Budapesti Hírlap, 1853. március (52-77. szám)
1853-03-01 / 52. szám
igazgatóságnál Stadler Endre fogalmazó segédet nevezte ki. Hirdetmény. Az angol „Peninsular and Oriental Steam Navigation Company“ gőzhajó-járataiban történt új intézkedésnél fogva hónaponként kétszeres rendes levelezési alkalom nyílt Kelet-India és Chinába, és az ugyanezen gőzhajózási vállalat által minden második hónapban egyszer fentartott mellékjárat következtében Singaporeból Sidneybe, Új-Hollandia Batavián át King-Georges- Soundport Philipp’s Adelaidra az egyenes levelezési alkalmak Jáva , Austrialiával is megszaporíttattak. Az austriai Lloyd által Triest és Alexandria közt fentartott havonként kétszeri járatok, melyek a fennérintett járatokkal összeköttetésben állanak, mint eddig, Triestből minden hó 10 és 27-ik napján kiindulnak és rendesen 15 és 25-kén Triestbe megérkeznek. Ennélfogva a levelezések Kelet-India, China, az indiai szigetek és Australiába úgy küldendők, hogy azok Triestben a fennkitett napokban t. i. 10 és 27-kén a Lloyd gőzös elindulása előtt megérkezzenek. Pest, febr. 23-kán 1853. Cs. kir. postaigazgatóság. NEMHIVATALOS RÉSZ. Levelezések. Bécs, febr. 27. füsl Nagy volt tegnap még a gyáva börze levertsége, annál nagyobb ma az átalános megnyugvás , mert Austria sikere Törökországban valóban nagy. Teljes elégtételt nyertünk Kossuth és társai szerződésellenes elbocsátása miatt Kiutahiából. A montenegróiak meg vannak mentve. De Austria minden más kivonatai is egész terjedelemben teljesittetni fognak. Austria tekintélye a keleten ez által megerősül és emelkedik. Lord Palmerston duzzogva vehette tudomásul ez eseményt, ő, ki kíméletlen fellépésével Görögországban s a menekültek szabadon bocsáttatása ügyébeni közbenjárásával a viszonyt, az austriai császkabinet és a porta közt nyilván elkeserítette. Elismerést érdemel Francziaország legális magatartása ez ügyben ; megmutatta, hogy nem szándéka magát az angol politika uszályvivőjévé tenni. — Átalánosan elterjedt hír, hogy az elhirhedt gonosztevő Noszlopy Gáspár holnap kötéllel fog kivégeztetni. Bécs, febr. 27. — A porosz-austriai vám és kereskedelmi szerződés létrejötte óta alig múlt két hét, — azóta a közérzületnek számos jelei nyilvánultak, nem a nagyközönség részéről, melyet a részletek csak kevéssé érdekelnek, s melynek a dolog magában már örvendetes, — hanem azon közlönyök részéről, melyek a nyilvánosság terén e vagy ama pártot képviselők. — Azon lapok, mik — mint a Kreuzzeitung, mindent inkább óhajtottak, mint a két nagyhatalomnak épen ezen anyagi téren egyesültét, — a ténynyé váltat elég szárazon, csak mint olyat, röviden emlegetik. — Mások most kezdik magukat orientálni a nagy vámszövetség mai álláspontja iránt. Figyelemre méltó, miként akarja a félhivatalos porosz „Zeit“ a dolgokat tekintetni; fődolog szemeiben, miszerint ,,e vám, és kereskedelmi szerződés létrejötte által minden aggodalom az eddigi vámszövetség föloszlása iránt megszűnt.“ Ezen állítás ugyan ] elég alaposnak látszik, de különös indokolásában a hamis insinuatio rejlik : „Miután, úgymond, a szerződés Austria részéről egyedül Poroszor-szággal, s az ezzel vámilag egybekötött államok-kal köttetett meg, s a többi német államoknak, melyek ennek előnyeiben részesülni akarnak, nem marad egyéb választásuk, mint Poroszországhoz, s a Hanovera és Oldenburg nagyherczegség csattlakozása által kiterjedett német vámszövetséghez csatlakozni.—Azon német államoknak, melyek az Austria irányábani lekötöttség iránti tekintetnél fogva a vámegység megújításától vonakodtak, jehenben nincs okuk vonakodni,ennélfogva remélhe fi tö,hogy a nyáron megszakított alkudozások fonalát is ismét fölveendik.“ Ez ugyan valószínű, mert, ha- a bár némi tehetetlen kísérletek tűntek is föl a débi államok részéről saját súlyukat a két hatalom közt mérlegbe vetni, s önkezükre önállólag műeködni, a törekvés természet szerint hiú maradandóit. De egy kis álnokság legalább is, úgy állítni oda a dolgokat, mintha Austria által cserbe hagyatva, a kisebb államoknak most természetesen a porosz karjaiba kellene dőlniök. Mi úgy hiszszük, és déli koalitio legalább azon részben czélt ért,l a mely vágyainak (meglehet) minimuma volt: az Austriávali vám és kereskedelmi szerződés ugyann is már önmagában kedvező a déli államok anyagi s érdekeinek, de Poroszország akkori időben, a midőn a déli államok oda hagyták a berlini értesítéezletet, az Austriával, ezen szerződésről, mely m ma meg van kötve, mit sem akart tudni. De ezen is felül e szerződés maga lehetletnné tévé azon szahbadkereskedelmi irányt, melyre porosz részről, m bár kétes, hajlamok mutatkoztak, s lehetlenné te tévé azon „föltétlen követeléseket“ miket a po- o rész netán érvényesíteni akart. A déli államok- ig nak tehát nem azért nincs már okuk vonakodni a új vámegység megújításától, mert magukra marad kiak, (hisz Austria irányukban semmi tettleges kötelezettséggel nem volt), hanem azért, mert is saját érdekeiket szilárdabban biztosítva látják. — Mi azonban hiszszük , hogy a porosz kormány is valójában nem is szándékolt egyebet, mint ami létesült, és létesülend, mert ez minden német államok közös érdeke, — nem ezen után — hanem saját hatalmának némi éreztetésével óhajta kivinni. Ez perse nem sikerült. Kölcsönös engedmények a német szövetség fő főelve, — s hála az égnek s a kormányok és fejedelmek bölcseségének, a mérsékeltség, saját érdekeinek helyes fölfogása diadalmaskodik: ebben van Németország egysége és ereje , melyre korunkban oly nagy szüksége van, — nem egynek mindenhatóságában, sem pedig az egyes részeknek természetellenimegsemmisitésében, — mint ezt Prokesch-Osten oly szellemdusan kifejté. — Vannak mindazonáltal még most is, kik rémeket látnak, különösen Hannovera viseletében, mely a septemberi szerződés által nem érzi magát lekötve, mindaddig míg a vámegység újjá alakul, — s a többi — ezek csak rémek, a német vámegység ügye ma már biztosítva van. „U. J.“ Legújabb tudósítások szerint Hannoverában a be - kis átviteli vámokat illetőleg f. hó 23-án hirdettetett ki az új törvény, általa a septemberi szerződés kivitele iránti minden kétely megszűnt. — A porosz-austriai szerződés egész terjedelmében először a. D. A. Z.-ban jelent meg, — a többi külföldi lapok, utána nyomták le. —A hivatalos közzététel, legalább Austriában, jövő hóra váratik, mert a bécsi értekezlet eredményeivel egyetemben fog közzététetni, mielőbb nem történhetik, mig az illető államok meghatalmazottainál kormányuk válaszai be nem érkeztek. Debreczen, febr. 15. Midőn ősapáink — csak hogy e vidéki magyarfajt, a török s tatár hordák bősz rohanásai ellen megmenthessék — nem kiemelkedett dombokon, hanem az akkoriban magasra nyúló nádasok közötti süppedékes rejtekben alapiták meg, azon helyet, hol idők folyásában, a puszták városa, a nagy Debreczen megtömegesedett, s ekként a környékbeli elpusztított helységeknek receptaculumává lön, koránsem gondolák , hogy majdan az ő unokáik közöl keletkezett hírlapi levelezőknek , annyi anyagot szolgáltassanak megjegyzésre, azon sárfertők s pocsolyák miatt, melyek az esős időjárások mellett , utczáinkat elborítják. Jó erdődeink nektek a fegyverzörgető századokban, csak a mindenároni megmaradhatásig, terjedhető gondotok: mig , mi a szelíd béke ölében már a civilisatio kivonatához képest, kényelmes utak s járdák után is vágyakozunk. — Azonban ilyesmit lehet-e józanul kívánnunk mindaddig, mig csak vasút nem köti össze városunkat azon helyekkel, honnan utczáinkra kövek s egyéb jó úthoz szükségelt anyagok hozassanak? Tehát itt vagyunk ismét , a rég óhajtott vasútnál, melynek létesítésén vas szorgalommal működik a Szolnok-debreczeni államvasút építkezésére vállalkozott társulat. Mint országszerte mindenütt, úgy nálunk is ezúttal lezajlottak a jelen évi farsangi mulatságok. Tánczvigalmaink a mily számosak, oly látogatottak s élénkek voltak. — Valamint az iparos osztály közöl mindeniknek valódi népies jel - s leget ábrázoló mulatságai, úgy a felső köröknek casinos és piquenique vigalmai is, szokásos ár- I tatlan jó kedvet árasztanak látogatóikra. S a mi I mindennél szebb, sehol sem botrány sem illem I elleni vetés magát elő nem adta. — A fentebbié- I ken kívül, egy próbabál rendezve Weszter Sán- Idór által és egy álarczos tánczvigalom méltók I említésre. Ez utóbbi — minő 1822-ik év óta I Debreczenben nem tartatott — el lehet gondol- I ni, mily örömmel volt látogatva a helybeli s vi- s léki közönség által. Vidékünkön a közerkölcsiség dicséretes, s a s közbátorság legkevésbbé sincs eddig elő megza- I rarva. E tájék békeszerető becsületes népe mun- I cakedvelő, s beéri fáradságos verejtékkel szer- Iett kenyérével , s mi csak sajnálkozva értjük, I nikép más tájakon, imitt-amott közbátorság-há- I britók is vannak, kiknek látogatásától megóv s bennünket csendőrségünk éber őrködése. Az építkezési kedv még eddig nálunk pa- triarchai életet élőknél nem igen mutatkozék, de I a oly szembeötlő fokozaton hág naponkint fel- felé a kiadó szállások bérleti ára, mint azt jelen-11 2g a szállás után nézők sajnosan tapasztalják. Igy kilátás lehet ahoz , mikép már a közeljövő-ben is nagyban fog megeredni az építkezési vár- 11 iskotás, mi ismét városunk szépítésének leend 1 e gyik hatalmas tényezője. I Ungvár, febr. 23. , A febr. 18-ki kebelrázó bécsi eseményről — 11 hely Felséges Urunk Császárunk dicső 11 ke kioltására intézett borzasztó eseményt fog- 11 irja magában — Ungvárt f. évi febr. 22-én reg- 11 el értesültünk. A fájdalom és részvétnek száz- 11 yain sebesen terjedt szét az iszonyú történet, 11 ríveket sebző hatással, mindenfelé. A megyei fő- 11 ök ur részvétteljes gyors intézkedés folytán, 11 verezett Császárunk életének szerencsés 11 megmentéseért Ungmegye minden egyházaiban 11 tenitisztelet tartatik, különösen a megyeszék- 11 ilyén Ungvártt a római kath. egyházban mai 11 ipon nagy ünnepi szertartással véghezvitt is- 11 mi tisztelet alatt — hisz, és többnyire szabály - 11 centi egyenruhában megjelenve nem csak a köz- igazgatási, törvényszéki, várostanácsi, és pénz- ügyi hivatalok tagjai, az Ungvárt szállásoló cs. s r. katonaság és csendőrség , hanem a fejedel- fükét igazán, híven szerető alattvalók sokasága 11 fajtatos buzgósággal adott hálát az egek sorának azon atyai gondviseléséért, hogy a ke- 11yes Fejedelem drága életét népeinek bol- és 242 dogitására megoltalmazta, könyörögvén egyszersmind , hogy a milliók boldogságát feltételező élettől továbbra is minden veszélyt eltávolitson. PEST, február 27. (Hírlapi szemle.) Az „A. Alig. Zig“ f. é. febr. 17-iki 4. száma e czim alatt: „Beszélgetés a Piraeusban az ozmán birodalom jövőjéről“ egy párbeszédet közöl, mely nem csak a tárgy korszerűségénél fogva, hanem azért is felette érdekes, mert az értekezők a keleti állapotokat szemtanúság után ismerő érdekelt görögök, s mert nemcssak jövőjéről a végzet súlya alatt görnyedő ozmán birodalomnak elmélkedik helyesen, hanem annak jelen állapotait, s az ottani kormány jelen politikáját is kellő világba helyezi. A párbeszédet egy fiatal athenei ügyvéd nyitja meg, mondván: „Hogy a török uralom alatti népek, politikai állapotaik jogtalanságas tarthatlanságának érzetéhez jutottak, ez gyakran mondva, még gyakrabban föltéve és sejtve volt; de egy esemény mint villám hatott a sötétségbe és gyújtott. Értem azon lakomát, melyet az összes perui kereskedőség az angol követ, Sir Stratford Canning, Angliába visszatérte alkalmával adott, vagyis inkább azon beszédet, melylyel ő a reá köszöntött triasztra felelt. Nyilatkozata átalánosan meglepő volt, Ő úgymond a szultán szolgáinak s ennek magának őszinte tanácsokat adott aziránt, mi vezethet az és a kereskedést űzők javára, s a közdolgok jobban kielégítő állapotának megalapításához , s csak nehezen tudott megválni azon meggyőződéstől, hogy lehetséges lesz, az utolsó császár alatt megkezdett reformokat kivinni, atanzimatot fentartani s birodalmi alkotmánnyá vagy legalább egy ilyennek alapjává kifejteni, mely nélkül e nagy, de formátlan birodalom lakói különböző osztályainak tartós jogállapota,s a török hatalom némileg állandó rende és biztosítéka lehetetlen. Fájdalom én e reményt elvesztve távozok örök köréből. Majd mindenütt hiányzik a belátás ily állapot föltételeire nézve, néhol még a lehetség is azt megszerezni, másutt az akarat a visszaéléseket megszüntetni, melyekből a becstelenség és hitvágy, nem törődve a többivel, magát táplálni, hizlalni megszokta, így az itt ott található jóakarat és belátás is meghiúsul, főkép a nemzeti előitéletek és akárté- ikony törvényhozás által, mely sokkal mélyebben van a vallásos intézményekkel és meggyőződésekkel összeforrva, hogy sem a kedélyekből ezek gyökerei kiirtathatnának,s azokban a hitetlenek jogainak, vagy még teljes egyenjogásuknak is fogalma helyt foglalhasson. Ez tény, s senki nem utasíthatja el magától azon meggyőződést, hogy ha tarthatlan volt az ozmán birodalom ó török állapota, annak reformja is tévesztett. — E nyilatkozat hatása, fel a szultánig leirhatlan volt. A keresztények a török birodalom halotti beszédének zárták, s még a józan törökök is ; a fanatikusok szemeiben ellenben felhívás volt a reform ellen, felhívás arra, hogy vele szakítsanak, és az ozmán hatalmat régi alapjaira: a koránra, a keresztények elleni gyűlöletre s a mozlimek büszkeségére viszszahelyezzék. E párt, a mostani szultán atyja által a janicsárokban megtörve , titokban mindig tartotta magát; szükség idején, a hellén függetlenségi- a Mehemed Ali és Ibrahim pasha elleni harcban megedződött, az utolsó nemzedék minden viszontagságaiban rendszere megerősítését látta s évről évre jobban kiterjesztette befolyását. Most az összes molláhk és dervishek, minden ó-török család, különösen az egyes törzsek főnökei és beg-jei hozzá tartoznak. Ők pártjuk tagjait egész a trónig juttatók, s az anya-szultánnőben erős támaszt találtak.Ez meggyőződésétől fogva úgyis mindig a reform ellen volt, s nost átalánosan azt kürtölik, hogy a reform útja tévesztett volt, ezért egy perczet sem kell elveszteni, annak földhöz sujtásában, s visszatérve a régihez, rendezni, ami még rendezhető. Közvetlen reá tört ki az összeesküvés Konstantinépolybán, a szultán kényszerittetett, a maga styja egész múltjával szakitani, leghűbb embereit s minden reform képviselőit feláldozni, és magát ellenei s az ó-török rendszer karjaiba vetli, azon veszélynek tevén ki magát, hogy ha nem enged, megmérgeztetik vagy megfojtatik, mint ez ó török janicsáruralom korában történt. E rectio következései csakhamar kifejlődtek. Az angol kölcsön felmondása, mely az óhitűeknek szenében botrány volt, mert keresztény nyújtósegélyt, első lépés volt e pályán. Ezt követte az iegen hajózás megszorítása, az idegen pénz eleni rendszabályok, kihívó hang az idegen halmak irányában, megsértése a szerződéseknek, s a keresztények régi törvénytelen állapotának isszaállítása. Az ezeknek adott birodalmi törvény ínyeges föltételei eltöröltettek, a pasháknak a iltétlen hatalom a tartományokban visszaadásit , a hitetlenek alávetése a mozlimok alá s aztolsó töröknek is durvasága egész barbárságban visszaállíttatott. Lehetséges-e ily eljárás mellett bármely kormány? Ők álmodoznak fényárukról, midőn Bécs alatt hordozták meg zászlókat ; az izlám régi szellemének teljes erőbeni ilébredését bizton hiszik. A valóság ugyan mást izányit, még Kis-Ázsiában is , hol a törökök ig számosabbak, a közigazgatás kerekei egyre iredeznek. Ez a jelen állapot, annak elve és célja. Hová vezet ez, ezt ítéljék meg önök.“ Egy idősb görög Konstantinápolyból erre iszánya: „Ön szavai szerint a szultán birodalma, sem sem régi állapotában fen nem tartható. Ezt nem sák a keresztények , de még sokan a törökök irről is hiszik, hisz mondások szerint uralmuk 4-ikzázadában ki fognak Európából űzetni. Én mint görög azt kívánom , hogy a kereszt ismét a Sophia templomra kitüzessek; meg vagyok győződve , hogy a keleti kereszténység csak úgy ér el czélját, ha kimúti ellene teljes örökségét ismét átveszi, melyből amaz fegyerrel űzte el, a nélkül hogy a jog kötelékével összefűzné. A hódítás rablás maradt, mely nem avult el, hanem eredeti tulajdonosára visszaszáll. De egyelőre egyebet hiszik. Az ó-török, a korán, büszkeség és barbárságra alapított rendszer sehogy sem oly gyönge , erősebb mint hinnők. Az ó-frank népesség egész nyers és fékezhetlen ereje rendelkezésére áll, s a fanatismus felköltendi mindazon vad csordákat, melyeket a régi dicsőség uj reménye lelkesitene. A félig vagy le nem győzött törzsek teljes leigázása, kivált Európában, ez lesz a jelszó, ahol a félholdat a kereszt ellen viendik, bizonyosan bőszült dühhel rohanand a vad tömeg; erre fordul tehát majd a vihar, annál kíméletlenebbül, mert ezzel egyszersmind az orosz és austriai befolyások maradványait hiszik kiirthatni. — Törökország tehát végzetének indul, midőn a régihez visszatér, s ezt még soká viheti, ha külbonyodalmak közbe nem jőnek, s éjszakról nem fordul ide a katastropha , melyet belül előidézni a ráják tehetlenek.“ A párbeszédet befejezé egy diplomata, mondván : „Ön most érintette a pontot, melyhez Törökország jövő sorsa kötve van. A törökök ez eljárását éjszakán nem fogják oly nyugodtan elnézni , mint Konstantinápoly elfoglalása vagy a görög fölkelés után. Sokkal hatalmasb érdekek, nem csak a vallás és civilisatióé, hanem politikai, ipari és keresk érdekek forognak fen , főkép Austria és Oroszországra nézve, mintsem hogy ez ne történjék s ki hiszi azt , hogy a bécsi és sz.pétervári státusférfiak megrettenjenek, ha a török öklével fenyegeti. Anglia s Francziaország csak úgy állnának az elsőbbek útjában , ha Austria vagy Oroszország hódításokat czéloznának, de ha nyomos és átalános érdekek forognak fen, minden európai hatalom inkább az interventió mellett mint ellene lesz, meggyőződve, hogy egy időre csak így tartható fen az európai béke. De az érdekeken felül még a törökök elbizakodottsága is kihívja a hatalmakat, s ez okvetlen a török rendszer megtörésére vezetend. Ebből ugyan az következik , hogy Törökország elbukása még nincs oly közel, de a régi rendszer nem fog a külnyomásnak ellentállhatni; annak hegye le fog töretni, vagy odújába visszalöketni, honnan borzasztó fejét még egyszer kidugá; a keresztények szelidebb elvei ismét tért nyerendnek, s a török keresztényeknek időt és alkalmat nyujtandnak előhaladni, mig a kormány régi tehetlenségében megmaradand. Ebből fog a regeneratio kifejlődni, s a bosnyákok, bolgárok, macedóniaiak, thessaliak és krétaiak oly állapotot készithetendnek elő, mely képesitendi, habár korlátozott, függetlenséget elbirni, s egykoron életképes tagokat az uj-keresztény byzantzi birodalom organismusába bekebleztetni, melynek megszületése háttérbe áll, s napvilágra kell lépnie, ha hogy Európa, előbb vagy utóbbb, a török hagyomány felett, véghetlen bonyodalmakba lőni nem akar.“ Itt a párbeszéd megszakad, s a t. olvasó a vasárnapi számunkban közlött távirati tudósításból látja, hogy a tölebbi diplomata nagyon előre látó ember: Austria és Oroszország megtöréli az ujonnan föllépett ó-török rendszert, annak éle el van véve , s a keresztény népességnek idő van adva, a jövő előkészítésére. — Napi események. (Fővárosi és vidéki napló.) Február 28. *:10 cs. kir.'Ap os toi Felsége szerencsés megmentéséért tegnapelőtt febr. 27-én az egyetemi egyházban hálamise tartalék , melyet Fogarassy Mihály ez. püspök ur mutatott be a Mindenhatónak. Az isteni tiszteleten a jó és olcsó könyvkiadó társulat tagjain kívül, számos egyetemiek és a közönség minden osztályából voltak jelen. A szentség egész nap ki volt téve. * Örvendetes hír szerint herczegprímásunk főméltósága a római szentszék bibornokává lenne kinevezve. * A budai katonai főparancsnokság részéről a mult napokban hirdetett lóvásárlások, mint mai hivatalos Értesítőnk jelentéséből látható, megszüntettek.E körülmény egyéb ügyek állásával öszhangzatba hozva, biztos és örvendetes zálogul szolgálhat, hogy a béke továbbá sem fog megháborittatni. * Azon fényes jászkun küldöttség, melyről minap emlékeztünk, útjában a birodalmi székvárosba, tegnap f. hó 28-kán 10 órakor reggel telte hódolati tisztelgését kormányzó Urunk ő cs. Fenségénél Jankovich György főkapitány vezérlete alatt. A küldöttség több mint 60 egyénből áll. *Nogall János a pesti központi papnövelde buzgó lelkiigazgatója a katonaság számára magyar nyelven szerkesztett izazdságos könyvet adott ki ezen czim alatt : A keresztény vitéznek pajzsa, mint hallik Radeczky tábornagy ezen imádságos könyvből nem csak a tiszteleti példányt volt kegyes elfogadni, hanem ezenfelül szerzőt egy elismerésteljes válaszirattal is megörvendeztette. — Gantner Ferencz esztergomi kereskedő az O Fige ellen intézet merény következéseinek szerencsés elfordításáért az esztergomi állomási parancsnokságnak 40 pftnyi összeget az ugyanott állomásozó legénység közti kiosztás végett adatott át. * A siklósi várkastély, hol Zsigmond ki