II. kerületi Toldy Ferenc állami főreáliskola, Budapest, 1918-1919

II. Visszapillantás az elmult két évre

. Volt növendékeink közü­s tudományos és irodalmi működésükkel kitűn­tek : Czegler Alajos fizikai munkáival, Fittler Camill az Iparművészeti Iskola volt igazgatója, képzőművészeti tanulmányaival, Gaál Károly a technikai múzeum igazgatója, iparművészeti cikkeivel, Kohaut Rezső természetrajzi dolgo­zataival, Fésűs György jogakadémiai igazgató, jogtudományi műveivel, K. Jónás Ödön műegyetemi tanár, technikai munkáival, Kherndl Antal műegyetemi tanár, grafosztatikai és hídépítési munkáival, Kürschák József műegyetemi tanár, mate­matikai műveivel, Kisfaludi Lipthay Sándor műegyetemi tanár, vasútépítéstani műveivel, Maurer János a tornázás története és elméletéről írt munkáival, Ripka Ferenc a budapesti gázgyár v.-igazgatója, különböző körű tanulmányaival, Schmidt Jenő egyetemi m. tanár, magyar és német nyelven írt filozófiai könyveivel, Straub Sándor elektrotechnikai műveivel, Suppán Vilmos a Kereskedelmi Akadémia igazgatója, pedagógiai tanulmányaival, Tellyesniczky Kálmán egytemi tanár, az anatómia és histológia köréből való munkáival. Vángel Jenő egyetemi tanár, természetrajzi vizsgálódásaival. A képzőművészetekben kiváló munkásságot fejtettek ki: Balázs Ernő, Hauszmann Alajos, Tőry Emil, Zselinszky Szilárd műépítészek, Csizik Gyula iparművész, Csók István, Feszty Árpád, Kimnach László, Löschinger Hugó, Mihalik Dániel, Nádler Róbert, Tölgyessy Artur festőművészek. Iskolánk az 1919/20. iskolai évben fennállásának 65. évét töltötte be. II. Visszapillantás az elmúlt két évre. 1. 1918—19. tanév. Az 1918—19. tanévben hazánk súlyos politikai válságainak felforgató és züllesztő hatását megérezte iskolánk is. Az előadások látszólag nyugodt viszonyok közt szeptember 9-én kezdődtek, október 3-tól november 13-ig és egész decemberben járványszünet szakította meg az alig megindult munkát. Időközben, október 31-én a „nagy események“ jöttek, melyeknek megünnep­lését a közokt. miniszter az iskoláknak kötelességévé tette. „Édes hazánk önállósága valóra vált. A magyar nép saját sorsának intézését a kezébe vette. Egyenlőség, testvériség és szabadság ezután nem lesznek többé csak jel­szavak.“ A forradalom „diadalra vitte a munka jogát.“ Ezek hangzanak ki novemberben a kultuszkormány rendeleteiből. Milyen kegyetlenül rájuk cáfoltak a következő események. Január végén egy másik közoktatási miniszter , kultur­szocializmusról“ beszél s „az emberi szolidaritás nagy gondolatát, az emberiség nemzetközi egységét“ emlegeti, melyen a nevelés új rendjének föl kell épülnie. Ebből a felfogásból született meg még március 14-én az a ren­delet, mely a korábban eltörölt , „királyi“ jelző után a „magyar“ jelzést is elhagyatta a hivatalok címeiből. És jött a régóta készülő második forradalom népbiztosaival, munkás- és katonatanácsaival, szakszervezeteivel, „bizalmi“ rendszerével, vörös hadseregével és embertelen terrorcsapataival. Idegen föl­dön termett elméletek, ki nem forrott eszmék alapján erőszakosan és siet­séggel igyekeztek keresztülhajtani mindenféle reformokat iskoláink terén is a kisdedóvótól fel az egyetemig. Tilos volt a nemzeti szín viselése, a­­^nemzeti érzés vallása, a Himnusz s a Szózat. Az utóbbiak helyett a májusi , ^Ünnepen az Internationale csendült meg a mi dísztermünkben is. A szülők iránti tiszteletet megingatni igyekeztek s a tanári tekintélyt is. Tanulók ültek mint bizalmi férfiak az iskola tanácsában a tanárok közt. A vallástanítást eltiltották s óráit a socialismus ismertetésére fordították. A történet tanítását egészen megreformálták új, divatos szabás szerint s a magyar irodalmat is kivetkeztetni próbálták nemzeti jellegéből. A fiúk sok új tant hallottak, ami őket meglepte s hízelgett nekik, de egy szót sem a becsületes, alapos munká­ról, a kötelességek teljesítéséről. Az ellenőrzés is nehézzé vált, az érdem­jegyek használatát, az iskolai vizsgálatokat s az érettségit is eltörölték. Az év is megrövidült, június 4. és 7. közt összefoglalások folytak s 12-én már a tanulók kezében volt az osztályozást fel nem tüntető bizonyítvány. Mind­ezeknek hatását az iskolai életre el lehet képzelni. Ifjúságunk dicséretére mégis föl kell említenünk, hogy bár nálunk is akadtak, akiket a vörös szín megfestett s a hangzatos, ide-oda röpülő jel­

Next