Budapesti Hírlap, 1856. március (51-75. szám)
1856-03-01 / 51. szám
béke galambja örömhíreivel szárnyra kelhetne, e helyett a békeszerzés asztalánál ülő Anglia vizi óriásai keltek útra. Anglia hajórajának előhada Kielbe elvitorlázott. Lesznek, kik e kiindulásban harczias előjelt látandnak , pedig józan felfogás szerint az nem egyéb, mint elfoglalása azon hadállásnak, melyet a nyugati hatalmak az éjszaknyugati csatatéren már két éven át elfoglalva tartottak, s tartanának ma is , hahogy a balti tenger jege ezt télen át lehetlenné nem tenné. Mi természetesb, mint hogy az angol hajóhad most, midőn a nagy Belt, mint hírül veszszük, a jégtől megmenekedett, visszasiet oda, honnan őszszel eltávozni az elemek által kényszerítve jön. E hajóhad állásfoglalása s a minden oldalróli harczkészületek közben háborítlanul foly a béke előkészítő munkája. Az elindult hajóhad, mely az „Imperieuse“ (51), „Pylades“ (21) és „Falcon“ (17) hajókból áll, már korábban parancsot kapott Spitheadből a zátonypartokra kiindulni, hol a végelindulásra a távirati sürgönyt kell bevárnia. Később követe a „Harrier* (17) s nemsokára az „Euryalus* és „Arrogant“ is hozzájuk csatlakoznak. Sokkal előbb mint a Belt ne rekedtek meg a délkeleti kisebb tengerek és tavak a jégtőől, így Kinburnnál az jan. 26 és 27 ki közti éjjel indult meg; eleinte a jégmenet aggodalmakat gerjesztett a hajókon ; a torlatok több horgonylánczot szétpattantanak s a hajókat magukkal ragadák, minek folytán az ocsakoffi orosz tűztelepek alá kerültek, melyek azonban czélszerűbbnek tátták a hajókat elhaladni engedni, mint a várost az elhamvasztatás veszélyének kitenni. Végre habár bajjal sikerült, a kinburni fokot megkerülni, s itt a hajók biztonságban voltak- Két ágyunaszádot vontatni kelle,s azokat most kijavíttatás végett Konstantinápolyba küldék.— Az az évi tenger is ment a jégtől, minek folytán a „Weser“ ágyunaszád — mint Keresből írják — kémszemlét tett, s Arabatnál uj ütegeket talált ugyan, de sehol semmi nyomát azon nagy orosz hadseregnek, mely ott állítólag összevonatott. Az ottani tájon egészben 12,000 tatár lenne összegyűjtve. A „Const.“ egy eupalomiai levelezője figyelmeztet azon krimiai tatárok leendő sorsára, kik a szövetségesek kiszállásakor az orosz uralom ellen feltámadtak, az oroszok által lakhelyeikből kiűzettek, harcz és betegségek által megtizedeltettek. A „Const.“ javaslatba hozza, hogy mintegy 200000-en Anatóliába szállíttassanak. A Sándor-erőd légberöpíttetéséről Szebasztopolból febr. 12-től írják a „Daily News“nak, mikép a roppanás jóval erősebb volt mint a Miklós-erőd fölvetésénél; körülkörül hangzottak a zúgó dörgések viszhangjai, s a légrázkódtatás oly nagy volt, hogy az egész táborban a kunyhókban is érzék. Az egymásra következett 3 fellobbanás füst- és porfelhőbe borítá a várost és kikötőt. A veszteglei-ütegek valamint más erődítvények és főépületek fölvetésére is az előkészületek befejezvék.Az angolok 12-n délben a kaszárnyakerületben létező részben nagy meszerűházsort szétrobbantanak,s a hét folytán az egész Karabelnaja le lesz rombolva. — A táborban kémektől haltak, mikép az éjszaki erődöktől egy erős orosz hadtest Szimferopolba indult, onnan valószínűleg Perekopba fogván irányoztatni; egészben 25.000 ember vonult volna el amaz erődökből s a makenziei táborból. Az angol seregből állítólag egy hadosztálynak Balaklavába kellendett mennie, hogy ott golyókat, bombákat és egyéb hadszereket hajókra szállítson , mielőtt a hadsereg a szebasztopoli magaslatokról elvonul. A francziák azalatt szakadatlanul erősítik kamicsi és kazacsi erődítményeiket, ezek fegyverzése bámulatos. A sokat szenvedett egyiptomi és tuniszi katonák valószínűleg alkalmat nyerendnek a kipihenésre; hallomás szerint az egyiptomi alkirály és tuniszi beg visszakövetelik csapatjaikat újjászervezés végett. A franczia csapatok közöl is ismét két hadosztály fog felváltatni, melyek Konstantinápolyból indulandnak, mihelyt ide Francziaországból a pótló csapatok megérkeztek. Az angol hadsereg is gyengíttetni fog 8000 emberrel, kik közel 5000 török kikötőkbe, más versió szerint az ázsiai török sereghez, és 3000 ember Kercsbe fog elszállíttatni. Az ázsiai sereg újjászervezésére nagy gondot fordítanak; Erzerumban Izmail pasa megbizatott egy lovashadosztály alakításával; Khursid pasa pedig ugyanott Szelim pasa főszállásmesteri karának főnökévé lett. Luderstök hadi naplója jan. 26-ától febr. 4-éig megjelent, de semmi újat sem tartalmaz A hadviselő hatalmak által folytatott és tervezett hadikészületekről halljuk, mikép a porta ázsiai hadseregét 140,000 emberre akarja emelni; a németangol légió Shorncliffe és Helgolandból állítólag a balti hajóhadhoz fog soroztatni; 14 nap vagy 3 hét múlva 250 új ágyú-és mozsárnaszád lesz készen, mely flottilla a Wight sziget hosszában fog felállni, még pedig úgy, hogy balszárnya a királynő osbornei parti kastélyának ablakai előtt álland, a jobb szárny pedig Rydeig (Portsmouthtal szemközt) terjedene. Helgolandban 3000 beteg számára kórházakat, nagyszerű vízvezetéket és egyéb épületeket állítanak; angol toborzó ügynökök járnak a német partokon; az olasz-angol légiónál a negyedik ezredek alakítása is megrendeltetett; Oroszországban végül az egész birodalomban 1000 lélek után 23-nak ujonczoztatása rendeltetett meg; mind a készületek azonban csak ama régi közmondást bizonyítják : si vis pacem para bellum. Anglia, London, febr. 26- A „Morning Post“egy czikkében áldását adja a tegnap kezdődött értekezletekre. „Mindaz“, — úgymond — amit Angol- s Francziaország követelnek, mélhatlanul szükséges Európa jövőbeli biztonságára nézve. Ennél kevesebbet nem fogadhatnak el. Követeléseiknél kevesebbet Oroszország hiában ajánlaná meg. Ha azonban Oroszország czélja az lenne, hogy Angol- s Francziaországot egymástól külön szakaszsza, bizton teljes fiascot jósolunk neki. A diplomatiai elme és igazság látszatával s egyes esetekben méltán emelheti ki, mikép Angol- s Francziaország érdekei nem mindenben szorosan ugyanazonosak, s hogy irányaik nem változhatlanul ugyanazok. Oroszország államférfiai talán némely hypothesiseket, építhetnek ama körülményre, mikép a latin egyház nem fekszik annyira szívükön az angolok, mint a francziáknak. Oroszország talán azzal ámítja magát, hogy Francziaországban hiány van pénz-, vagy emberekben; vagy hogy Angolországban a békepárt valódi befolyással bir. Talán azt képzeli, hogy egy Napóleon nem hizhalik az angol hűségben. Talán még mindig arról álmodozik, mikép Angolország kételkedhetik egy oly szövetségesnek becsületessége iránt, ki szóval s tettel mindig velünk tartott. Tehát ha Oroszország azon szándékkal jó, hogy bennünket egymástól elválaszszon, most is, mint előbb hajótörést fog szenvedni. Valóban ily perezben, minő a jelen, mutatja meg egy Napóleon, hogy minő érezből van ööntve . Angolországban ezen érzelem oly élénk, hogy szintúgy eszünkbe juthatna arról kételkedni, ha vájjon Francziaország becsülete biztos-e a császár kezében, mint azt fontolgatni, hogy vájjon föltétlenül bízhatunk-e ő benne. Nem akarunk valószínűségek iránti bizonytalan elmélkedésekbe bocsátkozni, se részletekbe mélyedni. Némelyek békés szándékot láthatnak Oroff gróf küldetésében, ki Oroszország legkitűnőbb államférfiaihoz tartozik, s a drinápolyi szerződés aláírója, a mennyiben akkor Oroszország szárazi s tengeri erejének főparancsnoka volt a törökök ellen. Mások azt következtethetik, mikép a drinápolyi szerződés szerzője nem választatott volna ki annak megsemmisítése végett. Ezen, s számtalan más számítások elenyésznek a nap közelgető valóságai előtt. Az alkudozások folyamáról csak kevés juthat köztudomásra. Úgy halljuk, hogy a ma délben összeülő értekezletek hihetőleg elnökválasztással fognak megkezdődni. Ezen választás szinte bizonyosan Wajewski grófra fog esni. Eredetileg azon javaslat létetett, mikép mindegyik meghatalmazott magával hozza saját titkárát; de mint halljuk, most elhatároztatott, mikép csupán maguk a meghatalmazottak fognak jelen lenni, a „jegyzőkönyv-vezető” kivételével, mely fontos hivatalra B e n e d e 11 i az előbbi konstantinápolyi ügyviselő, egy kitűnő tehetségű gentleman hivatott föl. A tárgyalások legnagyobb titokban fognak történni, úgy hogy azt hiszszük, a legelső jegyzőkönyvbe beigtatni szándékoznak a jelenlevők ünnepélyes titoktartási ígéretét. Élénk megelégedésünkre szolgál, mikép nem fogunk sokáig bizonytalanságban maradni, s nem is fognak az életkérdések elhalasztatni a kevésbbé fontos pontok megvitatásáig, mivel úgy halljuk, hogy a javaslatok sora megfordíttatott, s hogy a tárgyalás az ötödik ponttal fog megkezdetni. Tehát ezen esetben, ha Oroszország szintoly őszinte szándékkal van, mint mi, nem haladhat sokára a béke vagy háború eldöntése. Azonban várhatjuk, mikép mielőtt a különböző pontokra térnének, szárazoni fegyverszünet fog köttetni, míg a tengeri zárlatok még tovább is tartanának. A felsőház tegnapi ülésében ismét az élethoszszig tartó peerség kérdésével foglalkozott a kiváltsági bizottmány jelentésének alkalmából. Granville lord kijelente, mikép a kormány nem szándékozott újabb szavazatot idézni elő , hogy így egy előre ismeretes határozatra adjon alkalmat, hanem az volt szándéka, hogy a viszály nyugodtan tárgyaltassék, s hogy így minden érdeklett félre nézve kielégítő megoldás idéztessék elő. Azon reményét fejezé ki, mikép a ház többségénél ugyanazon érzelmekkel találkozandik.Derby lord biztosítáa kormányt ezen viszonosság iránt s jövő csütörtökre indítványt jelentett be az a végett teendő intézkedések alkalomszerűsége s természetének tárgyalása iránt, hogy a ház hatályosabban teljesíthesse bírói kötelességeit.Tudjuk,hogy a kormány főleg ilynemű reform szükségére alapítá az élethosszig tartó peerség iránti okoskodását. Miután Lansdowne marquis társait arra szólítá fel, hogy kissé vegyék tekintetbe a közvélemény kiváltságait is, hosszas vita támadt, melyben Brougham, Malmesbury, Campbell s Grey lordok is részt vettek. Erre Derby lord megújítá indítványát, s a jelentés letétetett, a nélkül hogy bármely határozat hozatott volna. Az alsóház tegnap kizárólag helyi érdekű ügyekkel, s név szerint azon törvénynyel foglalkozott, mely ama túlságos vámokat szabályozza, miket némely tengerparti városok hatóságai hajtanak be, a kikötőikbe bemenő hajóktól. Ezen , már másodszori felolvasás alatt levő javaslat hevesen megtámadtatott az eltörlendő kiváltságok képviselői által, s Lowe által védelmeztetett, ki ezen reformot kezdeményező. Az ülés kezdetén Roebuck jelenti, mikép jövő pénteken oly határozatot fog indítványozni, miszerint egy tábornokokból álló bizottmányt nevezne ki, a Krim-biztosok jelentésének tárgyalása végett, annyit tesz, mint hatálytalan nyomozási eszközöket tenni hatályosak helyébe, s miszerint egy ily rendszabály csupán azon, már most is uralkodó vélemény megerősbítésére szolgálatid , mikép a valódi czél nem egyéb, mint menhelyet adni a nem-képességnek s kimenteni azok tévedéseit, kik a sereg különböző szakait világos nem-képességű személyek parancsnoksága alá helyezték.* Ezen indítvány szövegéből kitűnik, mikép Roebuck magát a rendszabály jellemét s nem csak annak létesítési módját akarja megvitattatni. Azonban, hogy a kérdésnek ez utóbbi oldala sem kerülendi ki Roebuck bírálatát, világos azon tényből, mikép mellesleg azt kívánta, hogy a kormány tudassa az általa kijelölt biztosok neveit s utasításait. Az alsóház mai ülésében , Palmerston lord visszavonta a helyhatóságok által behajtatott hajózási vámokra vonatkozó törvényjavaslatot. Ez második kis megveretés a kormányra nézve. Azt állítják, mikép a kormány Weasleydale lordot örökös peer czímmel szándékozik felruházni. Az „United Service-Gazette“ szerint azon hír szárnyal, mikép Combermere, Strafford, Seaton s Catheart lordok neveztettek ki ama vizsgálati bizottmány tagjaivá, melynek alírim-biztosok jelentését kellene megbírálnia. E lap a lovasság kérdését illetőleg azt óhajtja , hogy némely tapasztalt lovas tisztek, mint :Brotherton, Lovell, Maclean stb. is csatoltassanak az említett veteránokhoz. Erre a „Times” ezt jegyzi meg : „Ez bizonyosan csak élet. Strafford s Seaton lordok több mint 80 évesek, az egész bizottmány legfiatalabb tagja, Catheart lord 73 éves. Miért nem hagyják ezen veteránokat békésen végezni be hosszú s becsületteljes pályájukat, anélkül hogy ily vitályügybe bonyolíttatnának be?“ — Hihetőleg ugyanily tekintetből jelentett be Roebuck megrovási indítványt ezen bizottmány kineveztetése ellen. Ugyancsak a „Times“ a kormánynak legutóbbi felsőházi kisebbségben maradását tárgyalván, azt javasolja, mikép a parliamenti határozat által a felsőháznak oly bírói bizottmánya alakíttassák, mely részint a ház törvénytudó tagjaiból, részint oly más bírókból állana, kik lordi czimet viselnének, s a háznak tagjai lehetnének ennek bírói minőségében, a nélkül hogy parliamenti lordokká neveztetnének ki. Szerinte az említett javaslat legalkalmasabb lenne arra, hogy a jelen bonyodalom a peeri méltóság csorbítása nélkül megszüntessék. Francziaország, Páris, febr. 26. A közfigyelmet természetesen kizárólag a tegnap megnyittatott értekezletek veszik igénybe. Minél kevesebbet lehet tudni maguk a tanácskozások folyamáról, annál részletesebben foglalkoznak a lapok az értekezletek külső formaságaival. Az ülési rendet illetőleg, a meghatalmazottak az értekezleteken nem mint előbb állíták a hatalmasságok alphabeticus sora szerint, hanem azon sorban fognak ülni, amint a császárnál bemutattalak. E szerint az elnök után közvetlenül az első helyet az angol meghatalmazottak foglalandják el, s azután sorba az austriai, szardíniai, orosz és török meghatalmazottak következendnek. A „Constitutionnel“ arról, mi a tegnapi ülésben történhetett, előre következőket közöl: „Benedetti, külügyministeriumi igazgató, viendi az értekezleti jegyzőkönyvet, ugyanazon ministeriumnak egy alfönöke által támogattatva. A diplomatiai szokások szerint, a megnyitási ülés egy a működéseket igazgató elnök választásával fog kezdődni. Azon tekintetből, mikop az értekezletek a franczia fővárosban történnek, a meghatalmazottak Walewski grófra ruházandják ezen elnökséget. Meg fog határoztatni, hogy mi módon fognak történni az értekezletek, váljon jegyzékek kicserélése, vagy szóbeli viták útján, vagy vegyes alakban-e. Ugyanakkor fog megállapíttatni , hogy ki bizassék meg a jegyzőkönyvek szerkesztésével. Ekkor a teljhatalmak igazolása fog elővétetni. Erre constatkoztatni fog, hogy a teljhatalmak megbíráltatlak, minden részről elfogadtattak, s az értekezleti okmányok közé tétettek le. Ezen percztől fogva az értekezlet formailag meg van alakulva. A tanácskozások megnyitását mindig az elnöknek egy oly beszéde előzi meg, melyben a gyűlés közös czélja összefoglaltak, s a tanácskozások folyama kijelöltetik, melyek alapja a jelen esetben a febr. I-i bécsi jegyzőkönyvben s annak csatolmányában van kitűzőive. A bécsi értekezletek idejében Buo gróf az összes meghatalmazottakkal szavukat adatta arra, hogy az értekezletek folyamát legszorosabb titokban tartandják. Tudni hiszszük, mikép jelenleg ugyanezen kötelezettség fog felvállaltatni.“ A párisi congressus — mint ma a „Moniteur“ az értekezleteket nevezi — hetenkint csak háromszor, hétfőn, szerdán és pénteken fog összeülni, egy nap a jegyzőkönyvek szerkesztése végett közbehagyatván. Waewski megnyitó beszédében igen tartózkodónak mutatkozott. A fegyvernyugvásnak csak négy hétre kiterjesztését a börze egy kis aggodalommal fogadta. A külügyministériumban tegnap nagy ebéd volt, melyre a teljhatalmazottakon kívül a franczia ministerek, senatus és törvényhozó test elnökei is meghivattak. Gr. Wa tewski poharat emelt „a megnyitott értekezletek szerencsés kimeneteléért.* Az ebéd utáni hangversenyen mintegy 700 egyén volt jelen, köztük Napoleonlig is, mi nem kevéssé feltűnt. Ez alkalommal azon terem, hol az értekezletek tartatnak, a közönség számára megnyittatott, s mindenki sietett azt megszemlélni. Az értekezleti első ülés 4 óráig tartott , mert a jegyzőkönyv felolvasása sok időt vett igénybe. Gr. W aewski elnökké választatott ugyan, de elhatároztatott egyszersmind, hogy az elnök ne bírjon túlnyomó szavazattal, azaz szavazat-egyenlőség esetében nem az elnök szava lesz döntő. Tárgyalási formául a jegyzékváltás választatott, a nélkül hogy a szóbeli tárgyalás kizáratnék. TARCZA, Wieck Klára,4 Schumann» assz. hangversenyei. A „M. Sajtó“ban olvassuk — már magában kezesség, vagy legalább is kedvező előítélet az igazság mellett. Egressy Gábor írja — most már igaznak kell lenni; a „Szelíd fájdalmak” lángeszű költője súlyos helybenhagytával erősíti — erre már botot is fognánk az ellen, ki kételyét merné nyilvánítni, mint ellenünk egykor a tavalyi philharmoniai hangversenyen egy Wagnerimádó ; azt olvassuk, mondjuk, hogy „művészeti ügyekben az ítész tanuló a lángszellemek műveivel szemközt, s tanító a közenség és a kezdő művészek irányában.“ Ezen nyilatkozat igazságától csontunkig velőnkig áthatva, nem várjuk, hogy Sz. V. úr rántsa ki alólunk a „tripos“t, s mint a minap a „Criticai Lapok” szerkesztője alól, szörnyű kellemetlen érzés az, uraim, midőn az ember alól kirántják a vizes lepedőt, s ha valaki netán ezt a sajnos tapasztalatot tenné magán, s azért be- vezető szavainkat okolná, egész illendőséggel kérdenék tőle : „honnan gyanítja ?“ — nem várjuk bizony mi, hanem philosophiai resignatioval felkelünk róla — értjük a triposról — és iskolába megyünk Schumannéhoz. Vagy tán ezért nem számlálja E. G. úr a „Lángszellemek művei“ közé? Ám lássa, de saját rovására. Ha a végrehajtó — csupán végrehajtó — zenészt kizárjuk a „lángszellemek“ sorából, akkor bajba jövünk a színészekkel is. A hasonlatosság tökélyes. A színésznek a költő sugallatára jellemeket kell teremteni és személyesítni; ezt kell tennie a végrehajtó zenésznek is. A színésznek a lehetőségig meg kell tagadnia egyéniségét s felolvasztani a szerepébe; ezt teszi a végrehajtó jó zenész is. A színész könnyen alul marad feladatán s a drámaköltő szavait tolmácsolja, de szellemét nem érteti, a hányszor nem történik ez a zenészszel! De túl is mehet hivatásán s kötelességén a színész, az eszközt czélnak, a modort lényegnek magasztalja, vulgo: „Coulissenreisser* (színfalhasgató?) lesz, és itt már nem csak versenyez a végrehajtó zenész a színművészszel, hanem számtalanszor diadaloskodik is rajta. Bát nem bot, de ki kell mondanunk, hogy épen ily „Coulissenreisser”nek tartjuk Willmerst Schumannéval szembe, sőt nagy nevet tudnánk mondani, melynek viselője maga magával állott ily ellentétben. Ezzel azonban nincs ezúttal semmi közünk. Nekünk, mint triposunkról leszállott criticusnak, csak az maradt hátra, miszerint köszönetünket nyilvánítsuk a tisztelt végrehajtó művésznőnek, miért hogy alkalmat szolgáltató nekünk példában kimutatni, mikép teljesítheti azon rovatbeli zenész embertől várható tökélylyel azon feladatot, melynek teljesítése nélkül a teremtő művészek bármily remekül szerzett költeményei a szó teljes értelmében holt betűk maradnak. Igen is, a zeneszerzőnek, hívják azt bár Händelnek vagy Rossininak, Bachnak vagy Mozartnak, sokkal szerencsétlenebb a sorsa, mint a drámaköltőnek.Sophoclesnek sem dicsőségét, sem hatását nem öregbítő az, hogy Antigone-ját a porosz király most egy pár éve színre hozatá. Moliére Harpagonja s Tartuffeje úgy játszanak az olvasó képzelődésében, mintha színpadon látná testi szemeivel. Shakespeare szellemébe mondhatni mélyebben behatunk olvasása, mint csak középszerű előadás segedelmével is. De a a partitúraolvasás! Oh ez alig elébbvaló érzés, mint a milyennel Ádám és Éva sóvároghattak viszsza a paradicsomba, melynek „eleje felől helyheztetéséhova a Cherubimokat és villogó fegyvernek lángját az életnek fája utának őrizésére.“ De bizony sok végrehajtó művésznek is, ha nem a villogó fegyverű angyal, de az értetlenség, érzéketlenség vagy nyegleség ördögei őrt állanak a zeneköltői remekek „eleje felől“ és az igazat megvallva még sokkal, sokkal gyakrabban betelik náluk , mint a színészeknél, hogy „sokak a hivatalosak, de kevesek a választottak.“ Annyival inkább örvendhetünk, hogy a zene nemtője nekünk is engedő egy ily választottat hallhatni Schumanné asszonyban, hogy reánk is hagya sütni, bár sötét fellegen át egy derült sugárt a legmagasb ízlés és művészet fényözönéből. De hálánk kimondásával azt véljük eleget is tettünk ez esetben tudósítói kötelességünknek, hol a gyakorlat ily ragyogón érvényesítette magát, ott az elmélet csak a fejtegetés épen nem mulatságos szerepére szorul. Ezért hát az E. G. úr által engedett második működését sem kívánjuk ezennel teljesedésbe venni; nem kívánunk tanítói széket foglalni a ,,közönség és kezdők irányában“ is. Mit is mondhatnánk ? Hiszen akiket érdekelt, eljöttek és hallották. Hallották, mikép lehet a szerzemény lelkébe behatni; mikép lehet az egészen uralkodó szellemet egy pillanatig sem vesztve szem elől, minden részletnek, minden árnyalatnak, a világ és érzelem minden fokozatának saját színét, rajzát és zamatát megadni; hallották, mikép kelljen a legragyogóbb technikát a költőmester intenzióinak kitüntetésére használva úgy alája rendelni azoknak, hogy húr, billentyű, pedal és zongora elenyészszék s csak a sphaerák harmóniája zengedezzett füleinkben s ezeken át még bájosabban lelkünkben. Vagy tán eszközeit kérditek e bűvös hatásnak ? Igen egyszerű tanácscsal szolgálhatunk : őrizkedjetek a tévutakról, tanuljatok és tudtok. Amit egyik megtehet, azt a másik is megteheti : az emberi akarat véghetetlen, hanem az is igaz, hogy az emberi balgaság, az emberi indolentia s az emberi hiúság még véghetetlenebb. Valljuk meg azonban, hogy a zene terén a hiúságra kecsegtető cselek és ingerek is sokkal, nagyon sokkal számosbak, mint bármely más ágában a művészetnek, jelesen a hasonlatul vett színészetben. Míg egy Moliére-rel szembe egy Scribe-ot , Schillerrel szembe egy Birchpfeiffert állíthatunk, addig a zenében tuézetével, — mit mondunk? — százával számíthatjuk a Scribe-eket, a Birchpfeiffereket; csuda-e, ha a fiók zenész midőn szárnyra kél az ápoló fészekből, hozzáragad a számtalan lépvessző valamelyikéhez? És ime, e tekintetben is azt mondhatja Caesarral Schumanné : „Jöttem, játsztam, győztem!“ — Nem mernék meghatározni azon ügy becsét, amelynek Caesar győzelmet szerzett; — az ízlések a história terén is nagyon különbözők. De bátorkodunk bezzeg állítni, hogy az, aminek Wieck Klára nyert diadalt, — a classicitas ügye — minden kifogáson kívül szent és sérthettem Itt nem ilyen vagy amolyan ízlés vagy ízlési különbség, itt ízlés vagy iz-