Budapesti Hiradó, 1845. július-december (207-310. szám)

1845-07-01 / 207. szám

Éten lapok minden héten négyszer, n. ni. kciliten, csütör­tökön, jiént. és v asárn.jelennek meg. Előfi/.et~8i ár félévre Buda—pesten há/.hoz—hordással 5 fi., borítékban (5 fi., postán bo­rítékba" 6 fi. oz. p. A hirdetmé­nyek minden apróbeliis hasáb- soméi l 5 (ÜQ ez. ki. fizettetik. Kedden 207. Julius 1. 1845. r BUDAPESTI HÍRADÓ. Előfizethetni helyben a kiadóhivatalban, gránátos» utoza! Dlauhy-házban 4ötíik szám alatt, és minden császári királyi postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba s külföldre menendő példányok, csak a bécsi császári posta- hivatalnál rendeltethetnek meg. na TARTALOM. M a g y a r o r s z á e és Erdély. Jótékony­ság. Kinevezés. TUza még egyszer. Még valami a kiilkercskedésról. Megyék: Közgyűlés Csongrád- és Nyitrában. Rövid értesítés a Rcregmegyei tisztválasztó gyűlés eredményéről. Budapesti hirharang. Tolnai szederselyem-eg} let tavaszi közgyűlése. Ausztria. Kül­lőid. Nag^bntannia. Kranczbország. Olaszország. Oroszorszá’. _ Hivata'os é; magánhirde é^ek. Loleriákban húzott számok. Ne mzeti színházi játékrend. Gabonaár. Statuspapirok árkelete. Duna- vi/állás. jflACYARORllZÁQ és ERDÉLY. Jótékonyság. 0 fölsége az özvegy császárné ’s királyné a Békésmegyében vizáradás által megkárosult gyulai lakosok fölsegélésére 500 p.forintot juttatott, melly öszveg a helység legiigyefogyoltabb szegényei között már ki is osz­latott. A nmgu magy kir. udv. Kamara a szilágysomlyói kir. sóhivatal­nál megiiresült sóárnoki tisztségre Rraunhoffer József ottani ellenőrt alkalmazta. D (Tisza még egyszer) Gyakorlati vállalatok létesítése körül, különösen anyagi javítások mezején, az eszélynek, vagy a mint Széchenyi nevezi ildomnak *), sark­szabálya abban áll: használni ügyesen a kínálkozó alkalma­kat , ’s annak megragadását, mit a pillanat kedvezése nyújt, elsurranni nem engedni, azt, ha egyszer elmulasztalott, az örökkévalóság sem adhatván néha viszsza. További szabály­nak tarthatjuk azt, hogy valakiről vagy valamiről csak fel­tehetjük, mikép vállalatunkat akadályozhatná, az illyet már előre igyekezzünk érdekünkbe bele foglalni. Ha pedig bárki ugyanazon czél felé indul, mellyet mi tűztünk ki magunknak, úgy ezzel egyesülni az okosság természetes törvényének te­kintendő. Még elkerülhellenebb ezen eljárási mód akkor, mi­dőn az illyen és igy cselekedni akaró, az egyszersmind, ki­től függ szándékunk előmozdítása, és a ki nélkül úgy szól­ván nem is mozdulhatunk. Illyenkor ha czélt érni akarunk, mellőzhetlen feladásunk, a lehetőleg felmerülhető akadályo­kat előre elegyengetni, elhárítani, rábeszélés, buzdítás, balitélet—oszlatás által legyőzni igyekezni minden ellenszen­vet; előszeretetet ’s rokonszenvetnem a szétágazó, hanem az egybevágó és öszvehangzó működés rendszere mellett éb­reszteni. Alkalmazva ezeket a fenforgó tárgyra, tétovázás nélkül állíthatni, hogy nem egy könnyen lehetnek cselekvésre ki- nálkozóbbak és kedvezőbbek a körülmények mint jelen eset­ben. Azt fogjuk találni akár a kormány cselekvési szándé­kára , akár a kornak, mcllyben élünk, anyagi irányára, ’s azon tőkebőségre figyelmezzünk, melly európaszerte és szom­szédságunkban is mutatkozik, minden biztosságot nyújtó vagy nyereséget Ígérő beruházás számára. E felelt azok, ki­ket a Tisza szabályozása legközelebbről érdekel, annyi ká­rokat , annyi kifejezhellen alkalmatlanságokat valának az utolsó években szenvedni kénytelenek, a jelen esztendő ki­vált, még most is egyre tartó árjaival, annyira kivetkeztette az illetőket türelmükből, a közlekedéseket olly aggasztó arányban és huzamosságban gátolta és nehezítette, miszerint soha sem állolt a cselekvés elhalaszthatlan szüksége világo­sabb és kiáltóbb alakban mindenkinek szemei előtt, mint jelenleg. Ellenben ha most nem történik semmi, ha a fejünk­re kényszerült cselekvési ösztön, egynéhány bekövetkezhető szárazabb és igy kevesebb árvizekkel járó esztendő befolyása mellett, ismét elcsücsül ’s a jövendővel amúgy sem sokat gondoló magyart régi indolenliájába visszasülyeszti: úgy könnyen hátra eshetik több évre ezen kifejezhetlen fontosságú ügy, ha Ricáit az egyesek tehetsége más irányban és más czélokra is vétetvén igénybe, a körülmények megváltozása mellett figyelőtöket egyéb leendők találják lebilincselni. És ne higyük, hogy a kedvező pillanat ezen elsurranásának veszedelmét, az országgyűlés intézkedései, vagy bármilly egyéb kedvencz eszmének és óhajtásnak valósulása, csök­kenthesse vagy helyre pótolhassa. Hiszen ha ismerjük ma­gunkat, és nem akarjuk öncsalódásokban keresni gyönyör­ünket, tudhatjuk, milly eszközök állhatnak országgyűlé­sünk rendelkezésére, ha vizeink szabályozásáról van szó. Országgyűlésünk, minden olly dolognál, mellyre pénz szük­séges, még igen sokáig nem lesz mindenható, vagy csak igen nagyot, va^y egyszerre sokat is hatható , számos okok­nál fogva (mellyeket bárki megfejthet, ki önzsebébe nyúl) már csak azért is, mert felettébb sokfélék és különnemüek a teeidőji. E felett, ha ámítni nem akarjuk magunkat, el kell ismernünk, mikint tulajdon földeink és réteinknek viz- töli megmentése, mert azok közvetlen nekünk gyümölcsö- zendenek azontúl, egyenesen a mi terhűnk, ’s ezen költsé­get az ország nem viselheti ’s viselni nem is fogja, hanem mindig, és joggal, a mi nyakunkba háritandja. Halasztás te­hát és várakozás arra, hogy majd az országgyűlés fog vala­mi egészen valószínűtlen specificumot kitalálni, mellyet használva, ingyen, vagy más pénzén fogjuk tulajdonunkat posványságból jó földdé átvárázsolni, nem nevezhető egyéb­nek ábrándnál, mellynek még azon rósz oldala is van, mi­kép meglehet egészen meddő remények miatt, azt nem veszi számba, hogy e szerint azoknak lehelő meghiúsultával, ’s ha nekik egy időre úgy tetszik, vizeink habjaival, esyszer- smind „lement a nagy idő, hogy soha vissza ne térjen.“ *) daliad teamen ez»n szónak előfordulása közben, egy panaszt adnunk elő a „Fester Zeitung“ ellen, melly a minap lapunkból fojtván le nemieket, az „ildomost1 wohlriechend kifeje­zéssel adta , Pgyébkint is semmi gondot sem furdítoll arra , hogy .0 fordítást inkább i “rdité?nek keresztelni ne lehessen. — S z e r k. Magunkon kell tehát segítenünk, történjék bármi, ’s kell annyival inkább, mert akarnak rajtunk segíteni épen azok, kiknek közremunkálása nélkül csakugyan nem mehetünk semmire. A fökormányszék maga készíttetett tervet, az egész Tiszavidék árvizektőli megmentésére számítottat, ’s ennek az ország közjavára foganatosítását mielébb megkezdetni kívánja. Ezen körülménynek, azon kívül, hogy ekép a terv semminkbe sem kerüli, még azon kedvező oldala is van, miszerint igy nem csupán magánvállalat, hanem közigazgatási ügy, status dolga egyszersmind az egész, minélfogva a mellett, hogy igy a kivitel költségei is csökkennek ránk nézve egyrészről, attól tartanunk nem kell, hogy egyes vállalkozó társulatok tervei azon oknál fogva, mivel más hasonlók vagy törvényhatósá­gok ellenök felszólalnak, tapasztalás szerint kivitelben meg­akadjanak, mert hiszen egy összefüggő terv szerint történ­hetik az eljárás; — más részről pedig a dolognak ezen alakja azon jótékonyságot is rejti magában, miszerint igy a költség, melly tisztán magánvállalkozási utón csupán a vállalkozókat terhelte volna, méltán és természetesen oszolhat többfelé, a mennyiben egészen méltányos és igazságos, hogy ollyan vizi munkálatok, mellyek által a hajózás és igy az ország köz­java ’s a közlekedés lehetősége is mozdíttatnak elő, nem csupán és kirekesztőig az árvizektől menekülni óhajtó föld- birtokosok költségén létesítlessenek. A körülmények mindezen kedvezésit összefogva, nem egyenesen feladásunk, nem egyenesen kötelességünk-é azo­kat haladék nélkül javunkra fordítani? Törvényeink, a mint tegnapelőtt alkalmunk volt kifejteni, igen czélszerüleg ren­delkeztek. Ezeknek alapján, minden szükségtelen halasztás mellőzése mellett, módunkban áll úgy intézkedni, hogy a vállalat létesítésére szükséges költségekben se lássunk szük­séget. Összesílsük erőnket, tehetségünket, hitelünket, ’s bi­zonyosan hatalmas tényezőt fogtunk előállítani. És ime itt vagyunk a társulat eszméjénél. Úgy tartjuk , hogy ennek alkalmazását, nem lehet a je­len esetben elmellözni, mert abban mindenkép igen sok erő, igen hatalmas segédeszköz, és az egész működésnek ollyan könnyítése fekszik, mellyet semmi más móddal pótolni nem tudnánk. És gondoljuk meg csak azon bonyolodást, hosz- szadalmasságot és idöveszlést, melly bekövetkeznék, ha azon egyén, ki a fökormányszék által ezen munkálatok vezérletével megbizatva leend, nem találna sehol ollyan központjára, úgyszólván fokusára az érdekeknek, mellyel magát érintke­zésbe tehesse, attól felvilágosítást és értesülést nyelhessen, és maga is ugyan ezekkel szolgálhasson az illetőknek . sze­mélyes találkozás és értekezés utján, és minden idotrabió formaságok mellőzése mellett? A megyének, mennyiben köz­rehatására, akár az úrbéri birtokot is óvandó munkálatokhoz általa aránylag rendelendő közmunkák miatt, akár pedig rendőri és egyéb közigazgatási tekintetben, mulhallanul szükség van, a számításból kifelejtetni semmi esetre sem le­het, és nem szabad, de azért társulatok nélkül, ha ezekre nem támaszkodhatik ezen egész ügy, vagy felette lassan, vagy épen nem haladhatna előre, sőt egyenesen a társulati alak az, melly mellett a törvények már általunk minap kifejlett jóté­kony rendelkezését legczélszerübben lehet kizsákmányolni — ezen utón lehet minden érdeklelt birtokosi már előre befoglalni a vállalatba, és igy biztosítni magunkat arról, hogy a törvény a részvéttől vonakodók elleni rendeletének végrehajtására, mi­nél ritkábban és minél kevesebbek vagy épen senki ellen se legyen szükség. Ezen móddal érhetjük el, hogy a költségek és azok mikép leendő viselésének rende, közértelemmel és igy az érdeklettek közmegnyugvásával alapittassanak meg, és igy később kérdés alá ne vétethessenek, kétség és vitatás tárgyaivá ne tétethessenek. Hozzá járul mind ezekhez, hogy az egész vállalatnak hitele csak úgy lesz, ha társulati alakot ölt magára; mert ha gyorsabb elkészülés tekinletiböl kölcsön pénzre talál szorulni, ehez bizonyosan csak úgy lehet reménye, ha az érdeklett földbirtokosok hypothekát adni, biztosságot nyújtani nem vonakosznak a kölcsönadónak. A megye, a mennyiben nem bír semmivel, hypothekát nem adhat, és igy kölcsönt sem vehet fel. Nem igen látszik tehát más mód kí­nálkozni , hogy a fökormányszék által eszközlendő vizszabá- lyozás, minden időhalasztás nélkül munkába vétethessék, éshogy minden lehető segédeszközökről, mellyek nélkül azige testté nem válhalik, részünkről gondoskodva legyen, mint társu - latok alakítása az érdeklett birtokosokból — a mint ez márZem- plénben, Szabolcsban, Hevesben elkezdetett—minden|Tiszával biró megyékben és törvényhatóságokban. Czélul a kebelbeli Tisza szabályozását lehetne kitűzni, és egyéb vizekre most ezen társulatokat — kivevén hol víztani elvek miatt szükséges — ki nem teríteni, hogy minden bonyodalmak ésigyidövesz- tések mellőziessenek. Alakulván az illyen társulatok, már maga ezen körülmény által biztosítva volna a szükséges költ­ségek előállításának lehetősége, mert a részvéttől vonako- dókat, ha másképp nem menne, (örvény utján is lehet a költ­ségekben! részesülésre kényszeríteni. Meg volna ekép vetve a dolognak azon alapja, mellyet nélkülözve tovább építkezni nem lehet. Követhetné ezt tüslint a dolognak második stádi­uma, melly talán abban állhatna, érintkezésbe tenni magát a fökormányszék által megbízandó egyénnel, tudományt sze­rezni minden körülményekről, megvizsgálni mi elibünk ter­jesztetik, meggyőződést szerezni magunknak a kivitel lehető­ségéről és számot vetvén magunkkal és tehetségünkkel ’s el­készítvén a teherviselés kulcsát és rendét, gondoskodni a szükséges költségekről, organisálni az egész gép mozgását, és a fökormányszék által megbízandó egyén vezérlete alatt megkezdeni a munkálatokat. Utolsó stádium volna végre, a- zoknak szakadatlan erélylyeli folytatása és bevégzése. Nem lesz-e maga idejében czélirányos és a működést könnyítő , több illyen társulatokat összeolvasztani, a szükséges tanács­kozásokat, miután annyi ezer birtokos össze nem jöhet, bizq- dalmukat biró és a társulatok állal választandó férfiak köz­vetítése mellett eszközöltetni ’s a t.: mindezek olly kérdések, mellyeknek elemezését bízvást halaszthatjuk akkorra, midőn magát a dolog gyakorlásban jobban kifejti. Jelenleg föszükségnek tartjuk, hogy az ügy iránti rokon- szenv ébresztessék, terjesztessék mindenképen és cselekvési készség nyilvánuljon társulatok keletkezése által, hogy mi­helyt a fökormányszék által ki lesz jelelve az ügy vezetésé­vel megbízandó egyén, legyen ennek módja és alkalma érint­kezésbe lenni magát azokkal, kiknek javára és hasznára leginkább az egész munkálat végbevilele czéloztalik. így sok időt fogunk nyerni ’s közelítendünk a czélhoz. És ez az, mire benneteket, tiszavidéki földieink, megkérni bátrak va­gyunk. Alakítsatok megyeszerte, hol még nincsenek , társu­latokat ; igyekezzetek minél több érdeklelteket azokba befog­lalni ; terjeszszétek az ügy iránti rokonszenvet buzdítás és rábeszélés által, és legyetek meggyőződve, hogy ekép azt teendettétek, mit jelenleg a körülmények ’s az ügy diadalá­nak érdeke kívántak. Mi bennünket illet, nem fogunk késni mind annak közlésével, mi csak módunkban álland, hogy magát ezen kifejezhetlen fontosságú tárgyban mindenki foly­tonosan tájékozhassa. (Még valami a külkereskedésröl. 3 Minapi czikkeimben állitám, mikép a hazánkban külkereske- désünk felett keringő fonák nézetek abban sarkallnak, hogy mi örökké csak a pén^kiszivárogtatás felett siránkozunk , mi által csak azt.mutatjuk, hogy apénzés a valódi érték eszméi iránt nem vagyunk tisztában. Mig ezen zavarból tökéletesen ki nem gázolunk, mind­addig némelly körülményeinkből olly következéseket fogunk kihúzni, mellyek képtelensége, bár a legmindennapias ész­nek is szemelszuró, a legaggasztóbb szóárba burkolva és el­rejtve a legfeketébb gondolatokra tévesztet; mellyek ugyan, — és hála Istennek, hogy úgy van, — csak gondolatok, mellyek tényékké sohasem válhatnak; de mivel illy gondo­latoknak is saját hatásai, fáradhatatlan hirdetői és ápolói, és fájdalom elég hiszékeny és rémekellátó tanítványai van- nek, mert hiszen a legbalgább fonákság is a hivök ezereire te­het szert, ha bizonyos körülmények némi merészséggel hasz­naitatnak: azért aiaptalanságuk bemutatására még némelly észrevételeket akarunk eléhozni. Azon Jeremiások, kik azt hirdetik, hogy Magyarország évenkint tizenkét milliót veszt, t. i. kereskedése által, csak azon egyszerű kérdésre feleljenek egyszer : vehet é az ember többet, mint mennyi pénze van? Erre , ha csak, mit ide nem érthetni, furfangos fortélykodásokra nem akar­nak hivatkozni, vagy pedig az eladósodási esztelen könnyel­műségről, melly állal egyes magányosok tönkre jutnak, egész országra következést huzni nem átalnának, igen néhaiig fe­lelhetnek ; ha pedig „n em“mel felelnek: akkor ezen három betű állal az egész veszteségi tan fel van forgatva. Mert u- gyan is ki a vesztő? A kereskedés külföldre és külföldről rendszerint kereskedők közbenjárása állal űzetik. Mit magok a termesztők vagy fogyasztók űznek, az csekély a többihez képest. Ámde a kereskedők kivivők és behozok (importer, exporter.} Sem egyik sem másik neme a kereskedőknek, nem vinné ki vagy nem hozná be a portékákat, ha ezen üz­let mellett nem nyerne, mert ugyan ludna-é élni ez esetben? A kereskedők ezen szükségesképi nyereségét semmiféle ke­reskedési mérlegben nem találhatni feljegyezve, és ezért nem képezhetik az illyen mérlegek azon egyedüli alapot, mellyre bármelly ország külkereskedési állapotának megítélése al­kalmával építeni lehet. Szabad legyen ezt példával világosí­tani. Tegyükfel, hogy egy kereskedő kivisz 1000 mázs. gyap­jút és behoz 1000 mázsa gyapot-kelmét. A gyapjúnak ér­téke a hivatalos becslések szerint 80 ezer forinttal, a gyapot kelméké 200 ezer forinttal fognak feljegyeztetni a mérleg­ben, és igy a behozatal 120 ezerrel hágná túl a kivitelt. Ám­de ha például a gyapjú ollyan volt, mellynek akkori piaczi ára nem 80 hanem 100 ft vala mázsánkint, és e felett a ke­reskedő például csak 10 százlólit nyert rajta midőn külföldre eladta : úgy már tetlleg 110 és nem 80 ezer nyomja a kivi­teli mérleget; midőn ellenben ha az 1000 mázsa gyapot kel­me ollyan talált lenni, mellynek mázsája csak 120 forintba került és itt 140 forinton adatott el, ez esetben a behozali mérleget nem 200 hanem csak 120 ezer fogja nyomni, és igy a valódi különbség nem 80 hanem csak 10 ezer leend, a kereskedő nyeresége pedig e kettő mellett 30 ezer. Csak eb­ből az egy példából is láthatni, milly csalódásokhoz vezet­nek a mérlegek, ha azokat betű szerint veszszük. Hogy sok­kal szebb volna, ha ezen 1000 mázsa gyapotkelmét a hon­ban tudnók előállítani, az nem szenved kétséget, mert a ke­reskedő, mihelyt nyerhet mellette, igy is megvenné, a gyár­tási nyereségből és munkabérből pedig mingyárosaink és mun­kásaink élnének, és a termesztők több és vagyonosabb fo­gyasztókra számíthatnának; de abból, hogy ez még nincs igy, végpusztulásunkat, ’s az elszegényedés örvénye felé sodor- tatásunkat következtetni nem lehet. Ebből világosan következik, hogyha 1815től fogva 1844ig éviöl évre többet vettünk a külföldtől (mint valóban vet­tünk is): évről évre több pénzünknek kellett lenni^ már pe-

Next

Sign up Sign up
/
Thumbnails
Contents