Budapest, 1918. január-március (42. évfolyam, 1-77. szám)

1918-01-01 / 1. szám

p­ina?1­5 J W J BUDAPEST 1918 január 1., kedde n : főparancsnokság. Az asztalnál egészen feszte­lenül beszélgetnek és általában nagyon barát­ságos érintkezés folyik a meghatalmazottak között. Az orosz delegátusok többsége jól tud németül. A tanácskozások felváltva német, orosz, vagy francia nyelven folynak tolmácsok segítségével. Czernin gróf és Ki­hlmann állam­titkár, minthogy Breszt-Litovszk városát csak­nem teljesen elpusztították a harcokban, tiszti barakkokban laknak, amelyeknek azonban kő­faluk van. A barakkok belső berendezése nagyon kényelmes s minthogy a lakások közvetettenül egymás mellett vannak, a delegátusok szinte állandóan érintkezésben vannak egymással. A központi hatalmak és Oroszország képviselői igen melegen búcsúztak el egymástól és remél­hetjük, hogy legközelebbi találkozásuknak épen olyan kedvező eredménye lesz, mint a bresztlitovszki béketárgyalások első részének. A moszkvai és pétervári bankokat bezárták. London, dec. 31. A Reuter-ügynökségnek jelentik Pétervárról: A moszkvai és a pétervári bankokat bezárták. Turkesztánban, hír szerint, autonóm kor­mányt alakítottak. •MiiiiiiiirmiiiiiiiiiHiiiiittfminiiitiiKiiiKttiiimmiiiuifmiituitiiumiiiinu Politikai események. Wekerie és Oxern in a királynál. — Az új pártalakulásról. — Wekerne Sándor miniszterelnök szombat óta Bécsben tartózkodik és e pillanatban nem bizonyos, hogy mikor jöhet haza, mert nagy­­fontosságú külügyi és a békekötéssel kapcsola­tos gazdasági kérdésekben tárgyal illetékes tényezőkkel. Miután Wekerle még holnap is Bécsben tanácskozik, a miniszterelnök újévi üdvözlése elmarad. A miniszterelnök mostani bécsi útja főleg külpolitikai és gazdaságpolitikai dolgokkal függ­­össze. Az oroszokkal folytatott béketárgyalá­­­­sok során ugyanis olyan ügyeket is el kell in­tézni, amelyek Magyarországot és Ausztriát­­ gazdasági szempontból közelről érintik és ame­lyekre nézve Czernin Ottokár grófnak most kell befolyását érvényesíteni. A tárgyalások nagyon sürgősek, mert a külügyminiszternek január 4-én ezekről a kérdésekről újra kell tár­gyalnia Breszt-Litovszkban. Tegnap délelőtt az osztrák miniszterelnök­ségi palotában közös miniszteri tanácskozás volt, amelyen Wekerle Sándor és Seidler minisz­terelnökökön kívül az illetékes magyar és osztrák miniszterek vettek részt. Délután öt órakor Wekerle kihallgatáson volt a királynál. Az audiencián, értesülésünk szerint, őfelségé­nek az egységes párt­ megalakítására vonatkozó akcióról újból referált. A király, úgy tudjuk, már a mostani kihallgatás előtt hozzájárult az új alakulás programjához, amelyet a miniszter­­elnök hetek előtt eléje terjesztett, de a buda­pesti tárgyalások során nagy nehézségek mu­tatkoztak a már kész tervezeten, nem elviek, hanem gyakorlatiak. Dacára annak, hogy ha­talmas, korszakos sikereket biztosít az új alakulás, főként a 48-as program szemszögle­téből nézve és olyan eredményeket mutat fel, amelyekért évszázados, nehéz küzdelmek foly­nak, mégis aggódással vitatják meg az illetékes tényezők, hogy gazdasági téren melyik irányt válasszák. Mérlegelik, melyek az új berendez­kedésnek azok a módjai, amelyek a háború után beálló nehéz, zilált­ és bonyolult pénzügyi helyzetet ismét konszolidálhatják, az ország­nak a nemzetközi pénzpiacon való elhelyező­­dését megerősíthetik és a nemzet­ egyéni teher­bíró képességét a legjobb és leghelyesebb mér­tékben biztosíthatják. Nincs benne kétség, e tekintetben is siker­rel kecsegtetnek a tárgyalások. Az országra és a közvéleményre egyedül az a kötelesség hárul, hogy egész hittel és meggyőződéssel bízzák az új alakulás sorsát azokra a férfiakra, akik életük tartalmával, politikai múltjuk és presztízsük egész súlyával biztosítják azt, hogy a nemzet­nek mindazokat a vívmányokat meg fogják szerezni, ami a mai helyzetben elér­hető. Amikor a miniszterelnök visszajött az audienciáról, Czernin Ottokár gróf külügy­minisztert kereste föl, aki megérkezett Bécsbe s hosszú ideig tanácskozott vele. A külügy­miniszter részletesen informálta Wekerlét a béketárgyalásokról. Wekerle részint kifejtette, hogy magyar szem­pontból miket tart szükséges­nek. Czernin Seidler osztrák miniszterelnököt és Stöger­ Steiner hadügyminisztert is tájékoz­tatta vasárnap a breszt-litovszki tárgyalások­ról. A külügyminiszter tegnap hosszú magán­­kihallgatáson volt őfelségénél és ezen az audien­cián számolt be a béketárgyalások menetéről. Wekerle ma az egész délelőttöt a külügy­minisztériumban töltötte, ahol a magyar és osztrák miniszterek folytatták a megbeszélé­seket. A miniszterelnök ma is Bécsben marad még, minthogy a békekötés kérdésével kapcso­latos tanácskozások a mai napon is tovább tartanak, na, ráfonódva . . . Eh ! kis vet­élj . . . semmi más... — és lerázta magáról a reákúszó fehér kezeket... A halálhegy alján megállt. Pár percig­­figyelt. Csak a szive otromba nagy verését hallotta ... A kutyája felnézett rá. A vak­­,sötéten is átcsillant a két hűséges kutya­szem . . . Vinnyogott az eb és visszafelé ,ódalgott... Az ember nem hallgatott rá. Nekivágta b­omba nagy lépteit a halál­hegynek ... A kiálló nagy köveken meg­bukott. Felhördült: — Kutya egy út. . . de mért nem csi­náltatja má meg . . . Sütü bokrok kerültek eléje. Beléjük kapaszkodott. Kirándult a kezéből a gaz. Végigzuhant. Feltápászko­­dott és most már annál dühösebben vágott neki az útnak . . . Odafenn az az egy világos ablak mintha szürnyü, poklos melegséggel hívná . . . integetne feléje . . . Tűz ömlött el rajta. Lihegve dörmögte : — Vörös bestia ... — most már semmit sem látott a kis verébből. .. Olyan volt, mintha összepörkölődött volna ebben a nagy tűzben az a gyenge faág, melyen a kis veréb ült és vele együtt elpusztult volna a kis veréb is . . . Egy szakadék tátongott előtte az orv sötétségben ... A kutya fájó csaholással ugrott fel a gazdájára... Félrerúgta az ebet. A másik percben hörgő ordítás szabadult fel a torkából. Nagy zuhanással csapódott le a test. Utána csönd lett. Az eb kétségbe­esett vinnyogással kúszott utána a szaka­dékba. Körülírta a gazdáját. Letelepedett melléje. Majd fölugrott és fájdalmas hosszút vakkantott bele az éjszakába! . . Sehonnan semmi válasz ... r­eggelre megtalálták a kastély cselé­dei . . . kivitték a faluba .. . A kis veréb fájó fölcsuklással, reszketve omlott a mellére . . . * Tavaszra föltápászkodott. Kiültették a verandára. Gondos asszonykezek puha ülést teremtettek számára a nagy karos­­székben. A tükröt kérte. Végignézett ma­gán és meghökkenve dobta félre a kaján igazmondót. Az arca megnyúlt, a szeme mintha ki akarna esni, elgurulni tőle, más gazdát keresni . .. A kis veréb ott settenkedett körülötte. Milyen erős volt, milyen nagy, pedig csak olyan semmi asszonyka volt. .. Szinte furcsa volt, ahogy az ember szelíd, csöndes remegésbe bukott szavával hozzászólt : — Kis veréb . .. drága kis veréb . . . Olyan volt, mintha csúfondárosan hangzottak volna a szavai ... A kis veréb mosolygott rá : — Ma estére vendégünk lesz, Mihály. Eljön a debrői tanító. Tudja az, akivel a városi bálon táncoltam ... mikor maga.... maga ... — itt, mintha a titkolt szomorú­ság végigömlött volna az asszony arcán. —­­. . . azzal a vöröshajú asszonnyal tán­colt . . . Mihály fölremegett: — Igen ... igen ... tudom ma . . . — és zihálva, hörögve szakadt föl a melléből a fuldokló köhögés .. . « Hárman ültek künn a verandán. A fa­lusi este halk muzsikája beszűrődött hoz­zájuk ... A tanító ivott. Kellemesen c­ettintett a szájával : — Jó bor !. . . Nagyon jó !. . . Az asszony is ivott. Koccintott a tanító­val. Az ember szemében lágyult a fény. Gyenge visszfénye a réginek, a hajdani lobogó nézésnek ... — Jó bor bizony . . . Csak igyék tanító úr . . . Nekem már nem szabad. Még az őszről való ... Akkor még én is . .. Eh ! — legyintett a kezével. A szemébe könny szökött ki. Valahonnan nagyon mélyről bukott fel ez a könny. Remegve végig­­simitotta az asszonyka haját: — Kis veréb ... én kis verebem . . . * Az asszony kikisérte a tanítót a kapu­hoz. A verandáról a petroleumlámpás fénye hosszú sávban bukott végig a pelargóniá­­kon, meg a kerti paradicsombokrokon ... De valahol mégis csak véget ért ennek a fénysávnak az útja. Az asszony meg a tanító néhány percre beleveszett a sötétbe. Nem látta őket. Most megállnak a kert­ajtónál. Semmi hang, semmi nesz.... Csönd . . . Mérhetlen nagy csönd ... Váj­jon mit rejteget ez a csönd? A kertajtó csikordul. Néhány suttogó búcsúszó. Az asszony lágy surranással szökik vissza az emberhez. Mihály fürkészve nézi az arcát. Sohase kutatta így az asszony vonásait. A kis veréb feje szerelmes oda­adással simul a sovány beteg mellre, mely­ben most erőtlenül lapul meg az élet. Mele­gen néz fel az urára, annak küzködő pillan­tásába . . . Tiszta, becsületes veréb­ mo­solygással . . . — Kis veréb ... — suttogja a beteg ember és egy hirtelen erőre kapott hálás lendülettel a szájához szorítja a kis veréb apró meleg csőrét...­­ ■ B /­­ 7 V/ " W Miniszterek a királynál. Bécsből jelentik : Serényi Béla gróf keres­kedelemügyi miniszter vasárnap este hét órakor kihallgatáson jelent meg a királynál. A minisz­ter tárcája körébe tartozó ügyekről tett jelen­tést a felségnek. Este a személyvonattal vissza­utazott Budapestre. Mezőssy Béla földmivelés­­ügyi minisztert a király ma délután hat órakor kihallgatáson fogadta. A földmivelésügyi mi­niszter tárcája körébe tartozó ügyekről tett jelentést a királynak. Mezőssy Béla a mai napot Bécsben töltötte, ahol többrendbeli tár­gyalást folytatott. A kvóta megállapítása: Bécsből jelentik : A «Wiener Zeitung« közli a miniszterelnöknek kéziratát, amely szerint Őfelsége a közös ügyekre szolgáló kiadások­­ kvótáját a jövő évre Ausztria részére 63,6, Magyarország részére 36,4 százalékban állapí­totta meg. Vámkonferencia: Bécsből jelentik. Vasárnap a közös kül­ügyminisztériumban Gratz Gusztáv dr. elnök­lésével a magyar és osztrák vámkonferencia ülést tartott. Földes Béla nyilatkozata. Kaptuk a következő nyilatkozatot: Igen­­. Szerkesztő Tár ! Szíveskedjék a következő soroknak helyt adni : Bár több lap, úgy a napi, mint a szok­

Next