Budapesti Hírlap, 1856. február (27-50. szám)

1856-02-01 / 27. szám

hittanulók számára is Magyarországon, hogy az ottani hath. népiskolák jövőre jeles hite­­lemzők és elöljárókat nyerjenek, a kellő tár­gyalás az ordinariátusokkal azonnal megin­­díttassék. Ez ügy szerencsés megoldása által a kor­mány Magyarországra nézve legsürgetőbb és legfontosb feladatai egyikét teljesítő, s nem szenved kétséget, mikép úgy az ottani egy­házfejedelmek , mint a kathol. népesség is . F e­­­s­é­g­e legmagasb atyai gondosko­dásának ezen uj tényét a legörömteljesb há­lával fogadandják. Ha, mint remélni lehet, ez uj intézetek számára derék tanítók találko­­zandanak, azokból bizonyára már rövid idő alatt áldásteljes gyümölcsök fognak e nagy, szép ország, község és egyház számára érle­lődni. „Tanulmányok az 1855 aug. 18-iki austriai concordatum fölött.“ (Lásd „Budapesti Hirlap“ 25-ik sz.) IV. A protestánsok aggodalmának emelésére a concordatumból még egy más pontot is kiemeltek, t. i. annak IX. czikkét, mely „a vallás és er­­kölcsiségre nézve káros könyved­ről szól. Mily borzasztó fogalmat igyekeznek e czikk tartalma­s következéseiről bizonyos lapok terjeszteni, mutatja egy elterjedt északnémet lap, melyben egy Bécsből kelt levél így szól : „A concordatum szerint a püspökök nekünk austriaiaknak elénk szabhatják, mely könyveket szabad olvasnunk s melyeket nem. Azért vala­mennyi protestáns s a legtöbb belletristikai könyvet, hírlapokat, sőt még a Bibliát is eltiltand­­ják, úgyis Magyarországban már tömegestül szed­ték el és semmisítették meg. Az állam mindezt tar­tozik megengedni? Mindenesetre, ha a concorda­­tumot betű szerint teljesítték­. De minő egyiptomi sötétség fog akkor a szellemi műveltség mezején Austriában uralkodni? S várjon a római clerus a protestánsokat is akadályozhatandja , hogy felvilá­gosult protestáns könyvekben keressenek felvilá­gosodást, s szellemi fejlődésük számára táplálékot? De miként lesznek ily könyvek kaphatók, ha azok ► behozatala egyszerűen több római püspök szabad tetszésétől függ!“ Igy a lipcsei „Deutsche alig. Ztg.“ (1855. dec. 4.) s más északi lapok. Kérdés, vájjon e rémkép nem puszta ábrándszövet-e ? A dolog megérdemli a pontos­ és nyugodt vizsgá­latot. Legelőbb is, hogyan hangzik a concordatum kér­déses czikke? Annak tartalma szóról szóra követ­kező : „Érsekek, püspökök, s minden ordinariusok a maguk hatalmát tökéletes szabadsággal gyakor­­landják, hogy oly könyveket, melyek a vallás és erkölcsiségre nézve kártékonyak, elvetendőkü­l je­löljenek ki s a híveket azok olvasásától eltartóztas­­sák. De a kormány is minden a czélnak megfelelő eszközökkel meggátolandja ily könyveknek a bi­rodalomban terjedését.“ E czikkről az előttünk fekvő könyvben számos jó észrevételt találunk, melyekből, annak valódi ér­telme kiderítése és az aggódó kedélyek megnyug­tatása végett e következőket emeljük ki: „Az előttünk fekvő czikk két részből áll, az első a püspökök saját jogáról szól, a második arról, mit a kormány szándékozik tenni.“ „Mivel Jézus Krisztus vallása a maga hit- és erkölcstanában éleitől fogva számos ellenzékre ta­lált, s világ végéig találni fog, az egyház kezdettől fogva a vallási igazság és valódi erkölcsiség m­el­­letti harczban az elhárítás természetes jogával él. E jogot az egyházban legelőbb is azok gyakoriak, kikre az Úr az égi igazságot minden emberekkeli közlés, hit megőrzés és minden jövő nemzedékek számára átszolgáltatás végett hizá, az apostolok és utódaik, Isten egyházának püspökei. Tevék ezt az által, miszerint a könyveket megvizsgálták, s azo­kat, melyek az isteni igazságnak a hit- vagy er­kölcstanokban ellenségéül léptek föl, olyanokat ki­jelölték, s az Úr által rájok ruházott hatalom erejé­nél fogva a hívőknek meghagyták, hogy az ilyen, a hit és erkölcsiségre kártékony könyveket mint lelki üdvükre nézve veszélyeseket, kerüljék, sőt az ügy minősége s fontossága szerint e rendelet könnyelmű vagy részakaratú áthágóira ahhoz mért egyházi büntetést szabjanak. A püspökök ez ősrégi, mindig gyakorolt joga most a concordatumban is el van ismerve.“ „E pont iránt némely nyilvános lapokban nagy zajt ütöttek. Felfogjuk, hogy az isteni kinyilat­koztatás számos ellenségei ezen határozmányt, mely kárhozatos működésüknek gátat vet, elkese­redettséggel támadják meg; természetesen jobban szeretnének ők továbbra is akadálytalanul durongni. Kevésbbé érthető az, mikép láthatja az által ma­gát a protestantismus fenyegettetve. Vájjon tán a protestánsok azok, kik a vallás- és erkölcsiségre nézve ártalmas könyveket imák ? Vagy tán azért, s mivel a püspökök fel vannak jogosítva a törvény I erejénél fogva „a híveket azon könyvek olvasásá- I tól visszatartóztatni,“ e hívek alatt a protestánsok ■ értetnek ? Ki oly balga, hogy ezt higye vagy I állítsa ?“ „Még kevésbbé felfogható az, hogy vannak itt—­s olt katholikusok is, kik ugyanazon hangon beszél­­­­nek s a püspökök e joga iránt legkülönösb ag­­g­godalmakat árulnak el. Mintha bizony a pápa nem gyakorolta volna már régóta e jogot legfőbb biró­­ságilag minden országra nézve ! S mi volt ennek eredménye ? Semmi egyéb, mint hogy a lelkisme­­retes katholikusok ily a vallásra vagy erkölcsiségre nézve ártalmas könyveket kerültek s helyettük jobbakat olvastak. Hiszen annyi jó könyv van, mi­szerint a katholikusnak, ki (mint illik) sajnálja az időt egy rész könyvre vesztegetni, örülnie kell, ha egy rész könyvre figyelmeztetik, nehogy idejét és pénzét s azonfölül tán lelkismerete nyugalmát s szíve ártatlanságát is elveszítse. A püspököknek e joga miatti egész , zaj azon hitetlen, a keresztény­ség és egyház iránt egyformán ellenséges indulat­tal viseltető párttól ered, mely ezt akadálytalanul aláásni, amazt pedig lassan kint elpusztítani szeret­né; e párt felrázta a protestánsok aggodalmát, mintha itt a protestáns könyvek elleni tilalom lett volna a czél, a katholikusok közt pedig mindig van egy felvilágosodott csoport, mely mindent kész igazságnak tart, a­mit kívülről hoznak be. Annyira mentek e czikk miatti ellenségeskedésben,miszerint abból „minden tudomány romlását“ jövendölik. Igenis, ha tudománynak nevezik azt, mely az evan­­géliumot puszta mythusnak, a világ sikerült csa­­latásának , az ősrégi kereszténységet bálvány szolgáinak, a felsőbb világban és a lélek halhatat­­lanságbani hitet szép álomnak nyilvánítja, akkor van alapjuk ezen aggodalmaknak. Ily nézletet a püspökök természetesen nem engedendnek elter­jedni , ellenben komolyan fognak illető jogukkal élni. De a valódi tudomány a keresztény egyház első századai óta abban hű ápolóra, szerető anyára talált; ő általa és őbenne oly nagy és erős lett, s épen azon ember, ki mint császári teljhatalmazott a concordatumot megkötötte s ezen czikkbe belee­gyezett, nyújthatna a tudomány iránti kitűnő sze­­retete s azon magas álláspont által, melyet szint­úgy a tudományban mint az életben elfoglal, leg­jobb kezességet, hogy e czikkb­él nem volt a tudomány tönkretétele czélba véve.Ez alatt a keresz­ténység romlását is gondolhatja valaki; az ilyen aztán természetesen bosszúsággal látja e czikket a concordatumban. Ilyenek véleményéhez azonban ily dolgokban egy okos katholikus sőt egy elfogu­latlan protestáns sem fogja magát alkalmazni.“ Azon balga állítás ellen („óriási képtelenség“ így neveztetik az előttünk fekvő irat 90. lapján), miszerint a concordatum következtében a püspökök Austriában „magát a Bibliát“ is mint „veszedelmes könyvet“ el fogják tiltani— minthogy itt messze el­­terjedt előítéletről van szó.— azon igen érdekes ta­núbizonyság állíttatik fel, hogy a katholika egyház­ban nem létezik Biblia elleni tilalom. A Szentírás eredeti szövege soha sem fillatott el. En­nél fogva tehát csak a Bibliának a nép nyel­vére fordításairól lehet szó. E tárgyban lé­tezik egy formaszerinti pápai nyilatkozat, mely még XVI. Gergely pápa által megújíttatott, hogy „oly népnyelven a bibliai­­ fordítások olvasása, melyek az apostoli szék által jóváhagyattak, vagy a szent egyházatyák vagy más tudományos katholikus fér­­fiakbeli jegyzetekkel ellátva kiadattak, ezután meg­engedtessék.“ E szerint a katholika egyházban a Biblia eredeti nyelven nincs eltiltva, valamint álta­lában a Bibliának népnyelvre tett fordításai sem, hanem csak az oly gyakran hamisított biblia-for­dítások , melyek legtöbbnyire nem - katholiku­­soktól származnak, mi miatt tudomás szerint már ők maguk közt is többször heves vita keletkezett. Ezen vizsgálathoz, melynek itt csupán eredményét küzleni elégnek tartottuk, az előttünk fekvő irat végül e zárjegyzetet teszi : „Hogy pedig a concordatum kérdéses czikke a protestánsoknak saját számukra, biblia-fordítá­sait épen semmit sem érinti, tehát nekik aggo­dalmakra semmi okuk sincs,­­ nem szükség bizo­nyítgatni. Ellenben igenis méltányosan megvárható, tőlük , hogy biblia - fordításaikat ne erőszakol­ják föl a katholikusokra s azokat proselyta­­szerzési eszközül ne használják.“ Erre az irat a kérdéses czikk másik részére tér át, melynek valódi értelmét következőkép adja elő : „A kérdéses czikk másik része aztán azon ígé­retet foglalja magában, miszerint a kormány min­den a czélnak megfelelő eszköz által meg fogja gátolni ily könyveknek a császári birodalombani elterjesztését.“ Ha valaki azt gondolja, hogy a kormány ez által az egyházzal különös jótéteményt tett, az nem egészen úgy áll. Midőn az állam nem enged oly könyveket, melyek a vallás-és erkölcsi­ségre nézve káros hatással vannak, alattvalói közé jutni, épen úgy gondoskodik saját javáról, mint az egyházéról.“ „Oly állam, melyben a szabadság csalékony ne­ve alatt a közjó, vallás és erkölcsiség alapjai aka­dálytalanul minden ellenséges megtámadásnak ki­­létezvek, lassú de bizonyos enyészetnek indul“. „Az ellenséges megtámadás e módja kevésbbé láthatólag és kevésbbé gyorsan hat ugyan , de szintoly veszélyes mint a tűzzel és vassali megtá­madás.“ „Egyébiránt maga a czikk szerkezete mutatja­­azon nagy mérsékletet, melylyel a kormány e tárgy­ban eljárni szándékozik; a kormány a rosz köny­vek elterjesztése elleni fellépéskor mindig gondosan megfontolandja, hogy az előforduló esetben mily eszközök alkalmasak a czél elérésére nézve, ne­hogy a baj még roszabbá tétessék az által, hogy a tiltott utáni vágy felingereltetvén, az ily áru be­csempészése általában még­se akadályoztathassák meg.­­ Továbbá a czikk szerkezetében némely embereknek nagyobb megnyugtatására még meg­jegyzendő, miszerint az állam egyáltalában nem kötelezte magát feltétlenül, valamely püspöknek egyszerű följelentésére minden további saját ítélet nélkül föllépni. Mindegyik püspöknek szabadságá­ban áll valamely rész könyv ellen saját hatalmával élni s a kormány maga részéről megítélendi, v­aj­­­o­n és m­­i­l­y intézkedést tehet sikerrel egy ily könyv ellen.“ Végül e czikknek az Austriában már fenálló sajtótörvénynyek­ egybehangzására történik még hi­vatkozás, mely törvény az új austriai büntetőtör­vénykönyvnek egyik részét képezi. Nem mulaszthatjuk el, ezen ama czikk tulajdon­­képen i­s valódi értelmének szerintünk egészen he­lyes kifejtéséből, minden félreértés mellőzése végett néhány pontot kiemelnn­. Először is egészen világos, hogy a 9-ik czikk, mely határozottan a püspökök jogáról a vallás- és erkölcsrontó könyvek elleni föllépésről „híveik“ irányában szól, a birodalom n­e­m k­a­t­h­o­l­i­k­u­s­a­i­t, és az azoknál használt könyveket, valamint név szerint a bibliákat, bibliai fordítm­ányokat, katekhizmusokat s mely könyveket egyáltalában saját felvilágosodásuk és fejlődésükre használhatnak, teljességgel nem érinti. Továbbá fi­gyelembe veendő, mikép a czikk kettőt tartalmaz: azt, mit a püspökök saját hatalmuknál fogva tehet­nek, s azt, mit a kormány tenni szándékozik, s mit nyilván kijelent. A püspökök saját hatalmuknál fog­va „könyveket, melyek a vallás- és erkölcsre káro­sak, elvetendőkül kijelölhetnek s híveiket azok ol­vasásától eltartóztathatják.“ A kormány maga ré­széről megéni szándékozik, hogy „oly köny­vek , melyek a vallás- és erkölcsiségre káro­sak, a birodalomban ne terjesztessenek.“ De itt nyílt kérdés maradt, vájjon a kormánynak ugyanazon könyveket vallás- és erkölcsrontóknak kell-e tekintenie, melyeket egyes püspök netán olyanokut kijelöl. Ezen fölül mindenesetre a kor­mány feladata a czélszerű eszközöket meghatározni, melyek által a közösen elvetendők­­nek elismert könyvek terjedése legjobban meggá­tolható. Végre ki kell emelnünk, mikép a 9-d. czikkben nincs a könyvek elleni e­­­ö­­­eg­e­s cen­­sura kimondva, mi már az eredeti szöveg jól megfontolt szavaiból kitűnik, de még inkább annak német fordításából : „A püspökök oly könyveket, melyek a vallás- és erkölcsiségre károsak, e­­­v­e­­lendökül kijelölhetnek“, leginkább kitű­nik pedig az e fölött folyt tárgyalásból, mely ez eszköznek czélszerűtlenségét általában a rosz köny­vek keringésének meggátlására, kétségtelenül ki­mutató. Hogy mily eszközöket tart az austriai kormány e czélra alkalmasaknak , sajtótörvényében, mely teljes erejében marad, nyíl­tan kimondá. E megfon­tolások arra szolgálandanak, hogy egyfelől a con­cordatumban nem alapuló czélszerűtlen eljárás meg­gátoltassák, másfelől alaptalan, maga a concordatum által nem igazolt aggodalmak elszélesztessenek. Abrudbánya, jan. 10. (Ered. levél.) Az itteni reformált egyház gazdasági gyűlését múlt évi karácson elött tartotta. Ebben az­ egyház anyagi erejének számbavétele után elhatároztatott, hogy a közelebbi tavaszon, a forradalom alatt leé­gett templom és torony fölépíttessék. Az abrudbá­­nyai reformált ekklézsia 1848 előtt egyike volt Erdély legnagyobb tőkékkel biró egyházainak, mert vagyona a 40.000 váltóforintot fölülhaladta, úgy­hogy a szászvárosi reformált egyház tornyának és templomának részint megújítása, részint újbóli építésére 1843-ban 500 várt segedelemmel járult. De az 1848-iki zavarokban tőkéje részint elveszett készpénze, részint a körlevelek elégése vagy más­kép elpusztulása miatt — igen leapadt. Mindemel­lett, a mostani számbavétel szerint, jelenleg 20— 25 ezer vírb­ól rendelkezhetik. E gyűlésben, vagy inkább esperesi látogatási összejövetelben, az is elhatároztatott, hogy a reformátusok és unitáriusok ezután is együtt gyűljenek össze, írásokat együtt bocsátandók föl a mindnyájunkat megtartó Isten­hez, mint azt 1848 óta eddig is tevék — s ha az elsőknek templomuk elkészülend, akkor is jósziv­­vel befogadják az utolsókat imaházukba, miglen az Isten ezeknek is módot adand a magukét fölépí­teni. Az illetők megnyugodtak e határozaton, mert átlátták, hogy jobb a „viribus unitis“ elvet követni, mint meghasonlást előidézve, a barátság, vallási türelem, egymás iránti szeretet, és Isten iránt tar­tozó kötelesség szent kötelékeit megtágítani, sőt elszakítani; mert a­hol egyesség, szeretet és bé­kesség honol , ott működik Isten áldása is válto­zatlanul. Fennebbi közlésemhez egy kis időjárási észre­vételt csatlok. Tavaly február elejével megindult az eső, s szakadatlanul hullott majd 2—3 hétig, elvitte a nagy havat, s kiszorította a folyóvizeket medreikből, melyek kivált a szomszéd Magyarhon­ban temérdek kárt tettek.Az idén megint megjelent az eső térben, de már jóval előbb, u. k­­.jan. elején és tartott négy napon át. Szintén elvitte, de min­den kár nélkül, havunkat, megindította a zúzómal­­mokat, melyek tavaly az utolsó félévben nem jár­tak (mi miatt a bányászgazdák a legnagyobb ín­séggel kezdenek küzdeni). S ime alig járnak négy napig, hideg áll be s ismét valamennyi malom be­fagy. Ez az időjárásban nagy ellentét volt , mert 20—23 foknyi hideg után rögtön lanyha és esős idő állott be, s most megint 16—18 foknyi hide­günk van. 1. 1. AUSTRIAI BIRODALOM. B­é­c­s, jan. 30. Ferdinánd császár ő fel­sége egy uj főoltárnak az ő felsége patronátusához tartozó horelici egyházban helyreállítására 1280 frtot méltóztatott legkegyelmesebben adományozni. — A pénzérték-értekezlet ma ismét ülést tar­tott; a tárgyalások alkalmasint 3—4 hét alatt be­végeztetnek. — Fő udvarmarsall Fürstenberg landgróf­i exója folytonosan beteg, s állapotában javulás még nem tapasztaltatik. A ma reggeli 9 órakor kia­dott orvosi jelentés igy szól: „Az éj álmatlan volt, a láz növekedése és az erők fogyása folyvást tart.“ — A Gerold K. fiánál Rebhann György cs­. k. ministeri­ mérnök s tanítótól megjelent ily czimü munka „Theorie der Holz- und Eisenkonstruktio­nen“ (A fa- és vasszerkezetek elmélete) a cs. kir. pénzügyministerium által nem csak a cs. k. bányá­szati hatóságok mű- és építészügyi hivatalnokai számára, hanem a cs.­bányatanintézeteknél­ felol­vasásokra is ajánltatott. — A jan. 29-n reggel Laibachból elindult gyors vonat reggeli 6 óra előtt a Bécsből jövő tehervo­­nattal Sava állomásnál összeütődött. Mindkét gép és tűz­szerkocsi megrongáltatott s egy mozdony vezető megsérült. A sajnos esemény iránt a legszi­gorúbb vizsgálat van folyamatban. “Ö. C.“ Több földbirtokosokra nézve, kik föld­tehermentesítési kötelezvényekkel rendelkeznek s azokat eladni óhajtják, nagy érdekkel bilánd, biz­tos kútfőből értesülni, mikép az austriai cs. k. sza­­badalm. kereskedelmi s ipari hitelintézet már föld- tehermentesítési kötelezvények vásárlásával foglal­­kozott s folyvást foglalkozik.E pénzművelet kétségkí­vül a földbirtok előnyére azon értékpapírok árfolyamá­­nak emelkedését lényegesen eszközlendi.­Hallomás szerint az austriai hitelintézet a földtehermentesí­tési kötelezvények birtokosai részérőli közvetlen tudakozódásra is szolgál­­ szükséges értesítéssel. E körülmény név szerint azon földbirtokosokra nézve lesz fontos, kik Bécstől nagyobb távolságra laknak,s kik olykor saját érezhető kárukra kötelez­vényeiknek az itteni piac honi napi árfolyamát nem ismerik, vagy kiknek különben kötelezvényeik el­adásánál nehézségekkel kell küzdeniük. Az ilyek­­nek az austriai hitelintézettel­ egyenes ügyletkötés lehetősége bizonyára tetemes könnyebbséget nyújt. Ez­a­k­ó­i jan. 29-ki távirati közlés szerint a jég a Visztulán Lublinnál Lengyelországban már meg­indult s ennek következtében a Laan vizéni jégtö­meg is e folyamnak a Visztulába ömlésénél, három réfnyire b­ebb sülyedt. A közlekedés a Laan vizén csolnakokkal helyre van állítva s az elöntött hely­ségekkel­ közlekedés is megnyílt. Békem­ozgalmak. Az angol napisajtó véleményei, az Ígért béke ér­téke iránt, még mindig megoszolvák. Azonban né­mely lapok ellenzése észrevehetőleg szelídült. A „Times“ is lassan kint, habár nem nyíltan, békésebb útra kezd térni. Mellékes, észrevételeiből látható, mikép az Oroszország elleni harczot az angol his­tória bevégzett fejezetéül tekinti. A „Press“ azt teszi föl, mikép az angol kormány az 5-dik pontot a bekenni meghiúsítására akarja felhasználni, s he­vesen kikel ily helytelen politika ellen, mely a békét többé nem gátolhatná meg, hanem az angol lojalitás jóhírét alááshatná.­­ Az „Economist“ az austriai javaslatokat oly világosak é­s szabatosaknak találja, hogy szerinte, azokat nem pusztán alkudo­zási alap, hanem maga az előzmény-szerződés gya­nánt kell tekinteni. Csupán Oroszország túlkaukazi tartományainak ignoráltatását fájlalja; szerinte, jövőben Kisázsiából fogja Oroszország Konstanti­nápolyt megtámadni. Persia s India is fenyegettetve maradnak. Ez némileg megháborítja Angolország­nak a béke fölötti örömét, noha az aligha tenné helyesen, ha ezért egyedül folytatná tovább a há­borút. Csupán a „Herald“ van arról meggyőződve, mikép még a jelen alsóházban is nagy, a házon kí­vül pedig túlnyomó többség óhajtja a háborúnak erélyesen tovább folytatását. Az „Indep­­beige“ levelezője szerint az érte­kezletek február közepe felé veendik Parisban kezdetüket. A békeelőzmények, mint mondják, maga a congressus helyén fognának aláíratni, s Bécsben csupán ama jegyzőkönyv aláíratása tör­ténnék, mely az austriai javaslatoknak Oroszország általi elfogadtatását constalírozza. Nagyon remélik, mikép Angolország meg fog egyezni abban, hogy a békeelőzmények aláíratása előtt semmi vitatás se le­gyen . Az értekezleteken Francziaországot W­a­r­ews­­k­i gróf s Bourquency, Angolországot C­o­w­­­e­y és Cl­a­r­e­n­d­o­n lordok, Austriát Bud­ gróf és Hübner báró, s Törökországot M­e­h­e­m­e­t-D­j­e­­mil-beys Fu­ad vagy Res­id pasa, s végre Oroszországot O­r­i­o­ff és Brunow (nem T­i­t­o­ff) képviselendik. Az „Opinione“ szerint Olaszország teljhatalma­­zottja Massimo d’ A­z­e­g­­­i­o lesz, kit azon­ban alkalmasint P­r­a­t­o­r­m­o gr. kiserend , később pedig Cavour gr. is részt veendne az értekez­letekben. A „Times“-nak P­á­r­i­s­b­ó­l jan. 26-ról lávírják: „Oroszország azt javasolja, hogy a béke-előzmé­nyek Párisban írassanak alá, s azon élénk óhajtá­sát fejezi ki, m­ikép a béke mielőbb megköttes­sék.“ Mint ugyane lapnak Bécsből 23-ról írják, azt hiszik, hogy Angolország nem akarja aláírni a béke-előzményeket, ha csak Austria előbb helybe nem hagyja az 5-ik pontnak angol magyarázatát; azonban a cs. kabinet kijelenté, mikép Angolország köteles lenne elfogadni a javaslatokat, úgy a­mint azok állanak, a­mennyiben az eredeti terv London­ban vizsgáltatott át, és igazíttatott ki. Austria talán kész leend a nyugatiak számára segélyét megígérni, ha azok az értekezleten a kaukazi partoni status­­quo fentartását kívánnák, de nem tartja magát kö­telesnek ennél egyetlen lépéssel is tovább menni. Egy rajnai porosz lap a tegnapi számunkban Párisból jan. 29-től közlött távirati sürgönyt, mely a „Constitutionnel“ egy czikkének lényeges tartal­mát adja, attól eltérő verzióval így közli : „A „Constitutionnel“ egy czikket tartalmaz , mely szerint a congressus Párisban fog tartat­ni; nem valószínű,hogy azon a német hatalmasságok csupán Austria által leendnek képviselve, abban kétségkívül Poroszország is részt fog venni.“ A két versio közöl melyik legyen a hiteles, magá­nak a czikknek megérkezése fogja kideríteni. A megnyitandó értekezleteken Piemont fran­­czia lapok szerint csak egyedül azon kérdésekben fogna megkérdezetni, melyek azt mint olasz álla­mot, vagy középtengeri partállamot közvetlenül érintik; a kizárólag európai érdekű kérdések csak a nagyhatalmak számára tartatnának fenn. Az austriai cs. k. kabinet által a német szövet­­séggyűlésnél ennek az öt békeponthoz járulása végett szándékolt előterjesztés alkalmasint nemsoká­ra megtörténendik. Bizonyosnak mondják, mikép az már a nagyobb német szövetségi államok kabine­teinek, tudomás és bizalmas nyilatkozat végett, megküldetett. Hallomás szerint ez előterjesztvény már útban van Frankfurtba. Konstantinápolyban a megérkezett békehír a­lá-

Next