Budapesti Hírlap, 1853. december (282-306. szám)

1853-12-01 / 282. szám

Pest, Csütörtök, 282. Deczember 1-jén 1853. Megjelenik e lap , hétfőt s a főbb ünnepek utáni napokat ki­véve , mindennap reggel. Előfizetési dij : Vidékre : félév­re: 10 frt., évnegyedre: 5 fr. 20 kr. A „Napi Tudó­sító"-val együtt : félévre 12 frt, évnegyedre 6 frt 30 kr. Helyben, félévre: 8 frt., évnegyedre; 4 frt. A „Napi Tudósító“-val együtt: félévre 10 frt, évne­gyedre: 5 frt. — A hirdetések ötször hasíbzott sorá­nak egyszeri beiktatásáért 6 kr, többszöriért pedig 4 kr, S*á- mlttatlk. — Egyes szám 20 pkr. Klőttzethetni —-helyben a lapkiadó hivatalában, Lukácsi,. és társ könyvnyomdájában Országút Kome- wnlderházban , vagy a szerkesztőségnél ugyan­ott 2-dlk emeletben, vidéken minden cs. klr. posta­hivatalnál. -— Az előfizetést tartalmazó levelek a czim, lakhely s utolsó posta feljegyzése mellett, a pénzzel együtt bérmentesítve egyenesen akiadó hivatalhoz vagy szerkesztőséghez utasltandók. A hivatalos ^ „BUDAPESTI HÍRLAP“ jövő 1854-dik évi folyamára előfizetni a t. ez. közönség tisztelettel felhivatik. A „Napi Tudósító“ jelen év végével megszűnvén, az előfizetési ár a régi marad, mint következik : 1.0 Féléire : helyben 8 pft. Vidékre postán küldve 10 pit. 2.) Évnegyedre : helyben 4 pft. Vidékre postán küldve 5 pft. 20 kr. Előfizetni lehet minden cs. k. postán — itt helyben egyedül a szerkesztőségnél (Országút 6. sz. alatt Kunewalder­ház 2-dik emelet) hová az előfizetési pénzek beküldendők. Az előfizetésnek mielőbbi beküldésére és a czimek világos és hibátlan Írására a t. ez. közönséget tisztelettel kérjük és figyelmeztetjük. SZERKESZTŐSÉG. HIVATALOS RÉSZ. A magas cs. k. pénzügyi mimstérium f. évi november hó 15-én 44538—2851 sz. a. kelt ren­delet által Rácz Károly pénzügyi fogalmazót III. osztályú pénzügyi kerületi biztossá ideiglenesen ki­nevezte. Apénzügyministeriumnakaz igaz­ság ü g y m inisteriummal egye tértöl eg 1853. October 12-kén kelt rendelete,*) kiható azon koronaországokra, melyekben a magyar magánjog érvényes volt, az 1850. augustus 2-kán kelt illeték-törvény 57. §-nak a nőhozományra és a házasság alatti szer­zeményekre, továbbá a 114/65 díjszabási tételnek az irtásföldek eladásárai alkalmazása iránt. A pénzügyministerium az igazságügyi minis- teriummal egyetértöleg az 1850. augustus 2-kán kelt illeték-törvény 57. §-nak és ,it/sa díjszabási tételének alkalmazása tárgyában következő határo­zatokat találja kibocsátandóknak : 1. A nő-hozomány , azaz a mit a feleség a há­zasságba magával hozott, vagy a mi rá a házasság ideje alatt száll és a melynek tulajdoni jogát férjére át nem ruházta, a férj hagyatékának alkatrészét nem képezi. Ha azonban a hozomány ezen hagya­tékkal összekeveredett, úgy annak kihasitása csak annyiban történik, a mennyiben ezen körülmény és az özvegy igényei hitelesen bebizonyitvák. 2. Nem nemesek hagyatékából az átalános polgári törvénykönyv hatályba léptének időpontja előtt kötött házasságoknál, különös szerződések hiá­nyában, az örökhagyó neje részére abból , a mi a házasság alatt szereztetett s az örökösök által, vagy *) Birod. törv lap 1853. oct. 24-dikén LXX. db. 212. sz. ezek ellenmondása esetében, a bíró. által ilyes szer­zeménynek ismertetett, a nőt illető fifiej-ész illeték- mentesen kezelendő. A nemes örökhagyó nejére ezen rendelkezés csak akkor alkalmazandó, ha a házasság alatti szer­zemény fele részéhezi tulajdoni jog neki a meghalt férj által szerződésileg megadatott. 3. Irtásíöldek eladásai, ingatlan dolgok tulaj­doni jogának fizetés melletti átruházásaikép veten- dők az illeték alá. B a u m g a r t n-e r s. k. K r a u s s s. k. NEMHÍV AT ALOS RÉSZ. BUDA , n ov 29. Vannak pillanatoka népek életében, mik történetének fénypontjait képezik. Ily fénypont lesz Austria évkönyveiben örök időkre azon álta­lános, legsziveeb részrvét, mely x) hó előtt, legke- gyelmesebb'fejedelmünk életének Isten látható oltalma által történt megmentésének liirére a nagy birodalom népeinél nyilatkozott, s mely a legbiztosb tanúságául tekintethetik annak, hogy minden népeit a loyalitás és hűség közös érzelme feloldhatlanul kapcsolja egybe. Ezen mélyen megrázó alkalommal az imádott fejedelem iránti őszinte érzület, gyermeki szeretet és ragaszkodás oly módon nyilatkozott, mi a legkésőbb ivadék­nak is buzdító például, a mostani kornak pedig, mely fölött oly vészes viharok vonultak el, annak legszebb bizonyságául szolgálhat, hogy egyedül csak a fejedelem iránti hűség és szeretet szolgál biztos kezességéül a boldogság és áldásnak az államban. De ezen érzelmek, melyek Austria népeinek örökre becsületére válandanak, nem csak a loya­litás puszta szavai és nyilatkozataiból állottak, hanem általános áldozatkészség és sokféle nemes alapit-ványok által nagyszerűen bebizonyittattak. Az Isten iránti bála , vallási és jótékony czélu kegyes adományok által vetélkedve tanúsíttatott, s nem egyet láttunk még a szegénység alacson kunyhóiból is, ki Örömkönyek közt adá megtakar­gatott filléreit valamely jó czélra. Ki kételked­hetnék még, hogy ily nép mindig kész lesz vérét és életét is áldozni a szeretett Uralkodóért. Az ezen alkalommal létesített jótékony ala­pítványok közöl több, e kor emlékéül, az uralko­dó legmagasb nevét viseli. így lön tetté a szere­tet, és a Mindenhatóhoz intézett buzgó bálaima kegyes áldozatokban testesült meg. Egy a trónhoz legközelebb álló fenséges herczeg ezenfölül azon óhajtások valósítására, melyék minden szivekben ébredtek, a következő felejth etlen szavak által a legszebb alkalmat nyuj- tá: .Hálánk és örömünk Hadd állitson emléket magának. Én életállásom legszebb előjogának tartom, mikép abban különös felszólítás létezik arra, hogy az 0 Felsége iránti alattvalói hű­ség , szeretet és ragaszkodás bebizonyításában mindenütt első legyek, s ázért én első nyilvání­tok egy gondolatot, melyről előre föl.szabad ten­nem, mikép azt sokan üdvözlendik. Isten házá­ban ünnepeltük 0 Felsége megmentetését, Is­ten-háza lesz a legszebb emlék, mely által Aus­tria hálája és öröme magát a világbak hirdetheti. „E gyes ü 11 6rő v ejelszava 0 Felségé­nek, és egyesült erővel e mezőn nagyszerűt al­kothatni.“ Ezen a sziv bensejéből fakadt szavak, me­lyek a minden részről nyilatkozott nemes törek­véseknek középpontul szolgáltak, a hű alattva­lóknak hűség- és szeretettől áradozó szivében csak tökéletes, örvendetes viszhangra találhattak; mindenki Sietett a loyalitás maradandó bizony­ságát adni, s igy a székvárosban nem sokára e- melkedni fog a kegyelet ama magasztos emléke, a hálatemplom, mely a tárgy nagyságának meg- felelőleg a keresztény gondolat föllengésének is kifejezést kölcsönözni kétségkívül legalkalma­sabb. A magyar nemzet , — mely az uralkodó iránti hűségét és ragaszkodását mindig készség­gel bizonyitja be, egyfelől mélyen érzett sajná­lattól meghatva, másfelől a veszélynek a szentelt főről Isten segélyéveli elforditása fölött a leg­bensőbb örömtől föllángolva, szintén nem mu- laszthatá el, soha félre nem ismert őszinte érzü­letét e magasztos czélra adakozások által bebi­zonyítani. Eddig e czélra, azon tetemes adomá­nyokon kívül, melyek az országból egyenesen Bécsbe folytak be, 165,020 pf. gyűlt össze, mely öoavo6cL utólagos auornaiiyoK uiAu.v^cnn m(A nagyobbra növelendnek. Most az Ur temploma, örök időkre szóló nagyjelentőségű emlékül, nem sokára létesülni fog. Austria minden népeinek a fejedelem iránti közös szeretete által az egyszersmind a szó leg­tökéletesebb értelmében austriai nemzeti mű lesz, és szent ivei alatt a szivekben soha ki nem alvó ragaszkodás a felséges császári ház iránt a szere­tett Uralkodó megmentetése napját évenkint buz­gó ájtattal ünneplendi, igy imádkozván ; Isten! tartsd meg Urunk Császá­runkat! Levelezések. Becs, nov. 28. A Ismét az élelmi szerek drágasága, s eny­hítésének egy eszközéről! — A bécsi sütő-ezéh, mint emlitők 4—500 ezer forintot kér a község­től kölcsön; a kérelem alapjául a fővárosi lakos­a Uj zongora és Liszt Ferencz. Korunk és főkép századunk haladásának leg­hatályosabb tényezője a technika. Nem csak az ipar és kereskedésben ad ez a régi viszonyoknak uj alakot, hanem a művészetek nagy részébe is bebocsátá termékeny ágait. A vegytan a festészetben uj aerát kezde Da­guerre nevével. A kézműtan mechanikai ága uj hangszereket dilit elő, melyek által a művészek a hangok újabb s ezelőtt nem sejtett birodalmát fedezik föl. A zongora, azon alakban, mely most min­den műveltségre igényt tartó családok legkedve­sebb házi bútora, korunk szüleménye. Mi különbség nagyanyáink egyszerű hárfája, a múlt századok cytherája — s azon hangszer-ó­riás között, melyen egy Liszt vagy Thalberg szel­leme képes revelálni magát! Oly különbség, minő az eszkimók szavai és a- zon nyelv között, mely például egy Shakespeare- nek volt orgánuma! Azon müvek után, mik­kel nagy zongora-virtuózaink a közönség érzel­mei fölött korlátlanul uralkodának, azt hívők : ed - dig van a zenészét és hangszerek ,,ne- tovább“ja. De a „hangok nagy tanárja“ nem volt e vé­leményben. Liszt Ferencz előtt közönyösekké váltak az egész müveit világ habárai, miután mindig uj után törekvő szelleme mitsem talált, mely lángoló képzeletét kielégítse. Ezért vonult salonjai magán yába s ezért vo­nakodott a geniején lelkesülő közönség előtt hosszas idő óta megjelenni. Uj hangszerről gondolkozott, mely eszméit teljesebb és változatosb nyelven fejezhesse ki. Németország első rangú zongora-készitőivel tévé magát e végre érintkezésbe — sőt Oroszország­ban nagy öszvegeket áldozott oly hangszer léte­sítésére, mely képzeletét szüntelen foglalkodtatá. Már csaknem felhagyott reményével, midőn egy ifjú jelenté magát nála, s igéré, hogy azt, mit oly sok jeles kézműves hasztalan kisértett meg, öléi­re hozandja, s három hónap mulva akivánt hang­szer salonjában leend. — Misem kötelezne le nagyobb mértékben — felelt Liszt. — De már számos igen tapasztalt emberek fáradoztak ebben hasztalan, félek, hogy ön nem vete eléggé számot azon nehézségekkel, melyeket leküzdenie keilend. — ön hangszere, felelt az ifjú — bárom hó múlva itt Weimarban, salonjában leend — s ezzel távozott. Ez ifjú Alexandre ur volt, a melodium fel­találója, e hangversenyi orgonáé, melynek hangja s változatai a hangok egész költészetét magában foglalják, — s mi nem sokára annyira el fog ter­jedni, mint jelenleg a zongora. Mielőtt e hangszert leirnók, mely Liszt Fe- renczet kényszeritni fogja újra megjelenni az ál­tala annyiszor elbűvölt közönség előtt, nem lesz fölösleges a világ e hires zenésze életéről pár vonásban vázlatot adnunk. Liszt Ferencz 1809-ben September 22-én született Sopron megyei Doborjányban (Reiding). Már hat éves korában kezdé el zongorám tanul­mányát. Kilencz éves korában Észterházy hg. előtt játszván, ez segité őt pályája első lépteiben. így ismerkedett meg Haydn-nal, kinek tanácsai nem valának rá befolyás nélkül. A herczeg uradalma­iban bivataloskodó atyja maga is kitűnő zenész vala. Ö ada oktatást fiának a zongora legelső ele­meiben, s a fiatal tanítvány, hatalmas pártfogók által segitve, Pozsonba ment át, hol hatszáz v. ftnyi évi. segélypénzével bevégezheté zenészeti tanulmányait. Ekkor atyja Bécsbe viyé őt, hol Czerny, nehány havi alapos tanitásá ütán, kijelen­té, mikép tanítványának többé nincs mit tanulnia tőle, s annyira megtisztelve érzé magát az által, hogy Liszt Ferenczet tanítványai közé számíthat­ja, mikép a tandíj elfogadására bírni nem lehetett. Az öreg Saíierinél a zeneszerzést tanulmá­nyozd, s igy gyorsan haladt tehetségeinek fejlesz­tésében.Liszt olyan hamar tanuld ki a piano minden titkait, hogy a siker szele által hajtva, Paris felé vette útját. Ez 1823-ban volt, s igy 14 éves ko­rában. Ö ném mint ismeretlen érkezett Párisba. Útjában minden nevezetesebb városban hangver­senyt ada, melyeknek hire előbb jutott a művé­szet fővárosába, mint maga. A tél folytában több­ször hallatá magát az opera színpadán. Az elői­dézett sensatió hatalmas volt; őt csoda-zongo- rásznak nevezék el. Azon égő, csaknem villanyzó szemek, e széles fedetlen homlok, mely körül tö­mött fürtök hullámzottak, s a mosoly, mely az ér­zelem legélénkebb kifejezése volt, a közönségre mély benyomást tevének. E szép arcz, mely é- lénkségére nézve franczia, férfias komolyságára nézve magyar, Ús ábrándosságára nézve germán volt, egy a zene világában jellemzetes egyéniség­re mutatónak. Liszt az előadási erős és Színezett kinyomat által a nagy avatlan közönséget is át- villanyozta, mig kellem, finomság, költészet s ki­tűnő Ízlés által a, válogatott hallgatókat is bá­mulatra ragadd. 1824-bén átment a csatornán. Angolország ugyanazon lelkesedéssel fogadd, mint a francziá^’ Aztán újra visszatért dicsőségének valódi tem­plomába, Párisba. Azon dicsvágytól, mely gyakran a fiatal mű­vészeket igen korán ösztönzi babérok szerzésé­re, mint Mozart, a színpadot kisérté meg, s 1825. évi oct. 7-kén egy „Don Sancho vagy a szerelem vára“ czimű dalmüvet adata. Isten tudná azon kritikák szerét, számát melyek egyszerre rátá- madának, rá, a szegény 16 éves gyermekre, kit a legragyogóbb -végzőt betöltésére lelke ellenáll- hailanul magával ragadott, ki nem láta többé gá­tat maga előtt, kit az ihlettség már némileg elva- kita. A rendszerekhez! szoros ragaszkodás el aka­rd zárni útját; azonban voltak, kik egy támadó dicsőség iránti részvétükben, e műben valódi te­hetség magvait és valódi szépségeket fedeztek föl. Tagadni nem lehet, mikép abban egy oly ze­neszerző tapogatódzásai is láthatók valának, ki a szerkesztés tanával nem elég közel ismeretes : s maga is egy a vidéken, u. m. Bordeaux, Lyon és Toulouseban tett kirándulás után, hol általános bámulatot gerjesztett, szükségesnek látá tanul­mányai befejezését. A tudós Reichától megtanu­ld azt, mit nem eléggé, vagy általában nem tu­dott. De lelke egyszerre ábrándokba merült; képzelete a végetlenbe tévédé, s mysticus vallá­sosság lett úr érzelmei fölött. A szerelem volt-e már, az ihletett költők ez életszüksége, mely rá titkos harmatát önté ? Levertté lön s csaknem megvető művészete iránt. Szerencsére a setét bú napjai nem valának tartósak. Atyja vele volt s elvond csüggesztő eszméitől, Schweiczba utaztak, hol az uj tapsok visszaadák egész erélyét. Liszt másodszor mene Angolországba, s mi­BUDAPESTI HÍRLAP. _____________________________Szerkesztői iroda van: Qrszág-üt, 6. sz. a. (Kunewalderház) 2-ik emeletben.

Next

/
Thumbnails
Contents