Brassói Lapok, 1940. február (46. évfolyam, 24-48. szám)
1940-02-01 / 24. szám
Ji#vr »V'•' ^ -L • x -t. Uj..j . k. Kühzvtár* isUDAPZoT IV 9 XLV. évfolyam Főszerkesztő: KACSÓ SÁNDOR Brasov — Csütörtök 940 február 24. szám Felelős szerkesztő: Kakassy Endre. — Laptulajdono Előfizetési árak: Belföldre havonként 80 lej, kézbe sek dija hirdetési oldalon 6.50 lej, páros (bal) szövverenként. Hirdetési dijak e . K.adóvállalat Részvénytársaság. Felelős igazgató: Kabána Bernát. — (Bejegyezve: G. IL 920/1938. Trib. Bra§ov.) — Új, ugyanez Bra§ovban 80 lej.. — Külföldre negyedévenként 450 lej. Magyarországra negyedévenként 150. — Hirdetés ’ 11 lej, páratlan (jobb) szövegoldalon 8.50 lej négyzetcentiméterenként. Keretes gyászjemetés 8 lej négyzetcentiméterezendők. — Szerkesztőség és kiadóhivatal: Brasov, Str. Regele Carol 56—58. — Telefon 15-10. itico ,J r Iparos Egyesület alapszabálya (1.) Vasárnap délelőtt a kolozsvári Katolikus Körben lelkes hangulatban, néha forrongó mozgalmassággal, megalakult az Országos Magyar Iparos Egyesület. Itt-ott szenvedélyek csaptak össze az alakuló közgyűlés során, de ez a hevesség és számonkérés az alkotó munka lendülete, az építő bírálaté, amely belső tisztuláshoz vezet. A magyar iparosság országos szakmai szervezetének megalakulására nemcsak iparos képviselőink, vezető erdélyi iparosaink jöttek el — mint Bustya Béla Marosvásárhelyről, vagy Reinhardt Gyula Aradról —, hanem a magyar értelmiség is képviseltette magát. Ott láttuk az alakuló közgyűlésen Bánffy Miklós grófot, Szász Pál dr-t és Tamási Áront is, akit a magyar alkotó munka szeretete szólított ide. Vasárnapi vezércikkünk már jelezte, hogy az alakuló közgyűlést sok vita és széthúzás előzte meg. Különösen az alapszabályok elfogadása körül támadtak viharos ellenérzések több erdélyi város magyar iparosai közt. Ehhez a nagy horderejű kérdéshez szeretnénk hozzáfűzni néhány észrevételt, amelyet a közgyűlésről jegyeztünk fel. Ezek az észrevételek talán megmutatják, hogy az ellenérzéseket és szenvedélyeket a józan kiegyenlítődés módszerével néhol már sikerült békés mederbe terelni. Mikor Reinhardt Gyula korelnök beszélni kezdett, sietett kihangsúlyozni: „Először együtt kell legyünk.” Ezzel a mondattal mintegy jelezte, hogy évtizedes munkája arra tanította, miszerint először együtt kell lenni ahhoz, hogy a belső rendeződések folyamata megindulhasson. Teleki Ádám gróf pedig, a Magyar Népközösség iparos alosztályának elnöke hatásos megnyitója után kijelentette, hogy — miután a szervezés nehéz munkája befejeződött — „ezen túl én is csak egyszerű munkája kívánok lenni ennek a szervezetnek.” Az a folyamat tehát, amelyet az „alulról fölfelé” szervezés utáni kívánság megindított, eljutott már vezetőink körébe is, legalább is erre vall Teleki Ádám beszédének idevonatkozó kitétele. Megértették „fent” a szervezet alapszabályai körül támadt kívánságokat is. Először úgy tűnt, hogy az alapszabályok a tekintélyelv fonalát követik, ezt az alapzatot azonban szétszakította a magyar iparosságnak a szabadelvű szervezkedéshez ragaszkodó nagy többsége. „A sérelmes alapszabályokat teljesen átgyúrtuk” — mondotta Bustya Béla a közgyűlés egyik viharos pillanatában és ezzel a szombaton megtartott előkészítő értekezletre célzott, ahol öt órán keresztül formálták és módosították az iparos ömegek kívánságai szerint az Országos Magyar Iparos Egyesület megszövegezett alapszabályait. A közgyűlés nagy többségének kívánságára az alakuó közgyűlésen Jancsó Albert dr, az alapszabályok megszövegezője, felolvasta a sérelmes és szombaton módosított pontokat. A módosítások szerint az Országos Magyar Iparos Egyesület elnökét nem a Magyar Népközösség elnöki tanácsa fogja kinevezni, hanem a választók bizalma emeli majd az elnöki székbe. A vidéki tagozatok határozataival szemben az egysrvsület központjának nem lesz vétójoga. Az idevonatkozó pontot ugyanis úgy módosították, hogy a vidéki tagozatok határozatait ismertetni kell ugyan a központtal, de ennek életbelépése nem függ a központ jóváhagyásától. A vidéki tagozatokat — egy másik módosítás szerint — nem „kinevezett elnökök, hanem kiküldött elnökök” szervezik meg. Az egyesület ügyvezető elnökének megválasztása teljesen független a Magyar Népközösség elnökségének akaratától. Fontos módosítás történt az egyesület jövedelmének elosztása ügyében is. A módosítás szerint a vidéki tagozatok jövedelmüknek csak harminc százalékát kötelesek a központhoz beküldeni, nem nyolcvan százalékát, ahogy az eredeti alapszabály ezt előírta. Leszállították a beiratási díjat is száz lejről ötven lejre. Egy másik szabadelvű ujitása az alsószabálynak az. Stop* -jl eredeti szöveggel szemben, amely szerint az egyesületnek csak keresztény tagjai lehetnek, kimondták, hogy az egyesületbe fel lehet venni azokat a magyar zsidó iparosokat is, akik magyarságukat soha nem tagadták meg és részt vettek a régi magyar iparos szervezkedésekben is. A módosítások során elatározták meg, hogy az egyesületbe beszervezik — mint külön alosztályt — a magyar kereskedő társadalmat is, azt a javaslatot azonban, hogy a magyar munkás is kapjon helyet az egyesületben, elvetették azzal, hogy a magyar munkás — már gazdasági harcánál fogva is — külön szervezetet igényel. Csak néhány módosítást ragadtunk ki annak jellemzésére, mennyire megváltozott az alapszabály eredeti szelleme az előkészítő tárgyalások során. A módosítások ismertetése után az alakuló közgyűltsainnk nagy része viharos éljenzéssel elfogadta azt és kimondotta az Országos Magyar Iparos Egyesület megalakulását. Az alapszabályok elfogadása után azonban még szót kért Kurkó Gyárfás brassói székely iparos, aki a nagy változáson átment alapszabályokat így sem találta kielégítőnek. Külön csoport alakult ki körülötte és Péter Lajos kolozsvári cipészmester körül és magatartásuk nem kis vihart kavart. Közben azonban már kivonult a teremből a jelölő bizottság és így a két magyar iparos felszólalása nem hangozhatott el. Mindent egybevetve őszintén írhatjuk, hogy a magyar iparos tömegeknek az alapszabály módosítására vonatkozó kérését nagy részben teljesítették. Remélni lehet, hogy a belső ellenzék megcsökkent táborát is ki fogják elégíteni a belső építő munka során úgy, hogy bírálatukat a belső tisztulásokhoz használják fel Taxa penala platitä in numerar conf. aprobarii No. 24.454/1939 Daladier: Németország a legyőzőttek módszeres és teljes megsemmisítésére törekszik II francia miniszterelnök szerint Hitler győzelme esetén nem vet ki hadisarcot, hanem a legyőzőttek minden javát elveszi II háború óta most hangzott el a legélesebb és legtámadóbb hangú beszéd Németország és a hitlerizmus ellen Páris, január 30. (Bador) Daladier francia miniszterelnök hétfőn este 10 órakor rádióbeszédet tartott. A francia kormányfő beszédének különös jelentőséget ad az a körülmény, hogy Hitler kancellár kedden, a nemzeti szocialista párt uralomrajutásának évfordulója alkalmából szintén beszédet mondott, Chamberlain miniszterelnök újabb beszámolóját a londoni jelentések szerdára jelezték. A Havas ügynökség az alábbiakban ismerteti Daladier beszédét: " A háború ötödik hónapja végén egyre nyilvánvalóbbá lesz az a bizonyosság, hogy Németország a világ fölötti uralomra törekszik, olyan uralomra, amilyent a történelem eddig még nem ismert. Valóban, a nemzeti szocialista uralom nem csupán az erők egyensúlyának megváltoztatásában jut kifejezésre, nem elégszik meg a német fölény biztosításával, hanem a legyőzöttek módszeres és teljes megsemmisítésére törekszik. A győzelmes Hitler nem áll szóba a leigázott nemzetekkel, hanem azokat megsemmisíti. Megfosztja őket politikai, gazdasági létüktől, sőt történelmükből és kultúrájukból is ki akarja forgatni őket. A legyőzött országokban csupán életteret lát, olyan területet, amely fölött korlátlanul érvényesítheti jogait. Az emberi lények, akik a nemzeteket alkotják, számára csordát jelentenek. Parancsot ad lemészárlásukra, vagy kivándoroltatásukra. Arra kényszeríti őket, hogy helyt adjanak a hódítóknak. Még csak azt a fáradtságot sem veszi magának, hogy hadisarcot vessen ki rájuk: minden javaikat elveszi. Hogy pedig elejét vegye minden sorsfordulatnak s az esetleges felkeléseknek, megtizedeli a nemzetek vezető rétegét és tudományos módszerekkel fizikai és erkölcsi lefokozásukra törekszik. Ez alatt az uralom alatt Európa városainak és falvainak ezrei, az emberek milliói olyan nyomorral ismerkedtek meg, amelyet néhány hónappal ezelőtt el sem tudtak volna képzelni. Ausztria, Csehország, Szlovákia és Lengyelország a kétségbeesés tartományai lettek. Egész nemzeteket fosztottak meg anyagi és erkölcsi javaiktól. Ezeknek a népeknek, amelyek árulás, vagy a legdurvább erőszak áldozatai lettek, nincs más életlehetőségük, mint hóhérjaiknak dolgozzanak, kik ezzel szemben alig nyújtanak annyit nekik, mennyi nyomorúságos létük fenntartásához szükséges így alakul ki Németország képmására szabad és rémülettel eltelt kis népek között az urak és rabszolgák világa. Mert Németország nemcsak különböző fajú és nyelvű népeket hajt rabigájába, hanem magukat a németeket is uralmi akaratának igájába töri. A német paraszt és munkás nemzeti szocialista urainak rabszolgája a csehországi és lengyelországi munkás és paraszt viszont e rabszolgák rabszolgája lett. Hogyne rendülne meg hát a világ egy féktelen álom e megvalósításának kezdetén?... Váljon valósággá az áldozat és a munka egyenlősége! Ugyanakkor Franciaország a hadserege által alkotott védőfal mögött megőrizte mindazokat a javakat, amiket egyes nemzetek már elvesztettek, míg mások ott tartanak, hogy elveszítsék. Franciaország, akárcsak szövetségese, Anglia, nem retten, ha a jövőre gondol. Franciaország biztos győzelmében. A félelem, amely Európát áthatja, megtorpan határainknál, a drótakadályok és az erődítmények előtt, amelyekben fiatalságunk harcol és őrködik. Franciaországnak ez a nyugalma azoknak az embereknek az áldozatkészségén nyugszik, akik mindent elhagytak: családjukat, foglalkozásukat, egyéni érdekeiket, jólétüket. Ma szalmán alusznak ők, vagy a fagyos földön. Vállalnak minden fáradalmat, szembeszállnak minden veszéllyel. Nekik, az ő eltökéltségüknek köszönhetjük, hogy Franciaország megmaradt franciának. Nekik köszönhetjük azt is, hogy a totális háború még nem bontakozott ki. Daladier ezután utalt arra, hogy már többször szólott a harcosokhoz. Most a front mögött élő polgárokhoz intézi szavait, akiktől a határokat védő katonákhoz hasonló áldozatot kér. Az otthon maradottaknak is részt kell venniök ezekben a szenvedésekben, valósággá kell válnia az áldozat és a munka egyenlőségének. Ezt kívánja a francia nép nagy többsége is. Franciaország testvérkezet nyújt a munkás hagyományokhoz visszatérő kommunistáknak Az ipari termelésről beszélt ezután a francia kormányfő. Az országnak nagymennyiségű lőszerre és hadianyagra van szüksége, mert a totális háború nem fog sokáig késlekedni. A szükségletekkel lépést kell tartania a mezőgazdasági termelésnek is. A polgári lakosságnak tudnia