BUKSZ - Budapesti Könyvszemle 17. (2005)
2005 / 1. szám - BÍRÁLAT - Szummer Csaba: A puszta analitikusa (Erős Ferenc: Kultuszok a pszichoanalízis történetében. Egy Ferenczi-monográfia vázlata)
A PUSZTA ANALITIKUSA AVAGY EGY ENFANT TERRIBLE „A TEGNAP VILÁGÁBÓL” SZUMMER CSABA Erős Ferenc: Kultuszok a pszichoanalízis történetében Egy Ferenczi-monográfia vázlata_______ Jószöveg Műhely Kiadó, Budapest, 2004, 176 old., 1490 Ft______________ „elég általánosan úgy ismernek, mint valamely nyugtalan szellemet, vagy ahogyan legutóbb Oxfordban mondta valaki, mint a pszichoanalízis ’enfant terrible’jét.” Ferenczi Sándor Freud 75. születésnapján tartott előadásából „Nem árulná el nekem, mit jelent ez az érdekes szó a címlapon (Lélekelemzést? Biztosan valami nagyon szép dolgot.” Freud levele Ferenczi Sándorhoz FERENCZI-RENESZÁNSZ ITTHON ÉS KÜLFÖLDÖN „Úgy gondolom, hogy Ferenczi klinikai reputációjának a mostani reneszánsza [...] a pszichoanalitikus historiográfiának az egyik sikertörténete”, állapította meg nemrégiben Paul Roazen, az ismert amerikai tudománytörténész. Az elmúlt két évtized valóban Ferenczi Sándor újrafelfedezését hozta magával Magyarországon és a nagyvilágban. A hazai mintegy fél évtizedes késéssel követte a külföldi Ferenczi-reneszánszot, néhány ponton kapcsolatba is lépett vele, lényegét tekintve azonban mégis más természetű. A külföldi Ferenczi-reneszánsz két fő okra vezethető vissza. Az általánosabb ok az, hogy a nyugati társadalmakban a hatvanas évek végétől kezdődően az autoriter-paternalista viszonyok a mikrotársadalmi intézményrendszerben is látványosan háttérbe szorultak, és ez a tendencia a hetvenes években elérte az orvos-beteg kapcsolatot is.12 ennek megfelelően a pszichoanalitikus és az analizált kapcsolata is szim-1 ■ Paul Roazen: The exclusion of Erich Fromm from the IPA. Contemporary Psychoanalysis 37 (2001), 2. old. 2 ■ Vö. Kovács József: Bevezetés a modern orvosi etikába: bioetika. Medicina, Bp., 1999. 3 ■ Erős Ferenc: Pszichoanalízis, freudizmus, freudomarxizmus. Gondolat, Bp., 1986. 4 ■ Gaál Gábor: Freud halála. Korunk, 1939. 882-884. old. ■ Ernest Jones: Sigmund Freud élete és munkássága. Gondolat, Bp., 1983. 585. old. metrikusabbá vált. Ferenczi Sándor (1873-1933) pedig már a harmincas évek elején törekedett a felek egyenrangúságára az analitikus diádban. Az analitikus technika területén elkezdett újításai mintegy fél évszázaddal előzték meg a későbbi fejleményeket. Ferenczi felfigyelt ugyanis arra, hogy (Freud és a többi korabeli analitikus naiv elképzelésével szemben) a terapeuta nem semleges tükör vagy vetítővászon, „amelyen” a páciens projekciói, indulatáttételei megjelennek. Megpróbált módszeresen szembenézni azzal, hogy az analitikus helyzet más, mint a természettudományos megfigyelési szituáció, sajátos kommunikációs helyzet, amelyben mindkét félnek (természetesen nem azonos mértékben) megvannak a maga gyengeségei és vakfoltjai. A másik ok Ferenczi egyik lényeges, de vitatott elméleti újítása, a Freud által 1897-ben elvetett csábítási elmélet részleges feltámasztása. Ferenczi szerint alapvető hiba volt, amikor Freud mintegy ötévi tépelődés után fantáziáknak minősítette a hisztérikusok gyakori beszámolóit az őket ért abúzusokról. Ferenczihez hasonlóan a nyolcvanas évek Amerikájában számos „emlékezet-terapeuta” kutatott a szexuális visszaélések nyomai után páciensei gyermekkori emlékeiben. A hazai Ferenczi-kultusz felújítása (felújítása, hiszen a két háború között természetesen Ferenczi volt a magyar pszichoanalízis vezéralakja) belső eredetű, s a pszichoanalízis fokozatos, csupán a nyolcvanas évektől felgyorsuló rehabilitálásának mintegy a betetőzése. „A pszichoanalízis kissé közép-európai társadalomtörténet is”, idézi Erős Ferenc első könyvének nyitó mondatában a kolozsvári Korunk megemlékezését Freudról, 1939-ből.„ Ez a tagadhatatlanul érvényes megállapítás a Freud halálát követő fél évszázadra talán még találóbb is, mint a két világháború közötti időszakra, amikor Magyarország Ausztria és Németország mellett a harmadik pszichoanalitikus nagyhatalom, ahol a pszichoanalízis nem csupán a pszichoterápiára, hanem az irodalomra is jelentős hatást gyakorolt. A második világháború végére „az európai kontinensen [tehát Angliát kivéve mindenütt] szinte teljesen megsemmisült a pszichoanalitikus mozgalom”, a legsúlyosabb csapás azonban kétségtelenül Magyarországot érte. A zsidótörvények által kiváltott emigrációs hullám jelentősen meggyengítette, a munkaszolgálat és a soá borzalmai pedig brutálisan szétszaggatták a virágzó magyar pszichoanalitikus kultúrát. A leggyötrelmesebb megaláztatások