Budapest, 1918. január-március (42. évfolyam, 1-77. szám)
1918-01-01 / 1. szám
pina?15 J W J BUDAPEST 1918 január 1., kedde n : főparancsnokság. Az asztalnál egészen fesztelenül beszélgetnek és általában nagyon barátságos érintkezés folyik a meghatalmazottak között. Az orosz delegátusok többsége jól tud németül. A tanácskozások felváltva német, orosz, vagy francia nyelven folynak tolmácsok segítségével. Czernin gróf és Kihlmann államtitkár, minthogy Breszt-Litovszk városát csaknem teljesen elpusztították a harcokban, tiszti barakkokban laknak, amelyeknek azonban kőfaluk van. A barakkok belső berendezése nagyon kényelmes s minthogy a lakások közvetettenül egymás mellett vannak, a delegátusok szinte állandóan érintkezésben vannak egymással. A központi hatalmak és Oroszország képviselői igen melegen búcsúztak el egymástól és remélhetjük, hogy legközelebbi találkozásuknak épen olyan kedvező eredménye lesz, mint a bresztlitovszki béketárgyalások első részének. A moszkvai és pétervári bankokat bezárták. London, dec. 31. A Reuter-ügynökségnek jelentik Pétervárról: A moszkvai és a pétervári bankokat bezárták. Turkesztánban, hír szerint, autonóm kormányt alakítottak. •MiiiiiiiirmiiiiiiiiiHiiiiittfminiiitiiKiiiKttiiimmiiiuifmiituitiiumiiiinu Politikai események. Wekerie és Oxern in a királynál. — Az új pártalakulásról. — Wekerne Sándor miniszterelnök szombat óta Bécsben tartózkodik és e pillanatban nem bizonyos, hogy mikor jöhet haza, mert nagyfontosságú külügyi és a békekötéssel kapcsolatos gazdasági kérdésekben tárgyal illetékes tényezőkkel. Miután Wekerle még holnap is Bécsben tanácskozik, a miniszterelnök újévi üdvözlése elmarad. A miniszterelnök mostani bécsi útja főleg külpolitikai és gazdaságpolitikai dolgokkal függössze. Az oroszokkal folytatott béketárgyalások során ugyanis olyan ügyeket is el kell intézni, amelyek Magyarországot és Ausztriát gazdasági szempontból közelről érintik és amelyekre nézve Czernin Ottokár grófnak most kell befolyását érvényesíteni. A tárgyalások nagyon sürgősek, mert a külügyminiszternek január 4-én ezekről a kérdésekről újra kell tárgyalnia Breszt-Litovszkban. Tegnap délelőtt az osztrák miniszterelnökségi palotában közös miniszteri tanácskozás volt, amelyen Wekerle Sándor és Seidler miniszterelnökökön kívül az illetékes magyar és osztrák miniszterek vettek részt. Délután öt órakor Wekerle kihallgatáson volt a királynál. Az audiencián, értesülésünk szerint, őfelségének az egységes párt megalakítására vonatkozó akcióról újból referált. A király, úgy tudjuk, már a mostani kihallgatás előtt hozzájárult az új alakulás programjához, amelyet a miniszterelnök hetek előtt eléje terjesztett, de a budapesti tárgyalások során nagy nehézségek mutatkoztak a már kész tervezeten, nem elviek, hanem gyakorlatiak. Dacára annak, hogy hatalmas, korszakos sikereket biztosít az új alakulás, főként a 48-as program szemszögletéből nézve és olyan eredményeket mutat fel, amelyekért évszázados, nehéz küzdelmek folynak, mégis aggódással vitatják meg az illetékes tényezők, hogy gazdasági téren melyik irányt válasszák. Mérlegelik, melyek az új berendezkedésnek azok a módjai, amelyek a háború után beálló nehéz, zilált és bonyolult pénzügyi helyzetet ismét konszolidálhatják, az országnak a nemzetközi pénzpiacon való elhelyeződését megerősíthetik és a nemzet egyéni teherbíró képességét a legjobb és leghelyesebb mértékben biztosíthatják. Nincs benne kétség, e tekintetben is sikerrel kecsegtetnek a tárgyalások. Az országra és a közvéleményre egyedül az a kötelesség hárul, hogy egész hittel és meggyőződéssel bízzák az új alakulás sorsát azokra a férfiakra, akik életük tartalmával, politikai múltjuk és presztízsük egész súlyával biztosítják azt, hogy a nemzetnek mindazokat a vívmányokat meg fogják szerezni, ami a mai helyzetben elérhető. Amikor a miniszterelnök visszajött az audienciáról, Czernin Ottokár gróf külügyminisztert kereste föl, aki megérkezett Bécsbe s hosszú ideig tanácskozott vele. A külügyminiszter részletesen informálta Wekerlét a béketárgyalásokról. Wekerle részint kifejtette, hogy magyar szempontból miket tart szükségesnek. Czernin Seidler osztrák miniszterelnököt és Stöger Steiner hadügyminisztert is tájékoztatta vasárnap a breszt-litovszki tárgyalásokról. A külügyminiszter tegnap hosszú magánkihallgatáson volt őfelségénél és ezen az audiencián számolt be a béketárgyalások menetéről. Wekerle ma az egész délelőttöt a külügyminisztériumban töltötte, ahol a magyar és osztrák miniszterek folytatták a megbeszéléseket. A miniszterelnök ma is Bécsben marad még, minthogy a békekötés kérdésével kapcsolatos tanácskozások a mai napon is tovább tartanak, na, ráfonódva . . . Eh ! kis vetélj . . . semmi más... — és lerázta magáról a reákúszó fehér kezeket... A halálhegy alján megállt. Pár percigfigyelt. Csak a szive otromba nagy verését hallotta ... A kutyája felnézett rá. A vak,sötéten is átcsillant a két hűséges kutyaszem . . . Vinnyogott az eb és visszafelé ,ódalgott... Az ember nem hallgatott rá. Nekivágta bomba nagy lépteit a halálhegynek ... A kiálló nagy köveken megbukott. Felhördült: — Kutya egy út. . . de mért nem csináltatja má meg . . . Sütü bokrok kerültek eléje. Beléjük kapaszkodott. Kirándult a kezéből a gaz. Végigzuhant. Feltápászkodott és most már annál dühösebben vágott neki az útnak . . . Odafenn az az egy világos ablak mintha szürnyü, poklos melegséggel hívná . . . integetne feléje . . . Tűz ömlött el rajta. Lihegve dörmögte : — Vörös bestia ... — most már semmit sem látott a kis verébből. .. Olyan volt, mintha összepörkölődött volna ebben a nagy tűzben az a gyenge faág, melyen a kis veréb ült és vele együtt elpusztult volna a kis veréb is . . . Egy szakadék tátongott előtte az orv sötétségben ... A kutya fájó csaholással ugrott fel a gazdájára... Félrerúgta az ebet. A másik percben hörgő ordítás szabadult fel a torkából. Nagy zuhanással csapódott le a test. Utána csönd lett. Az eb kétségbeesett vinnyogással kúszott utána a szakadékba. Körülírta a gazdáját. Letelepedett melléje. Majd fölugrott és fájdalmas hosszút vakkantott bele az éjszakába! . . Sehonnan semmi válasz ... reggelre megtalálták a kastély cselédei . . . kivitték a faluba .. . A kis veréb fájó fölcsuklással, reszketve omlott a mellére . . . * Tavaszra föltápászkodott. Kiültették a verandára. Gondos asszonykezek puha ülést teremtettek számára a nagy karosszékben. A tükröt kérte. Végignézett magán és meghökkenve dobta félre a kaján igazmondót. Az arca megnyúlt, a szeme mintha ki akarna esni, elgurulni tőle, más gazdát keresni . .. A kis veréb ott settenkedett körülötte. Milyen erős volt, milyen nagy, pedig csak olyan semmi asszonyka volt. .. Szinte furcsa volt, ahogy az ember szelíd, csöndes remegésbe bukott szavával hozzászólt : — Kis veréb . .. drága kis veréb . . . Olyan volt, mintha csúfondárosan hangzottak volna a szavai ... A kis veréb mosolygott rá : — Ma estére vendégünk lesz, Mihály. Eljön a debrői tanító. Tudja az, akivel a városi bálon táncoltam ... mikor maga.... maga ... — itt, mintha a titkolt szomorúság végigömlött volna az asszony arcán. —. . . azzal a vöröshajú asszonnyal táncolt . . . Mihály fölremegett: — Igen ... igen ... tudom ma . . . — és zihálva, hörögve szakadt föl a melléből a fuldokló köhögés .. . « Hárman ültek künn a verandán. A falusi este halk muzsikája beszűrődött hozzájuk ... A tanító ivott. Kellemesen cettintett a szájával : — Jó bor !. . . Nagyon jó !. . . Az asszony is ivott. Koccintott a tanítóval. Az ember szemében lágyult a fény. Gyenge visszfénye a réginek, a hajdani lobogó nézésnek ... — Jó bor bizony . . . Csak igyék tanító úr . . . Nekem már nem szabad. Még az őszről való ... Akkor még én is . .. Eh ! — legyintett a kezével. A szemébe könny szökött ki. Valahonnan nagyon mélyről bukott fel ez a könny. Remegve végigsimitotta az asszonyka haját: — Kis veréb ... én kis verebem . . . * Az asszony kikisérte a tanítót a kapuhoz. A verandáról a petroleumlámpás fénye hosszú sávban bukott végig a pelargóniákon, meg a kerti paradicsombokrokon ... De valahol mégis csak véget ért ennek a fénysávnak az útja. Az asszony meg a tanító néhány percre beleveszett a sötétbe. Nem látta őket. Most megállnak a kertajtónál. Semmi hang, semmi nesz.... Csönd . . . Mérhetlen nagy csönd ... Vájjon mit rejteget ez a csönd? A kertajtó csikordul. Néhány suttogó búcsúszó. Az asszony lágy surranással szökik vissza az emberhez. Mihály fürkészve nézi az arcát. Sohase kutatta így az asszony vonásait. A kis veréb feje szerelmes odaadással simul a sovány beteg mellre, melyben most erőtlenül lapul meg az élet. Melegen néz fel az urára, annak küzködő pillantásába . . . Tiszta, becsületes veréb mosolygással . . . — Kis veréb ... — suttogja a beteg ember és egy hirtelen erőre kapott hálás lendülettel a szájához szorítja a kis veréb apró meleg csőrét... ■ B / 7 V/ " W Miniszterek a királynál. Bécsből jelentik : Serényi Béla gróf kereskedelemügyi miniszter vasárnap este hét órakor kihallgatáson jelent meg a királynál. A miniszter tárcája körébe tartozó ügyekről tett jelentést a felségnek. Este a személyvonattal visszautazott Budapestre. Mezőssy Béla földmivelésügyi minisztert a király ma délután hat órakor kihallgatáson fogadta. A földmivelésügyi miniszter tárcája körébe tartozó ügyekről tett jelentést a királynak. Mezőssy Béla a mai napot Bécsben töltötte, ahol többrendbeli tárgyalást folytatott. A kvóta megállapítása: Bécsből jelentik : A «Wiener Zeitung« közli a miniszterelnöknek kéziratát, amely szerint Őfelsége a közös ügyekre szolgáló kiadások kvótáját a jövő évre Ausztria részére 63,6, Magyarország részére 36,4 százalékban állapította meg. Vámkonferencia: Bécsből jelentik. Vasárnap a közös külügyminisztériumban Gratz Gusztáv dr. elnöklésével a magyar és osztrák vámkonferencia ülést tartott. Földes Béla nyilatkozata. Kaptuk a következő nyilatkozatot: Igen. Szerkesztő Tár ! Szíveskedjék a következő soroknak helyt adni : Bár több lap, úgy a napi, mint a szok