BUKSZ - Budapesti Könyvszemle 17. (2005)

2005 / 1. szám - BÍRÁLAT - Szummer Csaba: A puszta analitikusa (Erős Ferenc: Kultuszok a pszichoanalízis történetében. Egy Ferenczi-monográfia vázlata)

A PUSZTA ANALITIKUSA AVAGY EGY ENFANT TERRIBLE „A TEGNAP VILÁGÁBÓL” SZUMMER CSABA Erős Ferenc: Kultuszok a pszichoanalízis történetében Egy Ferenczi-monográfia vázlata_______ Jószöveg Műhely Kiadó, Budapest, 2004, 176 old., 1490 Ft______________ „elég általánosan úgy ismernek, mint valamely nyug­talan szellemet, vagy ahogyan legutóbb Oxfordban mondta valaki, mint a pszichoanalízis ’enfant terrible’­­jét.” Ferenczi Sándor Freud 75. születésnapján tartott előadásából „Nem árulná el nekem, mit jelent ez az érdekes szó a címlapon (Lélekelemzést? Biztosan valami nagyon szép dolgot.” Freud levele Ferenczi Sándorhoz FERENCZI-RENESZÁNSZ ITTHON ÉS KÜLFÖLDÖN „Úgy gondolom, hogy Ferenczi klinikai reputációjá­nak a mostani reneszánsza [...] a pszichoanalitikus historiográfiának az egyik sikertörténete”, állapította meg nemrégiben Paul Roazen, az ismert amerikai tu­dománytörténész.­ Az elmúlt két évtized valóban Fe­renczi Sándor újrafelfedezését hozta magával Ma­gyarországon és a nagyvilágban. A hazai mintegy fél évtizedes késéssel követte a külföldi Ferenczi-rene­­szánszot, néhány ponton kapcsolatba is lépett vele, lényegét tekintve azonban mégis más természetű. A külföldi Ferenczi-reneszánsz két fő okra vezethe­tő vissza. Az általánosabb ok az, hogy a nyugati társa­dalmakban a hatvanas évek végétől kezdődően az autoriter-paternalista viszonyok a mikrotársadalmi intézményrendszerben is látványosan háttérbe szo­rultak, és ez a tendencia a hetvenes években elérte az orvos-beteg kapcsolatot is.1­2 ennek megfelelően a pszichoanalitikus és az analizált kapcsolata is szim-1 ■ Paul Roazen: The exclusion of Erich Fromm from the IPA. Contemporary Psychoanalysis 37 (2001), 2. old. 2 ■ Vö. Kovács József: Bevezetés a modern orvosi etikába: bioetika. Medicina, Bp., 1999. 3 ■ Erős Ferenc: Pszichoanalízis, freudizmus, freudomarxiz­­mus. Gondolat, Bp., 1986. 4 ■ Gaál Gábor: Freud halála. Korunk, 1939. 882-884. old.­­ ■ Ernest Jones: Sigmund Freud élete és munkássága. Gon­dolat, Bp., 1983. 585. old. metrikusabbá vált. Ferenczi Sándor (1873-1933) pe­dig már a harmincas évek elején törekedett a felek egyenrangúságára az analitikus diádban. Az analiti­kus technika területén elkezdett újításai mintegy fél évszázaddal előzték meg a későbbi fejleményeket. Fe­renczi felfigyelt ugyanis arra, hogy (Freud és a többi korabeli analitikus naiv elképzelésével szemben) a te­rapeuta nem semleges tükör vagy vetítővászon, „amelyen” a páciens projekciói, indulatáttételei meg­jelennek. Megpróbált módszeresen szembenézni az­zal, hogy az analitikus helyzet más, mint a természet­­tudományos megfigyelési szituáció, sajátos kommu­nikációs helyzet, amelyben mindkét félnek (termé­szetesen nem azonos mértékben) megvannak a maga gyengeségei és vakfoltjai. A másik ok Ferenczi egyik lényeges, de vitatott el­méleti újítása, a Freud által 1897-ben elvetett csábí­tási elmélet részleges feltámasztása. Ferenczi szerint alapvető hiba volt, amikor Freud mintegy ötévi tépe­­lődés után fantáziáknak minősítette a hisztérikusok gyakori beszámolóit az őket ért abúzusokról. Feren­­czihez hasonlóan a nyolcvanas évek Amerikájában számos „emlékezet-terapeuta” kutatott a szexuális visszaélések nyomai után páciensei gyermekkori em­lékeiben. A hazai Ferenczi-kultusz felújítása (felújítása, hi­szen a két háború között természetesen Ferenczi volt a magyar pszichoanalízis vezéralakja) belső eredetű, s a pszichoanalízis fokozatos, csupán a nyolcvanas évektől felgyorsuló rehabilitálásának mintegy a bete­tőzése. „A pszichoanalízis kissé közép-európai társa­dalomtörténet is”, idézi Erős Ferenc első könyvének­ nyitó mondatában a kolozsvári Korunk megemléke­zését Freudról, 1939-ből.„ Ez a tagadhatatlanul érvé­nyes megállapítás a Freud halálát követő fél évszá­zadra talán még találóbb is, mint a két világháború közötti időszakra, amikor Magyarország Ausztria és Németország mellett a harmadik pszichoanalitikus nagyhatalom, ahol a pszichoanalízis nem csupán a pszichoterápiára, hanem az irodalomra is jelentős ha­tást gyakorolt. A második világháború végére „az európai kontinensen [tehát Angliát kivéve minde­nütt] szinte teljesen megsemmisült a pszichoanaliti­kus mozgalom”,­ a legsúlyosabb csapás azonban két­ségtelenül Magyarországot érte. A zsidótörvények ál­tal kiváltott emigrációs hullám jelentősen meggyengí­tette, a munkaszolgálat és a soá borzalmai pedig bru­tálisan szétszaggatták a virágzó magyar pszichoanali­tikus kultúrát. A leggyötrelmesebb megaláztatások

Next