Budapesti Hírlap, 1855. október (833-859. szám)

1855-10-01 / 833. szám

pontja volt a védövezetnek ; annak elfoglalása ok­vetlen maga után vonandó a többi védművek egy­másutáni elestét, s a már Bosquet bnok alatt álló csapatokhoz a császári testőrség egész gyalogságát adtam. A Malakoff megtámadása a balon Mac- Mahon­­nokra bízatott,­­a 2-ik hadtest első had­osztályával,­ kinek tartalékát a Wimpffen-dan­­dár tévé, a Camou-hadosztályból és a testőrzuárok két zászlóaljából véve. A jobb oldalon a fű­részmű megtámadása D­ulac­­nokra bízatott, kinek tarta­lékát a M­ar­o­lie­s-dandár tévé. Végre de la M­o­t­­t­e r­o­u­g­e tlnok a középen a mellvédre intézett tá­madást vezénylő, tartalékát testőr-könnyű vadászok és gránátosok révén, Mellinet testőr-hadosztály parancsnok közvetlen vezénylete alatt, ki alá Pon­tevés és de F­a­­ 11 y dandár­­nokok adattak. E csapatok elhelyezése végett v­árkaiak három részre osztattak, melyek mindenikének előlálló részében csaknem az egész támadóhadosztálynak kelle elfér­ni, mig a tartalékoknak részint a régi víárkokban, részint a Karabelnaja és kielöböl lejtőin kelle he­lyet foglalniok.­­ A jobb- és balszárnyon a szer­számokkal ellátott mérnök- és tüzérszakaszok ki­jelöltettek, hogy mindenik támadó hadoszlop élére állíttassanak. Az árkászoknak mindenik támadó­­test előhada segélyével készen kelle lenni hida­kat ütni, a betanított inddon, a már előre első sor­ba állított anyagokból. A tüzéreknek el kelle láttatni minden szükséges szerszámokkal az ágyuk beszege­­zése s kifutására, a­mint szükséges lesz, s ha lehet az ellenség ellen fordítására. Ezenfölül mindenik tá­­madótest első zászlóaljaiban bizonyos számú embe­reknek rövidnyelü szerszámokkal elláttatniok, me­lyet tölténytáskájok övébe dughassanak, útnyitás, árkok betöltése stb. szóval az első perczben oly fontos sürgetős munkák teljesítése végett. Ezenkí­vül a tábori ütegek tartalékai készen állottak, hogy hirtelenséggel részt vehessenek a működésben. A bal támadóvonalon egy tábori üteg a védör szom­szédjában újra volt felállítandd, teljes készü­lettel szükség idején előnyomulni, két más üteg a kis toronynál, egy negyedik végre a kórház szélső baljánál volt helyet foglalandd. A jobb támadóvo­nalon egy 24 ágyús tartalék tábori üteg volt fölál­lítanád, t. i. 12. a régi Lancaster-tűztelepnél, 12 a Victoria vára­snál. Az e pontokra állított mun­kásoknak a kellő időpontban ezen tüzérség szá­mára az utat kelle elkészítniök. Hogy minden e­­setlegre készen legyünk, a d’ Aurelle-osztály 1-ső dandára úgy volt felállítva, hogy az ezen irány­ban létező tűztelepek és varacsok segélyével az el­lenség minden kísérletét Inkermannál, visszaver­hesse. A mi hadvonalainkon Herb­ill­on­­nok megbizatott a Tsernajánák­ állomásokat megszállni, gyalogságát fegyverbe állítni, lovasságát nyeregbe ültetni, s ágyúiba a támadásra rendelt órában befo­gatni. Ezenkívül F o r t­o n t­ok vértes dandárét le­­küldöm hozzá. La Marmora b­ok ez intézkedé­sekről értesíttetett. D’ Allonville b­oknak 7— 8-ra éjjelén a Baidarvölgyből vissza kelle vonulnia, hogy a kreutzeni hídnál előnyös öszpontosító­ állást foglaljon, azon esetre, ha a segédsereg külről fenye­getne bennünket. Kevéssel 12 óra előtt minden csa­patok tökéletes rendben a kijelölt pontokon álltak, s a többi intézkedések is pontosan teljesítve voltak. Salles­­nok készen állt, Bosquet bnok a 6-dik táborlatvonalban általa választott hadállomáson volt, s én magam T h i r y (tüzér-) N i e 1 (mérnök-) és Martimprey unokokkal, törzskarfőnökömmel, a Brand­on-vára­sba, melyet főhadiszállásul válasz­tottam, megérkeztem. Az órák egyenlőre igazítottak. 12 órakor minden tűztelepeink megszüntették a tü­zelést. Vezéreik szavára a Mac-Mahon, Dulac és De la Motterouge­ hadosztályok elhagyják a víárkokat. A dobosok és trombitások támadót vernek és fu­nak, és az egész vonalon ezerszeresen ismételt,,éljen a csá­szár !“ kiáltás közt rettenthetlen katonáink az ellen­ség védműveire rohannak. Ez ünnepélyes pillanat volt. A Mac-Mahon-hadosztály 1. dandára, élén az 1 zuár­­ezred, e mögött a 7. gyalog sorezred, balján a 4. gyalog vadász-zászlóalj, a Malakoff-mű baloldalára és kiálló szögére veti magát. A széles és mély árok, a sánczok magassága és meredeksége a fölkapasz­kodást katonáinknak roppant nehézzé teszik, de végre a mellvédre érnek, mely oroszokkal van meg­rakva. Ezek ott öletik meg magukat, s fegyver hiá­nyában kapák, kövek, ágyufák, szóval a mi ke­zükbe akad, szolgál fegyverükül. Ember ember el­len harczolt, egyike volt ez ama megragadt har­­czoknak, hol egyedül katonáink és vezéreink ret­­tenthetlensége szerezhető meg részükre a túlnyo­­mdságot- ők azonnal beugranak a műbe, a magukat védő oroszokat kiverik, s kevés pillanattal azután a franczia zászló feltüzetett a Malakoffra, hogy onnét többé le ne szoríttassék. Miután a jobb oldalon egy bombaforgács által talált Bosquet Inoknak a csa­tatért el kelle hagynia, a parancsnokságot Dulac­­noknak adtam át, kit de L­i­n i­n­é­r­e­tnök, a 2. had­testnél törzskarfőnök, nagy mértékben támogatott. A Malakoff leírásában hatalmas módon megtámad­­tattunk. A keresztház (maison en croix) tísztelepe, gőzhajói tüzérsége és alkalmas pontokra szállított tábori ágyúi, továbbá az öböl északi oldalán levő tűztelepek kartács- és mindenféle vetszerek záporát onták le reánk, s nagy pusztítást okoztak soraink­ban. Az orosz tűztelep lőportárának fellobbanása még nagyobbító veszteségünket, egy pillanatra a 91-dik ezred sasa eltűnt. Nagyszámú fő-­s más tisztek megsebesítettek vagy megölettek. Saint Pol és Marolles unokok dicsően elestek, és de Ponteves, Mellinet, Bourb­aki tá­bornokok embereik élén sebesíttettek meg. A D­u­­lac és de la Motterouge hadosztályok há­romszor foglalták el a redant és a mellvédfalat, és háromszor kellett a borzasztó ágyúzás és az elle­nükben álló sűrű tömegek előtt hátrálniok. Ekköz­­ben a két 1. az. Lancaster-tartaléküteg vágtatva lemegy a víárkokon, és merészen féllőtávra vesz ál­lást, s végre az ellenséges hadoszlopok és gőzösö­ket visszaűzi. Egy része e két hadosztálynak, me­lyet e hősi harczban a testőrség támogatott, dicső­séggel tetézte magát, ezután a mellvéd egész vona­lán erős állást foglalt, honnét az ellenség nem fogja többé elűzni. A két hadsereg e harczának első órái­ban az oroszok folyvást meguyiták támadó kísérletei­ket.De Mac-Mahon t­ok e szünetlen harczok elle­ni védelemre lassan kint az 11 n o­i dandárt, a maga hadosztályából a testőrzuárokat, Wi­mp­ff­e­n t­ok tartalékait s a testőr könnyűvadászok egy részét kapta; mindenütt szembe szállt az ellenséggel s azt mindig visszaverte. Azonban az oroszok utolsó két­ségbeesett kísérletet akartak tenni; tömör hadosz­lopokban háromszor megrohanták a mű torkolatát, de mindháromszor roppant veszteséggel hátrálnia kell a csapataink szilárdsága előtt. E legutolsó harcz után, mely esti 5 óra után végződött, az ellenség elhatározottnak látszik ügyével felhagyni, s csak tűztelepei küldtek még késő éjig néhány golyót közénk, melyek azonban nem sok kárt tettek. A mérnök és tüzérség szakaszai , melyek az ütkö­zetben vagy vitézül harczoltak, vagy külön felada­tukat buzgón teljesítők, tisztjeik vezérlése alatt azonnal a mű belsejébeni legsürgetőbb munka vég­rehajtásához láttak. Parancsomra Thiry és Niel­­nokok Beuret és Frossard­­nokok által, kik a 2 hadtest tüzérségét és mérnökségét vezényelték, minden intézkedéseket megtétettek, hogy magun­kat a Malakoffban és a mellvédnek hatalmunkba kerített részében végleg megerősítsük, s szük­ség esetében az ellenség éjjeli megtámadásának ellenállhassunk, s másnap azt a kis fürészmű, a kielöböl, keresztház és védművei ezen egész részé­nek elhagyására kényszeríthessük. Ez előkészületek fölöslegesek voltak, mert az ellenség minden re­ményről lemondott a Malakoffot visszafoglalhatni, s egy fontos elhatározást ten: elhagyta a várost. Én ezt már alkonyat felé sejtettem, hosszú sorokban láttam csapatokat és pogyászt a hídon átmenni s ut­­jokat az északi partnak venni, s nem sokára a nagy égések, melyeket mindenfelé lehet­ látni, minden kétségeinket eloszlaták. Örömest előnyomultam vol­na, hogy a hídhoz juthassak, s az ellenségnek visz­­szavonulását elvágjam; de az ostromlott minden pillanatban védműveit, lőportárait, épületeit, tele­peit repítő légbe; e fellobbanások felemésztettek volna bennünket, s ez óhajtást lehetlenné tették; mi állomásunkban maradtunk, mig a nappal a szo­morú színhelyet meg nem világító. Nap­keltekor a pusztítás e műve sokkal nagyobbnak tűnt ki, mint gondolhatók; az előbbi nap még az öbölben állott orosz utolsó sorhajók elsülyesztettek, a híd el volt szedve; az ellenségnek csak gőzhajói voltak meg, melyek az utolsó menekvőket, s néhány exaltált oroszt, kik a várost még felgyújtani iparkodtak, szállítottak át. De ez emberek, valamint a gőzösök is nem sokára kényszerítve lőnek eltávozni, s az északi öbölpart alatt menhelyet keresni. Szebasztopol miénk volt, így végződött ez emlékezetes ostrom, mely alatt a segédsereg kétszer rendes nyílt csatában megveretett, s melyben a védelmi és támadószerek óriási arányokat vettek fel. Az ostromlóseregnek a különböző támadóvonalakon 800 ágyúja volt fel­állítva, melyek 1,600,000 lövést tettek, és v­ár­kaiak, melyek 336 nap alatt sziklás földben ásat­­tak, s több mint 80 kilométre (20 óra) kiterjedé­­süek voltak, a vár folytonos tüzelése és éjjel-nap­pali szakadatlan harczok közt létesítettek. Sept. 8-ka napja, melyen az egyesült seregnek egy szám­ra nézve csaknem egyenlő hadsereggel kelle küz­­deniök, mely nem volt bekerítve, hanem borzasztó, több mint 1,100 ágyúval fegyverzett védmüvek mö­gött elsánczolva, a hajóhad ágyúi s az öböl északi oldalának tűztelepei által védetett, s még megmér­­hetlen segédforrásokkal rendelkezett, a históriában maradandó példája gyanánt tünend ki annak, mit lehet egy vitéz, fegyelmezett és hadedzett hadsereg­től várni. Veszteségeink e napon : 5 megölt, 4 se­besült és 6 zúzott tábornok; 24 megölt, 20 sebe­sült és 2 hiányzó főtiszt; 116 megölt, 224 megse­besült és 8 hiányzó altiszt;­s 1,489 megölt, 4,259 sebesült és 1,400 hiányzó altiszt és közember, mindössze 7,551. Mint m­agy­ar látja, veszteségünk igen számos; sokat közte igen lehet sajnálni, de nem oly nagy, mint félni lehet­. Mindenki, m­agy­ar, a mnoltól a közemberig, dicsően teljesítő kötelességét, és a hadsereg, melyre a császár büszke lehet, a haza irányában érdemeket szerze magának. Sok ju­talmat fogok kérni s excláddal sok é­vet kell meg­ismertetnem ; de ez oly munka lesz, melynek itt nem lehet helye. Lyons és Brunt admirálok ha­jóhadainak Szebasztopol öble előtt keresztben hor­gonyt vetni s egy erős diversiót kellett volna ten­niük ; de oly erős északkeleti szél futt, mely nekünk a szárazon levőknek is nagy akadályunkra volt, a tengert felzaklatta, és a hajóhadnak nem engedte horgonyhelyeit elhagyni.­­ Azonban az angol és franczia bombanaszádok mégis működhettek, s nagy sikerrel lődözték az öblöt, a várost s a tenger felőli erődöket. — A partra tett tengerészkatonák és tengerésztüzérek, mint mindig, most is méltó versenytársai voltak a szárazi sereg tüzéreinek, s lövésük ereje és pontossága által tűntek ki. — Az angol hadsereg szokott rettenthetlenségével vi­selte magát. Második támadásra készült, mely bi­zonyosan győzedelmeskedett volna a váratlan aka­dályokon, melyekre az első talált. De a Malakoff biztosított leírása a második támadást szükségtelen­né tette. Cialdini­­nok szárd dandárja, melyet La Marmora unok oly készséggel adott rendel­kezésem alá az 1. hadtest erősítésére, az iszo­nyú tüzet , mely v­árkainkban keresztbe vett minket, minden csapatok állhatatos bátorságával állotta ki. A szárdiniaiak égtek a harczvágytól, de mivel az árboczbástya megtámadásának nem kellett megtörténni, a derék katonák hacrtvágyát kielé­­gítni lehetetlen volt. Mint mindig, m­agy­ar, sebe­sülteink, sőt az ellenségei is a leggondosb s értel­­mesb ápolásban részesülnek. Kórházi szolgálataink fő szervezete, s az azzal megbízott személyzet fel­áldozása következtében, nagy örömünkre nagy szá­mú sebesültet meg fogunk menthetni. Nem zárha­tom be e jelentést a nélkül, hogy excláddal közle­­ném, mennyire kell dicsérnem ez alkalommal, va­lamint, minden más esetekben is, Hugh Rose vezérőrnagy és George Tolly alezredest, ő brit felsége biztosait a franczia sereg főparancsnoksá­gánál, azon számos közlekedésnéli szolgálataikért, melyet a roham alatt Simpson bnokkal folytat­nom kelle. Fogadja stb. Pélissier, mnagy. főparancsnok.“ Lyons admiráltól sept. 15-től egy sürgöny érkezett, melynek lényeges tartalma következő : Az ellenségnek nem sikerült a déli oldal minden erődeit elpusztítni. A Pálerőd betű szerint porrá van zúzva; a Sándorerőd igen meg van rongál­va, de a veszteglőerőd a raktárak felvetése által nem igen szenvedett, a tenger felőli homlokzat egészen megmaradt, s a legtöbb ágyuk használ­hatók, csak kevés van közőlük beszögezve. A Miklós-erődben az ellenség a felvettetés elő­készületeit nem végezhette be , s noha a tűz annak belsejében némi pusztítást tett, a kő­falazat sértetlen maradt , s a tengeri védezet földművei tökéletes épségben vannak. Az öt dock , és szomszéd vízmedrek pompásak , és az azok megtöltésére a Tsernajából, valamint ki­­szivattyúzásukra szolgáló gőzgépezetek kitűnő állapotban megmaradtak. A mindennemű segéd­eszközök, mik az ostrom alatti roppant felhasz­nálás után is még találtattak, mutatják, mily nagy fontosságúnak tartotta az ellenség, hogy a Bos­porus küszöbénél nagy raktárai legyenek. A ten­ger fenekét a pompás kikötőben most több mint 50 jármű borítja, köztük 18 sorhajó, több fregát és gőzös, melyek fenyegető magatartása még nem­rég lényegesen járult azon háború előidézé­séhez, mely most folyt. Hogy az ellenségeskedések Krimben már is­mét tettleg folytattatnak, mutatja hg G­o­r­csá­kó­l a következő sept. 26-n kelt sürgönye. Teg­nap az ellenség tetemes haderővel, melyet S­c­ha­be­l­s­k­i­tnok 33000 emberre becsül, Eupatoriá­­ból elindult, s egyfelől Szaki falut, másfelől Sá­bák, Orta-Mamaj és Szup-Szamaj falukat meg­szállta. Délután visszavonult. Előőrseink, melyek visszavonultak, állomásaikat újra elfoglalták. A balszárnyon semmi újság. — Az ellenség mozsár­tüzelését Szeizam­aja ellen erősíti. — Keresnél szerencsés csetepaté történt kozákjaink és az el­lenséges tápszállítók közt. 25 angol és franczia huszár elfogatott.“ A „Militär-Zeitung“ írja Odesszá­ból: A­mit Krímből tudunk, csak futárok és utasok közlésén alapul; mindkettő megegyez abban, hogy Duvankolból , Avankol, Bakcsi szavai és Szimferopolon át az orosz hadse­­reg egyesíttetett, s Szebasztopolból erős lovas csapatok küldettek előre Lesz és Tulaton keresz­tül az Eupatoriába vivő utón, mert az utóbbi he­lyen az egyesültek számos csapatokat tesznek partra.­­ A főbnokkar Nikolajeffbe ment el, Konstantin ahg üdvözlésére, hová a császárt is várják. Onnét a legmagasb utazók ide jövendnek, és pedig October elején, mert előbb még Kherzon és Perekop fognak megszemléltetni. A September 8—9-ei eseményekről Odesszában még sept. 19-n nem volt hivatalos tudósítás. Az angol hadügyministériumhoz érkezett hi­vatalos sürgönyök az angol veszteséget, a fűrész­­művek megtámadásakor, halottak, sebesültek és hiányzókban 2447 emberre tesik. Windham ezredes a hajóskülváros (Kara­belnaja) angol parancsnokává neveztetett ki. Orosz részről a sept. 8-diki rohamkor Uru­­szun bnok elesett, C h r u­­ e w tnok súlyos se­bet kapott, s annak következtében meghalt. A sept. 10—14 közti számos hadseregi pa­rancsokból az látszik, hogy a rendőrség kezelé­sét Szebasztopolban egyelőre a francziák vették át. Franczia vagy angol útlevél nélkül senki sem mehet a városba Simpson­­nok egy 14-ki ha­diparancsban értesíti a csapatokat a hadügymi­­niszeriumtól Londonból érkezett távirdai sür­gönyről, melyben a királynő a kivívott győze­lemhez szerencsét kíván. Északi csatatér. Az egyesült hajóhad sept. 25-n még Nargennél állt , de Leskürnél szándékozott egyesülni. Helsingörben nyolcz franczia ágyunaszád vetett 25-n horgonyt, to­vábbá egy franczia gőzágyunaszád, melyek mind a keleleti tengerről jöttek. Semmi üjság­­ben szolgált, az elhunyt Ni­c­k­­­e vezérőrnagy helyébe, az australiai gyarmatokban levő csapatok fölötti parancsnokságot nyerte meg. — M’Pher­s­o­n­s ezredes, ki legújabban Krimben dandár-parancsnok volt, de betegsége miatt kény­telen volt hazatérni. — a y­o­r­ka kerület pa­rancsnokává neveztetett ki. Mint előre várták, a bank ma kamatlábát 5 pret-re emeli föl. Devonport-ban tegnap egy új csavar­­fregát a „Satellite“ bocsáttatott vízre. Ezen fre­gát 1,462 tonnaterhü, 400 lóerejü, — hosszúsága 224, s szélessége 40 lábnyi. — A woolwichi arsenalban az eddigi tevékenység tetemesen csök­kent. A sheffieldi s más vidéki városokbeli vasöntödékből naponkint kevesebb munka érke­zik, é­s a szállító hajóknak lő­készletekkeli el­indulása ritka látványnyá lett. A Westminsterben Napier tisztelői két hét óta két-három magán-meetinget tartottak oly czélból, hogy az admiral számára valamely nyilvános elismerési jel­szerei tessék. Hírszerint már tetemes pénzsegélyek írattak alá, a számára szánt tiszteleti ajándékra, azonban az összegről még semmi sem hallatszik. Rövid időn, e vállalat előmozdítása végett nyilvános meeting fog össze­hivatni. — Graham az ellene felhozatott vá­dakra még eddig semmit sem válaszolt. Tegnap a börzén az árfolyam tetemesen le­szállott. Ezen tényt a készpénz szűkével s azzal indokolják, mikép azt hiszik , hogy az angol bank legközelebb fölebb emelendi a leszámíto­lási kamatokat. Az orosz czárnak déli Oroszországba utazá­­­sa újabb hadjáratot helyez kilátásba, s míg egy­részről az orosz seregnek Krímbéli gyors vissza­vonulásáról elterjedt hírek elnémultak, másrész­ről még maga a békés szellemű „Chronicle“ is elismeri, mikép a háborút szükségkép folytatni kell, az egész félsziget kitisztításáig, de nem is tovább. Szerinte a háborúnak nem szabad hódítási háborúvá fajulnia; se Napoleon császár se Pal­merston lord, ez iránt a „Chronicle“ kezeskedik, nem óhajtják Oroszországot mélyebben megaláz­ni, mint épen mélhatlanul szükséges arra nézve, hogy az győzhetlenségi álmából fölébresztessék. A „Post“ ugyanezen alkalommal hosszasan kikel Poroszország ellen azért , mivel Károly Fridrik porosz­ág a határszélre küldetett, a czár üdvözlése végett. Nem egészen reménytelenek azon elmél­kedések, mikkel a „Times“ a czárt „roppant és néma birodalmánk át tett útjában kiséri. E lap reméli, hogy az általános pusztulás, elszegényü­­lés és nyomor belátása benyomást teend a czár kedélyére s érzelmére. Szerinte , Konstantin nagyherczeg a cs. családnak azon egyetlen tagja, kiben Péter, vagy Miklós hatalomvágyó politi­kája folyvást él. De II. Sándor talán belátandja, hogy atyja nem tudá tökéletesen méltányolni Európa erkölcsi metamorphosisait. „Miklós csá­szár“ úgymond — „azt hive, hogy csak állam­férfiakkal van dolga, s ezen esetben , vállalata talán sikerülhetett volna; azonban bebizonyult, mikép ezen nagy alkalommal, a nép volt önma­gának minister­elnöke.“ Ezen talán II. Sándor okulni fog, s ha a kétségbeesett háborúval fel­hagyna, s Európának biztosítékokat adna, min­den el lenne intézve, s maga az orosz birodalom előtt itt nyílnék uj békés nagyságra. Tegnap kelt össze Miss Peel, az elhunyt államférfi Peel Robert legifjabb leánya, S­­­o­­nor­ral, Campus lord második fiával. 2657 Anglia, London, sept. 27. Múlt hétfőn 24-n B a­­- moralban, a királynő elnöklete alatt titkos tanács­ülés tartatott, melyen Granville lord, A­r­g­i 11 herczeg, Canning algróf, s Albert hg voltak jelen. Curson őrnagy Krímből sür­gönyökkel érkezett meg Balm­óraiba, s audien­­tián volt a királynőnél, ki őt kegyesen meghivá az udvarnáli hosszasabb mulatásra. Windham ezredes, ki a Redan elleni rohamnál hidegvérű hősiessége által tünteté ki magát, Szebasztopol, vagyis inkább a K­a­­rabelnaja külváros parancsnokává. — Sir John Pennefather vezérőrnagy a gibra­l­­tári kormányzóvá lett Fergusson helyébe, a Máltában levő csapatok parancsnokává ne­veztettek ki. — Macarthur ezredes, ki egy ideig mint helyettes főhadsegéd, Új-déli-Wales­ Francziaország. P­ár­i­s , sept. 27. Egy cs. rendeletnél fogva a V­ar­megyei választók oct. 20. s 21 -re hivat­nak össze oly czélból, hogy az elhunyt Parto­­n­n­e­a­u­x algróf helyébe új képviselőt válasz­­szanak. Mint a „Moniteur“ jelenti, a szász-ko­­b­u­r­g-g­o­t­h­a­i herczeg tegnap Jeromos her­­czeget a me­u­do­ni palotában meglátogatá. Ma J­e­r­o­m­o­s herczeg visszaadá a herczegnek a lá­togatást. — A császár ma reggel a saint­­cloudi palotából Párisba jött.— 9 órakor ment be a Tuileriákba, hol a szász-koburgi her­­­czeg tartózkodik. A „Moniteur“ tegnapelőtt következő jegy­zéket közlött: „Naponkint számos kérelmek in­téztetnek a kereskedelmi s közmunkaügyi minis­­­teriumhoz, részint oly engedmények , részint oly vállalatokra a felhatalmazások iránt , melyek u­­jabb érték­papírok kibocsátását vonnák ma­guk után. A kormány , tekintetbe vévén a megkezdett ügyek fontosságát, elhatározá magá­­­ban, hogy minden újabb engedményt vagy meg­­hatalmazást elhalasztana.­­ Ezen rendszabály igen nyomasztó hatást tett a börzére, azonban mindemellett is nem lehet tagadni, hogy a kor­mány ezen határozata által nagy bölcseséget ta­núsított, s a­mennyiben a párisi börze már most is szerfölött számos értékű papírokkal van ter­helve, s a mennyiben czélszerű, kissé megakasz­tani az egy idő óta föltűnt nyerészkedési lázro­­hamot.“ Ugyancsak tegnapelőtt jelente a,,Moniteur“ mikép a szász-koburg-gothai uralkodó herczeg tegnapelőtt reggeli 5 órakor Párisba ér­kezett. A pálya­udvarban Pugségur, a császár szolgálattevő tisztje által fogadtatván, császári kocsin vitetett C­h­i­m­a­y herczeg palotájába, hol Párisban mulatása alatt szállásolni fog.A császár 3 órakor látogatást tett a herczegnél. Tegnap a hivatalos lap egy oly rendeletet közlött, melynél fogva jövő dec. 31-ig meghosz­­szabbíttatik a külföldről behozatott gabna, liszt

Next