Budapesti Hírlap, 1856. február (27-50. szám)
1856-02-01 / 27. szám
hittanulók számára is Magyarországon, hogy az ottani hath. népiskolák jövőre jeles hitelemzők és elöljárókat nyerjenek, a kellő tárgyalás az ordinariátusokkal azonnal megindíttassék. Ez ügy szerencsés megoldása által a kormány Magyarországra nézve legsürgetőbb és legfontosb feladatai egyikét teljesítő, s nem szenved kétséget, mikép úgy az ottani egyházfejedelmek , mint a kathol. népesség is . F esége legmagasb atyai gondoskodásának ezen uj tényét a legörömteljesb hálával fogadandják. Ha, mint remélni lehet, ez uj intézetek számára derék tanítók találkozandanak, azokból bizonyára már rövid idő alatt áldásteljes gyümölcsök fognak e nagy, szép ország, község és egyház számára érlelődni. „Tanulmányok az 1855 aug. 18-iki austriai concordatum fölött.“ (Lásd „Budapesti Hirlap“ 25-ik sz.) IV. A protestánsok aggodalmának emelésére a concordatumból még egy más pontot is kiemeltek, t. i. annak IX. czikkét, mely „a vallás és erkölcsiségre nézve káros könyvedről szól. Mily borzasztó fogalmat igyekeznek e czikk tartalmas következéseiről bizonyos lapok terjeszteni, mutatja egy elterjedt északnémet lap, melyben egy Bécsből kelt levél így szól : „A concordatum szerint a püspökök nekünk austriaiaknak elénk szabhatják, mely könyveket szabad olvasnunk s melyeket nem. Azért valamennyi protestáns s a legtöbb belletristikai könyvet, hírlapokat, sőt még a Bibliát is eltiltandják, úgyis Magyarországban már tömegestül szedték el és semmisítették meg. Az állam mindezt tartozik megengedni? Mindenesetre, ha a concordatumot betű szerint teljesítték. De minő egyiptomi sötétség fog akkor a szellemi műveltség mezején Austriában uralkodni? S várjon a római clerus a protestánsokat is akadályozhatandja , hogy felvilágosult protestáns könyvekben keressenek felvilágosodást, s szellemi fejlődésük számára táplálékot? De miként lesznek ily könyvek kaphatók, ha azok ► behozatala egyszerűen több római püspök szabad tetszésétől függ!“ Igy a lipcsei „Deutsche alig. Ztg.“ (1855. dec. 4.) s más északi lapok. Kérdés, vájjon e rémkép nem puszta ábrándszövet-e ? A dolog megérdemli a pontos és nyugodt vizsgálatot. Legelőbb is, hogyan hangzik a concordatum kérdéses czikke? Annak tartalma szóról szóra következő : „Érsekek, püspökök, s minden ordinariusok a maguk hatalmát tökéletes szabadsággal gyakorlandják, hogy oly könyveket, melyek a vallás és erkölcsiségre nézve kártékonyak, elvetendőkül jelöljenek ki s a híveket azok olvasásától eltartóztassák. De a kormány is minden a czélnak megfelelő eszközökkel meggátolandja ily könyveknek a birodalomban terjedését.“ E czikkről az előttünk fekvő könyvben számos jó észrevételt találunk, melyekből, annak valódi értelme kiderítése és az aggódó kedélyek megnyugtatása végett e következőket emeljük ki: „Az előttünk fekvő czikk két részből áll, az első a püspökök saját jogáról szól, a második arról, mit a kormány szándékozik tenni.“ „Mivel Jézus Krisztus vallása a maga hit- és erkölcstanában éleitől fogva számos ellenzékre talált, s világ végéig találni fog, az egyház kezdettől fogva a vallási igazság és valódi erkölcsiség melletti harczban az elhárítás természetes jogával él. E jogot az egyházban legelőbb is azok gyakoriak, kikre az Úr az égi igazságot minden emberekkeli közlés, hit megőrzés és minden jövő nemzedékek számára átszolgáltatás végett hizá, az apostolok és utódaik, Isten egyházának püspökei. Tevék ezt az által, miszerint a könyveket megvizsgálták, s azokat, melyek az isteni igazságnak a hit- vagy erkölcstanokban ellenségéül léptek föl, olyanokat kijelölték, s az Úr által rájok ruházott hatalom erejénél fogva a hívőknek meghagyták, hogy az ilyen, a hit és erkölcsiségre kártékony könyveket mint lelki üdvükre nézve veszélyeseket, kerüljék, sőt az ügy minősége s fontossága szerint e rendelet könnyelmű vagy részakaratú áthágóira ahhoz mért egyházi büntetést szabjanak. A püspökök ez ősrégi, mindig gyakorolt joga most a concordatumban is el van ismerve.“ „E pont iránt némely nyilvános lapokban nagy zajt ütöttek. Felfogjuk, hogy az isteni kinyilatkoztatás számos ellenségei ezen határozmányt, mely kárhozatos működésüknek gátat vet, elkeseredettséggel támadják meg; természetesen jobban szeretnének ők továbbra is akadálytalanul durongni. Kevésbbé érthető az, mikép láthatja az által magát a protestantismus fenyegettetve. Vájjon tán a protestánsok azok, kik a vallás- és erkölcsiségre nézve ártalmas könyveket imák ? Vagy tán azért, s mivel a püspökök fel vannak jogosítva a törvény I erejénél fogva „a híveket azon könyvek olvasásá- I tól visszatartóztatni,“ e hívek alatt a protestánsok ■ értetnek ? Ki oly balga, hogy ezt higye vagy I állítsa ?“ „Még kevésbbé felfogható az, hogy vannak itt—s olt katholikusok is, kik ugyanazon hangon beszélnek s a püspökök e joga iránt legkülönösb agggodalmakat árulnak el. Mintha bizony a pápa nem gyakorolta volna már régóta e jogot legfőbb biróságilag minden országra nézve ! S mi volt ennek eredménye ? Semmi egyéb, mint hogy a lelkismeretes katholikusok ily a vallásra vagy erkölcsiségre nézve ártalmas könyveket kerültek s helyettük jobbakat olvastak. Hiszen annyi jó könyv van, miszerint a katholikusnak, ki (mint illik) sajnálja az időt egy rész könyvre vesztegetni, örülnie kell, ha egy rész könyvre figyelmeztetik, nehogy idejét és pénzét s azonfölül tán lelkismerete nyugalmát s szíve ártatlanságát is elveszítse. A püspököknek e joga miatti egész , zaj azon hitetlen, a kereszténység és egyház iránt egyformán ellenséges indulattal viseltető párttól ered, mely ezt akadálytalanul aláásni, amazt pedig lassan kint elpusztítani szeretné; e párt felrázta a protestánsok aggodalmát, mintha itt a protestáns könyvek elleni tilalom lett volna a czél, a katholikusok közt pedig mindig van egy felvilágosodott csoport, mely mindent kész igazságnak tart, amit kívülről hoznak be. Annyira mentek e czikk miatti ellenségeskedésben,miszerint abból „minden tudomány romlását“ jövendölik. Igenis, ha tudománynak nevezik azt, mely az evangéliumot puszta mythusnak, a világ sikerült csalatásának , az ősrégi kereszténységet bálvány szolgáinak, a felsőbb világban és a lélek halhatatlanságbani hitet szép álomnak nyilvánítja, akkor van alapjuk ezen aggodalmaknak. Ily nézletet a püspökök természetesen nem engedendnek elterjedni , ellenben komolyan fognak illető jogukkal élni. De a valódi tudomány a keresztény egyház első századai óta abban hű ápolóra, szerető anyára talált; ő általa és őbenne oly nagy és erős lett, s épen azon ember, ki mint császári teljhatalmazott a concordatumot megkötötte s ezen czikkbe beleegyezett, nyújthatna a tudomány iránti kitűnő szeretete s azon magas álláspont által, melyet szintúgy a tudományban mint az életben elfoglal, legjobb kezességet, hogy e czikkbél nem volt a tudomány tönkretétele czélba véve.Ez alatt a kereszténység romlását is gondolhatja valaki; az ilyen aztán természetesen bosszúsággal látja e czikket a concordatumban. Ilyenek véleményéhez azonban ily dolgokban egy okos katholikus sőt egy elfogulatlan protestáns sem fogja magát alkalmazni.“ Azon balga állítás ellen („óriási képtelenség“ így neveztetik az előttünk fekvő irat 90. lapján), miszerint a concordatum következtében a püspökök Austriában „magát a Bibliát“ is mint „veszedelmes könyvet“ el fogják tiltani— minthogy itt messze elterjedt előítéletről van szó.— azon igen érdekes tanúbizonyság állíttatik fel, hogy a katholika egyházban nem létezik Biblia elleni tilalom. A Szentírás eredeti szövege soha sem fillatott el. Ennél fogva tehát csak a Bibliának a nép nyelvére fordításairól lehet szó. E tárgyban létezik egy formaszerinti pápai nyilatkozat, mely még XVI. Gergely pápa által megújíttatott, hogy „oly népnyelven a bibliai fordítások olvasása, melyek az apostoli szék által jóváhagyattak, vagy a szent egyházatyák vagy más tudományos katholikus férfiakbeli jegyzetekkel ellátva kiadattak, ezután megengedtessék.“ E szerint a katholika egyházban a Biblia eredeti nyelven nincs eltiltva, valamint általában a Bibliának népnyelvre tett fordításai sem, hanem csak az oly gyakran hamisított biblia-fordítások , melyek legtöbbnyire nem - katholikusoktól származnak, mi miatt tudomás szerint már ők maguk közt is többször heves vita keletkezett. Ezen vizsgálathoz, melynek itt csupán eredményét küzleni elégnek tartottuk, az előttünk fekvő irat végül e zárjegyzetet teszi : „Hogy pedig a concordatum kérdéses czikke a protestánsoknak saját számukra, biblia-fordításait épen semmit sem érinti, tehát nekik aggodalmakra semmi okuk sincs, nem szükség bizonyítgatni. Ellenben igenis méltányosan megvárható, tőlük , hogy biblia - fordításaikat ne erőszakolják föl a katholikusokra s azokat proselytaszerzési eszközül ne használják.“ Erre az irat a kérdéses czikk másik részére tér át, melynek valódi értelmét következőkép adja elő : „A kérdéses czikk másik része aztán azon ígéretet foglalja magában, miszerint a kormány minden a czélnak megfelelő eszköz által meg fogja gátolni ily könyveknek a császári birodalombani elterjesztését.“ Ha valaki azt gondolja, hogy a kormány ez által az egyházzal különös jótéteményt tett, az nem egészen úgy áll. Midőn az állam nem enged oly könyveket, melyek a vallás-és erkölcsiségre nézve káros hatással vannak, alattvalói közé jutni, épen úgy gondoskodik saját javáról, mint az egyházéról.“ „Oly állam, melyben a szabadság csalékony neve alatt a közjó, vallás és erkölcsiség alapjai akadálytalanul minden ellenséges megtámadásnak kilétezvek, lassú de bizonyos enyészetnek indul“. „Az ellenséges megtámadás e módja kevésbbé láthatólag és kevésbbé gyorsan hat ugyan , de szintoly veszélyes mint a tűzzel és vassali megtámadás.“ „Egyébiránt maga a czikk szerkezete mutatjaazon nagy mérsékletet, melylyel a kormány e tárgyban eljárni szándékozik; a kormány a rosz könyvek elterjesztése elleni fellépéskor mindig gondosan megfontolandja, hogy az előforduló esetben mily eszközök alkalmasak a czél elérésére nézve, nehogy a baj még roszabbá tétessék az által, hogy a tiltott utáni vágy felingereltetvén, az ily áru becsempészése általában mégse akadályoztathassák meg. Továbbá a czikk szerkezetében némely embereknek nagyobb megnyugtatására még megjegyzendő, miszerint az állam egyáltalában nem kötelezte magát feltétlenül, valamely püspöknek egyszerű följelentésére minden további saját ítélet nélkül föllépni. Mindegyik püspöknek szabadságában áll valamely rész könyv ellen saját hatalmával élni s a kormány maga részéről megítélendi, vajon és mily intézkedést tehet sikerrel egy ily könyv ellen.“ Végül e czikknek az Austriában már fenálló sajtótörvénynyek egybehangzására történik még hivatkozás, mely törvény az új austriai büntetőtörvénykönyvnek egyik részét képezi. Nem mulaszthatjuk el, ezen ama czikk tulajdonképen is valódi értelmének szerintünk egészen helyes kifejtéséből, minden félreértés mellőzése végett néhány pontot kiemelnn. Először is egészen világos, hogy a 9-ik czikk, mely határozottan a püspökök jogáról a vallás- és erkölcsrontó könyvek elleni föllépésről „híveik“ irányában szól, a birodalom nem katholikusait, és az azoknál használt könyveket, valamint név szerint a bibliákat, bibliai fordítmányokat, katekhizmusokat s mely könyveket egyáltalában saját felvilágosodásuk és fejlődésükre használhatnak, teljességgel nem érinti. Továbbá figyelembe veendő, mikép a czikk kettőt tartalmaz: azt, mit a püspökök saját hatalmuknál fogva tehetnek, s azt, mit a kormány tenni szándékozik, s mit nyilván kijelent. A püspökök saját hatalmuknál fogva „könyveket, melyek a vallás- és erkölcsre károsak, elvetendőkül kijelölhetnek s híveiket azok olvasásától eltartóztathatják.“ A kormány maga részéről megéni szándékozik, hogy „oly könyvek , melyek a vallás- és erkölcsiségre károsak, a birodalomban ne terjesztessenek.“ De itt nyílt kérdés maradt, vájjon a kormánynak ugyanazon könyveket vallás- és erkölcsrontóknak kell-e tekintenie, melyeket egyes püspök netán olyanokut kijelöl. Ezen fölül mindenesetre a kormány feladata a czélszerű eszközöket meghatározni, melyek által a közösen elvetendőknek elismert könyvek terjedése legjobban meggátolható. Végre ki kell emelnünk, mikép a 9-d. czikkben nincs a könyvek elleni eöeges censura kimondva, mi már az eredeti szöveg jól megfontolt szavaiból kitűnik, de még inkább annak német fordításából : „A püspökök oly könyveket, melyek a vallás- és erkölcsiségre károsak, evelendökül kijelölhetnek“, leginkább kitűnik pedig az e fölött folyt tárgyalásból, mely ez eszköznek czélszerűtlenségét általában a rosz könyvek keringésének meggátlására, kétségtelenül kimutató. Hogy mily eszközöket tart az austriai kormány e czélra alkalmasaknak , sajtótörvényében, mely teljes erejében marad, nyíltan kimondá. E megfontolások arra szolgálandanak, hogy egyfelől a concordatumban nem alapuló czélszerűtlen eljárás meggátoltassák, másfelől alaptalan, maga a concordatum által nem igazolt aggodalmak elszélesztessenek. Abrudbánya, jan. 10. (Ered. levél.) Az itteni reformált egyház gazdasági gyűlését múlt évi karácson elött tartotta. Ebben az egyház anyagi erejének számbavétele után elhatároztatott, hogy a közelebbi tavaszon, a forradalom alatt leégett templom és torony fölépíttessék. Az abrudbányai reformált ekklézsia 1848 előtt egyike volt Erdély legnagyobb tőkékkel biró egyházainak, mert vagyona a 40.000 váltóforintot fölülhaladta, úgyhogy a szászvárosi reformált egyház tornyának és templomának részint megújítása, részint újbóli építésére 1843-ban 500 várt segedelemmel járult. De az 1848-iki zavarokban tőkéje részint elveszett készpénze, részint a körlevelek elégése vagy máskép elpusztulása miatt — igen leapadt. Mindemellett, a mostani számbavétel szerint, jelenleg 20— 25 ezer vírból rendelkezhetik. E gyűlésben, vagy inkább esperesi látogatási összejövetelben, az is elhatároztatott, hogy a reformátusok és unitáriusok ezután is együtt gyűljenek össze, írásokat együtt bocsátandók föl a mindnyájunkat megtartó Istenhez, mint azt 1848 óta eddig is tevék — s ha az elsőknek templomuk elkészülend, akkor is jószivvel befogadják az utolsókat imaházukba, miglen az Isten ezeknek is módot adand a magukét fölépíteni. Az illetők megnyugodtak e határozaton, mert átlátták, hogy jobb a „viribus unitis“ elvet követni, mint meghasonlást előidézve, a barátság, vallási türelem, egymás iránti szeretet, és Isten iránt tartozó kötelesség szent kötelékeit megtágítani, sőt elszakítani; mert ahol egyesség, szeretet és békesség honol , ott működik Isten áldása is változatlanul. Fennebbi közlésemhez egy kis időjárási észrevételt csatlok. Tavaly február elejével megindult az eső, s szakadatlanul hullott majd 2—3 hétig, elvitte a nagy havat, s kiszorította a folyóvizeket medreikből, melyek kivált a szomszéd Magyarhonban temérdek kárt tettek.Az idén megint megjelent az eső térben, de már jóval előbb, u. k.jan. elején és tartott négy napon át. Szintén elvitte, de minden kár nélkül, havunkat, megindította a zúzómalmokat, melyek tavaly az utolsó félévben nem jártak (mi miatt a bányászgazdák a legnagyobb ínséggel kezdenek küzdeni). S ime alig járnak négy napig, hideg áll be s ismét valamennyi malom befagy. Ez az időjárásban nagy ellentét volt , mert 20—23 foknyi hideg után rögtön lanyha és esős idő állott be, s most megint 16—18 foknyi hidegünk van. 1. 1. AUSTRIAI BIRODALOM. Bécs, jan. 30. Ferdinánd császár ő felsége egy uj főoltárnak az ő felsége patronátusához tartozó horelici egyházban helyreállítására 1280 frtot méltóztatott legkegyelmesebben adományozni. — A pénzérték-értekezlet ma ismét ülést tartott; a tárgyalások alkalmasint 3—4 hét alatt bevégeztetnek. — Fő udvarmarsall Fürstenberg landgrófi exója folytonosan beteg, s állapotában javulás még nem tapasztaltatik. A ma reggeli 9 órakor kiadott orvosi jelentés igy szól: „Az éj álmatlan volt, a láz növekedése és az erők fogyása folyvást tart.“ — A Gerold K. fiánál Rebhann György cs. k. ministeri mérnök s tanítótól megjelent ily czimü munka „Theorie der Holz- und Eisenkonstruktionen“ (A fa- és vasszerkezetek elmélete) a cs. kir. pénzügyministerium által nem csak a cs. k. bányászati hatóságok mű- és építészügyi hivatalnokai számára, hanem a cs.bányatanintézeteknél felolvasásokra is ajánltatott. — A jan. 29-n reggel Laibachból elindult gyors vonat reggeli 6 óra előtt a Bécsből jövő tehervonattal Sava állomásnál összeütődött. Mindkét gép és tűzszerkocsi megrongáltatott s egy mozdony vezető megsérült. A sajnos esemény iránt a legszigorúbb vizsgálat van folyamatban. “Ö. C.“ Több földbirtokosokra nézve, kik földtehermentesítési kötelezvényekkel rendelkeznek s azokat eladni óhajtják, nagy érdekkel bilánd, biztos kútfőből értesülni, mikép az austriai cs. k. szabadalm. kereskedelmi s ipari hitelintézet már föld- tehermentesítési kötelezvények vásárlásával foglalkozott s folyvást foglalkozik.E pénzművelet kétségkívül a földbirtok előnyére azon értékpapírok árfolyamának emelkedését lényegesen eszközlendi.Hallomás szerint az austriai hitelintézet a földtehermentesítési kötelezvények birtokosai részérőli közvetlen tudakozódásra is szolgál szükséges értesítéssel. E körülmény név szerint azon földbirtokosokra nézve lesz fontos, kik Bécstől nagyobb távolságra laknak,s kik olykor saját érezhető kárukra kötelezvényeiknek az itteni piac honi napi árfolyamát nem ismerik, vagy kiknek különben kötelezvényeik eladásánál nehézségekkel kell küzdeniük. Az ilyeknek az austriai hitelintézettel egyenes ügyletkötés lehetősége bizonyára tetemes könnyebbséget nyújt. Ezakói jan. 29-ki távirati közlés szerint a jég a Visztulán Lublinnál Lengyelországban már megindult s ennek következtében a Laan vizéni jégtömeg is e folyamnak a Visztulába ömlésénél, három réfnyire bebb sülyedt. A közlekedés a Laan vizén csolnakokkal helyre van állítva s az elöntött helységekkel közlekedés is megnyílt. Békemozgalmak. Az angol napisajtó véleményei, az Ígért béke értéke iránt, még mindig megoszolvák. Azonban némely lapok ellenzése észrevehetőleg szelídült. A „Times“ is lassan kint, habár nem nyíltan, békésebb útra kezd térni. Mellékes, észrevételeiből látható, mikép az Oroszország elleni harczot az angol história bevégzett fejezetéül tekinti. A „Press“ azt teszi föl, mikép az angol kormány az 5-dik pontot a bekenni meghiúsítására akarja felhasználni, s hevesen kikel ily helytelen politika ellen, mely a békét többé nem gátolhatná meg, hanem az angol lojalitás jóhírét alááshatná. Az „Economist“ az austriai javaslatokat oly világosak és szabatosaknak találja, hogy szerinte, azokat nem pusztán alkudozási alap, hanem maga az előzmény-szerződés gyanánt kell tekinteni. Csupán Oroszország túlkaukazi tartományainak ignoráltatását fájlalja; szerinte, jövőben Kisázsiából fogja Oroszország Konstantinápolyt megtámadni. Persia s India is fenyegettetve maradnak. Ez némileg megháborítja Angolországnak a béke fölötti örömét, noha az aligha tenné helyesen, ha ezért egyedül folytatná tovább a háborút. Csupán a „Herald“ van arról meggyőződve, mikép még a jelen alsóházban is nagy, a házon kívül pedig túlnyomó többség óhajtja a háborúnak erélyesen tovább folytatását. Az „Indepbeige“ levelezője szerint az értekezletek február közepe felé veendik Parisban kezdetüket. A békeelőzmények, mint mondják, maga a congressus helyén fognának aláíratni, s Bécsben csupán ama jegyzőkönyv aláíratása történnék, mely az austriai javaslatoknak Oroszország általi elfogadtatását constalírozza. Nagyon remélik, mikép Angolország meg fog egyezni abban, hogy a békeelőzmények aláíratása előtt semmi vitatás se legyen . Az értekezleteken Francziaországot Warewski gróf s Bourquency, Angolországot Cowey és Clarendon lordok, Austriát Bud gróf és Hübner báró, s Törökországot Mehemet-Djemil-beys Fuad vagy Resid pasa, s végre Oroszországot Orioff és Brunow (nem Titoff) képviselendik. Az „Opinione“ szerint Olaszország teljhatalmazottja Massimo d’ Azegio lesz, kit azonban alkalmasint Pratormo gr. kiserend , később pedig Cavour gr. is részt veendne az értekezletekben. A „Times“-nak Párisból jan. 26-ról lávírják: „Oroszország azt javasolja, hogy a béke-előzmények Párisban írassanak alá, s azon élénk óhajtását fejezi ki, mikép a béke mielőbb megköttessék.“ Mint ugyane lapnak Bécsből 23-ról írják, azt hiszik, hogy Angolország nem akarja aláírni a béke-előzményeket, ha csak Austria előbb helybe nem hagyja az 5-ik pontnak angol magyarázatát; azonban a cs. kabinet kijelenté, mikép Angolország köteles lenne elfogadni a javaslatokat, úgy amint azok állanak, amennyiben az eredeti terv Londonban vizsgáltatott át, és igazíttatott ki. Austria talán kész leend a nyugatiak számára segélyét megígérni, ha azok az értekezleten a kaukazi partoni statusquo fentartását kívánnák, de nem tartja magát kötelesnek ennél egyetlen lépéssel is tovább menni. Egy rajnai porosz lap a tegnapi számunkban Párisból jan. 29-től közlött távirati sürgönyt, mely a „Constitutionnel“ egy czikkének lényeges tartalmát adja, attól eltérő verzióval így közli : „A „Constitutionnel“ egy czikket tartalmaz , mely szerint a congressus Párisban fog tartatni; nem valószínű,hogy azon a német hatalmasságok csupán Austria által leendnek képviselve, abban kétségkívül Poroszország is részt fog venni.“ A két versio közöl melyik legyen a hiteles, magának a czikknek megérkezése fogja kideríteni. A megnyitandó értekezleteken Piemont franczia lapok szerint csak egyedül azon kérdésekben fogna megkérdezetni, melyek azt mint olasz államot, vagy középtengeri partállamot közvetlenül érintik; a kizárólag európai érdekű kérdések csak a nagyhatalmak számára tartatnának fenn. Az austriai cs. k. kabinet által a német szövetséggyűlésnél ennek az öt békeponthoz járulása végett szándékolt előterjesztés alkalmasint nemsokára megtörténendik. Bizonyosnak mondják, mikép az már a nagyobb német szövetségi államok kabineteinek, tudomás és bizalmas nyilatkozat végett, megküldetett. Hallomás szerint ez előterjesztvény már útban van Frankfurtba. Konstantinápolyban a megérkezett békehír alá-