Budapesti Hírlap, 1855. szeptember (809-819. szám)
1855-09-01 / 809. szám
volt. Mi érzékeny veszteséget szenvedtünk, az elsők közt estek el: Readnok maga, s törzsfőnöke Weimarn vezérőrnagy. A főparancsnok személyesen sietett a jobb hadoszlophoz, s amint látta, hogy a csapatok hiába meríték ki hősies erejöket, a Tsernaján át visszavonulást parancsolt, pillanatban a főparancsnok mellett levő főhadisegéd b. Urevszkit egy ágyúgolyó érte, egy óranegyeddel előbb a ló lövetett le alóla, de ő a kapott zúzás daczára a hg. oldalánál maradt.) Fél ágyúlőtávnyira hg. Gorcsakoff csataoszlopait megállító, azt remélve , hogy az ellenség űzőbe veendi őket, s alkalmat nyújtani őt nyílt csatában megverni. De az egyesültek állomásukból nem mozdultak; miután az oroszok négy óránál tovább álltak az ellenséggel szemben, nyugodtan visszamentek a Mackenziehegyre. Midőn hg Gorcsakoff fájdalommal jelenti a veszteségeket, egyszersmind kiemeli a példátlan vitézséget, melyet az oroszok a 16-ki véres harczban tanúsítottak , s a szenvedett veszteséget a jobb hadoszlop túlságos tűzbuzgalmának tulajdonítja. Az ellenség, miután az orosz támadást viszszaverte, számbeli túlnyomósága daczára sem mert támadásba átmenni. Simpson boktól aug. 14-től következő sürgöny érkezett: „Mylord az utóbbi napokban az ellenség mind az északi oldalon, mind a városban nevezetes tevékenységet mutatott mozgalmaiban. Ezenfölül a környékből érkezett jelentésekből, s szökevények állítása után jogom van hinni, hogy az oroszok egy hatalmas támadás által kívülről akarják megkísérteni,minket az ostrom megszüntetésére kényszeríteni. Az ostromlók részéről ez ellen a legczélszerűbb elővigyázati intézkedések tétettek , s hála Della Marmoratnak erélye és ügyességének, ki előintézkedéseiben fáradhatlan, s egész erővel törekszik az egyesültekkel a legkellemesebben együttműködni, a szárdiniaiak által Tsorgun falun fölül és a homlokvonalban elfoglalt tér igen meg van erősítve. A tüzelés, utolsó sürgönyöm óta , minden esetre gyengébb volt; de időről időre az ellenség rövid ideig tartó erős ágyúzást nyit, mi sok emberünket használhatlanokká tesz . Így többi közt sajnálattal kell jelentenem, hogy Hugh Drummond őrnagy a skót puskás - testőrségből , tegnap délután egy bombadarab által megöletett Halálát mindazok, kik őt ismerék , mélyen gyászolják, s ő felsége egy sokat ígérő tiszt szolgálatát veszté el. A mi tüzünk legnagyobb részt a nagy laktanyák, a hajógyárépületek és a város ellen volt irányozva, melyek mutatják nyomait a kir. tüzérség bámulatos főügyességének. Továbbá bátorkodom idezárni az aug. 10-től 18-ig bezárólag szenvedett veszteség jegyzékét (elesett 19 közember, megsebesült 1 tiszt, 2 altiszt, 1 dobos és 109 közember.) Bocsánatot kell kérni lordságodtól, hogy korábban jelenteni elfeledém, miképp. hó 8-n az „Indiana“ gőzöst Corfuba küldöm, onnét a 82.ezredet Krímbe hozni. Vagyok stb. Simpson “ Az angol hírlapok tábori tudósításai 15-ig, tehát a csata előtti napig terjednek. Ezekből kitűnik, hogy az egyesültek táborában részint kémek, részint szökevények által, több nappal előre értesülve voltak a közelgő támadásról. A Szebasztopol előtt álló flotta admiráljai, mivel az orboczkosarakból sokat megláthatni mi az ellenséges erőművek mögött történik, a parancsnoklánokokat szintén korán értesítők, miszerint a Makenzie halmokon s a fűrészmű mögött nagy csapattömegek vonutnak össze. Ez a Tsernaja vonalnak s az ostromlók homlokvonalának egyidőbeni megtámadását gyaníttatá, s még nem tudni, mi birta rá az orosz unoktokat, hogy a tervnek csak egyik felét hajtották végre, s a sikerkilátás feléről ez által maguk lemondtak. Balaklavából két hajó küldetett Gibraltárba mozsarakért. A legutólszor Baidarnál táborozott angol lovasság 13-a onnét elhivatott, de a francziák előbbi állomásaikon ott maradtak. Az idő forró és nyommasztó. Az éjek kevés enyhülést adnak. A jég fekete a sok légytől. Eupatoriából aug. 2-ről Írják a „H. C.“-nek mikép konstantinápolyi legújabb tudósítások szerint a szemaszker az ozmán sereg Krimből elhívásának tervét csak annyiban létesítené, miszerint e visszahívás — de csak bizonyos esetleg bekövetkeztekor — csupán a lovasságnak egy részére fogna kiterjesztetni. Az ázsiai ügyek állásáról írja a „Nat. 7.“ Többé a portára nézve nem Karsz birtokáról, mely aligha megmenthető, hanem Erzerumról van szó, Török-Armenia fővárosáról. Mint Muraviev jelentéseiből kitűnik, az oroszok Erzerum ellen két vonalon működnek, melyek egyikének kiinduló pontja Alexandropolban Csumri)van . a Karsz mellett elvonulva,a Szoganli hegyen keresztül az Arasz vagy Pazin völgybe ér, mely elég sűrű népességű síkság a fővárosig húzódik. Ez az északi út, s az orosz főerő ez után látszik haladni. A másik, déli út előbb megkerüli az Ararat hegyét, Bajazid mellett vonul el, s mielőtt a közel 9000 lábnyi magasságúnak számított Közeli hegyen átmegy, Toprakkale és Molla-Szulleiman közt katonai jelentőségű állomáspontot talál. Az átkelési pont Dahar nevet visel, s könnyen védhető. A hegyhátra felérve, a fennemlített Pazin-Szu vagy Arazfolyam síkja terjed el, a déli utat az északival Köpri -köinél (Hidfalu) egyesíti. Ez utolsó helység 10 órányira fekszik Erzerumtól. Ahelyett, hogy a dahari útszóróét erősítették volna meg a törökök, hol a védelem lehetséges volt, jobbnak láttak néhány ezer embert Köpri-kőinél felállítani. Az oroszok pedig Molla-Szuleimanig előnyomult előhadukat ott megállíták, míg egy hadosztály hozzájuk csatlakozott. Midőn ekkor mintegy 10000 ember volt együtt a déli után , a dahari átszoros előtt, ellenállás nélkül átkeltek a hegyen. A harcz Köpri-köinél csak rövid volt, mert a törököknek attól kelle félniök, hogy Erzerumtól elvágatnak. Új kísérlet a tér megtartásával,mely talán a Hasszan-kalé nevű váromladéknál lehető lett volna, nem létetett. Két órányira Erzerumtól a síkot egy meredek hegyláncz vágja ketté, mely egyszersmind vízválasztó a Pazin- Szu és Eufrat közt. Úgy látszik, a törökök ezen védelmi vonal tartására határozták el magukat. Trapezuntból írják aug. 15-ről, az „Oss. Triest“-nak , miszerint a törökök Köpri-kőinák megveretése valósul. Bebutoffánok , mások szerint Szusziloff, 12000 emberrel és 6 ágyúval a törököket Köpriköiből elkergette , elvett tőlük 100 kocsi darát, 100 ökröt , 200 törököt elfogott , kiknek a köpriköii víárkokat kellett elrontaniok, azután szabadon bocsáttattak s Erzerumba küldettek. A fehér tengerről Chruscsoff admirál tudósításai aug. 8 ig terjednek. A britteke-n Anglia, London , aug. 28. Az angol királynő ma reggeli 9 órakor Boulogneból Osborneba megérkezett. Layard legközelebb Törökországba utazott. Ma délután a külügyi hivatalban kabineti tanácsülés tartatott; délelőtt ministeri tanácskozás volt a külügyi hivatalban, melyen Palmerston, Panmure, Granville s Hardinge lordok, Sir G. Greys Sir Ch. Wood voltak jelen. A „Chronicle“ ma sajátszerűleg indokolt tiltakozást fejez ki ama nemzetiségeken a lovaglás ellen, mely a parliament bezáratása óta, úgy látszik, divattá vált, e lap azt nem egyébnek tekinti, egy rothatag béke melletti közvetett agitationál. „Már szerencsét kezdtünk kiváltni magunknak,“a így végzi czikkét „ama szintés téli megmeneküléshez, mely a keleti zavarok kezdetén, nyugati Európa diplomatiáját beszennyező. Már örültünk rajta, hogy kissé kevesebb nyegleséget fogunk hallani a török birodalom tárgyában, s hogy kissé gyakrabban fogjuk hallani azon igazoló igazságnak őszinte bevallását, mikép mi saját érdekeink oltalma végett kezdtünk háborút. S most jő elő a „nemzetiségek“ iránti azon egész érzelgős rokonszenv, s azon helytelen tanács, hogy ezek ügyét magunkévá tegyük, mintha ez által a feszült figyelmet a valódi vitapontról elvonni igyekeznének. Ha a nemzetiségek ügyébe avatkozunk, nem csak Orosz-, hanem Németországgal is dolgunk leend. Az ügyek eddigi folyamából ítélve, ez kissé sok lenne ránk nézve. Ne kezdjünk egyszerre mindenhez. Előbb saját állásunkat erősítsük meg, később lehetend alkalmunk, részvétünk tárgyai javára közbenjárni. Ekközben arra intjük az angol népet, hogy ne hagyja magát tévútra vezettetni s veszélybe döntetni.“ Emlékezhetünk azon élénk megelégedésre, melylyel a „Times“ néhány hét előtt jelenté, mikép a porta végre meghallgató O mer pasának azon óhajtását, hogy az ázsiai harertéren önállóbb szerepet játszhassak. Azóta Krímben újabb fellegeknek kell fölemelkedniük, — vagy talán a Karsza Erzerum felől fenyegető vihar elvonult, — vagy valamely más változás történt a politikai látkörön, — elég az hozzá, hogy most a „Times“ aggodalmasan csóválja fejét, Omer pasa és saját óhajtásainak állítólag közelálló teljesüléséhez. — „Kétségkívül kívánatos“ — úgymond „hogy Omer pasa a hadműködésekbeni tettleges részvétel által segítse a szövetségeseket; — azonban mi azt véljük, hogy ezen szolgálattételre Krímben van a sajátképi tér. Noha nem igen könnyű feladat volt, pontos értesülést szerezni az ügyek helyzetéről, oly nehezen hozzáférhető vidékeken, minek Georgia s Armenia, mégis bizonyosnak tarthatjuk, mikép Oroszország, aránylag előnyös állása daczára, ama vidéken minden had működésével sem volt képes bármely tetemes eredményt vívni ki. — A török sereg némi tekintetben annyira elhanyagoltaivá maradt, mikép az oroszoknak saját katonai felsőbbségük nagy előnyükre szolgált; — azonban mindemellett is mindeddig semmi említésre méltó sikert sem nyerhettek ; — s ezen tény nem lephet meg bennünket. Oroszországnak — roppant területe különböző pontjain megtámadtatván, — kényszeríttetvén arra, hogy nagy seregeket tartson fenn, — a fekete tenger vizeiről elűzetvén, s a parton levő erősségeitől megfosztatván, — e mellett Samyl s a cserkeszek által fenyegettetvén, ily körülmények közt, melyek a hegyi népeket mindenkép felbátorítják, — szükségkép a legrettentőbb nehézségekre kell találnia, ha az ezen tartományokkali összeköttetést fenn akarja tartani. Mi ugyan legkevésbbé sem vagyunk hajlandók az ázsiai háború fontosságát kelle minél kevesebbre becsülni, — vagy azt kétségbe vonni, hogy igen czélszerű lenne Oroszországnak ottani további maga megfészkelését meggátolni, — azonban alig tehetjük föl józanon, hogy a jelen körülmények közt egy oly hadműködési alapból, mint a georgiai tartományok nyújtanak, bármely nagy sikert lehessen kivívni.“ — A „Times“ hihetőleg az aug. 16-ki csatára gondol, melyben a törökök a Tsernajánál tettleges szolgálatot tettek, — s ama véres leczke daczára, mit GortsakofF serege ama napon kapott, hiú elvakultság lenne azt hinni, mikép az ellenség nem merész rend újabb támadást tenni, kivált miután az ígért végleges bombázás idült ágyúzássá változott át. A külföldi legió 357, Halifax-ból érkezett újonczcal szaporodott, kik hír szerint a Sharncliffe-ban levő német légióba fognak besoroztatni. A Jamaikában s más nyugatindiai szigeteken levő helyőrségeknek szintén nagy kedvük van, Krímben szolgálni, és több századok önkényt felajánlják szolgálataikat. Másrészről nem lehet föltétlenül hitelt adni azon újólag fölmerült hírnek, mintha a kormány több európai ezredeket rendelt volna Indiából a harertérre. A fáradhatlan Dundonald admirál ma ismét egy levelet iktatott be a lapokba. A legutóbbi tsernajai győzelem s Sveaborg bombáztatása alkalmából, azon kérdést terjeszti az angol nép elé, hogy váljon ezen haditetteket elegendő kárpótlásul lehet-e tekinteni, az eddig hozatott ember-, s pénz áldozatokért, s hogy várjon még most sincs-e idején, az ő romboló terveit alkalmazni. Hogy ezek nem puszta agyrémek, egy oly levéllel bizonyítja, mit Fox Károly nevű jeles mérnök intézett hozzá, kivel ő tervet közlé. E levélben Fox azon nézetét nyilvánítja, mikép ha azon tervek egy szárazi, vagy tengeri erő oltalma alatt, hatályosan létesíttetnének, néhány óra alatt be lehetne venni egy oly erősséget, melynek bevételére , a jelen rendszer szerint sokkal több idő kivántatnék, és mikép ezen eredményt aránylag csekély emberveszteséggel lehetne elérni . A R C Z A. szász herczegek elrablása. Történeti rajz a XV. századból. Négyszázados emlékül. A folyó esztendőben négy századra tölt be egy emlékezetes, az időt, melyben történt, jellemző eseménynek , egy németországi elsőrangú fejedelmi házban elkövetett erőszakos gonosztettnek, a szász herczegek elrablásának. Németország, mely jelenleg a műveltség magas fokán áll, a középszázadokban egészen más képet tárt elénk; annak beléletében minden nyomon a polgári társaságot zavarba döntő gyászos fejetlenség és rendbomlással találkozunk. Egy választott s lehetőleg korlátolt, csak az uralkodás nevével bird, minden tekintély nélküli császár alatt, — a hatalom ennek vasallusai a birodalmi főurak kezében volt, kik minden fejedelmi jogot magukhoz ragadtak. A birodalom maga, melynek választási formája sok zavar és ingadozást idézett elő, és a belháboruságokat táplálta, titkos vértörvényszékek, — Fehmgerichte, — ököljog s eláradott erőszakoskodások és mindennemű ellenségeskedések színhelyévé vált, rendetlenség, törvénytelenség volt annak rendes állapota, s a kiváltságos osztály, fejedelmek, grófok, nemesek önkénye dúlta, rongálta az államot. Személy- és vagyonbátorság nem létezett, s a polgári rend elnyomva, a föld népe a jobbágyság bilincseiben, jogtalan és szolgáló tömeg. Ipar, mesterségek, tudomány nem virágozhattak, alig volt valami nyomuk, vadság és bárdolatlanság természetes következményei valának a rend hiányának. A mely mértékben a polgárok és föld népe nyomva és szolgai függésben tartva voltak, a főurak, a császár vasallusai, lassan kint mind több jogot kezdettek bitorolni, s nagyobb hatalomra szert tenni. Különösen I. vagy nagy Ottó császár halála után — uralkodott 936—973-ig — mindinkább hanyatlott és sülyedett a császári tekintély, s azzal a birodalom bomlásnak indult. A császárok, folytonos hadakba keveredve, nem volának képesek azokat saját pénzük és erejükön folytatni, miért hatalmas vasalásaik segítségét kellett igénybe venniök. Ezek adtak is segítséget, de drága áron, a háborúnak saját költségükön folytatását elvállalták, de azért mind több jogot és kiváltságot csikartak ki a császároktól, mind nagyobb függetlenségbe helyezték magukat, s hogy állásukat biztosíthassák, erős várakat és kastélyokat építettek s fegyveres népet tartottak zsoldjukban. A zavar és rongált állapot legmagasabb fokra emelkedett a 13-dik század közepén, hohenstaufeni II. Fridrik császárnak 1250. végén történt halálával a birodalmat alapjában megrázó, és 23 évig tartó interregnum következtében, minek egyébiránt kiinduló pontja volt még II. Fridrik életében hollandi gróf Wilhelmnek ellencsászárrá választatása, ki 1256. elején meghatározván, egy borzasztó és rémítő felbomlást mutató gyász és inségteljes időszak kezdődött a szerencsétlen birodalomra nézve — melyből a polgári társaság védelme, a törvény és igazság csaknem teljesen száműzve lőnek. A nyomorgatott, méltatlanul szenvedő, a jogában háborított, védelmet és gyámolt az elöljárónál, a birónál nem talált, a munkás földész, a szorgalmas polgár és iparos nem űzhették háborítatlanul szokott foglalatosságukat, nem valának bizonyosak, hogy fáradságuk gyümölcsét élvezhetik-e; a csendesen egymás mellett lakás és békés közlekedés áldásaitól megfosztva örökös nyugtalanságban éltek; ez volt azon szomorú idő Németországon, midőn kiki magának igazságot szolgáltatott, s jogát maga védni kényszeríttetett, midőn az utast a rablólovagok erőszakja, a fegyvertelen családatyának kunyhóját a megtámadás ellen semmi hatóság sem védte, hol az ember embertársát büntetlenül megölhette. Szóval ez volt az ökönjog — Faustrecht — rettenetes kora. E szerencsétlen és nyomorúságos helyzetben volt bizonyos részben Németország még a 15-dik század közepén is, a szász herczegek elrablása alkalmával. Erélyes császárok, milyen volt a fennemlített I. Ottó is, igyekeztek a rendet és törvényt behozni, különösen az úgynevezett országos békét — Landfriede — biztosítni, s egyes birodalmi fejedelmek is tettek próbát maguk birtokaikban a dicséretes példát utánozni, de az erőszakoskodás megszüntetése, az okosjog teljesen kiirtása nem sikerült, sőt kevéssel a szász herczegek elrablása előtt a belháborúságok és villongások Németországon még nagyobb erőre kaptak. Az országuk és népük javát szívükön hordozó, azokat boldogítni törekedő derék uralkodók között kell harczos Fridriket — Friedrich der Streitbare — Meiszen márkgrdfját és 1423-tól fogva szász választófejedelmet is említnünk, ki a lipcsei egyetemnek 1409-ben alapításával, hová a mondott évben Prágából kivándorolt professorok és tanulók egy részét befogadó, magának szép nevet szerzett, valamint a rend, béke és közbátorság biztosítására irányzott uralkodásával alattvalói szeretetére érdemessé lett és kedves emlékezetet hagyott hátra. Midőn éke végének közeledését érezte, fiait ágyához hivatván, testvéri egyetértés és szeretetre intette őket, hogy védjék hiven alattvalóikat és azoknak javát mozdítsák elő, a hűtlen tanácsosokat távolítsák el maguktól, mint atyák legyenek alattvalóik irányában, egymással hadat ne folytassanak, de éljenek egyességben s egymásnak bocsássanak meg. Két nappal ez atyai intés után, u. m. január 4-én 1428-ban meghalt a hadban mint békében jeles fejedelem. Fridrik négy fiút hagyott hátra, de ezek közöl Henrik korán elhalt, Zsigmond pappá lett, s a másik kettő a legidősebb , mint nevezték szelid Fridrik —Fridericus placidus — és a legifjabb Wilhelm következtek atyjok helyébe. A választófejedelmi méltóság Fridrikre szállott, ki békeszerető és jóindulatú fejedelem volt, öcscse Wilhelm ellenben harczias volt és később vitéz melléknevet kapott. A testvérek közösen bírták az örökölt tartományokat, és némi apró visszálkodásokat kivéve, uralkodásuk békés volt. Az 1440-dik évben nagybátyjuk békés Fridrik Thüringia landgrófja örökös nélkül meghalván, a thüringiai tartományok is a két testvérre szállának, így a meiszeni ház egész birtoka egyesítve lévén, Fridrik és Wilhelm a német birodalmi leghatalmasabb és tekintélyesebb uralkodók közé tartoztak és követve atyjuk tanácsát, hogy egyességben éljenek, igen boldog uralkodást folytathattak volna. Az 1445-dik évben azonban Wilhelm herczeg kivonatára az altenburgi kastélyban egy osztályra léptek, mi az egyesség felbomlására és egy rongáló testvérháborúra adott alkalmat, melynek folyamában Meiszen mint Thüringia tartományok felrhatlan ínséget és romlást szenvedtek, több mint 100 helység elpusztíttatott, s a mely Fridrik házára nézve egy könnyen igen gyászosan végződhető esemény előidézésével az indulatok elvadulását és a durva erőszak eláradását mint egy tükörben mutatja. A mondott osztály következtében az idősebb testvér a választófejedelmi méltóság megtartásával kapta Meiszent és ami oda tartozott, Wilhelm részébe jutott Thüringia és az úgynevezett Osterland egy darabja; a freibergi bányák, pénzverés joga és dézmák közösek maradtak, mint szintén a 283,000 ftot haladó adósság is két részre osztatott. De ez osztály az egyenetlenség konkolyát elhinte a két testvér között. Wilhelm azt hitte,vagy inkább elhitették vele, hogy az rá nézve káros, és se a rendek, se a szomszéd rokonfejedelmek közbenjárásának sikere nem lett. Egy ország legnagyobb csapása, fejedelmek mint népekre nézve egyaránt kártékony és vészt hozó részlelkű tanácsosok táplálták, élesztették a villongás tüzét a testvérek között. Különösen Witzthum Apel Wilhelm ármányos és fukar tanácsosa főszerepet vitt a két fejedelmek egymástól elidegenítésében, s a kibékülést egész befolyásával akadályoztatta, azon önző és aljas kinézésből, hogy birtokait a fejedelmi testvérek rovására szaporíthassa. Azon terv végrehajtásán mesterkedett különösen, hogy Wilhelmet rábírja, testvérét a választófejedelmet örökségi jogától megfosztani, mikép az esetben, ha neki gyermekei nem maradnának, tartományai László cseh királyra (Wilhelm sógorára, ki egyszersmind magyarországi király is volt) szánjanak. Választófejedelem Fridrik e gaz Cselszövénynek nyomába jővén, testvérétől kivánta a hűtlen tanácsos eltávolítását, de a mi nem történt meg, és igy ütött ki az 1446-tól 1451-ig, tehát öt évig tartó gyászos mint nyomorteljes testvéri háború (Folyt. köv.) 2496 Szuszmi falura egy fregatról 6 ágyulövést tettek, s embereket tevén partra, a templomba betörtek, az evangéliumot és több képet elvittek (?) s parasztházakból is sok holmit elhordtak. Máskor Merge faluban több házat elégettek. Francziaország, Paris, aug. 28. Ma a „Moniteur“ közli Pé-s Ger moknak a traktiri csatárók részletes jelentését. Az ezen csata végett tett intézkedéseknek egy másolata találtatott, egy megöletett orosz tábornoknál. Ezenkívül a „Moniteur“ közli Penaul admirál részletes jelentését, Svenborg bombáztatásáról. Tegnap a „Moniteur“, miután részletesen