Budapest, 1982. (20. évfolyam)

5. szám május - Veressné Deák Éva: Értelmes élet

szítást hogyan szabályozza az adott ország törvénye. Nem si­került viszont egyöntetű véle­ményre jutni a képernyőre való kivetítés szerzői jogi minősíté­sében. A szakértők egy része input-védelem esetén jogilag kö­zömbös felhasználásnak tekinti ezt (mint amilyen egy könyvtári könyv elolvasása), míg mások ezt is a védelem körébe esőnek tartják. Csupán abban egyeztek meg, hogy az ilyen felhasználá­sok gyakoriságának kifejezésre kell jutnia a szerző díjazásá­ban. Amíg azonban a szerzői jogá­szok a számítógépek segítségé­vel létrehozott, valamint a gépi memóriákba betáplált művek kérdéseivel babrálgattak, várat­lanul egy jóval fontosabb meg­rendelést kaptak: a számítógé­pi programok (az úgynevezett szoftver) jogi védelmének ellá­tását. Korábban más védelmi mód­szerekkel próbálkoztak, és ami­kor szóba kerültek a kizárólagos jogokat adó rendszerek, a gé­pekkel való összefüggés miatt többen először a szabadalma­zásra gondoltak. Hamarosan ki­derült azonban, hogy ha a kom­puterek működtetésére kidol­gozott programokat találmá­nyokként kezelnék, lehetetlen eredményekre vezetne, és elhá­ríthatatlan eljárási buktatókkal járna. Ezért sorra születtek a bírósági döntések, majd a kü­lön törvényi rendelkezések is, amelyek egyértelműen kizár­ták a szoftver szabadalmi védel­mét. (Egy számottevő kivétel van csupán: az, amikor a prog­ram egy műszaki folyamat rész­elemeként jelenik meg). Az 1973-ban Münchenben aláírt Európai Szabadalmi Egyezmény is leszögezi, hogy a számítógépi programok nem tekinthetők ta­lálmánynak. Ezt a most már vi­lágszerte alkalmazott felfogást követik a Szellemi Tulajdon Vi­lágszervezete fórumain született állásfoglalások is. Ezek után két lehetőség ma­radt nyitva: vagy egy önálló (úgynevezett sui generis) védel­mi rendszert kell kialakítani, vagy pedig más meglevő rendszerek­hez kell fordulni. Az önálló rendszerek ellen két érvet hoztak fel. Az egyik az volt, hogy nemkívánatos a védelmi rendszerek „inflálása", felesleges szaporítása; ha mód van rá, inkább a meglevőket kell adaptálni az új esetkörökre. A másik pedig az, hogy egy új egyezmény kidolgozása, elfoga­dása, majd hatálybalépése leg­alább egy évtizedet venne igény­be, addig pedig az ebben a szak­mában annyira fontos nemzet­közi védelem nem lenne meg­felelően biztosítható. S ekkor rohamosan kezdett növekedni azoknak a száma, akik a szerzői jogban keresték a megoldást. Nyilvánvalóvá vált, hogy az egyéni, eredeti progra­mok „beleférnek" mind a nem­zetközi egyezmények, mind pe­dig a nemzeti törvények műfo­galmába (ami nem lehet meglepő, ha arra gondolunk, hogy példá­ul az építészeti alkotások és a műszaki létesítmények tervei is szerzői műveknek számíta­nak), és a védelmi mechanizmus is rugalmasan alkalmazható er­re az új esetkörre (esetleg né­hány végrehajtási szabályra le­het szükség, mint amilyenek ta­lálhatók más szerzői „műfaj" körében is). Ma már — a sorozatos „át­állások" következtében — egy­re növekszik a szerzői jogi utat választók tábora, jóllehet, akad­nak még ellenszurkolók is. Ez most már nemcsak a tudomá­nyos és szakirodalmi állásfogla­lásokban nyilvánul meg, hanem a bírósági döntésekben és a jog­szabályi rendelkezésekben is. So­kan végleges frontáttörésnek te­kintik azt az amerikai törvényt, amelyet hosszú törvényhozási előkészület után még Carter írt alá 1980 decemberében. Ezzel a törvénnyel megszületett a világ egyik legelső számítógépes ha­talmának oly sokak által várt döntése: a számítógépi prog­ramok most már egyértelműen a szerzői jogoltalom alatt állnak. A magyar bírói gyakorlat is elismeri a számítógépi progra­mok szerzői jogi védelmét. Előkészületben van a jogsza­bály, amely ezt külön megerő­síti, és rendez néhány jövede­lempolitikai kérdést. így — a nemzetközi jogfejlődéssel össz­hangban — hazánkban is megol­dódik a szoftvernek az alkotó­kedvet sarkalló, hatékony vé­delme. Értelmes élet Egy százéves pedagógus: dr. Mikes Lajosné Havas Irma Szerencsés ember, aki száz év örömét és fájdalmát élheti végig. Szerencsés, aki szá­zadik életévét teljes szellemi frisseségben éri meg ugyanabban az otthonban, abban a budai lakásban, ahova fiatal lányként költözött szü­leivel. Szerencsés, aki olyan szellemi társ, férj mellett élhetett, mint Mikes Lajos, a ki­tűnő szerkesztő, kritikus, műfordító, a tehet­ségek fölfedezője és pártfogója. Szerencsés, aki úrrá tud lenni a megpróbáltatásokon, amelyekből neki is bőven kijutott: több mint öt­ven éve temette el férjét — aki tíz évvel volt nála idősebb —, később fiát, Mikes György vegyészmérnököt, Ilona lányát — Füsi József író feleségét —, két mostohalányát: Klárit — Szabó Lőrinc feleségét — és Mancit — Ke­mény László festő feleségét. Mindehhez olyan erkölcsi alap, jellem kell, mint amilyen dr. Mikes Lajosné Havas Irmáé, aki ez év júliusá­ban lesz százéves. Minden napjához az értel­mes élet szép emlékei adnak bátorítást, örö­met. Beszéljen ezekről az emlékekről ő maga. — Sok mindenre emlékszem gyermek­koromból. Erdélyben laktunk, Besztercén: a szüleim és két húgom, Alice és Ella. Édes­apám, dr. Havas Gyula, tanfelügyelő volt. Nem jutott egykönnyen erre a posztra. Szegény debreceni fiúként gyalog ment föl Pestre, hogy ott beiratkozzék a református gimnáziumba. Pénze nem volt, tanításból élt, rettenetesen nehezen. Mesélte, előfor­dult, hogy vett egy kiló kenyeret, és azt osztotta be a hét minden napjára. Máskor valami kopott kis kávézóban egy-egy bögre kávé volt az egész napi kosztja. Micsoda szerencse érte egyszer: megkavarta a kávét, és valami csörgött benne. Kiderült, hogy véletlenül abba a bögrébe töltötték a kávé­ját, amelyikben a krajcárokat gyűjtötték: megvolt néhány napra az ebédpénze. így vé­gezte el a gimnáziumot. Egyik tanára, Ko­máromy Lajos, később nekem lett tanárom az Erzsébet Nőiskola tanárképzőjében. — Az érettségi után édesapám a jogot 16

Next

/
Thumbnails
Contents