Budapesti Hírlap, 1854. október (534-559. szám)

1854-10-01 / 534. szám

folyik az egyesültek megtámadni, addig a tar­talékok a visszavonulási vonalat biztosítandják. Szebasztopolban jelenleg főparancs­nok hg Ménesi Koff Szergejevics Sándor fő­­hadisegéd; a feketetengeri hajóhad és kikötők parancsnoka Berg Vorisovics Móricz ad­­mirál; a feketetengeri hajóhad és kikötők tör­zsének feje Kornilot­ Alexejevics Vladimir főhadisegéd és aladmirál; szebasztopoli hadikor­mányzó pedig Stanjuko­vics Nikolajevics Mi­hály aladmirál. A konstantinápolyi hírekhez, miket teg­nap táviratilag közlöttünk, megemlítendő még, hogy Szelim pasát a haditanács felmentette, mivel bebizonyította, hogy előterjesztéseit a had­ügy­minitérium mindig figyelembevétel nélkül hagyta. (Tudomás szerint S­z­e­l­i­m pasa a baja­­zidi csata elvesztése miatt állíttatott haditör­vényszék elé.) B­a­r­a­z­z­i görög biztos még nem " nyert rudientist Rest­ipasinál, minek okául azt mondják, hogy lord Redcliffe még a görög ügyben új utasítást nem kapott. — Sept. 19-kén hat század franczia Athene legfontosb pontjait megszállotta. — Abdi pasa, mint Voloból írják, egy nagy görög rablócsapatot tökéletesen szét­vert.­­ Az ázsiai harcztérről beszélték Konstan­tinápolyban, hogy a cserkeszek egész hadereje S­a­m­y­l személyes vezetése alatt I .Katalánál van egyesülve. Az oroszok Tiflieznél vonják össze e­­zt­­ükét. A Volgánál összevont hadtest Samyl ellen a Kaukázushoz rendeltetett. E csapatok számát 40,000-re teszik. Samyl eddig 400-nál több o­­rosz falut foglalt el. Belgrádból Sándor fejedelemnek sept. 24-kén oda visszaérkeztét jelentik; továbbá a M a g a z i n o v i­c s városkapitány hivatalábóli le­tételéről terjesztett hírt alaptalannak nyilvánítják. Varsó­ból a „N. Pr. Z.“ hir gyanánt közli, hogy Miklós császár oda fogna érkezni; e hirt megerősíti gr. C­r­­­o­ff főhadisegédnek és dr. Mandt császári háziorvosnak oda érkezése is, noha legjobban értesültek sem tudnak e rész­ben bizonyost; ellenben a trónörökös nagy­­hg oda érkeztét bizonyosnak mondják. Az orosz csapatok nagyobb tömegekben vonat­tak össze Kagui,Sarmensty, Leóvá, Leuseni, Sku­­liani, Lapkámban a Pruthnál és Cholimban a Dnie­­sternél. Zimiec várát védhető állapotba teszik és fegyverezik. Északi harcztér: A fehér-teng­er­ről érkezett Miranda gőzös, mely f. hó 25-kén Sheernis-­be (Anglia) érkezett, az egyesült ten­geri haderőknele az említett tengerek működéséről hozott jelentéseket. Valamint a keleti és fekete­tengeren úgy az északi Sark-tenger vidékein is kénytelen volt az orosz lobogó mindenütt hátrálni hatalmas ellenségei előtt. Sem bátorsága sem e­­reje nem volt meggátolni, hogy az egyesültek a partokhoz közel ne térjenek. Archangel ki­vételével, melynek erődített korlátai a Mirandá­nak közelítését meg nem engedők, az egész rette­gett császári birodalom északi partvidéke a két tengeri hatalom kezeiben van, vagy legalább ne­kik van martalékul engedve, ha jónak találnák azt hatalmukba kerítni. Csak itt ott történt a p­arti ütegek részéről egy-két lőp­orvesztegető puffn­y­itás, és komoly ellentállásról szó sem volt. Azon 60 nap alatt, míg a Miranda a fehér tenge­ren czirkált, nem kevesebb mint 375 hajót tar­tóztatott fel, mi bizonyságul szolgál, mily nagy volt a közlekedés e tengeren, s mily nagy a vesz­teség, mit Oroszország kereskedelme a háború ál­tal szenved. De e számból, mint jó martalék csak 3 foglaltatik le, s küldetik Angliába. Ezek olaj, hal és liszttel valának terhelve. Sokkal ér­zékenyebb csapás az orosz kevély­ség ellen Kola, orosz Lapponia fő­városának lerombolása, mely várost az oroszok bevehetlennek tartottak, s észak Szebasztopolának neveztek, s mely ennek daczára néhány óra a­­latt s igen csekély támadó erővel e­­g­és­zen porrá lövetett. Kólát Nagy Pé­ter czár erődítteté meg, s jelesen a szomszéd Norvégiának egyik ijesztőjéül építteték; jó kiné­zésű kikötőművei, erődítvényei és tornyai vol­tak; e fölött egy ellenséges hajónak 31­ angol mértföldnyire kell egy folyamon fölfelé haladnia, hogy a városhoz juthasson. Mindez Mirandi pa­rancsnokát, Lyons kapitányt nem rettentő vissza. Egy jó puskalövésnyire vetett horgonyt a jól fegyverzett s őrséggel ellátott tornyoktól. A vá­ros önkénytes föladását illető felszólítás vissza jön utasítva. Erre megkezdetik a lődözés. Két ó­­rával később az orosz ágyutelepek alaktalan rom­halmazok valának A szerencsétlen város leégett, csupán egy torony ,­a megerősített templom mu­tata meg orosz Lappland fővárosának helyét. Kiel, sept 28. „San Jacinto" gőzfregát (10 ágyús) Bostonból Southampton­ba érkezett s ott kőszenet vett föl, s mint a „Times"* írj­a, a Balti-tengerre fog menni, hogy ott az egyesült hajóhadak mozgalmait figyelemmel kisérje. A fagy beálltával ugyanaz vissza fog Nyugat Indiára térni,de jövő tavaszon egy erősebb osztály kísére­tében fog a keleti-tengerre visszatérni. Anglia, London, sept. 25. A „Times" bámulatát fejezi ki a fölött, mikép az oroszok nem igye­­keztek meggátolni a szövetségeseknek a Krimbei kiszállását. „Hajdan" — úgymond — ,­ő eink, a britannok nem hagyták Caesart csata nélkül ki­szállani partjainkra,s midőn a franczia exped Al­gírban kiszállott, a dey katonái végzetteljes hi­bát követtek el az által, hogy állomásaikat el­hagyták. Azon tény, mikép az oroszok nem állot­tak ellen, szerintünk erőtlenségüket tanúsítja.­­ Azonban, mivel még 48 óra sem telt el egészen az expeditió megérkezése s a kormányhoz érkezett sürgöny kelte közt, lehet, hogy az orosz sereg öszpontosítá magát, a szövetséges csapatok elő­­nyomulásának megakasztása végett; de roppant különbség létezik azon ellenállás közt, mit épen kiszállásfélben levő s csatarendbe fel nem állított katonák fejthetnek ki, s a világ legszebb gyalog­ságával nyilt­ síkon folytatott harcz közt. Előre készen lehetünk arra, mikép az orosz sereg, lo­vasságának nagyobb számánál fogva, némi­ előny­nyel bír a szövetségesek fölött, kivált a hadjárat kezdetén, s a franczia tartalék-lovasság megér­kezése előtt. Nagyszámú lovaknak tengeren át szállítása igen nagy nehézségekkel járván, e mi­att a szövetségesek aránylag gyöngék a harcrté­­ren. Ezen körülmény kétségkívül arra indí­­ tandja a tábornokokat, hogy ne óhajtsanak be­menni a tartomány belsejébe, oly síkokon keresz­tül, melyek igen kedvezők a lovasság mozgásaira nézve. Azonban kétségkívül első gondj­a leendő értesítéseket szerezni igyekezni az ellenség ere­je­­s állásáról, mikről az expeditió megérkezé­séig semmit sem lehetett kitudni. Az újkori his­tóriában nincs reá példa, hogy két nagy sereg az általa megtámadandó tartományt, s ellenséget oly kevéssé ismerve kezdte volna meg a hadjára­tot. Mindenre a tapasztalásnak keilend azokat megtanítaia, a a legbözösebb combinatiók, a leg­élénkebb remények,egyáltalában előre nem látott körülmények s események által meghiusíttathat­­nak. Azonban az el­ő látszatokból ité­ve, Men­­csikos a­ég úgy működött, mintha nem lesznék erejében. Ama proclamatio, mit a sereghez inté­zett, puszta rodomontade, s ha igaz, mikép tö­meges fölkelést igyekezett szervezni a krími la­kosok közt, kiknek legnagyobb része Oroszország iránt kétes hű­ngű mahomedánusokból áll, fölte­­hetjük, hogy a félszigetbeli rendes haderő elég­telennek tekintetik a terület védelmére. Ama pont, melyen a csapatok kiszállottak, azon előny­­nyel bír, mikép három nap­ járással közelebb van Szebasztopolhoz, mint Eupatoria, s a part men­­tébeni út egyszerre oly vidékbe vezet, melyet számos folyamok metszenek át. Valóban a háború egész színhelye 30—40 négyszög­ mértföldnyi szűk körre van szorítva, s ezen körben reméljük, hogy a szövetséges seregek mindent elsöprend­­nek maguk előtt, Szebasztopol falaiig.“ — Sept. 26. A „Times" ma így nyilatko­zik : „Ama commentárokban, miket az orosz s porosz kormányok a sz.­pétervári udvarhoz in­tézett legutóbbi javaslatok tárgyában tettek köz­zé, ezen északi hatalmass­ágok két fontos észre­vételt tesznek. Nevezetesen megjegyzik, mikép a javaslatot semmi fegyverszünet iránti ajánlat sem kísérte, s mikép a nyugati hatalm­asságok nem kötelezik magukat arra, hogy követeléseiket jö­vőben e négy pont határai közé szorítaodják. Ez egészen a maga rendén van. (Itt a „Times" is­métli előbbi kifejtését a javaslat tárgyában, mely csupán Austria, nem pedig Oroszországhoz volt intézve.) Valóban a 4 pont nem non plus ul­­trá­ja, hanem csak minimum­a volt annak, mit a nyugati hatalmasságok e háborúban kivi­hetni remélnek. Maga az orosz kormány is kije­lenté, mikép az alkudozások jövőbeli alapja a hadi szerencsétől függend. Jól van ! Mi örömest ragaszkodunk ezen határozathoz, mi­re remény­teljesen bevárandjuk ezen kimenetelt. A koc­ka már el van vetve a Krímben, s míg csak tényle­ges eredményt nem nyertünk, nyugati Európa egész politikája ezen szavakban áll : Semmi fegyverszünet, és semmi alkudozás! A jegyző­könyvek kora elmúlt, a congressusok kora pedig még nem érkezett el. Ha meg fogunk veretni, si­­keretlenek voltik minden törekvéseink, kelet jö­vőbeli függetlenségének, s Európa polgárisodá­­sának Oroszország megtámadásat elleni biztosí­tása végett; ha pedig szerencsésen végzendjük be a háborút, mint ezt reméljük, saját hibánk lesz, ha Oroszországnak megengedjük, hogy ezentúl is képes lehessen megtámadásait újra kezdeni.“­­ A királynő ezúttal korábban bucsúzandik el, mint előbbi években, a skót felföldtől, s hihe­tőleg már jövő hé 7-kén a fővároson át Wight szigetébe menend. Sir G. Gr­ey, ki a királynőt Bal morálba kisérte, már a 1. hét végén ide érkezendik. — Walewski gróf, több heti távolléte után, ide érkezett, s a telet a fővárosban töltendi. E szerint a visszahivatásáról szárnyalt hírek alap­talanok voltak. — Apersa udvarhoz legközelebb követté kineveztetett Murray Bernből ide érkezett, s legközelebb Teherahba induland. Évdíja 5,000 ft sz.-re emeltetett. — Az agg Hu­me súlyosan megbetegült, úgy hogy az Aberdeeneen tiszteletére ren­dezett ünnepélyt el kelle halasztani. — Aberdeen lord különös pártfogása kö­­vetkeztében, James Taylor (ki a gőzhajózást gyakorlatilag életbe léptető) özvegye számára a királynő 100 ft. sz.-nyi nyugdjt rendelt. Francziaország, Pária, sept 26- A „Moniteur“ szerint, a császár s császáráé ma Boulogneból kiindul­ván, meglátogatták a honvault-i tábort, s 5 órakor tértek vissza Boulogneba. — A tengerészeti ministerhez a fehér-ten­­gerről, sept 3 ról érkezett tudósítások szerint, a „Psyche“ frigát, s a „Beaum­onoir" brigg aug. 15-kén az arch­angeli soromp előtt lévén, ott nagy pompával ü­ték meg a császár ünnepét.­­ Mindegyik hajó három ízben 21 ágyú­lövést tett, s erre a franczia s angol tisztek a „Psyche“ fede­­zetén lakomát rendeztek. Mindkét hajó tisztikara s legénysége jó egésségben vannak. — A „Moniteur*­ tegnap egy oly rendeletet közlött, melynél fogva Páris városának községi rendőrsége újólag szerveztetik, még pedig nagy­­részint a londoni rendőrség mintájára. A „Mo­niteur * mai számában pedig egy rendelet a cs. testőr-ezred ” zenekari személyzetét szervezi. — Az ,,Indep­ beige“ przisi levelezője sze­rint, újólag nagyon elterjedt azon hir, mikép a császár és császárné legk­özelebb Wight szige­tébe f­ogyik menni, az angol királynő látogatá­sára. E hírt megerősítni látszik azon tény is, mi­kép a császárné az előbbi közlésekkel ellenkező­leg, Biulogneba érkezett. A császári pár oct. 15- ke előtt visszatérend Compiègnebe, mivel ezen napra meghívások osztattak ki a diplom­atiai testület tagj­ai közt. — Krisztina királynő a­he­lyett, hogy mint mondák,Malmaisonba men­ne , egy ideig Bagnères de Bigottéban maradni­. Thiers, valamint Soul­é is, legkö­zelebb Párisba érkeztek. — Espinasse tábornok visszaindult Kon­­­stantinápolyba. — Mint mondják, az északi sereg nagy had­gyakorlatai sept. 26- i 27-kén lesznek. Németország Berlin, sept. 24. A f. hó 3-kán kelt po­rosz közsü­rgöny óta lényeges közeledés történt a bécsi s berlini kabinetek közt,s nem állíthatni, hogy az austriai kormány a porosz felfogásnak, mely szerint az ápr. 20-ai szerződés pótezikke betöl­­töttnek tekintendő, oly annyira ellene lenne, mi­vel e pótezikk esik az Oroszország elleni közös támadás eseteiről szól, és hogy ez esetek jelen pillanat­ban bevégez­zék, ezt aligha fogja valaki kétségbe vonni. Magát a kötmény tartalmát, mely által a két hatalom öszbirtokuknak minden táma­dás elleni kölcsönös védelmére köti le magát, a porosz kormány még most is teljes érvényűnek tekinti, s ez iránt tehát valódi eltérés soha nem létezett. Csak arra nézve térhetnek el egymástól a nézetek, miszerint Bécsben inkább Oroszország részérőli megtámadás, Berlinben pedig inkább nyugatróli kényszerítés lehetőségét teszik föl. Azonban ez esetlegességek még sehol nem kerül­tek további tárgyalás alá. A porosz kormány leg­utóbbi napokban bécsi követe által az austriai ka­binetet biztosító, maga részéről is lehetőleg gyá­­molítani az austriai seregeket a dunai fejedelem­ségekben, minthogy ebben biztos garantiát lát a német érdekeknek ama tartományokban­, érvé­­nyesítésére nézve; csak azon egy föltételt kötötte ki, hogy austriai részről támadó föllépés Orosz­ország ellen ne intéztessék, s ekkép ne adassák alkalom egyenes összeütközésre — Sept. 26. A „Frankf. Postz.“nak innen következőleg írnak: „Az alkudozások Austriával folyvást tartanak, de azok legközelebbi időben semmi további jegyzékváltást nem teendnek szük­ségessé, hanem gr. Arnim személyes közbejá­­rása által Bécsben és gr. Eszterházyé által itt to­vább folytattatni fognak. Austria s Poroszország, mi legközelebb ez alkudozások folyamát és czél­­ját illeti, tökéletes egyetértésben vannak, s mi­után Poroszország a dunai fejedelemségek meg­szállását utólag jól indokoltnak elismerte, s azért kinyilatkoztatta, miszerint egy ott Austria ellen következendő támadás az ápr. 20-ai szerződés látkörébe esőnek tekintendő, az alkudozások azon érdekek megfontolására tértek át, miket Német­ország, egyelőre Austria seregei által, a dunai fe­jedelemségekben védelmez. Ezek a német keres­kedés érdekei s olyan érdekek, mik Austria keleti határainak helyzetéből s azok biztonságából e­­rednek. Mindkét rendbeli érdekek változtatást kívánnak azon viszonylatokban, mikben a dunai fejedelemségek a háború előtt jobbra s balra álltak, s jelenleg Austria s Poroszország részéről Német­ország sürgetői felad­atukat tekintik ezen változ­tatások természete iránt egymással tisztába lőni. Ha ez nagyban és kicsiben el van érve, akkor egy­­német békejavaslat alapja is el van érve, melyre Poroszország, mint tudva van, hosszabb idő óta az alkudozások egy másik sorában előre dolgozott. Mindenesetre azonban ama biztosítások, miket Poroszország az austriai kabinetnek a maga néz­­leteiről az Al-Duna melletti német érdekek iránt adott, oly természetűek valának, hogy ennek kö­vetkeztében Austria is a közelgő lépésbe belee­gyezhetett. De mégis több lenne az elsietésnél, ha már most az austriai-porosz eltérések teljes ki­egyen­ítéséről akarnánk szólni, jóllehet ama hely­zet, melyben egy rendkívüli követnek — netán B i s m a­r k urnák Bécsbe küldetése indítványba hozatott, mellőzöttnek tekinthető.** — A „Frankf. Postz." sept. 23-ki szám a kö­vetkező érdekes kis czikket közöl: Kétféle felfo­gás létezik az austriai politikáról: a szenvedélyé és a politikai belátásé. Az első abban Oroszor­szág lealázása s gyengítésének vágyát látja, másik elvitázhatlan életérdekek biztosítását s a békés megoldás óhajtását. Ha a másik felfogás uralkod­ ik 3D KZ­­A, A török hadsereg­. Úgy hiszszü­k, a közérdekkel találkozunk, midőn azon haderőnek hű és pártatlan megismertetése szándékunk, mely a szervezett hadseregek sorában eddig jelentőség nélkül állt, most pedig úgyszólván szemünk előtt hajtja végre a legszebb fegyvertet­teket és oly ellenfél irányában vívta ki magának a vitézség cserkoszorúját, melyet országvilág méltán mint hatal­masat ismer. A török katona átalában a legnagyobb mér­tékben mérsékelt — ebben csupán a spanyolhoz hasonlítható — engedékeny mindaddig, a­míg hoz­zá illően és szokott módja szerint bánnak vele, ta­nulékony mint az olasz, noha szokatlan európai öl­tözete mellett mozdulataiban gyakran ügyetlennek tűnik fel. Vitéz, de vezetésre vár, mihelyest nyílt osztóban és európai ellenféllel kell küzdenie, mert ennek­­elsőbbségét a hadmesterségben elismeri; rendületlen a fedezett fölállítások — kiváltképen a sánczok védelmében, a török katona még a jancsá­­­­rok ideje óta szereti magát árkok által fedezni. A sorcsapatok fegyelme minden dicséreten felül áll — büntetések, bármi­neműek legyenek, csaknem hal­latlan események közé tartoznak. A török alsóbb­rendű tiszt az állam által nagyon rosz­tartásban ré­szesül, s a közkatona tulajdonain kívül, kivel a kö­rülmények által feltételezett nagy bizalmasságban él, csak a zászlóalji gyakorlat némi szélesebb isme­retével bír. A törzstisztek — a segédőrnagytól föl­felé jobbára iskolákból kerültek ki, ennélfogva mű­veltségük jóformán kielégítő; a­mi a tényleges tu­dást — a hadgyakorlatot — illeti, kevésbbé az az alkalmazott had­mesterségre és a tábori szolgálatra nézve, azért néha igen nehezen lehet egy derék , megbízható vezetőt a tőrcsapatuk egy önálló osztá­lyához kapni. A hadsereg felsőbb vezérlete — a tábornoki kar — a törül katonaság achillesi sarka. Az öreg tábornokok, kik a csatákban Ibrahim pasa ellen némi tapasztalatot szereztek, igen ritkák, eh­hez többnyire hiányzik náluk az elméleti képzett­ség, sőt gyakran az olvasás nemes mestersége is. Azon körülményből, miként a migaib állomások nagyobbára kegy és nem va­­di érdem és képesség után osztogattatnak , könnyen megmagyarázható, hogy a sereg gyöngeségét épen tábornokai képe­zik. Oaner pasa az egyedüli európai, ki eddig a se­regben magasb polozra jutott. Míg egyrészről a tö­rök nyelvben tökéletesen jártas — ■ ez a parancs­nokság vezetéséhez, sőt csupán ahhoz, hogy valaki a hadseregben alkalmazást nyerhessen, múlhatlan föltétel — eredeti korlátolt katonai képzettségét ernyedetlen önművelés által, miben több európai nyelvekbeni jártassága nagy segítségére volt, oly mértékben szób­abité,­hogy a tanult katonák sorába emelkedett. Próbált, bátor, a legfenyegetőbb ve­szélyben hidegvérű, vasakaratu, minden cselszövé­­nyek daczára szilárdan megállt magas állásában, hol közreműködőit nevelheti, választhatja és ké­pességükhöz képest előmozdíthatja. Középszerűsé­gek ellen szigorulevén,s a haszonvehetlent erős kéz­zel eltávolít­va,Om­er pasa tábornoki karát— a men­nyire lehetett — csupán derék emberekből állította össze. Ebben fekszik sikerének s azon kiáltó ellen­tétnek ku­csa, mely a rumeliai és anatóliai hadsereg közt van. Ugy látszik, hogy Mehmed Ali pasa mint hidügyér ezt tökéletesen belátta; de hogy Ana­­toliában egy generalissimust állíthassanak, egy má­sodik Omer patát kellett vala találni tudnii. Ezenkí­vül a h­adügy­minisz­eriuma ez által minden hatalmát­­ és dicsőségétől végkép megfosztotta volna meg­­, * itt a személyes hiúság túlsulyozni látszott a haza­ságot. Mehmed Ali az ügyes­ vezérlet tapasztalt hiá­nyán az által azért segíteni, hogy a követségek a­­jánlására magas ranggal küldte az idegen tiszteket s a Törökországban levő összes magyar menekülte­ket az anatóliai hadsereghez. Ez­­ a segédeszköz a­­zonban távol van attól, hogy a czélnak megfelelje­n, mert a magas­ rangú magyar menekültek közöl csak kettő bírja némileg a török nyelvet, míg külö­nösen az ázsiai határtérre utóbb érkezett lengyelek egy cseppet sem tudnak törökül, s bármily türékeny is a kormány, a csapatok még­sem nyelhetik el, hogy keresztények és idegenek vezényeljék, kik szoká­saikat nem ismerve igen gyakran megsértik a török nemzeti és vallási érzületét. Nem lehet megmonda­ni, hogy véletlen-e csupán, vagy a török gyomor bi­zonyítéka, hogy az ily idegeneknek efféle különös török neveket adnak, mint: oroszlán, sólyom, vil­lám, jég, újhold, melyek a katonákat nevetésre in­dítják. Különösen furcsa is, egy kis ide-oda ingó alakot zsidó taglejtéssel mint oroszlán-pasát — a sólyom-pasát pedig dupla szemüveggel látni. A sorkatonaság közös legjobb a tüzérségi, po­rosz oktatóktól képezve és részint vezetve is a szét­­találásban kitűnő, de a csekély ügyelem, mely a vo­nólovak kiválasztására fordíttatik, a kormány töké- 8016

Next