Budapest, 1918. július-szeptember (42. évfolyam, 151-228. szám)
1918-07-02 / 151. szám
0 A „Budapest1* egyes száma helyben es vidéken 12 fillér. Szerteszttség és kiadóhivatal« ______ ____ __________ «nlett*e» kivételne» ■ «1id* udapest, Sarkantynsn. 3. B B HBr B KMB BBH Bk BIWfcM hivatalban: IV. ker, Sarkantyún. 5 'rl'oma» 8-9T. Wal H B IM MR SM« mmSBd JBb B&SkbI ntv. a cím, valamint a nagyoké) C, kiadóhivatal teleroma: 0—0«. |H |l 0» hH Ba MSS nli IlM TMl 85 pH TES3|^ ti Ir hete*! Irodákban, úgy Bőd», kéziratokat nem ad vlarea e szer- jfg Vm H R 1 1 M M B K pesten, mint kfllföldön. Hirdeti keaztöség Kérdezősködések a ti - Ml HM 1 1 1 BB Ml fjjS gffl BB. gWL lm aek dt|azabás szerint miUlmétvmeg iWmW iSj ln Un hU H rM JH FSESgffi $0 renklnt számíttatnak. Apró hirdeti • kazAnság ten- MIK iB I ■ ■! fefeLrsfe gy&$KB B lések egyszeri közlése 10 sió* étkezéséreill személyesen elő- B 1 M Pl tW Mi BO hitét. minden további axó T Ijesztett jlgyekben is. felflzetesl ■ » M H iaf tW f® fillér. Az elaő és vast*« beto-et a«k ! Egész évre 30. , fél évre BB faS M 91 ££f BBS dSsLa»« 183 raw fjaS izedet! szavak kétszeresen sxA**-¡ negyed évre 0, így hó- B B B B B B SSSSZA |$§ §31 fSfl ml nfflt mutatnak. A közlési di|be'vee-fcrifez3 _ir?PrmH*‘ 'ErMTh!ra IJI MR «SS Ml .1^1 Mi 8BL fi)k-n la tH*Oldbetű. A nagy h'-cíeté««* flpéi «alföldön! A német bíró Vb fShguff M U» Wb WffilépS B miniméteren ki- ízá-^uitnak. E«y u Iíí BT VIV KB UH Wi VM amim U agy hasábos mUlimétersor 12 Blitb 00 bflér, máshol U kor. 70 mlr. Szinházoldalon 14 állér. Szerkentőségi telefon: 8—97. FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP Irodóhivatal telefon 19—fia. XLII. évfolyam._____________Kedd, 1918. julius 2._______.____________151. szám. Elmélyítés. Sok szó esett és esik mostanában arról a viszonyról, amelyet majd a háborús szövetség helyébe akarunk léptetni magunk és Németország között akkor, ha a vérontás munkáját a békés fejlődés és gazdasági megújhodás szorgalma váltja fel. Az eszme kézenfekvő, magától értetődik, hogy fölmerült. Életrevalósága ellen nem bizonyít az, hogy német részről vetődött fel, sőt. Még az sem, hogy Ausztria kissé húzódozva vállalta. Az meg mintha egyenest mellette szólna, hogy az irányadó magyar tényezők azonnal megragadták, felboncolták, szételemezték, vitát indítottak fölötte sajtóban és parlamentben s nagyjából megépítették elméletileg ennek a viszonynak reánk előnyös és alkalmas platformját. Magunk is hangoztattunk a kérdéssel kapcsolatosan néhány olyan szempontot, amelyeket e viszony struktúrájából már a tervezésnél sem szabad elhanyagolni s még kevésbé elejteni. Talán a legfőbb ezek között gazdasági, politikai és nemzetközi önállóságunk teljes intaktsága, elhatározási és cselekvési szabadságunk semmiféle külső körülményből nem befolyásolt tökéletessége s mindaz a sok nagy fontosságú, itt fel nem sorolható, nem részletezhető, ma talán eléggé nem is értékelhető mellékjárulék, ami ezekből a fő feltételekből következik. Meg kellett ezeket állapítanunk nemcsak a magunk, de a jövendő gazdasági frigytárs kedvéért is, hiszen itt elvégre alkuról és üzletről van szó. És mert erről van szó, nem szabad ellenségesen és rosszindulatú gyanakodással fogadni a hivatalos «Norddeutsche Allgemeine Zeitug« legújabb, idevonatkozó és nyilván a legautentikusabb német birodalmi felfogást visszatükröző cikkét, amely azon az alapgondolaton épül fel, hogy szorosabb kapcsolat csak akkor képzelhető államok között, ha azok kidöntik maguk közül a kérdéses kapcsolat útjában álló sorompókat és válaszfalakat. Ez alapon kerül aztán oda a német félhivatalos, hogy a célban egyetért velünk, de az eszközökben nem s a maga részéről magát a kapcsolatot tartja fontosnak, elsősorban intézményezendőnek, a formát és a részleteket pedig úgy állítja be, mint másodrangú kérdéseket. Neki, a saját szempontjából, igaza lehet, de a mienkből mindennek éppen az ellenkezője igaz. Nekünk nem elég, ha ők kijelentik, hogy majd a formánál és a részleteknél vigyázni fognak ránk, mert tudják, hogy a magyar és osztrák vámvonalak teljes eltűnése a magyar és osztrák iparban és a termelés más ágaiban is nagy nehézségeket okozna. Köszönjük a jóakaratot és köszönjük a gondoskodást, de ebben az utólagos formájában nem kérünk belőle. Nekünk tudniillik az elmélyítés ép úgy nem fél, hanem ép úgy eszköz, mint némás szövetségesünknek. Eszköz arra, hogy jok vőnket, exisztenciánkat, boldogulásunkat gyarapítsuk , szövetkezve, ha az Így jó, de 1 egyedül, ha úgy jobb ! / y ■*. p* UH 8 tJUL-2" ; " Mozi írt az olasz és a pisoli fronton. Föladtuk a Col del Rossot és a Monte di val Bellát. — Véresen összeomlott angol és francia támadások. — Új repülőtámadás Páris ellen. 191.454 fogoly, 2476 ágyú és 15.024 géppuska március 21-e óta. Az olaszok valami nagy eseménynek iparkodnak föltüntetni a Monte di val Bella elfoglalását, melyet azonban kellő értékére szállít le alább olvasható vezérkari jelentésünk. Az olasz fronton különben újra mind hevesebbekkéválnak a harcok. Ugyanez áll a nyugati frontra is, ahol az egyre fokozódó és erősbödő felderítő előretörések és tűzharcok kétségtelen előjelei a nagyobb hadműveletek közeledésének. Mai jelentéseink a következők : Magyar ezredek sikeres támadásai az olasz fronton. — A vezérkar vasárnapi hivatalos jelentése. — A Hétközség fensíkján levő állásaink tegnap reggeli három óra óta a legnehezebb tüzérség tüzében állottak, amelyet néhány óra múlva a Col del Rosso és a Monte di Val Bella ellen végrehajtott erős támadások követtek. Míg a Col del Rosso ellen intézett rohamok már kezdettől fogva sikertelenek maradtak, a Monte di Val Bellán az olaszoknak elkeseredett közelharc után sikerült első vonalunkba behatolniuk, azonban a 131. magyar gyalogezred és a 28 varasdi ezred zászlóaljainak ellentámadása által ismét kivetettek. További támadási kísérleteik, valamint a Sisemol ellen és Asiago mellett intézett részletelőretöréseik tüzérségi tüzünkben összeomlottak. Különben mindenütt változó erejű tüzér harc. A vezérkar főnöke, múlt, St. Pierre-Aiglenél és attól délre a franciák dél felé heves tüzelőkészítés után támadásba fogtak. Visszautasították őket. Épp úgy meghiúsultak itt az ellenség éjjeli előretörései. Löwenhardt hadnagy 32-ik légi győzelmét aratta. gj / . * A lezárt számbavétel szerint a támadó fiú csatáink kezdete — 1918 március 21. — óta «/ veddig a gyűjtőhelyeken keresztül elszállított ^ foglyok száma (leszámítva a betegállomásokon keresztül hátra szállított sebesülteket) 191.454 tesz ki. Ebből az angolok 94.939 foglyot, köztük négy tábornokot és mintegy 3100 tisztet, a franciák 89.099 foglyot, köztük két tábornokot és mintegy 3200 tisztet vesztettek. A többi a portugálok, belgák és amerikaiak között oszlik meg. A harcmezőkről eddig 2476 ágyút és 15.024 géppuskát szállítottak zsákmánygyűjtő helyekre. Ludendorff, ejtő főszédlásmester. Heves harcok az asiagói tensíkon. — Mai hivatalos jelentés. A Piave-arcvonalon nem történt különös esemény. Asiagótól délkeletre ismét heves harcok voltak. Minthogy a Col del Rosso és a Monte di val Bellát csak nagy áldozatok árán tarthattuk volna, visszavontuk e pontok megszálló csapatait a stenilei erdő szélén levő régebbi állásunkba. Conovetől délre Asiagónál ellenséges felderítéseket visszautasítottunk. Szárazföldi és tengeri repülőink a Piave torkolat vidékén sikeres repüléseket végeztek az ellenség katonai telepei ellen és teljes számban visszatértek. A vezérkar főnöke. Visszavert angol támadások nyugaton. — Német hivatalos jelentés. — NYUGATI HARCTÉR. Rupprecht trónörökös hadcsoportja: A harci tevékenység este a taarcvonal több helyén föléledt. Az élénk felderítő tevékenység tovább tan. Angol részleges támadásokat Alberttől északra viszszautasítottunk. A német trónörökös hadcsoportja: Az Alsne és a Marne között az ellenség élénk tevékenységet fejtett ki. A gyalogság erős földerítések céljából ismételten előrenyő Olasz jelentés a Monte di val Bella visszafoglalásáról. Sajtóhadiszállás, Julius 1. Az asiagoi fensikon, ahol csapataink hősies ellenállással június 15-én megtörték a számbeli túlsúlyban levő ellenséges tömegek támadását és ahol olasz, francia és angol csapatok napról-napra mutatták meg vitézségüket, tegnap szürkületekor a harcok újból kiújultak. Heves tüzérségi tüzeléstől és szövetségeseink által végrehajtott erélyes oldalmozdulatoktól támogatva, csapataink megtámadták a Monte di val Bellát és makacs harc után az ellenségtől elragadták. A nap és az éj folyamán hiábavaló, volt az, ellenséges tömegeknek ellentámadása, lövészeink a támadást visszaverték, koncentrikus tüzérségi tüzünk és repülőgépeink gyorstüzelői megtizedelték az ellenséges csapatokat. Az elfoglalt állásokat megtartottuk. Huszonegy tisztet és 788 közembert elfogtunk, akik négy különböző hadosztályhoz tartoztak. Ezenfelül águakat, mozsarakat és számos gépfegyvert zsáknványoltunk. Tovább keletre a Francello völgy és a Brenta között elfoglaltunk rohammal egy erős támaszpontot, két tisztet és 31 közembert foglyul szállítottunk be. Az olaszok román és délszláv légiókat szerveznek. v Lugano, julius ]. Agnelli képviselő kérdést intézett a hadügyminiszterhez, nem tartaná-e célszeninek, hogy a már fennálló cseh lót, légiók mintájára román és délszláv nemzetiségű légiókat is szervezzenek az olasz front céljaira. Kérdi továbbá a képviselő, hogy nem lehetne-e a Franciaországban már szervezett lengyel légió egy részét is Olaszországba hozni. Amerikai ezred Olaszországban. Roma, július 1. A Stefani-ügynökség jeleniki Washingtonból. Egy amerikai ezred, mely jelenleg Pershing tábornok parancsnoksága alatt, s áll, utasítást kapott arra, hogy Olaszországba