Budapesti Hírlap, 1854. február (334-356. szám)

1854-02-01 / 334. szám

— Drazinsky orosz kabineti futár sürgö­nyökkel Odesszából ide érkezett. _­­— Az itteni­­lapok által kapott távirati sür­göny, mely gróf O­r­­­o­ff Berlinbe érkezését jelen­tette, vagy tévedésen, vagy személycserén alap­,­szik, mivel Orloff ur Sz. Pétervárról ide utaztá­­ban Berlint nem érinti. Bécsbe szombaton éjjeli­­l 10 órakor érkezett, s az éjszaki pályaudvarban Fonton orosz követségi tanácsos várta. A gróf küldetése czéljáról keringő versiók közöl jól érte­sültek azt tartják legvalószínűbbnek, miszerint ar Orloff megbízatása lenne némi felvilágosításo­­­kat kívánni a békeközbenjárási kérdésre nézve, egyszersmmind orosz császár ő felsége részéről ismé­­telve annak erősítését kijelenteni, hogy Oroszor­szág hódítási háborút nem akar, és Törökország te­rületét vagy felségi jogait csonkítni nem kivánja.­­ — A jövő császárné ő felsége lakosztályául szolgálandó termek közt azon szoba is van, mely­ben Maximilian József bajor király az 1815- ki congressus alatt lakott. (Kfilf&Ich napid.) London, jan. 24. A „Times“ ma forma szerint kijelenti, mikép a Bour­­b­on-házbeli herczegeknek, a franczia vagy bár­mely más sajtóban, nincsen meghitelesített közlö­nyük, s mikép az európai fontosságú kérdésekről nekik tulajdonított vélemények s remények egé­szen alaptalanok.­­ A „Herald“ szerint, jelenleg még legalább 2.500 matrózra lenne szükség, a fölszerelendő ha­jók teljesen föllegényzése végett. — Jan. 25. Mint a „Times“ tudni akarja, B r­u­n n o­n báró az angol kabinethez kérdést inté­zett az iránt, hogy várjon a hajóhadak a törökök pártjára fognak-e kelni, vagy pedig szigorú sem­legességet követendnek-e ? A ,,Times“ ugyanezen kérdést a sz.­pétervári kabinet békés szellemének jeléül tekinti; azonban nem nyilatkozik világosan azon válaszról, mit az angol kabinet az orosz kö­vetnek adott. Páriss jan. 25. A „Moniteur“ ma közli­ ama kereskedelmi s hajózási szerződés szövegét, mely Francziaország s Portugal közt 1853. márt. 9-kén köttetett, s melynek megerősítései mult sept. 3-án cseréltettek ki. — D’ Audiffret legközelebb érdekes pénz­­­ügyi munkát teend közzé. — Bizonyosnak tartják, hogy a kormány 200 milliónyi kölcsönt akar fölvenni a banktól; azonban mivel a bankot papír­pénzben akarják kifizetni, e terv nagy ellenállásra talál. Berlin, jan. 28. Azon hír, hogy a vámérte­kezlet legfölebb 14 nap múlva, már bezáratnék, a „Pr. Corr.“ szerint igen bizonytalan gyanításon ala­pul; a vámértekezlet által még elvégezendő tár­gyak halmaza nem engedi meghatározni az időpon­tot, melyben a tárgyalások bezárása történhetik. — Hire szárnyal, hogy Miklós orosz császár ő fel­sége Bajorországba fogna legközelebb érkezni. — A „O. B.“ írja: A lengyel menekültek szemmeltartása az Oroszországgal szomszéd hatá­rokon a leguj­bb események következtében na­gyobb szigorral történik, s e végett részletes uta­sítások adattak a rendőrhatóságoknak.­­ Mivel a második kamrai baloldalnak itt je­lenleg közlönye nincs, az egy autographirozott köz- z­löny létesítése által akarta e czélt elérni, mely köz­löny, hogy a porosz sajtótörvénynyek­ netáni colli­­sio kikerültessék, Lipcsében nyomatik. — Gr. Orloff emlegetett Berlinbe érkezése nem­ történt meg; a gróf Moslovitz és Oderbergen át egyenesen Bécsbe utazott, s csak onnan fog Ber­linbe jönni. Utazása czéljáról semmi bizonyos nem jutott a közönség közé, de abban senki sem kétel­kedik, hogy az a keleti kérdésre vonatkozik. , .s Jan. 25-kén est­e rég idő óta először tör­tént egy gyűlésnek rendőri feloszlatása. A gyűlést a „Dissident“ szerkesztője Hoffmann rendezte, hogy abban népszerű philosophiai előadásokat tart­son, mintegy 200 hallgató jelent meg, az u­n. ke­resztény kathol. község termében, kik legnagyobb­részt e társulathoz tartoztak. Még az előadás kez­dete előtt, a rendőrtiszt a gyűlést feloszlatottnak nyilvánitá. — A keresk. és vámszerződés 19. czikke foga­natosítása iránt (a pénzláb rendezése) Austria és Poroszország közt tartandó alkudozásokat még a két vámegylet némely államai közti előtanácskozá­­sok előzendik meg. Ezekben Austria, Porosz­, Ba­jorország, Hannovera és Modena vagy Parma ven­nének részt. A „Pr. Corr.“ szerint ebben az összes érdeklettek megegyeztek, csak Frankfurt veend még szintén részt az előtárgyalásokban, tetemes pénz- és váltóügyletei tekintetéből. -B o ró­s­zl­ó, jan. 28. Gr. O r­­­o­ff ma 8x/% óra­kor reggel különvonattal Myslovitzba érkezett, és Jutját Bécsbe Cafelen át különvonattal legnagyobb sietséggel folytatá. München, jan. 27. V. d. P f o r d t e n egés­­ségének javulása igen lassan halad előre, a makacs alhasi bajok miatt; még 14 nap eltelik, míg foglal­­­kozásait újra elkezdheti. Frankfurt, jan. 27. Itt Brentano gyár­birtokos fáradozásai által egy Sz. János-egylet ala­­l­kult, melynek feladata elhanyagolt gyermekek gondbavétele.­­ A „N. Z.“-nak Páriából tett közlés szerint a már emlegett franczia kormányjegyzék, mely a szövetséghez intéztetett, általában békeerősítéseket tartalmaz ugyan, de e mellett határozottan vissza­utasítja az orosz czár kizáró protectorátusát a tö­rökországi görög keresztények fölött. Athene, jan. 20. Az epirusi határon a dol­gok komoly jellemet kezdenek ölteni. Ott legutóbbi tudósítások szerint a törökök a kereszté­nyekkel ösz­­szecsaptak, s e harc­ban 16—20 ember esett el. Ez eset következtében 15 család görög földre me­nekült, Konstantinápolyból is az utóbbi események után sok fiatalember jött Athénébe, valamint szá­mos, mint látszik kényszerített renegátok is útban vannak ugyanoda. Mindezt megfontolva a görög kormány szükségesnek látta két vadászzászlóaljat egy tüzér osztálylyal küldeni Karabasszarába, egy szorosan a határon , Artával szemben fekvő őr­helyre. S­z.­P­é­t­e­r­v­á­r. Északnémet lapok szerint az orosz császár Mencsikoff hgnek megparancsolta, a fekete-tengeren úgy működni, mintha az egye­sült flották még a Bosporusban volnának. Továbbá parancs küldetett Odesszába, a hadikészületek sür­­götése végett. KÜLFÖLD. Anglia, London, jan. 25. Mint a „Times“ tudni akarja, B­runnow báró az angol kabinethez kér­dést intézett az iránt, hogy várjon a hajóhadak a törökök pártjára fognak-e kelni, vagy pedig szigorúan semleges állást foglalandnak-e el. A „Times“ azt, hogy ily kérdés tétetett föl, a sz­­­pétervári kabinet békés érzületének jeleüt tekinti ugyan, azonban nem nyilatkozik világosan azon válaszról, mit az angol kabinet az orosz követnek adott. „Amaz utasítások minősége“ — úgymond — „melyek az admiráloknak adattak, nem titok Európa előtt. Ez a szebasztopoli parancsnoknak egy kü­lön­ üzenetben tudtára adatott, s még vi­lágosabban kifejeztetett azon körülmény által, mikép több török szállitó­hajók angol oltalom alatt indultak B­a­t­u­m­b­a. Ezen tények nyíltan s világosan állanak az egész világ előtt, s az orosz kormány azoknak további felvilágosítását annál kevésbbé kívánhatja, mivel a Sz. Pétervárott le­vő angol s franczia képviselők már kimondák, hogy illető kormányaik minő utat akarnak követ­ni. Angol- s Francziaország nem kötelesek az orosz kormánynak megmondani, vájjon ők a szi­­­gorú semlegesség megszegéséig akarják e vinni a dolgot, vagy pedig ha vájjon úgy akarják-e magukat tekintetni, mintha Törökország pártjára kelnének. A hajóhadak védelmi czélokból küldet­tek a fekete-tengerre s védelmi utasításokkal vannak ellátva, egyelőre nem szándékoznak­ az orosz területnek egy részét megtámadni, vagy orosz hajókat szétrombolni, elsülyeszteni, vagy fölégetni. Azon esetre, ha a hajóhadak egy orosz hajóhad­osztálylyal összetalálkoznának, ez utób­bit meg kell gátolniok a törökök megtámadásá­ban, s Szebasztopolba kell visszaküldeniök, s el­lenállás esetében, erőszakot kell használniok. — Oroszországnak tetszésétől függ, ezen beavatko­zást fegyveres közbenjárási törvényes tettnek vagy pedig ellenségeskedésnek tekinteni. A szö­vetséges kormányok nem üzentek hadat Oroszor­szágnak, hanem csak azt mondák ki, mikép Orosz­országnak nem engedendik meg, hogy Törökor­szágot megtámadja, ha ezt meggátolhatandják. Ezen nyilatkozat iránt Oroszország felvilágosí­tást kíván. Tény, mikép Brunnow báró nem kérte ki útleveleit, s újólag kérdést akar tenni Sz. Pé­tervárott. E szerint Miklós császár nem akar há­borút , különben a követeket visszahívta volna. Néhány nap alatt megtudandjuk, hogy várjon az orosz császár jog-e alkudozni akarni, vagy nem, a bécsi értekezlet alapján ? Ha csak már eddig összeütközés nem történt a hajóhadak közt, a császár határozata végre minden kétséget elosz­lat­and egy oly kérdés iránt, mely Európát több hónapok óta feszültségben tartja.“ ‘ — Jan. 26. A „Times“ ma így nyilatkozik : „Bárminő választ adjon is Oroszország, Angol é s Francziaország legutóbbi közlésére, kielégítő an­nak tudása, mikép a két kabinet nyilatkozatai szintúgy ugyanazonosak lesznek, mint helyzetük ugyanaz, s a két kormány kétségkívül egyetér­­tene, az általuk hozatott határozat fenntartása iránt. Az orosz kormány újabb felvilágosításokat kívánt, sőt még azt is elismerte volna, mikép­p ■hajóhadaknak, a fegyveres semlegesség értelmé­ben, joguk van a fekete-tengeren lenni; jövő­beli eljárását a kérdésére adandó válasz szabá­­lyozandja. Természetesen nem tudjuk, hogy mi­nek lesznek e válasz kifejezései , de annak szel­leme iránt senki sem lehet kétségben, ki az ese­mények folyamát figyelemmel kisérte. Angol-­s Francziaországnak nincs mit kifejteniök, mivel a kérdéses tettben semmi allattomosság s homá­lyosság sincs. Ellenkezőleg mindent be kell val­­laniok, s minél határozottabb s nyíltabb lesz vallomásuk, annál inkább előmozditandja az ál­taluk pártolt ügyet. Amaz utasítások, melyek az admiráloknak adottak, s miket ez utóbbiak e peretben létesitnek, a két kormánynak legjobb válaszát képezik. Méltatlan lenne a két nagy ten­geri­ nemzethez, azt állítni, mikép hajóhadaik szi­gorú semlegességi czélból, vagy azért mentek volna a fekete-tengerre, hogy a harczoló­ hatal­­masságokra fegyverszünetet, vagy mindkét félre egyenlő megszorításokat szabjanak, midőn való­ban azért vannak ott, hogy a portának erkölcsi s anyagi segélyt nyújtsanak.“ — A „Morning Post“ harczias szellemű trón­beszédet helyez kilátásba, s azt hiszi, hogy ebben a parliament áldozat­készségére fog hivatkozás történni. — A „Globe“ szerint, az alsóházban a vá­lasz-feliratot Castlerose algróf indítványo­­zandja, s ifjabb Thomson Hankey ugyanazt támogatandja.­­*­­ A „Morning Post“ ritkított betűkkel kö­vetkező nyilatkozatot hoz : „Úgy vettük észre, mikép több laptársaink a belügyi államtitkár legutóbbi lemondását az udvarnak némely lépé­seivel igyekeztek összeköttetésbe hozni. Mi bíz­vást s minden ellenmondástóli félelem nélkül hiszszük állíthatni, mikép a nemes lord lemondása valamely közte s némely tiszttársai közt közbe­jött félreértés következtében történt, s udvari ür­gyekkel a legkevésbbé sem állott összeköttetésben.“ — Portsmouthba az admiralitástól ren­delet érkezett az iránt,­mikép a„Caesar“-91 á­­gyus új csavar­gőzös fölszereltessék. A 72 ágyús „Illustrious“ ma tökéletesen föllegényeztetett. Franczia öreiág, P­á­r­i­s, jan. 25. A „Moniteur“ szerint M­a­­s­o­n, az egy­esült­ államok új követe, hitelesítő­­leveleinek átnyujtása alkalmával, a császárhoz köv­­­etkező szavakat intézett: „Sire! Szerencsém van, felségednek átnyújtani a­z egyesült­ államok elnö­kének egy oly... levelét, mely engem meghitelesit, mint rendkívüli követét, őrt császári udvaránál. Megragadom ezen alkalmat, hogy biztosítsam fel­ségedet az egyesült­ államok barátságáról s felsé­ged boldogsága iránti óhajtásairól­; hozzáteszem, mikép utasításaim azt szabják elém, hogy folyvást igyekezzem fentartani s kifejteni a két nemzet érdekeit s jólétét. Szerencsémnek tartom, e köte­lességet az egyesült­ államok kormánya­ s népé­vel közösen teljesíthetni. Soha sem felejthetem el, mikép Francziaország tevékeny barátja s szö­vetségese volt honomnak, gyöngesége korában, s mikép az egyesült­ államok attól nyerték meg, egy becsületes szerződésnél fogva L­o­u­is­­­a n­át sa Mississipi torkolatát. Mi bámulattal lát­juk Francziaországnak jelen rendkívüli jólétét. Midőn hivatalos eljárásom által előmozditandom az ezen országgali szives jóindulat fentartását, s az anali társadalmi s kereskedelmi viszonyok terjesztését, ez­által csupán az elnök nézeteit va­­lósítandom. Szerencsémnek tartandom, ha előse­gíthetem ama kölcsönös érdek s tartós béke kö­telékeinek megszilárdítását, melyek szerencsére a két nemzet közt léteznek.“ — A francziaországi kikötők é s hajógyárak­ban folyvást nagy tevékenység uralkodik, így a mellett, hogy a „Tilsit“, hajó elkészítésén leg­nagyobb szorgalommal dolgoznak, Cherbourg­­b­an az 52 ágyús „A­­­ce­s­t­e“ fregatot, s a „Re­cherche“ corvette-et is felszerelik. A tengeré­szeti ministernek egy oly sürgönye, mely jan. 20- kan este érkezett Toulonba, a „Marengo uj hajónak, s a kikötőben levő összes gőz-fregát— Fővárosi társaséleti szemle. ' -•*. * j . i.,1 . . t • I Pest, jan. 31. Napi-és éjtrend a fővárosban.— Hajdan és most — Hírforgalom. — Fegyverszünet. — Politika ,és a far­, sang. — Contrastok. — Szelíd állatok és vad emberek. — Panorama. — Vidéki atyafiak. — Vas Gereben mint népszinműiró. — Lloyd-bál. — A jóltevő múzsák far­sang után. — Afanasia. —­Indra. —„Fogház"1 új víg­játék. — Pepita de Oliva. — Nagy csapás. Ily élénk saisonban legjobban érezzük, mily érveket képes a főváros nyújtani. Reggeltől késő estig, sőt mit mondok — másnap reggelig, minden csupa élet, izgékonyság és mozgalom. Nem is vé­­gezzük s már ha napp kezdjük a napi és éji rendet. Reggel a kávéhoz nem csupán a tejes szarvasok nélkülözhetlenek, hanem a harczi hírek és távirati sürgönyök is. Ezeket most divatba jött egyszerre lenyelni s azért senkinek sem jut eszébe panaszkod­ni a péksütemények kicsinysége ellen. Boldog hir­­opi kor, midőn ez utóbbi állandó themája volt az­­vadászi sérelmeknek. Egészen más kor állt a le­­s­helyére. Hajdan egy kicsiny zsemlye, egy vé­ul a tejbe esett légyről sokkal terjedelmesebb P11 etikusabb vezérczikkeket írtak, mint jelen­­® a ^razi és hajóhadakról, * Europa jövőjéről. A regge­n, felfogott hírek azután délig kétszer ak­lfftPAWk T1» ■ •' • - »» ® $k, az eleinte csak kicsiny hirgömbök^ később mi.­­rtóztató lavinák, hadsergeket és flot­tákat zúzna­ össze, minden kegyelem nélkül, ugy­­annyira, mikor fővárosunk anyagi jóléte kétségkí­vül pompás fokn állana, ha minden forgalomba in­dított hazugsággá,veg­y koronás tallér lenne; több­nyire azonban kénesővel befuttatott krajcsá­­rok, melyek sok kzban forogva, végre lekopnak S elvesztik csalérték­­t. Egyébiránt akár valók a hírek akár nem, a világt el­ nem kerülik; az Elihu Burrik és a Marsok szeob szállanak egymással; min­denki egy Atlassá lesz, ki a világ sorsát vállaira e­­meli; ez igy tart estig, midőn aztán egy kedélyes lanzknecht vagy piquet-pirttenál az öreg diplo­­maták fegyverszünetet köttek, az ifjabbak pedig azt kérdik, hogy az ugyanegy estre tartandó két bál közt neutrálisok maradjanak- e, vagy pedig mind a kettőbe beavatkozzanak ? Hogy a t­á­r­c­­­á­­kat e kérdés rendesen nagyon igénybe veszi, ter­mészetes ! így tűnik egyik nap a másik után s a köl­tő utasítása szerint mindeniknek leszakasztjuk virá­gát , remélve, hogy a mit télen letaroltunk, a ta­vasz majd helyrepótlandja. A felebbiekből látható, hogy jelenleg éseményeinket a politika és a far­sang képezi. Erős contrast, de hiszen­­ellentétek­ből áll az élet poezisa. Midőn a Duna bal és jobb partján emberek emberekkel állnak szemközt, ko­molyan készek egymást fölfalni,egy-egy véres em­berhalállal replikázni Cobden békeszónoklatainak minden betűjére, felső dunapartunkon egy állatse­reglet mutogatja magát, melyben, kutya a macská­val, róka a tyúkkal, farkas a báránynyal, agár a nyúllal, ölyv a galambbal, hyena a tigrissel s a je­ges medve a shakállal­­a legszebb egyetértésben él egy kalitkában; valóban ezt látva, Alkibiades híres mondatának példájára, mi is elmondhatnák, hogy ha emberek nem volnánk, igen dicső volna állatoknak lennünk! Azon menagóriát látva, a vadállatoknak mindenesetre nagy előnyük van a szelíd ember fe­lett, természetesen csak civilisatióra értjük, mert, kosztjuk, miként a minap meggyőződtünk, teteme­­­sen roszabb. Mint halljuk, a sereglet birtokosa, egy derék angol gentleman, ki hidegvérével az entente cordiale e csodáit az erdők vadai közt végbevitte, szeliditésre más fajokat is elfogad; a sikerről jól áll, ő a szép egyetértés munkáját, kivévén írók és mű­vészek közt, sehol sem tartja lehetetlennek. — Egy másik mutatványos nem kevésbbé magára vonja a fővárosi közönség figyelmét, panoráma-sátrában a négy világrész legérdekesb vidékeit oda varázsol­;­ván a dunapartra, hová mi még csak egy színhá­­­zat sem tudtunk építeni. Törökországból is látható lévén valami, igen eredeti volt egy atyánkfiától hallanunk,­hogy „már csak bemegy megnézni, vajjd­­ mit csinál az a Bundás admiral a puskaporosban.“ (Bosporusban). A bódéhoz érve, a szikár pénztár-­­noknak előadta, hogy mibe jár, de csakhamar meg-­ ütődve értesült, hogy Törökországot már bevették (mi különben csak annyiban volt igaz,­­hogy a régi képeket újabbakkal cserélték föl). Na, ha így van, mondá az atyafi elszomorodva, úgy bizonyosan a francziák és angolok is mind elsülyedtek — és visz­­szament. A fővárosban ilyen furcsaságok nem rend­kívüliek , hiszen, egy országúti vendéglőben mond­ják, hogy történt, miszerint egy­­pár vidéki az­nap, midőn a nemzeti színpadon a „Fogház“ czímű víg­játékot adták, feljővén Pestre, az őket meglátogató pesti ismerősök, meglepetést akarván számukra ké­szíteni, a másik szobában suttogva mondák, hogy az atyafiakat majd estve elviszik a „Fogházba“. Ezek ezt véletlenül meghallván, az öröm helyett úgy megijedtek, hogy még az­nap délután, minden bú­csú nélkül, visszamentek K*-ra. Ha az élet elmés esetekben ily gazdag és változatos, valóban csodál­nunk kell, hogy eredeti drámairodalmunkban oly ritkán fordul elő ismét valami új , ámbár lapokból értesülünk, hogy Vas Gereben egyszerre négy népszínművet is irt (egyet elfogadtak), szándéka lévén nekünk e parlagi képeivel érdekes „falusi es­­ték“-et szerezni; ha egésségesek lesznek s a drá­mai ér nem lesz bennük halálosan ketté metszve,­ mindenesetre jól fognak esni, fővárosias tánczvi­­galmi estéink csömörlete után; mert habár a Lloyd­­bál gyönyörű virágcsarnokával, mely egy Anto­­­philost is elbájolt volna, szép társas szellemével és szívdús lánykáival, meggyőze is bennünket arról, hogy még a kereskedelmi testület is ki bir hébe­­korba materiális irányából vetkőzni s áldozni a ke­dély-élet nemesb lüktetéseinek, azért farsang után mindenesetre jóltevő lesz, ha a múzsák oltalmuk alá veszik a farsangon át elgyötrött kedélyt sasok láb­élvezet után a nemesi részeknek is juttatnak vala­mit. Közelebb színpadainkon a következő újdonsá­gokat élveztük : A nemzetiben Doppler F. „Afana­sia ” czímű másodszor keresztelt dalműve jutott szín­re új szereposztással. A lengyel Lesniewska a len­gyel Afanasiát minden kétségen kívül jól énekli vala, ha közbejött gyöngélkedése nem akadályozza vala, miszerint egészen otthon érezze magát. Szer­­mészetes, hogy a meghalés, mely az énekorgar­ganumra igen hátrányos szokott lenni, Kamcsatkái­ban sem gy­yult .11 (Ha történik a darab.) A közönség egyébiránt nem gyakorolt hasonszenvi orvoslatot, s enthusiasmusának meleg borogatá­­­s­a­i­v­a­l ápolá a szeretett beteget. A német színpa­don Indra Flotow kedves operája adatott már há­romszor, még­pedig mint szemléiró halló — mert maga sel­e nem volt — sikerülten. A dráma köré­ben ugyancsak a nemzeti színházban érdekes új­donság volt f. hó 27-kén Benedix „Fogház“ czímű vígjátéka, melyet színpadunkra Fáncsy magyarosít­­ott s ültetett át Pestre. Nem lehet tagadni, hogy a „Fogház“ azon növények közé tartozik, melyek az itteni clima alatt sem ismeretlenek, mindamellett e­t darab személyein, különösen Sz­áraz jogtudoron nagyon meglátszik, hogy csak indigena. Fáncsy útr, ki e szerepet játszó, látható zavarban volt az öl­­­tözék miatt.? Ha nem tartanánk tőle, hogy Száraz pert akaszt nyakunkba, szárazon megmondanod, hogy öltözéke nem jellemző. Egyébiránt „Vestis non facit monachum“ gondola a közönség és sűrűn tapsolt. Mennyire az első előadásból kivehető, e víg­játék igen tetszett, kivált a 31-dik és 4-dik felvonás, melyekben Benedix erőteljes, oldala, a bonyolítás nagyobb játéktérrel bír. A párbeszédekben nem sok élet van, hanem kedély elég. Legjobb tulajdona, hogy a vígjátéki cselekvény itt a szokottnál némi újabb terrénumon jelenik meg, s az alakok igen jól ki vannak kerekítve és bár német eredetűek, még­sem élnek csupa szójátékkal, vagy rózsaillattal és holdvilággal. A helyzetek comicumának sok fel van áldozva a dolgok természetes menetéből. —— A szövevény szálain a mesterséges fonás mindenütt meglátszik; de ezek oly sublimis hibák, melyeket­ a mai ízlés már feled megróni. Az előadók e darab­ban F­á­n­c­s­y­n kívül, Bulyovszkiné,Hube­­nayné, Jókain­é, Feleki, Szigeti, Szi­lágyi és T­óth voltak. — Pepita mártius végén hozza vissza „El Olé“ és „Madrilenná“ját. A nemz. színház már szerződött v­e. Most Pepita azon­ or­szág fővárosában tánczol, melynek egy nagy kirá­lya Barbarini tánczosnőért majd háborút viselt a velenczei senatussal. Váljon nálunk nem­et ki is­mét a háború Pepitáért? Halljuk, hogy egésségi szempontból hajának fekete-tengerét ezen­­­túl elzárja nézőitől. Nagy csapás !­ I. Gyula.

Next