Budapesti Hírlap, 1853. december (282-306. szám)

1853-12-01 / 282. szám

Pest, Csütörtök. Megjelenik e lap , hétfőt s a főbb ünnepek utáni napokat ki­véve , mindennap reggel. Előfizetési díj : Vidékre : félév­re: 10 frt., évnegyedre: 5 fr. 20 kr. A „Napi Tudó­sító"-val együtt : félévre 12 frt, évnegyedre 6 frt 30 kr. Helyben: félévre: 8 frt., évnegyedre: 4 frt. A „Napi Tudósító“-val együtt: félévre 10 frt, évne­gyedre: 5 frt. — A hirdetések ötször hasíbzott sorá­nak egyszeri beiktatásáért 6 kr, többszöriért pedig 4 kr. Szá­­míttatik. — Egyes szám 20 pkr. NEMHIV­AT­ALOS RÉSZ. BUDA , n­ov 29. Vannak pillanatok a népek életében, mik történetének fénypontjait képezik. Ily fénypont lesz Austria évkönyveiben örök időkre azon álta­lános, legszivebb rész­vét, mely a­ hó előtt, legke­­gyelmesebb­ fejedelmünk életének Isten látható oltalma által történt megmentésének h­krére a nagy birodalom népeinél nyilatkozott, s mely a legbiztosb tanúságául tekintethetik annak, hogy minden népeit a loyalitás és hűség közös érzelme feloldhatlanul kapcsolja egybe. Ezen mélyen megrázó alkalommal az imádott fejedelem iránti őszinte érzület, gyermeki szeretet és ragaszkodás oly módon nyilatkozott, mi a legkésőbb ivadék­nak is buzdító például, a mostani kornak pedig, mely fölött oly vészes viharok vonultak el, annak legszebb bizonyságául szolgálhat, hogy egyedül csak a fejedelem iránti hűség és szeretet szolgál biztos kezességéül a boldogság és áldásnak az államban. De ezen érzelmek, melyek Austria népeinek örökre becsületére válandanak, nem csak a loya­litás puszta szavai és nyilatkozataiból állottak, hanem általános áldozatkészség és sokféle nemes alapít­ványok által nagyszerűen bebizonyíttattak. Az Isten iránti hála , vallási és jótékony czélú kegyes adományok által vetélkedve tanúsíttatott, s nem egyet láttunk még a szegénység alacson­yunyhóiból is, ki Örömkönyek közt adá megtakar­gatott filléreit valamely jó czélra. Ki kételked­hetnék még, hogy ily nép mindig kész lesz vérét és életét is áldozni a szeretett Uralkodóért. Az ezen alkalommal létesített jótékony ala­pítványok közöl több, e kor emlékéül, az uralko­dó legmagasb nevét viseli, így len­tette a szere­tet, és a Mindenhatóhoz intézett buzgó bálaima kegyes áldozatokban testesült meg. Egy a trónhoz legközelebb álló fenséges herczeg ezenfölül azon óhajtások valósítására, melyek minden szivekben ébredtek, a következő felejth­etlen szavak által a legszebb alkalmat nyúj­­tás .Hálánk és örömünk Hadd állitson emléket magának. Én életállásom legszebb előjogának tartom, mikép abban különös felszólítás létezik arra, hogy az Ő Felsége iránti alattvalói hű­ség , szeretet és ragaszkodás bebizonyításában mindenütt első legyek, s azért én elsé nyilvání­tok egy gondolatot, melyről előre föl­ szabad ten­nem, mikép azt sokan üdvözlendik. Isten házá­ban ünnepeltük Ő Felsége megmentetését, Is­ten­ háza lesz a legszebb emlék, mely által Aus­tria hálája és öröme magát a világbak hirdetheti. „E­gyes a 11 ere­s e jelszava 0 Felségé­nek, és egyesült erővel e mezőn nagyszerűt al­kothatni.“ Ezen a sziv bensejéből fakadt szavak, me­lyek a minden részről nyilatkozott nemes törek­véseknek középpontul szolgáltak, a hű alattva­lóknak hűség- és szeretettől áradozó szivében csak tökéletes, örvendetes viszhangra találhattak; mindenki sietett a lojalitás maradandó bizony­ságát adni, s igy a székvárosban nem sokára e­­melkedni fog a kegyelet ama magasztos emléke, a hálatemplom, mely a tárgy nagyságának meg­­felelőleg a keresztény gondolat föllengésének is kifejezést kölcsönözni kétségkívül legalkalma­sabb. A magyar nemzet , a­mely az uralkodó iránti hűségét és ragaszkodását mindig készség­gel bizonyítja be, egyfelől mélyen érzett sajná­lattól meghatva, másfelől a veszélynek a szentelt főről Isten segélyének­ elfordítása fölött a leg­bensőbb örömtől föllángolva, szintén nem mu­­lasztható el, soha félre nem ismert őszinte érzü­letét e magasztos czélra adakozások által bebi­zonyítani. Eddig e czélra, azon tetemes adomá­nyokon kívül, melyek az országból egyenesen Bécsbe folytak be, 165,020 pf. gyűlt össze, mely öoavoncL utólagos adom­an­yok uiAu.vicnn m­g nagyobbra növelendnek. Most az Ur temploma, örök időkre szóló nagyjelentőségű emlékül, nem sokára létesülni fog. Austria minden népeinek a fejedelem iránti közös szeretete által az egyszersmind a szó leg­tökéletesebb értelmében austriai nemzeti mű lesz, és szent ivei alatt a szívekben soha ki nem alvó ragaszkodás a felséges császári ház iránt a szere­tett Uralkodó megmentetése napját évenkint buz­gó ájtattal ünneplendi, igy imádkozván : Isten! tartsd meg Urunk Császá­runkat! Levelezések. Bécs, nov. 28. A Ismét az élelmi­szerek drágasága, s eny­hítésének egy eszközéről! — A bécsi sütő-ezék, mint emlitők 4—500 ezer forintot kér a község­től kölcsön; a kérelem alapjául a fővárosi lakos­ Előfizethetni —­helyben a lapkiadó hivatalában, Lukácsi,­ és társ könyvnyomdájában Országút Kome­­walderházban , vagy a szerkesztőségnél ugyan­ott 2-dik emeletben, vidéken minden cs. kir. posta­hivatalnál.­­— Az előfizetést tartalmazó levelek a czim, lakhely s utolsó posta feljegyzése mellett, a pénzzel együtt bérmentesítve egyenesen a kiadó hivatalhoz vagy szerkesztőséghez utasítandók. BUDAPESTI HÍRLAP: _____________________________Szerkesztői iroda van: Ország-út, 6. sz. a. (Kunewalderház) 2-ik emeletben. A hivatalos­­ „BUDAPESTI HÍRLAP“ jövő 1854-dik évi folyamára előfizetni a t. ez. közönség tisztelettel felhivatik. A „Napi Tudósító“ jelen év végével megszűnvén, az előfizetési ár a régi marad, mint következik : 1.0 Félésre : helyben 8 pft. Vidékre postán küldve 10 pft. 2.) Évnegyedre : helyben 4 pft. Vidékre postán küldve 5 pft. 20 kr. Előfizetni lehet minden cs. k. postán — itt helyben egyedül a szerkesztőségnél (Országút 6. sz. alatt Kunewalder­ház 2-dik emelet) hová az előfizetési pénzek beküldendők. Az előfizetésnek mielőbbi beküldésére és a czimek világos és hibátlan írására a t. sz. közönséget tisztelettel kérjük és figyelmeztetjük. SZERKESZTŐSÉG. HIVATALOS RÉSZ. A magas cs. k. pénzügyi ministérium f. évi november hó 15-én 44538—2851 sz. a. kelt ren­delet által Rácz Károly pénzügyi fogalmazót III. osztályú pénzügyi kerületi biztossá ideiglenesen ki­nevezte. A pénzügyministeriumnak az igaz­ság­ü­g­y m­inisteriummal egye­tértől­eg 1853. october 12-kén kelt rendelete,*) kiható azon koronaországokra, melyekben a magyar magánjog érvényes volt, az 1850. augustus 2-kán kelt illeték-törvény 57. §-nak a nőhozományra és a házasság alatti szer­zeményekre, továbbá a 114/65 díjszabási tételnek az irtásföldek eladására, alkalmazása iránt. A pénzügyministerium az igazságügyi minis­­teriummal egyetértőleg az 1850. augustus 2-kán kelt illeték­törvény 57. §-nak és vit/sa díjszabási tételének alkalmazása tárgyában következő határo­zatokat találja kibocsátandóknak : 1. A nő-hozomány , azaz a mit a feleség a há­zasságba magával hozott, vagy a mi rá a házasság ideje alatt száll és a melynek tulajdoni jogát férjére át nem ruházta, a férj hagyatékának alkatrészét nem képezi. Ha azonban a hozomány ezen hagya­tékkal összekeveredett, úgy annak kihasítása csak annyiban történik, a mennyiben ezen körülmény és az özvegy igényei hitelesen bebizonyitják. 2. Nem nemesek hagyatékából az átalános polgári törvénykönyv hatályba léptének időpontja előtt kötött házasságoknál, különös szerződések hiá­nyában, az örökhagyó neje részére abból , a mi a házasság alatt szereztetett s az örökösök által, vagy *) Birod. törv lap 1853. oct. 24-dikén LXX. db. 212. sz. ezek ellenmondása esetében, a bíró­ által ilyen szer­zeménynek ismertetett, a nőt illető fifiel­ész illeték­­mentesen kezelendő. A nemes örökhagyó nejére ezen rendelkezés csak akkor alkalmazandó, ha a házasság alatti szer­zemény fele részéhezi tulajdoni jog neki a meghalt férj által szerződésileg megadatott. 3. Irtásföldek eladásai, ingatlan dolgok tulaj­doni jogának fizetés melletti átruházásai kép veten­­dők az illeték alá. B­a­u­m­g­a r t­n­e­r s. k. K r­a­u­s s s. k. a Uj zongora és Liszt Ferencz. Korunk és főkép századunk haladásának leg­hatályosabb tényezője a technika. Nem csak az ipar és kereskedésben ad ez a régi viszonyoknak új alakot, hanem a művészetek nagy részébe is bebocsátó termékeny ágait. A vegytan a festészetben uj aerát kezdő Da­guerre nevével. A kézműtan mechanikai ága új hangszereket dik­t elő, melyek által a művészek a hangok újabb s ezelőtt nem sejtett birodalmát fedezik föl. A zongora, azon alakban, mely most min­den műveltségre igényt tartó családok legkedve­sebb házi bútora, korunk szüleménye. Mi különbség nagyanyáink egyszerű hárfája, a múlt századok cytherája é­s azon hangszer-ó­riás között, melyen egy Liszt vagy Thalberg szel­leme képes revelálni magát! Oly különbség, mint az eszkimók szavai és a­­zon nyelv között, mely például egy Shakespeare­­nek volt orgánuma! Azon művek után, mik­kel nagy zongora-virtuózaink a közönség érzel­mei fölött korlátlanul uralkodának, azt hívők : ed­­­dig van a zenészet és hangszerek ,,ne­ tovább“ja. De a „hangok nagy tanárja“ nem volt e vé­leményben. Liszt Ferencz előtt közönyösekké váltak az egész művelt világ habárai, miután mindig új után törekvő szelleme mitsem talált, mely lángoló képzeletét kielégítse. Ezért vonult salontai magán­yába s ezért vo­nakodott a geniején lelkesülő közönség előtt hosszas idő óta megjelenni. Uj hangszerről gondolkozott, mely eszméit teljesebb és változatos­ nyelven fejezhesse ki. Németország első rangú zongora-készítőivel téve magát e végre érintkezésbe — sőt Oroszország­ban nagy öszvegeket áldozott oly hangszer léte­sítésére, mely képzeletét szüntelen foglalkoztatá. Már csaknem felhagyott reményével, midőn egy ifjú jelenté magát nála, s igéré, hogy azt, mit oly sok jeles kézműves hasztalan kisértett meg, ölés­re hozandja, s három hónap mulva a kivánt hang­szer salonjában leend. — Mi sem kötelezne le nagyobb mértékben — feleli Liszt. — De már számos igen tapasztalt emberek fáradoztak ebben hasztalan, félek, hogy ön nem vete eléggé számot azon nehézségekkel, melyeket leküzdenie kellend. — ön hangszere, felelt az ifjú — három hó múlva itt Weimarban, salonjában leend — s ezzel távozott. Ez ifjú Alexandre ur volt, a melodium fel­találója, e hangversenyi orgonáé, melynek hangja s változatai a hangok egész költészetét magában foglalják, — s mi nem sokára annyira el fog ter­jedni, mint jelenleg a zongora. Mielőtt e hangszert leírnók, mely Liszt Fe­­renczet kényszerítni fogja újra megjelenni az ál­tala annyiszor elbűvölt közönség előtt, nem lesz fölösleges a világ e híres zenésze életéről pár vonásban vázlatot adnunk. Liszt Ferencz 1809-ben September 22-én született Sopron megyei Doborjányban (Reiding). Már hat éves korában kezde el zongorám tanul­mányát. Kilencz éves korában Eszterházy hg. előtt játszván, ez segíté őt pályája első lépteiben, így ismerkedett meg Haydn­nal, kinek tanácsai nem valának rá befolyás nélkül. A herczeg uradalma­iban hivataloskodó atyja maga is kitűnő zenész vola. Ő ada oktatást fiának a zongora legelső ele­meiben, s a fiatal tanítvány, hatalmas pártfogók által segitve, Pozsonba ment át, hol hatszáz v­­rtnyi évi, segélypénzével bevégezhető zenészeti tanulmányait. Ekkor atyja Bécsbe vivé őt, hol Czerny, néhány havi alapos tanítása után, kijelen­té, mikép tanítványának többé nincs mit tanulnia tőle, s annyira megtisztelve érzé magát az által, hogy Liszt Ferenczet tanítványai közé számíthat­ja, mikép a tandíj elfogadására bírni nem lehetett. Az öreg Salierinél a zeneszerzést tanulmá­nyozd, s így gyorsan haladt tehetségeinek fejlesz­tésében.Liszt olyan hamar tanuld ki a piano minden titkait, hogy a siker szele által hajtva, Paris felé vette útját. Ez 1823-ban volt, s így 14 éves ko­rában. Ő nem mint ismeretlen érkezett Párisba. Útjában minden nevezetesebb városban hangver­senyt ad­, melyeknek híre előbb jutott a művé­szet fővárosába, mint maga. A tél folytában több­ször hallata magát az opera színpadán. Az elői­dézett sensatió hatalmas volt, őt csoda-zongo­­rásznak nevezék el. Azon égő, csaknem villanyzó szemek, e széles fedetlen homlok, mely körül tö­mött fürtök hullámzottak, s a mosoly, mely az ér­zelem legélénkebb kifejezése volt, a közönségre mély benyomást tevének. E szép arcz, mely é­­lénkségére nézve franczia, férfias komolyságára nézve magyar, és ábrándosságára nézve germán volt, egy a zene világában jellemzetes egyéniség­re mutatónak. Liszt az előadási erős és színezett kinyomat által a nagy óvatlan közönséget is át­­villanyozta, míg kellem, finomság, költészet s ki­tűnő ízlés által­a, válogatott hallgatókat is bá­mulatra ragadd. 1824-ben átment a csatornán. Angolország ugyanazon lelkesedéssel fogadd, mint a francziát. Aztán újra visszatért dicsőségének valódi tem­plomába, Párisba. Azon dicsvágytól, mely gyakran a fiatal mű­vészeket igen korán ösztönzi babérok szerzésé­re, mint Mozart, a színpadot kisérte meg, s 1825. évi oct. 7-kén egy „Don Sancho vagy a szerelem vára“ czímű dalművet adata. Isten tudná azon kritikák szerét, számát melyek egyszerre rátá­­madának, rá, a szegény 16 éves gyermekre, kit a legragyogóbb­­végzet betöltésére lelke ellenáll­­hatlanul magával ragadott, ki nem láta többé gá­tat maga előtt, kit az ihlettség már némileg elva­­kíta. A rendszerekhez­ szoros ragaszkodás el aka­rd zárni útját; azonban voltak, kik egy támadó dicsőség iránti részvétükben, e műben valódi te­hetség magvait és valódi szépségeket fedeztek föl. Tagadni nem lehet, mikép abban egy oly ze­neszerző tapogatódzásai is láthatók valának, ki a szerkesztés tanával nem elég közel ismeretes , s maga is egy a vidéken, u. m. Bordeaux, Lyon és Toulouseban tett kirándulás után, hol általános bámulatot gerjesztett, szükségesnek látó tanul­mányai befejezését. A tudós Reichától megtanu­ld azt, mit nem eléggé, vagy általában nem tu­dott. De lelke egyszerre ábrándokba merült; képzelete a véletlenbe tévedő, s mysticus vallá­sosság lett az érzelmei fölött. A szerelem volt-e már, az ihletett költők ez életszüksége, mely rá titkos harmatát önté ? Levertté len s csaknem megvető művészete iránt. Szerencsére a setét bú napjai nem valának tartósak. Atyja vele volt s elvond csüggesztő eszméitől, Schweiczba utaztak, hol az uj tapsok visszaadák egész erélyét. Liszt másodszor ment Angolországba, s mi­ 282. Deczember 1-jén 1853.

Next