Budapest, 1918. január-március (42. évfolyam, 1-77. szám)

1918-01-01 / 1. szám

SUDAPEST I hangoztatták, hogy német hadtestek vonul* nak Pétervárra állítólag azért, hogy ott rendet csináljanak. Az egyik felhívásban pedig azt mondták, hogy Breszt-Litovszkban az a tit­kos megállapodás jött létre, hogy a németek a hadisaro helyett jogosítva lesznek az orosz állami bank készleteit lefoglalni és e célból már legközelebb német bizottság érkezik Pétervárra. A legképtelenebb híreszteléseket gyártja az a szervezet, amely a forradalom ellen dolgozik/ és az egyik elterjedt pétervárl újság azt a me rész állítást közli, hogy Pétervár környékét egy német hadifoglyokból alakított ég felfegy­verzett hadtest veszi körül, amelynek' élén Lucius báró, a stockholmi követ és Dohna gróf áll. Szembeszállnak a maximalista és ukrán csa­patoki Amsterdam, dec. 31. A llcuter-ügynök- ség pétervári, e hó 28-án kelt jelentése szerint hír szoriüt Cfctrhov táján maximalista és ukrán csapatok tüzérséggel és repülőgépekkel ellátva harcra készen, szemben állanak egymással. Ukránia semleges marad, Stockholm, dec. 31. Az ukrán sajtóiroda jelenti Kievbót: Az angol és francia kormá­nyok meghatalmazott képviselői azt az ígére­tet tették az ukrán főtitkárság előtt, hogy el­ismerik az nkrán állam függetlenségét, egyben lőszerrel és fegyverrel támogatják, ha az ukrán köztársaság Tiadat üzen Németországnak, Ausztria-Magyarorsz&gnak és a mai Orosz­országnak. A főtitkári hivatal kijelentette, hogy mindkét hatalmi csoporttal szemben levésen semleges álláspontot kíván elfoglalni. Szakadás az ukTánok közt, Pétervár, dec. 31. (P. T. Ü.) A muukás- éa katonatanácsok és a parasztianáosck egy része kongresszust tartott Charkovban. A kongresz- szus ki je’ént ette, hogy te'jesen szolidáris a nép­biztosok tanácsával és hangsúlyozta, hogy ez a kongresszus Ukránia egyetlen törvényes ha­talma, A rada, csupán a nép egy töredékének képviselője. Az ukrán népi nemzeti érdekeinek nincs szüksége a rada védelmére, mivel senki sem veszélyezteti. Ha a rada tevékenysége miatt Ukrániában vér folyik, az nem nemzeti harc lesz, hanem a szegény parasztok és mun­kások 1 ellep A fői i sLífe netart<5ztiitott a forr, “Uvezm. a i , ^ofoghl m iker ÖleyjSnf - omta* ‘-f’Älö Jőottság fogja «... allgfttni. bixpttság negyvennyolc órán belül megviz gólja, jogos volt-e a letartóztatás és vagy i teszi az iratokat az illetékes bírósághoz, ve^ pedig szabadon bocsátja a letartóztatott sz< mélyt. Pétervár, dec. 31. (Pétervári Távirati Ügy­nökség.) A szovjet vizsgáló bizottsága felszólí­totta Putilovot, hogy jelenjék meg k:hallgatás végett. Ha Putilov egy héten belül nem enge­delmeskedik e parancsnak, zár alá helyezik a vagyonát. A finn önállóság notlflkálása. Berlin, dec. 31. (Wolff-ügynikség.) Ma Berlinbe érkezett egy finn küldöttség, amelynek tagjai Hjeld állami anácsos, Erich tarut és Sario igazgató, A küldöttséget He.rtling gró) birodalmi kancellár Busch báró külügyi <ü- államtitkár jelenlétében fogadta. A kancellár kijelentette, hogy Neme ország elismerő nyilatkozata attól a megállodap'stól függ, mikép egyezik meg Finnország Oroszországgal. A bresztlitovszki tárgyalásokról. Bócs, dec. 31. A «Fremdenblatt« irjá ^ Ozcrnin gróf kíséretének egyik tagja szerint t konferencia eddigi lefolyása a következő képet mutatja; A béketárgyalások eddigi folyam* jogossá teszi azt a reménységet, hogy a négyes- szövetség és Oroszország között teljes mcgállapocUL fog létrejönni. Az orosz delegátusok rendkívül tájékozódott, céltudatos és "gyakorlott állam­férfiak. Nagy lojalitással és őszinteséggel tár gyalnak és mindenben szigorú tárgyilagosság vezeti őket. Erejükhöz képest arra lö.cktdtek hogy a béke megteremtését előmozdítsák s e tárgyalások gyors menete nem csekély részbe! az orosz delegátusok érdeme. A központi hatal- mák és Oroszország képviselőinek személyei érintkezése a legszivélyesebb és a legszebb formákban történt. Rendszerint egyetlen hosz- szu asztalnál étkeznek és házigazdáink a német eszt-litovszH békeajánlat után pár ,. i és azután a szövetségesekkel való jrlapöá megfontolás után közös választ adni. Seimi.m lapjának véleménye. Lugano, dec. 31. Az olasz sajtó eddig mély­ségesen hallgatott a breszt-litovszki békejavas­latokról. Most azonban S' »uivo lapja a «Gíor- nala d’It&lia« megszólal és indirekt utón meg­adja az olasz külügyminiszter válaszát a köz­ponti hatalmak bé kéj avaslat air a. Franciaország nevében Pichon már meg­felelt a központi hatalmak újabb próbálkozá­saira. ök a status quó-hoz szeretnének vissza­térni, hogy azután újabb erőt gyűjtsenek és annak:dején megkezdjék a hóditó háborút. Szemben fogják találni azonban magukat az ~ a francia nemzet erejével. Olaszország i békét kötni, mely szent nemzeti dóra nem váltja, «Times« Pichon beszédéről, .erdam, dec. 31. Pichon beszéde dol­gában a «Times« kifejti, hogy Frcnoiaország, Anglia és Amerika azokért az elvekért küzde­nek, amelyeket a demokrata államférfiak oly sűrűn hangoztattak. Fken alapélvek az el/ász- lotharingiai kérdésnek a szövetségesek által hangsúlyozott szellemben való megoldását kö­vetelik. Ha a megoldás nem történik meg ebben a szellemben, lehetetlen maradandó békét, a nép"k életének kellő bizt onságát meg­teremteni. Pnhomiak Ürosa©kságg&l szemben dfcgíalt álláspontja józan és megfelel az állam- férfiúi okosságnak. összeesküvés az orosz népbiztosok ellen. Haparanda, dec. 31. Az orosz lapok jelen­tése szerint összeesküvést fedeztek fel, amely a népbiztosok meggyilkolására irányult, A kadettek összeesküvése. SjTlm, dec. 3i. A pétervári katonai ’ n forradalom elletiirányult öseze­amelynek íészesfei elő- ozcesktivésuek többek kö- jd, hogy fosztogatásokat ren- Lírvéri újságok hírei szerint hízó­ról megkezdték a béketárgyalások­jzerü megzavarását. Pétervár utcáin számra osztogattak német és orosz nyel- zerkesztett fel hívásokat, amelyekben azt Veréb. irta ; Illy János. A lompos nagy paraíztcseléd meztelen ipa sercenve súrolta végig a tágas ve­randa kökockás padi mentőm át. Az ázott isztalra állította a pincéből hozott friss üveg bort. A kavargó füstből rekedten rob­bantak ki a borízű ezéles nevetések. Az porodott borszag savanyúan türemlett .eresztül a füst maró szagán. A kié szelíd ren szőke asszony remegve bujt az ura -éles mellére, melyben hörgött, zihált őst a bortól dühöngő élet. Finom, fehér -e végigbujt az izzó hóm lókba bukott te fürtökön. Reszkető könyörgéssel •ak a kis szürke szemek a sötét szem- ■ elegen lobbanó nézésébe. A nedvesen í j felé hitzódó poharat görcsös meg- 1 megállásra késztették a kes­többet Mihály . . . az Istenre volt !. . . . kis veréb ! --- dörögtek ki •T szavak a borpárás ajak asszonyka karja fájó imlott le a vörösre ehajtotta a fejét, mnycsepp reszketve A református pap .yengén, erőtlenül la- életre keltett Vaskos an volt most, mint egy gő veréb . . . — igy hívta mindig az zál magyar. Mikor egybe- ja, a muzsikáló szavú ma­gyar p: p, a kenetes mély, éggel búgó sza­vak mögött féltő remegés bujt meg. Az apa féltése . . . Ölvan volt a kis veréb akkor, ott abban a hideg porszagu nagy falusi templomban gyenge szelíd meghajlásával, mintha nem bírná a mirtus súlyát, mintha leroskadna alatta... Az ura, a duzzadó élet öröm friss ruganyosságával lépkedett mellette, az erő es a biztonság fönséges érzésével . . . Pár hónapi turbékolás után lassan visszajöttek az ember lopva leselkedő szenvedélyei. A nagy vendégségek, hol itt, hol ott, esztelen borpazarláeokba fúltak. És a kis szőke asszony olyan gyengének érezte magát remegő testével odazuhanni a szenvedélyek tombolása elé . .. Csak nézte elborulva, fájó befelé sirassa! az em­bert, aki ha felkelt, megremegett lába alatt a föld . .. — No még eggyel uraim ... — sokszor a hajnal első piros sugara remegett végig szé­gyenkezve a poharakon . . . * Egy napon azután betoppant a kettő­jük életébe a vöröshaju asszony. A halál­hegyen álló elhagyott kastélyba költözött. Otthagyta a várost. A cselédsége suttogva hordta szét a pletykát : Elvált az urától.. . A télen a városi bálba mégis csak elment. Itt látta meg Mihály. Fütötte már a fejét akkor is az ital. A kis szőke asszonyt valami ünnepélyes arcú falusi tanító vitte táncba. Belepirult, kiszínesedett az asszonyka, mintha fáradt, gyenge virágok nyíltak volna ki az arcán . . .Mihály a vöröshaju asszonyt kérte fel táncra . . . Tán nem is tánc volt az l Hanem valami tüzes féktelen bódulat... Kábultan torpant meg aj ^»ber : Micsoda asszony ! — és ahogy tüzelő tekintete körül siklott, megakadt a szeme a kis verében ... Ott gunnyaszkodott a tanítóval egy sarok­ban. A táncosa épen cukorral kínálta. Nem zavarta őket. A vöröshaju asszonyt kereste a pillantása. Találkozott a tekintetük. Oh, mennyi minden volt ebben a nézésben... Bűn, kárhozat __ Mihály szánakozva, nézett vissza az asszonyra : ■— Sajnállak kis veréb ... de látod közénk kúszott ez a vöröshaju és én már nem tudok megállani mellette józanul . ., Bocsáss meg kis veréb ... * No még eggyel uraim ! . . . Mihály töltött. Koccintottak az urak, ki tudja hányadikat ma este ... Azután botorkálva, nagyokat szuszogva kifelé ipar­kodtak. A fekete éjjel nézett vissza rájuk. Oh, mennyi mindent takart ez a sürü fekete lepel ... Egy pár osíllag sziporkázva reme­gett odafönn . .. Néha egy messzi kutya- vakkanás szólt bele a csöndbe... Mihály elkísérte az urakat. A kis kertajtó nyiko­rogva fordult meg a keze alatt. A kutyája végigszaglászott rajta, körülnyiholta pár­szor, azután vele jött. .. Ahol háromfelé vált az ut, elvált az uraktól :. . A halálhegyen a kastély egyik ablaka világos volt. Mintha a falura figyelne. Mi­hály megállóit. Beleszimatolt az éjszakába. Az urak mindinkább távolodó lépései bele­vesztek a mérhetlen nagy csöndbe . .. Egy hirtelen ránditással nekiszedte a lábait annak az útnak, amelyik a ki3 erdőn keresz­tül a halálhegynek vezetett. .. Lihegve futott... Nem mert visszanézni sem. Ügy érezte, mintha, két vékony kar utána nyúl-

Next

/
Thumbnails
Contents