Brassói Lapok, 1939. május (45. évfolyam, 100-121. szám)

1939-05-01 / 100. szám

2 oldal m. v. 039. mdft is ! Anglia ellensúlyozni akarja Németország aggodalmait Más londoni jelentés szerint Hitler beszéde nyomán nagy fordulat várható a nemzetközi politikában. Több angol lap úgy tudja, hogy berlini nagykövete útján az angol kormány fel akarja ajánlani Németországnak, hogy minden Németország ellen irányuló provokálatlan támadás esetén segélynyújtásban részesíti a birodalmat. A Daily Mail diplomáciai levelezője úgy tudja, hogy Halifax lord külügyminiszter és a külügyi hivatal vezető tisztviselői a Hitler­­beszéd első átvizsgálása után arra a felfogásra jutottak, miszerint a Németországnak nyújtandó szavatossági nyilatkozattal Anglia ellensú­lyozhatná Németország aggodalmait. Ezek a német aggodalmak arra vonatkoznak, hogy a bizonyos államoknak nyújtott angol szavatos­ságok Németország elleni bekerítő politikát jelentenek. A Németországnak nyújtandó szavatossági nyilatkozattal ismét normálissá lehetne tenni az angol—német viszonyt. A lapok úgy tudják, hogy Henderson berlini angol nagykövet néhány napon belül kihallgatást kér Ribbentroptól és előterjeszti az angol javaslatot A Daily Express szerint Anglia hajlandó szavatosságot nyújtani a Roosevelt üzenetében felsorolt 30 államnak, ha Hitler is kész eme államok számára megnemtámadási biztosítékot nyújtani. A Times és a Daily Telegraph is megerősíti, hogy Anglia szavatossági nyilatkozatot akar adni Németországnak. A német sajtó éles támadásokat intéz Lengyelország ellen. A Berliner Lokal­anzeiger azzal vádolja Lengyelországot, hogy elárulta a német-lengyel szerződést. A helyzet — írja a lap — az őszinteség hiánya miatt már akkor elviselhetetlenné­­vált, amikor Lengyelország a Németor­szággal kötött nemtámadási szerződés el­­lenére, amely nagyobb biztosítékot nyúj­tott a hisztérikus Hoosevelttől, kapható bármilyen kezességnél, Angliához fordult, és visszautasította Hitler nagylelkű ajánlatát. A cikk a következő mondattal zárult Beck lengyel külügyminiszter nem nad vissza attól, hogy Benes nyomaiba lépjen. A Nationalzeitung szerint Lengyelor­szágot vezetői úgy menthetik meg, ha be­látják, hogy bizonyos cselekedetek Hit­lernél csaknem, matematikailag kiszámít­ható ellenhatást keltenek. Csak a jövő mutatja meg, hogy a lengyeleket meg­győzte-e Hitler vaslogikája. A Hitler-beszéd kapcsán a német-len­gyel viszony kérdésével foglalkozva a Hamburger Freudeblatt a többi között ezeket írja: „Varsónak a­ birodalmi gyűlésbeli nyilat­­kozatra való visszahatása a legcsodálato­sabb. Csak a jövő fog ítélkezni azoknak a lengyel köröknek az okossága fölött, a­melyek már most hangoztatják, hogy Len­gyelországnak nincs szándékában Németor­szágnak javaslatokat tenni, avagy más sza­vakkal, hogy visszautasítják a kezet, ame­lyet a Führer még odanyújtva tart. Bitler kancellár az egész világot tájékoztatta afe­lől a rendkívül mérsékelt javaslat felől, a­melyet Lengyelországnak tett. A történe­lem nem mindig szokott ilyen kedvező helyzeteket nyújtani. Amit ma még ajánla­nak, azt talán nem fogják örökké megismé­telni.­ Ugyan mikor merészelhette volna egy német államférfi, ha nem hívnák Hit­ler Adolfnak, hogy a birodalom keleti határának olyan megoldását javasolja, a­mely az általános béke érdekében a német érdekeknek és jogoknak ennyire korlátolt mértékét kérje. Most Lengyelországon a sor, hogy válaszoljon. Lengyelország elveszítet­te azt az egyetlen esélyt, hogy a biroda­lommal való viszonyát véglegesen rendezze, mert ehelyett jobbnak látta egy németelle­nes koalícióhoz csatlakozni.“ A lengyel külügyminisztérium szokásos pénteki sajtóértekezletén a varsói kor­mány sajtófőnöke a következőket jelen­tette ki a külföldi sajtó képviselőinek: —­ Lengyel politikai körökben érdek­lődéssel tárgyalják azt a hírt, hogy a varsói német nagykövetség ideiglenes ügyvivője még a birodalmi gyűlést meg­előzően emlékiratot nyújtott át a len­gyel külügyminisztériumnak. Az em­lékirat felöleli a lengyel-német viszony valamennyi kérdését. Más híradás szerint varsói illetékes kö­rök kijelentik, hogy a lengyel kormány megértéssel tanulmányozza majd a né­met emlékiratot és megadja rá a választ. Varsóban hangsúlyozzák Lengyelország­nak azt a szándékát, hogy barátságos vi­szonyt tartson fenn Németországgal és jóakaratúlag vizsgálja meg a két ország közti függő kérdéseket, elsősorban azo­kat, amelyek a lengyel korridoron való átjárásra vonatkozik. Viszont hangoztat­ják a lengyel fővárosban azt­ is, hogy Lengyelország nem fogadhatja el a befe­jezett tények és a Németország keleti el­járásában érvényesülő nyomás politiká­­ját. " A varsói Polska Zbrojna című lap, a­mely a lengyel hadsereg szócsöve, a kö­­vetkezőket írja: „A lengyel politika elvben kész tárgya­lásokba bocsátkozni a német-­lengyel kap­csolatok békés rendezése végett, de csak azzal a feltétellel, hogy a tárgyalások nyo­­mástól és fenyegetésektől teljesen mentes légkörben induljanak meg. Lengyelország­nak Danziggal szemben való magatartáséi, eleve megszabja azt a tény, hogy ez a vá­­ros a lengyel Visztula torkolatánál fekszik. A lap véleménye szerint az a körülmény, hogy Hitler kancellár felmondta a német—s lengyel nemtámadási egyezményt, érezhe­tően súlyosbította Németország helyzetét.­“ A BERLINI LENGYEL KÖVET NEM TUD TALÁLKOZNI SEM HITLERREL, SEM RIBBENTRÓPPAL A Daily Telegraph londoni lengyel körökből úgy értesül, hogy Hitler beszé­dének a lengyel állásfoglalásra vonat­kozó része bizonyos fokig helyreigazí­tásra szorul. Lengyelország ugyanis csak akkor utasította vissza a német ajánla­tot, mikor a német csapatok már meg­szállták Cseh- és Morvaországot. A Daily Telegraph varsói értesülése megállapítja még, hogy­ Lengyelország fenntartja összes katonai óvintézkedé­seit. Varsóban különben — teszi hozzá a lap — nagyon neheztelnek azért, hogy a Lipszki berlini lengyel nagykövet mind­­eddig képtelen volt találkozni Hitlerrel­­ vagy Ribbentroppal Hitler válasza a leszerelési és világkeres­­kedelem-élénkítési javaslatra A Roosevelt-üzenet tulajdonképpeni javaslat­ részére Hitler a beszéde utolsó szakaszában válaszolt. Tekintettel arra, hogy ez egyik legfontosabb része a be­szédnek, szükségesnek, látjuk teljes rész­letességgel közölni. A LESZERELÉS ÜGYE Miután Hitler kifejezte a német kor­mánynak azt a készségét, hogy a köte­lező kölcsönösség alapján nemtámadási biztosítékot adjon bármely államnak, a­mely ezt kéri, s miután ünnepélyesen kijelentette, hogy az amerikai terület el­len szándékolt német támadásokról el­terjesztett állítások nem egyebek közön­séges szélhámosságnál és vakmerő hazug­ságoknál, Roosevelt elnök érdembeli ja­vaslataira a következőkben válaszolt: — Roosevelt kijelenti, hogy a biztonság kérdésének tisztázása után a népeket sür­gősen meg kellene szabadítani a fegyver­kezési terhektől. Válaszom: Nem tudja, hogy Németország ezt már régen megtet­te, még­pedig a lehető legalaposabban Németország még 1919-ben 59 ezer ágyút, 135 ezer gépfegyvert és hatalmas meny­­nyiségű más hadianyagot szolgáltatott ki, miután biztosították s ezt a békeszerző­désben is leszögezték, hogy az előlegtel­­jesítmény, amely a világ többi részének lehetővé teszi, hogy szintén leszereljen. Németországot ebben a tekintetben is­­ a legcsúnyábban becsapták. Minden kísér­let, amely arra irányult, hogy a zöld asz­talnál való több évi tárgyalás útján sor kerüljön a többiek leszerelésére is, ami valóban bölcs és igazságos dolog lett vol­na, meghiúsult. Én magam a gyakorlati javaslatok egész sorát bocsátottam tár­gyalásra. Indítványoztam a leszerelést 200 ezer főnyi hadsereglétszám alapján, a gáz- és méregháború, valamint a nyílt városok bombázásának kiküszöbölését, stb. Lehetetlen volt bármit is elérni, no­ha Németország teljesen le is volt­ szerel­ve. Ezután 300 ezer főnyi hadsereg-ala­pon más javaslatokat terjesztettem elő, később pedig további ajánlatokat tettem az egész világ közvéleménye előtt. Sen­kinek sem jutott eszébe ezekkel kapcso­latban még csak tárgyalásokat is kezdeni. Viszont a többiek még jobban fokozták fegyerkezésüket. Csak amikor 1934-ben utolsó javaslatomat is véglegesen elutasí­tották, adtam parancsot a német, ezúttal azonban mindenesetre a legnagyobb sza­bású fegyverkezésre. (Tetszés.) Ennek el­lenére nem szeretnék akadály lenni a le­szerelési kérdés tárgyalásának útjában, de most kérem, hogy elsősorban ne hoz­zam, hanem a többiekhez forduljanak. Mögöttem a gyakorlati tapasztalatok halmaza áll, s ezért kétkedő vagyok mindaddig, amíg kétségemet el nem osz­­latták. ROOSEVELT VÁLTSA BE WIL­SON ÍGÉRETÉT! — Végül Roosevelt késznek nyilatkozik résztvenni a nemzetközi kereskedelmi utak gyakorlatibb megnyitása felől tar­tandó tárgyalásokon. Azt hiszem, nem annyira arról van szó, az eféle kérdése­ket elméletileg tárgyalni, hanem a nem­zetközi gazdaságot tettek által megsza­badítani gátlásaitól. A legrosszabb gát­lások magukon az államokon belül van­nak. Az eddigi tapasztalatok azt mutat­ják, hogy a legnagyobb világgazdasági értekezletek is meghiúsultak, mert ez államok belső gazdaságukat nem tud rendben tartani, vagy valuta-manipulá­ciókkal bizonytalaná tették a tőkepiacot. Ugyanígy a világgazdasági kapcsolatok elviselhetetlen megterhelése az is, ha egyes országokban bizonyos okokból le­hetséges mások ellen bojkotthajszákat in­dítani. Véleményem szerint nagy érdeme lenne a kormányoknak, ha mindenekelőtt odahaza küszöbölnék ki a szabad gaz­dasági forgalomnak ezt a gátlást. Egyéb­ként a német kormány konkrét követelé­seket terjesztett elő, örülnék, ha ön, Roosevelt úr, síkra szállana­k azért, hogy végre beváltsák azt a szót, amelynek alapján Németország egykor a fegyvert letette és az úgynevezett győzők kezébe adta magát. Nem annyira a Németország­ból kipréselt számtalan milliárdra gon­dolok, mint inkább a Németországtól el­rabolt területekre, mert Németország ak­kor 3 millió négyzetméter földet veszített el. Pedig egész gyarmati birodalmát an­nak idején nem háborúkkal szerzte, ha­nem szerződésekkel és vásárlásokkal Wilson egykor szavát adta arra, hogy a német gyarmati igényeket a többiekével egyenlő alapon vizsgálják meg. Ehelyett a legnagyobb gyarmati birtokosoknak még a német gyarmatbirodalmat is oda­adták s népünket kiszolgáltatták a nagy győzőknek. Nemes cselekedet lenne, ha Roosevelt elnök ur Woodrore Wilson el­nök szavát beváltaná (Nagy tetszés). Ez lenne a leggyakorlatibb hozzájárulás­­ a világ erkölcsi megszilárdulásához s ezál­tal a gazdasági élet felélénküléséhez. •„Ai tn világom sokkal szőkébb...“ — Befejezésül Roosevelt elnök kijelen­ti, hogy ebben az időpontban a nagy nemzetek vezetői felelősek a nemzetek sorsáért. Meg kellene tehát hallaniok né­peik kérését, hogy megóvják őket egy új háborútól és ezért én is felelős vagyok. Válasz: Minden további nélkül megértem, hogy ön, Roosevelt úr, országa nagysá­gánál fogva felelősnek érzi magát az ösz­­szes népek sorsáért. Én sokkal szerényebb keretek között mozgok, önnek Roosevelt úr, 135 millió embere van egy olyan or­szágban, amelyben egy négyzetkilomé­terre csak 15 ember esik, ön ott több, mint egy félmilliárd embert el tud tar­tani. Én egykor egy olyan államot vettem át, amely a világ többi részének fogad­kozásai és saját rossz demokratikus ál­lamvezetése következtében a romlás szé­lén állott. Ebben az államban nem 15, hanem 140 ember él egy négyzetkilomé-­r téren és a többi viszonyok sem hasonlít­hatók össze. Nálunk nincsenek meg azok a természeti kincsek, amelyek felett ön rendelkezik. Ráadásul nálunk a hosszú békeidő német takarékosságának milli­­árdjait kizsarolták gyarmatainkat elvesz­­tettük, 1953-ban hétmillió munkanélkü­­link, több millió el­nyomorod­ott földmű­vesünk és tönkrement iparunk volt Eb­ben az időben én csak egy feladatot tel­jesíthettem. Én nem érezhetem felelősnek magam a világ sorsáért, mert a világ nem törődött az én népem sorsával. Én arra láttam hivatva magamat, hogy csak sa­ját­ népemnek szolgáljak, hogy megvált­sam nyomorától. Itt Hitler az elmúlt hat és fél évbeli teljesítményeit sorolta fel, majd így folytatta: — Visszaállítottam a német élettér egységét s arra törekedtem, hogy ezt vér­ontás nélkül érjem el, hogy népemre, vagy más népekre ne zúdítsam a háború szenvedéseit. Mindezt mint egy még 21 évvel ezelőtt ismeretlen munkás és katon­na, saját erőmből teremtettem s ennélfog­va igényelhetem annak elismerését, hogy, a legtöbbet teljesítettem, ami egy ember­től egyáltalában megkövetelhető... ön az egyes amerikainak a javak tízszeresét biztosíthatja, mint amennyi Németor­szágban lehetséges. A természet mindezt lehetővé tette önnek, noha polgárainak száma csak egy­harmadával nagyobb, mint Németországnak. Önnek sokkal több áll rendelkezésére. Ezért egyetemes kérdésekkel is foglalkozhatik. Az ön szá­mára nyilván kicsi a világ, úgyhogy azt hiszi, mindenütt hasznosan léphet közbe. Az én világom, amelybe engem a Gond­viselés állított, térbelileg sokkal szűkebb és csak az én népemet öleli fel. Mégis azt hiszem, hogy a legjobban azzal használ­hatok a világnak, ha az egész emberi kö­zösség igazságáért, jólétéért, haladásáért és békéjéért működöm. LENGYELORSZÁG VÁLASZOLNI FOG ÉS VÁLASZÁT KÖZZÉTESZI Varsóban hivatalos jellegű közleményt adtak ki, amely így szól: „A német kormány által használt módszereknek megfelelőleg Lengyel­­országnak a német emlékiratra adan­dó válaszát Berlinben való átnyújtá­­sával egyidejűleg nyilvánosságra is fogják hozni.” Villák, Bútor­szövetek, szállodák függönyök, cretonok részére! métere 85 lejtől Saflanul, Bucuresti, Piata Sff. Gheorghe

Next