Budapesti Hiradó, 1848. január-június (723-875. szám)

1848-01-01 / 723. szám

Ezen lapok hétfőt kivéve na­ponkint jelennek meg. Előfize­tési ár félévre Pozsonyban és Pesten helyben boríték nél­kül 7 ft, postán bontókban he- tenkint kétszer küldve 8 ft 24 kr, hatszor küldve 9 ft 12 kr. p. p. A hirdetmények minden négyszer hasábozott apróbctüs soráért vagy ennek helyéért 5 p. kr, a kettős sorért pedig 10 p. kr. fizettetik. Szombat 723. Januar 1. 1848. BUDAPESTI HÍRADÓ .ük.. ­\ __■ E lőfizethetni Pozsonyban a kiadó-hivatalban, ventur-utczai Zierer-házban 114. szám alatt földszint, és Pesten liatvani- utczai Horváth-házban 583. szám alatt földszint és min­den kir. postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba és kül- — földre menendő példányok csak " a bécsi császári királyi fö- postahivatalnál rendeltethetnek meg.______________________ jE lőfizetési figyelmeztetés. Legközelebbi hirdetésünk által azon t. ez. budapesti előfizetőink számára, kik példányaikat pesti kiadóhivatalunkból cselédjeik által boríték nél­kül kívánják hazahordatni, félévi 7 p. forintjával nyitottunk előfizetést, gondoskodván a példányoknak nevezett kiadóhivatalunkhoz leendő leszállításáról. Ha ezen rendű t. előfizetőink ezúton valamivel későbben jutnának példányaikhoz, mint ha postán előfizettek volna, kárpótlást várhatnak a gőzközlekedés megnyitásával, midőn a példányok gőzhajón szállíttatván Pozsonyból a pesti kiadóhivatalhoz, magát a postát is megelőző gyorsasággal^ fognak kielégit- tetni. Azok részére, kik a budai vagy pesti postán fizettek lapjainkra, meg kell jegyeznünk, hogy ezeket onnan vagy cselédjeikkel hordathatják el, ha leveleik számára a posta kiadóhivatalban különös fiókkal birnak, vagy a levélkihordó postalegényekkel, kik ezért a mindenkori p. krajczár helyett csak az eddigi újságkihordóknak is adatni szokott ajándékkal tartoznak megelégedni. Eziránt a budai és pesti föpostahivataloknál intézkedtünk. A B..P. Híradó kiadóhivatala. TARTALOM. Magyarország és Erdély. A magyar- országi középrend. I. Megyei közlések. Biharból. Temesböl. Budapesti Hirharang. Külföld. Nagybritannia. Francziaország. Hivatalos és magánhirdetések. NAG¥áROR§ZÁCÍ és ERDÉLY. (II) A magyarországi középrend. I. Ha a királyi városok rendezése a jelen országgyűlésen, mint a k. k. előadások ’s megyei utasítások nyomán várható, sze­rencsésen végbe megy : akkor a magyar álladalomban is megvettetik alapja egy középrendnek , melly idővel elő­kelő szerepet fog vinni hazánk történetében. Hogy a pol­gárság nemzeti kifejlésünk nehéz munkájában ezentúl na­gyobb részt veend, kétségtelen; azonban ezen status­szerkezetünkben újon átöntött gép, mennyire felelend meg a nemzet várakozásának, meghatározni nehéz, arról csak több évi gyakorlat és történet fog hozni biztos Íté­letet. Hogy a városok hazánk múltjában csekély szerepet vittek, ’s nemzetiségünk kifejlésére sehogysem vagy ká­rosan hatottak, annak oka egy részről apáink, kivált az árpádi és vegyes korszaki királyaink szerencsétlen politi­kájában, más részről magoknak a városoknak önzésében fekszik. Valamint nagy hiba volt apáink részéről, hogy az idegeneket,kiket művészet, mesterségek, és műveltség meghonosítására a hazába hittak vagy fogadtak, a nem­zettestbe olvasztani nemcsak elmulasztották, ’s igy a czélt maguk megsemmitették; hanem még a rájok szük­ségtelenül pazarolt kiváltságok által érdekeiket a nemze­téivel ellenkezésbe hozták, úgy magok a városiak, nem­csak a nemzet közös, hanem saját magános érdekeiket is sértették, miután magokat kiváltságaik által, mellyeket majd a nemzet, majd egymás rovására is, iparkodtak ki­zsarolni, a nemzettől elszakasztották, egymástól pedig el­szigetelték. így p. o. olvastunk egy régi iratot, mellyben egyik bányaváros felsőbb helyre az iránt folyamodott, mi­szerint kebelében magyarok ne lakhassanak ; Buda né­met lakosinak törekvései a magyarok ellen a 15. század­ból ismeretesek, valamint azon kiváltságos joga is, melly- nél fogva minden határán átvitt kereskedelmi, vagy ipar- czikket önkénytesen szabott áron letarthatott egész Zsig- mond koráig. E kettős elszigeteltségnek következménye csaknem a mai napig az volt: hogy. a nemzet, mellyben épen az által verhettek volna gyökeret, ha nyelvét fölvéve vele összeforrnak, egy compact nemzeti középrendet al­kotnak, egész mostanig idegenekül, ’s némelly időben el­lenségekül tekintette, ’s mint hlyeknek az alkotmány te­rén szabad működést nem engedett; más felül pedig, sem magok közt nem egyesülve, sem a magyar néppel, melly- nek nyelvét századokig sem tudták ’s nem is akarták megtanulni, sőt megvetették, mellynek azonfelül érdekeit féltékenyen őrzött ’s szaporított kiváltságaik által a ne­mességgel együtt sértették, nem szövetkezve, nem fejt­hettek ki olly erőt, melly az aristocratiát alkotmányos állás ’s jogok engedményezésére birhatta volna. ’S igy mai napig nem alakulhatott meg nálunk egy nem­zeti középrend, mellynek fontosságát Europa minden ci­vilizált és szabadabb statusai elismerik. Haj ! pedig mi sokszor lett volna hozánknak is szüksége egy hatalmas középrendre, melly a királyi és aristocratiai hatalmak közt, mikor ezek ellenségeskedésben voltak egymással, közbenjárult volna! ’S ha a magyarnak II. Ulászló és II. Lajos alatt az olygarchia túlsúlya ellen erős középrendje van : nehezen nyílik meg alatta a mohácsi sir. Jelenleg is hazánk anyagi és szellemi hátramaradásának a keres­kedés, és iparűzés lassú emelkedésének, a magyar iroda­lom és nyelv kifejlődésének és teijedhetésének legnagyobb akadályát látjuk egy nemzeti szellemű és nyelvű közép­rend nemlétében. A magyar status gyomra nyolczszáz év óta el van romolva, miután az idegen elemet, melly e rop­pant idő alatt benne rakásra gyűlt, mindeddig meg nem emészthette, ’s igy az éltető nedvek hiánya miatt az egész test annyira lebetegedett: hogy ha csak a bajon ügyes ’s hivatott orvosok által segitve nem leend, helyéből alig mozdulhat, ’s ha talán kimozdul is, kivált holmi radicalis gépek segedelmével, előbb utóbb hasra bukik. Ha tehát a kormány és nemesség az alkotmányi te­kintetben szabadabb ’s tágabb térre állított polgárság irá­nyában táplált reményeit valósulva akarja látni: minde­nek előtt egy nemzeti irányú ’s műveltségű, vagyonos és rendszerető középrendet kell alkotnia; azután pedig mind a kormánynak mind a nemességnek áldoznia kell, misze­rint a városok elegendő önállósággal ’s hatáskörrel bírja­nak. Erről azonban nem le /én czélunk értekezni, jelenleg csupán amarra szorítkozunk. , Nekünk középrendünk, melly az emlitett képessége­ket egészben birná, még nincs; ollyat minmagunknak ’s az időnek keilend alkotni. A magyarnak semmiféle re­formtervében, tehát a városi kérdésben sem szabad a nem­zetiségére hárulható hasznot, vagy kárt, számításából ki­felejteni. Nemzeti irány az, mit középrendünk legelső re- quisitumának tartunk; mivel a mostani polgári osztályban a magyar elem számra, vagyonra, értelmességre nézve is, kevés kivétellel, kisebbségben van az idegen ’s leginkább német elem irányában, melly jóllehet újabb időkben ré­szint saját érdekében, ’s a haza iránti kötelességei elisme­résében, részint alkotmányos engedmények reményében kezdett is nemzetiesedni , még sem egészen az, és még sokáig nem is lesz az idegenek folyvást tartó bevándor­lása miatt. Meddig jól rendezett műegyetemünk, az országban számos kerületi ipartanodáink, városi, ’s mezővárosi kéz­műves - iskoláink nem lesznek : addig valamint most, úgy még jövendőben is, a bevándorló idegen ’s leginkább német elem fog iparüzletünk élén állani; minthogy a ben- szülöttek itthon nem tehetvén szert olly képzettségre, mint ott kün a külföldiek, ezekkel a versenyt nem, vagy ritkán állják ki. És ekép a magyarságba beolvasztandó polgártömegre csaknem minden nemzedékkel egy egészen nyers ’s idegen réteg rakodik le, mellyel az olvasztó nem­zeti erőnek ismét jó ideig kell küzködnie. Mi nem akar­juk a magyar és külföldi ipar között az érintkezést meg­szüntetni , tudván, hogy ez mint idősebb, ’s a képzettség magasabb fokán álló, még sokáig leend amannak mesteré; hanem óhajtjuk: hogy a hazai ipar alá szilárd ’s nemzeti alap minél előbb rakassék, ’s a nemzeti egygyéforradásnak a társaság e rétegeiben is minél kevesebb nehézségekkel kelljen találkoznia. És még a fólebb mondott oknál fogva nem kívánjuk: hogy városainkat külföldi iparosok ellep­jék ’s túlnyomó ügyességök által a benszülöttek azon ré­szét, melly az iparüzletre adta magát, kenyerétől meg­fosszák, azon részét pedig, melly csak most, leginkább a magyar fajból, rászánná magát, attól elriaszszák; az alatt tovább is ajánljuk, sőt sürgetjük, hogy hazánkfiai, azon esetben is, ha a honi műegyetemben pályát futottak, a külföldet bejárják, ’s ott a tökéletesbet elsajátítván, a ma­gyar földön meghonositsák. A nemzet viszonyai elengedhetlenül sürgetik, hogy a középrendben, miután az alkotmányos jogokban részesit- tetik, ’s idővel, mint hiszszük, nagyobb mértékben része- sülend, az idegen elem mindig fogyjon , ’s a hozzáfolyás külföldről lassankint elmaradjon; azon hiány pedig, melly ez által a középrend számában és értelmességében lenne érezhető, a magyar fajnak az ipar mezejére tovább nem halasztható bevezettetése, alkalmas tanárokkal ellátott műegyetem, ipar és kézműves-iskolák működése, úgy a külföldön teendő utazások által pótoltassék. Itt még azt is nyeri az álladalom, hogy a benszülöttekből mindig többen részesülendnek az alkotmány jótéteményeiben. Százados hiány az iskolai rendszerünkben, miszerint benne csak tudományos és hivatali pályára készülőkről volt gondoskodva, ellenben a kereskedők, iparüzők, ’s gazdá- szokból álló középosztálybeliekre semmi figyelem sem for- dittatott, mind addig, mig ő felsége k. akarata e részben is a nemzet kivánatával nem találkozott. Mindeddig a kö- zéprendü magyar ifjú előtt nem volt, ’s mig műegyetemünk, ipartanodáink, kézműves és gazdászati iskoláink nem lé­teznek, nem is lesz más alternativa, mint: úrrá vagy pa­raszttá lenni. Mostanában a magyar falusi gazda, vagy városi mesterember, egy részről érezve csekély polgári állását, ’s ennek kellemetlenségeit, előre látva , hogy e pályán az apa jelenénél a fiú elibe sem igen mosolyg sok­kal szebb jövendő; más részről az úgynevezett urak sor­sára epedő szemekkel tekintve, folteszi magában, ’s ha le­het arcza verítékével is kiviszi: hogy fia ur legyen. ’S kik tartoznak ő előtte ezen úri categoriába ? papok, szer­zetesek, világi hivatalnokok, ügyvédek, orvosok ’sat. — Ezen pályákra tehát tömegestül rohan hazánkban az is­kolás ifjúság, ’s ki a pályára, mellyre talán hivatást érezne magában, föl nem fér, kénytelenségből annak esik, min­den hivatás és kilátás nélkül, mellyre a vakeset taszítja; hol aztán gyakran a nexus nélküli jobbágy vagy polgár­im kevesebb virágot, s több tövist talál, mint születési körében. A hazai ifjúság ezen állapota, valamint minden I lelkes hazafi és emberbarát, úgy a’ törvényhozó testület I részéről is komoly figyelmet igényel. A középosztálybeli iskolás ifjúság azon része, melly« papi pályától vagy elmarad, vagy rá hivatást magában nem érez, de a hat iskolát kijárván sem az ekéhez visszatérni, sem az apai műhelyhez leülni többé kedve nincs, nem kü­lönben a vagyonban naponkint alábbszálló, ’s az ősiség eltörlése után még inkább szaporodandó kisebb nemes- ség gyermekei is a megyei, városi, gazdatiszti, ügyvédi és orvosi oklevelek után sietnek. És a társaság ime pontjain annyira megtorlódnak az egyének, hogy sem önnön szükségeiket ki nem elégithetik, sem a sta­tusnak fölösleges számuk miatt nem használhatnak; sőt a statusra nézve, mint vagyontalan és bizonytalan állású tagok, kik az élet kényelmeit ismerik, de nem élvezhetik, tekintve a radicalis szellemet, a communismusi elveket, mellyek az európai népek rétegeiben dúlnak, ’s Schweizban már a cselekvés mezejére kiléptek, könnyen veszélyesekké lehetnek. Ezen állapot a statusra nézve még azon tekintetben is káros, miszerint az illy — jobba­dán magyar házakból származott — egyének vagy csekély jövedelemmel bírván, vagy épen hivatal nélkül maradván, nem házasodhatnak, mi által míg a magyar faj szaporo­dása tetemes csorbát szenved, az alatt az idegen ajkúak, a közép osztály jövedelmes állomásait elfoglalván, növe­lik és fóntartják honunkban a babyloni nyelvzavarodást. Pedig a magyar álladalomnak nemcsak az idegenek föl­olvasztására , hanem és leginkább a magyar vér sokszo- rozására, minden szabad eszközök megragadása által kel­lene törekednie. Gondolja meg a magyar nemzet mind azt: hogy az álladalom részéről semmikép nem akadályo­zott kicsapongás elébb utóbb meghozza a magyar nép elkorcsosulását és pulyaságát ; mind azt : hogy a családi erény, a polgárerénynek, a megvesztegethetlen polgáijel- lemnek legbiztosabb alapja, és hogy jövend, vagy legalább jöhet idő, mikor a magyar trónnak és nemzetnek nagy szüksége leend j nemes lelkekre, erős karokra, mindenek fölött pedig a polgári erényre, melly nélkül Róma ledült ’s rabigába görnyedt. Az ősiség eltörültetése után, a birtokviszony biztos alapra fektetése által az adásvevés könyittetvén, a kisebb nemesség a főnemesség által, nemkülönben és még inkább, ha csak szigorú honosítási törvény nem hozatik, a magyar birtokra ásitozó külföldiek által, kik oda kün papiros pénzüknek biztos és jó kamatozó helyet már nem igen találnak, a földbirtokból mindig jobban kiszoríttatik; ha tehát a bocskorosok számát még jóval szaporítani nem akarjuk, mit ugyan nehezen fog valaki óhajtani, oda kell törekednünk: hogy a oirtok nélküli, vagy csekélységre ol­vadt birtoku nemes egyének az iparüzők tisztes ’s nap­ról napra jövedelmezőbb műhelyeihez telepítessenek le. Vegyünk p. o. egy apát, ki hét vagy nyolez tagból álló családjával nemesi birtokából még tiszteségesen megél; de osztály után egyik örököse sem képes, ha csak a véletlen, — mi ritka madár — nem segit rajta, az apai háztartás­hoz mért saját háztartása, s a fényűzésnek évről évre fó­lebb hágó költségeit viselni, minek aztán természetes kö­vetkezménye : az adóságcsinálás, vagyonbukás, és csőd. Ha pedig efféle örökösök, letéve nemesi büszkeségüket, egy tiszleletbeli vagy legfólebb is háladatlan fizetéssel járó hivatal helyett az iparüző osztályba lépnek, ’s el­adott örökségök árát itt gyümölcsöztetik , nemcsak tiszteségesen megélnek, hanem szorgalom és takarékos­ság mellett olly karba helyeztetik magokat, hogy képe­sek leendenek ők vagy utódaik ismét fekvőbirtokot is szerezni. Es igy volna elérhető lör. Hogy a fekvőbirtok, mellyen kivül a nemzetiség semnemtenyészhetik, sem so­káig fón nem állhat, magyar kezeken forogna, ’s elhárítva lenne a veszély , ne hogy az idegen elem, több pénz bir­tokában lévén, összeszedje a fekvő vagyont, ’s a magyart lassankint a proletarius seregbe nyomja le. 2or. Hogy a vagyonban megfogyott nemes családok, a végelszegényiilés örvényéből menekülhetnének, még most lehetetlen, ’s ez­után más utón még lehetetlenebb leend az egyszer bukó családnak emelkedni; hanem nemzedékről nemze­dékre kénytelen leszállni egész a legutósó kortes sor­sáig. ’S valamint most nem ritkaság, úgy ezután sem lesz nehéz találni kortest vagy bocskorost, kinek öreg vagy szép apja megyei alispán, s előkelő birtokos család feje volt. ’óhazánkban sok illy dologkerülő nemes egyén van, ki mivel sem földje elegendő nincs, sem dolgozni nem akar jól és könnyen élni mégis szeret, épen nem tisztességes

Next

Sign up Sign up
/
Thumbnails
Contents