Brassói Lapok, 1939. október (45. évfolyam, 226-251. szám)
1939-10-01 / 226. szám
XLV. évfolyam 226. szám Főszerkesztő: KACSÓ SÁNDOR Brasov — vasárnap 1939 október 1 Felelős szerkesztő: Rakassy Endre. — Laptuulajdonos: „B. L." Kiadóvállalat Részvénytársaság. Felelős igazgató: Rabána Bernát. — (Bejegyezve: G. N. 920(1038. Trib. Brasov.) — I’lefizetési árak: Belföldre havonként 80 lej, kézbesítéssel 84 lej, ugyanez Brasovban 80 lej — Külföldre negyedévenként 450 lej. Magyarországra negyedévenként 150. — Hirdetések díja hirdetési odalon 6.50 lej, páros (bal) szövegoldalon 6 lej, páratlan (jobb) szövegoldalon 7 lej négyzetcentiméterenként. Hirdetési díjak előre fizetendők.— Szerkesztőség és kiadóhivatal: Brasov, Str. Regele Carol 5®68. — Tel. 82. A MAGYAR EMLÉKIRAT KISEBBSÉGI MINISZTER KEZÉBEN írta Kacsó Sándor A romániai Magyar Népközösség vezetősége és a kormányzat között újra vénebbé vált a kapcsolat Az elmúlt héten a Népközösség központi trodája alatrim nagyjelentőségű tájékoztató közleményt adott ki s ugyanakkor, amikor ezeknek a közleményeknek a méltóságterje,» és higgadt hanghordozása rendkívül hasznos, mert alkalmas arra, hogy egyöntetű szilárdságban tartsa a magyarság nyugalmát s elejét vegye a különféle találgatásokból és felelezésekből eredő izgékonyságnak, egyben biztatást nyújt és bizalmat is kelt, mert a kisebbségi kérdés előrehaladásáról közöl eíreket. Ez pedig van olyan fontos, mint a feladat első része, amely érthetően és okosan a kormányzat felé való lojalitás bizonyítéka kíván lenni. A jelenlegi helyzetben sem a kormányzatnak, sem a kisebbségeknek nem érdekük, hogy ellentétes áramlatok induljanak útnak a lakosság mindennapi életében s ,nas ütemezéssel lüktessen bármelyik romániai népcsoport érzelmi és gondolatvilága. A romániai Magyar Népközösség hivatalos közleményeinek a hanghordozás» a legteljesebb mértékben kielégíthet minden erre irányuló kormányzati kívánságot, az érdekelt magyar nép felé azonban hatástalan maradna, ha csak szólamokból állana. Ezért örvendünk annak, hogy a kiadott jelentések eredményekről számolnak le s ezen is túl reményt nyújtanak arra, hogy a magyar kisebbség vezetői és a kormányzat között élénkülő összeköttetés rendezni fogja ennek a nagy belpolitikai kérdésnek számos, eddig még rendezetlenül és megoldatlanul maradt részét Az elmúlt héten hírét vettik, hogy a kormányzat felfüggesztette a kultúrzónák kialakítására vonatkozó korábbi rendeletét. Rendkívül jelentős cselekedetnek látszik ez, ha meggondoljuk, hogy több, mint egy évtizedes kisebbségi harc kapcsolódik ehhez a kérdéshez , ha figyelembe vesszük azt is, hogy az erre vonatkozó új rendelkezést — amely nem enyhítette, hanem súlyosbította az azelőtti állapotot — az után az egyezmény után adták ki, amelyet a Nemzeti Újjászületési Arcvonal megalakítása alkalmával kötöttek a kisebbségi népcsoportok a kormányzattal. Súlyos helyzetbe is került miatta a romániai magyarság jelenlegi vezetősége, amely felé amúgy is éppen elég szemrehányás záporzott eddig is emiatt, mert a kormányzattól kapott engedmények a gyakorlatban nem hozták azt, amit elvileg jelenteni látszottak, sőt sok esetben — mint az iskolakérdésben például — az eddig kialakultnál is nehezebb helyzetet teremtettek A legmeglepőbb azonban az — s ezt tárgyilagosan meg kell állapítanunk —, hogy a kormányzatnak magának sem volt szándékában ilyen megkerülő utakon visszavetni a kisebbségi kívánságokat. Nem számított arra, hogy a kisebbségi kérdés az új alkotmány előtti kormányzatok kezelése folytán annyira bonyodalmassá vált, hogy az egyébként álaalmos jeligű rendelkezések végrehajtásából is kisebbségi jogsérelmek származnak. A npközösségi vezetőség kellő fellépésére a nemzetnevelésügyi miniszter hatálytalanította is a kulturzónák alakítására vonatkozó rendelkezését, a kisebbségi egyházfők közbelépésére pedig megengedi, hogy a kisebbségi felekezeti iskolák minden tanerő után 50—50 gyereket vehessenek fel, mint eddig. A névelemzés megszüntetése és a szabad iskolaválasztási jognak újbóli ünnepélyes megerősítése ugyanis teljesen értékét veszítette azzal az új rendelkezéssel, amelynek alapján ezentúl minden tanerő után csak 40—40 gyermek vehető fel. Persze, egy kicsit későn, a beiratkozások után történt ez a jóvátétel, a népközösségi vezetőségnek azonban módot kell találnia arra, hogy az iskolafenntartó egyházak hasznosíthassák elaz elért eredményt. Mindezek azonban csak részletkérdések, amelyek jellemzik, de nem merítik ki azt az állampolitikai feladatot, amely az úgynevezett „kisebbségi statutummal”, majd a Nemzeti Újjászületési Arcvonal kisebbségi alosztályainak megalkotásával egészen új külső képet és belső tartalmat kapott. Sokszor felemlítettük már, hogy a kisebbségek vezetői és a kormányzat között akkor létrejött megállapodást kétoldali szerződésnek kell tekintenünk, mert csak akkor van értéke úgy az állam, mint a kisebbségek szempontjából. A kisebbségek a rájuk háruló köté érettségeknek természetesen azonnal megfeleltek, az államnak azonban idő kellett ahhoz, hogy fokozatosan és a különféle szempontok állandó egyeztetésével a maga részéről is végrehajtsa a megállapodást. Az eddig megtett utat olyan eredmények jelzik, amilyeneket föntebb példaként felemlítettünk. Az idő azonban telt és a helyzet érett arra, hogy a kérdés a maga egész egyetemében rendezés alá kerüljön. A legutolsó nagyon jelentős népközösségi közlemény arról számol be, hogy a magyar parlamenti csoport 100 oldalas emlékiratban foglalta össze a magyarság kívánságait, különös tekintettel azokra a szerződéses ígéretekre, amelyeket a Nemzeti Újjászületési Arcvonalba való belépése alkalmával kap itt. A közlemény nem titkolta el, hogy ezeknek az ígéreteknek a nagyrészt bevillatóan maradt s jól tette, hogy ezt hangsúlyozta, mert hiszen ki tudná ezt jobban, mint maga az érdekelt magyarság s kik tartanák ezt jobban számon, mint azok a magyar társadalmi rétegek, amelyek sorsuk jobbra fordlásának a r.-ülényét fűzték a megegyezéshez? Sajnos, fájdalmas és megrendítő esemény akadályozta meg, hogy a magyarság vezetői ezt a kérdést azzal a kivételes egyéniséggel munkálják tovább, akivel megkezdték. De Calinescu volt miniszterelnök azért marad nagy történelmi alakja Romániának, mert államvezetési felfogása nem magánhasználatra készült, hanem új irányt szabott, amelyet utódainak is követniük kell. A kisebbségi kérdés vele került az államvezetési feladatok első sorába s igy hagyta örökségképpen utódaira is. Az a tény, hogy a Magyar Népközösség közleménye, amelynek ereje őszinteségében van, a magyar és román sajtóban egyaránt nyilvánosságra kerülhetett, bizonyos mértékig záloga annak, hogy az általánosabb keretű és tartalmú rendezésre is komoly reményünk lehet. A kisebbségi miniszternek benyújtott emlékirat ugyan most már ismét új miniszterelnök elé kerül, de Argetoianu is azok közé a román államférfiak közé tartozik, akik elfogultság nélkül tudják nézni a dolgokat s nem tévesztik szem elől a történelmi szükségességeket Bíznunk kell az új kormányban. Szükséges, hogy a magyar közvélemény foglalkozhassék a maga ügyeivel, mert ez szilárdítja meg benne a kérdések belső megoldási lehetőségeibe vetett hitet s ez szolgálja érzelmileg is, gondolkodásban is azt a közvéleményt , melyre a mai háborús égés közepette az ország külpolitikájának szüksége van Nagyon jól tudjuk, hogy a kisebbségi kérdésnek külpolitikai vonatkozásai is vannak s nincs nagyobb kívánságunk, minthogy erről az oldaláról is a legjobban, legmegnyugtatóbban és a legbékésebben rendeződjék. Ezt is nagyon elősegíti az, ha a romániai magyarság vezetői itthon, a román kormányzattal belpolitika után juttatja el a magyar emlékirat ügyét ahhoz a célhoz, amelyet a tragikus véget ért Calinescu volt miniszterelnök sok megnyilatkozásában olyan határozottan megjelölt. Argeseanu tábornok lemondása után Argetoianu királyi tanácsos alakította meg az uj kormányt Nicolae Odlescu lett a belügyminiszter, mi az új közrendészet tárcát Gabriel Marinescu tábornok vette át Silviu Dragomir kisebbségi miniszter a helyén maradt Az új habneből kimarad! Eugen Titeanu propagandaügyi és Nae Popescu humuszügyi miniszter Bucuresti, szeptember 29. Argeseanu tábornok csütörtökön este benyújtotta kormánya lemondását. Az ifj kormány megalakításával az Uralkodó Constantin Argetoianu királyi tanácsost bízta meg, aki nem sokkal ezután meg is alakította kabinetjét. Argetoianu királyi tanácsos kinevezését az ország közvéleménye rokonszenvvel és megnyugvással fogadta. Az új miniszterelnök egyike az ország legtapasztaltabb államferfiainak, aki eddigi pályafutása során számos alkalommal bizonyította be kiváló államvezetői képességeit. Tökéletes européer, de amellett keménykezű ember, akinek nevét úgy bel-, mint külföldön megkülönböztetett tisztelet övezi. Kisebbségpolitikai téren mindig a megértő mérséklet híve volt. Eddig viselt magas méltóságaiban következetesen jóindulatot tanúsított a romániai magyar kisebbség kívánalmaival szemben. Másrészt szociális érzékét és előrelátását mi sem bizonyítja jobban, minthogy ő volt a mezőgazdasági adósságok csökkentéséről, az úgynevezett konverzió bevezetéséről szóló törvény kezdeményezője és megalkotója. Legutóbb a gazdasági főtanács élén állott s nagyszabású tervet dolgozott ki, a mivel bizonyítékát nyújtotta az ország gazdasági- és pénzügyeiben való jártasságának. Kormánya e személyi jellemvonásokon túl, a Nemzeti Újjászületés Arcvonalának hű kifejezője, amit még az a körülmény is hangsúlyoz, hogy az Arcvonal külön minisztériumot kapott A nagyjelentőségű eseményről az alábbi jelentéseink számolnak be: ARGESEANU TÁBORNOK BENYÚJTJA KORMÁNYA LEMONDÁSÁT A Radar távirati ügynökség a követkző közleményt továbbítja. Csütörtökön este 7 órakor a korn tagjai Argeseanu tábornok minisztere elnökletével minisztertanácsot tartott miniszterelnökségen. Argeseanu tábo miniszterelnök bejelentette a korrr tagjainak, hogy átnyújtja őfelségéne maga, valamint az egész kormány leadását. A lemondás bejelentése utániniszterelnök köszönetet mondott a kor.