Budapesti Hírlap, 1855. december (885-907. szám)

1855-12-01 / 885. szám

rágzása és ereje mellett működnek, mely a keresz­tény legfőbb javainak erős várul szolgál, a keresz­tény legfőbb javai s a mellett működnek, kihez azok minket vezetnek. Illik, hogy egy jótéteményért, melyet az egész keresztény község nyert, az egye­sült keresztény község dicsérő és hálaadó imát emeljen Istenhez, legkegyelmesebb atyánkhoz. Ma­gunkban szegények és gyengék vagyunk; de gaz­dagok lettünk Isten fia által, ki értünk magát felál­dozta, s az uj egyezvény áldozatában oly ajándékot nyertünk, mely méllé, hogy a mindenható és örökké­valónak bemutattassék. Azért a nagy esemény ün­­­nepére vasárnap, nov. 25-n a székesegyházban nagy mise fog tartatni s annak végeztével az am­­brosiusi dicsének fog zengedeztetni. December 8-n Mária Isten anyja és az egyház védasszonya szep­lőtlen fogantatásának ünnepén e buzgó ünnepély valamennyi egyházakban meg fog tartatni. Akkor köszönni és kérni fogunk; köszönni a kegyért, mely­ben az Úr részeltetett, s kérni, hogy ő,ki a sziveket mint vizpatakokat vezeti, kegyesen bevégezze mit kegyesen kezdett. Mindazon jogoknak , melyek az egyházat illetik, s mindazon törvényeknek, melyeket az felállít, nincs más czéljuk és végük, mint az em­bert szentté és boldoggá tenni s ehhez az embernek is meg kell tenni a magáét. Az egyezvény egy sza­kasz Austria szellemi életében , legyen az egy sza­kasz kinek kinek is közölünk szellemi életében ! Ka­­tholikus egyház gyermekei! Ti polgárai vagytok a szentségnek s otthonosaknak kell lennetek Isten házában, mely az apostolok és prófétákra van, mint erősségekre építve, mig Jézus Krisztus, mint szög­letkő az egészet összetartja. E hivatás maradjon emléketekben minden törekvéseitek és cselekvései­tekben. Ámde Isten házába a magábatérés kapuján át juthatni, s az feltárulva hív titeket. Az üdv tana, mely nektek hirdettetik, ugyanaz, melyet Mária hal­lott, midőn az Ur lábainál ült, s lelke minden ere­jével csüggött ajkának szavain. Isten fia szól az egyház által, melytől el nem távozik, és öt világ­részben igy kiált fel a hivő község : Amen, jőj él Urunk Jézus! Tegyétek, barátim és testvéreim, éle­tetek foglalkodásává, a keresztény magábatérésben előhaladást, mert csak abban van egyedül azon bölcseség, melyről Isten igéje ezt mondja: ,,Dicsőbb az mint a nap, és a csillagzatok minden rendéit fölül­múlja ; a napvilágot ahhoz nem lehet hasonlítani, mert arra az éj következik, de a bölcseséget semmi ellenséges ármány le nem győzheti.“ Mióta mind­azon ismeretek, melyektől földi érdekek előmozdí­tását remélik, fáradhatlan buzgalommal ápoltatnak, de az Isten országáróli szózatok számára többé nem marad idejök, áldás és béke eltűnt; nem mintha a tudomány valódi vívmányai magukban kárhozato­­sak vagy értéktelenek volnának, — mert a mi az igazságtól van, az az igazságnak kell hogy szolgál­jon —— hanem miről a litjjuo ICIlVni Ili tigforíl í — tották, s azon egyet, mire mindenkinek s min­denekelőtt szüksége van , mellékesen akarják eligazítani. De ha honosak vagytok Isten házában, tapasztalni fogjátok, hogy Jézus nem hiában mondá Siráknak: ,,Az Isten félelme dicsőség és becsület és öröm, és diadallal koronáz. Az Urnák félelme megörvendezteti a szivet, és jókedvet és hosszú életet ád.“ Azzal jő meg a béke, minőt a világ nem adhat, és elűzi a számlálhatlan bajok és gyötrel­meket, miket az ember maga idéz elő, midőn a mú­landóság javait vak vágygyal hajhászsza. Azzal jő meg a felsőbb javak örömteljes reménye, melyek számunkra kitűzvék, és az időt és örökkévalóságot szelíd fénynyel világítja meg. Azzal jő meg az egye­dül jogosított , a keresztényi önérzet. Az ember megismeri, mily magasra emelte őt Isten, s magá­hoz méltatlannak érzi a tévelygésnek és érzéki vágynak szolgálni. — Kegy teljes szűzanya, Tereád legyen az egyezvény bízva, mely Austria széles tar­tományaiban az egyház és állam közti frigyet meg­­pecsétli. Te minden szeplőtől tiszta vagy, és a régi kígyónak nincs része Tebenned. Mondj a világ urá­nak, kit anyai karodon hordasz , egy szelíd kérő szavat, hogy ő az egyházi tevékenység szabad mű­ködését megáldja, s nekünk megengedje, neki éle­tünk minden­napjaiban szentségben és igazságban szolgálhatnánk! Kérd számunkra a meggyőződés azon erejét, mely a földi örömön és fájdalmon túl had­ Tekints kegy teljesen az Uralkodóra, ki e vi­lágnak egy nagy példáját adá a fiad törvénye iránti tiszteletnek, és engedj a népeken, melyeket az Ur rábízott, békét és egyetértést, üdvet és áldást ural­kodni ! Amen. Kelt Bécsben, sz. Leopold ünnepén, nov. 15. 1855. József Othmár.“ A „Wiener Z “ a „Fremdenblatt“ által ho­zott azon hirt, miszerint Kalafátnál egy hajó fel­fordulása következtében 15 katona­i tiszttel a Dunában lelte volna halálát, távirati tudakozó­dásra nyert hivatalos jelentéstétel folytán teljesen alaptalannak nyilvánítja. Az idézett hivatalos je­lentés így szól: ,,Bukarest, nov. 29. A „Leo­pold“ hadigőzös Kalafátnál megfeneklett, de kis idő múlva ismétlengővé lett.Szerencsétlen­ség nem történt.“ Gr. T­h­u­n minister ő excja, kinek veszélyes szembaját jelentettük, mint örömmel értesülünk, teljes gyógyulás útján van. B. Prokesch cs. k. internuntius e excla dec. 1-n indul Konstantinápolyba. Könyvismertetés. Magyar nyelvészet. Szerkeszti Hunfalvy Pál. Kiadja Müller Gyula. (I. II. és III. füzet.) Az angolok keletindiai hódítmányai következ­tében a tudósok egy nagyértékű kincsnek jutottak birtokába, egy rendkívüli keleti gyémántnak, mely­nek csodás ragyogása egy egész új világot deríte föl szemeik előtt — a szanszkrit nyelv és iroda­lomnak. „E tiszta s tiszteletreméltó nyelv“ — úgy­mond R­­­e­d­­­ur a kezünk alatti füzetek egyikében — ,,a bámuló Europa szemei előtt egy ó és dúsgaz­dag költészettel biró irodalmat tárt ki, más részről nagy tökélye s szigorú sza­bályszerűsége által magára vonta a tudósok figyelmét.“ ,,A szanszkrit nyelv a vele rokon nyel­vek messzire terjedő sorára oly bámulatos, eddig nem sejtett fényt vele, hogy ezen nyelvek valódi története egészen uj, a nyelvbuvárosé által eddig nem is sejtett világosságban tű­nt föl.“ E nyelv meg­ismerése s tanulmányzása nagyszerű mozgalmat idézett elő a tudományos világban s a nyelvtudo­mányt egészen uj alapra, az összehasonlító nyelvészkedés alapjára fekteté-Nálunk, mindamellett hogy a nyelvészettel nem kevesen szeretnek foglalkozni, a külföldi nyelv­tudósok ez új irányban tett haladása , az össze­hasonlító nyelvészet fogalma, ezért a még nagyrészt ismeretlenek, a feladatot, melynek megoldását ez új téren a tudomány egyenesen tőlünk magyaroktól várja, igen kevesen fogják fel, legkevesebb pedig azok száma, kik akarat- és képességgel is bírnak a ránk néző munkához hozzáfogni, a számunkra kije­lölt tér művelését tettleg megkezdeni. E keveseknek működési központul, az e téreni tanulmányoknak közlönyül szolgálni kivan „Magyar Nyelvészet“ czimű füzeteivel Sim­falvy Pál is­meretes altajista nyelvtudósunk, az összehasonlító nyelvészetnek nem csak tudós, hanem valóban lel­kesült apostola. E lelkesedésnek, a tárgy tu­dományi fontosságánál fogva részünkrőli teljes mél­tánylása egyfelől, s azon — egyébiránt ittott a vízgygyali ismeretlenségből magyarázható — „cse­kély elismerés, sőt rágalom s rész akarat gyanúsí­tása“ másfelől, melyről az 1. füzet 33 lapjának utól­­só sorai panaszkodnak, szolgáljon mentségül az ol­vasó előtt, ha ez uj irodalmi vállalat tárgya, czélja s feladata felől kissé bővebben szólunk, s az ismer- t tetés végett előttünk fekvő három füzet közvetlen­­ czikktartalmának fölmutatásánál többre terjeszke­­dünk ki-Hunfalvy úr „Magyar Nyelvészetbe álta­lában kettőt tárgyal: a magyar nyelvtudományt, leginkább a rokon nyelvek tanulása és összeha­­sonlítása által, s a hellén és latin nyelvtudo­mányt, „úgy hívén, hogy azok tudását kell legelőbb öregbíteni nálunk.“ (I. f. 7. I) A „Magyar Nyelvé­szet“ tehát a magyar nyelv tudományát tűzi ki czélul, de világosan kimondja, hogy azt nyelvhason­­lításra akarja építeni, a nyelvvizsgálódás­nak egyetlen biztos útja a helyes n­y­e­l­v­h­a­s­o­n­l­í­t­á­s r­é­v­é­n. (I. f. 13. 1.) Ha a nyelvtanulás nem ezen utat követi, sohasem tud­hatja mit tart keze között, mert valamely nyelvet által meg által érteni nem lehet, ha a faja­­beli nyelveket nem tanuljuk. (I- 1- 14. 1.) Ennélfog­va magyar nyelvtudományra sem úgy nem tehetünk szert, ha nyelvünket csak magából akarjuk kifejteni (holott (mert vagy mivel) egy nyelv sem teheti a maga egész faját); sem úgy nem, ha más fajtabéli nyelvekkel hasonlítjuk azt, nem a magáéival (holott (mert vagy mivel) így a fajtabéli különbséget, mely lényegét teszi valamely nyelvnek, nem hozhatjuk világosságra) (I. 1. 17. 1) A rokon nyelvek tanulá­sa és vizsgálgatása nélkül sem magyar szó­tárt, sem magyar nyelvtant nem ké­szíthetünk olyat, mely kielégítse a tudományos igényt. Hiába itt minden makacskodás, tetszik nem tetszik stb. (I. f. 18. 1.) Magyar nyelvtudo­mányunk még nincs, azt a rokon nyel­vek tanulása és összehasonlítása út­ján s­z­e­r­z­ü­n­k. (I. f. 18. 19. 1.) Mindez oly categorikus hangon van elmondva a szerkesztőnek „Mit akar a Magyar Nyelvészet“ czimű (I. füzetbeli) czikkében, mikép nem egy könnyen hivő olvasó végre saját édes nyelve létezé­sén is kételkedni kezd, s kisértetbe jó azt hinni, hogy még csak ezután fognak majd tudásaink az összehasonlító nyelvészet segélyével a finn, török, mongol, mandzsu, csuvasz, osztják és cseremisz nyelvekből egy új magyar nyelvet alkotni. Úgy­hogy nem csodálhatjuk, ha a tudnivágyás egész türelmetlenségével kiált fel. Mi az az összehasonlító nyelvészet? Megmondjuk a következőkben. Humboldt V. szerint minden nyelv egy-egy rendszer, mely szerint a szellem a hangot a gondo­lattal összeköti A nyelvet tehát általában úgy ér­telmezhetjük, mikép az a gondolkodás hangokban nyilatkozásának rendszere. E szerint minden nyelv­ben legelőbb is kettőt kell megkülönböztetnünk: t. i. a hangokból alakult úgy nevezhető anyagot, és a gondolkodás által ahhoz kötött érteményt, vagyis a szót és annak jelentését. E kettő közti szerves összefüggés által válik a nyelv a gon­dolkodás közlönyévé, lesz alkalmassá a beszédre. De a jelentéssel hird szók magukban még nem be­széd Ha t. 1. a gondolkodás, vagy azt nyilvánító beszéd tárgyát vizsgáljuk, látni fogjuk, mikép a működő észnek, hogy megértessék, nem elég a tár­gyakat csak egyszerűen egymás mellé raknia, hanem, mivel ugyanazon tárgyak számtalan különböző vi­szonyban állhatnak egymáshoz, azokat különféleké­pen viszonyítnia kell, s e működés által válik tulajdonképen élővé a gondolkodás. Péld, ha e há­rom gondolattárgyat: fa, gyök, táp, egymás mel­lé teszem, még az által nincs kifejezve a viszony, KÜLFÖLD. Tudósítások a harcztérekről. A krimi harcztérről hg Gores­a­­k o­ff nov. 14-től következő sürgönyt küldött Sz.­­Pétervárra . A krimi félszigeten semmi említésre­­méltó sem történt. Hitelt érdemlő tudósítások szerint Eupatoriából csak csekély része ment el a törököknek. Az európai csapatok ott maradtak s általában az ellenség mindenütt nagy készüle­teket tesz a telelésre. A kamiesi öbölben és Sze­­basztopolnál, csak jelentéktelen számú ellensé­ges hadihajó van. — Konstantinápolyból nov. 19-ig menő hírek érkeztek Marseillen át. Az an­gol hajóraj 18-n Stewart admirál alatt a Bos­­porusba megérkezett s 14 nap múlva volt Mál­tába indulandó. Lyons admirál a zárlatra szük­séges hajókkal a fekete-tengeren maradt. P­e­­­­lion ellenadmirál lobogóját a „Napoleon“ ha­jóra tűzte föl s a „Wagram“-mal a kamiesi öböl­ben volt, mig a „Taurus“ a streletzkai öbölben horgonyzott. Szebasztopoli nov. 15-diki közlés szerint az oroszok kétszeres erélylyel tüzeltek, izzó golyókat szórtak déli Szebasztopolra. Az egyesültek válaszoltak, de egyszersmind nagy erélylyel folytatók a város lerontását. A feketetengeri hajóhadat veszélyes ellenség támadta meg. Franczia lapoknak írják : A kamiesi és kazacsi kikötőkben állomásozó flottát egy uj nemű ellenség támadta meg. T. i. a külső borí­tékot és hajófeneket nagy férgek özönlik el, me­lyek a fát elvágták s oly nagyszámuak voltak, mikép egy pillanatig attól lehaza tartani , hogy több kárt teendőek, mint az oroszok. Úgy látszik, hogy e férgek minden e vizeken állomásozó jár­művek csapását képezik s az orosz flotta folyto­nos harczban volt velük. E nyolczadik egyiptomi csapás, mint mondják az egész Krimpartra kiter­jed Nikolajeffig. Sándor császár Kherzonból nov. 7-től L­ü­d­e­r­s­znokhoz a déli hadsereg parancsnoká­hoz egy elismerő és köszönőiratot intézett. Az ázsiai harcztérről semmi újabb közlés. Karszban cholera és éhség. S­z­e­l­i­m pasa még folyvást tétlenül áll az Erzerumból Karszba vivő után s Khoraszanba még meg nem érkezett. — Musztafa pasa, ki már felgyógyult, a tenger­part mentében nyomul elő, Omer pasával egye­sülendő Az Ingurnáli csatában, magánjelentések szerint az oroszok teljes rendben vonultak ugyan vissza, de 5 ágyút, több lőszerkocsit, 100 lovat, 400 halottat és 150 foglyot vesztettek, a törökök vesztesége pedig 181 halott és 360 sebesültre ment. Bizonyosnak mondják, hogy Muraview­­nok, nem több mint 15,000 emberrel Karszt el­hagyva, az Arpacsai vizén át Georgiába vissza­ment. A törökök nagy győzelme Karsznál az orosz fősérget annyira megrongálta volna, mikép Muraviewnek nem maradt többje 15,000 em­bernél. Azonban más tudósítások makacsul ra­ A­nglia, London, nov. 27. A „Globe“ helyreigazítni igyekszik más lapoknak ama körülményekrőli közléseit, melyek közt Bukaresztben, az austriai seregtől megszökött T­ü r r befogatott. A ,,Glo­be“ szerint T­ü r r valamelyik britt külföldi légió­ba kívánta magát tiszti minőségben fölvétetni, ámbár ezen kivonata kétségkívül törvényes okok­ból megtagadtatott. Erre keletre ment, s az élel­mezési hivatalnál nyert foglalkozást. Ha ő Buka­­restben angol formaruhát viselt, állásánál fogva erre egyáltalában nem volt feljogosítva. Egy an­gol bnok C­or­on­­­ni gróf helyében kétségkívül szintén elfogatta volna a katonai szökevényt, s ez ügyről haza jelentést tett volna. A „Morning­ Post“ határzottan, s ezúttal in­dokolva c­áfolja meg a „Times“ párisi levelező­jének Canrobert tnok küldetésére vonatkozó közléseit. Szerinte Canrobert tnok még csak nem is politikai megbízatással küldetett Svédország­ba, azonban meggyőződött a svédek barátságos érzelmeiről. A svéd szövetség a nyugati hatal­masságokra súlyos terheket rakna, s újabb nehéz­ségeket okozna, azért nem lehet azt nagyon sietve kötni meg. Ennek eldöntésére még tavasz­­szal is lesz idő, előbb be kell várni , hogy mily messze megy Oroszország makacssága. Ugyan a lap alaptalannak nyilvánítja azon közlést, mintha Peel Frigyes lemondott volna a hadügyi állam -altitkárságról, valamint azon köz­lést is, mintha Hard­inge lordot legközelebb Cambridge­ig fogná felváltani az angol se­reg főparancsnokságában. A szardiniai király kegyesen elfogadó ama meghívást, mit a lord-mayor az iránt intézett hozzá, hogy Londonban mutatása alatt a C­i­t­y-t látogassa meg. A királynő parancsai sze­rint a király mindazon megtisztelésekkel fog fo­gadtatni, mikben a francziák császárja részesít­­tetett Ang­olországban tett legutóbbi látogatása alkalmával. A „Globe“ jelenti, mikép­p i­n­d­h­a­m tá­bornok a krimi angol sereg táborkari főnökévé, s Bernard ezredes táborkari al­főnökévé nevez­­­tettek ki Sir Colin Campbell tábornok ama két hadtest egyikének parancsnokságát veendi át, melyek 3—3 hadosztályból állván, a krimi an­gol sereget képezendik az ellenségeskedésnek újramegkezdésekor. A könnyűlovas-osztály pa­rancsnoka P­a­u­­­e­­ Vilmos lord, a h­ig­hl­un­der­ek osztályáé C­am­er­on , a 2-dik osztályé Rott­eb­y lord, a 3-diké Eyre, s a 4-diké Garrett tábornokok lesznek. Az „Advertiser“ szerint Sir Colin Camp­bell el volt tökélve nem térni újra többé Krim­be, s Har­dinge lordnak nem sikerült őt ezen határozatában megingatni, mígnem ő felségének rendkívüli kegye meglágyító a felföldi skót har­­cros makacs­ságát. Ez utóbbi alig érkezett Lon­donba, midőn Windsorba ebédre hivatott meg; egy pár nap múlva a királynőtől levelet kapott, azon kérelemmel, mikép a híres photograph M­a­­y a 11-nak felföldi öltözetében üljön, mivel ő fel­sége minden esetre birni kivánja az ő arczképét. Végre megígérték neki, hogy a harcrtérre visz­­szatérése esetében egy 20—30,000 főnyi hadtest élére fog helyeztetni, mi­által parancsnoksága némi önállóságot fogna nyerni A legfelsőbb el­ismerés ily hízelgő bizonyítványainak az észak korgus Achillesze nem volt képes ellenállani, s azért adhatá a „Globe“ a seregnek azon örven­detes tudósítást, mikép Sir C­o­­­i­n kardja nem fog hüvelyében megrozsdásodni. Azon aggodalom, mit a,,Times“ a múlt héten az ellenzék szónoki túlsúlya iránt érzett, meg­szűnt, s egészen ellenkező nézetnek adott helyet. A nélkül hogy az új kabineti tagok­, B­ai­n­es­­s Stanley of Alderley lordnak kitűnő szó­noki tehetséget tulajdonítja, a ministériumot mégis azok fölvétele által tetemesen megerős­ült­­nek tartja, s hallgatólag lemond a parl­ament szétoszlatása iránti eszmékről. Szerinte, a minis­­zerelnök jó ügyében bízván s a közvélemény teljes súlyára építvén, úgy látszik , „az egyszerű józan emberi értelmet szándékozik ellenébe tenni a ház sajátképi gladiátorai megtámadásainak.“ Más lapok a kabinet módosításában csupán pal­­liatív­ eszközt akarnak látni, vagy annyira men­nek, hogy a ministériumot „ideiglenesnek neve­zik. A „Chronicle“ megmarad azon állítása mel­lett , mikép a parliament szétoszlatása előbb­­utóbb, mártiusban, ha nem januárban, kikerül­­hetlenné leend. Az „Advertiser“ az uj kabineti tagok szeplőtlen jellemét elismeri ugyan, azonban nem hiszi, hogy azok a kabinetben fontos szerepet fognának játszani. Az összes r. kath. országokban rendezett pénzgyüjtések, egy kizárólag r. kath. egyetemnek Dub­­­i­nb­an­­ megalapítása végett 1850 sept. 9 től 1855 oct. 4-ig csak 58,070 ft sz.-et hoztak be. A „Nation“ ultramontan lap bevallja, hogy Cullen tudor kedvencz­­terve meghiúsult. Ismét két parliamenti tag nyilatkozott a vi­déken a nagy napi kérdésről,t. i.Fox Oldham­­ben s Bentinek Terringtonban. Amaz elég világosan oda nyilatkozott, mikép a háborút szükségkép erélyesen kell folytatni. Az utóbbiról tudva van, mikép ő már Russell lordnak Bécs­­­ből visszatértekor kívánatosnak tartá az egyez­­­kedést. Azonban Terringtonban tartatott legutóbbi beszédében gondosan kerülé ezen tárgy érintését, s leginkább csak annak bebizonyítására szorítkozott, mikép az ellenséges kikötők szigo­rúbb zárlata szükséges. Ezen alkalommal szónok hevesen kikelt Poroszország eljárása ellen, mely — mint állító — a semlegesség daczára hadi­készleteket szállít Angolország ellensége szá­mára. A Baines által leeds­i megbízóihoz in­tézett választói körlevélnek főpontja következő : „Úgy hiszem, a belpolitikai összes kérdések iránt véleményeim teljesen ismeretesek önök előtt; azok ugyanazok, miket akkor fejtettem ki önök előtt, midőn először választottak meg engem. A­mi a köz­figyelmet jelenleg elfoglaló nagy kérdést illeti, köte­lességemnek tartom kijelenteni, mikép noha mélyen fájlalom a háború szükségét, meg vagyok róla győ­ződve, hogy a jelenleg folytatott háborút Orosz­ország aggressív s elvtelen politikája kényszerné ránk. Szintúgy meg vagyok győződve arról is, mi­­­kép­telen helyzetünknél fogva a háborút elszántan s erélyesen kell folytatnunk mindaddig, míg csak meg nem nyerhetjük ama becsületes és biztos békét, mit az országnak minden tekintetben joga van re­mélnie.“ 2990­ gaszkodnak azon állításhoz, miszerint Karsz ostroma folyvást tart. Az északi harcztérről csak az egyes hajók hazaszállingózásáról érkeznek jelentések. Hamburgból nov. 27-től távirják a „Nord“nak, miszerint Kielbe megérkezett a parancs, hogy az angol flottaosztály induljon vissza Angliába. Már több hajó felszedte horgonyait. Francziaország, Páris, nov. 27. A „Moniteur“ szerint, a tengerészeti miniszer következő távirdai sürgönyt kapott a földközi-tengeri hajóraj táborkari főnö­kétől : „A „Montebello“ haj­ón, a t­engeren, nov. 20. 1855. Bruat admirál tegnap délutáni 3 órakor cholerában meghalt; egyébiránt a hajóraj egésségi állapota igen kedvező. Bruat hajóhadnagy az el­hunytnak szolgálattevő tisztje, ki ezen sürgönyt Francziaországba viszi, legközelebb Párisba me­nend.“ A „Moniteur“ hozzáteszi: „Egész Franczia­­ország csatlakozni fog a tengerészet gyászához, mivel Brunt admirálban azon férfiak egyikét veszté el, kik legtöbb dicsőséget szereztek lobo­gójának, a világ különböző pontjain.“ Ugyane lap szerint , a görög ügy­viselő parancsot kapott a következő értesítés beig­­tatását sürgetni, a görög király s királynénak az athénei orosz templomban tett ama látogatása tárgyában, melyről a „Moniteur“ külföldi leve­lezője említést tett: ..a hellén felségeik tisztán művészeti czélból látogatták meg sz. Nikodémus templomát. Az orosz követség személyzete nem

Next