Budapesti Hírlap, 1855. december (885-907. szám)
1855-12-01 / 885. szám
rágzása és ereje mellett működnek, mely a keresztény legfőbb javainak erős várul szolgál, a keresztény legfőbb javai s a mellett működnek, kihez azok minket vezetnek. Illik, hogy egy jótéteményért, melyet az egész keresztény község nyert, az egyesült keresztény község dicsérő és hálaadó imát emeljen Istenhez, legkegyelmesebb atyánkhoz. Magunkban szegények és gyengék vagyunk; de gazdagok lettünk Isten fia által, ki értünk magát feláldozta, s az uj egyezvény áldozatában oly ajándékot nyertünk, mely méllé, hogy a mindenható és örökkévalónak bemutattassék. Azért a nagy esemény ünnepére vasárnap, nov. 25-n a székesegyházban nagy mise fog tartatni s annak végeztével az ambrosiusi dicsének fog zengedeztetni. December 8-n Mária Isten anyja és az egyház védasszonya szeplőtlen fogantatásának ünnepén e buzgó ünnepély valamennyi egyházakban meg fog tartatni. Akkor köszönni és kérni fogunk; köszönni a kegyért, melyben az Úr részeltetett, s kérni, hogy ő,ki a sziveket mint vizpatakokat vezeti, kegyesen bevégezze mit kegyesen kezdett. Mindazon jogoknak , melyek az egyházat illetik, s mindazon törvényeknek, melyeket az felállít, nincs más czéljuk és végük, mint az embert szentté és boldoggá tenni s ehhez az embernek is meg kell tenni a magáét. Az egyezvény egy szakasz Austria szellemi életében , legyen az egy szakasz kinek kinek is közölünk szellemi életében ! Katholikus egyház gyermekei! Ti polgárai vagytok a szentségnek s otthonosaknak kell lennetek Isten házában, mely az apostolok és prófétákra van, mint erősségekre építve, mig Jézus Krisztus, mint szögletkő az egészet összetartja. E hivatás maradjon emléketekben minden törekvéseitek és cselekvéseitekben. Ámde Isten házába a magábatérés kapuján át juthatni, s az feltárulva hív titeket. Az üdv tana, mely nektek hirdettetik, ugyanaz, melyet Mária hallott, midőn az Ur lábainál ült, s lelke minden erejével csüggött ajkának szavain. Isten fia szól az egyház által, melytől el nem távozik, és öt világrészben igy kiált fel a hivő község : Amen, jőj él Urunk Jézus! Tegyétek, barátim és testvéreim, életetek foglalkodásává, a keresztény magábatérésben előhaladást, mert csak abban van egyedül azon bölcseség, melyről Isten igéje ezt mondja: ,,Dicsőbb az mint a nap, és a csillagzatok minden rendéit fölülmúlja ; a napvilágot ahhoz nem lehet hasonlítani, mert arra az éj következik, de a bölcseséget semmi ellenséges ármány le nem győzheti.“ Mióta mindazon ismeretek, melyektől földi érdekek előmozdítását remélik, fáradhatlan buzgalommal ápoltatnak, de az Isten országáróli szózatok számára többé nem marad idejök, áldás és béke eltűnt; nem mintha a tudomány valódi vívmányai magukban kárhozatosak vagy értéktelenek volnának, — mert a mi az igazságtól van, az az igazságnak kell hogy szolgáljon —— hanem miről a litjjuo ICIlVni Ili tigforíl í — tották, s azon egyet, mire mindenkinek s mindenekelőtt szüksége van , mellékesen akarják eligazítani. De ha honosak vagytok Isten házában, tapasztalni fogjátok, hogy Jézus nem hiában mondá Siráknak: ,,Az Isten félelme dicsőség és becsület és öröm, és diadallal koronáz. Az Urnák félelme megörvendezteti a szivet, és jókedvet és hosszú életet ád.“ Azzal jő meg a béke, minőt a világ nem adhat, és elűzi a számlálhatlan bajok és gyötrelmeket, miket az ember maga idéz elő, midőn a múlandóság javait vak vágygyal hajhászsza. Azzal jő meg a felsőbb javak örömteljes reménye, melyek számunkra kitűzvék, és az időt és örökkévalóságot szelíd fénynyel világítja meg. Azzal jő meg az egyedül jogosított , a keresztényi önérzet. Az ember megismeri, mily magasra emelte őt Isten, s magához méltatlannak érzi a tévelygésnek és érzéki vágynak szolgálni. — Kegy teljes szűzanya, Tereád legyen az egyezvény bízva, mely Austria széles tartományaiban az egyház és állam közti frigyet megpecsétli. Te minden szeplőtől tiszta vagy, és a régi kígyónak nincs része Tebenned. Mondj a világ urának, kit anyai karodon hordasz , egy szelíd kérő szavat, hogy ő az egyházi tevékenység szabad működését megáldja, s nekünk megengedje, neki életünk mindennapjaiban szentségben és igazságban szolgálhatnánk! Kérd számunkra a meggyőződés azon erejét, mely a földi örömön és fájdalmon túl had Tekints kegy teljesen az Uralkodóra, ki e világnak egy nagy példáját adá a fiad törvénye iránti tiszteletnek, és engedj a népeken, melyeket az Ur rábízott, békét és egyetértést, üdvet és áldást uralkodni ! Amen. Kelt Bécsben, sz. Leopold ünnepén, nov. 15. 1855. József Othmár.“ A „Wiener Z “ a „Fremdenblatt“ által hozott azon hirt, miszerint Kalafátnál egy hajó felfordulása következtében 15 katonai tiszttel a Dunában lelte volna halálát, távirati tudakozódásra nyert hivatalos jelentéstétel folytán teljesen alaptalannak nyilvánítja. Az idézett hivatalos jelentés így szól: ,,Bukarest, nov. 29. A „Leopold“ hadigőzös Kalafátnál megfeneklett, de kis idő múlva ismétlengővé lett.Szerencsétlenség nem történt.“ Gr. Thun minister ő excja, kinek veszélyes szembaját jelentettük, mint örömmel értesülünk, teljes gyógyulás útján van. B. Prokesch cs. k. internuntius e excla dec. 1-n indul Konstantinápolyba. Könyvismertetés. Magyar nyelvészet. Szerkeszti Hunfalvy Pál. Kiadja Müller Gyula. (I. II. és III. füzet.) Az angolok keletindiai hódítmányai következtében a tudósok egy nagyértékű kincsnek jutottak birtokába, egy rendkívüli keleti gyémántnak, melynek csodás ragyogása egy egész új világot deríte föl szemeik előtt — a szanszkrit nyelv és irodalomnak. „E tiszta s tiszteletreméltó nyelv“ — úgymond Redur a kezünk alatti füzetek egyikében — ,,a bámuló Europa szemei előtt egy ó és dúsgazdag költészettel biró irodalmat tárt ki, más részről nagy tökélye s szigorú szabályszerűsége által magára vonta a tudósok figyelmét.“ ,,A szanszkrit nyelv a vele rokon nyelvek messzire terjedő sorára oly bámulatos, eddig nem sejtett fényt vele, hogy ezen nyelvek valódi története egészen uj, a nyelvbuvárosé által eddig nem is sejtett világosságban tűnt föl.“ E nyelv megismerése s tanulmányzása nagyszerű mozgalmat idézett elő a tudományos világban s a nyelvtudományt egészen uj alapra, az összehasonlító nyelvészkedés alapjára fekteté-Nálunk, mindamellett hogy a nyelvészettel nem kevesen szeretnek foglalkozni, a külföldi nyelvtudósok ez új irányban tett haladása , az összehasonlító nyelvészet fogalma, ezért a még nagyrészt ismeretlenek, a feladatot, melynek megoldását ez új téren a tudomány egyenesen tőlünk magyaroktól várja, igen kevesen fogják fel, legkevesebb pedig azok száma, kik akarat- és képességgel is bírnak a ránk néző munkához hozzáfogni, a számunkra kijelölt tér művelését tettleg megkezdeni. E keveseknek működési központul, az e téreni tanulmányoknak közlönyül szolgálni kivan „Magyar Nyelvészet“ czimű füzeteivel Simfalvy Pál ismeretes altajista nyelvtudósunk, az összehasonlító nyelvészetnek nem csak tudós, hanem valóban lelkesült apostola. E lelkesedésnek, a tárgy tudományi fontosságánál fogva részünkrőli teljes méltánylása egyfelől, s azon — egyébiránt ittott a vízgygyali ismeretlenségből magyarázható — „csekély elismerés, sőt rágalom s rész akarat gyanúsítása“ másfelől, melyről az 1. füzet 33 lapjának utólsó sorai panaszkodnak, szolgáljon mentségül az olvasó előtt, ha ez uj irodalmi vállalat tárgya, czélja s feladata felől kissé bővebben szólunk, s az ismer- t tetés végett előttünk fekvő három füzet közvetlen czikktartalmának fölmutatásánál többre terjeszkedünk ki-Hunfalvy úr „Magyar Nyelvészetbe általában kettőt tárgyal: a magyar nyelvtudományt, leginkább a rokon nyelvek tanulása és összehasonlítása által, s a hellén és latin nyelvtudományt, „úgy hívén, hogy azok tudását kell legelőbb öregbíteni nálunk.“ (I. f. 7. I) A „Magyar Nyelvészet“ tehát a magyar nyelv tudományát tűzi ki czélul, de világosan kimondja, hogy azt nyelvhasonlításra akarja építeni, a nyelvvizsgálódásnak egyetlen biztos útja a helyes nyelvhasonlítás révén. (I. f. 13. 1.) Ha a nyelvtanulás nem ezen utat követi, sohasem tudhatja mit tart keze között, mert valamely nyelvet által meg által érteni nem lehet, ha a fajabeli nyelveket nem tanuljuk. (I- 1- 14. 1.) Ennélfogva magyar nyelvtudományra sem úgy nem tehetünk szert, ha nyelvünket csak magából akarjuk kifejteni (holott (mert vagy mivel) egy nyelv sem teheti a maga egész faját); sem úgy nem, ha más fajtabéli nyelvekkel hasonlítjuk azt, nem a magáéival (holott (mert vagy mivel) így a fajtabéli különbséget, mely lényegét teszi valamely nyelvnek, nem hozhatjuk világosságra) (I. 1. 17. 1) A rokon nyelvek tanulása és vizsgálgatása nélkül sem magyar szótárt, sem magyar nyelvtant nem készíthetünk olyat, mely kielégítse a tudományos igényt. Hiába itt minden makacskodás, tetszik nem tetszik stb. (I. f. 18. 1.) Magyar nyelvtudományunk még nincs, azt a rokon nyelvek tanulása és összehasonlítása útján szerzünk. (I. f. 18. 19. 1.) Mindez oly categorikus hangon van elmondva a szerkesztőnek „Mit akar a Magyar Nyelvészet“ czimű (I. füzetbeli) czikkében, mikép nem egy könnyen hivő olvasó végre saját édes nyelve létezésén is kételkedni kezd, s kisértetbe jó azt hinni, hogy még csak ezután fognak majd tudásaink az összehasonlító nyelvészet segélyével a finn, török, mongol, mandzsu, csuvasz, osztják és cseremisz nyelvekből egy új magyar nyelvet alkotni. Úgyhogy nem csodálhatjuk, ha a tudnivágyás egész türelmetlenségével kiált fel. Mi az az összehasonlító nyelvészet? Megmondjuk a következőkben. Humboldt V. szerint minden nyelv egy-egy rendszer, mely szerint a szellem a hangot a gondolattal összeköti A nyelvet tehát általában úgy értelmezhetjük, mikép az a gondolkodás hangokban nyilatkozásának rendszere. E szerint minden nyelvben legelőbb is kettőt kell megkülönböztetnünk: t. i. a hangokból alakult úgy nevezhető anyagot, és a gondolkodás által ahhoz kötött érteményt, vagyis a szót és annak jelentését. E kettő közti szerves összefüggés által válik a nyelv a gondolkodás közlönyévé, lesz alkalmassá a beszédre. De a jelentéssel hird szók magukban még nem beszéd Ha t. 1. a gondolkodás, vagy azt nyilvánító beszéd tárgyát vizsgáljuk, látni fogjuk, mikép a működő észnek, hogy megértessék, nem elég a tárgyakat csak egyszerűen egymás mellé raknia, hanem, mivel ugyanazon tárgyak számtalan különböző viszonyban állhatnak egymáshoz, azokat különféleképen viszonyítnia kell, s e működés által válik tulajdonképen élővé a gondolkodás. Péld, ha e három gondolattárgyat: fa, gyök, táp, egymás mellé teszem, még az által nincs kifejezve a viszony, KÜLFÖLD. Tudósítások a harcztérekről. A krimi harcztérről hg Goresak off nov. 14-től következő sürgönyt küldött Sz.Pétervárra . A krimi félszigeten semmi említésreméltó sem történt. Hitelt érdemlő tudósítások szerint Eupatoriából csak csekély része ment el a törököknek. Az európai csapatok ott maradtak s általában az ellenség mindenütt nagy készületeket tesz a telelésre. A kamiesi öbölben és Szebasztopolnál, csak jelentéktelen számú ellenséges hadihajó van. — Konstantinápolyból nov. 19-ig menő hírek érkeztek Marseillen át. Az angol hajóraj 18-n Stewart admirál alatt a Bosporusba megérkezett s 14 nap múlva volt Máltába indulandó. Lyons admirál a zárlatra szükséges hajókkal a fekete-tengeren maradt. Pelion ellenadmirál lobogóját a „Napoleon“ hajóra tűzte föl s a „Wagram“-mal a kamiesi öbölben volt, mig a „Taurus“ a streletzkai öbölben horgonyzott. Szebasztopoli nov. 15-diki közlés szerint az oroszok kétszeres erélylyel tüzeltek, izzó golyókat szórtak déli Szebasztopolra. Az egyesültek válaszoltak, de egyszersmind nagy erélylyel folytatók a város lerontását. A feketetengeri hajóhadat veszélyes ellenség támadta meg. Franczia lapoknak írják : A kamiesi és kazacsi kikötőkben állomásozó flottát egy uj nemű ellenség támadta meg. T. i. a külső borítékot és hajófeneket nagy férgek özönlik el, melyek a fát elvágták s oly nagyszámuak voltak, mikép egy pillanatig attól lehaza tartani , hogy több kárt teendőek, mint az oroszok. Úgy látszik, hogy e férgek minden e vizeken állomásozó járművek csapását képezik s az orosz flotta folytonos harczban volt velük. E nyolczadik egyiptomi csapás, mint mondják az egész Krimpartra kiterjed Nikolajeffig. Sándor császár Kherzonból nov. 7-től Lüdersznokhoz a déli hadsereg parancsnokához egy elismerő és köszönőiratot intézett. Az ázsiai harcztérről semmi újabb közlés. Karszban cholera és éhség. Szelim pasa még folyvást tétlenül áll az Erzerumból Karszba vivő után s Khoraszanba még meg nem érkezett. — Musztafa pasa, ki már felgyógyult, a tengerpart mentében nyomul elő, Omer pasával egyesülendő Az Ingurnáli csatában, magánjelentések szerint az oroszok teljes rendben vonultak ugyan vissza, de 5 ágyút, több lőszerkocsit, 100 lovat, 400 halottat és 150 foglyot vesztettek, a törökök vesztesége pedig 181 halott és 360 sebesültre ment. Bizonyosnak mondják, hogy Muraviewnok, nem több mint 15,000 emberrel Karszt elhagyva, az Arpacsai vizén át Georgiába visszament. A törökök nagy győzelme Karsznál az orosz fősérget annyira megrongálta volna, mikép Muraviewnek nem maradt többje 15,000 embernél. Azonban más tudósítások makacsul ra Anglia, London, nov. 27. A „Globe“ helyreigazítni igyekszik más lapoknak ama körülményekrőli közléseit, melyek közt Bukaresztben, az austriai seregtől megszökött Tü r r befogatott. A ,,Globe“ szerint Tü r r valamelyik britt külföldi légióba kívánta magát tiszti minőségben fölvétetni, ámbár ezen kivonata kétségkívül törvényes okokból megtagadtatott. Erre keletre ment, s az élelmezési hivatalnál nyert foglalkozást. Ha ő Bukarestben angol formaruhát viselt, állásánál fogva erre egyáltalában nem volt feljogosítva. Egy angol bnok Coronni gróf helyében kétségkívül szintén elfogatta volna a katonai szökevényt, s ez ügyről haza jelentést tett volna. A „Morning Post“ határzottan, s ezúttal indokolva cáfolja meg a „Times“ párisi levelezőjének Canrobert tnok küldetésére vonatkozó közléseit. Szerinte Canrobert tnok még csak nem is politikai megbízatással küldetett Svédországba, azonban meggyőződött a svédek barátságos érzelmeiről. A svéd szövetség a nyugati hatalmasságokra súlyos terheket rakna, s újabb nehézségeket okozna, azért nem lehet azt nagyon sietve kötni meg. Ennek eldöntésére még tavaszszal is lesz idő, előbb be kell várni , hogy mily messze megy Oroszország makacssága. Ugyan a lap alaptalannak nyilvánítja azon közlést, mintha Peel Frigyes lemondott volna a hadügyi állam -altitkárságról, valamint azon közlést is, mintha Hardinge lordot legközelebb Cambridgeig fogná felváltani az angol sereg főparancsnokságában. A szardiniai király kegyesen elfogadó ama meghívást, mit a lord-mayor az iránt intézett hozzá, hogy Londonban mutatása alatt a City-t látogassa meg. A királynő parancsai szerint a király mindazon megtisztelésekkel fog fogadtatni, mikben a francziák császárja részesíttetett Angolországban tett legutóbbi látogatása alkalmával. A „Globe“ jelenti, miképp indham tábornok a krimi angol sereg táborkari főnökévé, s Bernard ezredes táborkari alfőnökévé neveztettek ki Sir Colin Campbell tábornok ama két hadtest egyikének parancsnokságát veendi át, melyek 3—3 hadosztályból állván, a krimi angol sereget képezendik az ellenségeskedésnek újramegkezdésekor. A könnyűlovas-osztály parancsnoka Paue Vilmos lord, a highlunderek osztályáé Cameron , a 2-dik osztályé Rotteby lord, a 3-diké Eyre, s a 4-diké Garrett tábornokok lesznek. Az „Advertiser“ szerint Sir Colin Campbell el volt tökélve nem térni újra többé Krimbe, s Hardinge lordnak nem sikerült őt ezen határozatában megingatni, mígnem ő felségének rendkívüli kegye meglágyító a felföldi skót harcros makacsságát. Ez utóbbi alig érkezett Londonba, midőn Windsorba ebédre hivatott meg; egy pár nap múlva a királynőtől levelet kapott, azon kérelemmel, mikép a híres photograph May a 11-nak felföldi öltözetében üljön, mivel ő felsége minden esetre birni kivánja az ő arczképét. Végre megígérték neki, hogy a harcrtérre viszszatérése esetében egy 20—30,000 főnyi hadtest élére fog helyeztetni, miáltal parancsnoksága némi önállóságot fogna nyerni A legfelsőbb elismerés ily hízelgő bizonyítványainak az észak korgus Achillesze nem volt képes ellenállani, s azért adhatá a „Globe“ a seregnek azon örvendetes tudósítást, mikép Sir Coin kardja nem fog hüvelyében megrozsdásodni. Azon aggodalom, mit a,,Times“ a múlt héten az ellenzék szónoki túlsúlya iránt érzett, megszűnt, s egészen ellenkező nézetnek adott helyet. A nélkül hogy az új kabineti tagok, Bainess Stanley of Alderley lordnak kitűnő szónoki tehetséget tulajdonítja, a ministériumot mégis azok fölvétele által tetemesen megerősültnek tartja, s hallgatólag lemond a parlament szétoszlatása iránti eszmékről. Szerinte, a miniszerelnök jó ügyében bízván s a közvélemény teljes súlyára építvén, úgy látszik , „az egyszerű józan emberi értelmet szándékozik ellenébe tenni a ház sajátképi gladiátorai megtámadásainak.“ Más lapok a kabinet módosításában csupán palliatív eszközt akarnak látni, vagy annyira mennek, hogy a ministériumot „ideiglenesnek nevezik. A „Chronicle“ megmarad azon állítása mellett , mikép a parliament szétoszlatása előbbutóbb, mártiusban, ha nem januárban, kikerülhetlenné leend. Az „Advertiser“ az uj kabineti tagok szeplőtlen jellemét elismeri ugyan, azonban nem hiszi, hogy azok a kabinetben fontos szerepet fognának játszani. Az összes r. kath. országokban rendezett pénzgyüjtések, egy kizárólag r. kath. egyetemnek Dubinban megalapítása végett 1850 sept. 9 től 1855 oct. 4-ig csak 58,070 ft sz.-et hoztak be. A „Nation“ ultramontan lap bevallja, hogy Cullen tudor kedvenczterve meghiúsult. Ismét két parliamenti tag nyilatkozott a vidéken a nagy napi kérdésről,t. i.Fox Oldhamben s Bentinek Terringtonban. Amaz elég világosan oda nyilatkozott, mikép a háborút szükségkép erélyesen kell folytatni. Az utóbbiról tudva van, mikép ő már Russell lordnak Bécsből visszatértekor kívánatosnak tartá az egyezkedést. Azonban Terringtonban tartatott legutóbbi beszédében gondosan kerülé ezen tárgy érintését, s leginkább csak annak bebizonyítására szorítkozott, mikép az ellenséges kikötők szigorúbb zárlata szükséges. Ezen alkalommal szónok hevesen kikelt Poroszország eljárása ellen, mely — mint állító — a semlegesség daczára hadikészleteket szállít Angolország ellensége számára. A Baines által leedsi megbízóihoz intézett választói körlevélnek főpontja következő : „Úgy hiszem, a belpolitikai összes kérdések iránt véleményeim teljesen ismeretesek önök előtt; azok ugyanazok, miket akkor fejtettem ki önök előtt, midőn először választottak meg engem. Ami a közfigyelmet jelenleg elfoglaló nagy kérdést illeti, kötelességemnek tartom kijelenteni, mikép noha mélyen fájlalom a háború szükségét, meg vagyok róla győződve, hogy a jelenleg folytatott háborút Oroszország aggressív s elvtelen politikája kényszerné ránk. Szintúgy meg vagyok győződve arról is, miképtelen helyzetünknél fogva a háborút elszántan s erélyesen kell folytatnunk mindaddig, míg csak meg nem nyerhetjük ama becsületes és biztos békét, mit az országnak minden tekintetben joga van remélnie.“ 2990 gaszkodnak azon állításhoz, miszerint Karsz ostroma folyvást tart. Az északi harcztérről csak az egyes hajók hazaszállingózásáról érkeznek jelentések. Hamburgból nov. 27-től távirják a „Nord“nak, miszerint Kielbe megérkezett a parancs, hogy az angol flottaosztály induljon vissza Angliába. Már több hajó felszedte horgonyait. Francziaország, Páris, nov. 27. A „Moniteur“ szerint, a tengerészeti miniszer következő távirdai sürgönyt kapott a földközi-tengeri hajóraj táborkari főnökétől : „A „Montebello“ hajón, a tengeren, nov. 20. 1855. Bruat admirál tegnap délutáni 3 órakor cholerában meghalt; egyébiránt a hajóraj egésségi állapota igen kedvező. Bruat hajóhadnagy az elhunytnak szolgálattevő tisztje, ki ezen sürgönyt Francziaországba viszi, legközelebb Párisba menend.“ A „Moniteur“ hozzáteszi: „Egész Francziaország csatlakozni fog a tengerészet gyászához, mivel Brunt admirálban azon férfiak egyikét veszté el, kik legtöbb dicsőséget szereztek lobogójának, a világ különböző pontjain.“ Ugyane lap szerint , a görög ügyviselő parancsot kapott a következő értesítés beigtatását sürgetni, a görög király s királynénak az athénei orosz templomban tett ama látogatása tárgyában, melyről a „Moniteur“ külföldi levelezője említést tett: ..a hellén felségeik tisztán művészeti czélból látogatták meg sz. Nikodémus templomát. Az orosz követség személyzete nem