Budapest, 1918. július-szeptember (42. évfolyam, 151-228. szám)

1918-07-02 / 151. szám

0 A „Budapest1* egyes száma helyben es vidéken 12 fillér. Szerteszttség és kiadóhivatal« ______ ____ __________ «nlett*e» kivételne» ■ «1id* udapest, Sarkantyns­n. 3. B B HBr B KMB BBH Bk BIWfcM hivatalban: IV. ker, Sarkantyún. 5 'rl­'oma» 8-9T. Wal H B IM MR SM« mmSBd­ JBb B&SkbI ntv. a cím, valamint a nagyoké) C, kiadóhivatal teleroma: 0—0«. |H |l 0» hH Ba MSS nli IlM TMl 85 pH TES3|^ ti Ir h­ete*! Irodákban, úgy Bőd», kéziratokat nem ad vlarea e szer- jfg Vm H R 1 1 M M B K pesten, mint kfllföldön. Hirdeti keaztöség Kérdezősködések a ti - Ml HM 1 1 1 BB Ml fjjS gffl BB. gWL lm aek dt|azabás szerint miUlmétv­meg iWmW iSj ln Un hU H rM JH FSESgffi $0 renklnt számíttatnak. Apró hirde­ti • kazAnság ten- MIK i­B I ■ ■! fefeLrsfe­ g­y&$KB B lések egyszeri közlése 10 sió* étkezéséreill személyesen elő- B 1 M Pl tW Mi BO hitét. minden további axó T Ijesztett jlgyekben is. felfl­zetesl ■ » M H iaf tW f® fillér. Az elaő és vast*« beto-et a«k ! Egész évre 30. , fél évre BB faS M 91 ££f BBS dSsLa»« 183 raw fjaS izedet! szavak kétszeresen sxA*­­*-¡ negyed évre 0­, így hó- B B B B B B SSSSZA |$§ §31 fSfl ml nfflt mutatnak. A közlési di|­be'vee-fc­rifez3 _ir?PrmH*‘ 'ErMTh!ra IJI MR «SS Ml .1^1 Mi 8BL fi)­k-n la tH*Oldbetű. A nagy h'-cíeté««* flpéi «alföldön! A német bíró­ Vb fShguff M U» Wb WffilépS B minim­éteren ki- ízá-^uitnak. E«y u Iíí BT VIV KB UH Wi VM amim U agy hasábos mUlimétersor 12 Blitb 00 bflér, máshol U kor. 70 ml­r. Szinházoldalon 14 állér. Szerkentőségi telefon: 8—97. FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP Irodóhivata­l telefon 1­9—fia. XLII. évfolyam._____________Kedd, 1918. julius 2._______.____________151. szám. Elmélyítés. Sok szó esett és esik mostanában arról a viszonyról, amelyet majd a háborús szö­vetség helyébe akarunk léptetni magunk és Németország között akkor, ha a vérontás m­unkáját a békés fejlődés és gazdasági meg­újhodás szorgalma váltja fel. Az eszme ké­zenfekvő, magától értetődik, hogy fölme­rült. Életrevalósága ellen nem bizonyít az, hogy német részről vetődött fel, sőt. Még az sem, hogy Ausztria kissé húzódozva vál­lalta. Az meg mintha egyenest mellette szólna, hogy az irányadó magyar tényezők azonnal megragadták, felboncolták, szét­elemezték, vitát indítottak fölötte sajtó­ban és parlamentben s nagyjából megépí­tették elméletileg ennek a viszonynak reánk előnyös és alkalmas platformját. Magunk is hangoztattunk a kérdéssel kapcsolatosan néhány olyan szempontot, amelyeket e viszony struktúrájából már a tervezésnél sem szabad elhanyagolni s még kevésbé elejteni. Talán a legfőbb ezek kö­zött gazdasági, politikai és nemzetközi ön­állóságunk teljes intaktsága, elhatározási és cselekvési szabadságunk semmiféle külső körülményből nem befolyásolt tökéletes­sége s mindaz a sok nagy fontosságú, itt fel nem sorolható, nem részletezhető, ma talán eléggé nem is értékelhető mellékjárulék, ami ezekből a fő feltételekből következik. Meg kellett ezeket állapítanunk nemcsak a magunk, de a jövendő gazdasági frigytárs kedvéért is, hiszen itt elvégre alkuról és üzletről van szó. És mert erről van szó, nem szabad el­lenségesen és rosszindulatú gyanakodással fogadni a hivatalos «Norddeutsche Allge­meine Zeitu­g« legújabb, idevonatkozó és nyilván a legautentikusabb német birodalmi­­ felfogást visszatükröző cikkét, amely azon az alapgondolaton épül fel, hogy szorosabb kapcsolat csak akkor képzelhető államok között, ha azok kidöntik maguk közül a kérdéses kapcsolat útjában álló sorompókat és válaszfalakat. Ez alapon kerül aztán oda a német félhivatalos, hogy a célban egyet­ért velünk, de az eszközökben nem s a maga részéről magát a kapcsolatot tartja fontos­nak, elsősorban intézményezendőnek, a formát és a részleteket pedig úgy állítja be, mint másodrangú kérdéseket. Neki, a saját szempontjából, igaza lehet, de a mienkből mindennek éppen az ellenkezője igaz. Nekünk nem elég, ha ők kijelentik, hogy majd a formánál és a rész­leteknél vigyázni fognak ránk, mert tudják, hogy a magyar és osztrák vámvonalak tel­jes eltűnése a magyar és osztrák iparban és a termelés más ágaiban is nagy nehézsé­geket okozna. Köszönjük a jóakaratot és köszön­jük a gondoskodást, de ebben az utó­lagos formájában nem kérünk belőle. Ne­künk tudniillik az elmélyítés ép úgy nem f­él, hanem ép úgy eszköz, mint némás szövetségesünknek. Eszköz arra, hogy jok vőnket, exisztenciánkat, boldogulásunkat­ gyarapítsuk , szövetkezve, ha az Így jó, de­ 1 egyedül, ha úgy jobb ! / y ■*. p* UH 8 tJUL-2" ; " Mozi írt az olasz és a pisoli fronton. Föladtuk a Col del Rossot és a Monte d­i val Bellát. — Véresen össze­omlott angol és francia támadások. — Új repülőtámadás Páris ellen. 191.454 fogoly, 2476 ágyú és 15.024 géppuska március 21-e óta. Az olaszok valami nagy eseménynek iparkodnak föltüntetni a Monte di val Bella elfoglalását, melyet azonban kellő értékére szállít le alább olvasható vezérkari jelen­tésünk. Az olasz fronton különben újra mind hevesebbekké­­válnak a harcok. Ugyanez áll a nyugati frontra is, ahol az egyre fokozódó és erősbödő felderítő előre­törések és tűzharcok kétségtelen előjelei a nagyobb hadműveletek közeledésének. Mai jelentéseink a következők : Magyar ezredek sikeres táma­dásai az olasz fronton. — A vezérkar vasárnapi hivatalos jelentése. — A Hétközség fensíkján levő állásaink tegnap reggeli három óra óta a legnehezebb tüzérség tüzében állottak, amelyet néhány óra múlva a Col del Rosso és a Monte di Val Bella ellen végrehajtott erős támadások kö­vettek. Míg a Col del Rosso ellen intézett rohamok már kezdettől fogva sikertelenek maradtak, a Monte di Val Bellán az olaszok­nak elkeseredett közelharc után sikerült első vonalunkba behatolniuk, a­zonban a 131. magyar gyalogezred és a 28 varasdi ezred zászlóaljainak ellentámadása által ismét ki­vetettek. További támadási kísérleteik, valamint a Sisemol ellen és Asiago mellett intézett rész­letelőretöréseik tüzérségi tüzünkben össze­omlottak. Különben mindenütt változó erejű tüzér harc. A vezérkar főnöke, múlt, St. Pierre-Aiglenél és attól délre a franciák dél felé heves tüzelőkészítés után támadásba fogtak. Visszautasították őket. Épp úgy meghiúsultak itt az ellenség éjjeli előretörései. Löwenhardt hadnagy 32-ik légi­­ győzelmét aratta. gj / . * A lezárt számbavétel szerint a támadó fi­ú csatáink kezdete — 1918 március 21. — óta «/ v­­­eddig a gyűjtőhelyeken keresztül elszállított ^ foglyok száma (leszámítva a betegállomáso­kon keresztül hátra szállított sebesülteket) 191.454 tesz ki. Ebből az angolok 94.939 foglyot, köztük négy tábornokot és mintegy 3100 tisztet, a franciák 89.099 foglyot, köztük két tábornokot és mintegy 3200 tisztet vesz­tettek. A többi a portugálok, belgák és ame­rikaiak között oszlik meg. A harcmezőkről eddig 2476 ágyút és 15.024 géppuskát szállí­tottak zsákmánygyűjtő helyekre. Ludendorff, ejtő főszédlásm­ester. Heves harcok az asiagói ten­síkon. — Mai hivatalos jelentés. A Piave-arcvonalon nem történt különös esemény. Asiagótól délkeletre ismét heves harcok voltak. Minthogy a Col del Rosso és a Monte di val Bellát csak nagy áldozatok árán tart­hattuk volna, visszavontuk e pontok meg­szálló csapatait a stenilei erdő szélén levő régebbi állásunkba. Conovetől délre Asiagónál ellenséges fel­derítéseket visszautasítottunk. Szárazföldi és tengeri repülőink a Piave torkolat vidékén sikeres repüléseket végeztek az ellenség katonai telepei ellen és teljes szám­ban visszatértek. A vezérkar főnöke. Visszavert angol támadások nyugaton. — Német hivatalos jelentés. — NYUGATI HARCTÉR. Rupprecht trón­örökös hadcsoportja: A harci tevékenység este a taarcvonal több helyén föléledt. Az élénk felderítő tevékenység tovább tan. Angol részleges támadásokat Alberttől északra visz­­szautasítottunk. A német trónörökös hadcso­portja: Az Alsne és a Marne között az ellenség élénk tevékenységet fejtett ki. A gyalogság erős­­ földerítések céljából ismételten előrenyő Olasz jelentés a Monte di val Bella visszafoglalásáról. Sajtóhadiszállás, Julius 1. Az asiagoi fen­­sikon, ahol csapataink hősies ellenállással június 15-én megtörték a számbeli túlsúlyban levő ellenséges tömegek támadását és ahol olasz, francia és angol csapatok napról-napra mutatták meg vitézségüket, tegnap szürkülete­kor a harcok újból kiújultak. Heves tüzérségi tüzeléstől és szövet­ségeseink által végrehajtott erélyes oldalmozdulatoktól támogatva, csa­pataink megtámadták a Monte di val Bellát és makacs harc után az ellenségtől elragadták. A nap és az éj folyamán hiábavaló, volt az, ellenséges tömegeknek ellentámadása, lövé­szeink a támadást visszaverték, koncentrikus tüzérségi tüzünk és repülőgépeink gyorstüzelői megtizedelték az ellenséges csapatokat. Az el­foglalt állásokat megtartottuk. Huszonegy­ tisz­tet és 788 közembert elfogtunk, akik négy külön­böző hadosztályhoz tartoztak. Ezenfelül águ­a­kat, mozsarakat és számos gépfegyvert zsáknvá­­nyoltunk. Tovább keletre a Francello völgy és a Brenta között elfoglaltunk rohammal egy erős támaszpontot, két tisztet és 31 közembert foglyul szállítottunk be. Az olaszok román és délszláv légiókat szerveznek. v Lugano, julius ]. Agnelli képviselő kérdést intézett a­ hadügyminiszterhez, nem tartaná-e célszeninek, hogy a már fennálló cseh­ lót, légiók mintájára román és délszláv nemzeti­ségű légiókat is szervezzenek az olasz front céljaira. Kérdi továbbá a képviselő, hogy nem lehetne-e a Franciaországban már szervezet­t lengyel légió egy részét is Olaszországba hozni. Amerikai ezred Olaszországban. Roma, július 1. A Stefani-ügynökség jeleni­k­i Washingtonból. Egy amerikai ezred, mely je­­l­­enleg Pershing tábornok parancsnoksága alatt, s áll, utasítást kapott arra, hogy Olaszországba

Next