Budapest, 1918. január-március (42. évfolyam, 1-77. szám)

1918-01-01 / 1. szám

eszt-litovszk békeajánlat után pár ,­­­ és azután a szövetségesekkel való űrlapoa megfontolás után közös választ adni. Seimi­m lapjának véleménye: Lugano, dec. 31. Az olasz sajtó eddig mély­ségesen hallgatott a breszt-litovszki békejavas­latokról. Most azonban L' »uivo lapja a «Gior­­nala d’Italia« megszólal és indirekt után meg­adja az olasz külügyminiszter válaszát a köz­ponti hatalmak bé­kej­avaslat­air­a. Franciaország nevében Pichon már meg­felelt a központi hatalmak újabb próbálkozá­saira. Ők a status quó-hoz szeretnének vissza­térni, hogy azután újabb erőt gyűjtsenek és annak idején megkezdjék a hóditó háborút. Szemben fogják találni azonban magukat az ~ a francia nemzet erejével. Olaszország­i békét kötni, mely szent nemzeti dóra nem váltja. «Times« Pichon beszédéről, Verdam, dec. 31. Pichon beszéde dol­gában a «Times« kifejti, hogy Franciaország, Anglia és Amerika azokért az elvekért küzde­nek, amelyeket a demokrata államférfiak oly sűrűn hangoztattak. Fzen alapelvek az el­ász­­lotharingiai kérdésnek a szövetségesek által hangsúlyozott szellemben való megoldását kö­vetelik. Ha a megoldás nem történik meg ebben a szellemben, lehetetlen maradandó békét, a népek életének kellő bizt­onságát meg­teremteni. Pahomiak Ürosa©ksággal szemben lfoglalt álláspontja józan és megfelel az állam­­férfiúi okosságnak. összeesküvés az orosz népbiztosok ellen. Haparanda, dec. 31. Az orosz lapok jelen­tése szerint összeesküvést fedeztek fel, amely a népbiztosok meggyilkolására irányult. A kadettek összeesküvése. Sjelin, dec. 31. A pétervári katonai ’ a forradalom ellen­ irányult essze­amelynek részes­ei elő­­aróeskü­vésnek többek kö­­zt, hogy fosztogatásokat rend Sírvéri újságok hírei szerint hízó­ról megkezdték a béketárgyalások­szerű megzavarását. Pétervár utcáin számra osztogattak német és orosz nye s­­zerkesztett fel­hívásokat, amelyekben azt hangoztatták, hogy német hadtestek vonul­­nak Pétervárra állítólag azért, hogy ott rendet csináljanak. Az egyik felhívásban pedig azt mondták, hogy Breszt-Litovszkban az a tit­kos megállapodás jött létre, hogy a németek a hadisarc helyett jogosítva lesznek az orosz állami bank készleteit lefoglalni és e célból már legközelebb német bizottság érkezik Pétervárra. A legképtelenebb híreszteléseket gyártja az a szervezet, amely a forradalom ellen dolgozik­ és az egyik elterjedt pétervári újság azt a me­rész állítást közli, hogy Pétervár környékét egy német hadifoglyokból alakított és felfegy­verzett hadtest veszi körül, amelynek­ élén Lucius báró, a stockholmi követ és Dohna gróf áll. Szembeszállnak a maximalista és ukrán csa­patoki Amsterdam, dec. 31. A sl­uter-ügynök­­ség pétervári, e hó 28-án kelt jelentése szerint hír szerint Csetrhov táján maximalista és ukrán csapatok tüzérséggel és repülőgépekkel ellátva harcra készen, szemben állanak egymással. Ukrajna semleges marad, Stockholm, dec. 31. Az ukrán sajtóiroda jelenti Kievkót. Az angol és francia kormá­nyok meghatalmazott képviselői azt az ígére­tet tették az ukrán főtitkárság előtt, hogy el­ismerik az ukrán állam függetlenségét, egyben lőszerrel és fegyverrel támogatják, ha az ukrán köztársaság hiadat üzen Németországnak, Ausztria-Magyarországnak és a mai Orosz­országnak. A főtitkári hivatal kijelentette, hogy mindkét hatalmi csoporttal szemben levésen semleges álláspontot kíván elfoglalni. Szakadás az ukránok közt, Pétervár, dec. 31. (P. T. I.) A munkás- és katonatanácsok és a paraszttanácsok egy része kongresszust tartott Charkovban. A kongresz­­szus ki­jelent­ette, hogy teljesen szolidáris a nép­biztosok tanácsával és hangsúlyozta, hogy ez a kongresszus Ukrajna egyetlen törvényes ha­talma, A rada, csupán a nép egy töredékének képviselője. Az ukrán népi nemzeti érdekeinek nincs szüksége a rada védelmére, mivel senki sem veszélyezteti. Ha a rada tevékenysége miatt Ukrajnában vér folyik, az nem nemzeti harc lesz, hanem a szegény parasztok és mun­kások­­ ellen A fői­­­szíre netartó­ztiitott a forr, “Uvezm­­a i , ^ofoghl m iker ÖlegjSnf­­­omta* ‘-f’Alö Írottság fogja «... allgfttni. bizottság negyvennyolc órán belül megviz­gálja, jogos volt-e a letartóztatás és vagy­­ teszi az iratokat az illetékes bírósághoz, vel pedig szabadon bocsátja a letartóztatott sze­mélyt. Pétervár, dec. 31. (Pétervári Távirati Ügy­nökség.) A szovjet vizsgáló bizottsága felszólí­totta Putilovot, hogy jelenjék meg kihallgatás végett. Ha Putilov egy héten belül nem enge­delmeskedik e parancsnak, zár alá helyezik a vagyonát. A finn önállóság notifikálása. Berlin, dec. 31. (Wolff-ügynökség.) Ma Berlinbe érkezett egy finn küldöttség, amelynek tagjai Hjeld államt­anácsos, Erich Jarut és Sario igazgató. A küldöttséget He­rtling gróf birodalmi kancellár Busch báró külügyi fű­­államtitkár jelenlétében fogadta. A kancellár kijelentette, hogy Neme­ország elismerő nyilatkozata attól a megállodá­­stól függ, mikép egyezik meg Finnország Oroszországgal. A bresztlitovszki tárgyalásokról. Bécs, dec. 31. A «Fremdenblatt« írjá­k Ozernin gróf kíséretének egyik tagja szerint a konferencia eddigi lefolyása a következő képet mutatja: A béketárgyalások eddigi folyama jogossá teszi azt a reménységet, hogy a négyes­­szövetség és Oroszország között teljes megállapodás fog létrejönni. Az orosz delegátusok rendkívül tájékozódott, céltudatos és­­gyakorlott állam­férfiak. Nagy lojalitással és őszinteséggel tár­gyalnak és mindenben szigorú tárgyilagosság vezeti őket. Erejükhöz képest arra törekedtek hogy a béke megteremtését előmozdítsák s e tárgyalások gyors menete nem csekély részben az orosz delegátusok érdeme. A központi hatal­­mak és Oroszország képviselőinek személyes érintkezése a legszívélyesebb és a legszebb formákban történt. Rendszerint egyetlen hosz­­szú asztalnál étkeznek és házigazdáink a német Veréb, irta : Illy János. A lompos nagy parasztcseléd meztelen ipa sercenve súrolta végig a tágas ve­randa kőkockás padi mentom­át. Az ázott asztalra állította a pincéből hozott friss üveg bort. A kavargó füstből rekedten rob­bantak ki a borízű széles nevetések. Az porodott borszag savanyúan türemlett keresztül a füst maró szagán. A kis szelíd­­en szőke asszony remegve bujt az ura­­éles mellére, melyben hörgött, zihált őst a bortól dühöngő élet. Finom, fehér -e végigbujt az izzó hom­lokba bukott te fürtökön. Reszkető könyörgéssel ,ak a kis szürke szemek a sötét szem­­■ elegen lobbanó nézésébe. A nedvesen í­j felé hu­zódó poharat görcsös meg-­­ megállásra késztették a kes­zebbet Mihály . . . az Istenre volt !. . . . kis veréb ! --- dörögtek ki •A szavak a borpárás ajak asszonyka karja fájó omlott le a vörösre elajtotta a fejét, mngcsepp reszketve A református pap gyengén, erőtlenül fa­­életre keltett Vaskos­an volt most, mint egy gő veréb . . . — igy hívta mindig az­zál magyar. Mikor egybe­­ja, a muzsikáló szavú ma­gyar pa­p, a kenetes mélys­éggel búgó sza­vak mögött féltő remegés bujt meg. Az apa féltése . . . Olyan volt a kis veréb akkor, ott abban a hideg porszagu nagy falusi templomban gyenge szelíd meghajlásával, mintha nem bírná a mirtus súlyát, mintha leroskadna alatta... Az ura, a duzzadó élet­öröm friss ruganyosságával lépkedett mellette, az erő és a biztonság fönséges érzésével . . . Pár hónapi turbékolás után lassan visszajöttek az ember lopva leselkedő szenvedélyei. A nagy vendégségek, hol itt, hol ott, esztelen borpazarlásokba fúltak. És a kis szőke asszony olyan gyengének érezte magát remegő testével odazuhanni a szenvedélyek tombolása elé . .. Csak nézte elborulva, fájó befelé sirassa­ az em­bert, aki ha felkelt, megremegett lába alatt a föld . .. — No még eggyel uraim ... — sokszor a hajnal első piros sugara remegett végig szé­gyenkezve a poharakon . . . * Egy napon azután betoppant a kettő­jük életébe a vöröshaju asszony. A halál­hegyen álló elhagyott kastélyba költözött. Otthagyta a várost. A cselédsége suttogva hordta szét a pletykát . Elvált az urától.. . A télen a városi bálba mégis csak elment. Itt látta meg Mihály. Fütötte már a fejét akkor is az ital. A kis szőke asszonyt valami ünnepélyes arcú falusi tanító vitte táncba. Belepirult, kiszínesedett az asszonyka, mintha fáradt, gyenge virágok nyíltak volna ki az arcán . . .Mihály a vöröshajú asszonyt kérte fel táncra . . . Tán nem is tánc volt az ! Hanem valami tüzes féktelen bódulat... Kábultan torpant meg az ember : Micsoda asszony ! — és ahogy tüzelő tekintete körül siklott, megakadt a szeme a kis vérében ... Ott gunnyaszkodott a tanítóval egy sarok­ban. A táncosa épen cukorral kínálta. Nem zavarta őket. A vöröshajú asszonyt kereste a pillantása. Találkozott a tekintetük. Oh, mennyi minden volt ebben a nézésben... Bűn, kárhozat__ Mihály szánakozva, nézett vissza az asszonyra : ■— Sajnállak kis veréb ... de látod közénk kúszott ez a vöröshaju és én már nem tudok megállani mellette józanul . .. Bocsáss meg kis veréb ... * No még eggyel uraim ! . . . Mihály töltött. Koccintottak az urak, ki tudja hányadikat ma este ... Azután botorkálva, nagyokat szuszogva kifelé ipar­kodtak. A fekete éjjel nézett vissza rájuk. Oh, mennyi mindent takart ez a sűrü fekete lepel ... Egy pár csillag sziporkázva reme­gett odafönn . .. Néha egy messzi kutya­­vakkanás szólt bele a csöndbe... Mihály elkísérte az urakat. A kis kertajtó nyiko­rogva fordult meg a keze alatt. A kutyája végigszaglászott rajta, körülnyikolta pár­szor, azután vele jött. .. Ahol háromfelé vált az út, elvált az uraktól .. . A halálhegyen a kastély egyik ablaka világos volt. Mintha a falura figyelne. Mi­hály megállóit. Beleszimatolt az éjszakába. Az urak mindinkább távolodó lépései bele­vesztek a mérhetlen nagy csöndbe . .. Egy hirtelen ránditással nekiszedte a lábait annak az útnak, amelyik a kis erdőn keresz­tül a halálhegynek vezetett. .. Lihegve futott... Nem mert visszanézni sem. Úgy érezte, mintha, két vékony kar utána nyúl- BUDAPEST !

Next