Brassói Lapok, 1939. október (45. évfolyam, 226-251. szám)

1939-10-01 / 226. szám

XLV. évfolyam 226, szám Főszerkesztő: KACSO SÁNDOR Bra$ov — vasárnap 1939 oklóber 1 Felelős szerkesztő! Rakassy Endre. — Lapfttlajcfonos: „B. L." Riadóvállalat Részvénytársaság. Felelős igazgató: Rabána Bernát. — (Bejegyezve: G. II. 920(1038. Trib. Brasov.) — I’lötizetési árak: Belföldre havonként 80 tej, kézbesítéssel 84 lej, ugyanez Brasov ban 80 lej — Küllőidre negyedévenként 450 lej. Magyarországra negyedévenként 15 P. — Hirdeté­sek dija hirdetési odalon 6.50 lej, páros (bal) szövegoldalon 6 lej, páratlan (jobb) szövegoldalon 7 lej négyzetcentiméterenként. Hirdetési dijak előre fizetendők. <—> Szerkesztőség és kiadóhivatal: Brasov, Str. Regele Carol 5® -68. — Tel. 82. A MAGYAR EMLÉKIRAT KISEBBSÉGI MINISZTER KEZÉBEN A romániai Magyar Népközösség re- retőfége és a kormányzat kozott ujiu vénebbé vált a kapcsolat- Az clciult be­ten a Népközösség központi tro Iája^ lut­rim nagyjelentőségű tájékoztató közle­ményt adott ki s ugyanakkor, amikor ezeknek a közleményeknek a mekósóg- teíje:» és higgadt hanghord >zasa rendkí­vül hasznos, mert alkalmas arra. hogy egyöntetű szilárdságban tartsa a magyar­ság nyugalmát s elejét vegye a ku'.ónfé.e találgatásokból és fek^elezése'cboi eiedő izgékonyságnak, egyben biztatást nyújt és bizalmat is kelt, mert a kisebbségi kérdés előrehaladásáról közöl L'reket. Lz pedig van olyan fontos, min; a feladat első része, amely érthetően es okosan n kormányzat felé való lojalitás bizonyíté­ka kíván lenni. A jelenlegi helyzetben sem a kormányzatnak, sem a kisebbsé­geknek nem érdekük, hogy ellentétes áramlatok induljanak útnak a lakosság mindennapi életében s ,nas ütemezéssel lüktessen bármelyik román.ai népcsoport érzelmi és gondolatvilág:. A romániai Magyar Népközösség hivatalos közlemé­nyeinek a hanghordozás.» a legteljesebb mértékben kielégíthet minden erre irá­nyuló kormányzati kívánságot, az érde­keli magyar nép felé azonban hatástalan maradna, ha csak szólamokból állana. Ezért örvendünk aniiak^ hogy a kiadott jelentések eredményekről számolnak l<e s ezen is túl reményt nyujtanak_ arra, hogy a magyar kisebbség vezetői és a kormányzat között élépkülő összekötte­tés rendezni fogja ennek a nagy belpoli­tikai kérdésnek számos, eddig még ren­dezetlenül és megoldatlanul maradt ré­szét Az elmúlt héten hírét vetőik, hogy a kormányzat felfüggesztette a knltnrzó- nák kialakítására vonatkozó korábbi ren­deletét. Rendkívül jelentős cselekedetnek látszik ez, ha meggondoljuk, hogv több. mint egy évtizedes kisebbségi harc kap­csolódik ehhez a kérdéshez s ha figye­lembe vesszük azt is, hogy az erre vonat­kozó uj rendelkezést — amely nem eny­hítette, hanem snlyosbitotta az azelőtti állapotot — az után az egyezmény után adták ki, amelyet a Nemzeti Ujjósziile- tési Arcvonal megalakítása alkalmával kötöttek a kisebbségi népcsoportok a kor­mányzattal. Súlyos helyzetbe is került miatta a romániai magyarság jelenlegi vezetősége, amely felé amúgy is éppen elég szemrehányás záporzott eddig is emiatt, mert a kormányzattól kapott en­gedmények a gyakorlatban nem hozták azt, amit elvileg jelenteni látszottak, sőt sok esetben — mint az iskola kérdésben például — az eddig kialakultnál is nehe­zebb helyzetet teremtettek A legmegle­pőbb azonban az — s ezt tárgyilagosan meg kell állapitanunk —, hogv a kor­mányzatnak magának sem volt szándé­kában ilyen megkerülő utakon visszavet­ni a kisebbségi kívánságokat. Nem szá­mított arra, bogy a kisebbségi kérdés az uj alkotmány előtti kormányzatok keze­lése folytán annyira bonyodalmassá vált, hogv az egyébként álo.lnnos jeli gü ren­delkezések végrehajtásából is kisebbségi jogsérelmek származnak. A mpközösségi vezetőség kellő fellépésére a nem/etnsve- lésügyi miniszter hatálytalanította is a kulturzónák alakítására vonatkozó reu­Irta Kacsó Sándor idclkezését, a kisebbségi egyházfők közbe­lépésére pedig megengedV, hogy' a ki­sebbségi felekezeti iskolák minden tanerő után 50—50 gyereket vehessenek fel, mint eddig. A névelemzés megszüntetése és a szabad iskolaválasztási jognak újbóli ün­nepélyes megerősítése ugyanis teljesen értékét veszítette azzal az uj rendelkezés­sel, amelynek alapján ezentúl minden tanerő után csak 40—40 gyermek vehető fel. Persze, egy kicsit későn, a beiratko­zások után történt ez a jóvátétel, a nép­közösségi vezetőségnek azonban módot kell találnia arra, hogy az iskolafenntar­tó egyházak hasznosíthassák cj »vz elért eredményt. Mindezek azonban csak részletkérdé­sek, amelyek jellemzik, de nem merítik ki azt az állampolitikai feladatat, amely az úgynevezett „kisebbségi statiituininal”, majd a Nemzeti Ujjásziiletési Arcvonal kisebbségi alosztályainak megalkotásával egészen uj külső képet és belső tartalmat kapott. Sokszor felemlítettük már, hogy a kisebbségek vezetői és a kormányzat között akkor létrejött megállapodást két­oldali szerződésnek kell tekintenünk, rnert csak akkor van értéke úgy az ál­lam, mint a kisebbségek szempontjából. A kisebbségek a rájuk háruló köte érett­ségeknek természetesen azonnal megfelel­tek, az államnak azonban idő kellett ah­hoz, hogy fokozatosan és a különféle szempontok állandó egyeztetésével a ma­ga részéről is végrehajtsa a megállapo­dást. Az eddig megtett utat olyan ered­mények jelzik, amilyeneket föntebb pél­daként felemlítettünk. Az idő azonban telt és a helyzet érett arra. hogv a kér dés a maga egész egyetemében rendezés alá kerüljön. A legutolsó nagyon jelentős nepközösségi közlemény arról számol be, hogy a magyar parlamenti cs ipart t>0 oldulas emlékiratban foglalta össze a ma­gyarság kívánságait, xülono* tekintette! azokra a szerződéses Ígéretekre, amelye­ket a Nemzeti Újjászületést Arcvonnlba való belépése alkalmával kap itt. A köz­lemény nem titkolta el, hogy ezeknek az ígéreteknek a nagyrészt bcvitiat’an ma­radt s jól tette, hogy ezt hangsúlyozta, mert hiszen ki tudná ezt jobban, mint maga az érdekelt magyarság s kik tarta­nák ezt jobban számon, mint azok a ma­gyar társadalmi rétegek, amelyek sorsuk jobbra ford ttl ásónak a r-.-üiéuyet fűzték a megegyezéshez? Sajnos, fájdalmas és megrendítő ese­mény akadályozta meg, hogy a magyar­ság vezetői ezt a kérdést azzai a kivéte­les egyéniséggel munkálják tovább, aki­vel megkezdték. De Calinescu volt mi­niszterelnök azért marad nagy történel­mi alakja Romániának, mert áliamveze­tési felfogása nem magánhasználatra ké­szült, hanem uj irányt szabott, atnelvel utódainak is követniük kell. A kisebb­ségi kérdés vele került az áilamvezetcsi feladatok első sorába s igy hagyta örök­ségképpen utódaira is. Az a tény, hogy a Magyar Népközösség közleménye, a melynek ereje őszinteségében van, a magyar és román sajtóban egyaránt nyilvánosságra kerülhetett, bizonyos mértékig záloga annak, hogy az általá­nosabb keretű és tartalmú rendezésre is komoly reményünk lehet. A kisebb­ségi miniszternek benyújtott emlékirat ugyan most mór ismét uj miniszterelnök elé kerül, de Argetoianu is azok közé a román államférfiak közé tartozik, akik elfogultság nélkül tudják nézni a dol­gokat s nem tévesztik szem elől a törté­nelmi szükségességeket Bíznunk kell az uj kormányban. Szükséges, hogy a magyar közvéle­mény foglalkozhassék a maga ügyeivel, mert ez szilárdítja meg benne a kérdé­sek belső megoldási lehetőségeibe vetett hitet s ez szolgálja érzelmileg is, gon­dolkodásban is azt a közvéleményt * melyre a mai háborús égés közepette aJ ország külpolitikájának szüksége van Nagyon jól tudjuk, hogy a kisebbségi kérdésnek külpolitikai vonatkozásai is vannak s nincs nagyobb kívánságunk, minthogy erről az oldaláról is a legjob­ban, legmegnyugtatóbban és a legbéké­sebben rendeződjék. Ezt is nagyon elő­segíti az, ha a romániai magyarság ve­zetői itthon, a román kormányzattal belpolitika utón juttatja el a magyai emlékirat ügyét ahhoz a célhoz, amelyet a tragikus véget ért Calinescu volt mi­niszterelnök sok megnyilatkozásában olyan határozottan megjelölt. Argeseanu tábornok lemondása elán Argetoianu hirálgl tanácsos alakította meg az u| kormányt Nicolae Otlescu lett a beliigymiirszfer, m g az ui közrendészeH tárcát Gabriel Marinescu tábornak vetie át Silviu Dragomir kisebbségi miniszter a helyén maradt Az uj hab'ne ből kimarad! Eugen Titeanu propagandaügyi és Nae Popescu huUuszügyi a m.niszter Bucnresfi, szeptember 29. Argeseanu tábornok csütörtökön es­te benyutjotta kormánya lemondását. Az iij kormány megalakításával az Uralkodó Constantin Argetoianu kirá­lyi tanácsost bízta meg, aki nemsokknl ezután meg is alakította kabinetjét. Argetoianu királyi tanácsos kineve­zését az ország küzvéle nénye rokon- szenvvel és megnyugvással fogadta. Az uj miniszterelnök egyike az ország legtapasztaltabb állam'erfiuinak, aki eddigi pályafutása során számos alka­lommal h<zonyitotta be kiváló állam- vezetői képességeit. Tökéletes europé­er. de amellett keménykezü ember, a kinek nevét ugy bel-, mint külföldön megkülönböztetett tisztelet övezi. Kisebbségpolitikai téren mindig a megértő mérséklet híve volt. Eddig vi­selt magas méltóságaiban következete­sen jóindulatot tanúsított a romániai magyar kisebbség kívánalmaival szem­ben. Másrészt szociális érzékét és elő­relátását mi sem bizonyltja jobban, minthogy ő volt a mezőgazdasági adós­ságok csökkentéséről, az úgynevezett konverzió bevezetéséről szóló törvény kezdeményezője és megalkotója. Leg­utóbb a gazdasági főtanács élén állott s nagyszabású tervet dolgozott ki, a mivel bizonyítékát nyújtotta az ország gazdasági- és pénzügyeiben való jár­tasságának. Kormánya e személyi jellemvonáso­kon tul: a Nemzeti Újjászületés Arc­vonalának hü kifejezője, amit még az a körülmény is hangsúlyoz, hogy az Arcvonal külön minisztériumot kapott A nagyjelentőségű eseményről aj alábbi jelentéseink számolnak be: ARGESEANU TÁBORNOK BE­NYÚJTJA KORMÁNYA LEMON­DÁSÁT A Rador távirati ügynökség a követk ző közleményt továbbítja: Csütörtökön este 7 órakor a korn tagjai Argeseanu tábornok minisztere elnökletével minisztertanácsot tartott miniszterelnökségen. Argeseanu tábo miniszterelnök bejelentette a korrr tagjainak, hogy átnyújtja öfelségéne maga, valamint az egész kormány le» dását. A lemondás bejelentése után . niszterelnök köszönetét mondott a kor»

Next

/
Thumbnails
Contents