Budapesti Hírlap, 1854. február (334-356. szám)
1854-02-01 / 334. szám
— Drazinsky orosz kabineti futár sürgönyökkel Odesszából ide érkezett. _— Az ittenilapok által kapott távirati sürgöny, mely gróf Oroff Berlinbe érkezését jelentette, vagy tévedésen, vagy személycserén alap,szik, mivel Orloff ur Sz. Pétervárról ide utaztában Berlint nem érinti. Bécsbe szombaton éjjelil 10 órakor érkezett, s az éjszaki pályaudvarban Fonton orosz követségi tanácsos várta. A gróf küldetése czéljáról keringő versiók közöl jól értesültek azt tartják legvalószínűbbnek, miszerint ar Orloff megbízatása lenne némi felvilágosításokat kívánni a békeközbenjárási kérdésre nézve, egyszersmmind orosz császár ő felsége részéről ismételve annak erősítését kijelenteni, hogy Oroszország hódítási háborút nem akar, és Törökország területét vagy felségi jogait csonkítni nem kivánja. — A jövő császárné ő felsége lakosztályául szolgálandó termek közt azon szoba is van, melyben Maximilian József bajor király az 1815- ki congressus alatt lakott. (Kfilf&Ich napid.) London, jan. 24. A „Times“ ma forma szerint kijelenti, mikép a Bourbon-házbeli herczegeknek, a franczia vagy bármely más sajtóban, nincsen meghitelesített közlönyük, s mikép az európai fontosságú kérdésekről nekik tulajdonított vélemények s remények egészen alaptalanok. A „Herald“ szerint, jelenleg még legalább 2.500 matrózra lenne szükség, a fölszerelendő hajók teljesen föllegényzése végett. — Jan. 25. Mint a „Times“ tudni akarja, B run n on báró az angol kabinethez kérdést intézett az iránt, hogy várjon a hajóhadak a törökök pártjára fognak-e kelni, vagy pedig szigorú semlegességet követendnek-e ? A ,,Times“ ugyanezen kérdést a sz.pétervári kabinet békés szellemének jeléül tekinti; azonban nem nyilatkozik világosan azon válaszról, mit az angol kabinet az orosz követnek adott. Páriss jan. 25. A „Moniteur“ ma közli ama kereskedelmi s hajózási szerződés szövegét, mely Francziaország s Portugal közt 1853. márt. 9-kén köttetett, s melynek megerősítései mult sept. 3-án cseréltettek ki. — D’ Audiffret legközelebb érdekes pénzügyi munkát teend közzé. — Bizonyosnak tartják, hogy a kormány 200 milliónyi kölcsönt akar fölvenni a banktól; azonban mivel a bankot papírpénzben akarják kifizetni, e terv nagy ellenállásra talál. Berlin, jan. 28. Azon hír, hogy a vámértekezlet legfölebb 14 nap múlva, már bezáratnék, a „Pr. Corr.“ szerint igen bizonytalan gyanításon alapul; a vámértekezlet által még elvégezendő tárgyak halmaza nem engedi meghatározni az időpontot, melyben a tárgyalások bezárása történhetik. — Hire szárnyal, hogy Miklós orosz császár ő felsége Bajorországba fogna legközelebb érkezni. — A „O. B.“ írja: A lengyel menekültek szemmeltartása az Oroszországgal szomszéd határokon a legujbb események következtében nagyobb szigorral történik, s e végett részletes utasítások adattak a rendőrhatóságoknak. Mivel a második kamrai baloldalnak itt jelenleg közlönye nincs, az egy autographirozott köz- zlöny létesítése által akarta e czélt elérni, mely közlöny, hogy a porosz sajtótörvénynyek netáni collisio kikerültessék, Lipcsében nyomatik. — Gr. Orloff emlegetett Berlinbe érkezése nem történt meg; a gróf Moslovitz és Oderbergen át egyenesen Bécsbe utazott, s csak onnan fog Berlinbe jönni. Utazása czéljáról semmi bizonyos nem jutott a közönség közé, de abban senki sem kételkedik, hogy az a keleti kérdésre vonatkozik. , .s Jan. 25-kén este rég idő óta először történt egy gyűlésnek rendőri feloszlatása. A gyűlést a „Dissident“ szerkesztője Hoffmann rendezte, hogy abban népszerű philosophiai előadásokat tartson, mintegy 200 hallgató jelent meg, az un. keresztény kathol. község termében, kik legnagyobbrészt e társulathoz tartoztak. Még az előadás kezdete előtt, a rendőrtiszt a gyűlést feloszlatottnak nyilvánitá. — A keresk. és vámszerződés 19. czikke foganatosítása iránt (a pénzláb rendezése) Austria és Poroszország közt tartandó alkudozásokat még a két vámegylet némely államai közti előtanácskozások előzendik meg. Ezekben Austria, Porosz, Bajorország, Hannovera és Modena vagy Parma vennének részt. A „Pr. Corr.“ szerint ebben az összes érdeklettek megegyeztek, csak Frankfurt veend még szintén részt az előtárgyalásokban, tetemes pénz- és váltóügyletei tekintetéből. -B o rószló, jan. 28. Gr. O roff ma 8x/% órakor reggel különvonattal Myslovitzba érkezett, és Jutját Bécsbe Cafelen át különvonattal legnagyobb sietséggel folytatá. München, jan. 27. V. d. P f o r d t e n egésségének javulása igen lassan halad előre, a makacs alhasi bajok miatt; még 14 nap eltelik, míg foglalkozásait újra elkezdheti. Frankfurt, jan. 27. Itt Brentano gyárbirtokos fáradozásai által egy Sz. János-egylet alalkult, melynek feladata elhanyagolt gyermekek gondbavétele. A „N. Z.“-nak Páriából tett közlés szerint a már emlegett franczia kormányjegyzék, mely a szövetséghez intéztetett, általában békeerősítéseket tartalmaz ugyan, de e mellett határozottan visszautasítja az orosz czár kizáró protectorátusát a törökországi görög keresztények fölött. Athene, jan. 20. Az epirusi határon a dolgok komoly jellemet kezdenek ölteni. Ott legutóbbi tudósítások szerint a törökök a keresztényekkel öszszecsaptak, s e harcban 16—20 ember esett el. Ez eset következtében 15 család görög földre menekült, Konstantinápolyból is az utóbbi események után sok fiatalember jött Athénébe, valamint számos, mint látszik kényszerített renegátok is útban vannak ugyanoda. Mindezt megfontolva a görög kormány szükségesnek látta két vadászzászlóaljat egy tüzér osztálylyal küldeni Karabasszarába, egy szorosan a határon , Artával szemben fekvő őrhelyre. Sz.Pétervár. Északnémet lapok szerint az orosz császár Mencsikoff hgnek megparancsolta, a fekete-tengeren úgy működni, mintha az egyesült flották még a Bosporusban volnának. Továbbá parancs küldetett Odesszába, a hadikészületek sürgötése végett. KÜLFÖLD. Anglia, London, jan. 25. Mint a „Times“ tudni akarja, Brunnow báró az angol kabinethez kérdést intézett az iránt, hogy várjon a hajóhadak a törökök pártjára fognak-e kelni, vagy pedig szigorúan semleges állást foglalandnak-e el. A „Times“ azt, hogy ily kérdés tétetett föl, a szpétervári kabinet békés érzületének jeleüt tekinti ugyan, azonban nem nyilatkozik világosan azon válaszról, mit az angol kabinet az orosz követnek adott. „Amaz utasítások minősége“ — úgymond — „melyek az admiráloknak adattak, nem titok Európa előtt. Ez a szebasztopoli parancsnoknak egy külön üzenetben tudtára adatott, s még világosabban kifejeztetett azon körülmény által, mikép több török szállitóhajók angol oltalom alatt indultak Batumba. Ezen tények nyíltan s világosan állanak az egész világ előtt, s az orosz kormány azoknak további felvilágosítását annál kevésbbé kívánhatja, mivel a Sz. Pétervárott levő angol s franczia képviselők már kimondák, hogy illető kormányaik minő utat akarnak követni. Angol- s Francziaország nem kötelesek az orosz kormánynak megmondani, vájjon ők a szigorú semlegesség megszegéséig akarják e vinni a dolgot, vagy pedig ha vájjon úgy akarják-e magukat tekintetni, mintha Törökország pártjára kelnének. A hajóhadak védelmi czélokból küldettek a fekete-tengerre s védelmi utasításokkal vannak ellátva, egyelőre nem szándékoznak az orosz területnek egy részét megtámadni, vagy orosz hajókat szétrombolni, elsülyeszteni, vagy fölégetni. Azon esetre, ha a hajóhadak egy orosz hajóhadosztálylyal összetalálkoznának, ez utóbbit meg kell gátolniok a törökök megtámadásában, s Szebasztopolba kell visszaküldeniök, s ellenállás esetében, erőszakot kell használniok. — Oroszországnak tetszésétől függ, ezen beavatkozást fegyveres közbenjárási törvényes tettnek vagy pedig ellenségeskedésnek tekinteni. A szövetséges kormányok nem üzentek hadat Oroszországnak, hanem csak azt mondák ki, mikép Oroszországnak nem engedendik meg, hogy Törökországot megtámadja, ha ezt meggátolhatandják. Ezen nyilatkozat iránt Oroszország felvilágosítást kíván. Tény, mikép Brunnow báró nem kérte ki útleveleit, s újólag kérdést akar tenni Sz. Pétervárott. E szerint Miklós császár nem akar háborút , különben a követeket visszahívta volna. Néhány nap alatt megtudandjuk, hogy várjon az orosz császár jog-e alkudozni akarni, vagy nem, a bécsi értekezlet alapján ? Ha csak már eddig összeütközés nem történt a hajóhadak közt, a császár határozata végre minden kétséget eloszlatand egy oly kérdés iránt, mely Európát több hónapok óta feszültségben tartja.“ ‘ — Jan. 26. A „Times“ ma így nyilatkozik : „Bárminő választ adjon is Oroszország, Angol é s Francziaország legutóbbi közlésére, kielégítő annak tudása, mikép a két kabinet nyilatkozatai szintúgy ugyanazonosak lesznek, mint helyzetük ugyanaz, s a két kormány kétségkívül egyetértene, az általuk hozatott határozat fenntartása iránt. Az orosz kormány újabb felvilágosításokat kívánt, sőt még azt is elismerte volna, miképp ■hajóhadaknak, a fegyveres semlegesség értelmében, joguk van a fekete-tengeren lenni; jövőbeli eljárását a kérdésére adandó válasz szabályozandja. Természetesen nem tudjuk, hogy minek lesznek e válasz kifejezései , de annak szelleme iránt senki sem lehet kétségben, ki az események folyamát figyelemmel kisérte. Angol-s Francziaországnak nincs mit kifejteniök, mivel a kérdéses tettben semmi allattomosság s homályosság sincs. Ellenkezőleg mindent be kell vallaniok, s minél határozottabb s nyíltabb lesz vallomásuk, annál inkább előmozditandja az általuk pártolt ügyet. Amaz utasítások, melyek az admiráloknak adottak, s miket ez utóbbiak e peretben létesitnek, a két kormánynak legjobb válaszát képezik. Méltatlan lenne a két nagy tengeri nemzethez, azt állítni, mikép hajóhadaik szigorú semlegességi czélból, vagy azért mentek volna a fekete-tengerre, hogy a harczoló hatalmasságokra fegyverszünetet, vagy mindkét félre egyenlő megszorításokat szabjanak, midőn valóban azért vannak ott, hogy a portának erkölcsi s anyagi segélyt nyújtsanak.“ — A „Morning Post“ harczias szellemű trónbeszédet helyez kilátásba, s azt hiszi, hogy ebben a parliament áldozatkészségére fog hivatkozás történni. — A „Globe“ szerint, az alsóházban a válasz-feliratot Castlerose algróf indítványozandja, s ifjabb Thomson Hankey ugyanazt támogatandja.* A „Morning Post“ ritkított betűkkel következő nyilatkozatot hoz : „Úgy vettük észre, mikép több laptársaink a belügyi államtitkár legutóbbi lemondását az udvarnak némely lépéseivel igyekeztek összeköttetésbe hozni. Mi bízvást s minden ellenmondástóli félelem nélkül hiszszük állíthatni, mikép a nemes lord lemondása valamely közte s némely tiszttársai közt közbejött félreértés következtében történt, s udvari ürgyekkel a legkevésbbé sem állott összeköttetésben.“ — Portsmouthba az admiralitástól rendelet érkezett az iránt,mikép a„Caesar“-91 ágyus új csavargőzös fölszereltessék. A 72 ágyús „Illustrious“ ma tökéletesen föllegényeztetett. Franczia öreiág, Páris, jan. 25. A „Moniteur“ szerint Mason, az egyesült államok új követe, hitelesítőleveleinek átnyujtása alkalmával, a császárhoz következő szavakat intézett: „Sire! Szerencsém van, felségednek átnyújtani az egyesült államok elnökének egy oly... levelét, mely engem meghitelesit, mint rendkívüli követét, őrt császári udvaránál. Megragadom ezen alkalmat, hogy biztosítsam felségedet az egyesült államok barátságáról s felséged boldogsága iránti óhajtásairól; hozzáteszem, mikép utasításaim azt szabják elém, hogy folyvást igyekezzem fentartani s kifejteni a két nemzet érdekeit s jólétét. Szerencsémnek tartom, e kötelességet az egyesült államok kormánya s népével közösen teljesíthetni. Soha sem felejthetem el, mikép Francziaország tevékeny barátja s szövetségese volt honomnak, gyöngesége korában, s mikép az egyesült államok attól nyerték meg, egy becsületes szerződésnél fogva Louisa nát sa Mississipi torkolatát. Mi bámulattal látjuk Francziaországnak jelen rendkívüli jólétét. Midőn hivatalos eljárásom által előmozditandom az ezen országgali szives jóindulat fentartását, s az anali társadalmi s kereskedelmi viszonyok terjesztését, ezáltal csupán az elnök nézeteit valósítandom. Szerencsémnek tartandom, ha elősegíthetem ama kölcsönös érdek s tartós béke kötelékeinek megszilárdítását, melyek szerencsére a két nemzet közt léteznek.“ — A francziaországi kikötők é s hajógyárakban folyvást nagy tevékenység uralkodik, így a mellett, hogy a „Tilsit“, hajó elkészítésén legnagyobb szorgalommal dolgoznak, Cherbourgban az 52 ágyús „Aceste“ fregatot, s a „Recherche“ corvette-et is felszerelik. A tengerészeti ministernek egy oly sürgönye, mely jan. 20- kan este érkezett Toulonba, a „Marengo uj hajónak, s a kikötőben levő összes gőz-fregát— Fővárosi társaséleti szemle. ' -•*. * j . i.,1 . . t • I Pest, jan. 31. Napi-és éjtrend a fővárosban.— Hajdan és most — Hírforgalom. — Fegyverszünet. — Politika ,és a far, sang. — Contrastok. — Szelíd állatok és vad emberek. — Panorama. — Vidéki atyafiak. — Vas Gereben mint népszinműiró. — Lloyd-bál. — A jóltevő múzsák farsang után. — Afanasia. —Indra. —„Fogház"1 új vígjáték. — Pepita de Oliva. — Nagy csapás. Ily élénk saisonban legjobban érezzük, mily érveket képes a főváros nyújtani. Reggeltől késő estig, sőt mit mondok — másnap reggelig, minden csupa élet, izgékonyság és mozgalom. Nem is végezzük s már ha napp kezdjük a napi és éji rendet. Reggel a kávéhoz nem csupán a tejes szarvasok nélkülözhetlenek, hanem a harczi hírek és távirati sürgönyök is. Ezeket most divatba jött egyszerre lenyelni s azért senkinek sem jut eszébe panaszkodni a péksütemények kicsinysége ellen. Boldog hiropi kor, midőn ez utóbbi állandó themája volt azvadászi sérelmeknek. Egészen más kor állt a leshelyére. Hajdan egy kicsiny zsemlye, egy véul a tejbe esett légyről sokkal terjedelmesebb P11 etikusabb vezérczikkeket írtak, mint jelen® a ^razi és hajóhadakról, * Europa jövőjéről. A reggen, felfogott hírek azután délig kétszer aklfftPAWk T1» ■ •' • - »» ® $k, az eleinte csak kicsiny hirgömbök^ később mi.rtóztató lavinák, hadsergeket és flottákat zúzna össze, minden kegyelem nélkül, ugyannyira, mikor fővárosunk anyagi jóléte kétségkívül pompás fokn állana, ha minden forgalomba indított hazugsággá,vegy koronás tallér lenne; többnyire azonban kénesővel befuttatott krajcsárok, melyek sok kzban forogva, végre lekopnak S elvesztik csalértékt. Egyébiránt akár valók a hírek akár nem, a világt el nem kerülik; az Elihu Burrik és a Marsok szeob szállanak egymással; mindenki egy Atlassá lesz, ki a világ sorsát vállaira emeli; ez igy tart estig, midőn aztán egy kedélyes lanzknecht vagy piquet-pirttenál az öreg diplomaták fegyverszünetet köttek, az ifjabbak pedig azt kérdik, hogy az ugyanegy estre tartandó két bál közt neutrálisok maradjanak- e, vagy pedig mind a kettőbe beavatkozzanak ? Hogy a tárcákat e kérdés rendesen nagyon igénybe veszi, természetes ! így tűnik egyik nap a másik után s a költő utasítása szerint mindeniknek leszakasztjuk virágát , remélve, hogy a mit télen letaroltunk, a tavasz majd helyrepótlandja. A felebbiekből látható, hogy jelenleg éseményeinket a politika és a farsang képezi. Erős contrast, de hiszenellentétekből áll az élet poezisa. Midőn a Duna bal és jobb partján emberek emberekkel állnak szemközt, komolyan készek egymást fölfalni,egy-egy véres emberhalállal replikázni Cobden békeszónoklatainak minden betűjére, felső dunapartunkon egy állatsereglet mutogatja magát, melyben, kutya a macskával, róka a tyúkkal, farkas a báránynyal, agár a nyúllal, ölyv a galambbal, hyena a tigrissel s a jeges medve a shakállala legszebb egyetértésben él egy kalitkában; valóban ezt látva, Alkibiades híres mondatának példájára, mi is elmondhatnák, hogy ha emberek nem volnánk, igen dicső volna állatoknak lennünk! Azon menagóriát látva, a vadállatoknak mindenesetre nagy előnyük van a szelíd ember felett, természetesen csak civilisatióra értjük, mert, kosztjuk, miként a minap meggyőződtünk, tetemesen roszabb. Mint halljuk, a sereglet birtokosa, egy derék angol gentleman, ki hidegvérével az entente cordiale e csodáit az erdők vadai közt végbevitte, szeliditésre más fajokat is elfogad; a sikerről jól áll, ő a szép egyetértés munkáját, kivévén írók és művészek közt, sehol sem tartja lehetetlennek. — Egy másik mutatványos nem kevésbbé magára vonja a fővárosi közönség figyelmét, panoráma-sátrában a négy világrész legérdekesb vidékeit oda varázsol;ván a dunapartra, hová mi még csak egy színházat sem tudtunk építeni. Törökországból is látható lévén valami, igen eredeti volt egy atyánkfiától hallanunk,hogy „már csak bemegy megnézni, vajjd mit csinál az a Bundás admiral a puskaporosban.“ (Bosporusban). A bódéhoz érve, a szikár pénztár-noknak előadta, hogy mibe jár, de csakhamar meg- ütődve értesült, hogy Törökországot már bevették (mi különben csak annyiban volt igaz,hogy a régi képeket újabbakkal cserélték föl). Na, ha így van, mondá az atyafi elszomorodva, úgy bizonyosan a francziák és angolok is mind elsülyedtek — és viszszament. A fővárosban ilyen furcsaságok nem rendkívüliek , hiszen, egy országúti vendéglőben mondják, hogy történt, miszerint egypár vidéki aznap, midőn a nemzeti színpadon a „Fogház“ czímű vígjátékot adták, feljővén Pestre, az őket meglátogató pesti ismerősök, meglepetést akarván számukra készíteni, a másik szobában suttogva mondák, hogy az atyafiakat majd estve elviszik a „Fogházba“. Ezek ezt véletlenül meghallván, az öröm helyett úgy megijedtek, hogy még aznap délután, minden búcsú nélkül, visszamentek K*-ra. Ha az élet elmés esetekben ily gazdag és változatos, valóban csodálnunk kell, hogy eredeti drámairodalmunkban oly ritkán fordul elő ismét valami új , ámbár lapokból értesülünk, hogy Vas Gereben egyszerre négy népszínművet is irt (egyet elfogadtak), szándéka lévén nekünk e parlagi képeivel érdekes „falusi esték“-et szerezni; ha egésségesek lesznek s a drámai ér nem lesz bennük halálosan ketté metszve, mindenesetre jól fognak esni, fővárosias tánczvigalmi estéink csömörlete után; mert habár a Lloydbál gyönyörű virágcsarnokával, mely egy Antophilost is elbájolt volna, szép társas szellemével és szívdús lánykáival, meggyőze is bennünket arról, hogy még a kereskedelmi testület is ki bir hébekorba materiális irányából vetkőzni s áldozni a kedély-élet nemesb lüktetéseinek, azért farsang után mindenesetre jóltevő lesz, ha a múzsák oltalmuk alá veszik a farsangon át elgyötrött kedélyt sasok lábélvezet után a nemesi részeknek is juttatnak valamit. Közelebb színpadainkon a következő újdonságokat élveztük : A nemzetiben Doppler F. „Afanasia ” czímű másodszor keresztelt dalműve jutott színre új szereposztással. A lengyel Lesniewska a lengyel Afanasiát minden kétségen kívül jól énekli vala, ha közbejött gyöngélkedése nem akadályozza vala, miszerint egészen otthon érezze magát. Szermészetes, hogy a meghalés, mely az énekorgarganumra igen hátrányos szokott lenni, Kamcsatkáiban sem gyyult .11 (Ha történik a darab.) A közönség egyébiránt nem gyakorolt hasonszenvi orvoslatot, s enthusiasmusának meleg borogatásaival ápolá a szeretett beteget. A német színpadon Indra Flotow kedves operája adatott már háromszor, mégpedig mint szemléiró halló — mert maga sele nem volt — sikerülten. A dráma körében ugyancsak a nemzeti színházban érdekes újdonság volt f. hó 27-kén Benedix „Fogház“ czímű vígjátéka, melyet színpadunkra Fáncsy magyarosított s ültetett át Pestre. Nem lehet tagadni, hogy a „Fogház“ azon növények közé tartozik, melyek az itteni clima alatt sem ismeretlenek, mindamellett et darab személyein, különösen Száraz jogtudoron nagyon meglátszik, hogy csak indigena. Fáncsy útr, ki e szerepet játszó, látható zavarban volt az öltözék miatt.? Ha nem tartanánk tőle, hogy Száraz pert akaszt nyakunkba, szárazon megmondanod, hogy öltözéke nem jellemző. Egyébiránt „Vestis non facit monachum“ gondola a közönség és sűrűn tapsolt. Mennyire az első előadásból kivehető, e vígjáték igen tetszett, kivált a 31-dik és 4-dik felvonás, melyekben Benedix erőteljes, oldala, a bonyolítás nagyobb játéktérrel bír. A párbeszédekben nem sok élet van, hanem kedély elég. Legjobb tulajdona, hogy a vígjátéki cselekvény itt a szokottnál némi újabb terrénumon jelenik meg, s az alakok igen jól ki vannak kerekítve és bár német eredetűek, mégsem élnek csupa szójátékkal, vagy rózsaillattal és holdvilággal. A helyzetek comicumának sok fel van áldozva a dolgok természetes menetéből. —— A szövevény szálain a mesterséges fonás mindenütt meglátszik; de ezek oly sublimis hibák, melyeket a mai ízlés már feled megróni. Az előadók e darabban Fáncsyn kívül, Bulyovszkiné,Hubenayné, Jókainé, Feleki, Szigeti, Szilágyi és Tóth voltak. — Pepita mártius végén hozza vissza „El Olé“ és „Madrilenná“ját. A nemz. színház már szerződött ve. Most Pepita azon ország fővárosában tánczol, melynek egy nagy királya Barbarini tánczosnőért majd háborút viselt a velenczei senatussal. Váljon nálunk nemet ki ismét a háború Pepitáért? Halljuk, hogy egésségi szempontból hajának fekete-tengerét ezentúl elzárja nézőitől. Nagy csapás ! I. Gyula.