Budapesti Hiradó, 1845. július-december (207-310. szám)

1845-07-01 / 207. szám

2 dig ha évenkint annyi millió kiszivárogható­ volna — évről évre ugyancsak kevesebb pénzünknek kellett volna len­ni és°a bevitt czikkek mennyisége szükség­­képen évről évre csökkent volna; mi hogy nem történt, nemcsak a hivatalos adatokból tudva van, de an­nyira köztudomású, hogy nem lehet 30 éves ember, ki em­lékezeteivel e mostani állapotunkat összhasonlítván erről egy pillanatig is kétkedhetnék. Ha pedig évről évre több és gyorsabban forgó pénzünk volt, ez csak gyarapuló termesztés és kereskedésünkből eredhetett— tehát szenvedőleges átaljában nem le­hetett, mert élelmet adott a kereskedőnek, sőt meg is gazda­gította őket, minek nyomára csakugyan akadhatni mindenütt minden nehézség nélkül, és gyarapította az országot is, mi­nek nyomára ugyan nem olly könnyen, de némi vizsgálattal és némi igazságszeretettel mégis rábukkanhatni, kivált ha, mert minden főváros az országnak képe kicsinyben, Pest vá­rosa egy kis figyelemre méltatik, és a mostani jövedelmek általában azokkal hasonlíttatnak öszsze, mellyek 30 év előtt feljegyeztettek. Ha pedig ezen gyarapodás az országban nem olly mér­tékben észrevehető mint másutt, — ezt nem csupán kereske­désünk m­i­n­e­m­ű­s­é­g­e a ki- és bevitelre nézve, hanem a többek között összes bel- és kül­kereskedésünk más orszá­gokéhoz aránylagos csekélysége okozta; minden igye­kezettel tehát arra kell törekedni, hogy ez jó közlekedések, szabad kü­lkereskedés, élénkebb belforgalom és ollyan gyár­­alapitás által, melly számos munkást foglalkoztat ’s e kép a fogyasztók szaporítása mellett a nyers termesztésre is jóté­­konnyan hat vissza, n­a­gyobbitta­ss­ék , miből a ki- és bevitel is egyaránt nyer, és ez az, mit ma olly sokan nem hisznek, kik csak a kivitelt minden áron szapo­rítani, a bevitelt meg szintúgy minden áron kisebbíteni óhajtanák, olly annyira, hogy a kivitelt még jutalommal is serkenteni jónak látják, azaz a külföldnek azon kegyessé­gét megfizetni az adózók megrövidítésével, hogy tőlünk azt olcsóbban vásárlani méltóztatik, mit drágábban és szüksé­gétől hajtatva másutt vásárlott volna meg; a bevitelt pedig és ismét az adózók nagy tömegének rovására, gátolni még akkor is, ha azáltal szükségest olcsóbban és tökéletesben kielégíthetné. Ezen eljárásnak lehet ugyan némi mesterkélt hatása, de természetes következménye mindegyikének mindig csak a nagy tömegnek a kereskedés csökkenése által okozott káro­sodása lesz , melly ámbár a status terhei nagyobb részét vi­seli de újságokat nem irhat és a gyűlésekben nem szónokol­hat, ott a számításból vajmi sokszor hagyatik ki, hol or­szágos intézkedések döntetnek el. Hogy pedig ezen eljárás hamis elveken alapul, nap­fénynél világosabb azon tekintetből is, mert végnélküli mó­dosításoknak és minduntalan­ változtatásoknak alá van vetve, sőt nem ritkaság, hogy legalább némelly czikkelyekre nézve, teljesen ellenkező rendszerek váltják fel egymást, pedig olly rövid idő alatt, hogy az i­lyen átmenetellel összekötött zűr­zavar bizonyosan körül­tetnék, ha az észrevett vagy közbe­jött és előbb nem sejdített károk nagysága a változtatásnak szükségét mellőzhetlennek nem mutatta volna. Már pedig e­­zen intézkedéseket is olly elvekre kell visszavihetni, mellyek logicai igazsága illy szünetnélküli változékonysággal össze nem egyeztethető; melly változékonyság épen azon logicai képtelenségnek következménye, melly által ugyanazon in­tézkedéssel akarjuk a roszat orvosolni, mely intézkedés által a rész előidéztetett, mire egy kis figyelmet kérek. Ha a kereskedés bizonyos czikkre nézve megszűnik, m­i úgy mint más nemzetek első okul mindjárt azt szoktuk fel­hozni , hogy ez vagy amaz ország v. tartomány ezen czikkre magas vámot szabott, mi által a bevitelt gátolta. Ez ellen nincs mit mondani, mert nézeteinkkel igen összevág, és a ta­pasztalás is bizonyítja és ezentúl is mindig bebizonyítandja, hogy a vám­felemelés a kereskedést zsibbasztja vagy mégis szüntetheti, miáltal a tömegnek jövedelmei azonnal apadnak. De, hogy illy, igazságon alapult é s a baj okát olly vilá­gosan kimutató panaszok mindig azon inditványnyal végződ­nek : emeljük fel tehát mi is a vámot (mi több­nyire azután mégis történik), ez már csak ollyan zárszó­ mel­lyel logicailag a fentebbi panaszos exordiumra várni nem le­hetett, mert ez intézkedés igen hasonlít egy emberhez, kinek egyik keze szomszédja által derekára köttetik, és ki azután, a megkötött keze nem használhatásából eredő kárt azzal a­­karja orvosolni , hogy a másik kezét is ő maga köti az el­sőre, vagy­is a bajnak okát és orvoslását bo­tor elfogultságban egy és ugyanazon tévely­gésben keresi! Itt van helye és ideje a kiábrándulásnak! táguljon már egyszer annyira szűk láthatárunk, mellybe szorítva azt gon­doljuk, hogy mindenki csak kárunkkal képes nyerni, és hogy most dicsőbb feladásunk nem lehet, mint ezen rendszert meg­fordítani, hogy csak mi nyerjünk és mások veszszenek! ?! A­kik a statusgazdászati tudományok ezen fokán megál­lapodnak, azok nagy örömmel láthatnak showlokat és néhány csekély számú fogyasztókra számítható fényűzési czikkeket készíttetni Magyarhonban, mellyek (én izlések sze­rint persze) a legszebb párisiakkal kiállhatják a versenyt, de az érettük a honban maradt pénz által meg nem fognak gazdagodni, hiszen a pénz azért nem fog az országban ma­radni, mert az csak ollyan portéka mint más, és mihelyt nyereséggel kivitethetik, azaz lehet érette künn valami ollyat venni, min itt benn nyerni lehet, bizonyosan ki is fog vitetni. A külkereskedés ollyan ipar, mint más, melly által a külföld é­s a belföld i­s n­y­er. Ha a kereskedő ter­­mesztményeinket kiviszi, kárával a külföldnek nem adja el, tehát nyer, különben nem teszi; ha a külföldi tőle veszi, kárával nem fogja megvenni, különben ott hagyja, tehát ez ismét nyer, ez nagyon világos és kiki el fogja hinni; de most az a kérdés: mi jobb, ha­ pénzt hoz vissza, vagy árút? Oeco­­nomistáink elfelejtvén, hogy a kereskedő nem fedezhetvén itthon a fogyasztók szükségeit, kénytelen azt külföldről meg­hozatni , mégis azon kérdést vetik fel: vájjon nem jobb vol­­na-e, ha a pénzt hozná vissza, mert így majd semmi bevite­lünk nem lenne , hanem csupán pénz és igyacliv ke­reskedésünk! A kereskedő másképp gondolkozik és ki fogja számítani, hogy jobb lesz valamit vennie, mert így u­­gyanazon utazást, időt és tőkét egyszer helyett kétszer fogja használni, és még az oeconomisták tanácsa szerint csak 10,000 ftot hozott volna vissza az országba, saját szá­mítása után rendszerint inkább fog ő ezen 10 ezer forintért olly valamit visszahozni, mi neki 15.000et eredményez —és ezt nevezik aztán az oeconomisták veszteségnek! pedig ezen állapot valamig csak kereskedés létezni fog, soha meg nem szünendik, és ha nem gyapot-kelmét fog is valaha behozni ezen pénzért a kereskedő, de bizonyosan be fog hozni más va­lamit, mi mellett nyernie lehet, és a pénzt mindannyiszor, valahányszor jónak látja , ki fogja vinni, mert a kereskedés örökké cseréből állandó és magára szorítkozó kereskedelmi álladalom nem képzelhető. Megyék. Csongrádmegyei közgyűlés. — Jun. 16án tar­tatott évnegyedes közgyűlésünkben következő érdekes­ tár­gyak fordultak elő: 1) Elnök első alispán­ur szokott üdvöz­lés után a megye jelen állapotát vázolván, megértettük, hogy az emberek és marhák nálunk egészségesek ; rabjaink közöl 269en várják az ítéletet ; a hadi adóban 33.000 p.ft hátra­maradásunk ; honi pénztárunk üres. Továbbá, hogy az ár­vizek , mellyeknek mostani magassága az 1816ik évit is jó­val haladja, kiszámithatlan károkat okoztak.------Az üres honi pénztár azon határozatot keletkeztette, hogy azon tiszt­viselők, kik az adóbehajtással késnek, fizetéseik felvételétől tiltassanak el; határozatba ment továbbá az is, miszerint a megyei tisztviselők, fizetéseiket alispáni vagy fő pénztár­noki utalvány nélkül, a községek ki ne fizessék *). — Az árvizeket illető elnöki jelentés folytában felolvastatott Jeney József tiszteletbeli mérnökünknek azon javaslata, miszerint vízmagasságát mutató oszlopoknak megyeszertei felállítását, a meglevő töltéseknek kiigazítását, és a tiszáni átmetszések­nek megtételét véleményezte. — Az átmetszések megtételét, közös teherviselést boldogabb időkre halasztottuk **), a két elsőbb javaslat iránt pedig egy tervnek bemutatására utasí­tottuk a javasló mérnököt. — 21 Klauzál Gábor tb. egy kö­telezvényt mutatott be a megyének, mellyben ő és társai, mintegy 60an magukat, nemesi birtokaiktól és személyeiktől, a közadó alá azon arányban kötelezik , melly arány őket ak­kor , ha az egész megyebeli nemesség fizetne, illetni fogná. Ezen kötelezvény elfogadtatván, másodalispán úr elnöklete alatt, az arány kidolgozására küldöttség neveztetett.— Erre nézve megjegyzendőnek tartjuk, miszerint ezen 60 aláírók között, csupán az első aláírónak Kárász Benjamin első alis­pánnak van nevezetesb nemesi birtoka; — a kötelezést beadta Klauzál Gábornak csak mintegy 45 holdnyi nemesi birtoka van, — ezenkívül — ha nem csalatkozunk — 3 aláíró van még közöttök, kiknek összesen alig van 300 hold nemesi birtokuknál több Csongrád megyében, a többi 55nek pedig vagy épen semmije, csupán úrbéres é s igy már különben is adó alatt álló jobbágytelkek lévén,csupán személyeiktől fognak né­hány­ért fizetni. — 3) Bogyó Sándor fősz.b. előadta, misze­rint az Árpádházi fejedelmek mindig Magyarországban laktak, azoknak kihalta után pedig, midőn a nemzet önválasztotta ki­rályok által kormányoztatott, — már Albert és Ulászló alatt törvények hozatták a királyt az országbani lakásra kötelezők. Ezen törvények később a Habsburgi ház alatt is megujittat­­tak, sőt 1792. 5. tcz. szerint b. e. első Ferencz abeli szán­dékát ki is jelentette és törvénybe iktatta, miszerint az év­nek nagyobb részét Magyarországban fogja tölteni.***) mind­ezek ellenére azonban a törvény meg nem tartatván, felírást indítványozott, mellyben ő felsége az országbani lakásra v. legalább az év nagyobb részének itt töltésére keressék meg. A Szónok indítványa támogatására azt is felhozta, misze­rint minden súrlódás kormány és nemzet között onnan szár­mazik, mivel ő felsége a nemzetet közelről nem ismeri. Klauzál G. tb. azzal pártolta ez indítványt, hogy midőn a kormány, a főispánokat a megyékbeni lakásra kényszeríti, ez által el­ismeri azon elvet, hogy a megyét közelebbi érintkezés nél­kül kormányozni nem lehet; következéskép Magyarországot is csak úgy kormányozhatni jól, ha ő felsége közelebbről is­mervén a nemzetet, vele közel-érintkezésbe jövend. Ez in­dítvány is elfogadtatott, f) és hasonló felírások tételére minden megye fel fog szólíttatni. ( 4) Ugyanazon rész.biró még e jelen vagy jövő évben országgyűlés-tartandás iránt szinte felírást javaslótt. Ez indítványt is Kl. G. tb. pártolta és a felírásban mellesleges okut megemlítendőnek javaslotta azt is, hogy ő cs. kir. fölbsége , az ország nádora, jövő évben, magas hivatalának 50ik évét fogván elérni, a nemzet irántai tiszteletét, sehol sem nyilváníthatja jobbára*, mint ország­gyűlésen. Szinte elfogadtatott. — 5) A húsára 12 kr.ban meghagyatott. — A többi tárgy kevés közérdekkel bírván, mellőzzük azokat. 100. *) Ha rend akar lenni, még igy sem kellene megengedni, ha­nem csupán a pénztárnokra bízni. — S z e r k. **) Kár volt, jobb volna talán társulatot alakítani, és ez után a czélba vett Tiszaszabályozást Csongrád részéről is előmozdítani. — S z e r k.­­ ***) Itten csak azon kis nisi maradt em­litetlenü­l, melly világosan benn van a törvényben és így hangzik: „in quantum aliarum quo­­quo Provinciarum curae admiserint.“ Annyi sok teendő között kár va­lóban illy törvény idézgetésével , mellyé felett „aliarum quoquo Provinciarum“ kifejezéssel él, az időt tölteni. ( S z c r k.­­) Valeat quantum valore potest. Az „ismerd meg magadat“ igen helyes szabály, és csak az kár, hogy sok megye ismeri vagy legalább ismernie kellene önmagát, ’s a jó kormányzásnak azért még is hite sincs, mire, ha nem vonakodunk ismerni magunkat, számos példát le­het idézni. — S z o r k, N­y­i­t­r­á b­ó­l. Jun. 25. F. hó 16kán főispáni elnök­let alatt kezdődött évnegyedes közgyűlésre­­számosan­ sereg­­lettek egybe a rák. Az egész­­gyűlés folyamán a tanácsülők figyelmét kebelbeli tárgyalások igénylék, mik közül kieme­lendő a megyeszertei erdőgyérülés aggodalmából eredeti azon közhasznú intézkedés, miszerint a záralatti erdőség kezelése, valamint a netán történendő módfölötti pusztítás körüli fölvigyázat, ’s a megyének leendő bejelentés egy az illető főbíróval vállvetve működendő t.biróra bízatott; — elő­­intézkedés megye folyóink szabályozása érdemében; felírás a nm. helyt.tanácshoz a postát illetőleg, hogy név szerint a galgóczi ordinaria nem mikint eddig kétszer, hanem négy­szer egy hétben megfordulván, elégítse ki a többoldalú igé­nyeket az itteni nagyobb concurrentiára nézve; a kebelbeli a­­nabaptisták birtokinak összeírása végett a h.tan.szorgalmazása következtében tiszti vizsgálat rendeltetett; — a vágott hús­nak a megyeszerte ugyan, de főleg a székvárosban tapasz­talt mind roszasága, mind és főleg e napokban érzett hiánya miatt, ennek okát a rrk az ár csekélységében gondolván rej­­leni, érdekes vitázatok nyomán abban fejlett ki a többség, hogy az ár fölemelése által 12 kvról 14re a fogyasztó osz­tály mind arról biztosíttatandik, hogy jó hússal leend ellátva, mind pedig hogy elégséges mennyiségben is. Megemlítetett a nemesi curiák ebeli jogainak arra rendszerszendése is, mi­szerint azok ne csak akkor nyissanak széket, midőn tetemes nyereséggel űzhetik a húsmérést, hanem, ki egyszer széket nyit, lássa el a közönséget az illető legelső szükségű czik­­kel akkor is, midőn kevesb nyereménynyel kényszerülne be­érni , mi azonban, noha közhasznúsága általában a szónok­tól elismertetett, az országos törvényhozás gondoskodása tárgyául vétetvén, jelenleg nem nyert határozatot. Érdekes volt azon vitatkozás is, melly az egyik sz.biránkat illető vád körül kifejtett, t. i. egyik orgazdaságról gyanús zugkorcs­mában a zsidó csapláros, a ben­ezm­ozogó barna hangászok­kal együtt ellenállván a tiszti rendeletnek, a kérdéses tiszt­viselő maga személyében eszközölvén a megyei végzésnek eredményt, miközben a csendreintő szózatra nem hallgatva a ben elázott tömeg, sz.biránk figyelmet sem érdemlő ’s gyenge — mint a tiszti vizsgálatból kiviláglik — anyagi erőhez folyamodott; de a zsidó félvén, nehogy illy szigorú rendeszközlés által dözsölöi elidegenüljenek csapszékétől, panaszt emelni nem átallott a sz.biró ellen, de a többség di­csérettel halmozván a tisztviselőt, a zsidó befogatását, ki egyéb csínokról is vádoltatott, és legújabb kihágásának jó végét nem várhatván meg is szökött, rendelte. — A katonai összevonulás megyénkben nem soká elérkezvén, melly teher innen az adózókra nehezül, a közpénztárból fog födöztetni. A nógrádi levél tárgyában hosszas és tüzes vita folyt, de megyénkben nem pártoltatott, és annál fogva választ szor­galmaztak a rrk nyilvánítandók, miszerint még jelenleg al­kotmányos jogainkat veszélyeztetve nem látják a rrk, de azon esetre, ha az aggodalom némileg valószínt öltene, akkor Nyitra megye is kezet fog Nógrád rendeinek fölszólításában. B­e­r­e­g megyének tisztújítása június 23 án ment vég­hez. Míg bővebb tudósítással és az új tisztikar tökéletes név­sorával szolgálhatnánk, megérintjük, hogy első alispánná U­r­a­y Pál, második alispánná B­u­d­a­y István felkiáltás­sal, főjegyzővé pedig B­u­d­a­y Sándor szavazattal válasz­tattak el. BUDAPESTI HIRHARANG. Tegnapelőtt, azaz vasárnap, búcsú volt Budán, ’s a nép olly tömegekben csödült oda, a salakja inkább csak ő és uj borra, hogy három gőzös, mint­egy húsz társasági kocsi és számos bérkocsi nem győzte az embereket szállítani, és végre még a födeles halottaskocsik is elevenek szállítására használtattak, mikben leginkább ollyanok foglaltak helyet, kik lelkesülésnek miatta alig mer­ték volna már teljes bizonyossággal állítani, hogy elevenek-e, vagy halottak. A gyalogok száma aránylag olly csekély volt, hogy szomorúan győződhetik meg mindenki, mikép csak­ugyan nem legjobb lábon állunk.­­ A tudósok már annak is nyomába jutottak, hogy Schweicz valamelly rejtett zugá­ban is tősgyökeres magyarok élnek, kik még Atila idejében szakadtak oda. Valóban örvendetes, hogy a tudósok a szél­rózsa minden foka alatt magyarokra bukkannak, ’s most már csak az kívánatos, hogy valahára Budapesten is fedezzenek föl valódi tősgyökeres magyarokat. — Múlt héten a terézia­­városi mezőutczában éjfél után, két óra tájban, egyház égett le, ’s a hatvaniutczai boltőrök még három órakor is keservesen sípoltak, alkalmasint csak annak kitünte­tésére , hogy könnyű annak fütyölni, kinek háza nincs. — Ismét általános kezd lenni a panasz a rendkívül rosz és ha­nyag utczavilágitás ellen, ’s némelly társaink meg nem fog­hatják , hová teszi a világítás bérlője az olajat. Talán sok kennivalója van?! — A „Pester Zeitung“ elvitázhatlan ada­tokkal bizonyítja be, hogy mi most '/0­krral drágábban fizet­jük a marhahús fontját, mint a bécsiek, ’s ehez még az is járul, hogy Győrött és Komáromban 12 krajczárjával mérik azt, ámbár az ottani mészárosoknak drágábba kerül a szar­vasmarha, mint a pestieknek; sőt mi több, Bécsben csak húst szabad mérni, nálunk pedig minden fontra néhány lat lépet, májat és egyéb lajanczot mérnek , mellynek külön a­­lacsonyabb árszabása van. Pest megye szereti hinni, hogy ha­­­tárzatai mindig a közvélemény igéivé izmosulnak és testesül­nek; ezúttal azonban alkalmasint épen olly nagy mérték­ben csalatkozik, minő kis mértékben szolgáltaik ki a rosz hús jó pénzért. Legszebb e mellett az, hogy a hús árának ezen aránytalan, és semmiféle alapos ok által nem menthető föl­emeltetése következtében a kézművesek nagy része magasbra rugtalá árszabását, a kenyér súlya könyebbü­lt, ’s ára emelke­dett, az ezer meg ezer szegény ember napbére pedig csökkente­tett.— A budai színkörben egy megvakult képiró javára nemz, színházunk dalszemélyzete nagy sikerrel működött. — Fán­­csy a „Pesti Divatlap“ ellen olly hangon nyilatkozott a Hon-

Next