Budapesti Hírlap, 1854. április (383-408. szám)

1854-04-01 / 383. szám

zolgálati rang­ okát és az azzal egybekötött ozimet megtarthatják, de azon megszorítással, hogy a ozim megtartásának kedvezménye, azon ozimzetekre, mik az új szervezés következtében többé fenn nem állanak, ki nem terjeszthető. Azon tisztviselők, kik az újon szervezett törvényszéki és államgazdászati hatóságoknál eddigi állomásuknál kisebb szolgálati állomásra alkalmaztatnak, eddigi napdijosztályuknak megfelelő egyenruhát viselhetnek ugyan, de az azon osztálybeli napdíjra igényük nincs. — B. Bourqueney franczia követ a bécsi udvarnál szerencsés volt kedden mart. 28—kán déli 2 órakor Császár ő Felsége által külön au­­dientián fogadtatni, mely 3 óráig tartott. — A görög kormány Bécsben követségi állomást állitana. S k­i in a s ur, ki néhány nap óta itt mu­lat, van ez állomásra kijelölve, és szerencséje volt megbízólevelét ma átnyújthatni. Ugyanő fogja Bé­­csen kívül a követségi ügyeket Berlin­ és Mün­chenben is ellátni. — A Verona, Brescia és Coccaglio közti uj va­­sut­vonalon , a lombard—velenczei királyságban, mart. 23-kan 40 kocsival az első ut szerencsésen megtétetett. — Tegnap François J. franczia kabinet­­futár Párisból b. Bourqueney urnak szóló sür­gönyökkel ide érkezett. * A „Hetilap“ Kolozsvárról mart. 24-ről írja Rom. kath. püspök H­a­y­n­a­­­d Lajos ur ő excja néhány napig városunkban mulatott, hol legfelsőbb kinevezés következtében f. hó 22-kén a belső titkos tanácsosi esküt hg főkormányzónk ő magassága ke­zébe, a városunkban mulató négy b. titk. tanácsos jelenlétében ünnepélyesen letette. — Garay öz­vegye és árvái javára f. hó 25-kén szavalati, éne­kes és zenészeti akadémia rendezteték a kolozsvári színház dal- és színjátszó tagjai, valamint több mű­kedvelő közreműködésével. *Károly-Fehérvár, mart. 19. ő fel­sége az anya-császárné, kinek áldásosztogató keze a nagy császári birodalom végső határáig ér, a b. Jósikáné ő excja által kegyes adományokból alapí­tott s ő felsége az anya-császárné legmagasb véd­nöksége alatt álló s évenkint gazdagon megajándé­kozott kolozsvári kath. kisdedóvó és bölcsőde-inté­zet javára nem­­csak a néhány év óta hátralékban levő összes adókat kifizette, hanem még az utóbbi évek számadásaiból kitűnt hiány fedezésére is, az erdélyi püspök ur utján, 108 oftot ajándékozni ke­gyeskedett. A szegény gyermekek és árvák, kik az intézetben nevelést és ápolást nyernek, ő felsége valóban anyai fejére, imáikban az ég áldását kérik. (Külföldi napló , London, márt. 25. A ,,Chronicle“ szerint a Raglan lord alatti angol expeditionális sereg öt osztályát a következő tisz­tek vezérlendik: Brown, Cambridge her­­czeg, Lacy Evans, England Richard­s L­u­­­o­a­n gróf tábornokok; ez utóbbi a lovasság pa­rancsnoka.­­ A dandárok parancsnokai pedig kö­vetkezők : Bentinek, Colin Campbell, Pennefather, Cardigan gróf (lovasság), Alrye, Adams, Scarlett, Buller,Eyre, Estcourt s Ross lord tábornokok. — Cambridge herczeg, számos táborkar­ral együtt, tegnap keletre indult. Francziaországon keresztülmenetében, a herczeg a császár által a Tuileriákban el fog fogadtatni. Brown tábornok már előbb elindult keletre-P­á­r­i­s, mart. 25. Hír szerint a n­a­n­c­y-i püs­pök, Murat Joachim s­arájának megáldása alkal­mával igen világos c­élzást tett volna ama fényes jövőre, mely a fiatal házaspárra Európa egyik trón­ján várakozik. E hír azonban, noha nagyon elter­jedt, nem igen valószínű. — Montalembert neje, mint mondják, férjének ügyén annyira megilletődött, hogy ágyban fekvő beteggé lett. — A keletre induló csapatok mindenütt igen ünnepélyes fogadtatásban részesülnek. Több he­lyekről írják, hogy a nemzetőrség zeneszóval ment eléjök, hogy a lakosok a szállás­adásban veteked­nek, hogy borral teli hordókat visznek laktanyáik elé stb. Berlin, mart. 26. E czim alatt: „Előszó a jövőhöz (Vorrede zur Zukunft)“ egy uj röpirat je­lent meg, melyben ez monda­tik: „Poroszország a vetélkedő felek közt fekszik, s ha jelen pillanatban tüzet oltania, forradalomtól félnie nem kell is, de fennmarad számára annak belső szükségessége , jövőjét, azt helyesen felfogva, előkészíteni. E csata népek csatája, azok mentő- vagy irtócsatája, a véres koczkavetés a civilisatioért és a jogért. Po­roszország úgy áll e harcz kezdetén , mint egy ifjú, kinek alárendelt helyzet és önállóság közt kell vá­lasztania. — A „Corr. B."­ úgy hallja, hogy a kormány a franczia és angol hajóknak porosz tengeri kikö­tőkben élelemmel ellátását nem fogja akadályozni. .— Mart 28. A király ő­slgét ért szerencsét­lenségről következő részleteket közölnek: Ő felsége még estvéli szürkületkor, szokás szerint, a várkert­ben sétát tett, a mint hirtelen forgószél támadt. Ez által ő felségének arczához a szél egy tüskeágat csapott, mely a bőrt a szemen alul mélyen felhasitá. Ő felsége eleinte ezt nem vette figyelembe, és foly­tatta sétáját; később azonban, magát roszul kezd­vén érezni, visszatérésre határza el magát, midőn aztán észrevétetett, hogy ruhái véresek voltak, és erős vérzés történt. Pontosabb orvosi vizsgálatból kitűnt, hogy egy kis véredényt a tövis keresztül­­szakított, mire a szükséges gyógyintézkedés azon­nal megtétetett. _A . N. Pr. Z.“ azon Berlinben több nap óta keringő hírt említi, miszerint egy a baloldalról ere­dő felirat a kamráknak 4 hétig elnapolását, tehát a hitel megszavazásnak is addig elhalasztását kéri, mivel akkor a külviszonyok állását határozottabban át lehetest tekinteni. — A „N. Pr. Z.“ szerint közelebbről végb fog menni Luiz a porosz hgnő ő k. fégének, Ká­roly porosz hg 6 k. fens, legidősb leányának egy­­bekelése Alexis hessen-philippstal-barchfeldi hg£el, ki most a 2-ik testőrdzsidás ezredben ka­pitány. — Porosz hg ő kl­iens, tegnapelőtt több óráig értekezett Bonin­­nok hadügyminiszerrel. Tegnap a hg a bnoki és összes főtisztikarhoz egy tisztelgési alkalommal, beszédet tartott , melyben kiemelő, hogy bármi nézete legyen is neki a keleti kérdés­ben, ő, valamint a hadsereg oda induland, hova a király parancsa hivandja. Az összes hadseregre néz­­ve a királyi parancs az egyetlen zsinórmérték. Az Austria és Poroszország közti egyességről itt nem kétkednek, csak hogy azt hiszik, hogy a Du­nánál bekövetkezett fenyegető fordulat, minőnek az oroszok átkelését tekintik, az egyezkedési pon­tokban változtatásokat idézhetend elő. München, mart. 26. Skhinas, görög k.­követ az itteni udvarnál tegnapelőtt Bécsbe utazott, hol hosszabb ideig mulatand, hogy a görög ügyek­­beni minden eventualitásra nézve az austriai ős kormánynál a szükséges lépéseket személyesen megtehesse. — Mart. 27. Ma d. u. 3 órakor történt az it­teni k. udvarnál, a legfőbb uraságok jelenlétében kir. ház hgnőinek külföldre férjhezmenetelükkor szokásban levő ünnepélyes lemondása Erzsébet lgnő ő hir- fenségének, austriai Császár ő Fel­sége arájának összes esetleges örökségi igényéről Bajorországban. Az erre vonatkozó esküt a hgnő ő k.­fens, a münchen-freisingi érsek kezébe tette le. Ez Ünnepélyes tényt nagy ebéd követé. Magdeburg, mart. 28. Ma estve egy orosz tengerészosztály, állítólag 7 tiszt és 140 közkatoná­­­ból álló, fogott itt keresztülvonulni. Thüringen, mart. 23. „H. N.“ Legjobb kútfő szerint az itteni vasutigazgatósághoz, vala­mint a többiekhez is Poroszország keleti határától a nyugatiig ez utóbbi ország részéről azon felszólítás intéztetett, haladéktalanul rendelkezni, hogy na­ponkint 12000 főnyi katonát szállíthassanak el il­lető pályáikon. Turin, mart. 23. A képviselőkamra a kor­mány által kívánt 35 millió frank hitelt 113 szóval 45 ellen megszavazta. — A „Corr. Ital.“ szerint külről történt igen nagybefolyású előterjesztések következtében a zár­dajavak elkobzását illető rendszabály fölfüggeszte­tett. Csak a turini püspöki seminarium marad le­zárolva s az abban talált öszveg, mi hi­szerint 1 millió frankra megy, mint egy turini lap tudni a­­karja, a kormányi pénztárba tétetett le.­­ A piemonti marina jelen állása az „Oss. triest.“ és „Tr. Z.“ egybehangzó előadása szerint következő: 4 fregat u. m. Des Geneys 44, San Mi­chele 42, Beroldo 44, Euridice 32 ágyúval. 3 kor­vett: Aquila 18, San Giovanni 32, Aurora 12 a. 3 brigantine: Eridano 16, Colombo 16, Davio 8 á. 2 gabarre: Staffetta 12, Azzardoso 8 á Egy 1 ágyús Celere nevű futárhajó. 3 gőzfregát: Constituzione 10, Governolo 12, Carlo Alberto 51 ágyúval. Carlo Emanuele építés alatt van. 3 gőz brigantine: Tri­poli 5, Malfatano 5, Monzambano 6 ágyúval. 3 pos­tagőzös: Gab­ara 2, Johnusa 3, Authion 1­0. Össze­sen 23 hadihajó. Nápoly, mart. 14. Tegnap F­r­i­d­r­i­k Vilmos porosz hg Ő k. fensége legjobb egésség­­ben elhagyta e várost, és „Roberto 11 gőzösön Sici­­liába elutazott. Parma, mart. 23. Don Vincenzo Massoni, pápa ő­szentsége házi praelatusa, pápai Ügyviselő a toskanai udvarnál stb. 17-kén ide érkezett némely egyházi ügyek elintézésére. Ez mindkét fél megelé­gedésére megtörténvén, a praelatus ma Florenzbe viszszatért. Bern. Az Austriávali viszály tárgyában a tessini nagytanács elé terjesztett okmányokból ki­tűnik, hogy az államtanács a nagytanács által Bern­be küldött küldöttség munkáját nem ratifikálta,hogy Austria az ostromzár megszüntetésének föltételéül, legutolsó jegyzékében a politikai menekültek fölötti ellenőrködés­ jogot kívánt, hogy gróf Brembau­ közbenjárása által közeledési kísérletek létettek Austria és Tessin közt, és ezen kísérletek következ­tében az államtanács a szövetségi tanácstól azt kí­vánta, hogy biztosokat küldhessen Milanóba, mely kívonatot azonban a szöv.­tanács teljesíthetőnek nem tartott. Madridból jelentik, hogy Prim spanyol­­nok mart. 30-kan Konstantinápolyba elindult, on­nan Shumlán át Viddinbe menendő, O­m­e­r pasha egy levélben meghizta őt az april hóban kezdődő dunai hadjáratban részvételre. Madrid legjobban értesült köreiben bizonyosnak tartják, hogy Spa­nyolország a nyugati hatalmak szövetségéhez csat­lakozni fog. Kopenhága, mart. 26. Odin angol gőz­fregát ide érkezett. Tegnap d. u. 20 angol hadiha­jó, többnyire gőzös, Langelandtól Sprogee északi részéig horgonyzott, köztük 10 sorhajó s egyik­nek fedezetén Napier admirál. Buchanan an­gol követ „Mercurius“ gőzösen N­apier­­nek látogatására ment. S­z.­P­é­t­e­r­v­á­r, mart. 21. Magánlevelek sze­rint a külügyi kereskedelmi hivatal, egy hozzá in­tézett kérdésre azt válaszolá, miszerint az orosz kormány a gabna kivitelét a keleti tengeri kikötők­ből eltiltani nem szándékozik. Varsó, Paskievics hg, ki f.hó 26-ka óta itt mulat,előkészületeket tesz Bukarestbe utazásához. Montenegróba, mint az „Agr. Z.“-nak Írják, Sz.­Péter várról azon utasítás érkezett volna a fejedelemhez és Kowalevski ezredeshez, hogy az ellenségeskedéseket a törökökkel haladékta­lanul kezdjék meg a határon. A montenegrói senatus KÜLFÖLD. Anglia, London. A legújabban közzétett bizalmas levelezésben a 4. sz. sürgöny, mit Russell lord a Foreign-offíce-ból 1853. febr. 9-től in­tézett S­e­y­m­o­ur-hez, igy hangzik : Uram! Vettem, s a királynő elé terjesztem önnek jan. 22-től kelt bizalmas sürgönyét, ő fel­sége ez alkalommal is, mint máskor örömmel ismerő el ő és­ felségének mérsékletét, őszinteségét, s ba­rátságos indulatát, és meghagyá nekem, hogy arra ugyanezen mérsékleti, legális és barátságos vitatás szellemében válaszoljak. Az ő és­ felsége által meg­pendített kérdés igen fontos. E kérdés ebben áll: Föltéve, hogy a török birodalom szétbomlásának eventualitása valószínű, sőt közellevő, vájjon jobb lenne-e előre intézkedéseket tenni ily eventualitás tekintetéből, mint a h­aos, zavar, s európai háború bizonyosságának tenni ki magunkat, mely esemé­nyeknek szükségkép kisérniök kellene a katastró­pba, ha ez véletlenül s előbb állana be, mintsem a továbbra követendő politika megállapittatott volna? A királynő kormánya ezen fontos kérdést fontolóra vevőn, először is azon észrevétel merül föl előtte, mikép jelenleg semmi oly kicsit sem támadt, mi ezen nagy európai feladat megoldását szükségelné. Támadtak ugyan nehézségek a szent­ helyek tár­gyában , de ezek a kormány belügyein kívül esnek, s inkább Orosz-­s Francziaországot, mint a portát érdeklik. A Törökország s Austria közti viszonyok némileg megháboríttattak ugyan, a törökök által Montenegro ellen intézett megtámadás következté­ben , azonban ez szintén inkább az austriai határra vonatkozó veszélyeket, mint a szultán tekintélyét biztonságát illeti, úgy hogy nincs elegendő ok arra, hogy a szultánnak kijelentsük, mikép­p nem képes a belbékét, vagy a szomszédaival­ barátságos viszonyokat fenntartani. Ezenkívül ő felsége minis­tereinek elméjében még azon észrevétel is fölmerül, mikép az előre föltett eventualitás időpontja épen nincs meghatározva. Midőn III.Vilmos és XV. Lajos szerződésileg rendelkeztek II. Károly spanyol ki­rály örökségéről, oly eventualitásról intézkedtek előre,­­mely nem lehetett távol. A spanyol király gyengélkedése, s az emberi élet bizonyos határa, ezen eventualitást biztossá s közellevővé tevék. Az osztozási szerződés nem siettető a spanyol király halálát. Ugyanezt lehet mondani, amaz intézkedé­sekről, melyek a múlt században Toskánára vonat­kozólag a Medicis-házbeli utolsó herczeg halála esetére tétettek. De a török birodalom szétrombo­­lásáva a kilátás egészen másnemű; e szétbomlás léte­sülhet húsz, ötven, vagy száz év múlva. Ily körül­mények közt nem igen hangzanék össze a császár­nak s a n.-britanniai királynő ő felségének a szul­tán irányábani barátságos indulatával, előre rendel­kezni oly tartományokról, melyek ez utóbbinak sa­játjai. De ezenkívül még megjegyzendő, mikép egy ily esetben létrejött egyesség kétségkívül azon e­­ventualitás siettetésére lenne irányozva, mely iránt előre intézkedni óhajtanak. Legális eljárással, Au­stria s Francziaország előtt nem lehetne titokban tartani egy ily egyességet, s a titokban tartás által nem éretnék el a kitűzött czél, t. i. az európai há­ború kikerülése. Sőt ily hallgatás nem is lehet szán­dékában ő és­ felségének. Föltehetjük, mikép mi­helyt Orosz-­s Angolország meg fogtak egyezni a követendő politika iránt, s el fogják határozni an­nak létesítését, határozataikat közölnék az európai nagyhatalmasságokkal. Egy ekkép létesült s közlött egyesség nem maradhatna sokáig titokban; s u­­gyanekkor, midőn az a szultánt felriasztaná s elide­genítőé, ennek köztudomásra jutása a szultánnak minden ellenségeit erőszakos tettekre ingerelné. Ezek a diadal bizonyosságával harczolnának , míg a szultán vezérei s katonái éreznék, hogy a közvet­len siker nem menthetné meg ügyüket a megbu­­kástól. Ekkép­­pen azon anarchia idéztetnék elő, mitől félnek, s a beteg barátjainak nagy előgondos­­kodása, a beteg halálának okává lenne. Az angol kormánynak nem szükség hosszasan tárgyalni ama veszélyeket, mik egy ily egyesség végrehajtását kisérnék. A spanyol öröklési háború példája eléggé mutatja, hogy mily kevéssé tartatnak tiszteletben az ilynemű egy­ességek, midőn igen erős kisértés ösztönöz azok megsértésére. Az orosz császárnak, mint Konstantinápoly letéteményesének helyzete számtalan véletlenségnek lenne kitéve, mind or­szágának régi nagyravágyásánál, mind Európa ver­­senyzéseinél fogva. A végleges tulajdonos, — bárki legyen is az — nem elégedhetnek meg II. Mohamed utódainak tunya s indolens állásával. Konstantiná­poly urának, mint a­ki birtokában van a földközi­­s fekete-tengerek kulcsainak, természetesen nagy befolyást kell gyakorolnia kelet ügyeire. Egy ily be­folyást Oroszország javára, valamint hatalmának gyöngítésére is lehetne használni. Egy oly erélyes s nagyravágyással teljes állam, mely Törökországot helyettesitné, Oroszország részéről a császár vagy utódaira nézve a háborút szükségessé tehetné. Ek­kép­­pen amaz intézkedésekből támadna európai háború, melyek annak elhárítása végett léteznének, mivel sem Angol-, sem Francziaország, sem hihe­tőleg Austria nem egyeznének meg abban, hogy Konstantinápoly véglegesen Oroszország birtokába jusson. Tehát N.-Britanniát illetőleg az angol kor­mány tétovázás nélkül kijelenti, mikép minden, Konstantinápoly birtoklása iránti szándékról le­mond. Ez iránt ő cs­ felsége tökéletesen nyugott lehet. Az angol kormány szintén kész biztosítást adni az iránt, mikép semmi, a török birodalom bu­kásának eventualitására vonatkozó egyességre sem lépend, az orosz császárral­ előleges közlés nélkül, *i­la ’ aZ anS°l kormány meg van róla győződve mi p nem lehetne bölcsebb, önzetlenebb, s Euro­­para n­eve Üdvösebb politikát követni, mint a mit s°káig követett, s mely nevét di­ ?* . fTj.j1, a ^eSbiresebb fejedelmekénél, kik jogtalan hódítások s ephemer dicsőség által igye­keztek maguknak halhatatlanságot szerezni. Ily po­litika sikerének biztosítása végett, óhajtandó lenne, hogy Törökország irányában legnagyobb mérséklés tanusittassék , hogy az európai nagyhatalmasságok által netalán előhozandó reclamatiók inkább barát­ságos alkudozások, mint határozott követelések tár­gyai legyenek, hogy a szárazi vagy tengeri de­­monstrátiók, — mint a szultán irányábani kény­­szerítő eszközök , — lehetőleg kikerültessenek * végre hogy a Törökország ügyeire vonatkozó vi­szályok, a nagyhatalmasságok közti egyetértés kö­vetkeztében határoztassanak el, a­helyett, hogy a török kormány gyöngeségére ráerőszakoltatnának. Ezen észrevételekhez az angol kormány még azt is hozzá akarja tenni, mikép véleménye szerint, szük­séges, hogy a szultánnak azt tanácsolják, mikép ke­resztény alattvalóival ama vallási méltány s szabad­­ság elvei szerint bánjék, melyek az európai felvilá­gosult nemzeteknél átalánosan érvényesek. Minél inkább elfogadandja a török kormány a részrehaj­­latlan törvényhozás s a mindenkire nézve egyenlő közigazgatás elveit, annál kevésbbé leend szükséges az orosz császárnak ama kivételes protectiót gya­korolnia, mit ő felsége már most is oly terhesnek talál, noha az kötelességei által van eléje szabatva, S szerződéseken alapul. — Mart. 25. A „Sun“ így ír : „Raglan lord tábornok, a keleti szárazi haderő parancs­nokságát átvevén, mint meghatalmazott és ge­neralissimus, teljhatalommal fog elláttatni, hogy így saját belátása szerint működhessék, a nélkül, hogy valamely követ ellenőrködése alá lenne he­lyezve. — A hadügyi kormány végre elhatározá, fikép a lovasságot Francziaország- s Mar­seill­e-en keresztül küldendi keletre. Az első század Dover- vagy Folk­es­ton­e-ban apr. 1-én ülend hajóra. — Az Economist a háborúról következő nézeteket fejez ki: „A háború csak­ akkor olcsó, ha rövid; csak akkor hajt hasznot, ha végeldön­­tésre vezet. A háborúbani takarékosság, az esz­­telenség fokozatára nézve csak a pazarlással e­­gyenlő. Egy gazdag nemzetre nézve nyomorú gyöngeség lenne, takarékos háborút folytatni; egy kereskedő s békeszerető nemzetre nézve va­lódi őrültség, a háborút­ hosszúra nyújtani. Min­den okunk s minden eszközünk meg van arra nézve, hogy ezen háborút röviddé tegyük. A há­ború, ha rövid s heves leend, aránylag kevésbe fog kerülni; bármely nagyszerűek legyenek is hadkészületeink s hadműködéseink. Ekkor a há­ború kevés alkalmat nyujtand bonyodalmak, föl­kelések, szövetségesek közti viszály s hidegségre, s nagy valószínűséget nyujtand az iránt, mikép ellenségünket gyorsan föltételeink elfogadására birhatandjuk. Mindazt, mi szükséges, tüstént meg kell tenni, s meg kell adni. Egész ellenáll­­hatlan hatalmunkat tüstént mozgásba kell ten­nünk ; egész erőnket az első csapásra kell ösz­­­pontosítnunk, hogy így ne legyen szükség máso­dik csapásra. Hacsak lehet, egyetlen hadjáratban kell bevégeznünk a háborút, s ez lehetséges, ha egy hadjáratban megteszszük azt, mit tennünk kell.“ — 1256 hajlandónak mutatkozik a déli Albániában támadt felkelést támogatni, s így közelebb ezen oldalról is új mozgalmak lennének várhatók. Francziaország, Pár­is, mart.26.A„Toulo­nnais“ 24-ről így ír : „Azon csendőr­csapat, mely a tartalékosz­tályhoz tartozand, szinte teljes számmal megér­kezett városunkba. Hírszerint a t­o­u­­­o­n­i kikö­tőben három új hajót szándékoznak fölszerelni. A hajóhadi szolgálatra szánt tengerészek szedése szakadatlanul foly; naponkint számos ily tenge­rész­csapatok érkeznek Francziaország különböző pontjairól. A városunkban állomásozó 74-dik sors­ezred tegnap este parancsot kapott, hogy készen tartsa magát az indulásra. Mint mondják, e szép ezred holnapután fog elindulni.“­­Az „Indep­­beige“ párisi levelezője szerint múlt pénteken újabb rendeletek adattak ki a csa­patok hajóraültetésének siettetése végett. Azon­ban S­a­i­n­t-A­r­n­a­u­d tábornagy nem induland el 20—25-ke előtt. A Ministen rendelet szerint ma kell tengerre indulásra készen lenniök mind­azon gőzösöknek, melyek expeditionális csapatok szállítására rendeltetnék. Ezen hajók egy része Marseillebe menend, azonban a haj­ór­aülte­­­tésnek szükségkép ápril elejéig kellene tartania. — A M­ontalembert-féle ügy folyvást sza­kadásra ad alkalmat a törvényhozó­ testület keb­lében. Mig egyrészről a kormány elszánt állása számos tagokat a perbefogási engedély megadá­­­sára bír, másrészről több rendesen igen békés e­­gyének nem akarják tűrni ezen erőszakolást, s nem fogadják el Rouland, az állam­ügyész jogtani nézeteit, ki — mint mondják — a bizott­mány előtt tagadá, hogy a kamrának joga lenne Montalembert vétkességét érdemlegesen tár­gyalni. Általában a minoritás számra nézve gyönge ugyan, de elszánt leend.­­ A Francziaországon keresztül utazandó 3000 főnyi angol lovasság- s tüzérséget apr 1-re s a ki­etkező napokra várják Párisba. Már előkészü­­lt­teket tesznek az angol csapatok fogadására, melyek két napig fognak itt mulatni. Hír szerint a császár a Carousse­­-téren szemlét tartana a csapatok fölött. A párisi közönség gyermekies kandisággal várja e látványt. A tiszteknek nagy lakomákat fognak adni, s őket a városban kocsiz­­tatni, hogy Pária minden nevezetességeit be-

Next