Budapest, 2009. (32. évfolyam)

7. szám július - Branczik Márta: Szálló a József körúton

BUDAPEST Szálló a József körúton Branczik Márta Felújítás miatt tavaly bezárt a József körút elején álló Nemzeti Szálloda. Az építész szerette volna a tervezés megkezdése előtt megismerni az eredeti épületet, ezért maga kezdeményezte a kutatást, ami egy idő után önálló életet kezdett élni, és messzire elkanyarodott az építészettörté­nettől. Remélhetően 2010 tavaszán újra olyan elegánsan és frissen vár minket a szálló, ahogyan 1895-ben megnyílt. A Rémi-család A hotelt akkor még – a tulajdonos után – Rémi Szállónak hívták, és csak jóval később, 1929-ben kapta mai elnevezését a szemközti színházépületben játszó társulatról. A szoká­sos névváltozásoknál azért bonyolultabb a helyzet, mert már az 1900-as években is lé­tezett egy Nemzeti Szálló, amelynek bérlője ráadásul Rémi nevű volt. Vagyis a Rémi Szál­lónak nemcsak az utódját hívták Nemzeti Szállónak, hanem már a megnyitása idején is volt egy Nemzeti Szálló, amit ugyanaz a személy vagy ugyanaz a család üzemeltetett! A szálak így könnyen összekuszálódhattak, hiszen az eltelt több mint száz év folyamán mind a Rémi-család, mind a korábbi Nem­zeti Szálló léte feledésbe merült. Draveczky Balázs, a kor vendéglátásának kutatója, több forrást is idézett, hogy tisztáz­za a szálloda történetét. (Újabb történetek terített asztalokról és környékükről, Pallas Stúdió, Budapest, 2000). Például Kahn Jó­zsef Budapesti útmutatóját (1891), amely elismerően említi, hogy a legjobbak egyi­ke „Rémi Zsigmond Nemzeti szállodája”, vagy Ilosvai Hugó könyvét (1896), amely­nek hátoldalán megtalálható a Rémi Szálló hirdetése. Ott maga a tulajdonos ajánlja a szállodát, aláírásként viszont – további za­vart keltve bennünk – „idb. Rémi Róbert, a Nemzeti Szálló volt tulajdonosa” szere­pel. Tehát ki is volt akkor a Nemzeti Szál­ló tulajdonosa? Rémi Zsigmond, vagy id. Rémi Róbert? (Nem beszélve arról, hogy kell még lennie egy ifjabb Rémi Róbertnek is!) Draveczky azt sem zárta ki, hogy név­elírásról lehet szó. Pedig az egykorú kiad­ványok hiteles információkat adtak, csak nehéz eligazodni köztük. A Google keresôje ugyancsak nagyon iz­galmas, de meglehetôsen összefüggéstelen adatokat dobott ki a Rémiekrôl, majd vélet­lenül Siklóssy Lászlónak a Közmunkatanács történetét feldolgozó könyvében Rémi Róbert portréjára bukkantam. Nyilvánvalóvá vált, hogy olyan emberről van szó, aki a maga korában, a 19. század végén ismert közsze­replő, vagyonos ember lehetett, ugyanak­kor ma már szinte semmit sem tudunk róla. Fontosabb adatokkal szolgáltak a Budapest Fôváros Levéltára elektronikus adattárai. Rémi Róbert Budapest fôváros törvényha­tósági bizottsága közgyûlési jegyzôkönyvei­nek adatbázisa szerint már 1873-1899 között – mint VIII. kerületi virilis – a közgyûlés, 1887-tôl 1899-ig pedig a Fôvárosi Közmun­kák Tanácsának tagja volt. Mikszáth lapja, az Országos Hírlap 1897. november 26-án pedig arról tudósított, hogy megválasztot­ták a „Józsefváros egyesült községi pártja” elnökévé. Fontos kiindulópontként szolgált a BFL Társadalomtörténeti Adattára is. A bérleti szerződések, cégiratok, házassági szerzôdések, tervrajzok ugyan mindig csak egy-egy aktuális ügyre vonatkoztak, ám e dokumentumok alapján lassan kirajzoló­dott a Rémi Szálló története. A bevezetôben feltett kérdésekre, ki is a Nemzeti Szálló tulajdonosa, és milyen kap­csolata volt Rémi Róbertnek a vendéglátás­sal, a magánokiratokban lehetett megtalálni a választ. Az 1882. áprilisában kelt szerzôdés (BFL, dr. Gaszner közjegyzô iratai) szerint „A Magyar Jelzáloghitelbank a váczi utca 22. szám alatt fekvô, Nemzeti Szálloda ne­vezet alatt ismeretes háromemeletes házát (pesti tk. 606. tkv. Betét, 607 hrsz)...annak minden belsô és külsô helyiségeivel, összes hozzátartozandóságával együtt bérbead­ják... Rémi Róbertnek és feleségének Sarto­ry Teréznek.” Rémi Róbert tehát a Nemzeti Szálló bérlôje volt 1882-tôl, vagyis nem az ingatlant vásárolta meg, hanem a szálloda üzemeltetési jogát. Ebben az időben a ko­rabeli források a szálló „tulajdonosa” meg­nevezés alatt a szálloda-üzem tulajdonosát értik, nem az ingatlanét. 1896-ban a Rémi Szállót népszerűsítô kiadványt Rémi Ró­bert tehát ezért írja alá úgy, mint „a Nem­zeti Szálló volt tulajdonosa”. Magántulajdon Rémi Róbert portréja. Goszleth István, 1895 körül 30 2009 július

Next