Budapesti Hírlap, 1853. február (27-51. szám)
1853-02-01 / 27. szám
Pest, Kedd, HIVATALOS RÉSZ. őcs. k. Apostoli Felsége, Hontmegye főnökét báró Majthényi Lászlót kamarássá legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. öcs. k. Apostoli Felsége f. é. jan. 27. kelt legf. kézirata által gr. Gyulai Ferencz táborszernagy és hadtestparancsnokot az arany gyapjasrend lovagjává kinevezni méltóztatott. A cs. k. cultus és közoktatási ministerium 1853 jan. 18-ki 304/15 sz. a. kibocsátványa által az államjogi-közigazgatási osztályba Pesten kinevezett cs. k. államvizsgálati biztost, cs. k. tanár Dr. Harum Pétert az emlitett osztálynál meghagyás mellett egyszersmind vizsgálati biztossá az elméleti államvizsgálati bizottmány jogi osztályba Pesten kinevezte. Cs. k. helytartóság. Hirdetmény. a cs. k. Apostoli Felsége 1852 évi dec. hó 15-ki legmagasabb határozványával legkegyesebben rendelni méltóztatott: ,,Tekintetbe vévén a Magyarországban elharapózó rablásokat és az azok által veszélyeztetett közbátorságot, rendelem, miszerint a rablási gyilkolás, rablás és rablási elősegélés bűntényei (az 1852-ik évi május 27-ik bűnt. törv. könyv 135 141. 190. 212. 214. és 217. §§ ) az ország azon részeiben, melyekben a rögtönitélő bíráskodás életbe léptetett, vagy ezután fog életbe léptetni, azon esetekben, melyek a jelen rendelet kihirdetése után követtetnek el, habár a vádlott rögtönítélő bíráskodási eljárás alá vonandónak nem is találtatnék, — további intézkedésig rendes eljárás utján is a katonai bíróságok által s a katonai törvény szerint lesznek megvizsgálandók s megbüntetendők.“ A C*"K " Mely legmagasabb határozvány a cs. kir. Ill-dik hadsereg magas parancsnokságának f. évi január 1 -jén 2362/1357 1. szám alatt kelt rendeleténél fogva ezennel közhírré tétetik. /, Kelt Pesten 1853-ik évi január hó 30-án. || © A cs. k. kerületi katonai parancsnokság által. */ 1 NEIHIVATALOS RÉSZ. PEST, jan. 31. Az embernek minden korban, minden éghajlat alatt s minden institutiók közepette megvolt és megvan azon veleszületett gyöngéje, miszerint fizetni nem szeret. Hogy a léleknek ezen pathologiai helyzete, az erszény laposságával egy arányban nő, és hogy mint egyének, úgy népek, ha a munkát kerülik, azaz ha a szerzés eszközeit mind szűkebbre szorítják, kettőztetett iszonynyal fordulnak el attól, ki pénzükre valami igényt emel, ez szintoly bizonyos egy részről, a mint más részről igen menthető szívtelenség az, ha a hitelező oly egyéneket is kiván adósságuk lefizetésére szoríttatni, kik a munkát rendszeresen kerülik s örökké pénz szűkében vannak, íme az Izlandban oly gyakran elkövetett agrárius bűnök kulcsa. A kelta fajnak igen jeles tulajdonságai vannak. Erős izmait, szálas termetét, természeti jóságát és elménetségét senki sem vonja kétségbe. De azon dicsérettel még egy panegyrista sem tiszteli meg azt, hogy a munkát kedveli. A földmivelő osztály, mely saját vagyonnal nem bír, haszonbért tartozik fizetni, mint Angliában, s nem csoda, ha a földbirtokos a nem fizetőket törvényes eljárással kényszerül az alku föltételeinek teljesítésére, vagy azokat a haszonbértől megfosztja. Már az ilye,szívtelen 44 földbirtokos, és ennek minden ügyviselője, ügyvéde és pártfogója úgy tekintetnek a bérlők által, mint az ír nemzet üldözői s elnyomói — s mihelyt valaki a földbirtokos követeléseit pártolja, annak irányában nincs többé irgalom. Az ne járjon félreeső utakon, ne utazzék egyedül, és éjjel ne térjen haza sem gyalog, sem szekéren , mert a bokrok s az út töltései mögött pisztoly- és puskacsövek vannak reá szegezve, mellekkel ha alkalom és rés nyílik, a czer rendszerint eltaláltatik. Izlandban vannak földbirtokosok és ügyészek, kik már előre tudják, kik levelekben értesitvék arról, hogy ők a halál fiai. Ezek oly óvatossággal végzik leg 27. Szerkesztői iroda van: Ország-ut, 6. sz. a. (Kunewalderház) 2-ik emeletben. Megjelenik e lap, hétfőtő a a főbb ünnepek utáni napokat kivéve, mindennap. Előfizetési díj : Vidéken : félévre: 10 frt., évnegyedre: 5 fr. 20 kr. Helyben: félévre: 8 frt. évnegyedre: 4 frt. — A hirdetések ötször halálozott sorának egyszeri beiktatásért 6 kr., többszörért pedig 4 kr. számittatik. — Egyes szám 20 pkr. Előfizethetni — helyben a lap kiadó hivatalában, Lukács László könyvnyomdájában Országút Kunewalderházban, vagy a szerkesztőségnél ugyanott 2-ik emeletben, vidéken minden cs. kir. postahivatalnál. Az előfizetést tartalmazó levelek bérmentesítendők, szükségesb utaikat, mint ki Bakony erdején keresztül akar utazni, midőn az szegény legényektől hemzseg. Azonban ez átkozott gonoszságot nem kell a műveletlen és elhagyatott néposztály rovására írni. E demoralisatiónak első oka az elkeseredés azon elnyomás fölött, melyet Anglia Izland ellenében oly sokáig gyakorolt. Igaz ugyan, hogy az ír nép lefékezésére kiszámított törvények megsemmisittettek, s igazságos legislatiónak engedtek helyet. De a sebek, melyek egy nemzeten ejtetnek, lassan és nehezen szoktak behegedni és gyógyulni, mindig hátra hagyván a sérv jeleit. Második és közvetlenebb oka e szomorú állapotnak azon szemtelen agitatio, mely O’Connell korától fogva mindeddig folytattatik s melynek végső czélja most sem egyéb a repealnél. Oly emberek mint Lucas, Moore és társaik szerfölött jól értik azt, miként kell a nép kedélyét zaklatni és szenvedélyeit felkorbácsolni. Különben is, ki ellenszegülést javasol, az mindig követőkre találand. A mostani angol kormány az ír dandár kitűnőbb tagjait fényes hivatallal tisztelte meg. De a hivatal visel és bűnnel és hazaárulással egyértelmű Moore szemében, az ír csapatnak minden kormány ellen kell oppositiót képeznie, akár megrontani akár , boldogítani akarja e kormány az ír nemzetet. Hiába kérték a dühöngőket Keogh és Sadleh urak, hogy csak várják be a ministérium törvényjavaslatait, s akkor tartsanak fölöttük — a hivatalt vállalók fölött — ítéletet. Keogh és Sadleir irányában nincs többé izgalom ; őket a választásoknál meg kelle buktatni, mi az utóbbira nézve sikerült is utczai verekedések közepette Hogy az ily gyülölség, az ily üldözés, melynek az izgatás eszközei a birodalom szabadságainál fogva, kezében vannak, a nép kedélyét megmérgezi és az erőszakhoz szoktatja, szintoly tagadatlan, mint kétséget nem szenved az, mikép az ily bajok egyetlen gyógyszere a bitófa. Levelezések. Bécs, jan. 30. [gjjfl Mint a közönség közt állítják, Hübner úr Páristól azon kérdést intézte ide, vájjon részt vegyen-e az esketési ünnepélyen a Notre Dame templomban, s mint hozzáteszik, a válasz igenlő volt. Austria mindenkoron szigorúan megtartotta az illem és diplomatiai módosság tekinteteit, s még ama sértő kifejezés a császári beszédben sem fog semmit annak lojalitása, barátsága és őszinteségében változtatni. Hogy Austria az I.Napóleon császárral a rokonságot sürgetőleg kereste (briguer), mint történetileg be van bizonyítva, nem igaz. Az összeköttetés első szóbahozása franczia részre történt. Egy jól és alaposan értesült egyén következőket mond ez ügyről : I. Napoleon császár egyszer egy estélyen egyenesen gróf, később herczeg Metternich, akkori austriai követnek nejéhez Párisban fordult, s hő vágyát fejezé ki, az austriai felséges házzal a lehető legbensőbb öszszeköttetésbe lépni. Csak e megszólítás alapján kezdettek meg később az alkudozások. Örülünk hallhatni, hogy az említett kortárs ezen érdekes, most ismét jelentékenynyé lett élményét a történet érdekében közzé teendi. Páris, január 25. —S.— Nem csalódtam, midőn első pillanatban azon megjegyzést tettem, hogy a császár választása főkép azért nem fogja a közönség tetszését megnyerni, mert a hít nagyon és igen sokáig foglalkozott Montijo kisasszonynyal s az udvarházi viszonyával. Tegyen ön egy vándorlást a munkások zugaiban, vegyüljön a különböző csoportok közé, s készen kapja a választ azon kérdésre, melyet nem akartam múlt levelemben elhamarkodva határozottan állítani, azon hatás iránti kérdésre, melyet a császár házasságának híre az alsó osztályokban előidézett. Mindenütt azt hajlandja, hogy azon körülmény volt a botránykő az emberek józan felfogásában. A magasabb osztályok boszankodásukat vagy kárörömüket apró történetecskék terjesztésével nyilvánítják, melyektől önt megkímélem. Elég azon megjegyzés, hogy mind ellenséges természetűek. A politikai körökben a császár beszéde még sokkal nagyobb bámulatot idézett elő mint maga a házasság, s nem lehet tagadni, hogy nagy aggodalom fogta el a kedélyeket. Én e tekintetben nem tehetek jobbat, mint ha közlöm a Gazette de france“ szavait, melyek helyesen fejezik ki a politikus közönség véleményét: „Ebeszéd teljes világot vetett Francziaország helyzetére a jelen kormány alatt, azon helyzetre, mely oly sok elmére nézve kérdés volt. A házasát az átalános politika szempontjából tekintve , váratlan kifejtése azon állásnak, melyet az államcsíny és az arra következett plebiscitum teremtett. Azt gondolák, hogy e helyzet meg fog egyezni az európai monarchákkal a szövetséggel, s annál alaposabban hiheték ezt, mert a hatalom általl az örökösséget kikiáltatni remélték. Ma e régi kinyilatkoztatott elvek a császárság új elvével bizonyos antagonismusban vannak, s a béke állapota, ahelyett hogy föltételeit oly assimilatióban keresné, mely kellemetlenségekkel járna , csak egy részről az európai fejedelmek állandó szövetségének, más részről Francziaország isoláltatásának lesz következménye. Isten mentsen , hogy a béke reményeit gyöngítenék , mely Francziaország s a más birodalmak ilynemű viszonyain alapulna. Mi csak constatirozzuk azon föltételeket, azon helyzetet, melybe jutottunk, s mely nem más, mint melyet átéltünk 1848 óta.Az Ahir nagyon foglalkozik a császár különböző sikertelen házassági ajánlataival, mielőtt elhatározta, Montijo kisasszonyt nőül venni. Több hírek bizonyosan koholmányok, de igen fontos volna tudni,váljon igaz-e, hogy a császár hasztalan igyekezett a pápa egy unokahugát megnyerni. Biztos személyek állítják. Sőt azt is mondják, hogy Gemeau tbk visszahivatása csak a császár elégületlenségének következménye , kit a tábornok a pápa nézetei iránt adott jó szándékú, de tévelyes jelentéseivel ama házassági ajánlatra ösztönzött. .Bonaparte Napoleon a mai Moniteur egy rendelete által hadosztály-tábornok rangját és czímét nyeré meg. Nem lehet kétség, hogy a hadsereg tisztjei, különösen a főrangúak nem helyeslendik egészen e rendeletet. Hozzászokva, a kir. herczegeket a katonai hierarchia különböző fokain, habár rangjokkal járó gyorsasággal előhaladni látni, aligha veendik a tisztek a herczeg e kitüntetését jó néven. S még inkább személye, mint az ügy miatt. Mert nem titok , hogy az egykori legszélsőbb baloldal tagja, a „hegypárt herczege“ nem igen bírja a tisztek rokonszenvét, sőt hogy határozott ellenei — mint Magnan és St Arnaud tábornagyok — vannak a császár katonai környezetében. Várjon mindazon tisztelet mellett, melylyel egy elismert kormány főnökének tartozunk, nem szabadand-e azon észrevételt tenni, hogy a császár egy idő óta nagyon is tekintet nélkül teszi magát túl a közvéleményen? Azt akarni,hogy az egész világ irányában igazunk legyen, ez veszedelmes játék még a francziák császárjára nézve is. A házassági ünnepélyre nagy előkészületek léteznek. A pénzügyministérium három millió értékű gyémántokat adott a korona gyémántjaiból a leendő császárné rendelkezése alá. A császárné udvarhölgyeivé, mint hallik, lesznek : Persignyné, Cantadené és Lebonné. Persignyné választása ellen semmi kifogás, de igen sok az utóbbiak ellen. Ez is megvetése a közvéleménynek, mit alig helyeselhetni. A Moniteur a kabinet módosításai iránti hírt megcáfolta; semmi sem hihetőbb, mint hogy a házassági ügy most minden más ügyet háttérbe szorít, de annyi bizonyos, hogy mintegy nyolc nap előtt, a ministériumnak inkább administratív mint politikai módosítása elhatározott dolog volt. Fouldnak pénzügy, Persignynek állam - és Magnenak belügyminiszerré kellett volna lennie, és az építészeti ministériumnak a belügyivel egyesíttetnie. Átalános és föltétlen amnestiáról beszélnek az Összekötés napján. Ezt még előbb be kell várnunk. A rendőrség megtiltotta a lapoknak, hogy az Assemblée nationale azon czikkét közölje le, melyek Montijo kisasszony családjáról adnak felvilágosításokat,különféléket beszélnek egyszersmind a kormány szándékáról, átalános rendszabályt léptetni életbe, az angol és német lapok ellen, s az angol követnek sikeres tiltakozásáról e terv ellen. A rendőrség felszólította a műhelyek tulajdonosait, hogy munkásaikkal jan. 30-án a Notre Dame torony előtt megjelenjenek. Én most hallom, hogy Narvaez tábornok nejénél (lakik a Touron utczában) rendőri kutazás tartatott. Atalában ma sokat beszélnek Spanyolországról. Narvaez mint mondják, Montpensier herczeg régensségének egyengeti útját, az itteni kormány pedig jobban, mint bármikor ösztönzi Izabella királynőt az államcsínyra. Berlin, január 26. 441 A francziák császárjának házassága még mindig állandó tárgyául szolgál hírlapjaink főczikkeinek, s mint hiszem, azon iéleteknek, melyeket a különböző politikai pártok ez eseményről hoznak, valamint azon következtetéseknek átnézete, melyeket abból kivonnak, nem leend önnek olvasóira nézve érdektelen, miután egyszersmind hű képét adja a hangulatoknak itt Éjszak-Németországban. Mert a december 2-ai államcsíny óta semmi sem izgatta fel és foglalkoztatta annyira a közvéleményt. Montijo Eugénia kisasszony mindent háttérbe szorít, kamráinkra nincs többé semmi figyelem, s még azon Damoceskardról, mely revisio alakjában alkotmányunk feje fölött lebeg, sem beszél már senki. Mi jelentősége van Lajos Napóleon házasságának ? ez nagy kérdés, mely minden mást elnyom. Egyben mindnyájan megegyeznek: a beszéd igen ügyesen van a franczia jellemre számítva; de erre nézve igen rész jel, hogy úgy van, hogy az a franczia nemzetnek tetszik;—a Kreutzig úgy mint a kormány- és a demokratikus lapok nem tartózkodhatnak, annak tárgyilagos gyöngéit finom gúnyolással kiemelni, ugyanazon lehellettel, — melylyel alanyi czélszerüségét és ravaszságát illő mértékben méltányolják. Egy másik pontra nézve sincs kétség: egy embertől, ki ilyen coup de tété féle ösztönöknek ellentállni nem tud, a nélkül hogy valakinek tanácsát kikérné, s anélkül, hogy valamely ellenmondással törődnék, mindent lehet várni. Végre ép egy kevelsbé lehet, mint a végzet hatalmával örök szövetséget kötni. Én személyesen még hozzá szeretném tenni: épen akkor, midőn Napóleonnak vére fejébe száll, mindentől tarthatni, és hogy ez a fenforgó esetben is úgy történt, hogy a legnagyobb mértékben el van keseredve, hogy a törvényes hatalmak által ráerőszakolt állását egy „parvenünek“ nem fogadta el a nélkül, hogy bensejében alkalom után ne vágynék, midőn a felvett gúnynévnek tiszteletet szerezhetend, mint a történetből ismeretes „koldusok és parittyások“ (les gueux et les frondeurs) ezen elnevezéseknek, melyeket elleneiktől kaptak, tiszteletet vívtak ki, ezt mindenki megvallandja, ki a corsikai boszúvágy, olasz ravaszság, franczia simaság és német makacsság e vegyületét csak felületesen is ismeri! Különben a hírlapok véleményei pártállásuk szerint eltérnek ugyan egymástól, de különös, hogy nem annyira nézeteik, mint következtetéseikre nézve, melyeket abból vonnak, felette jellemző, hogy a tény felfogása tulajdonkép a N. Pr. Zig és a National Zignál egy, csak hogy mit az egyik fájlal, annak a másik örvend, és megfordítva. Valóban nagyon figyelemre méltó jele ez az időnek. Legvilágosabban, leghatározottabban és legizletesebben, de egyszersmind minden tekintet nélkül mondta ki, mint közönségesen, a Kreutzig a maga ítéletét : „Ez — így szól két czikkének tartalma — hadüzenet házassági charta alakjában. Vagy megbocsáthatlan és teljesen orvosolhatlan hiba, vagy nyílt és gúnyteljes szakítás a törvényes hatalmakkal. Az elsőt föltenni, Napóleon eddig bebizonyított eszélyénél fogva nem vagyunk feljogosítva, bárha nem akarjuk azt épen tagadni, miután átalában a császárságot anachronismusnak tartjuk és a Lipcse és Waterloo köze bekelepczézett császárságot soha sem tartottuk egyébnek mint karrikatúrának. Azonfelül mindkettő egyre megy ki, miután ily colossalis hibának, ha csak ballépés, elkerülhetlenül meg kell termenie gyümölcseit s Francziaországot ugyanazon, helyzetbe kell bele hoznia, mint a szándékos szakításnak a nagyhatalmakkal. Mi tehát ez eseményt egész határozottsággal mint a végnek kezdetét üdvözöljük. Miután Napoleon magra, a legitimismus által kényszerítve, czimerének az azt egyedül megillető állást kijelölte , hatalmát előbb vagy utóbb csak a fauburgokra támaszthatja, akkor meg fogjuk látni, vájjon a vörösek akarnak-e császárt, vagy vájjon a börze szívesen hallja-e a marseillaiset énekeltetni ? A kormány orgánumai tulajdonkép szintén igy gondolkoznak, midőn tartózkodó hangon írják: A házasság felderítette és egyszerűsítette a helyzetet nem sokára azt kellene eszközlenie, hogy az idegen elemek elválandnak egymástól s a rokonok összecsoportosulandnak, mert hosszan tartó csa- Február 1-jén 1853