Budapest, 1970. (8. évfolyam)
1. szám január - Az idegenforgalom fejlesztése
démia és a Helikon könyvtár megalapítója. János gróf sem vonja ki magát a családi hagyományok alól: amikor 1817-ben Szentkirályi László, Pest megye alispánja foglalkozik a keszthelyi gondolat pesti megvalósításával, ő mint Pest megyei birtokos, támogatja. Schams Ferenc 1822-ben kiadott könyve függelékében, a pesti „Herren Pränumeranten" listáján találkozunk a nevével: „Herr Festetics Johann, Graf v. Tolna, des. föbl. Pester Com. G. Taf. Beysitzer." Az „angolyízlésű mezei lak"-hoz számos egyéb épület, úgymint „sörtésól, galambház, vendégfogadó kocsiszínnel, istállókkal, pálinkafőző ház, malom, kovácslak és műhely, birka szín, ökör istálló" tartozik, meg a „régi (!) major épület túl a patakon, a kis erdőben levő Gép-ház" (!). Mindez azonban aránylag rövid ideig van a Festeticsek kezén. 1844-ben Festetics János meghal, s végrendeletében „mellékes örököseinek hagyta... ősi illetőségük fejében a pesti határban levő szép rákosi birtokát minden rajta levő épületekkel együtt." Az Országos Levéltárban megtalálható „Nhai Mgos Tolnai Gróf Festetics János Úr ő Nagysága múlt 1846 dik évben Rákosi pusztáján létezett conventionatusai és azok béreik öszveírása". A conventionatusok száma 12, közöttük szerepel a pesti ház mindenese és „hintós kotsisa" is. A conventionatusokat az összeírás név szerint is felsorolja, szlovák, magyar és német nevűeket egyaránt találunk közöttük, (pl. Kricsánszki, vagy Belik, a kovács Czankharsz Vencel, a hintós kotsis meg Csuka János). A kertész, majoros, béres, kihajtó évi bére általában 50 frt, készpénzben, és 30 mérő rozs, 36 mérő „főzelék", 100 font liszt, 20 font szalonna, 100 font hús, és „só kő" 30—40 font. Emellé jön még egy-egy pár új csizma és fejelés, valamint a libéria. A mindenes és hintós kotsis mindebből kevesebbet kap. Legelőnyösebb a gazda javadalmazása, részére 12 akó új bor is jár. Bort rajta kívül — 6 akóval — csak a kertész kap. A rákosi puszta jövedelme ez időben már meglehetősen csekély. „A kastély előtti szőlőbe termett tavai 24 akó bor per 8 F, 192 F"—írja az egykori tiszttartó. „Rákos vizén álló egy 4 kerekű malom árendája 4x60 F, Rákosifogadó részen 2500 F." A magas kort megért Festetics János élete utolsó éveiben nyitván már keveset törődött birtokainak helyzetével, s nem is volt eredményes gazdálkodó. Az ügyvéd feljegyzése szerint: „valahányszor szerencsétlen speculatiok és haszonbérlések értékét felhaladó adósságokba keverék, mindannyiszor neje hozományával segített magán... de sőt midőn majorja leégett (1825-ben) azt is neje pénzén állíttatta helyre". 1847-ben Festetics Jánosné, Rohr Katalin is meghal. Az örökösödés ügyének bonyolítása közben felbecsülik a kastélyt. Becsértéke 20 000 ezüst forint volt. (Viszonyításul szolgálhat az a tény, hogy ugyanekkor egy ferencvárosi házhely négyszögöle 5 ezüst forintot ért.) A keszthelyi uradalomtól messze lévén — bár úgy látszik, hogy értéke Pest város máris észlelhető nagyarányú fejlődése és terjeszkedése miatt állandóan emelkedik — a család nem kívánja megtartani. 1847. ápr. 11-én megkezdődik az ingóságok árverése. „113 mérő pozs. kukoriczáért, 50 pozs. árpáért, 32 öl fáért, a borért, szalmáért, zsuppért és az úrilak nagy termében lévő ócska bútorokért befolytak öszvesen 3152 ezüst forintok." Deák József királyi alapítványi ügyvéd foglalkozik a kastély eladásával. Az oldalági örökösödés értelmében Festetics János Imre nevű testvérének halála után annak fiára, Miklósra várt a birtok. Miklós meghatalmazottja Zsivora György hétszemélynök volt. (Zsivora egyébként a Tudományos Akadémia IV., történettudományi osztályának levelező tagjai is volt, majd ítélőtáblai tanácselnök, az állami biztosító társaság egyik megalapítója.) Különböző tárgyalásokat folytatott a birtok és kastély ügyében, alkudozásban állt egy bizonyos Henkel nevű poroszországi úrral, hirdetést is szándékozott közzétenni a bécsi újságban. Erre azonban már nem került sor, mert 1848. március 15. és a szabadságharc eseményei minden egyebet elsodortak. Aulich tábornok 1849. április 10-én a cinkotai második híd körül állt fel csapataival s a kapott utasítás értelmében felderítő és elterelő hadműveleteket hajtott végre a Rákos mezején állomásozó császáriakkal és a Festetics vendégfogadójában (Rakoser Wirtshaus) székelő vezérkarokkal szemben. Aulich egyébként, megbolygatva az ellenség állásait, visszavonult Kerepesre, és másnap Cinkota határában fényes győzelmet aratott a császáriak és Jellasics ellen. A kastélyra vonatkozóan legközelebb 1854-ből van adatunk. Ekkor kelt ugyanis az az adásvételi szerződés, melyben „Du Bourget Ilona született Festetics Grófnő Asszonyság reá oldalagos nőági örökléskép szállt" rákosi birtokot, vagyis, „az ezen birtokokban létező lak és gazdasági épületek, gazdasági eszközök, készletek élő marha, malom és vendéglőbeli örökségbeli részével együtt" eladja. Mégpedig „Zsivora György úrnak és örököseinek 750, azaz Hétszázötven bank értékű conventios forinton." (A pénz értéke az események következtében devalválódott.) 1863-ban Feszi Frigyes átalakításokat végez a kastélyon, s ekkor kerül a timpanonba a Z. G. monogram. 1869 és 1879 között Pest város mintegy 4200 négyszögölnyit megvesz a Zsivora-féle telkekből, később azonban az egész terület, sőt, a Grassalkovich kézben maradt részek is, az államra szállnak. A XIX. sz. utolsó éveiben a parcellázások folyamán új települések jönnek létre, kispénzű emberek, kistisztviselők, postások, nyugdíjasok népesítik be a volt grófi, hercegi uradalmat. 1902-ben megalakul Rákosszentmihály nagyközség, amelynek élete 1950-től Nagybudapestéhez kötődött.