Budapesti Hírlap, 1853. február (27-51. szám)

1853-02-01 / 27. szám

Pest, Kedd, HIVATALOS RÉSZ. ő­cs. k. Apostoli Felsége, Hontmegye főnökét báró Majthényi Lászlót kamarássá legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. öcs. k. Apostoli Felsége f. é. jan. 27. kelt legf. kézirata által gr. Gyulai Ferencz tá­borszernagy és hadtestparancsnokot az arany gyapjasrend lovagjává kinevezni méltóztatott. A cs. k. cultus és közoktatási ministerium 1853 jan. 18-ki 304/15 sz. a. kibocsátványa által az államjogi-közigazgatási osztályba Pesten kineve­zett cs. k. állam­vizsgálati biztost, cs. k. tanár Dr. Harum Pétert az emlitett osztálynál meghagyás mellett egyszersmind vizsgálati biztossá az elmé­leti államvizsgálati bizottmány jogi osztályba Pes­ten kinevezte. Cs. k. helytartóság. Hirdetmény. a cs. k. Apostoli Felsége 1852 évi dec. hó 15-ki legmagasabb határozványával legkegyeseb­­ben rendelni méltóztatott: ,,Tekintetbe vévén a Magyarországban elha­rapózó rablásokat és az azok által veszélyeztetett közbátorságot, rendelem, miszerint a rablási gyil­kolás, rablás és rablási elősegélés bűntényei (az 1852-ik évi május 27-ik bűnt. törv. könyv 135 141. 190. 212. 214. és 217. §§ ) az ország azon részeiben, melyekben a rögtönitélő bíráskodás é­­letbe léptetett, vagy ezután fog életbe léptetni, a­­zon esetekben, melyek a jelen rendelet kihirde­tése után követtetnek el, habár a vádlott rögtön­ítélő bíráskodási eljárás alá vonandónak nem is ta­láltatnék, — további intézkedésig rendes eljárás utján is a katonai bíróságok által s a katonai tör­vény szerint lesznek megvizsgálandók s megbün­teten­dők.“ A­­ C*"K " Mely legmagasabb határozvány a cs. kir. Ill-dik hadsereg magas parancsnokságának f. évi január 1 -jén 2362/1357 1. szám alatt kelt rendele­ténél fogva ezennel közhírré tétetik. /, Kelt Pesten 1853-ik évi január hó 30-án. || © A cs. k. kerületi katonai parancsnokság által. */ 1 NEIHIVATALOS RÉSZ. PEST, jan. 31. Az embernek minden korban, minden ég­hajlat alatt s minden institutiók közepette meg­volt és megvan azon veleszületett gyöngéje, mi­szerint fizetni nem szeret. Hogy a léleknek ezen pathologiai helyzete, az erszény laposságával egy arányban nő, és hogy mint egyének, úgy népek, ha a munkát kerülik, azaz ha a szerzés eszközeit mind szűkebbre szo­rítják, kettőztetett iszonynyal fordulnak el attól, ki pénzükre valami igényt emel, ez szintoly bi­zonyos egy részről, a mint más részről igen menthető szívtelenség az, ha a hitelező oly e­­gyéneket is kiván adósságuk lefizetésére szorít­­tatni, kik a munkát rendszeresen kerülik s örök­ké pénz szűkében vannak, íme az Izlandban oly gyakran elkövetett a­­grárius bűnök kulcsa. A kelta fajnak igen jeles tulajdonságai van­nak. Erős izmait, szálas termetét, természeti jó­ságát és elménetségét senki sem vonja kétségbe. De azon dicsérettel még egy panegyrista sem tiszteli meg azt, hogy a munkát kedveli. A föld­­mivelő osztály, mely saját vagyonnal nem bír, haszonbért tartozik fizetni, mint Angliában, s nem csoda, ha a földbirtokos a nem fizetőket tör­vényes eljárással kényszerül az alku föltételei­nek teljesítésére, vagy azokat a haszonbértől megfosztja. Már az ily­e,szívtelen 44 földbirtokos, és ennek minden ügyviselője, ügyvéde és párt­fogója úgy tekintetnek a bérlők által, mint az ír nemzet üldözői s elnyomói — s mihelyt valaki a földbirtokos követeléseit pártolja, annak irányá­ban nincs többé irgalom. Az ne járjon félreeső utakon, ne utazzék egyedül, és éjjel ne térjen ha­za sem gyalog, sem szekéren , mert a bokrok s az út töltései mögött pisztoly- és puskacsö­vek van­nak reá szegezve, mellekkel ha alkalom és rés nyílik, a czer­ rendszerint eltaláltatik. Izlandban vannak földbirtokosok és ügyészek, kik már elő­re tudják, kik levelekben értesitvék arról, hogy ők a halál fiai. Ezek oly óvatossággal végzik leg­ 27. Szerkesztői iroda van: Ország-ut, 6. sz. a. (Kunewalderház) 2-ik emeletben. Megjelenik e lap, hétfőt­ő a a főbb ünnepek utáni napokat kivéve, mindennap. Előfizetési díj : Vidéken : félévre: 10 frt., évnegyedre: 5 fr. 20 kr. Helyben: fél­évre: 8 frt. évnegyedre: 4 frt. — A hirdeté­sek ötször halálozott sorának egyszeri beiktatásért 6 kr., többszörért pedig 4 kr. számittatik. — Egyes szám 20 pkr. Előfizethetni — helyben a lap kiadó hivatalában, Lukács László könyvnyomdájában Országút Kunewal­­derházban, vagy a szerkesztőségnél ugyanott 2-ik e­­meletben, vidéken minden cs. kir. postahivatal­nál.­ Az előfizetést tartalmazó levelek bérmente­sítendő­k, szükségesb utaikat, mint ki Bakony erdején ke­resztül akar utazni, midőn az szegény legények­től hemzseg. Azonban ez átkozott gonoszságot nem kell a műveletlen és elhagyatott néposztály rovására írni. E demoralisatiónak első oka az elkeseredés azon elnyomás fölött, melyet Anglia Izland elle­nében oly sokáig gyakorolt. Igaz ugyan, hogy az ír nép lefékezésére kiszámított törvények meg­­semmisittettek, s igazságos legislatiónak enged­tek helyet. De a sebek, melyek egy nemzeten ej­­­tetnek, lassan és nehezen szoktak behegedni és gyógyulni, mindig hátra hagyván a sérv jeleit. Második és közvetlenebb oka e szomorú ál­lapotnak azon szemtelen agitatio, mely O’Con­nell korától fogva mindeddig folytattatik s mely­nek végső czélja most sem egyéb a repealnél. Oly emberek mint Lucas, Moore és társaik szer­fölött jól értik azt, miként kell a nép kedélyét zaklatni és szenvedélyeit felkorbácsolni. Külön­ben is, ki ellenszegülést javasol, az mindig kö­vetőkre találand. A mostani angol kormány az ír dandár kitűnőbb tagjait fényes hivatallal tisztelte meg. De a hivatal visel és bűnnel és hazaárulással egyértelmű Moore szemében, az ír csapatnak minden kormány ellen kell oppositiót képeznie, akár megrontani akár , boldogítani akarja e kor­mány az ír nemzetet. Hiába kérték a dühöngő­­ket Keogh és Sadleh­ urak, hogy csak várják be a ministérium törvényjavaslatait, s akkor tartsa­nak fölöttük — a hivatalt vállalók fölött — íté­letet. Keogh és Sadleir irányában nincs többé iz­galom ; őket a választásoknál meg kelle buktatni, mi az utóbbira nézve sikerült is utczai verekedé­sek közepette Hogy az ily gyülölség, az ily üldözés, mely­nek az izgatás eszközei a birodalom szabadságai­nál fogva, kezében vannak, a nép kedélyét meg­mérgezi és az erőszakhoz szoktatja, szintoly ta­gad­­atlan, mint kétséget nem szenved az, mikép az ily bajok egyetlen gyógyszere a bitófa. Levelezések. Bécs, jan. 30. [gjjfl Mint a közönség közt állítják, Hübner úr Páristól azon kérdést intézte ide, vájjon részt vegyen-e az esketési ünnepélyen a Notre Dame templomban, s mint hozzá­teszik, a válasz igenlő volt. Austria mindenkoron szigorúan megtartotta az illem és diplomatiai módosság tekinteteit, s még ama sértő kifejezés a császári beszédben sem fog semmit annak lojalitása, barátsága és őszinteségé­­­ben változtatni. H­ogy Austria az I.Napóleon csá­szárral a rokonságot sürgetőleg kereste (briguer), mint történetileg be van bizonyítva, nem igaz. Az összeköttetés első szóbahozása franczia részr­e történt. Egy jól és alaposan értesült egyén következőket mond ez ügyről : I. Napoleon csá­szár egyszer egy estélyen egyenesen gróf, később herczeg Metternich, akkori austriai követnek ne­jéhez Párisban fordult, s hő vágyát fej­ezé ki, az austriai felséges házzal a lehető legbensőbb ösz­­szeköttetésbe lépni. Csak e megszólítás alapján kezdettek meg később az alkudozások. Örülünk hallhatni, hogy az említett kortárs ezen érdekes, most ismét jelentékenynyé lett élményét a tör­ténet érdekében közzé teendi. Pár­is, január 25. —S.— Nem csalódtam, midőn első pillanat­ban azon megjegyzést tettem, hogy a császár vá­lasztása főkép azért nem fogja a közönség tet­szését megnyerni, mert a hít nagyon és igen so­káig foglalkozott Montijo kisasszonynyal s az udvarházi viszonyával. Tegyen ön egy vándor­lást a munkások zugaiban, vegyüljön a külön­böző csoportok közé, s készen kapja a választ a­­zon kérdésre, melyet nem akartam múlt levelem­ben elhamarkodva határozottan állítani, azon ha­tás iránti kérdésre, melyet a császár házasságának híre az alsó osztályokban előidézett. Mindenütt azt hajlandja, hogy azon körülmény volt a bot­ránykő az emberek józan felfogásában. A magasabb osztályok boszankodásukat vagy kárörömüket apró történetecskék terjesztésével nyilvánítják, melyektől önt megkímélem. Elég azon megjegyzés, hogy mind ellenséges termé­szetűek. A politikai körökben a császár beszéde még sokkal nagyobb bámulatot idézett elő mint maga a házasság, s nem lehet tagadni, hogy nagy aggodalom fogta el a kedélyeket. Én e tekintet­ben nem tehetek jobbat, mint ha közlöm a Ga­zette de f­rance“ szavait, melyek helye­sen fejezik ki a politikus közönség véleményét: „E­­beszéd teljes világot vetett Francziaország helyzetére a jelen kormány alatt, azon helyzetre, mely oly sok elmére nézve kérdés volt. A há­zasát az átalános politika szempontjából te­kintve , váratlan kifejtése azon állásnak, melyet az államcsíny és az arra következett plebiscitum teremtett. Azt gondolák, hogy e helyzet meg fog egyezni az európai monarchákkal a szövetséggel, s annál alaposabban hiheték ezt, mert a hatalom általl az örökösséget kikiáltatni remélték. Ma e régi kinyilatkoztatott elvek a császárság új elvé­vel bizonyos antagonismusban vannak, s a béke állapota, a­helyett hogy föltételeit oly assimila­­tióban keresné, mely kellemetlenségekkel jár­na , csak egy részről az európai fejedelmek ál­landó szövetségének, más részről Francziaország isoláltatásának lesz következménye. Isten ment­sen , hogy a béke reményeit gyöngítenék , mely Francziaország s a más birodalmak ilynemű vi­szonyain alapulna. Mi csak constatirozzuk azon föltételeket, azon helyzetet, melybe jutottunk, s mely nem más, mint melyet átéltünk 1848 óta.Az Ahir nagyon foglalkozik a császár különböző sikertelen házassági ajánlataival, mielőtt elhatá­rozta, Montijo kisasszonyt nőül venni. Több hí­rek bizonyosan koholmányok, de igen fontos volna tudni,­váljon igaz-e, hogy a császár hasztalan i­­gyekezett a pápa egy unokahugát megnyerni. Biztos személyek állítják. Sőt azt is mondják, hogy Gemeau tbk visszahivatása csak a császár elégületlenségének következménye , kit a tábor­nok a pápa nézetei iránt adott jó szándékú, de tévelyes jelentéseivel ama házassági ajánlatra ösztönzött. .Bonaparte Napoleon a mai Moniteur egy rendelete által hadosztály-tábornok rangját és czímét nyeré meg. Nem lehet kétség, hogy a had­sereg tisztjei, különösen a főrangúak nem helyes­­lendik egészen e rendeletet. Hozzászokva, a kir. herczegeket a katonai hierarchia különböző fo­kain, habár rangjokkal já­ró gyorsasággal előha­­­ladni látni, aligha veendik a tisztek a herczeg e kitüntetését jó néven. S még inkább személye, mint az ügy miatt. Mert nem titok , hogy az egy­kori legszélsőbb baloldal tagja, a „hegypárt her­­czege“ nem igen bírja a tisztek rokonszenvét, sőt hogy határozott ellenei — mint Magnan és St Arnaud tábornagyok — vannak a császár katonai környezetében. Várjon mindazon tisztelet mellett, melylyel egy elismert kormány főnökének tarto­zunk, nem szabadand-e azon észrevételt tenni, hogy a császár egy idő óta nagyon is tekintet nélkül teszi magát túl a közvéleményen? Azt a­­karni,hogy az egész világ irányában igazunk le­gyen, ez veszedelmes játék még a francziák csá­szárjára nézve is. A házassági ünnepélyre nagy előkészületek léteznek. A pénzügyministérium három millió ér­tékű gyémántokat adott a korona gyémántjaiból a leendő császárné rendelkezése alá. A császárné udvar­hölgyeivé, mint hallik, lesznek : Persigny­­né, Cantadené és Lebonné. Persignyné vá­lasztása ellen semmi kifogás, de igen sok az u­­tóbbiak ellen. Ez is megvetése a közvélemény­nek, mit alig helyeselhetni. A Moniteur a kabinet módosításai iránti hírt megc­áfolta; semmi sem hihetőbb, mint hogy a házassági ügy most minden más ügyet háttérbe szorít, de annyi bizonyos, hogy mintegy nyolc­ nap előtt, a ministériumnak inkább administra­tív mint politikai módosítása elhatározott dolog volt. Foul­dnak pénzügy, P­e­r­s­i­g­n­ynek állam - és M­a­g­n­e­nak belügyminiszerré kellett volna lennie, és az építészeti ministériumnak a belügyi­vel egyesíttetnie. Átalános és föltétlen amnestiáról beszélnek az Összekötés napján. Ezt még előbb be kell vár­nunk. A rendőrség megtiltotta a lapoknak, hogy az Assemblée nationale azon czikkét közölj­e le, melyek Montijo kisasszony családjáról adnak felvi­­lágosításokat,különféléket beszélnek egyszersmind a kormány szándékáról, átalános rendszabályt léptetni életbe, az angol és német lapok ellen, s az angol követnek sikeres tiltakozásáról e terv ellen. A rendőrség felszólította a műhelyek tulaj­donosait­, hogy munkásaikkal jan. 30-án a Notre Dame torony előtt megjelenjenek. Én most hallom, hogy Narvaez tábornok ne­jénél (lakik a Touron utczában) rendőri k­­­u­tazás tartatott. Atalában ma sokat beszélnek Spa­nyolországról. Narvaez mint mondják, Montpen­sier herczeg régensségének egyengeti útját, az itteni kormány pedig jobban, mint bármikor ösz­tönzi Izabella királynőt az államcsínyra. Berlin, január 26. 441 A francziák császárjának házassága még mindig állandó tárgyául szolgál hírlapjaink fő­­czikkeinek, s mint hiszem, azon iéleteknek, melyeket a különböző politikai pártok ez ese­ményről hoznak, valamint azon következtetések­nek átnézete, melyeket abból kivonnak, nem leend önnek olvasóira nézve érdektelen, mi­után egyszersmind hű képét adja a hangulatok­nak itt Éjszak-Németországban. Mert a decem­ber 2-ai államcsíny óta semmi sem izgatta fel és foglalkoztatta annyira a közvéleményt. Mon­­tijo Eugénia kisasszony mindent háttérbe szorít, kamráinkra nincs többé semmi figyelem, s még azon Damoc­eskardról, mely revisio alakjában alkotmányunk feje fölött lebeg, sem beszél már senki. Mi jelentősége van Lajos Napóleon há­zasságának ? ez nagy kérdés, mely minden mást elnyom. Egyben mindnyájan megegyeznek: a beszéd igen ügyesen van a franczia jellemre számítva; de erre nézve igen rész jel, hogy úgy van, hogy az a franczia nemzetnek tetszik;—­a Kreutzig úgy mint a kormány- és a demokratikus lapok nem tar­tózkodhatnak, annak tárgyilagos gyöngéit finom gúnyolással kiemelni, ugyanazon lehellettel, — melylyel alanyi czélszerüségét és ravaszságát il­lő mértékben méltányolják. Egy másik pontra nézve sincs kétség: egy embertől, ki ilyen coup de tété féle ösztönöknek ellentállni nem tud, a nélkül hogy valakinek tanácsát kikérné, s a­nél­kül, hogy valamely ellenmondással törődnék, min­dent lehet várni. Végre ép egy kevelsbé lehet, mint a végzet hatalmával örök szövetséget kötni. Én személyesen még hozzá szeretném tenni: épen akkor, midőn Napóleonnak vére fejébe száll, mindentől tarthatni, és hogy ez a fenforgó eset­ben is úgy történt, hogy a legnagyobb mérték­ben el van keseredve, hogy a törvényes hatalmak által ráerőszakolt állását egy „parvenünek“ nem fogadta el a nélkül, hogy bensejében alkalom után ne vágynék, midőn a felvett gúnynévnek tiszteletet szerezhetend, mint a történetből is­meretes „koldusok és parittyások“ (les gueux et les frondeurs) ezen elnevezéseknek, melyeket elle­neiktől kaptak, tiszteletet vívtak ki, ezt minden­ki megvallandja, ki a corsikai boszúvágy, olasz ravaszság, franczia simaság és német makacsság e vegyületét csak felületesen is ismeri! Külön­ben a hírlapok véleményei pártállásuk szerint el­térnek ugyan egymástól, de különös, hogy nem annyira nézeteik, mint következtetéseikre nézve, melyeket abból vonnak, felette jellemző, hogy a tény felfogása tulajdonkép a N. Pr. Zig és a Na­tional Zignál egy, csak hogy mit az egyik fájlal, annak a másik örvend, és megfordítva. Valóban nagyon figyelemre méltó jele ez az időnek. Legvi­lágosabban, leghatározottabban és legizleteseb­­ben, de egyszersmind minden tekintet nélkül mondta ki, mint közönségesen, a Kreutzig a ma­ga ítéletét : „Ez — így szól két czikkének tar­talma — hadüzenet házassági charta alakjában. Vagy megbocsáthatlan és teljesen orvosolhatlan hiba, vagy nyílt és gúnyteljes szakítás a törvé­nyes hatalmakkal. Az elsőt föltenni, Napóleon eddig bebizonyított eszélyénél fogva nem va­gyunk feljogosítva, bárha nem akarjuk azt épen tagadni, miután átalában a császárságot anachro­­nismusnak tartjuk és a Lipcse és Waterloo köze bekelepczézett császárságot soha sem tartottuk egyébnek mint karrikatúrának. Azonfelül mind­kettő egyre megy ki, miután ily colossalis hibá­nak, ha csak ballépés, elkerülhetlenül meg kell termenie gyümölcseit s Francziaországot ugyan­azon, helyzetbe kell bele hoznia, mint a szán­dékos szakításnak a nagyhatalmakkal. Mi te­hát ez eseményt egész határozottsággal mint a végnek kezdetét üdvözöljük. Miután Napoleon magra, a legitimismus által kényszerítve, czime­­rének az azt egyedül megillető állást kijelölte , hatalmát előbb vagy utóbb csak a fauburgokra támaszthatja, akkor meg fogjuk látni, vájjon a vö­rösek akarnak-e császárt, vagy vájjon a börze szívesen hallja-e a marseillaiset énekeltetni ? A kormány orgánumai tulajdonkép szintén igy gondolkoznak, midőn tartózkodó hangon írják: A házasság felderítette és egyszerűsítette a hely­­zetet nem sokára azt kellene eszközlenie, hogy az idegen elemek elválandnak egymástól s a rokonok összecsoportosulandnak, mert h­osszan tartó csa- Február 1-jén 1853

Next