Brassói Lapok, 1939. december (45. évfolyam, 278-302. szám)

1939-12-01 / 278. szám

s oldal talmaz, mint az élet. A jeles tanulóknak általában csak igen-igen kicsiny százalé­ka szokta beváltani a szülők és tanárok hozzáfűzött reménységeit. Sokkal több a kallódó „jeles” idekinn az életben, mint az olyan esetleg „elégséges” osztályzatú tanuló, akit jellemtulajdonságai, egy vagy más téren csak később megmutat­kozó kiválóságai, az élet iskolájában nemritkán kitűnő, sőt kimagasló érdem­jeggyel ékesítenek. Utaljunk a Petőfiek példájára? Vagy beszéljünk a Balázs Fe­­rencekről, akik az iskolai pályán nem a legjobb osztályzatot, hanem a legtágabb látókört kívánták megszerezni, hogy ha­­zajővet a legkisebb egyházközség szűk körében végezzenek csakugyan apostoli tevékenységet? Alapjában nagyon kényes kérdések ezek és paragrafusokba vajmi nehezen szoríthatók. Tudják ezt azok is, akik hosszú évek vajúdásai után most végre dűlőre kívánták juttatni. Ugyanilyen ké­nyes a lelkészi áthelyezhetőség dolga is, amit a hozzászólók bőségesen és sok ol­dalról megvilágítottak. Mi nem óhajtjuk kiszélesíteni ezt a vitát, de meg kell val­lanunk: nem érezzük reformnak ezt a re­formot, mert valahogyan nagyon halvá­nyan a mai idők inkább szűkítő, mint tá­gító szelleme lebeg fölötte és körülötte. Erélyes és tapintatos egyházvezetés e probléma scyllái és caribdusei között évszázadokon át el tudta kormányozni az erdélyi kálvinisták hajóját. Igaz, hogy napjainkban a tömegek kezelése nem­­olyan egyszerű és érzelmek, indulatok nem egy lelkészválasztás alkalmával sok­kal alaposabb tevékenységet sejtenek a józan megfontolásnál, de ugyanezeknek az érzelmi együtthatóknak az áthelyezés lehetővé tétele is tág kaput nyit úgy az egyházközségek, mint az egyházmegyék­­életében. Lehet, hogy a legfelsőbb fó­rum igazságot szolgáltat majd, de addig hosszú az út és nagyon hasonlít a kál­váriához. Kálvin tanításai az egyházi életet a­­több szabadság elvére kívánták átépíteni a Szentírás újszövetségi szellemében. Igaz, hogy a hatalmas reformátor éppen saját egyéniségében nélkülözte a meg­értésre való készséget ez elvek gyakor­lati alkalmazásával szemben. A több sza­badság éppen a genfi gyülekezetben a legnagyobb erkölcsi szigorral párosult. A mi mostani erdélyi egyházi életünknek vannak emberi gyarlóságra valló belső sebei, amelyek csakugyan kurálást igé­nyelnek, de ha választani kellene az or­vosszerek között, mi mégis inkább a Szentírás szelleme, mint Kálvin jelleme szerint gyógykezelnék önmagunkat. Ma­gáról megfeledkező gyülekezettel vagy megtévelyedő lelkésszel szemben a régi egyházalkotmány sem szűkölködik gyógymódokban. Ezen a régi egyházal­­­kotmányon rést ütni súlyos felelősséggel járó, kockázatos vállalkozás. A püspök és a közgyűlés együttesen vállalják ezt a felelősséget és ezt a kockázatot s így utólagos aggodalmaskodásoknak kevés jelentősége van, aminthogy kinyilvánítá­­­suk sem tartozik a leghálásabb feladatok közé. A kálvinista újságírónak e nehéz időkben kifejtett egyéni felelősségérzése azonban úgy diktálta, hogy ezt a hangot és ezeket az aggodalmakat nem szabad elhallgatnia. És következetlenség volna át­siklani a teológia 5-ik évének bevezetésé­nél megtalált új megoldási forma fölött. Vallottuk és helyeseltük Makkai Sándor­nak azt a felfogását, hogy ennek az ötö­dik évnek inkább gyakorlati gazdasági ismeretekkel, mint elméleti oktatással kellene hozzájárulni a papképzés teljes­ségéhez. A mostani megoldás: kompro­misszum, mely lehet, hogy a felfogások háborgásaira elcsöndesítő olajat önt, de­­a Makkai által előre látott lényeget csak igen kis mértékben és másodlagos jelen­tőséggel szolgálja. Melyikre lett volna inkább szükségünk a kisebbségi életben? Mi azt hisszük, a ko­rábbi, a gyakorlatibb természetű elgon­dolásra. Az idő fogja eldönteni, egyedül az idő, hogy kinek volt igaza. Nagyobb üzlethelyiséget keres belvárosban, kilépéssel is Sámuel Divatház, Brassó. IP. BL december 1 „Szabaddá tesszük a tárgyilagos bírálatot“ — jelentette ki programnyilatkozatában Tatarescu miniszterelnök A kormány kisebbségi törvény útján kív­á­nja rendezni a romániai kisebbségek belsé­elét Bucuresti, november 29. Lapunk előző számában ismertettük Tatarescu miniszterelnök programnyilat­kozatát. A kormányfő többek között ki­jelentette, hogy szabaddá teszi a kritikát és lehetőséget nyújt arra, hogy a közvé­lemény becsületes ellenőrzést gyakorol­jon. Ezzel kapcsolatban szó szerint a kö­vetkezőket mondotta: — Új utasításokat adtam ma a cen­zúrahivatalnak, hogy engedje meg a kormány határozatainak tárgyilagos bírálatát és a panaszok köpését, bár­honnan is jöjjenek azok. Meggyőződé­sünk, hogy egy olyan rendszerben, a­melyben a közvélemény nem gyakorol ellenőrzést, virágzik a hatásköri túllép­és és a visszaélés. Ezért a becsületes ritikát és az érdektelen vitát úgy te­kintjük, mint a kormánnyal való együttműködés szükséges tényezőjét. Nem akadályozzuk meg sem a bírála­tok, sem a panaszok közzétételét, mert semmit sem akarunk elrejteni az ország elől. Ha hibázni fogunk, ezt becsülete­sen be fogjuk vallani. Ebben a szellem­ben akarunk kormányozni és a köz­­igazgatást irányítani A kormányzási tevékenység álalános irányvonalainak megjelölése során az új kabinet kisebbségi pollitikájáról ezeket jelentette ki: " Maradéktalanul végrehajtjuk azo­kat az intézkedéseket, amelyek — az állandó állampolitika keretén belül — az etnikai kisebbségek jogegyenlőségé­nek, valamint hitük, nyelvük és fele­­kezeteik megtartásának biztosítására hivatottak. Helyzetük rendezését külön kisebbségi törvény útján hajtjuk végre. Hangoztatta a miniszterelnök, hogy ezzel egyidejűleg azonos bánásmódot akar biztosítani az ország határain kívül élő románok részére is. GAZDASÁGI ÉS PÉNZÜGYI PROGRAM A továbbiakban kijelentette a kor­mányfő, hogy a kormány országos tervet készít a mezőgazdaság és ipari termelés maximumra való fokozása érdekében, valamint a nemzeti munka megszervezé­sére egy ötéves terv keretében, amelynek célja a mezőgazdaság észszerűsítése és gépesítése, valamint az ország minden gazdagságának megfelelő értékesítése lesz. Ennek a programnak a végrehajtá­sánál közreműködik majd az egész ál­lamgépezet, a megye és község, beleértve a papot és tanítót is. A tanítókat fokoza­tosan berendelik majd mezőgazdasági is­mereteik kiegészítésére és minden község­nek lesz egy agronómus tanítója. A kormány gazdasági függetlenségre törekszik mindazokban az ágakban, ahol a belföldi termelés fedezni tudja az ösz­­szes szükségleteket. A kender, len és gya­pot termelését, valamint a textilnövények ipari feldolgozását nemzeeti problémává kell tenni. Olyan pénzügyi és költségvetési poli­tikát akar megvalósítani a kormány, a­mely biztosítja a közérdekű szükségletek kielégítését, a nem nélkülözhetetlen kérdé­sek és az összes nem produktív beruhá­zások kikapcsolásával, öt éven át a köz­hatóságok csakis produktív beruházáson­kat vehetnek fel a költségvetéseikbe. Az adókivetések és közterhek igazságosabb elosztását fogják jelenteni, amely fokoza­tos lesz a létminimum védelmétől a nagy jövedelmek egyre növekedő megadózta­tásáig. Ugyanakkor intézkedések történ­nek az adóeltitkolás megakadályozására. A román valuta védelme a gazdasági és pénzügyi politika egyik legfontosabb gondja lesz, hogy ezáltal a nemzetgazda­ságnak biztosítani lehessen azt a nyugal­mat és biztonságot, amelyre a fejlődéshez szüksége van. Végül a közvagyon leltározása és he­lyes kezelése, valamint a telekkönyvek országos bevezetése egészíti ki a kormány gazdasági programját. Alfrie és Chamberlain vitáin a békecélokról a munkáspárti vezér szerint nemcsak új Európát, hanem új angliát is kell teremteni s Indiára is ki kell terjeszteni a szabadságjogokat Chamberlain szerint nem Anglia impe­rialista, hanem a jelenlegi Németország London, november 29. (Rador) Az angol alsóház új üléssza­kának tegnapi megnyitóülésén, miután az elnök felolvasta a trónbeszédet, Att­lee őrnagy, a munkáspárti ellenzék ve­zére szólalt fel s kijelentette, hogy Ang­lia mindenképpen végét veti a támadás­nak a egyszers mindenkorra kiküszöböli a nemzetközi anarchiák A világ nem él­het az utóbbi évekbeli Állandó aggoda­lomban. A jövő békét a legyőzöttekkel és semlegesekkel való együttműködés­ben kell megalkotni. A világ jövő szer­vezetében minden nemzetnek megnyilat­kozási szabadsága kell legyen s egyazon esélye a neki szükséges nyersanyagok megszerzésére. Ezzel szemben le kell mondaniok az erőszaknak, mint politikai eszköznek a használatáról. S hogy ez a szervezet tartós legyen, le kell mondani az abszolút felségjogról is s el kell is­merni egy nemzetközi tekintélyt, hogy az végrehajthassa határozatait. Le kell majd mondani az imperializmusról is s mindenkinek meg kell adni a szabadsá­got — Chamberlain — mondta Attlee — rádióbeszélőben az uj Európáról, mint valami távoliról és képzeletbeliről be­szélt Már pedig a jelenlegi válság a civilizáció válsága. Kíméletlen orvos­lásra van szükség. A békét idejében kell előkészíteni. A népeknek azt a jo­gát, hogy maguk határozzák meg kor­mányzatukat, nemcsak Európára kell korlátozni, amint Chamberlain mond­ta, hanem ki kell terjeszteni az egész világra, például Indiára is. A háború után nemcsak új Európának, hanem új Angliának is kell keletkeznie. A többi között nacionalizálni kell a bányákat és a szállítási eszközöket Befejezésül Attlee hangoztatta, hogy minden brit polgár megteszi köteles­ségét s az angol katonák tudják, hogy a békéért, szabadságért és a társadalmi igazságért harcolnak. Azok a feltételek, amelyek közé Német­ország politikája Európát annyi idő óta helyezte, lehetetlenné tettek minden ha­­hatást a világ életviszonyainak a megja­vítása útján. Ezért kényszerítettek ben­nünket a németek a háborúra. — Ezt a háborút nem bosszúálló szán­dékokkal indítottuk­ — folytatta a mi­niszterelnök — s ezért nem szándékszunk bosszú­ békét kierőszakolni. De mindenek­előtt véget kell vetnünk annak a fenye­getésnek, amely annyi év óta Európára ránehezedett. Ha ezt valóban sikerül megtennünk, ha a bizalom visszatér Eu­rópa területére, akkor csak kevéssé két­lem, hogy megoldhatjuk a problémákat a világ többi részében is. Azt tartom, hogy a helyzet kulcsa Európában van s ha itt megszűnik a feszültség, a világ többi része már nem nehéz kérdés. — Attlee úr azt mondta, hogy az impe­rializmussal is fel kell hagyni, de nem határozta meg, mit ért imperializmus alatt s hogy ma melyik ország folytat imperialista politikát. Nem tudom, mit akart mondani ezzel. De ha az imperia­lizmus a faji felsőbbrendűség hangozta­tását, a többi nép politikai és gazdasági szabadságának elnyomását, a többi or­szágok kincseinek az imperialista állam javára való kizsákmányolását jelenti, ak­kor kijelentem, hogy ezek nem Anglia, hanem Németország jelenlegi kormányá­nak a jellemvonásai. Angliában, bármi volt is a múltban, eszünkben sem volt a brit birodalmat az általam felsorolt el­vekre alapítani. Több éve általában dog­maként van elismerve, hogy gyarmatbi­rodalmunk igazgatása elsősorban azon a meggyőződésen alapszik, hogy azt min­denekelőtt az illető ország népének ér­dekében gyakoroljuk. Attlee-nek azzal az állításával foglal­kozva, hogy a háború a legkedvezőbb idő a szocializmus bevezetésére, Chamberlain hangsúlyozta, hogy az angol kormány magatartása nem teljesen merev, számos szociális reformot valósított meg . Egyelőre azonban nem tud­juk, mi­lyenek lesznek a feltételek a háború vé­gén, sem pedig, hogy eddig milyen vál­tozások következnek be s ezért nem al­kothatunk már most egy olyan tervet, a­mely akkor használható legyen. Egy ta­nulságot azonban levontunk: elsősorban azzal törődjünk, hogy megnyerjük a há­borút. Szükség van minden bátorságunk­ra, szívósságunkra és hazaszeretetünkre, hogy elérjük háborús céljainkét Ne kö­vessük el azt a hibát, hogy semmibe ve­gyük ellenségünk erejét A miniszterelnök azzal a reménnyel fe­jezte be beszédét, hogy annak idején sze­rencsésebben valósítják meg a békecélo­­kat mint az előző bábom végeztével. Chamberlain válasza Ottlee-nek Chamberlain miniszterelnök beszélt ez­után. Mindenekelőtt rámutatott, hogy a tengeren élet-halál harc folyik. — Sajnos — mondta —, ma egy olyan ellenség ellen harcolunk, amely, úgy lát­szik, nem tartja be a becsület szabályait a széttép minden egyezményt, mihelyt az nem szolgálja céljait. A szövetségesek ezért kénytelenek voltak a közzétett kor­mányhatározathoz folyamodni. (A német kiviteli cikkek nyílt tengeren való elkob­zása.) Elismerjük, hogy ezek az intézke­dések nehézségeket s talán veszteségeket fognak okozni a semlegeseknek, de min­den lehetőt el fogunk követni, hogy a semlegeseknek minél kevesebb kárt okoz­zunk, természetesen állandóan szem­ előtt tartva a német kivitel megszüntetésének szükségességét. Szándékosan tettük ez in­tézkedések napját december 4-ikére, hogy a semlegeseknek elég idejük legyen felké­­szülni rájuk. Attlee felszólalására válaszolva a mi­niszterelnök ezt mondta: — Sajnálom, hogy Attlee urat rádióbe­szédem kiábrándította. Hinni akarom, hogy a világ többi része nem érezte ugyanezt a kiábrándulást Sokan számí­tásba vették, hogy a háború utáni béke­célokat nem fogalmazhatja meg csupán Anglia, hanem más országokká is meg kell azokat tanácskozni. Ki kell kérnünk a domíniumok és szövetségeseink taná­csát Megeshetik, hogy a legyőzötteket is bevonjuk ezekbe a tanácskozásokba, mi­előtt elhatározzuk, hogyan kell megszer­vezni az új és jobb világot . A háborús célokra vonatkozólag van egy megjegyzés, amely szerint nem lett volna szükség háborúra ahhoz, hogy az emberek szellemében megszülessék egy jobb világ megteremtésének eszméje.

Next