Brassói Lapok, 1939. május (45. évfolyam, 100-121. szám)
1939-05-01 / 100. szám
2 oldal m. v. 039. mdft is ! Anglia ellensúlyozni akarja Németország aggodalmait Más londoni jelentés szerint Hitler beszéde nyomán nagy fordulat várható a nemzetközi politikában. Több angol lap úgy tudja, hogy berlini nagykövete útján az angol kormány fel akarja ajánlani Németországnak, hogy minden Németország ellen irányuló provokálatlan támadás esetén segélynyújtásban részesíti a birodalmat. A Daily Mail diplomáciai levelezője úgy tudja, hogy Halifax lord külügyminiszter és a külügyi hivatal vezető tisztviselői a Hitlerbeszéd első átvizsgálása után arra a felfogásra jutottak, miszerint a Németországnak nyújtandó szavatossági nyilatkozattal Anglia ellensúlyozhatná Németország aggodalmait. Ezek a német aggodalmak arra vonatkoznak, hogy a bizonyos államoknak nyújtott angol szavatosságok Németország elleni bekerítő politikát jelentenek. A Németországnak nyújtandó szavatossági nyilatkozattal ismét normálissá lehetne tenni az angol—német viszonyt. A lapok úgy tudják, hogy Henderson berlini angol nagykövet néhány napon belül kihallgatást kér Ribbentroptól és előterjeszti az angol javaslatot A Daily Express szerint Anglia hajlandó szavatosságot nyújtani a Roosevelt üzenetében felsorolt 30 államnak, ha Hitler is kész eme államok számára megnemtámadási biztosítékot nyújtani. A Times és a Daily Telegraph is megerősíti, hogy Anglia szavatossági nyilatkozatot akar adni Németországnak. A német sajtó éles támadásokat intéz Lengyelország ellen. A Berliner Lokalanzeiger azzal vádolja Lengyelországot, hogy elárulta a német-lengyel szerződést. A helyzet — írja a lap — az őszinteség hiánya miatt már akkor elviselhetetlennévált, amikor Lengyelország a Németországgal kötött nemtámadási szerződés ellenére, amely nagyobb biztosítékot nyújtott a hisztérikus Hoosevelttől, kapható bármilyen kezességnél, Angliához fordult, és visszautasította Hitler nagylelkű ajánlatát. A cikk a következő mondattal zárult Beck lengyel külügyminiszter nem nad vissza attól, hogy Benes nyomaiba lépjen. A Nationalzeitung szerint Lengyelországot vezetői úgy menthetik meg, ha belátják, hogy bizonyos cselekedetek Hitlernél csaknem, matematikailag kiszámítható ellenhatást keltenek. Csak a jövő mutatja meg, hogy a lengyeleket meggyőzte-e Hitler vaslogikája. A Hitler-beszéd kapcsán a német-lengyel viszony kérdésével foglalkozva a Hamburger Freudeblatt a többi között ezeket írja: „Varsónak a birodalmi gyűlésbeli nyilatkozatra való visszahatása a legcsodálatosabb. Csak a jövő fog ítélkezni azoknak a lengyel köröknek az okossága fölött, amelyek már most hangoztatják, hogy Lengyelországnak nincs szándékában Németországnak javaslatokat tenni, avagy más szavakkal, hogy visszautasítják a kezet, amelyet a Führer még odanyújtva tart. Bitler kancellár az egész világot tájékoztatta afelől a rendkívül mérsékelt javaslat felől, amelyet Lengyelországnak tett. A történelem nem mindig szokott ilyen kedvező helyzeteket nyújtani. Amit ma még ajánlanak, azt talán nem fogják örökké megismételni. Ugyan mikor merészelhette volna egy német államférfi, ha nem hívnák Hitler Adolfnak, hogy a birodalom keleti határának olyan megoldását javasolja, amely az általános béke érdekében a német érdekeknek és jogoknak ennyire korlátolt mértékét kérje. Most Lengyelországon a sor, hogy válaszoljon. Lengyelország elveszítette azt az egyetlen esélyt, hogy a birodalommal való viszonyát véglegesen rendezze, mert ehelyett jobbnak látta egy németellenes koalícióhoz csatlakozni.“ A lengyel külügyminisztérium szokásos pénteki sajtóértekezletén a varsói kormány sajtófőnöke a következőket jelentette ki a külföldi sajtó képviselőinek: — Lengyel politikai körökben érdeklődéssel tárgyalják azt a hírt, hogy a varsói német nagykövetség ideiglenes ügyvivője még a birodalmi gyűlést megelőzően emlékiratot nyújtott át a lengyel külügyminisztériumnak. Az emlékirat felöleli a lengyel-német viszony valamennyi kérdését. Más híradás szerint varsói illetékes körök kijelentik, hogy a lengyel kormány megértéssel tanulmányozza majd a német emlékiratot és megadja rá a választ. Varsóban hangsúlyozzák Lengyelországnak azt a szándékát, hogy barátságos viszonyt tartson fenn Németországgal és jóakaratúlag vizsgálja meg a két ország közti függő kérdéseket, elsősorban azokat, amelyek a lengyel korridoron való átjárásra vonatkozik. Viszont hangoztatják a lengyel fővárosban azt is, hogy Lengyelország nem fogadhatja el a befejezett tények és a Németország keleti eljárásában érvényesülő nyomás politikáját. " A varsói Polska Zbrojna című lap, amely a lengyel hadsereg szócsöve, a következőket írja: „A lengyel politika elvben kész tárgyalásokba bocsátkozni a német-lengyel kapcsolatok békés rendezése végett, de csak azzal a feltétellel, hogy a tárgyalások nyomástól és fenyegetésektől teljesen mentes légkörben induljanak meg. Lengyelországnak Danziggal szemben való magatartáséi, eleve megszabja azt a tény, hogy ez a város a lengyel Visztula torkolatánál fekszik. A lap véleménye szerint az a körülmény, hogy Hitler kancellár felmondta a német—s lengyel nemtámadási egyezményt, érezhetően súlyosbította Németország helyzetét.“ A BERLINI LENGYEL KÖVET NEM TUD TALÁLKOZNI SEM HITLERREL, SEM RIBBENTRÓPPAL A Daily Telegraph londoni lengyel körökből úgy értesül, hogy Hitler beszédének a lengyel állásfoglalásra vonatkozó része bizonyos fokig helyreigazításra szorul. Lengyelország ugyanis csak akkor utasította vissza a német ajánlatot, mikor a német csapatok már megszállták Cseh- és Morvaországot. A Daily Telegraph varsói értesülése megállapítja még, hogy Lengyelország fenntartja összes katonai óvintézkedéseit. Varsóban különben — teszi hozzá a lap — nagyon neheztelnek azért, hogy a Lipszki berlini lengyel nagykövet mindeddig képtelen volt találkozni Hitlerrel vagy Ribbentroppal Hitler válasza a leszerelési és világkereskedelem-élénkítési javaslatra A Roosevelt-üzenet tulajdonképpeni javaslat részére Hitler a beszéde utolsó szakaszában válaszolt. Tekintettel arra, hogy ez egyik legfontosabb része a beszédnek, szükségesnek, látjuk teljes részletességgel közölni. A LESZERELÉS ÜGYE Miután Hitler kifejezte a német kormánynak azt a készségét, hogy a kötelező kölcsönösség alapján nemtámadási biztosítékot adjon bármely államnak, amely ezt kéri, s miután ünnepélyesen kijelentette, hogy az amerikai terület ellen szándékolt német támadásokról elterjesztett állítások nem egyebek közönséges szélhámosságnál és vakmerő hazugságoknál, Roosevelt elnök érdembeli javaslataira a következőkben válaszolt: — Roosevelt kijelenti, hogy a biztonság kérdésének tisztázása után a népeket sürgősen meg kellene szabadítani a fegyverkezési terhektől. Válaszom: Nem tudja, hogy Németország ezt már régen megtette, mégpedig a lehető legalaposabban Németország még 1919-ben 59 ezer ágyút, 135 ezer gépfegyvert és hatalmas menynyiségű más hadianyagot szolgáltatott ki, miután biztosították s ezt a békeszerződésben is leszögezték, hogy az előlegteljesítmény, amely a világ többi részének lehetővé teszi, hogy szintén leszereljen. Németországot ebben a tekintetben is a legcsúnyábban becsapták. Minden kísérlet, amely arra irányult, hogy a zöld asztalnál való több évi tárgyalás útján sor kerüljön a többiek leszerelésére is, ami valóban bölcs és igazságos dolog lett volna, meghiúsult. Én magam a gyakorlati javaslatok egész sorát bocsátottam tárgyalásra. Indítványoztam a leszerelést 200 ezer főnyi hadsereglétszám alapján, a gáz- és méregháború, valamint a nyílt városok bombázásának kiküszöbölését, stb. Lehetetlen volt bármit is elérni, noha Németország teljesen le is volt szerelve. Ezután 300 ezer főnyi hadsereg-alapon más javaslatokat terjesztettem elő, később pedig további ajánlatokat tettem az egész világ közvéleménye előtt. Senkinek sem jutott eszébe ezekkel kapcsolatban még csak tárgyalásokat is kezdeni. Viszont a többiek még jobban fokozták fegyerkezésüket. Csak amikor 1934-ben utolsó javaslatomat is véglegesen elutasították, adtam parancsot a német, ezúttal azonban mindenesetre a legnagyobb szabású fegyverkezésre. (Tetszés.) Ennek ellenére nem szeretnék akadály lenni a leszerelési kérdés tárgyalásának útjában, de most kérem, hogy elsősorban ne hozzam, hanem a többiekhez forduljanak. Mögöttem a gyakorlati tapasztalatok halmaza áll, s ezért kétkedő vagyok mindaddig, amíg kétségemet el nem oszlatták. ROOSEVELT VÁLTSA BE WILSON ÍGÉRETÉT! — Végül Roosevelt késznek nyilatkozik résztvenni a nemzetközi kereskedelmi utak gyakorlatibb megnyitása felől tartandó tárgyalásokon. Azt hiszem, nem annyira arról van szó, az eféle kérdéseket elméletileg tárgyalni, hanem a nemzetközi gazdaságot tettek által megszabadítani gátlásaitól. A legrosszabb gátlások magukon az államokon belül vannak. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a legnagyobb világgazdasági értekezletek is meghiúsultak, mert ez államok belső gazdaságukat nem tud rendben tartani, vagy valuta-manipulációkkal bizonytalaná tették a tőkepiacot. Ugyanígy a világgazdasági kapcsolatok elviselhetetlen megterhelése az is, ha egyes országokban bizonyos okokból lehetséges mások ellen bojkotthajszákat indítani. Véleményem szerint nagy érdeme lenne a kormányoknak, ha mindenekelőtt odahaza küszöbölnék ki a szabad gazdasági forgalomnak ezt a gátlást. Egyébként a német kormány konkrét követeléseket terjesztett elő, örülnék, ha ön, Roosevelt úr, síkra szállanak azért, hogy végre beváltsák azt a szót, amelynek alapján Németország egykor a fegyvert letette és az úgynevezett győzők kezébe adta magát. Nem annyira a Németországból kipréselt számtalan milliárdra gondolok, mint inkább a Németországtól elrabolt területekre, mert Németország akkor 3 millió négyzetméter földet veszített el. Pedig egész gyarmati birodalmát annak idején nem háborúkkal szerzte, hanem szerződésekkel és vásárlásokkal Wilson egykor szavát adta arra, hogy a német gyarmati igényeket a többiekével egyenlő alapon vizsgálják meg. Ehelyett a legnagyobb gyarmati birtokosoknak még a német gyarmatbirodalmat is odaadták s népünket kiszolgáltatták a nagy győzőknek. Nemes cselekedet lenne, ha Roosevelt elnök ur Woodrore Wilson elnök szavát beváltaná (Nagy tetszés). Ez lenne a leggyakorlatibb hozzájárulás a világ erkölcsi megszilárdulásához s ezáltal a gazdasági élet felélénküléséhez. •„Ai tn világom sokkal szőkébb...“ — Befejezésül Roosevelt elnök kijelenti, hogy ebben az időpontban a nagy nemzetek vezetői felelősek a nemzetek sorsáért. Meg kellene tehát hallaniok népeik kérését, hogy megóvják őket egy új háborútól és ezért én is felelős vagyok. Válasz: Minden további nélkül megértem, hogy ön, Roosevelt úr, országa nagyságánál fogva felelősnek érzi magát az öszszes népek sorsáért. Én sokkal szerényebb keretek között mozgok, önnek Roosevelt úr, 135 millió embere van egy olyan országban, amelyben egy négyzetkilométerre csak 15 ember esik, ön ott több, mint egy félmilliárd embert el tud tartani. Én egykor egy olyan államot vettem át, amely a világ többi részének fogadkozásai és saját rossz demokratikus államvezetése következtében a romlás szélén állott. Ebben az államban nem 15, hanem 140 ember él egy négyzetkilomé-r téren és a többi viszonyok sem hasonlíthatók össze. Nálunk nincsenek meg azok a természeti kincsek, amelyek felett ön rendelkezik. Ráadásul nálunk a hosszú békeidő német takarékosságának milliárdjait kizsarolták gyarmatainkat elvesztettük, 1953-ban hétmillió munkanélkülink, több millió elnyomorodott földművesünk és tönkrement iparunk volt Ebben az időben én csak egy feladatot teljesíthettem. Én nem érezhetem felelősnek magam a világ sorsáért, mert a világ nem törődött az én népem sorsával. Én arra láttam hivatva magamat, hogy csak saját népemnek szolgáljak, hogy megváltsam nyomorától. Itt Hitler az elmúlt hat és fél évbeli teljesítményeit sorolta fel, majd így folytatta: — Visszaállítottam a német élettér egységét s arra törekedtem, hogy ezt vérontás nélkül érjem el, hogy népemre, vagy más népekre ne zúdítsam a háború szenvedéseit. Mindezt mint egy még 21 évvel ezelőtt ismeretlen munkás és katonna, saját erőmből teremtettem s ennélfogva igényelhetem annak elismerését, hogy, a legtöbbet teljesítettem, ami egy embertől egyáltalában megkövetelhető... ön az egyes amerikainak a javak tízszeresét biztosíthatja, mint amennyi Németországban lehetséges. A természet mindezt lehetővé tette önnek, noha polgárainak száma csak egyharmadával nagyobb, mint Németországnak. Önnek sokkal több áll rendelkezésére. Ezért egyetemes kérdésekkel is foglalkozhatik. Az ön számára nyilván kicsi a világ, úgyhogy azt hiszi, mindenütt hasznosan léphet közbe. Az én világom, amelybe engem a Gondviselés állított, térbelileg sokkal szűkebb és csak az én népemet öleli fel. Mégis azt hiszem, hogy a legjobban azzal használhatok a világnak, ha az egész emberi közösség igazságáért, jólétéért, haladásáért és békéjéért működöm. LENGYELORSZÁG VÁLASZOLNI FOG ÉS VÁLASZÁT KÖZZÉTESZI Varsóban hivatalos jellegű közleményt adtak ki, amely így szól: „A német kormány által használt módszereknek megfelelőleg Lengyelországnak a német emlékiratra adandó válaszát Berlinben való átnyújtásával egyidejűleg nyilvánosságra is fogják hozni.” Villák, Bútorszövetek, szállodák függönyök, cretonok részére! métere 85 lejtől Saflanul, Bucuresti, Piata Sff. Gheorghe