Budapesti Hírlap, 1855. május (709-733. szám)

1855-05-01 / 709. szám

KÜLFÖLD. Tudósítások a harcztérekről. Délkeleti csatatér. A krimiharcztér­­ről, a bombázás eddigi eredményéről érkezett tu­dósításai a két ellenfélnek, egymástól igen kü­lönböznek. Míg az egyesültek táborából Várnán és Konstantinápolyon át érkezett tudósítások hosszadalmasan és pontos részletességgel leírják a rombolásokat, miket a bombázás az orosz véd­­művekben okozott: az orosz közlések minden si­kert egyenesen tagadnak, s még csak egyetlen­egy orosz tűztelepnek leszereltetését sem ismerik el. A dolog valódi mibenlétének kifejtését tehát későbbi részletes közlések összeállításától füg­gesztve föl, közöljük egyelőre egyszerűen az ér­kező tudósításokat. Ezek közt legelső helyre teszszük hivatalos voltánál fogva Raglan lord következő tudósítását, mely ápril 14-ről szól, de az ötnapi bombázás eredményéről nem sokat mond. E tudósítás itt következik : „Mylord! ápril 10-kén kelt utolsó levelem óta az egyesültek összes tűztelepei folytonosan erősen tüzeltek az ellenség védműveire. A brit tüzérség­nek főleg a kert- , laktanya-tűztelepek , a redan , Malakoff-torony és a Mamelon-művekre irányzott tü­ze igen hatályos volt, s az ellenséges művek teteme­sen szenvedtek, bár az élét jól használták a szenve­dett károk helyrehozására, noha a tüzelés éjjel nap­pal tartott. A tüzérség és flottadandár tüzelése ki­tűnő volt. Veszteségünk legénységben nem igen számos, de leginkább a matrózokat érte. A flotta Douglas hadnagy halálát gyászolja, ki az ost­rom kezdete óta nagy buzgalom és talentummal szolgált. Ezenkívül a tüzérség Luce hadnagyot veszte el halál által, továbbá Sinclair és L’E­s­­t­r­a­n­g­e hadnagyok megsebesültek ; az utóbbi nagy sérüléseket kapott, de örömmel jelenthe­tem , hogy alapos remény van felgyógyulásá­hoz. Mindkettő igen érdemteljes tiszt. Crof­­ton százados a mérnököknél, ki a Szebasz­­topolnal a hosszas munkálatok körüli igen lénye­ges szolgálatokat intézte, szintén sebet kapott, mely attól tartok , sokáig távol tartandja őt a szolgálat­tól. Tűztelepeink és mellvédeink jó állapotban van­nak, noha az időjárás azokra nézve nem kedvező. Az ellenség tüze aránylag gyenge volt, de jól al­kalmazott, s mivel tűztelepeink távolságát nagy pontossággal kiszámító, több ágyúink mind a jobb mind a bal ostromvonalon leszereltettek. A Tsernaja felé semmi feltűnőt sem vettünk észre, de apró, 150—500 emberből álló csapatosztályokat lát­tunk egy nehéz ágyúval s néhány lőszerkocsival az inkermanni halmok hosszában a Makenziébe vezető úton mozogni, s ott állomást foglalni.­­ Noha a szolgálat az egész héten éjjel nappal szo­katlanul nehéz és fárasztó volt, azt mégis tisztek és közemberek egyaránt kitűnő buzgalommal végez­ték. A tengeralatti sodrony a Kelegra­foktól baj nélkül a kolostorig vonatott, s mihelyt az itt meg­­erősíttetik, a mérnökök azt egészen Várnáig vo­­nandják, honnét remélhetőleg 8—10 nap múlva megkezdheti működését. A 10. huszárezred­­ osz­tálya Cindiából­ ma megérkezett. Vagyok stb. Ragl­an.‘‘ April 9-től 12-ig bezárólag elesett: 1 tiszt, 2 altiszt, 18 közember; megsebesült: 2 tiszt, 1 altiszt, 39 közember. A flottadandárból april 9-től bezárólag 13-ig elesett 16, megsebesült 59 zúzást kapott 14. Egy Sir Ed. L­y­o­n - tól april 13-ról érke­zett sürgöny, ha lehet még kevesebbet mond, mint Raglan fennebbi sürgönye. Biz­o­t­tnok april 11-n történt megsebesü­léséről a ,,Patrie“ írja: Azon pillanatban, midőn az angol futóárkokon átment, egy golyó fején megsebző, az hátul fúródott be , valamivel a füle alatt, megsérté szájpadlását s a másik oldalon az állkapcsa csuklójában maradt, a nélkül hogy egé­szen keresztülment volna. A seb súlyos, de a t­ok lehetségig jól van; láza nincs s beszélhet, ehetik és ihatik. 13-a reggel ismét egészen magánál volt. Az orvosok reméltek. A ,,Moniteur“ is meg­erősíti, hogy noha a­­­z a­­ sebe súlyos, megtartá­sához mégis van remény. A császár őt egy ápril 12-ki rendelet által osztály-tnokká nevezte ki. Helyét D a 1 e s m e tnok foglalta el. A „Pays"1 magántudósításai ápr. 16-ról eze­ket közlik: szükségesnek találtatott még egy ne­gyedik táborlatvonal állítása, mely már a temető közelében be van végezve. Az egyesültek veszte­sége , a MalakotF-toronynál a legutolsó csatát ki­véve , igen csekély; a nevezett torony megroha­­­nása a törökökre fogna bízatni. A balaklavai hal­mokon a Tsernaján túl nagyszámú orosz lovasság áll, de a­nélkül hogy valamely hadimozdulatot tennie lehetséges volna. Magánközlések szerint ápril 13-a a „Vale­rous" és „Caffarelli“ gőzösök a veszteglőerődhöz közeledtek, s a városra több lövést tettek, mielőtt arra választ nyertek volna. Azonban ez csak mel­lékes eset volt, s B­r­u a­t admirál hallgatása bi­zonyítja, hogy 17 ig a tenger felől támadás nem történt. Az egyesült flotta tétlenségét orosz jelen­tések is világosan említik.­­ A párisi „Presse“ megerősíti, miszerint a bombázás eddigi eredmé­nye a közönség türelmetlen várakozásának teljes­­séggel nem felel meg. E lap tudósítója lehetlen­­nek tartja, hogy a vár lövetésének eddigi arány­ban folytatására a szükséges lőszert elő lehessen teremteni. Canrobert Inok egy ápr. 11-ről szóló napiparancsban közli a hadsereggel, hogy Fo­­­r­e­y Inokot a császár az orani fontos hadosztály parancsnokává nevezte ki, s egyszersmind az el­váló Inoknak a leghőbb elismerés szavaival adózik a keleti seregnél tett szolgálataiért. A „Daily News“ szerint a Szebasztopol előt­ti franczia csapatok közt a cholera kiütött s ápr. 17-én nagy hevességgel dühöngött. Trapezuntból jelentik, miszerint S­a­m­y 1 tetemes haderővel a támadó hadiműködést az o­­roszok ellen megkezdeni készül. Odessza, apr. 19. Minő érzület lelkesíti a szebasztopoli várőrséget, a következő esemény mutatja, mit a „Dresdn­ Journal“ közöl: Midőn e várban lévő őrsereg II. Sándor császárnak a tartozó hódolati és hűségi esküt letette, látták, hogy a sereg kis csapatokra oszlik, s megint a legnagyobb renddel ismét egy sorba állott. Végre az egész test Osten-Sacken b­ok elé léptetett, s kivánta, hogy egy második esküt is tehessen le. „Ez nem szükség", felesé a tábornok, „egy eskü tökéletesen elég.“ „Korántsem excellenciásul! mi még egy esküt akarunk ő császári felségének le­tenni , hogy készek vagyunk a leg­utolsó emberig meghalni, de Sze­­basztopolt az ellenségnek sohasem adjuk fel.“ Északi csatatér. A „Cour­ de Mars.“ szerint a csendestengeri angol hajóhad Callasban a francziával egyesült, egy új közös támadást intézendő Petropavlovszk ellen ő­ket előszerezni. — M­i­­­ri­e­s kérdést tevén a hadügyi kormányszakok újraszervezése végett ígért rendszabályok iránt, Palmerston lord azt válaszola, mikép az ígért reform-terv, mely­nek részletei nem csekély nehézségeket nyújta­nak, a hadügy­miniszer figyelmét foglalkoztatja, s mihelyt erre meg fogott érni, elő fog terjesz­tetni. Lay­ard tudni kívánta, ha vájjon a kor­mánynak semmi jelentenivalója sincs-e Balakla­­vából, miután a villám­sodrony tegnap óta a Dow­­ning-streetből a táborig terjed, továbbá ha vájjon a közönség is használhatandja-e a távírdát? Palmerston lord az érdemes gentlemannal közölheti, mikép a kérdéses távirda már meg­nyittatott, s mikép az admiralitás első lordja teg­nap s ma ezen után sürgönyöket kapott. Ezek azonban Krímből semmit sem jelentenek, hanem egyszerűen ama tényt jelentik, mikép a távirda megnyittatott. (Nevetés.) Wo­o­d megjegyzé, mi­kép ő tegnap egy keddről kelt sürgönyt kapott Lyons admiráltól, mely az admiralitás egy köz­lésének vételét bizonyító. Ma a bukaresti angol consultól egy oly tartalmú távirdai sürgönyt ka­pott, miszerint ő semmi újat sem közölhet. (Ne­vetés.) Erre Roebuck, miután most 24 óra alatt Balaklavával levelezni lehet, a miniszer­­elnöktől azt kérdé, ha vájjon ezen körülmények közt nem tartja-e kötelességének annak kinyo­mozását megkísérteni, hogy saját kép mi történik a harcztéren? Palmerston lord kijelenté, mikép­p a hadügy­ministert az iránt megkeresni szándékozik, hogy a csapatok főparancsnokát arra sürgesse, mikép naponként küldjön haza né­mi értesítést a harc­téren történt eseményekről. (Tetszés.) Bright azon kérdést intézé a minis­­ter­elnökhöz, hogy váljon kész-e részletes okira­tokat terjeszteni elő a bécsi alkudozásokról, hogy így a ház rövid időn képes lehessen a háború kérdését, s az ország helyzetét tárgyalásba venni. Miután a külügyi titkár a felsőháznak megígérte az okiratok előterjesztését, a kormány az alsóház irányában, remélhetőleg ugyanezen eljárást kö­­vetendi. Palmerston lord azt válaszola, mi­kép ez utóbbi magától értetik s igen méltányos kívánat. Azonban nem tűzhet ki bizonyos napot az előterjesztésre, mivel Russell lord még nem érkezett vissza. Csupán annyit mondhat, mikép e tárgyban semmi szükségtelen késedelem sem fog közbejőni. Bright jelenté, mikép ha szükség­telen késedelem jőne közbe, ő ez iránt indít­ványt fogna előterjeszteni. Otway azon kérdé­sére, ha várjon Drouyn de Lhuys Russell lorddal egy időben elutazott e Bécsből, Palmerston lord nem adhatott felvilágosítást, azonban azt vélte, hogy hihetőleg az előbbi is elutazott. Erre a kölcsön s a szeszesital-vámok fölebbemelése iránti billek másodszor felolvastattak. A „Chronicle“ legközelebb azon ész­revételt téve, mikép egy „a szövetségesek ré­­szérőli szelíd föltételek alapján köttetett bé­ke“ Angolországra nem hozott volna áldást. — A „Times" tegnap szintén ilyformán nyi­latkozott. „Ha“ — úgymond — „Bécsben a béke a szövetségesek által ajánlott föltételek alatt megköttetik, Angolországban kétségkívül nagy vélemény­különbségek mutatkoztak volna, egy ekkér megnyert békének becse fölött. A kabinet politikai ellenes, s a háború túlbuzgóbb párthívei egy a legújabban javaslotthoz hasonló nevű ki­­egyenlítést a nemzeti becsület aljas feláldozásául, s rövidlátó eljárásul tüntettek volna fel. A mér­­séklettebb szellemű egyének talán azt vélték volna, mikép a háború gyümölcsei nem állanak méltányos arányban azon szellemmel, melyben az megkezdetett, s a hozott áldozatokkal, míg O­­roszország hatalma­s befolyása a vele szemben állott rettentő szövetség elleni erélyes ellenállás által inkább növekedett, mint fogyott volna. To­vábbá ama föltételek, miket a bécsi értekezlet jónak látott megajánlani, nem gerjeszthettek vol­na különös bizalmat, mivel — a­mint Malmes­bury lord legközelebb megjegyzé — mi semmi anyagi biztosítékot sem nyerhettünk az orosz tengerierő korlátoztatása iránt, s ha Oroszország — mi igen valószínű — köteleztetéseit megszegi, vagy kijátsza, Európának semmi eszköze sem lett volna arra nézve, hogy magának elégtételt sze­rezzen, hacsak újólag fegyvert nem fogott volna. Másrészről a béke párthívei ezen megbecsülhet­­len áldás visszatérése által megerősödtek volna, s a közönség nagy része nem vette volna nagyon szorosan azon engedmények minőségét, miknek a háború terheitőli megmenekülését köszönheté." Erre a „Times“ kifejti, mikép a nyugati hatal­masságoknak, midőn engedményeikben oly mesz­­sze mentek, az volt czéljuk, hogy a világot Orosz­ország makacsságáról meggyőzzék. Meg akarták mutatni, mikép ha a háború tovább is tart, ez egyedül Oroszország hibája. Most, így kiált fel a „Times“, miután más nem marad hátra, háborút kell folytatnunk életre-halálra. De azért még most sem kívánja Oroszország megaláztatását, vagy gyöngíttetését. — Sőt inkább azon sen­­satióra számít , mit Oroszország makacsságá­nak a szövetségesek bebizonyított engedékeny­ségével ellentétben, szükségkép kell gerjesztenie. Végül Poroszország ellen hevesen kikel, mint a­melynek lehet, szerinte, főleg tulajdonítni „Eu­rópa jelen szorult helyzetét", s Austria erélyes közreműködése iránti reményét fejezi ki. Múlt kedden halt meg 77 éves korában H­e­r r­­­e­s, a védvám­pártnak egyik legállhata­­tosabb párthíve. 1823—1835-ig szinte mindegyik tory- kormányban egy vagy más magas hivatalt viselt. 1828-ban kincstár kanczellárja, erre pénz­verés-mester, a kereskedelmi hivatal elnöke, s hadügyi titkár volt. A legutóbbi tory-kabinet 1852-ben őt az India-ügyi hivatal elnökévé ne­vezte ki. A Genua közelében megfeneklett „Croe­sus“ hajó a „general screw company" sajátja volt, s már a 3-dik gőzös, mit ezen társulat a leg­utóbbi két hó folytában elvesztett. A „Croesus“ e társulatnak egyik legszebb gőzöse volt, veszte­sége 99,000 ft sz.-re számíttatik , azonban 57,000 ft st.-ig biztosítva volt. Dundonald lord annyira meg van róla győződve, mikép 1 millió ft st.-nyi csekély költ­séggel képes Kronstadtot, Sveaborgot, Helsing­­forst s Szebasztopolt szétrombolni, hogy a kor­mány helyeslésével tervét a Citybeli néhány vál­lalkozó tőkepénzes elé akarja terjeszteni, kik az­­­tán a szükséges pénzt előlegeznék. A párisi műkiállítás megnyitására meghivat­tak : a kereskedelmi hivatal elnöke s alelnöke, a londoni műkiállítás előbbi biztosai, az esküdtek, a londoni lord-mayor s aldermanok, a dublini s­edinburgi mayor-ek, a kelet-indiai társulat elnöke több tudományos intézetek elnökeivel együtt. A „Chronicle" a közönséget arra inti, hogy a balti hajóhadtól ne várjon valami különös nagy tetteket. Szerinte, Kronstadt és Sveaborg bevehetetlenek. Ezért e lap nem foghatja meg, hogy miért öszpontosíttatik a keleti-tengeren oly roppant tengeri erő. Szerinte, ott csupán a fran­czia északi seregnek a balti partokoni kiszállása által lehetne eldöntő csapást tenni. T A R C Z A. Deborah: Történeti novella a XVII-dik századból. VI. A szultán engedelmének megnyerése igen jó­zan, s mindenesetre igen törvényes javaslatnak lát­szik, legalább a mi szemünk előtt, kik a napi érde­keken kivül foglalunk állást. Hisz Erdély fejdelmei török hűbéresek vol­tak, s hogy illethetné meg őket oly hadfolytatási jog, mely ha szerencsével használtaik, veszélyesen gyarapíthatja a hűbéres erejét, ha pedig szeren­csétlenül, akkor a hűbért teszi elfoglalások és fial­­dulásoknak ki ? De a főurak másként fogják a dolgot fel. Ők Kassai tervében , melyet Rákóczy — bár általános szavakkal — magáévá ten , a magyaror­szági evangélikus rendeknek üres ígéretekkeli ke­­csegtetését szemlélik. Mert ismervén Rákóczy fukarságát, nem kép­zelik, hogy annyi áldozatra kész volna, mennyivel a terhetlen pasákat kielégítni és a szultántól há­ború-engedélyt nyerni lehessen. Tudják, hogy a török a német császárral bé­kességben, a szomszéd lengyelekkel pedig viszály­ban él. S igen valószínűtlen, mikép Rákóczy fel­forgathassa a portának ezen helyzetét, melyet a svédek és a párisi udvar minden törekvései évek alatt sem birtak megingatni. Aztán a főurak hagyományos politikája volt, hogy a pogány nemzet egyedül a Sze­rencsére vigyáz, s a siker követője szokott lenni, még a neki nem kedve­ző dolgokban is. Ha az erdélyi fejdelem há­borút indít és veszt, török erővel hajtatik országá­ból ki; ha nyert, akárkit győzött le, Konstantiná­polyból dicséretet kap. — Ez valt, szerintük a gya­korlati nézet. Hitték, hogy ha uralkodójuk a fényes portánál sokat kérdezősködik, mielőtt a havczme­­zőn koc­káztatna, akkor csak ürügyet keres tét­lenségre. Nem csoda tehát a népszerűtlen Kassai ellen szórt káromlás, mely a nagyurak hazatávozása a­­latt emelkedők s vált a tömeg közt mindig han­gosabbá. Ha Rákóczy vén kegyencze az előudvarra nyiló ablaku szobában mulat, sok s igen szép czi­­met hallhat, mindaddig, mig a kékdarabontok ta­­karodásra nem szólítják fel azon csoportozatot, melynek már a kíváncsiság sem szolgálhat többé ürügyül a fejdelmi lakban ácsorgásra. — A kapu előtt várjuk be a hit ellenségét. Hadd lássuk emberi arcza van-e az Istenét el­­árulónak. — S midőn közöttünk hajtat el, teli torokkal fogjuk kiáltani : Éljenek a magyarországi evangé­likus rendek! És éljen a vallásháború a török mufti j­óváhagyása nélkül is! —■ De lármájokkal kendtek ezért nem érnek, mert Kassai uram vén gebéi nem egykönnyen for­gatják fel a szánt , szólt ártatlannak látszó hu­morral Serédi. — Segítünk hát nekik mi is, rivalgák többen. — Azt nem tanácslom, mert a felfordulás ál­tal Kassai nyaka helyett az önöké törik ki, jegyzé meg szigorú hangon Kemény János, ki az ellenzést a termekben, nem a piaczon szerette. — Jobb is lesz, ha mindnyájan hazamegyünk. — Meghaladta a tizenkettőt,s feleségeink zsém­­belni fognak, ha a leves első­ jegyzé most meg Se­rédi, izgatását helyreütni akarva. Azonban a tömeg közel számosan rászánták magukat az ellőtt levesre, s inkább szerettek volna Kassai urammal perlekedni, mint élettársaik zsémle­­jét kikerülni. Az egész piacztér tehát meglehetősen telve maradt, s főleg a templom és regió környékén hemzseg a nép. E­közben ,,a harmadik udvarból" , hol a ka­tonai gyakorlatok majdnem megszakadás nélkül szoktak folyni, trombita rivalgása közt léptetett fél század huszár ki, s a piacz közepén figyelmet ébresztő zaj- és tombolással foglalt helyet. Nyo­mában alabárdosoktól körülvéve egy vörös ruhába öltözött, s óriás alakú hírnök jelent meg, az á­­csorgókból nagy csődületet vonván maga után. Midőn pedig a többi embertársai fölött végig­néző góliát, vállán dobbal, kezében irattal és szi­vében a kitűnő egyének teljes önérzetével, a hu­szárokig ért, azok hosszú félkört formáltak körülé. Látszék, hogy valami nevezetes határozat ün­nepi kihirdetése czéloztatik. A tömeg, mely különben is ingerült volt, a gyanúja fogékony kedélylyel tódult az új jelenet színhelyére, de az anyák félénken viszik a kapuk­ból be gyermekeiket, néhány kalmár a sátrakban kapkodva gyüjté kel méri össze, s a méhser- és hal­árus nők a ponyvarudakat kezdik leszedni, körül­mények szerint vagy támadó- vagy védharczra készülvén. Mert, hogy a vörös hírnök a népcsődü­­let ellen akar tiltakozni, s a huszárokkal összekoc­­­czanás történhetik, azt általánosan hitték, kivált miután Kassai uram nevét­ nem a legszelídebb czi­­mek kíséretében emlegetik a vakmerőbb izgatók, s a katonákat is boszantani nagy kedvet mutatnak. — Halljuk ! dörgő a hírnök háromszor ütve a rézdobra. — Halljuk ! viszhangozá ingerkedve a csopor­­tokat. A rézdob ismét megbődült, hogy csendet ví­­jon ki. Anglia, London, ápril 27-kén. A felsőház tegnapi ülésében Harrowby gróf Hard­­wicke kérdésére kijelente, mikép Balakla­­vából egy távirdai sürgöny nem egészen 24 óra alatt érkezett az admiralitáshoz, azonban e sürgöny csupán azt jelenti, hogy a távirdai ösz­­szeköttetés tökéletesen helyreállíttatott, az ost­romról pedig semmit sem jelent. Malmesbury lord indítványára kimutatás rendeltetett meg az 1854. jan. 1. óta kiszállított lovak száma iránt. Lyndhurst lordnak egy Austria politikáját tárgyazó kérdésére Landsdowne lord, a kül­ügyi titkár távollétében azt válaszoló, mikép úgy hiszi, hogy e tárgyban semmi értesítést sem lehet adni Russell lord megérkeztéig, ki néhány nap alatt itt leend. Az alsóház tegnapi ülésében Pal­me­r­s­­t­o­n lord B o­­­d­e­r­o ezredes kérdésére válaszolva kijelenté, mikép a kormány Aldershotnál 10,000 ember számára készíttet fasátrakat; e tábor 20 néphad­­­ezredet, néhány sorezredet, 3 zászlóaljnyi tábori tüzérséget, s 2—3 lovas­századot foglaland magában. — Peel Frigyes egy kérdésre kijelen­té, mikép az Egyiptomon át jött 2 indiai lovas­ezreden kivül a jelen perczben 150 ember s két­­annyi ló van útban Krim felé, mig 1100 lo­vas parancsot kapott hajóraülés iránt. Ezen csapatok nagyrészint vitorláshajókon szállíttat­nak el , mivel most nehéz szállító-gőzöse­ 3916 Francziaország, Pári­s, ápr. 27. Ma a „Moniteur" egy oly cs. rendeletet közöl, melynél fogva az általános műkiállítás megnyitása máj. I-ről máj. 15-re ha­­lasztatik el. Ezenkívül a hivatalos lap számos tengerészeti kinevezéseket közöl. Párisban ma nagyon elterjedt, sőt már szinte bizonyosnak tartatott azon hir, mikop a császár keleti utazása újólag elhalasztatott. Ezen elha­lasztás indokai iránt különböző hírek szárnyaltak, azonban magát a tényt általánosan bizonyosnak tartották. Sőt már ellenparancs is adatott a cs. udvar egy részének, mely Párist haladéktalanul elhagyni készült. Szintén ellenparancsot kaptak azon g­u­i­d­e-csapatok is, melyek Marseille­­ben már épen hajóra akartak ülni. Még azt is állítják, mikép egy meghitt személy küldetett Konstantinápolyba ezen elhalasztásról értesítés végett. Némelyek szerint a császárnak egy oly orvosi tanács vélemény­zése folytán kellő utazását elhalasztania, mely elé terjesztettek a Konstanti­­nápolybani egésségi helyzetre vonatkozó összes okiratok. Hir szerint Thouvenel, a külügyminis­­tériumnál a politikai ügyek igazgatója, beadta le­mondását , sőt még azt is hozzá­teszik, hogy é

Next