Budapesti Hírlap, 1853. december (282-306. szám)
1853-12-01 / 282. szám
Pest, Csütörtök. Megjelenik e lap , hétfőt s a főbb ünnepek utáni napokat kivéve , mindennap reggel. Előfizetési díj : Vidékre : félévre: 10 frt., évnegyedre: 5 fr. 20 kr. A „Napi Tudósító"-val együtt : félévre 12 frt, évnegyedre 6 frt 30 kr. Helyben: félévre: 8 frt., évnegyedre: 4 frt. A „Napi Tudósító“-val együtt: félévre 10 frt, évnegyedre: 5 frt. — A hirdetések ötször hasíbzott sorának egyszeri beiktatásáért 6 kr, többszöriért pedig 4 kr. Számíttatik. — Egyes szám 20 pkr. NEMHIVATALOS RÉSZ. BUDA , nov 29. Vannak pillanatok a népek életében, mik történetének fénypontjait képezik. Ily fénypont lesz Austria évkönyveiben örök időkre azon általános, legszivebb részvét, mely a hó előtt, legkegyelmesebb fejedelmünk életének Isten látható oltalma által történt megmentésének hkrére a nagy birodalom népeinél nyilatkozott, s mely a legbiztosb tanúságául tekintethetik annak, hogy minden népeit a loyalitás és hűség közös érzelme feloldhatlanul kapcsolja egybe. Ezen mélyen megrázó alkalommal az imádott fejedelem iránti őszinte érzület, gyermeki szeretet és ragaszkodás oly módon nyilatkozott, mi a legkésőbb ivadéknak is buzdító például, a mostani kornak pedig, mely fölött oly vészes viharok vonultak el, annak legszebb bizonyságául szolgálhat, hogy egyedül csak a fejedelem iránti hűség és szeretet szolgál biztos kezességéül a boldogság és áldásnak az államban. De ezen érzelmek, melyek Austria népeinek örökre becsületére válandanak, nem csak a loyalitás puszta szavai és nyilatkozataiból állottak, hanem általános áldozatkészség és sokféle nemes alapítványok által nagyszerűen bebizonyíttattak. Az Isten iránti hála , vallási és jótékony czélú kegyes adományok által vetélkedve tanúsíttatott, s nem egyet láttunk még a szegénység alacsonyunyhóiból is, ki Örömkönyek közt adá megtakargatott filléreit valamely jó czélra. Ki kételkedhetnék még, hogy ily nép mindig kész lesz vérét és életét is áldozni a szeretett Uralkodóért. Az ezen alkalommal létesített jótékony alapítványok közöl több, e kor emlékéül, az uralkodó legmagasb nevét viseli, így lentette a szeretet, és a Mindenhatóhoz intézett buzgó bálaima kegyes áldozatokban testesült meg. Egy a trónhoz legközelebb álló fenséges herczeg ezenfölül azon óhajtások valósítására, melyek minden szivekben ébredtek, a következő felejthetlen szavak által a legszebb alkalmat nyújtás .Hálánk és örömünk Hadd állitson emléket magának. Én életállásom legszebb előjogának tartom, mikép abban különös felszólítás létezik arra, hogy az Ő Felsége iránti alattvalói hűség , szeretet és ragaszkodás bebizonyításában mindenütt első legyek, s azért én elsé nyilvánítok egy gondolatot, melyről előre föl szabad tennem, mikép azt sokan üdvözlendik. Isten házában ünnepeltük Ő Felsége megmentetését, Isten háza lesz a legszebb emlék, mely által Austria hálája és öröme magát a világbak hirdetheti. „Egyes a 11 eres e jelszava 0 Felségének, és egyesült erővel e mezőn nagyszerűt alkothatni.“ Ezen a sziv bensejéből fakadt szavak, melyek a minden részről nyilatkozott nemes törekvéseknek középpontul szolgáltak, a hű alattvalóknak hűség- és szeretettől áradozó szivében csak tökéletes, örvendetes viszhangra találhattak; mindenki sietett a lojalitás maradandó bizonyságát adni, s igy a székvárosban nem sokára emelkedni fog a kegyelet ama magasztos emléke, a hálatemplom, mely a tárgy nagyságának megfelelőleg a keresztény gondolat föllengésének is kifejezést kölcsönözni kétségkívül legalkalmasabb. A magyar nemzet , amely az uralkodó iránti hűségét és ragaszkodását mindig készséggel bizonyítja be, egyfelől mélyen érzett sajnálattól meghatva, másfelől a veszélynek a szentelt főről Isten segélyének elfordítása fölött a legbensőbb örömtől föllángolva, szintén nem mulasztható el, soha félre nem ismert őszinte érzületét e magasztos czélra adakozások által bebizonyítani. Eddig e czélra, azon tetemes adományokon kívül, melyek az országból egyenesen Bécsbe folytak be, 165,020 pf. gyűlt össze, mely öoavoncL utólagos adomanyok uiAu.vicnn mg nagyobbra növelendnek. Most az Ur temploma, örök időkre szóló nagyjelentőségű emlékül, nem sokára létesülni fog. Austria minden népeinek a fejedelem iránti közös szeretete által az egyszersmind a szó legtökéletesebb értelmében austriai nemzeti mű lesz, és szent ivei alatt a szívekben soha ki nem alvó ragaszkodás a felséges császári ház iránt a szeretett Uralkodó megmentetése napját évenkint buzgó ájtattal ünneplendi, igy imádkozván : Isten! tartsd meg Urunk Császárunkat! Levelezések. Bécs, nov. 28. A Ismét az élelmiszerek drágasága, s enyhítésének egy eszközéről! — A bécsi sütő-ezék, mint emlitők 4—500 ezer forintot kér a községtől kölcsön; a kérelem alapjául a fővárosi lakos Előfizethetni —helyben a lapkiadó hivatalában, Lukácsi, és társ könyvnyomdájában Országút Komewalderházban , vagy a szerkesztőségnél ugyanott 2-dik emeletben, vidéken minden cs. kir. postahivatalnál.— Az előfizetést tartalmazó levelek a czim, lakhely s utolsó posta feljegyzése mellett, a pénzzel együtt bérmentesítve egyenesen a kiadó hivatalhoz vagy szerkesztőséghez utasítandók. BUDAPESTI HÍRLAP: _____________________________Szerkesztői iroda van: Ország-út, 6. sz. a. (Kunewalderház) 2-ik emeletben. A hivatalos „BUDAPESTI HÍRLAP“ jövő 1854-dik évi folyamára előfizetni a t. ez. közönség tisztelettel felhivatik. A „Napi Tudósító“ jelen év végével megszűnvén, az előfizetési ár a régi marad, mint következik : 1.0 Félésre : helyben 8 pft. Vidékre postán küldve 10 pft. 2.) Évnegyedre : helyben 4 pft. Vidékre postán küldve 5 pft. 20 kr. Előfizetni lehet minden cs. k. postán — itt helyben egyedül a szerkesztőségnél (Országút 6. sz. alatt Kunewalderház 2-dik emelet) hová az előfizetési pénzek beküldendők. Az előfizetésnek mielőbbi beküldésére és a czimek világos és hibátlan írására a t. sz. közönséget tisztelettel kérjük és figyelmeztetjük. SZERKESZTŐSÉG. HIVATALOS RÉSZ. A magas cs. k. pénzügyi ministérium f. évi november hó 15-én 44538—2851 sz. a. kelt rendelet által Rácz Károly pénzügyi fogalmazót III. osztályú pénzügyi kerületi biztossá ideiglenesen kinevezte. A pénzügyministeriumnak az igazságügy ministeriummal egyetértőleg 1853. october 12-kén kelt rendelete,*) kiható azon koronaországokra, melyekben a magyar magánjog érvényes volt, az 1850. augustus 2-kán kelt illeték-törvény 57. §-nak a nőhozományra és a házasság alatti szerzeményekre, továbbá a 114/65 díjszabási tételnek az irtásföldek eladására, alkalmazása iránt. A pénzügyministerium az igazságügyi ministeriummal egyetértőleg az 1850. augustus 2-kán kelt illetéktörvény 57. §-nak és vit/sa díjszabási tételének alkalmazása tárgyában következő határozatokat találja kibocsátandóknak : 1. A nő-hozomány , azaz a mit a feleség a házasságba magával hozott, vagy a mi rá a házasság ideje alatt száll és a melynek tulajdoni jogát férjére át nem ruházta, a férj hagyatékának alkatrészét nem képezi. Ha azonban a hozomány ezen hagyatékkal összekeveredett, úgy annak kihasítása csak annyiban történik, a mennyiben ezen körülmény és az özvegy igényei hitelesen bebizonyitják. 2. Nem nemesek hagyatékából az átalános polgári törvénykönyv hatályba léptének időpontja előtt kötött házasságoknál, különös szerződések hiányában, az örökhagyó neje részére abból , a mi a házasság alatt szereztetett s az örökösök által, vagy *) Birod. törv lap 1853. oct. 24-dikén LXX. db. 212. sz. ezek ellenmondása esetében, a bíró által ilyen szerzeménynek ismertetett, a nőt illető fifielész illetékmentesen kezelendő. A nemes örökhagyó nejére ezen rendelkezés csak akkor alkalmazandó, ha a házasság alatti szerzemény fele részéhezi tulajdoni jog neki a meghalt férj által szerződésileg megadatott. 3. Irtásföldek eladásai, ingatlan dolgok tulajdoni jogának fizetés melletti átruházásai kép vetendők az illeték alá. Baumga r tner s. k. K raus s s. k. a Uj zongora és Liszt Ferencz. Korunk és főkép századunk haladásának leghatályosabb tényezője a technika. Nem csak az ipar és kereskedésben ad ez a régi viszonyoknak új alakot, hanem a művészetek nagy részébe is bebocsátó termékeny ágait. A vegytan a festészetben uj aerát kezdő Daguerre nevével. A kézműtan mechanikai ága új hangszereket dikt elő, melyek által a művészek a hangok újabb s ezelőtt nem sejtett birodalmát fedezik föl. A zongora, azon alakban, mely most minden műveltségre igényt tartó családok legkedvesebb házi bútora, korunk szüleménye. Mi különbség nagyanyáink egyszerű hárfája, a múlt századok cytherája és azon hangszer-óriás között, melyen egy Liszt vagy Thalberg szelleme képes revelálni magát! Oly különbség, mint az eszkimók szavai és azon nyelv között, mely például egy Shakespearenek volt orgánuma! Azon művek után, mikkel nagy zongora-virtuózaink a közönség érzelmei fölött korlátlanul uralkodának, azt hívők : eddig van a zenészet és hangszerek ,,ne tovább“ja. De a „hangok nagy tanárja“ nem volt e véleményben. Liszt Ferencz előtt közönyösekké váltak az egész művelt világ habárai, miután mindig új után törekvő szelleme mitsem talált, mely lángoló képzeletét kielégítse. Ezért vonult salontai magányába s ezért vonakodott a geniején lelkesülő közönség előtt hosszas idő óta megjelenni. Uj hangszerről gondolkozott, mely eszméit teljesebb és változatos nyelven fejezhesse ki. Németország első rangú zongora-készítőivel téve magát e végre érintkezésbe — sőt Oroszországban nagy öszvegeket áldozott oly hangszer létesítésére, mely képzeletét szüntelen foglalkoztatá. Már csaknem felhagyott reményével, midőn egy ifjú jelenté magát nála, s igéré, hogy azt, mit oly sok jeles kézműves hasztalan kisértett meg, ölésre hozandja, s három hónap mulva a kivánt hangszer salonjában leend. — Mi sem kötelezne le nagyobb mértékben — feleli Liszt. — De már számos igen tapasztalt emberek fáradoztak ebben hasztalan, félek, hogy ön nem vete eléggé számot azon nehézségekkel, melyeket leküzdenie kellend. — ön hangszere, felelt az ifjú — három hó múlva itt Weimarban, salonjában leend — s ezzel távozott. Ez ifjú Alexandre ur volt, a melodium feltalálója, e hangversenyi orgonáé, melynek hangja s változatai a hangok egész költészetét magában foglalják, — s mi nem sokára annyira el fog terjedni, mint jelenleg a zongora. Mielőtt e hangszert leírnók, mely Liszt Ferenczet kényszerítni fogja újra megjelenni az általa annyiszor elbűvölt közönség előtt, nem lesz fölösleges a világ e híres zenésze életéről pár vonásban vázlatot adnunk. Liszt Ferencz 1809-ben September 22-én született Sopron megyei Doborjányban (Reiding). Már hat éves korában kezde el zongorám tanulmányát. Kilencz éves korában Eszterházy hg. előtt játszván, ez segíté őt pályája első lépteiben, így ismerkedett meg Haydnnal, kinek tanácsai nem valának rá befolyás nélkül. A herczeg uradalmaiban hivataloskodó atyja maga is kitűnő zenész vola. Ő ada oktatást fiának a zongora legelső elemeiben, s a fiatal tanítvány, hatalmas pártfogók által segitve, Pozsonba ment át, hol hatszáz vrtnyi évi, segélypénzével bevégezhető zenészeti tanulmányait. Ekkor atyja Bécsbe vivé őt, hol Czerny, néhány havi alapos tanítása után, kijelenté, mikép tanítványának többé nincs mit tanulnia tőle, s annyira megtisztelve érzé magát az által, hogy Liszt Ferenczet tanítványai közé számíthatja, mikép a tandíj elfogadására bírni nem lehetett. Az öreg Salierinél a zeneszerzést tanulmányozd, s így gyorsan haladt tehetségeinek fejlesztésében.Liszt olyan hamar tanuld ki a piano minden titkait, hogy a siker szele által hajtva, Paris felé vette útját. Ez 1823-ban volt, s így 14 éves korában. Ő nem mint ismeretlen érkezett Párisba. Útjában minden nevezetesebb városban hangversenyt ad, melyeknek híre előbb jutott a művészet fővárosába, mint maga. A tél folytában többször hallata magát az opera színpadán. Az előidézett sensatió hatalmas volt, őt csoda-zongorásznak nevezék el. Azon égő, csaknem villanyzó szemek, e széles fedetlen homlok, mely körül tömött fürtök hullámzottak, s a mosoly, mely az érzelem legélénkebb kifejezése volt, a közönségre mély benyomást tevének. E szép arcz, mely élénkségére nézve franczia, férfias komolyságára nézve magyar, és ábrándosságára nézve germán volt, egy a zene világában jellemzetes egyéniségre mutatónak. Liszt az előadási erős és színezett kinyomat által a nagy óvatlan közönséget is átvillanyozta, míg kellem, finomság, költészet s kitűnő ízlés általa, válogatott hallgatókat is bámulatra ragadd. 1824-ben átment a csatornán. Angolország ugyanazon lelkesedéssel fogadd, mint a francziát. Aztán újra visszatért dicsőségének valódi templomába, Párisba. Azon dicsvágytól, mely gyakran a fiatal művészeket igen korán ösztönzi babérok szerzésére, mint Mozart, a színpadot kisérte meg, s 1825. évi oct. 7-kén egy „Don Sancho vagy a szerelem vára“ czímű dalművet adata. Isten tudná azon kritikák szerét, számát melyek egyszerre rátámadának, rá, a szegény 16 éves gyermekre, kit a legragyogóbbvégzet betöltésére lelke ellenállhatlanul magával ragadott, ki nem láta többé gátat maga előtt, kit az ihlettség már némileg elvakíta. A rendszerekhez szoros ragaszkodás el akard zárni útját; azonban voltak, kik egy támadó dicsőség iránti részvétükben, e műben valódi tehetség magvait és valódi szépségeket fedeztek föl. Tagadni nem lehet, mikép abban egy oly zeneszerző tapogatódzásai is láthatók valának, ki a szerkesztés tanával nem elég közel ismeretes , s maga is egy a vidéken, u. m. Bordeaux, Lyon és Toulouseban tett kirándulás után, hol általános bámulatot gerjesztett, szükségesnek látó tanulmányai befejezését. A tudós Reichától megtanuld azt, mit nem eléggé, vagy általában nem tudott. De lelke egyszerre ábrándokba merült; képzelete a véletlenbe tévedő, s mysticus vallásosság lett az érzelmei fölött. A szerelem volt-e már, az ihletett költők ez életszüksége, mely rá titkos harmatát önté ? Levertté len s csaknem megvető művészete iránt. Szerencsére a setét bú napjai nem valának tartósak. Atyja vele volt s elvond csüggesztő eszméitől, Schweiczba utaztak, hol az uj tapsok visszaadák egész erélyét. Liszt másodszor ment Angolországba, s mi 282. Deczember 1-jén 1853.