Budapest, 1970. (8. évfolyam)

1. szám január - Az idegenforgalom fejlesztése

démia és a Helikon könyvtár megalapítója. János gróf sem vonja ki magát a családi ha­gyományok alól: amikor 1817-ben Szentki­rályi László, Pest megye alispánja foglalko­zik a keszthelyi gondolat pesti megvalósításá­val, ő mint Pest megyei birtokos, támogatja. Schams Ferenc 1822-ben kiadott könyve függelékében, a pesti „Herren Pränumeran­ten" listáján találkozunk a nevével: „Herr Festetics Johann, Graf v. Tolna, des. föbl. Pester Com. G. Taf. Beysitzer." Az „angolyízlésű mezei lak"-hoz számos egyéb épület, úgymint „sörtésól, galambház, vendégfogadó kocsiszínnel, istállókkal, pálin­kafőző ház, malom, kovácslak és műhely, birka szín, ökör istálló" tartozik, meg a „ré­gi (!) major épület túl a patakon, a kis erdő­ben levő Gép-ház" (!). Mindez azonban aránylag rövid ideig van a Festeticsek kezén. 1844-ben Festetics János meghal, s végren­deletében „mellékes örököseinek hagyta... ősi illetőségük fejében a pesti határban levő szép rákosi birtokát minden rajta levő épü­letekkel együtt." Az Országos Levéltárban megtalálható „Nhai Mgos Tolnai Gróf Festetics János Úr ő Nagysága múlt 1846 dik évben Rákosi pusztáján létezett conventionatusai és azok béreik öszve­írása". A conventionatusok szá­ma 12, közöttük szerepel a pesti ház mindene­se és „hintós kotsisa" is. A conventionatuso­kat az összeírás név szerint is felsorolja, szlo­vák, magyar és német nevűeket egyaránt ta­lálunk közöttük, (pl. Kricsánszki, vagy Belik, a kovács Czankharsz Vencel, a hintós kotsis meg Csuka János). A kertész, majoros, béres, kihajtó évi bére általában 50 frt, készpénzben, és 30 mérő rozs, 36 mérő „főzelék", 100 font liszt, 20 font szalonna, 100 font hús, és „só kő" 30—40 font. Emellé jön még egy-egy pár új csizma és fejelés, valamint a libéria. A min­denes és hintós kotsis mindebből kevesebbet kap. Legelőnyösebb a gazda javadalmazása, részére 12 akó új bor is jár. Bort rajta kívül — 6 akóval — csak a kertész kap. A rákosi puszta jövedelme ez időben már meglehetősen csekély. „A kastély előtti sző­lőbe termett tavai 24 akó bor per 8 F, 192 F"—írja az egykori tiszttartó. „Rákos vizén álló egy 4 kerekű malom árendája 4x60 F, Rákosi­­fogadó részen 2500 F." A magas kort megért Festetics János élete utolsó évei­ben nyitván már keveset törődött birtokainak helyzetével, s nem is volt eredményes gazdál­kodó. Az ügyvéd feljegyzése szerint: „vala­hányszor szerencsétlen speculatiok és haszon­bérlések értékét felhaladó adósságokba keve­rék, mindannyiszor neje hozományával se­gített magán... de sőt midőn majorja leégett (1825-ben) azt is neje pénzén állíttatta hely­re". 1847-ben Festetics Jánosné, Rohr Katalin is meghal. Az örökösödés ügyének bonyolítá­sa közben felbecsülik a kastélyt. Becsértéke 20 000 ezüst forint volt. (Viszonyításul szol­gálhat az a tény, hogy ugyanekkor egy fe­rencvárosi házhely négyszögöle 5 ezüst fo­rintot ért.) A keszthelyi uradalomtól messze lévén — bár úgy látszik, hogy értéke Pest város máris észlelhető nagyarányú fejlődése és terjeszke­dése miatt állandóan emelkedik — a család nem kívánja megtartani. 1847. ápr. 11-én megkezdődik az ingóságok árverése. „113 mérő pozs. kukoriczáért, 50 pozs. árpáért, 32 öl fáért, a borért, szalmáért, zsuppért és az úrilak nagy termében lévő ócska bútorokért befolytak öszvesen 3152 ezüst forintok." Deák József királyi alapítványi ügyvéd foglalkozik a kastély eladásával. Az oldalági örökösödés értelmében Festetics János Imre nevű testvérének halála után annak fiára, Miklósra várt a birtok. Miklós meghatalma­zottja Zsivora György hétszemélynök volt. (Zsivora egyébként a Tudományos Akadémia IV., történettudományi osztályának levelező tagjai is volt, majd ítélőtáblai tanácselnök, az állami biztosító társaság egyik megalapítója.) Különböző tárgyalásokat folytatott a birtok és kastély ügyében, alkudozásban állt egy bizo­nyos Henkel nevű poroszországi úrral, hir­detést is szándékozott közzétenni a bécsi új­ságban. Erre azonban már nem került sor, mert 1848. március 15. és a szabadságharc eseményei minden egyebet elsodortak. Aulich tábornok 1849. április 10-én a cin­kotai második híd körül állt fel csapataival s a kapott utasítás értelmében felderítő és el­terelő hadműveleteket hajtott végre a Rákos mezején állomásozó császáriakkal és a Feste­tics vendégfogadójában (Rakoser Wirtshaus) székelő vezérkarokkal szemben. Aulich egyébként, megbolygatva az ellenség állásait, visszavonult Kerepesre, és másnap Cinkota határában fényes győzelmet aratott a császá­riak és Jellasics ellen. A kastélyra vonatkozóan legközelebb 1854-ből van adatunk. Ekkor kelt ugyanis az az adásvételi szerződés, melyben „Du Bourget Ilona született Festetics Grófnő Asszonyság reá oldalagos nőági örökléskép szállt" rákosi birtokot, vagyis, „az ezen birtokokban létező lak és gazdasági épületek, gazdasági eszkö­zök, készletek élő marha, malom és vendég­lőbeli örökségbeli részével együtt" eladja. Mégpedig „Zsivora György úrnak és örökö­seinek 750, azaz Hétszáz­ötven bank értékű conventios forinton." (A pénz értéke az ese­mények következtében devalválódott.) 1863-ban Feszi Frigyes átalakításokat vé­gez a kastélyon, s ekkor kerül a timpanonba a Z. G. monogram. 1869 és 1879 között Pest város mintegy 4200 négyszögölnyit megvesz a Zsivora-féle telkekből, később azonban az egész terület, sőt, a Grassalkovich kézben maradt részek is, az államra szállnak. A XIX. sz. utolsó éveiben a parcellázások folyamán új települések jönnek létre, kispén­zű emberek, kistisztviselők, postások, nyug­díjasok népesítik be a volt grófi, hercegi ura­dalmat. 1902-ben megalakul Rákosszentmi­hály nagyközség, amelynek élete 1950-től Nagybudapestéhez kötődött.

Next