Budapesti Hírlap, 1855. szeptember (809-819. szám)

1855-09-01 / 809. szám

Pest, Szombat 809. September 1-n 1855. Megjelenik « lap, vasárnapot és az ünnepnapokat kivéve mindennap délután 4 órakor. Előfizetési díj: Vidékre : félévre : 10 frt„ évnegyedre: 5 ft. 2« kr. Helyben, élévre : 8 frt., évnegyedre 4 frt.—A hirdetések ötször hasábzott sorának egyszeri beiktatásáért S kr, több­szöriért pedig 4 kr. számittatik — Egyes szám 20 pkr Előfizethetni — helyben a lap ki ad ó hivatalában HereJnnos könyvnyomdájában (Országút,Kunewalder- hár ) vidékén minden os. k. postahivatalnál. —A előfizetési tartalmazó levelek a ezím, lakhely s utolsó posta feljegyzése mellett, a pénzzel együtt b é r m e n t e s ít - v e egyenesen akiadó hivatalhoz utasítandók. BUDAPESTI HÍRLAP Szerkesztői iroda van: Országát, 0. sí« a. (Knnewalderház) í -lk emeletben. Előfizetési feltételek A „BUDAPESTI HIRLAP“-ra. Helyben! Félévre 8 pfi. Évne- gyedre 4 pft. Vidékre : E é 1 é v r e 10 pft. E v ­negyedre & ptt 20 kr. Előfizetni lehet Festene lap kiadó hivatalában (Országút Kunéval- derház földszint Herz János nyomdai irodájában), vidéken minden cs. k. postahivatalnál. SZE2RK. HIVATALOS RÉSZ Az igazságügyminister Ambrus István nagy­váradi országos törvényszéki tanácsost és állam- ügyészt a gyulai megyetörvényszéknéli országos törvényszéki tanácsosi állomásra áthelyezte, Hajdú Lajos aradi megyetörvészéki tanácsost országos törvényszéki tanácsossá és államügyészszé a nagy­váradi országos törvényszékhez, s egy ugyané tör­vényszéknél még ürességben volt tanácsosi állo­másra Dragóni G r ub i o z y Albert százados had­bírót kinevezte. Az igazságügyministeriumnak f. é. augustus 23-n 16083 és 15649 sz. a. kelt bocsátványa által az ügyvédség ideiglenes gyakorlása a pesti országos főtörvényszéki kerületben : Juhász Jánosnak; a soproni országos főtörvényszéki kerületben-, hiva- talhelylyel Vasvárott: T ó th Györgynek megen­gedtetett A budai cs. k. orsz. pénzügyigazgatósági osztály N i t s c h János segéddolgozót ideigl. III. osztályú irodasegéddó kinevezte. A kassai cs. k. országos pénzügyigazgatósági osztály II. osztályú adóhivatali tisztekké : Freund­lich Lajos és Sztankóczy Péter adóhivatali segédeket, továbbá Krzenek Fercncz budapesti adóbizottmányi irodasegédet, és Dörr adószám­vivő-segédet azunghi cs. k. megyehatóságnál,ideig­lenesen kinevezte. NEMHÍV AT ALOS RÉSZ. Levelezések. Paris, aug. 26. —S— A tegnap estve Versailles-ban tar­tott ünneppel végüket érték azon ünnepélyek, melyek Victoria királynő tiszteletére rendeztet- tek. Holnap elhagyandják a magas vendégek Páriát, b a csoportok szét kezdenek oszolni az igazi pámiak örömére , kik falura rándulnak, mert Párisban többé nem érzik jól magukat. „Pa­ris n’est pas plus habitable“ (Párisban nem lak­hatni többé) — ez a jelszó néhány nap óta. Ha egy kocsit keres az ember, nem talál sehol; tár­saskocsiban helyet kapni lehetlen; ha valaki szál­lást akar, sehol sem képes ilyest felkutatni; ha egy vendéglőbe lép be, minden asztal el van fog­lalva, s ha mégis oly szerencsés valamelyik asz - tálnál helyet találni, egy óráig kell várakoznia, mig ételt kaphat. S minő ételt! Soha sem evett az ember Párisban oly roszul, mint épen most, mivel a vendéglősök tudják, hogy a vendégek­nek nem marad egyéb hátra, mint megelégedni és — fizetni. A vagutpénztáraknál órákig kell az embernek csoportban állani, mig rá kerül a sor; e még éjfélkor is csak nagy ügygyel-bajjal kap az ember valamely kávéházban egy kis belyecs- két, hogy egy findzsa jeget szörpölhessen , mi azon forróságnál, mely néhány nap óta Párist ]anka8ztja , szükséggé vált. — Azon öszvegek, melyek az idegenek zsebéből a párisiakéba foly­tak, felszámítbatlanok ! de az országnak is temér­dek költségeket okoztak ünnepélyek. Nyolcz millióról beszélnek. — A nagy csapatszemle egészen úgy ment végbe, mint minden csapat­szemle. A nézők tömege valami roppant volt, de a katonai látvány nem volt képes a francziákban más érzelmet kelteni mint azt, mely őket odave­zette, — az ujságvágy érzelmét. Sőt ők még nem is voltak eléggé udvariasak a felségek iránt, ki­ket, midőn a tömegen keresztül haladtak, inkább csak az idegenek üdvözöltek. Canrobert tnok ellenben igen nagy figyelem tárgya volt. A szemle után a császár magas vendégeit a rokkan­tak palotájába nagybátyja síremlékéhez vezet­te. A párisink figyelmét általában elkerüli ezen látogatás fontossága, de a császárnak különös elégtételül szolgálhatott az , hogy az angol államfő ama férfi sírjához zarán­dokolt, ki végrendeletében az angol kormánynak örök gyalázatot hagyományozott. A császárnak ez úgy tetszhetett, mintha Anglia bocsánatot kérne a napóleoni dynastia alapítója iránti eljá­rásáért. Mint halljuk, Jeromos herczeg csak ak­kor határozta el magát a királynőnek (ma) hó­dolatát tenni, midőn megtudta, hogy ő felsége hajlandónak mutatkozik testvérje síremlékét meg­látogatni. A katonai szemle előtt a királynő még egyszer megtekintette az iparműtárlatot, de csak azon albumot méltatta különös figyelmére, me­lyet a rajnai tartomány a porosz herczegnek a- jándékozott. Albert herczeg még egy pillanatot vetett a melléképületre, melyet ő minden kiséret nélkül bejárt, a nélkül hogy valahol hosszabb ideig tartózkodott volna. Csak az austriai földmi- velési termékeknél állapodott meg egy kis ideig, Lumbe úrral, a csehországi hazafiui gazdasági társulat alelnökével és Wels úrral, a társulat ügynökével beszélgetvén. Még nem vagyunk képesek megismertetni azon benyomást, melyet a császárnak Pélissier tábornokhoz intézett s a „Moniteur“ mai számá - ban közzétett levele előidézett; minden esetre az egy furcsa iromány, melyről az ember nem tudja, hogy mit akarnak vele. A császár, mint látszik „biztos közleményekből“ tudja, hogy az orosz hadsereg már nem sokáig tarthatja magát állo­másán, oka van hinni, miszerint Szebasztopol nem sokára be lesz véve, s — mégis a hadsereget lassankint erősíteni kell. Ebben világos ellen­mondás van. Tán nemsokára feltaláljuk a rejtély kulcsát; addig is azonban emlékezzünk csak vissza amaz általunk már korábban tett közlésre, miszerint a Krímben levő csapatok közt igen komor hangulat uralkodik. Hogy pedig a császár levele épen ma tétetik közzé, ebből az látszik ki­tűnni, mikép Simpson tábornoknak aug. 11-ről Panmure lordhoz intézett s az angol lapok által közlött sürgönyét paralyzálni szándék. Mindenki igen kiváncsi tudni, mit fog holnap a börze e császári levélre mondani. Hogy az angol királynő iránt az minő udvariatlan volt, tudva lesz önök előtt; a Párisba bevonulás napja óta ugyanis az árfolyam lejebb szállt, s csak tegnap szökkent ismét fölebb. Az állampapíroknak ezen alábbszál- lása részben az által idéztetett elő, hogy a kor­mány eleinte vonakodott a kölcsönre aláíróknak befizetett pénzeik fölöslegét visszaadni. Tudomás szerint az aláírók az általuk aláirt öszvegnek ti- zedrészét tartoztak előlegesen befizetni, s most — miután a kívánt rente-oknak csak egy részét kaphatták meg — az illető fölösleg vissza lenne nekik szolgáltatandó. Eleinte azonban az monda­tott nekik, miszerint a kormány a pénzt a köl­csön későbbi részletbefizetéseire való beszámitá - sül meg akarja tartani a pénztárban. Ekkor perre és tiltakozásokra került a dolog, minek követ­keztében a kormány elhatározta magát a magára vállalt kötelezettségeknek eleget tenni s az alá­íróknak szabad választására bízni, hogy pénzü­ket vagy föl vehessék, vagy 4% leszámítolás mel­lett nála hagyhassák. De a baj már megtörtént; a kormány kimutatta pénzbeli zavarát, s tán egy későbbi kölcsön sikerét is veszélyeztette. Ha jól vagyunk értesülve, a császárnak nem rég tudomására esett, hogy abbeli reménye , mi - szerint Fér dinánd-Max austriai főhg ő cs. fenségét Párisban láthatandja , nem fog telje­sülni, U. i. A „Murát s a Bourbonok“ czimű olasz röpirat e perezben Londonban francziára fordít- tatik. Szerzője Salitetgi, kinek atyja I. Na­poleon idejében, mint annak meghittje, Olaszor­szágban nagy szerepet játszott. Austriai birodalom. Bé c s, aug. 31. Csás zár és Császárné Ő Felségeik sept. 4-n kedden indulnak Ischlbe. A cselédség, lovak és hintók már elküldettek. A hir egy gr. Nesselrode orosz cs. ál - lamcancellár által a semleges hatalmakhoz inté­zett uj körsürgöny létezéséről valónak mondatik lenni. A sürgöny igen békülékeny tartalmú lenne. (A „Leipz. A. Z.“ szerint e sürgönyben az orosz követek, űgyviselők stb. az orosz kormány politi - kájánakjelen állásáról értesíttetnek.) Gr. Eszterházy György austriai cs. kö­vet a porosz k. udvarnál sept. 1-n Berlinbe visz- szaindul. — B. Prokesch-Osten szövets. el­nökkövet pedig, ki most Bécsben van, hosszabb ideig tartó üdülési utazásra induland. — Az an­gol k. követ neje lady Westmoreland és leánya Londonba elutaztak. — Martini austriai cs. követhez Nápolyban Bécsből uj utasítások küldet­tek a függőben levő nápolyi kérdésekre nézve. Az Augsburgban 1555. sept. 26-n kötött vallási béke harmadik százados ünnepe, mint a lipcsei „Alig. Ztg“-nak írják, Austriában is, és pedig alkalmasint a reformatio-ünneppel egy­szerre oct. 31-n meg fogna tartatni. A „W. Z.“-ban olvassuk : „Az „Univera“ a concordatum megkötésérőli hírhez csatolva egy- behateonlítja a kathol. egyház állapotát Austria és Francziaországban. Az „Univers“ e párhuzama, mi 4ustriát illeti, tele van hamis és hibás téí , aäatokka 1, azok közt egyetlenegy sincs, melynek helyreigazításra ne volna szűk - sége. Az „Univers“-nek igen rósz kútfő állott szolgálatára.“ KÜLFÖLD. Tudósítások a harcit érékről. Délkeleti csatatér.Triesten át rész­letes tudósítások érkeztek az aug. 16-ki tsernajai csatáról. P e 1 i s s i e r tnok a csata utáni napon következő napiparancsokat adott ki: I. „Katonák! 16-n vitézül hangoltatok , és az orosz sereget Tsernaja-állomásunk elleni vakmerő vállalatáért megbüntettétek. Mivel a győzelem a Napoleon-nap utáni napon vivatott, szintoly méltóan ünnepli az császártok ünnepét, kinek magas szive előtt semmi kedvesebb nem lehete, mint az uj ba­bér, melylyel sasaitokat díszítettétek. Öt orosz gya­log hadosztály, támogatva számos tüzérség és lo­vasság által, mintegy 60,000 főnyi valóságos lét­számot képezve, támadta meg soraitokat. Az ellen­ség azt vélte , hogy azokból titeket clüzend s a chernonesusi fennsík felé visszaszorítand. Ti vakmerő reményeit meghiusítátok. ó az egész támadási vonalon megveretett, s a szárdiniaiak jobbotokon méltó versenytársaitoknak bizonyíták magukat. A traktirhid oly hősi harcz színhe­lye volt, mely dicsőséggel halmozza el azon derék ezredeket,melyek azt védelmezék. Katonák ! e csata, melyben az oroszok több mint 6000 embert é3 több tnokot vesztettek, kezeinkben több mint 2200 fog­lyot és sebesültet, valamint a folyamon átkelésre már régóta előrekészített anyagszereit hagy ván, leg­nagyobb becsületére válik II e r b i 11 o n tnoknak, ki a Tsernaja-vonalon vezényelt, valamint hadosztályá­nak is. A Camon ésFaucheux hadosztályok régi dicsőségük tetőpontján álltak. A következő dan- dár-tnokok : F a i 11 y mindenekelőtt, C 1 e r és Wimpffen; Douay, Polhés, Danner és Castagny ezredesek az ezred köszönetére érde- mcsíték magukat. Itt nem nevezhetem meg mind­azokat, kik vitézségüket utánozák, de különösen ki kell emelnem azon ügyes irányt, melyet F o r g e o t ezredes tetterős tüzéreinknek adni tudott, a cs. test­őrség és a hadosztályok tüzérségének fényes maga­viseletét. Egy angol állomásüteg a Tsorgunon ural­kodó halomról hatályosan járult az ellenség hátráló mozdulatának eldöntésére, a nélkül hogy tartalé­kainkat igénybe vennünk kellett volna. A törökök, egy színleges támadástól megszabadulva, hat zászló­aljjal és egy üteggel segítettek minket. Az angol lo­vasság kész volt a szárd. lovas szakaszokkal M o r- ris tnok vitéz afrikai vadászait támogatni, ha az ellenség űzőbe vétele a siker emelésére szükséges lett volna, de én nem tévesztém szem elől nagy vál­lalatunkat, s kímélni akarám véreteket, miután oly eredmény lön elérve, mely újra kitünteti túlnyomó- ságtokat az annyira magasztalt orosz gyalogság fö­lött, nektek uj győzelmeket ígér, é3 az ország elis ­mérésére! igényeiteket emeli. Kelt a SzebaSztöpöl előtti főhadiszálláson, aug. 17. Pélissier főtnok.“ II. ,,A főparancsnok kötelességének ismeri azon kitűnő parancsot, melyet az angol hadsereg derék főnöke Simpson tnok, csapataihoz intézett,a had­sereg tudomására juttatni. „A főhadi szálláson, aug. 17. A főparancsnok szerencsét kíván a hadseregnek azon fényes győze­lemhez, melyet a íranczia és szárdiniai csapatok az ellenségen kivívtak. Az oroszok erőfeszítései, a Tsernaján átkelni, noha azt igen túlnyomó hadierő­vel kisértették meg, erélyesen visszaverettek. Vitéz szövetségeseink rettenthetlen bátorságuk által uj fényt kölcsönöztek sergeinknek, s ez első alkalom­mal, midőn az ellenséggel összeütközhetett, a szár- diniai hadsereg méltónak bizonyítá magát arra, hogy a nagy európai katonai nemzet oldalánál harczoljon.“ „A hadseregnek e parancs olvasásakor egy- gyel több oka lesz, erőfeszítéseit nemes szövetsé­geseinkéivel a nagy vállalatban, melynek végrehaj­tására törekszünk, testvérileg egyesíteni.“ E fegyvertény, irja egy 16-ki tudósítás a „Triest. Z.“-ban, a hadsereg kedvét újra fölele - veníté. Kivált a szárdiniaiak igen megunták ed­digi tétlenségüket, s most a nagy sereg dicsére­tének örvendenek. Ma reggel 5 ór. a Tsernaja-' j táborban egyszerre e kiáltás hallatszott : Fegy­verre ! Az oroszok két völgytorkon keresztülha­tolva, a Tsernaja jobb partján hadirendbe álltak. Mozgalmaiknak a sűrű köd kedvezett. A hidak- nak fordultak, azokon átkelniügyekeztek, a híd­főn vitéz ellenállásra találtak, de az ott talált maroknyi őrcsapatot levagdalták e átkeltek a fo­lyamon. A zuáv-sátorok közelében jól táplált puskatüzzel fogadtattak; de nem ijedtek vissza s a tábor előtt halomra felmásztak. Ekközben a köd eloszlott, s most a fenyegető veszély egészen látható lett, az ellenség mindig növekedő töme­gekben tódulván elő. Pélissier tnok gyorsan megtevé intézkedéseit, melyeket a siker igen ha­tályosaknak bizonyított be, azok az ellenséget rendetlenségbe hozván, mely arra használtatott, hogy aHerbillon és Faucheux hadosz­tályok 4 dandára által vitézül megtámadtassanak. Elénk harcz keletkezett, mely az oroszokat visz- szavonulásra kényszeríté, s mivel ez a hídon nem igen gyorsan történhetett, az egyesültek tüzének kitétetve s igy teljes hátrányban voltak. Néhány óra múlva az oroszok ismét a Tsernaja balpartján voltak,miután mintegy 5000 harczképtelen embert hagytak a csatahelyen. Legelőször a szárdok érezték az ellenséges rohamot, de óvatosan az apró védmüvek mögé vonultak, hol a földtüzte- lepek által fedeztettek, s onnan lövészeik jól táp­lált tüzet nyitottak. Végre azonban T r o 11 i tnok alatt neki mentek az ellenségnek, és sikerült ál­lomásukat, melyet reggel bírtak, visszafoglalniok. (A „Journ. de Const.“ szerint La Marmora tnok csapatait személyesen vezette a tüzbe.) Nem lehet tagadni, hogy szilárd maguktartása sokat tett a nap sikerére. Az egyesültek részérőli vesz­teségeket pontoean nem tudni. A francziáknak, mint mondják, 1200 emberük lett volna harcz- képtelenné. A szárdiniaiak 22 tisztet vesztettek; a legénységbeni veszteségnek tetemesnek kell lenni, mert a golyózápornak igen ki volt téve. A traktiri csatáról hg G o r c s a k o ff tói is érkezett már Sz. Pétervárra jelentés, melynek tartalma következő : „Mivel a hg az ellenséget az ostrommüvektől elvonni, s egyszersmind az el­lenség haderejéről bizonyosságot szerezni óhaj­tott, a Makenziehegyen álló csapatok egy részé­vel támadó mozdulatot tett a Tsernaja-völgybe. 16-n reggel 4 ór. az orosz csapatok két hadoez- lopra oszlottak, a jobbfelőli Read főhadisegéd vezetése alatt az úgynevezett Fedjukinhegyek ellen fordult, a bal Liprandi oszt. tnok alatt Teorgun ellen indult. Mindkét hadoszlop egy pillanat alatt elüzé az ellenséget a jobb partról; Liprandi megszállta a tsorguni halmokat; a jobb hadoszlop szokatlan tűzzel ment a folyam­nak, átkelt azon, az ellenséges ütegek erős tüze alatt, még egyszer átmegy a széles vizvezető csa­tornán, s a harcz hevétől elragadtatva, egye­nesen a Fedjukin hegynek rohan. Ez alatt az ellenség már igen jelentékeny erőt tolt elő­re, megerősített állomásának fenyegetett pont­jára. — A jobb hadoszlop , midőn a mere­dek hegyre felért, ott kétségbeesett ellenállásra talált. A vitéz gyalogság minden kiserlete hiába

Next

/
Thumbnails
Contents