napjainkban, mikor a munkásság nem­zetközi szervezetei a legtöbb európai ál­lamban már halvány körvonalakkal meg­vont keretek csupán, melyekben a tarta­lom, a munkáskezek tengereken is át­nyúló testvéri összefogása, új világáram­­latok előretörésével mindjobban háttérbe szorult, ez a fénnyel és a dallal teli má­jusi nap mégis megmaradt a kétkezi és szellemi munka ünnepének. Megünneplik a nemzeti és felekezeti alapra helyezke­dett munkás tömegek is éppen úgy, mint régen, mint a nagy nemzetközi összefogás idejében. Csak annyi a különbség, hogy az ünneplés módjában kezdünk vissza­térni a május 1. végi, hagyományos jel­­képiséghez, a kiránduláshoz és a szerel­mes májuságak kitűzéséhez. Elmaradnak a tüntető tömegfelvonulások, a szónokla­tokkal és szavalatokkal zsúfolt népgyű­­­lések. De az ünneplőbe öltözött munkás­­család ép úgy fel tarisznyáikat, mint a polgár, hogy ezt a hivatalosan szabaddá nyilvánított napot olyan szelíd örömek között ülhesse meg a frissen bomló tavasz lombsátrai alatt, mint bármely más tag­ja az emberi közösségnek. Van ebben a változásban valami lehan­goló, de van valami örvendetes is. A munkás világszervezetek kétségkívül nagy erőt képviseltek, sőt képviselnek néhol még ma is. A gépalkatrészi sorba lefokozott embernek jólesett tudni, hogy cselekvő részese annak a világhatalom­nak, m­ely országhatárokon belül és or­szághatárok fölött egy eszme körül tudta felsorakoztatni a munkásmilliókat és e hatalom súlyával hatályosan tudta kép­viselni a tőke hatalmával szemben jóléti érdekeiket. Ha szét is esett a világszervezet harca és áldozatai egy jobb jövő érdekében nem voltak egészen eredménytelenek. Hovatovább a legjobban elmaradott ál­lam is kötelezőnek érezte, hogy feladat­körébe vonja az elsődleges munkásjól­éti kérd­ések megoldását. Már nemcsak a tő­kének, már a munkának is vannak szer­zett és elismert jogai. A munkásbiztosí­­tás, a betegsegélyzés államosítása, bérkér­désekben állami egyeztető szervek beik­tatása, mind­amellett bizonyítanak, hogy a munka nem maradt alul a küzdelem­ben, csak az idők haladtával más küzdő­terekre helyeződött át a legelemibb jo­gokért vívott harca. Nem akarjuk kétségbevonni az osztály­harc létjogosultságát, különösen vak és elfogult munkáltató érdekeltségekkel szemben. De a dogmatikusan merev, a csakazért is osztályharc nem szolgálta, mert nem szolgálhatta természeténél fog­va, az egyetemes emberi érdeket. Ez az osztályharcos elv nem tudott egyetemes magaslatokra emelkedni még ott sem, ahol hitvallóinak a politikai hatalmat is sikrü­lt magukhoz ragadni. Nem hozta meg a szükséges kiegyenlítődést, pedig ezt várta volna tőle a világ. Nem hozta meg a több szabadságot, mely egyik leg­főbb célja lett volna ennek a küzdelem­nek. Az igazi cél mégis a társadalmi és egyéni szabadság volna az állam keretein ke­­ül és a nemzetek közötti viszonylat­ban. Ám legyen úr és legyen szolga, ha ez már nem mehet másként, de ne legyen elnyomó és ne legyen elnyomott. Ne le­gyen lenézett és könnyen kisemmizhető a szegény és ne legyen kiváltságokkal felruházott, megkülönböztetett helyzetet élvező a gazdag. Arányos megosztás a terhekben ás arányos megosztás a jogok­ban: ez volna az elképzelhető eszményi világrend, mely a rátermettnek akadály­talan érvényesülést biztosít minden mun­katéren és minden foglalkozási ágban. A lelkűlésnek kell azonban megváltoz­nia ehhez, nem a hatalmon való osztozás külső körülményeinek. Nem új jogszabá­lyokra, új pártszervezetekre, új harci tá­borok kialakítására van szükség, hanem új lelkületre és ezt előkészítő új nevelési rendszerre. És a májusi hagyomány erre utal, mikor mindenkinek megadja az egyendő jogot az örömre, az egyéni, csa­ládi és társadalmi élet Szabad kiélésére a festő, bimbózó, napfénnyel borított ter­mészet ölén. Közel az éghez és közel a földhöz. Közel a családi körhöz, közel a szerelmes szivek fiatal öröméhez, köze­lebb emberi magunkhoz és egyazon örömben találkozva embertársainkkal. Közelebb a nagy összhanghoz, mely az anyatermészet jelenléte nélkül vagy an­­nak tudatos kikapcsolásával többé el­vesz, képzelhető. A Hitler-beszéd következménye­­képen London és Varsó hajlandó f 9VM19s1mi Vlvxvisnsfflllz angol kormány szavatossági és kBI­­BniQ¥a flll­lilSBINIigi csemnós segélynyújtási nyilatkozatot ** ajánl fel Németországnak Roosevelt és Chamberlain rövidesen nyilvánosan is válaszol Hitler beszédére az olasz kormány rendkívüli haderő-fejlesztési intézkedéseket határozott el Varsó csak akko hajlandó Berlinnel egyezkedni, ha nyugodt légkört biztosítanak Berlin, április 29. Hitler német birodalmi vezér és kancellár péntek déli nagy beszéde a világ közvéleményében vegyes érzel­meket és az egyes országok magatar­tása szerint különféle megítélést vál­tott ki. Az általános vélemény azonban mégis az, hogy több mint kétórás be­szédével s főleg annak hangnemével a német államfő nem rosszabbította a helyzetet és nem fokozta a nemzetközi feszültséget. Ugyanakkor ugyanis, a­mikor felmondta az angol-német hadi­tengerészeti egyezményt és a német­lengyel nemtámadási szerződést s gu­­nyoros hangon cáfolta a Roosevelt­­üzenetben felhozott vádakat, minden irányban nyitva hagyta új tárgyalások­­lehetőségét, ami általában megnyugta­tól­ag hat. Franciaországgal szemben Hitler új­ból hangoztatta, hogy Németországnak már nincs semmi területi igénye eb­ben az irányban, míg Angliával szem­ben a haditengerészeti egyezmény fel­­mondásával párhuzamosan szintén ki­fejezte az együttműködés és barátság óhaját, leszögezve, hogy a brit biroda­lomtól ,,csak” a volt német gyarmatok visszatérítését igényli. A danzigi kér­désben is lehetőséget hagyott a tárgya­lásra, noha ebben a vonatkozásban is „tabula rasá”-t teremtett az 1934-beli egyezmény felmondásával. Ami Roose­velt elnök érdembeli javaslatait illeti, ezekkel is a német gyarmatkövetelést helyezte szembe s így hárította el őket. A beszéd visszahatásai azt mutat­ják, hogy azokat a tárgyalási lehető­ségeket, amelyeket Hitler kijelentései nyújtottak, minden vonalon ki is akar­ják használni. Roosevelt elnök viszont­válaszra készül, az angol kormány új javaslatokat szándékszik tenni s mu­tatkozik valószínűsége annak is, hogy Varsó szintén újra felveszi a tárgya­lások fonalát. Mindenesetre csak a jövő fogja meg­adni a választ arra a kérdésre, várjon ez a Hitler-beszéd olyan korszakalko­tó-e, amilyennek a német sajtó feltün­teti, azaz, hogy az ellentéteknek a Chamberlain javasolta tárgyalási mód­szerrel való rendezési korszakát veze­ti-e be? Csupán az elkövetkező hetek mutatják meg, hogy a világ valóban megkönnyebbülten lélegezhetik-e fel és szilárdan bízhatik-e a béke fennma­radásában? Kellemes meglepetés az angol hivatalos körökben Londoni vélemény szerint Hitler be­széde nyitva hagyta az ajtót a nyugati hatalmakkal való békés megegyezésre. Az angol külügyi hivatalban péntek este tartózkodóan nyilatkoztak, de elismer­ték a beszéd ama részeinek nagy­­jelen­tőségét, amelyek szerint Németország to­vábbra is békés viszonyt kíván Angliá­val és Franciaországgal. Sőt hivatalos körökben a beszéd kellemes meglepetést keltett, mert a német sajtónak az utóbbi hetekben tanúsított magatartásából ítél­ve már arra számítottak, hogy Hitler Rooseveltnek adandó válaszában kenyér­­törésre viszi a dolgot a tengely és a nyu­gati hatalmak között. Megállapítják az angol fővárosban, hogy ez nem­ történt meg, sőt ellenkezőleg, Hitler újabb al­kalmat adott a fennálló kérdések békés rendezésére. Azt a tényt, hogy Hitler beszédét a birodalmi kormány soron kívü­l eljuttatta az angol fővárosba, nagyon értékelik londoni körökben. Úgy tudják, hogy az angol kormány választ ad a német em­lékiratra. A Reuter sajtóiroda úgy tudja, hogy Londonban az angol-német flottaegyez­mény felmondását nem tekintenék na­gyon súlyos dolognak, ha viszont sike­rülne egyezményt kötni, amelynek értel­mében a két állam kölcsönösen tájékoz­tatja egymást a haditengerészeti építke­zésekről. Londonban úgy tudják, hog£ Chamberlain a jövő hét elején ad választ Hitlernek. A külügyi hivatalhoz közelálló Daily Telegraph szerint Henderson berlini an­gol nagykövet rövidesen felvilágosításo­kat kér Ribbentrop külügyminisztertől a beszéd némely pontját illetőleg. A lap különben megállapítja, hogy a beszéd tartózkodó hatást váltott ki Londonban. Nem szabad figyelmen kívül hagyni — mondják az angol fővárosban —, hogy Hitler egyszerre két szerződést bontott fel egyoldalúan.

Next