Budapesti Hírlap, 1853. augusztus (180-203. szám)

1853-08-02 / 180. szám

lódi diszkiadásoknál, minek következése az le­­end, hogy többen jutnak a törvény eredeti kia­dásához, — és hogy azon apró — úgynevezett com­mentárok, melyeket könyvárusi speculatio idézett elő, mivel a puszta törvényszöveget után­­nyomni tilos, de egy pár sor magyarázat közben szabad volt — ezen halhatatlan tudományos be­­­csü commentárok tehát alkalmasint meg fognak szűnni; — ha csak kissé el nem késett a cs. kir. udv. nyomda e határozata, mely egyébiránt a polgári törvénykönyvre nem terjed ki, mivel ez nagy munka, s tömérdek példányban nyomatott ki. — Azonban e kis kiadás csak az eredeti né­­­met szövegre fog kiterjeszkedni. London, jul. 27.­ ­ Az európai közbéke bár nincs is veszély­­­ben, de azért még egészen megszilárdultnak sem mondható, s folyvást két szírt közt lebeg. Kon­stantinápoly s Pétervár e két szírt. Igaz ugyan, hogy Konstantinápoly egy nagy krisisen átesett s a nagyvezir s Reshid pasha csak pár órára vol­tak hatalmon kívül; de ki biztos a felől több je­lek és adatok után, hogy e krisis nem térend- e vissza — s akkor minő következései lehetnek ? A helyzet, a mint még most hullámzó, csaknem nap­ról napra változik. A múlt héten hire futamod­­ván, hogy az orosz császár egyezkedni hajlandó, a remény zöld szalagát köté sok politikus karjára, mások e bizalmat kissé időelőttinek tartották. A hír tehát, hogy az orosz császár egyezkedik, száz­ezreket átvillanyzott, noha azért hir­e általában maga hitelét megalapítani nem tudá. Ennek a fran­­czia sajtó nevezetes bizonyságát adá. A „Patrie“ ugyanis kereken kimondá, hogy eddig a czár nem csak hogy még el nem határozá magát az egyez­kedésre , de még az iránt sincsenek biztosítások, vájjon az alkudozásra hajlandónak mutatkozik-e? A „Constitutionnel“ szerint olyszerű válasz a­­datott a 87. pétervári udvar részéről, mely sze­rint a czár nem tekintheti a nyugati hatalmakat vitázható feleknek, s ezért ha alkudozik, ezt csak a törökkel teheti. Az újabb hírek tehát, mint lát­szik, ellenkezők azokkal, melyek a múlt héten szárnyaltak. De, mert ezek is csak hírek, vár­nunk kell hivatalos tudósítások után, s míg ezek eljőnek, meg kell válnunk úgy korán táplált re­­­ményeinktől, mint meg alaptalan aggodalmaink­tól is. A „Morning Advertiser“ mára várta a döntő tudósításokat, melyek azonban meg nem érkez­nek. A „Morning Post“ szerint még több napokig kell türelemmel várnunk sze­pétervári kormánytudósítások után. E lap tegnapi s mai vezérczikke szerint a két nyugati hatalomnak folyó hó 24-én Bécsben megvitatott s elfogadott fölterjesztvényére várják a czár részéről a vá­laszt. A legbiztosabban várhatjuk, úgymond a „Morning Post“ , hogy a czár a nagyhatalmak egyesült törekvéseinek engedni fog, mivel az el­lenkező esetben a megoldásnak komoly kö­vetkezményei lehetnének. E czikk a „Morning­ Advertiser“ állítása szerint egyenesen lord Pal­merston tollából folyt volna. De mig félhi­vatalos czikkek s ministeri nyilatkozatok e zá­radékkal élnek: „ha még­is,a mig másrész­ről a török s orosz hadak szaporittatnak, a franczia készül ; az angol erősíti spitheadi hajóhadát, az európai közbéke s a fenforgó ügy végkimenetele iránt az ítéletet felfüggeszteni kell. Hirek szárnyalnak egy részről a bajok kö­zel s csendes elintézése iránt; hirek szárnyalnak másfelől, hogy a czár csak egy feltétel alatt haj­­­landó a törökkel egyezkedésre lépni, s ez, ha a szultán egyátalában enged az orosz követelmé­nyeknek , s hogy ezek folytán Napóleon császár ajánlatot ten az angol kabinetnek, miszerint esz­közöltessék az orosz és török udvar közti egyenes alkudozás, de az orosz sergek előbb vonuljanak ki a fejedelemségekből, mire majd a két hajóhad is távozni fog a bezikai öbölből; mondják to­vábbá, hogy a franczia császár egy küldötte által sürgeti az angol kabinetnél, hogy miután Castel­­bajac sz.­pétervári franczia követnek jól. 16. vett tudósítása szerint, orosz császár ő ílye nem akar­na még most határozott választ adni, a dolog mielőbb döntessék el stb. Mindezek azonban je­gyezzük meg jól, puszta hírek , melyek a mint vérmes reményekre nem jogosítanak, de elegendő okkal sem bírnak aggodalmat gerjeszteni. A jelen viszonyok közt tehát legjobb jelszó: várjuk be a hivatalos tudósításokat, és az ügynek azok általi megoldását. Anglia fényes s nagyszerű lófuttatásoknak, egy sötét árnyékoldaluk van. A városok s főleg London elárasztvák fogadási hivatalokkal, me­lyekben a jövő versenyre sokat ígérő lovakra, gyakran minden vagyonát felrakja fogadásban az angol. S ki egyszer a közárba sodortatik s hiná­rába esik e fogadási hivataloknak, az ritkán me­nekül meg. Számosak évenként e gonosz szokás áldozatai; nagyobb lófuttatások napján s heté­ben rendesen magasabbra szökik az öngyil­kossági különben is nagy szám; a sajtó egyre küzd e métely ellen, — de mert ez mélyen el­harapódzott nemzeti szokás, az eddigi belügy­­miniszerek nem bírtak elég bátorsággal a népélet e rákfenéje ellen irtókést emelni. Végre Palmer­ston lord kidolgozott e tárgyban egy törvényja­vaslatot, mely már sajtó alól ki is került. Magas pénzbírsággal fog e bili szerint bűntetteim mind az, ki az eddigi modorban fogad, mind pedig, ki titkon fogadási hivatalt nyitja. A bündíj egy része a feladóé, másik része a szegények házaira fog fordíttatni. Elhagyta a sajtót egy más javaslat is, mely elfogadtatása esetében a fennebbi bilihez hason­lóan üdvös revolutiót szülne a társaséletben. E javaslat ajánlatai : tartsa ezentúl a parl­ament évszak­ülését ne nyáron, mint eddig, de télen, s végeztessenek be az esti ülések, ne a hajnal óráiban, de éjfélkor. Az első ajánlat elfogadásá­val, egyetértésbe hozattathatnék a parliamenti budget- készítés a kereskedelmi pénz­­­kivetés és számolatok befejeztével, mely utóbbi karácson­­kor, amaz pedig húsvétkor történik. Legtöbbet nyernének pedig ez által maguk a parliament-ta­­gok, kik s­em kényteleníttetnének a nyári napok alatt tanácskozni, de a nya­rat falun s gazdaságaik körül, s a telet városban tölthetnék. Nyerne a nemzeti törvényhozás is, mert bizonyára téli ülések alatt nem volna annyi üres ház, mint van rendesen nyáron, a közügy­­ek nagy hátrányára. Tegnap is 40 tagnál kevesebb volt jelen s ülést nem lehetett tartani. A java­slat második ajánlata pedig főleg a sajtónak volna nagy előnyére, mely ma, midőn az ülések gyakran reggelig tartanak, kénytelen addig virasztani, s még­sem hozhat a viták fölött oly alaposan kidolgozott vezérczik­­keket, minőket adhatna, ha­ az ülésnek legfeljebb éjfélkor vége szakadna. A spitheadi hajóhad e napokban négy első rangú hadihajóval fog erősíttetni. Lord Cowley párisi angol követ Londonba érkezett. Leroy francziának gőzszekere, arely sínvo­­nalak nélküli uton, négy kerekénél 25 kilomé­­tret fut egy órában, s egyszerű gépezete mellett tiz jó erejével bir, — útban van Anglia felé. — New-York, egy mosó gépekkel ellátott oly ven­déglővel bir, mely egy férfi s három nőcseléd se­­­gitségével naponként ezer darab számra mossa gőzzel s hó­fehérre a szennyes ruhát. Paris, jul. 27. —S— A „Constitutionnel“ két nap óta Anglia és Francziaország közbenjárásának az orosz császár általi visszautasíttatásáról és ellene declamál. A „Constitutionnel“ vagy nem tudja, mit mond, vagy pedig szükségesnek tartja, a kö­zönségnek port szórni szemei közé. A franczia és belga lapok által forgásba hozott azon hir, mikép az orosz császár megköszönte volna a diplomatá­nak jó szolgálatait; s mikép a neki tett előterjeszté­seket gyakorlatiaknak ugyan elismerte, de hozzá­téve,hogy mindaddig azokat tudomásul nem vehe­­ti, mig a magas porta maga nem terjeszti eléje, teljesen alaptalan. A czár ilyesmit nem nyilatkoz­tathatott ki, mert az magától értetődik , hogy a végleges kiegyezési javaslatnak a portától kell származnia. A diplomatia feladatául tűzte ki, a kiegyezésnek utat nyitni, de egy értelmes em­bernek sem jöhet eszébe az, hogy az orosz kabi­­net bármely javaslatot elfogadjon, melyet Anglia és Francziaország terjesztettek eléje megvizsgá­lás végett. Mindez üres beszéd, s én önnek biz­ton állíthatom, hogy a mi külügyminiszériumunk­­­ban jobban mint bármikor meg vannak győződve a vitálgkérdés békés megoldatásáról. Bizonyos aggodalmat gerjeszt bennünk azon gondolat, hogy a fanatizmus valamely ténye Konstantiná­polyban a diplomatia számításait keresztül szeg­­hetendi. Az Alexandre gőzös Konstantinápolyból tegnap érkezett Marseillebe. Egy távirati tudó­sítást azon hírekről, melyeket hozott, a „Consti­tutionnel“-ben találunk; csak azt jegyzem meg, hogy e lap nem közli teljesen a sürgönyt. Ez kö­­­vetkező szavakkal végződik : „A Platón tegnap Toulonba érkezett, Bezikából jőve, fedezetén hoz­ta La Sasse admirált, ki a vitályt bevég­­zettnek tekinti.“ E ritkított szavakat, a nevezett lap, valószínűleg azért, hogy minapi vértezett czikkét meg ne hazudtolja, elnyomta. Lord Aberdeen beszéde a lord mayor lako­máján Londonban igen ünnepélyesen hangzott. A legérdekesebb hely ez: „A ministerek által követett politika a béke politikája (zajos tetszés), s nem kételkedem róla, mikép mellettem ülő ér­demes barátom (a franczia követ) helyeslendi ezen érzelmet.“ Palmerston lord pedig csupán a lon­doni utczák tisztaságáról szólt. Beszéde a béke­­alkudozásokat bizonyosan nem fogja megzavarni. A tegnapi „Moniteur“ a megyei főnökségek felügyeletéről egy rendeletet hozott. Ez már a harmadik szervezeti phasisa az uj intézménynek, mely II. Károly missi dominici-ire emlékeztet. Ezen kiküldött grófok a nagy császár szemei és fülei voltak; mindent látniok és hallaniok kellet s urukat az ország állapotáról értesiteniök. Ha­sonló missiójuk leendett az eleinte a rendőrmi­­nisterium által kiküldött főfelügyelőknek. Ezeket mint tudva van a martiusban kinevezett magas hivatalnokok delegátiója váltotta fel. Ezen poli­tikai felügyelőség mellett volt egy más, mely a belügyministeriumtól függött s a megyei főnök ellenőrzésével vala megbízva. A tegnapi rende­let összeolvasztja e két felügyelőséget. Tegnap osztattak ki a jutalmak a Louvreben az ez évi kiállítás művészeinek. A császár, kinek eleinte szándéka volt, ez ünnepélynél jelen lenni, nem jelent meg; őt Napóleon hg pótolta. A hg által ez alkalommal tartott beszéd semmi jelen­tőséggel nem birt, fontosabb az államminiszeré. Ekkorig azt hiték,hogy Fould mindenek felett sőt kizárólag üzlet­embere ; ennélfogva igen meg vol­tak lepve, midőn őt a „szép eszményéről“ hallák beszélni, „úgy hiszem, monda, a legértelmesebb bírálók véleményét tolmácsolom, midőn megjegy­zem, mikép a folyó év mű­termékei észrevehető haladást tanúsítnak a művészet technikai részé­ben, az anyagi utánzásban. Noha örvendek ezen eredmény fölött, s noha igazságot szolgáltatok a föltűnő műveknek — sajnálom mikép fiatal mű­vészeink nem törekszenek a szép ideál után ugyan oly hévvel, minővel a valóságot tanulmá­­­nyozzák; óhajtható, mikép a régi mesterek példá­jára, igyekezzenek­ kibékitni egymással az ideált s a valóságot, — a szép örökös typusának szem­léletét egyesítvén ama formák , jelenetek értel­­­mes tanulmányzásával, miket a természet tüntet szemeink elé stb.“ Már akár legyen e megjegyzés Fould úr tu­­­lajdona akár nem , az az igazságot tartalmazza. Az idei falon gazdag volt kitűnő képekben és u­­­tánzásokban, de a művészet a szó magasb értel­mében mégis inkább a távollét által ragyogott. Fould hozzá­téve, hogy mostantól kezdve — mert a szükség idejére az átalános jólét ideje kö­vetkezik, — az állam a művészeteket csak ser­kenteni fogja, de a művészeket nem gyámolí­­tandja, és hogy elhatározó, a nagy állammun­kákat csupán elismert talentumokra bízni. Jeromos és Napóleon hgek e napokban elő­ször tevék látogatásukat Krisztina királynőnél. Az ifjú hg házasságáról Rianzares hg egyik leá­nyával már többé nincs szó. „De én nem akarom ezt tudtára adni — az az — nem is tudom, de kérlek néném Silence,ne­­hogy valamit szólj neki!“ „S miért ne­m csak nem vagy oly esztelen, hogy hozzá akarnál nőül menni ?“ „Nem tudom én, mit akarnék, vagy mit nem akarnék; csupán csak arra kérlek, hogy ha sze­retsz , ne szólj e dolog felől egy szót is Adams urnak — ígérd meg ezt nekem.“ „Legyen hát — megígérem — egy szót sem fogok szólani hozzá“ szólt Silence „de ha már szeretted őt, miért nem vallod meg azt nekem ? Hát nem tudod, hogy én anyád vagyok — ezért mindjárt kezdetben meg kell vala mindent val­lanod.“ „Mit tudtam én, Silence! az lehetlen volt — én arról nem beszélhettem.“ „Látom Susan, soha sem leszsz azzá, mi én vagyok“ szólt Silence, mi által nagy megkülön­­böztető tehetséget árult el , s ezzel a pár­be­széd­nek vége szakadt. Ugyanazon napon estve felé a mi jó bará­tunk József a nővérek háza felé ballagott, nem minden aggály nélkül a történtek fölött, mert atyjának önelégült arczából olvasá ki, hogy a há­­boruüzenés megtörtént. A társalgó szobába ment először is, s ott Miss Silencet egyedül találá, ki boszosan néze ki, mint az egyiptomi sphinx, s é­­pen egy kiszakadt lisztes zsákot foltozott, mely kellemes foglalkozásába annyira elmer­ültnek lát­­szik, hogy hősünk beléptét tán észre sem véve Józsefnek szokott. „Jó estvér“ köszöntésére ő egy fejbicrczentéssel felelt, s tovább folytató mun­káját. Úgy látszik, hogy ő Susannak tett foga­dását betű szerinti értelemben vette — miszerint egy szót sem vala szólandó Adams Józsihoz. Adams József, mint már fenebb megjegyez­tük , igen jól ismeré a női szív tekervényeit s rejtelmeit, s föltévé magában, hogy az egész do­lognak merész homlokkal menend neki, s nem éreztetendő Miss Silence-al, mintha ily elfo­gadás r­á rosz hatást tenne. Meglehetős hideg ő­­szi est volt, a kandallóban gyöngén pislogott a tűz. József orra felé fordult, s nagy zajjal vévé le a fogót, vaslapátot. A szenesedő üszköket öszve­­­vontá, a parázst és szenet elszéleszté­s egy perez alatt a fáskosárnál teremvén, nagy darab tuskó­kat választa ki, melyeket fölrakva , nem sokára lehet­ recsegésüket hallani­. „Most már kissé jobb idő van a szobában“ szólt hősünk. Aztán elővoná a nagy karszéket, s bele­vetvén magát, gyönyör közt dörzsölé ke­zeit. Miss Silence nem pillanta föl, hanem annál gyorsabban tette az öltéseket, annyira, hogy a tűszúrás ropogását s a czérna fütyölését egész szobában lehete hallani. „Tán a feje fáj kegyednek, Silence kisasz­­szony ?“ „Nem“ vola az alig hallható felelet. „Vagy tán nagyon siet ezen zsákokkal“ egy még munkába nem vett zsákhalomra tekintvén, mely mellette hevert Semmi felelet. „Mi a manó ?“ szólt József magában. „De csak meg kell szólalnia!“ Miss Silence tűtartó könyve és vastag ezér­­nacsomója mellette az asztalon állt. Barátunk egy tűt és ezérnát vett elő, s a zsákoknak egyikét fölkapva, Miss Silence-al épen átellenben foglalt helyet. A zsákot térdei közé szorítva épen oly hévvel kezde varrni mint a kisasszony. Miss Silence fölnéze, de úgy látszik , nem tudá, mit mondjon mindehhez, — azért munká­ját még nagyobb hévvel folytató, de minél gyor­sabban dolgozott, József is annál gyorsabban s kitartóbban követé példáját, a legnagyobb csend­del. Most Silence arczizmain némi torzítások let­tek volna észrevehetők; de a mi barátunk nem látá azokat, mivel rendkívül komoly arczczal lát a munkájához, melyet most makacsabbul folytata, mivel ellenének mozdulatai némi nyugtalanságot árulanak el. Midőn igy ülének s ezérnások egymásnak, mint ugyanazon utón járó gőzmozdonyok, fütyöl­ve felelgete, Susan megnyitá az ajtót. A szegény gyermek, a nap nagy részét sí­rással töltő — s igy nem a legjobb kedvében vala, hanem azon pillanatban, midőn e jelenetet meg­látta, egy szűnni nem akaró nevetésben tört ki,­­ Silence pedig lebocsátá a tűt, és fél mosolyg­­va s fél boszúsan néze föl. Hősünk azonban za­­varhatlan kitartással folytató munkáját, s növe­­­kedő gyorsasággal hordozá a tűt. Végre maga a szegény Silence kisasszony is meg lön hódítva , ugyanazon görcsös kaczajbs tört ki, melyből nővére magához jőni nem tudott. Mire József végre elbocsátá a zsákot, s diadal­mas-elbizottan nézve föl igy szólt Susanhoz : „Kegyed nénje annyi ilyen vánkoshéjat von maga elé, hogy elijedt a nagy halomtól, fölszólita hát engemet, segítnék én is neki né­hányat megvarrni. Midőn beléptem, annyira el volt foglalva, hogy nem ért rá hozzám egy szót is szólani.“ „Kegyed, mint látom , ügyesen tud hazu­­dozni“ szólt Silence. „Ügyesen foltozni, akará mondani“ monda József. Susan, ki egész nap igen tragicus lelki álla­potban volt,­­ kinek gondolatai az örök elváláson alul nem szárnyal­nak, melyet ő minden szívsza­­kitó következményeivel együtt láta maga előtt,­­egész átalakulását érző lényének; mig József föl­használva a jó alkalmat, minden erejét kifejté, hogy társaságát földerítse; míg végre Silence is nyilvánítá, mikép ha egész nap mosott volna, úgy ki nem fárad, mint most a nevetésben,­­ az­tán kezébe véve a gyertyatartót, szíves vola az ifjakat magukra hagyni, hogy ügyeiket szabadon vitathassák. Egy kissé hosszasan tartó szünet állt be, miután eltávozott, mit végre is József szakita meg, ki Susan mellé ülve, komolyan kér­­dé, hogy atyja nem beszélt-e ma egybekelésük­ről Silence-al. „Dehogy beszélt! — hogy is jut eszedbe?“ szólt Susan, nevetve ez eszme képtelenségén. „Már minek újra e nevetés ?“ szólt József, „bizony ha magadra hagyálak — ma egész estre meg nem szűntél volna.“ De komolyan azt gya­nítom, mikép ma reggel atyám és köztetek va­lami kellemetlenség történt, — hanem azt tuda­kolni nem akarom. Csak azt tudatom veled, mi­­kép beleegyezését megtagadó egybekelésünktől, megtiltá nekem ismeretségünk folytatását — s végre.“ „Így hát én föloldalak minden ígéreteid teljesítése alól, — még mielőtt kérnél reá,“ szólt Susan. „Ah, te nagyon is engedékeny vagy“ felelt József; „de én nem hajlok oly könnyen bizonyos nekem tett ígéretek tárgyában, — hacsak az ér­zelem melyből azok eredének, meg nem szűnik.“ „Ő nem, nem“ szólt Susan komolyan, „hi­szen te ismersz, tudhatod, mikép nem ezt akarom mondani; — de ha atyádnak ellenvetése van ellenem.“ „Ha atyámnak ellenvetése van, szabadsá­gában áll kezedet nem kérni meg maga számára“ szólt József. „Józsi, tegyük félre a tréfát!“ szólt Susan. „Araszoljunk hát komolyan. Jól ismerem én a fiúi kötelesség határait, é­s mindenben, mi atyám boldogságát s jóllétét előmozditni képes, engedelmes vagyok. Én nem sokat adok az is­kolás gyermeki hiú engedelmességre. A mi csu­­­pán engem mint egyént illet, például egy nő vá­lasztása, — melytől számos évekig, még az ő ki­múlta után is, életem nyugalma függ, — úgy hi­szem jogom van személyes hajlamomnak enged­ni ; s kegyed engedelmével, kedves kisasszony, e szabadságot használni is fogom.“ „És ha atyádat fölingerled, — tudod milyen ember ő, s én nem akarok jövőd útjában állani.“ „Hát azt hiszed, Susan, mikép, én egyedül atyámra támaszkodom? — Nem! Érzek elég e­­rőt s képességet magamban, hogy nélkülözhetem őt, s ha azt hiszed, hogy én és te meg nem tu­dunk élni — taszíts el magadtól — és vegyünk örökre búcsút,“ ezeket mondván, József arcza nemes önérzettől loboga, mit egy gyámság alól fölszabadult ifjú sehol sem bir oly teljes mérték­ben, mint Amerikában. Egy pillanatra elhallgató, aztán folytató : „Én azonban tisztelem atyámat, bármit mondjanak róla mások, én az ő igyekeze­­tének köszönhetem neveltetésemet, mely által valamivé lehetek, s mindent el fogok követni, hogy szépszerűn nyerjem ki megegyezését, mit le­hetetlennek nem tartok. Az én atyám igen rész­rehajló a szép leányok irányában, s ha nyilt sza­­vak nem élesztik föl vitatási szenvedélyét, úgy hiszem boldogulni fogok vele; de történjék bármi, biztositsak én kedvesem, hogy határozatom megvan, s azt mi sem képes megrenditni.“ A társalgást, mely ezután következett, nem szükség leírnunk — képzelheti azt minden em­ber, ki hasonló helyzetben volt. (Vége következik.) 980 Konstantinápoly, jul. 17.­ ­ Jóllehet a dunai fejedelemségek már 14 nap óta megszállva vannak az oroszok által, az előleges vélemények, nyilatkozatok, s elmondott nagy szavak daczára is, ennek nem az a követke­­­zése lett, mint sokan hitték, az egyesült an­­­gol és franczia flotta kényelmesen ül még máig is a bezikai öbölben, a­nélkül hogy még csak gyanítni is lehetne annak a Dardanellákba be­­evezését, hanem az in­vasió esetére ez mélhatla­­nul megtörténő ténynek tartatik, minek most már nem valósulása a legkülönbözőbb és eltérőbb véleményekre adott alkalmat. — Történt azon­ban még­is az egyesült flotta részéről ma reggel óta egy kis mozgalom. Nyolcz kalauz gőzös most vonul a Bosporuson keresztül, mint mondják a fekete tengert stratégiai szempontból megis­merni — s hogy tulfelől a szebasztopoli hajóhad sem tétlen , annak tegnapelőtt világos je­lét adta, midőn 70 tengeri mértföldnyi távol­ságra a Bosporus torkolatától annak egy czirkáló csapatja mutatkozott, miről értesittetvén admiral Musztafa pasha, rögtön egy tekintélyes hajócsa­

Next